Magyar Szó, 1972. december (29. évfolyam, 330-344. szám)
1972-12-06 / 335. szám
Új pártvezetőség Baranyában Jelentés a KSZ pélmonostori községi választmányának rendkívüli üléséről Mégsem lett új baranyai eset a három hétig tartó baranyai politikai ellentétekből. Pélmonostoron ülést tartott a KSZ községi választmánya , új pártvezetőket választott. Ezt megelőzően három hétig ellentétek jellemezték a KSZ pélmonostori bizottságának munkáját. Leváltották Andrija Matijačić községi párttitkárt, majd a Horvát KSZ KB intézkedése következtében a községi választmány elnökét, Dušan Jeličićet, Franjo Kedmenac elnökhelyettest és Svetozar Vakanjac választmányi tagot is. Az események hatására lemondott a községi pártbizottság minden tagja. Ilyen előzmények után került sor a községi választ-mány rendkívüli ülésére. Az ülést a KSZ községi választmányának a káderkérdéssel és szervezéssel foglalkozó bizottsága készítette elő, jelen volt Ivica Račan, a Horvát KB tagja, Rade Zrinjanin a Horvát KSZ KB aktivistája és Drago Kovačević, a KSZ eszék-pélmonostori községközi bizottságának elnöke. Drago Kovačević beszámolt a közelmúlt eseményeiről. Elmondta, hogy a választóülésnek már egy héttel előbb kellett volna összeülnie, de ez elmaradt, mivel a teljes községi pártbizottság lemondott, és nem volt, aki előkészítse a gyűlést. Időközben a pártbizottság három tagja visszavonta lemondását, és ezek aktívan részt vettek az ülés előkészítésében. Felvetődött a kérdés, hogy az említett három tag maradjon-e a pártbizottság tagja? A választmány szavazással úgy döntött, hogy mivel egyszer már lemondtak, többé nem lehetnek a bizottság tagjai. A döntés után a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban alakult ki a vita. Felszólalt Zora Furdi, a pártbizottság volt tagja, a következőket mondta: — Rendjén van, hogy a pártbizottság teljes egészében lemondott, mert valóban részben mi is bűnösök vagyunk a helyzet ilyen alakulásáért. Az azonban már nincs rendben, hogy Luka Beának, a KSZ bellyei bizottságának a titkára nem mondott le. Pedig ő is egyike azoknak, akik az ilyen helyzetet előidézték. Mondhatnám azt is, hogy főleg miatta alakult így a helyzet. Vele nem lehet rendesen dolgozni, mert nem kommunis- tához méltóan viselkedik. A vita további részében Milan Bukvic helyzetéről volt szó. Ő egyike annak a három bizottsági tagnak, akik visszavonták lemondásukat, de a választmány döntése alapján nem maradhattak bizottsági tagok. Eléggé furcsán alakult a helyzet, mert Milan Bukvićot jelölték a JKSZ III. értekezlete baranyai képviselőjének. Közben a pártbizottságból eltávolították, de ennek ellenére ő fogja képviselni a baranyai fiatalokat. Az ülésen több felszólaló igen felzaklatta a kedélyeket. Ilyen volt Svetozar Vakanjac felszólalása is, az ő leváltását a HKSZ KB követelte. Vakanjac erélyesen bírálta Drago Kovačevićet, a KSZ községközi bizottságának elnökét. — Baranyában még ma is vannak olyan csoportok — mondta Drago Kovačević —, amelyek a színfalak mögül igyekeznek irányítani. Ezzel szemben Svetozar Vakanjac azt állítja, hogy a baranyai esetet a Baranyán kívülről érkezők okozták. Én pedig most is azt állítom, hogy a baranyai esetet az ilyen felszólalások és vitázók idézték elő. Vakanjac viselkedéséről csak annyit, hogy állításait mind mástól hallotta, mert egyszer sem volt jelen, amikor én ezekről beszéltem. Felszólalásának egyetlen célja az ülés folyamatosságból való kizökkentése. Ez pedig nem sikerült neki. — Vigyázni kell viselkedésünkre — mondta Ivica Račan — és nem szabad elfelejteni, hogy a kommunisták nevelése nem csak a hivatalos intézményekben folyik, hanem az ilyen üléseken is. A párttagok nem azért mennek az ülésekre, hogy ott ellentáborokat alakítsanak ki és szurkoljanak, hanem azért, hogy kommunistához méltóan példát mutassanak. Az ilyen tapsolásos szurkolás csak arra alkalmas, hogy osztály- és pártellenes légkört alakítson ki. Meg kell gondolni, hogy ki mit beszél. Vállalja a választmány a felelősséget az olyan kijelentésekért, hogy a baranyai esetet más vidékről jöttek idézték elő? Meg kell mondani ebben az esetben azt is, hogy ki és hogy