Magyar Szó, 1973. február (30. évfolyam, 30-44. szám)

1973-02-01 / 30. szám

Csütörtök­, 1973. felír. 1. MAGYAR SZÓ Mai kommentárjaink Nehéz kezdet A BÉCSI CSÁSZÁRI PALOTA kihalt termeibe ismét élet költözött: szerdán délután megnyílt a fegyvercsök­kentési értekezlet. A keleti és a nyugati katonai tömbök 12 országának képviselői ültek a zöld asztal mellé azzal a feladattal, hogy előkészítsék a közép-európai haderők lét­számának és fegyverzetének a csökkentéséről indítandó tárgyalást. Az ügy bonyolultságáról tanúskodik az is, hogy az ülésezés csak az előkészítést szolgálja. A Varsói Szerződés országai ugyanis azt javasolták, hogy az Atlanti Szövetség hét és a Varsói Szerződés öt országa mellett, Európa más államai is részt vehessenek a tárgyaláson. A NATO propagandafogásnak és a tárgya­lás menetét nehezítő tehertételnek nyilvánította a javasla­tot, azonban népszerű volta miatt, nem zárkózhatott el előle. Eszerint az értekezlet helyét, idejét, szintjét és ügy­rendjét megszabó tanácskozás előtt a részvevők kérdésé­ről kell előzetesen tárgyalni. A nyugati tömb a fegyvercsökkentési értekezlet meg­tartásától tette függővé az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet megtartását. Nixon múlt év májusi moszkvai látogatása során feltehetően valamilyen meg­egyezés jött létre a két értekezlet párhuzamosságáról, azonban a nyilvánosság csak Kissinger szeptemberben tett moszkvai útja után látta meg az értekezlet útját megnyi­tó zöld fényt. A húsz évig tartó hidegháború helyébe lépett enyhülés, az európai megbékélés, majd a Kelet és a Nyugat között megindult tárgyalási folyamatok lehetővé tették, hogy a kölcsönös fegyvercsökkentésről értekezzenek , hogy ke­vesebb hadikiadással tartsa egyensúlyban egymást a két tömb. A probléma leegyszerűsített bemutatása is érzékelteti a két tömb lényegesen eltérő kiindulópontját. Nyugat a kölcsönös és hangsúlyozottan az arányos fegyver- és lét­számcsökkentést szorgalmazza. Tekintetbe veszi a Varsói Szerződés államainak Közép-Európában fenntartott had­erejét és azt követeli, hogy a csökkentés 1:4 arányú le­gyen. A Varsói Szerződés államai — ismét leegyszerűsítve — a fegyvercsökkentést a létszám és a fegyverzet darab­száma szerint javasolják: minden katona, harckocsi, re­pülőgép kivonását ugyanannyi kövesse a másik oldalon. A probléma bonyolultabb, mert Európa északi és déli részén más a szemben álló fegyverek aránya, és aligha vezetne eredményre, ha kontinensünk peremén halmoznák fel a Közép-Európából kivont haderőket és gyilkos fel­szereléseket. S. T. Hajsza a görög hazafiak ellen HARALAMBOSZ DRAKOPULOSZT, a Görög Kommu­nista Párt Központi Bizottságának titkárát és Dimitriosz Parcaladiszt, a párt központi bizottságának tagját, a de­mokratikus szabadságjogok két ismert harcosát, akik a parlamentáris rendszer visszaállítását, a politikai pártok tevékenységének engedélyezését és az összes politikai fog­lyok szabadon bocsátását követelték, az athéni fellebbviteli bíróság 12—12 évi szigorított fegyházra ítélte. A tárgyaláson, amelynek tanúi kizárólag a rendőrség képviselői voltak, a két ismert kommunista vezetőt 15 társával egyetemben, a fennálló politikai és társadalmi rend ellen irányuló szubverzív tevékenységgel vádolták. A tényleges vádat azonban a vádlottak képviselték a tár­gyaláson. Rámutattak a rendőri rendszer zsarnokságára, amely