Magyar Szó, 1973. augusztus (30. évfolyam, 224-239. szám)

1973-08-17 / 225. szám

Péntek, 1973. aug. 17. • ÚJVIDÉK • ÚJVIDÉK • ÚJVIDÉK • ÚJVIDÉK • ÚJVIDÉK • ÚJVIDÉK • MEGKÉRDEZTÜK Mi a véleményük az utasoknak a vízibuszról? Szerdán reggel 6 óra 30 perckor az újvidéki Moša Pr­jade rakparton megjelentek az újvidéki belgrádi vízi­buszjárat első utasai, hogy Belgrádba utazzanak. Csütör­tökön a vízibusz iránti ér­deklődés már sokkal na­gyobb, volt, mint amekkorára a Centroturist számított. A 64 férőhelyes járműről sok utas lemaradt. Amennyiben továbbra sem csökkent az ér­deklődés, 116 férőhelyes ví­zibusz fog közlekedni a két város között. Tegnap délelőtt megvártuk a Belgrádból érkező vízi­buszt, hogy véleményt kér­jünk az érkezőktől. Dragoslav Vasiljevic a ví­zibusszal való utazást na­gyon kényelmesnek tartja. — Nem rossz, csak ne ké­sett volna 40 percet. A sze­mélyzet, az utaskísérő kis­asszonyok nagyon kedvesek. A késést azonban ne „ál­landósítsák”, mert az üzlet­embereknek minden perc drága. Branislava Seric belgrádi leány Újvidékre városnézés­re érkezett. — Nagyon, nagyon tet­hatica Sekicki kutyáját is magával hozta. — Nem volt probléma a kutya körül? Felengedték a vízibuszra? — Semmi nehézségem nem származott abból, hogy ku­tyával utaztam. A jegyvá­sárláskor természetesen fel kellett mutatnom, hogy ■ az eb fajtiszta, s az oltásokról­­szóló bizonylatot is. Igazán, kedvesek voltak mind a jegy­árusítók, mind a vízibusz személyzete. Én csak szuper­­latívuszokban tudok beszélni a szárnyashajóról. Minden­kinek merem ajánlani. Ana Alba szintén el volt ragadtatva, csak azt hiányol­ja, hogy az utaskísérő kis­asszony hangját rosszul értet­te, és szeretné, ha még töb­bet mesélnének a part men­ti falvakról, nevezetességek­ről. Hogyan vélekedik a vízi­busz személyzete az utasok­ról? A kapitány Predrag Mila­­novic, nagyon meg van elé­gedve utasaival. Snežana Tančić utaskísé­rőtől megtudtuk, hogy leg­több utas vinjakot, sört, fe­ketekávét és gyümölcslevet kért. — Milyenek az árak a ví­zibuszon? — A vin­jak ásványvízzel 5,50 dinár, a sör 4,50, a gyü­mölcslé 4, a kávé 3 dinár. — És a szendvics? — Az sajnos, még nincs, de hamarosan lesz. Sőt ebéd csomagot is árulunk majd a vízibuszon, ami tojásból, pás­tétomból, húsételből áll. b. m. zs. szett, igazán kényelmes do­log ez a vízibusz, hogy az út szépségeiről ne is beszéljek. Csak a zene hiányzott... / Az újvidéki NORK áruház pinceboltjában (a mozgó­­­lépcső mellett) Itison szőnye­get vásárolhat 100, 110, 135 és 120 dinárért négyzetmé­terenként, 190x90-es nagy­ságú jégimatracot 705,80, 806,65 és 514,25 dinárért, diszpárnát 54,50—102 diná­rért, ugyanitt beszerezhet még hosszú szőrű Jambolija heverőtakarót 390 dinárért, foteltakarót 135 dinárért, hálózsákot 385 dinárért, Ba­de Set fürdőszobai garnitú­rát 235, 140 és 68 dinárért. MAGYAR SZÓ - Az alkotmányvita mai programja A társult munka szerve­zetei közül ma 12 órakor a Fodrász Szövetkezetben lesz alkotmányvita. A Jovan Su­­scotic utcai épületben a dol-­­­gozókkal Marko Bejarević, a­­ politikai aktíva tagja ismer-­­ teti az alkotmánytervezetek­­ lényegét. Délután 1 órakor­ a Heroj Pinki­ Kikötővállalat szakszervezeti csoportja az alkotmányban történő válto­zásokról tart beszámolót. A vitában részt vesz