m idézte elő! Ivica Račan beszéde után nyugodtabb légkörben folyt az ülés és le lehetett bonyolítani a választásokat. A titkos szavazás eredményeként a KSZ községi választmányának új elnöke Branko Zakula, a kácsfalusi (Jagodnjak) iskola igazgatója lett, helyettese a pélmonostori Matija Sermek. A községi pártbizottság titkára a dárdai Ignác Sacer, helyettese pedig a vörösmarti Dujmovics Ferenc. A párbizottság tagjai: Kuruc József, Jeremija Ilic, Vjekoslav Sipek, Dragica Bijelica, Ljubomir Bačić, Agica Vujaklija, Tomislav Vukovic, Nikola Dorčević, Radivoj Dragosavljevic, Heka József, Stipo Sovakov, Csicskai János és Kazimir Gregoran. CSÖRGITS József Kitüntetett zomhoriak A köztársaság napja alkalmából Veljko Simln, a községi kép viselő-testület elnöke ünnepélyes keretek között átnyújtotta Tito köztársasági elnök kitüntetéseit 40 érdemes polgárnak, akik évek óta kiválóan végzik munkájukat és érdemeket szereztek munkaszervezetük fejlesztésében és a szocialista társadalom építésében. Az érdemrendek különféle fokozatával tüntette ki a következő polgárokat: Vlaisavljevié Gojko, Dragovié Mile, Blanuša Mile, Bukinac Bra nimir, Djikić Dragoljub, Drago Élez, Mirić Rade, Simendić Mihajlo, Carev Petar, Anđrić Milorad, Jevdjenić Milomir, Mijatović Nikola, Radojčić Rade, Sikima Vasilije, Selak Danilo (elhunyt), Bosnić Uroš, Glusać Jovan, Drobac Dušan, Djukić Djuro, Djokić Golub, Djorđjević Zvfinimir, Kiseltčki Ivan, Kosanović Simo, Krunić Danilo, Lazin Aleksanđar, Lanđeka Drago, Majstorović Dušan, Mandić Dusán, Milošević Dejan, Nikolić Ra doje, Pejić Stevan, Stojiljković Božidar, dr. Svetić Ljubomir, Cvetkovié Dušan, Cvrkušić Radivoj, Catalinac Marko, Simić Stojan, Gak Rade, Jeftić Mirić és Kosovac Jelena. P-s Elhelyezkedési sorrend Zomborban Közvitán a társadalmi megbeszélés a munkanélküliek foglalkoztatásáról A zombori községi szakszervezeti tanács a XXIII. alkotmányfüggelékek alapján a községközi munkaközvetítő intézettel előzetes társadalmi megbeszélés-tervezetet dolgozott ki az elhelyezkedési elsőbbségek meghatározására vonatkozó mércékről. Az előzetes tervezetet a munkaközösségek megkapták, hogy megvitassák, illetve kiegészítsék. Az illetékesek az észrevételek figyelembevételével a társadalmi megbeszélést véglegesítik, a munkástanácsok pedig elfogadásáról határoznak. A társadalmi megbeszéléssel három mércecsoportot állapítanak meg: ezek a munkás képessége, a szociális gazdasági helyzete és külön feltétel az elhelyezkedési elsőbbség meghatározása. A kritériumokat pontozással értékelik. A munkaszervezetek kötelesek azt a munkást, illetve gyakornokot felvenni, aki mérce szerint a legtöbb pontot kapott, vagyis a munkaközvetítő intézet a pontozási eredmény alapján határozza meg a sorrendet a nála nyilvántartott munkanélküliek elhelyezkedésére. A községi képviselő-testület által kinevezett 9 tagú bizottság ellenőrzi a társadalmi megegyezés betartását. A megegyezés megszegői kötelesek az 5000 dinár büntetést kifizetni a foglalkoztatás elősegítésére alakult községi szolidaritási alapba minden szabályellenesen alkalmazott munkás, vagy gyakornok után. A munkás képessége alatt a munkás lehetőségeit értjük egy bizonyos munka elvégzésére. Ehhez tartozik az iskolai, vagy egyetemi bizonyítvány, a munkaévekkel szerzett munkatapasztalat, a munkahely követelménye szerinti pszichofizikai képesség, amit a munkaközvetítő intézet pszichológusa, vagy a munkaszervezet szakszolgálata állapít meg és pontozással értékel. A szociális helyzet magába foglalja a foglalkoztatásra jelölt és családtagjai kereseti lehetőségét, a várakozási időt és a munkamegszakítás körülményeit. A javaslat szerint az a munkás, akit a munkaszervezet büntetésből kizár a munkaközösségből, 10 pont levonást kap. S végül a külön feltétel alatt értendő, hogy pontozzák, hogy a munkára váró árva-e, munkanélküli szülők gyermeke-e, rokkant-e, volt harcosok gyermeke-e stb. A foglalkoztatás problémája nemcsak szociális, hanem politikai jellegű is, ezért az üzemi szakszervezeteknek törekedniük kell az említett társadalmi megbeszélés foganatosítására. Tarthatatlan, hogy valaki 6 évig várjon