elfojt minden demokratikus szabadságjogot és ki­jelentették, hogy a Görög Kommunista Párt illegálisnak tekinti a hatalmon levő rendszert. Mint korábban is sok esetben — amikor az effajta „bűntényekről” a katonai bíróságok mondtak ítéletet —, a rendszer ezúttal is a legkeményebben leszámolt a ha­ladó szellemű politikusokkal, hogy gyökerében fojtson el minden olyan bírálatot, amely a rendszer ellen irányul. Az ország ellenzéke elleni hajsza szinte szünet nélkül tart és a rendszer egyik fő feladatának tartja a haladó szellemű és baloldali erőkkel való leszámolást. A szabad­ságharcosok szigorú büntetését — úgy látszik — elretten­tő példának szánták, hogy megfélemlítsenek mindenkit, aki elégedetlenségének próbál hangot adni, vagy akár­csak rokonszenvezik a demokratikus baloldal törekvései­vel. Az ismert vezetők letartóztatása és elítélése nagy vesz­teség Görögország kommunista mozgalma számára, egy­ben azonban bizonyítéka a párt erejének, tekintélyének és befolyásának és annak is, hogy az ezredesi junta tart és fél a kommunista mozgalom erejétől. K-t Az amerikaiak többségének véleménye: Semmiképpen sem szabad visszatérni Vietnamba Az amerikaiak ugyan nem hisznek benne, hogy a párizsi egyezmény tar­tós békét és biztonságot teremt Vietnamban, de bármi is történjék, nem kívánják, hogy csapataik ismét közbelépjenek. Ezt a következtetést vonhatjuk le abból a körkérdésből, amelyet a Gallup-intézet végzett a tűzszüneti egyez­mény aláírása után. Abban, hogy a vietnami béke tartós lesz, az ame­rikaiak 41 százaléka ké­telkedik, 35 százalékuk vi­szont derűlátó véleményt nyilvánított. A többiek nem adtak választ a kér­désre. Ugyanakkor az ameri­kaiaknak több mint a fele (a körkérdés adatai sze­rint 54 százaléka) nem hi­szi, hogy bármiféle dél­vietnami kormány ellent tudna állni a felszabadító erők nyomásának. Arra az­ esetre, ha a harcok fel­újulnának, az amerikaiak­nak csaknem négyötöde ellenzi, hogy ismét ameri­kai csapatokat vezényel­jenek Vietnamba. Alig valamivel keveseb­ben vannak azok, akik el­lenzik Észak-Vietnam bom­bázásának folytatását, még akkor is, ha esetleg Észak­ról új offenzíva indul Dél ellen. Az amerikaiak több­sége ellenzi a saigoni kor­mány olyan támogatását is, amely nem tartalmaz­za a közvetlen katonai beavatkozást. Thieu saigo­ni diktátor segélyezése el­len nyilatkozott a meg­kérdezettek 50 százaléka arra az esetre vonatkozó­an is, ha a rezsimet a fel­szabadító erők új támadá­sa veszélyeztetné. Végre békében ünnepli­ a Hold-újévet (Folytatás az 1. oldalról) hadsereg leszámol velük. Dél-Vietnam lakosságának többsége, mint ahogyan az egész világ is, békét akar ”— jelentette ki befejezésül Nguyen Thi Binh. Hanoi szerint Saigon szabotálja a tűzszüneti egyezmény végrehajtását „A saigoni kormány min­denáron meg akarja hiúsí­tani a katonai négyes bizott­ság tevékenységét” — mond­ja a hanoi külügyminiszté­rium legújabb tiltakozó jegy­zéke. A minisztérium főképp amiatt tiltakozik, hogy a DIFK katonai küldöttségét, amely hétfőn érkezett Sai­gonba, csak több órás huza­vona után engedték kiszáll­ni a repülőgépből. „Holmi formaságokra hi­vatkozva, a saigoni hatósá­gok beutazási űrlapok kitöl­tését követelték, a katonai rendőrség pedig körülvette a repülőgépet”­­ — mondja a jegyzék. A tűzszüneti egyez­mény 16. szakaszában az áll, hogy a katonai négyes bizott­ság