Ilija Drezgic, a Szocialista Szö­vetség Községi Választmá­nyának titkára, a politikai aktíva tagja is. Este 6 óra­kor Vetemiben, a szövetke­zeti otthonban az alkot­mányvita keretében Petar Radonjanin, a politikai ak­tíva tagja ismerteti az al­kotmánytervezetek szöve­gét. Fiatalok az alkotmányvitában Az Ifjúsági Szövetség köz­ségi választmánya a Szocia­lista Szövetség községi vá­lasztmányával együtt szer­vezte meg az alkotmányvi­tát. Több munkaszervezetben az ISZ kezdeményezésére tar­tottak vitát, így például a Kábelgyárban, valamint a Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalatban nagy sikerű ösz­szejöveteleket szerveztek a fiatalok. Várható, hogy a kö­zeljövőben még néhány kol­lektíva ISZ-alapszervezete beszélgetést kezdeményez majd az alkotmánymódosítás­ról és a JKSZ X. kongresszu­sának platformjáról is. A magyarországi úttörők egy csoportja Cserelátogatás a barátság fenében Hazautazott a magyarországi úttörőcsapat Tegnap délben az Újvidéki gyarországi és vajdasági pro- Rádió M-stúdiójában a Tar­­nírszövetség munkájáról, román.vi Gyermeknevelési Ta A magyarországi vendégek nács elbúcsúzott az egy hó- a nemzetközi pionír csereló­­napig Jugoszláviában tartóz­­togatás keretében érkeztek koda tíztagú magyarországi Jugoszláviába, egy csoport úttörőcsapattól és vezetőjé- zrenjanini pionír ugyanak­­től. Az ünnepségen jelen kor Magyarországra látoga­tott az Ifjúsági Szövetség tott. A magyar úttörők látó-Tartományi Választmányo­­gatásuk során több napot töl­nak elnöke és több illetékes tettek Szlovéniában, a déli társadalmi-politikai dolgozó, tengerparton és Belgrádban. A Tartományi Gyermeknő a pionírvárosban. Látogató­­verési Tanács nevében Ruža­suk célja a nemzetek közötti Cvejié, a tanács elnöke kö- barátság elmélyítése, a test­­szöntötte a vendégeket, majd vériség-egység erősítése, beszélgetést folytattak a ma- A magyarországi úttörőcsa­pat vezetője, Sebők Mária meleg szavakkal méltatta jugoszláviai látogatásukat. A cserelátogatásnak annál na­gyobb a jelentősége, mert az úttörőcsapat az ország fél­reesőbb helységeiből való, olyan megyékből, ahol jugo­­szlávok csak ritkán fordul­nak meg. Itteni tapasztalata­ikat, élményeiket, éppen ezért igyekeznek majd ott­hon továbbadni. A gyerme­kek külön lelkesedéssel be­széltek Jugoszláviáról, ahol igazi barátokra találtak, s a többi között a Tartományi Gyermekvédelmi Tanácstól kapott ajándék, a pionírken­dő, nagyon sokáig emlékeztet­ni fogja őket Jugoszláviára. Mikor indokolt a fellebbezés Nyolcvannyolc víkendház-tulajdonos elégedetlen az adókivetéssel Nemrégen közöltünk ada­tokat a víkendházak felérté­kelésének eredményéről. Meg­írtuk, hogy az idén az adó jóval magasabb lesz, mint tavaly és az elmúlt években volt. Sok víkendház-tulajdo­nos azóta megkapta az adó­kivetési végzést, és már fel­lebbezését is eljuttatta a köz­ségi pénzügyi titkárságnak. Ezekkel kapcsolatban tartott sajtóértekezletet tegnap Zi­­no MILENOVIC, a pénzügyi titkárság főosztályvezetője. Sok tulajdonos számára ugyanis nem világos, miért kell az idén nagyobb adót fi­zetnie, mint korábban. Egye­sek arra panaszkodnak, hogy ezúttal a titkárság azt a föld­területet is megadóztatja, ami az épületet övezi, illetve amelyen a víkendház épült. Nos, ez azért van így — hal­lottuk —, mert a módosított tartományi törvény szerint, a tavalyi gyakorlattól elté­rően az idén adóalapul nemcsak az épület forgalmi értéke, hanem a körülötte le­vő földterület (illetve az, amelyen épült) forgalmi ér­téke is szolgál. Vagyis a tu­lajdonos egy összegben fize­ti az adót a földje és víkend­­háza után. Ez az egyik oka a nagyobb adónak. A másik vi­szont az, hogy a pontozással kapott összeget a titkárság valorizálta, mégpedig úgy, hogy megközelítse a mai ára­kat. A pontozással kapott ösz­szeg ugyanis jóval kisebb, mint amennyit ma egy négy­zetméter telek ér. A tulajdonosok fellebbezé­sükben arra is hivatkoznak, hogy az épület még nincs be­fejezve, továbbá, hogy nem luxuscélokra épült, hanem egészségügyi okokból. Az el­ső esetben a tartományi tör­vény úgy rendelkezik, hogy a tető alatt levő épületek már megadóztathatók. A má­sodik esetben viszont feltehe­tően indokolt a tulajdonos megjegyzése, de ilyesmire nem irányoznak elő adóked­vezményt a­­ törvényes ren­delkezések. Nem ritka az olyan eset, amikor egy víkendövezetben levő épületet tulajdonosa ál­landó lakásként használ, s a városban nincs másik lakása. Ezeknek a tulajdonosoknak a fellebbezése indokolt, mert a víkendháznak minősíthető, de lakásként használt épület nem számítható a víkendhá­­zak kategóriájába. — Egyesek tévesen értel­mezik a víkendházak meg­adóztatásának célját — mond­ja Ziva Milenović. — Azt ír­ják ugyanis fellebbezésükben, hogy az épületet nem jogta­lanul szerzett vagyonból épí­tették. Nekünk nem is az a célunk, hogy megállapítsuk, hogy így van-e vagy sem. A megadóztatás voltaképpen társadalmi intézkedés, s a tu­lajdonos a vagyona miatt fi­zet adót, nem pedig azért, mert szerintünk a pénzt tör­vénytelen úton szerezte. Ha így is van, ennek megállapí­tása a vagyon eredetét ki­vizsgáló bizottságra tartozik. A titkárság egyébként fe­lülvizsgál minden fellebbe­zést, megálapítja indokoltsá­gát, s ha szükséges, a hely­színen ellenőrzi, reális volt-e a pontozás, illetve az ezáltal kapott összeg. — A fellebbezések elemzé­se során megállapítjuk azt is, milyen módosítást kellene végezni a polgárok adóiról szóló községi határozatban. A tulajdonosok észrevétele­it­ és megjegyzéseit ugyanis útmutatóként használjuk fel — mondta végül Ziva Mile­­nović. Hozzátette még, hogy augusztus 15-éig 88 víkend­ház-tulajdonos fellebbezett az adókivetési végzés ellen. (h­m) Üzemamyagr­ól csak 3 liternél többet mérnek Panaszkodnak a segédmotorosok Amióta megjelentek a se­gédmotoros kerékpárok, a tulajdonosoknak állandó gon­dot okoz az üzemanyag be­szerzése. Többen érdeklőd­tek afelől, mi az oka annak, hogy az üzemanyagtöltő ál­lomásokon nem mérnek ki három liternél kisebb meny­nyiséget. A kérdésre a benzinkutak kezelői kitérő választ adtak.­­ Egyben azonban valamen­­­­­nyien megegyeztek. A szi­vattyúk műszertáblájára nagy betűkkel ki van írva, hogy nem szabad három li­ternél kisebb mennyiséget mérni. Ők ehhez tartják ma­gukat. A Jugopetrol üzemanyag­forgalmazó vállalatban ez­után megtudtuk, hogy a szi­vattyúkkal valóban tilos há­rom literinél kevesebb üzem­anyagot mérni, mert a szi­vattyúk szerkezete nem ké­pes ilyen kis mennyiséget pontosan adagolni. Sok se­gédmotoros hajlandó volna a három liternyi üzemanya­got is kifizetni, csakhogy