az elhelyezkedésre, márpedig vannak dolgozók, akiket a munkaközvetítő intézet enynyi ideig tart nyilván munkanélküliként, ugyanakkor az ilyen szakképzettségűek közül voltak akik az iskola befejeztével azonnal álláshoz jutottak. A társadalmi megegyezéssel meg kell határozni a végső határidőt, ameddig a munkaközvetítő intézetnek a nyilvántartott munkanélkülit el kell helyeznie. Külön mércével kellene értékelni azoknak a dolgozóknak a felvételét, akik az egyik vállalatból a másikba akarnak lépni, mert ezeket nem lehet munkanélkülieknek tekinteni. A társadalmi megbeszélés kritériumait egyébként nem alkalmazzák az újraválasztás alá eső és vezetői munkahelyre pályázó munkásra, a rehabilitációval munkára képesített rokkantra és nyugdíjasra, a munkabaleset következtében elhunyt munkás családtagjára. K. J. Ma, amikor pionírrá avatnak... A doroszlói Petőfi Sándor Általános Iskolában a minap ünnepelték az iskola fennállásának 9. évfordulóját. Ez alkalommal pioníravatás is volt, 25 kispajtásnak kötötték fel a piros kendőt, illetve tették fejére a pionírsapkát. Megemlékeztek Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójáról. Az iskola tanulói a költő verseit szavalták. Az összekötő szöveget Kampel Lajos VI. osztályos tanuló mondta el. A Petőfi életét és munkásságát bemutató műsort Péter Irén tanárnő rendezte. A műsor végén Hegybeli Ferenc tanár — az iskola szakszervezete nevében — megjutalmazta Szalai Piroska és Gellér Zoltán tanítókat, a helyi iskolában végzett 25, illetve 20 évi fáradhatatlan és odaadó munkájáért. dézé A köztársaság napja alkalmából nagy munkasikert ünnepelt Zombor. Átadták rendeltetésének az étolajgyárat, a község legnagyobb gyáripari létesítményét. Évente mintegy 100 000 tonna napraforgót dolgozhat fel, naponta 8000 üvegolajat gyárt. A Sunce nevű zombori étolajat már forgalomba hozták Negyven érdemes zombori polgárnak adta át Tito köztársasági elnök kitüntetését Veljko Simin, a zombori községi képviselő-testület elnöke. Munkájukkal már évek óta kitűnnek, s most elérkezett számukra a méltó elismerés. Képünkön: Veljko Simin üdvözli a kitüntetetteket. Az ünnep előtt néhány nappal adták át a zágrábi Rade Koncar Villamossági Üzem zombori üzemrészlegét, a város egyik legszebb gyáripari létesítményét. A szalagot Seffer Mihály, a Tartományi Gazdasági Kamara elnöke vágta el Az idén is a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben rendezték meg a köztársaságnapi központi ünnepséget. A Testvériség-Egység Általános Iskola énekkara nagy sikerrel szerepelt (Z. I.) A kiskőszegi tantestületben is elemezték Tito elvtárs levelét November 20-án egybegyűlt a kiskőszegi iskola tantestülete (ide tartozik a darázsi, hercegmároki és a nagybodolyai területi iskola is) és megvitatta a Tito elvtárs levelével kapcsolatos feladatokat. Megállapították, hogy e négy falu pedagógusai eddig jó eredményt értek el mind az oktatásban, mind a nevelésben. Különösen szép eredmények születtek az itt élő népek barátságának fejlesztésében, ám voltak mulasztások is. A tanárok nem vették ki mindig a részüket a társadalmi-politikai munkából. Szó volt még arról is, hogy március 8-a, valamint az évzáró ünnepségek alkalmából a tehetősebb diákok összefognak, s értékes ajándékkal lepik meg előadóikat. A szegény sorsú diákok ebből persze kimaradnak. Megállapították, hogy ezentúl nem fogadhatnak el ajándékot a diákoktól. Apatinban: Kitüntettek száztizenhárom dolgozót Tito köztársasági elnök hazánk nemzeti ünnepe alkalmából az apatini község 113 dolgozóját tüntette ki. Kitüntetést kaptak: Marija Bogdán, Mara Gagié, Zlonoga Tazat, Cujka Bubanié, Ivan Brđarić, Sima Bujić, Drágán Maletoškić, Jordan Panajotović, Szimin Horvát lyiária, Petar (^anković, Sturs József, Mirko Banjac, Zorka Damjanović, Branko Komnenov, Nikola Palać, Branko Bukvié, Stevo Girov, Stevo Medić, Dako Miljević, Božo Mihić, Bran ko Polovina és Rade Rapajić. A Testvériség-Egység Ezüst Koszorús Érdemrendjét 43-an, Arany Koszorús Munkaérdemrendet 13-an, Ezüst Koszorús Мигнkaérdemrendet 17-en, Hősiesség! Érdemrendet 16-an, a Népért Tett Szolgálatokért 2-en kaptak érdemrendet. D. ZORIC