tagjainak diplomáciai stá­tusuk lesz, s minden érde­kelt fél részéről teljes véde­t lenül a tűzszüneti egyez- l­mény hatálybalépése előtt kerültek a felszabadító erők ellenőrzése alá, s most a sai­goni csapatok igyekeznek visszaszerezni őket, formáli­san azzal vádolva a DNFF- et, hogy csapatai a tűzszünet hatálybalépése után törtek előre. Másrészt az észak-vi­etnamiak és a felszabadító front többek között azzal vá­dolják az amerikaiakat, hogy politikailag is megsértet­ték a párizsi egyezmény zá­radékát. Elsősorban Agnew alelnök néhány saigoni ki­jelentésére utalnak, amelyek­ben a saigoni rezsimet mint Dél-Vietnam „egyedüli le­gális kormányát” említette. A hivatalos Washington azon­ban mindkét fajta vádasko­dásokkal szemben meglehe­tősen tartózkodó. Porter: Az USA meg­vonja a segélyt Saigontól, ha nem tartja be a tűzszünetet Washingtonból jelenti az UPI. William Porter, a párizsi vietnami béketárgyalásokon részt vevő amerikai delegá­ció vezetője az amerikai sze­nátus külügyi bizottsága előtt kijelentette, hogy az USA fenntartja magának a jogot, hogy megvonja a saigoni kormánytól a segélyt, ha nem tartja tiszteletben a tűz­szüneti egyezményt. Ugyan­akkor azonban kifejezte re­ményét, hogy Saigon tartani fogja magát az egyezmény rendelkezéseihez, mihelyt vé­get ér a jelenlegi kezdeti időszak, amelyben mindkét fél igyekszik megkaparinta­ni az úgynevezett vitás te­­s­tületeket. Thieu és Nixon Honoluluban találkoznak Thieu tábornok, a saigo­ni rezsim elnöke, az Egye­sült Államokba utazik, hogy tanácskozzék Nixon elnökkel. A találkozót va­lószínűleg a Hawaii-szige­tek fővárosában, Honolu­luban tartják meg. lem, segítség és közreműkö­dés illeti meg őket. A jegyzékben végül fel­szólítják a saigoni­ kormányt, hogy módosítsa álláspontját. Kétszázkilenc incidens tizennyolc óra alatt A saigoni csapatok parancs­noksága szerdai közleményé­ben azt állítja, hogy kedden déltől szerdán reggel 6 óráig Dél-Vietnam területén 209 esetben szegték meg a tűz­szüneti egyezményt. A köz­lemény szerint kisebb össze­csapások történtek Quang Tri tartományban, a fegy­vermentes övezettől délre, a 15. számú országút mentén, Saigontól 30 kilométernyire északra, valamint Hau Nghai tartományban, Saigontól 35 kilométerre nyugatra, ahol — a parancsnokság szerint —­ a felszabadító egységek támadást intéztek Thieu el­nök csapatainak négy hadál­lása ellen. A Fehér Ház nem tartja aggasztónak a helyzetet Nixon és Kissinger tárgyalt a saigoni külügyminiszterrel Nixon elnök és dr. Kissin­ger Tran Van Lam saigoni külügyminiszterrel folytatott szerdai megbeszélései után Ziegler, a Fehér Ház sajtó­titkára, kijelentette, az USA meg van győződve, róla, hogy a szerződő felek tisz­teletben fogják tartani a tűz­szüneti egyezményt. Hozzá­tette, hogy az amerikai fél máris ilyen értelemben jár el. Az után a keddi kijelenté­se után, hogy az egyezmé­nyek afféle megszegése, ami­lyenről az utóbbi két napban érkeznek hírek, várható is volt, és más hivatalos szemé­lyiségek becslése után, hogy nem nagyobb méretű hadmű­veletekről van szó, másod­ízben történik meg, hogy a Fehér Ház részéről tartóz­kodó magatartás nyilvánul meg a két fél egyezményé­nek megszegéséről érkező je­lentések és vádaskodások iránt. A washingtoni újságokban azt is olvasni lehetett, hogy mindenekelőtt olyan pontok­ról van szó, amelyek közvet Az Al Ahram