feltöltsék 2,5 literes tartá­lyát. Csakhogy ily módon félliternyi üzemanyag a töl­tőállomáson maradna, s eb­ből jogtalan haszna szár­mazna az üzemanyag-forgal­mazó vállalatnak. A segédmotoros kerékpá­rok tulajdonosainak a Jugo­­petrolban azt tanácsolják, hogy vásároljanak egy 5 li­teres műanyag kannát, s ab­ban tárolják a kétszeri fel­­töltésre váró üzemanyagot. Megtudtuk azt is, hogy egyes újabb gyártmányú szivat­­­tyúkon már módosították a legkisebb mérhető mennyi­ség határértékét. Ezekkel a szivattyúkkal már 2 liter­nyi üzemanyagot is ponto­san ki tudnak mérni. G-r V— n 7. oldal ) ÚJVIDÉKEN MA FILM ARÉNA: Seriff, ez az erőszak városa, amerikai (4, 6, 8) ZVEZDA: A gonosz ember fo­lyója, amerikai (4, 6, 8) Matiné: A gonosz ember fo­lyója, amerikai (10) NÉPMOZI: Grand Prix, francia (5, 8) Matiné: A vadember, ameri­kai (18) JADRAN: A halálerőd, Japán (fél 4. fél 8. fél 8) DUNA: Ki a gyilkos? francia (6, 8) BÄCSKA: Üt Katmanduba, fran cia (6, 8) KERTMOZI, a katolikus portán: A vadember, amerikai (8) HADSEREGOTTHON: A bőrö­met drágán adom, amerikai (4, 6, 8) KERTMOZI: A gyilkosok lidérc­­álma, olasz (8)I ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR Nappali ügyelet: Bulvár Gyógy­szertár (Tito marsall sugárút 7.) Zdravlje Gyógyszertár (Te­­merini utca 2) Délutáni ügyelet: Aeskulap Gyógyszertár (Lenin tér 7.) Higija Gyógyszertár (Njegoš utca 16) Éjjeli ügyelet: Bulvár Gyógy­szertár (Tito marsall sugárút 7) — este 8-tól reggel 7-ig. Jótett vagy...? Nem lényeges, m­ivel tör­tént, velem-e vagy mással. A lényeg az, hogy megtör­tént valakivel vagy vala­kikkel. Megy az ember az újvidéki Hadseregotthon előtt, mert vagy a Zvezda moziban volt matinén, vagy a mozi mel­letti tejcsarnokban ivott meg 190 joghurtot, és az óráján meg a templom tornyáén ép­pen azt állapítja meg, hogy lám, már fél tizenkettőre jár, amikor kis híján bele­ütközik egy idősebb férfiba. Pardont mondana, mivel ő volt a figyelmetlen, de meg­előzik. — Bocsánat, uram — mond­ja az idősebb férfi. — Tud­ja, kérem, én bánáti va­gyok . . . mokrini. . . Valóban furcsa! Különösen akkor, ha netán a megszólí­tott is bánáti. Mert akkor már kíváncsian várja a tar­ka inges, borostás arcú, ala­csony emberke mondandóját. — Tudja, az unokám itt lakik — és a cipős boltok utcájának az árnyékos, bal oldalára mutat a bal kezé­vel, mivel a jobbjában egy színes, műanyag bevásárló­­táskát tart. Olyan ember benyomását kelti, aki most jött ki valamelyik boltból, és viszi haza a bevásárolt elemózsiát. — Szeretném megkérni egy szívességre. Én is segítenék magán, ha a falumban, Mok­rínban, hozzám fordulna. Nagyon nagy szükségem vol­na ötvenöt dinárra . . . csak ötvenöt dinárra . . . nem sok az . . . nekem meg nagyon kellene . . . Szinte darálva mondja el mindezt, mintha maga is meglepődne a saját szavain. Kérése olyan váratlanul éri a megszólítottat, hogy gé­piesen nyúl a zsebébe, elő­veszi pénztárcáját, és a mok­rini tenyerébe rak egy fém ötdinárost és egy ötvenpa­­rást. Még meg is kérdezi: — Ennyi elég lesz? —­ Ó, nagyon is! Köszö­nöm szépen — mondja a bo­rostás arcú, és megindul a cipősboltok utcájába, a jobb oldalon, ahol a vendéglő van.. . . Most csak az a kérdés: minek nevezzük az ilyenfaj­ta koldulást, és hogyan áll­­juk útját?! (gel-nos)

Next