című fél­­hivatalos kairói lap vezér­cikkében azonban azt írja, hogy a tanácskozás sikeres volt. Az arab országok ugyan­is végre felfogták a helyzet komolyságát, azt is, hogy mennyire fontos az arab összefogás. Mahmud Riad, az Arab Li­ga főtitkára, a jövő héten el­látogat több arab ország fő­városába, hogy kipuhatolja, melyik kormány mekkora összeggel járul hozzá a kö­zös alaphoz, amelyből a megszállt területek felsza­badítását kívánják pénzelni. Néhány hét múlva tanácsko­zást tartanak az arab vezér­kari főnökök, majd Mah­mud Riad indítványozni fog­ja az arab védelmi tanács rendkívüli ülésének összehí­vását. A tanácskozás részvevőit kedd este Szadat egyiptomi elnök is fogadta. Ebből az alkalomból Serzsi tábornok, egyiptomi vezérkari főnök közölte, hogy a tanács kedd esti záróülésén több titkos határozatot hagytak jóvá az arab—izraeli viszállyal kapcsolatban. Asszad: Minden izraeli gránátra húsz lövéssel válaszolunk Kuvaitból jelenti az AFP. — Egyesíteni kell az arab erőket, ha fel akarjuk venni a harcot az izraeli agresszió­val — mondta egy sajtónyi­latkozatban Asszad szíriai elnök. Közölte, hogy Szíria fenntartás nélkül hajlandó hozzájárulni minden közös erőfeszítéshez, amelynek az arab területek felszabadítá­sa és a palesztinaiak jogai­nak a helyreállítása a célja. Szíria felkészült a háborúra, s minden izraeli gránátra 20 lövéssel válaszol. Asszad elmondta még, hogy Szíria az arab egység magvának tekinti az Arab Köztársaságok Szövetségét. Zavargások Bejrútban Kedden zavargások történ­tek Libanon fővárosában, s 22 rendőr megsebesült. A libanoni belügyminiszter nem ismertette a tüntetők veszteséglistáját. Bejrútban és Szidonban az egyetemisták tüntetéssel támogatták a már egy hete sztrájkoló­­tanáraik követe­léseit. Szidki: A szovjet— izraeli együttműködés gyökeresen megváltoz­tatta Egyiptom gazdasági életét A szovjet—egyiptomi gaz­dasági és műszaki együtt­működési megállapodás alá­írásának 15. évfordulója al­kalmából Aziz Szidiki egyip­tomi miniszterelnök nyilat­kozatot adott a TASZSZ szovjet hírügynökségnek, amelyben méltatta az együtt­működés eredményeit, hang­súlyozva, hogy az egyez­mény a két ország sokoldalú és gyümölcsöző együttműkö­désének első fejezetét nyi­totta meg. Az eredményekről szólva, Szidki kormányfő elmondta, hogy Egyiptomban megte­remtették az ipar szilárd alapjait, amelyek gyökeresen megváltoztatták az ország gazdaságát, Egyiptomot me­zőgazdasági országból ipa­rivá fejlesztették.­­ A gyár­ipar — tette hozzá Szidiki — ma már az egyiptomi gazda­ság alapja, és az ország tár­sadalmi és gazdasági fejlő­désének fő tényezője. A mi­niszterelnök a továbbiakban hangsúlyozta a szovjet segít­séggel épült asszuáni gát­rendszer jelentőségét az or­­szá­g ipari és mezőgazdasági fejlődése szempontjából. A Vatikán terve a közel­­keleti válság megoldására Az izraeli rádió római tu­dósítója jelentette, hogy a Vatikán tervet szándékozik közzétenni a közel-keleti vi­szály megoldására. Arra a kijelentésre hivatkozva, ame­lyet Alessandrini, a Vatikán sajtóképviselője adott, az iz­raeli új­ságíró elmondta, hogy a Vatikán tervezete két elvre épül: Izrael államisá­gának elismerésére és a Pa­lesztinai menekültek problé­májának megoldására. Közös alap létesül az Izrael által megszállt területek felszabadítására Az Al Ahram sikeresnek mondja az arab védel­mi tanács ülését — Szđilat is fogadta a tanácskozás részvevőit Kairóból jelenti a Tanjug. Az arab védelmi tanács, szerdán befejezte munká­ját. Kedden egész nap a palesztinaiak ügyével, pon­tosabban: a felszabadítási mozgalommal való kapcso­latokkal foglalkozott, figyelembe véve hogy a Pa­lesztinai mozgalom nem hajlandó magáévá tenni a tanács határozatait. Tanulságos évforduló . Öt éve állt helyre a jugoszláv­nyugatnémet diplomáciai viszony A tisztázatlan kérdések ellenére is kedvezően fejlődtek a két ország kapcsolatai Bonn, január 31. Ma van öt éve, hogy Jugoszlávia és a Német Szö­vetségi Köztársaság ismét felvették a diplomáciai kap­csolatokat. Mint ismeretes, az Adenauer-kormány 1957-ben egyoldalúan megszakította kapcsolatait Ju­goszláviával, mert kormányunk — a valóságot figye­lembe véve — elismerte az NDK-t. Azóta sok víz folyt le a Dunán; az úgynevezett Hallstein-féle dokt­rína már Nyugat-Németországban is a múlté. Kelet- Németországot immár a fél világ elismerte, s a két Németország a közelmúltban rendezte egymás közti kapcsolatait is. Megállapítható tehát, hogy Jugoszlá­via akkoriban helyesen járt el, és Adenauer kormá­nya tévedett. Ezalatt az öt esztendő alatt Jugoszlávia és az NSZK kap­csolatait kölcsönös megelége­désre sokoldalúan és lendüle­tesen fejlődtek. Bizonyos, hogy Brandt kancellár küszö­bönálló jugoszláviai látogatá­sása kiváló alkalom lesz a kapcsolatok további ösztön­zésére. Brandtnak, a Kiesin­­ger-kormány külügyminisz­terének, öt évvel ezelőtt is nagy érdemei voltak a kap­csolatok helyreállításában. Az együttműködés mérlege kiváló. 1968-ban az NSZK- ba irányuló jugoszláv ex­port értéke kevés híján 622 millió márka volt, az onnan behozott árué 1 milliárd 360 millió márka. Jugoszlávia ke­reskedelmi deficitje tehát 738 millió márka. Tavaly, 11 hó­nap alatt, exportunk értéke 1 milliárd 304 millió márka volt, importunk 2 milliárd 217 millió, úgyhogy a defi­cit 913 milliót tett ki, jóval kevesebbet tehát, mint 1971- ben, amikor a hiány 1 mil­liárd 389 millió márkára rú­gott. Nem hagyhatjuk figyel­men kívül azt sem, hogy öt év alatt sokszorosára növe­kedett a Jugoszláviába érke­ző nyugatnémetek száma, s hogy közben több százezer jugoszláv munkás vállalt ideiglenesen munkát az NSZK-ban. Tavaly a nyugat­német nyaralóvendégek csak­nem 180 millió dollárt köl­töttek hazánkban, a 473 000 ott dolgozó jugoszláv pedig 600 millió dollárt küldött ha­za. Ha ezt a két fontos té­telt is figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy a ju­goszláv—nyugatnémet fizeté­si mérleg már két éve pozi­tív számunkra.­­Persze további lehetőségek vannak a kapcsolatok és az együttműködés fejlesztésére. Ide sorolható a nyugatnémet tőke elhelyezése Jugoszláviá­ban, az ipari együttműködés stb. Vannak aztán tisztázatlan kérdések is országaink kap­csolataiban. A legfontosabb a háborús kártalanítás kérdé­se, amelynek tekintetében a mai napig sem történt, elő­rehaladás. Jugoszlávia 2 mil­liárd márka kártérítést kö­vetel, Bonn 100 milliót kínál, s minthogy az álláspontok túlságosan is távol állnak egymástól, az erre vonatko­zó tárgyalásokat elhalasztot­ták. Amíg a nyugatnémet kormány nem veszi figyelem­be Jugoszlávia indokolt kö­veteléseit, ezt a kérdést nem lehet rendezni, bár — ezt mindkét fél tudja — nagy súllyal nehezedik a két or­szág kapcsolataira. Djuka JULIUS 3. oldal

Next