Magyar Szó, 1973. október (30. évfolyam, 270-284. szám)

1973-10-06 / 275. szám

2. oldal MAGYAR SZÓ Szombat, 1973. okt. 6. A washingtoni kerületi bíróságon folytatódik a Watergate-per. Arról tárgyalnak, hogy Nixon elnök köteles-e a nyilvánosság elé tárni titkos magnófelvételeit. A tár­gyaláson Sam Dash, a szenátusi Watergate-bizottság főtanácsosa (balról) és Charles Alan Wright, a Fehér Ház ügyvédje is megjelent Még mindig nincs béke Kolumbiában A katonaság a tévéadót rohamozó egyetemisták közé lőtt .Két ember életét vesztette, több mint háromszáz megsebesült, a kár­­ több millió dollár­ t Santiagóitól jelenti a Tanjug. Háromnapos forrongás után ingatag béke ural­kodik Bogotában és Kolumbia más városaiban. A gépjárművezetők általános sztrájkja miatt, amelyet az egyetemi hallgatók és a lakosság nagyobb része is támogatott, még mindig nem indult meg a köz­lekedés. Legfrissebb adatok szerint a zavargásokban ketten éle­tüket vesztették, több mint háromszázan megsebesültek, a hatóságok pedig mintegy 2000 sztrájkolót és tüntetőt őrizetbe vettek. Bogotában 110 gépjárművet felgyújtot­tak, és sok épületet és léte­sítményt megrongáltak. A kár több millió dollárra rúg. A rendőrök akkor támad­tak rá az egyetemistákra, amikor ezek Bogotában meg­próbálták elfoglalni az álla­mi tévéállomást. A rendőrök és a katonák az összecsapás­ban lőfegyvert is használ­tak. A legnagyobb zavargások Bogotában, Cúcutában, Ar­­mehiában és Ibaguéban vol­tak. A sztrájk úgyszólván az egész országra kiterjedt. A mintegy 150 000 gépjármű­­vezető bejelentette, hogy mindaddig nem veszi fel a munkát, amíg nem kap jobb munkafeltételeket, s a ha­tóságok nem helyezik sza­badlábra a szakszervezeti vezetőket. A hatóságok őrizetbe vet­ték Tancredo Herrant, a gép­járművezetők szakszerveze­tének elnökét, bár képvise­lői mentelmi joga van, s raj­ta kívül még hat szakszer­vezeti funkcionáriust. Kato­nai bíróság elé állítják őket. Banzer lemondta amerikai látogatását La Pazból jelenti a Reu­ter. Hugo Banzer bolíviai köz­társasági elnök „állami okok­ból” lemondta hivatalos ame­rikai látogatását. A bolíviai kormány szep­temberben közölte, hogy meg­hiúsította a baloldali erők államcsíny-kísérletét. Az ösz­szeesküvés leleplezése után több baloldali politikust és szakszervezeti vezetőt letar­tóztattak, s emiatt sztrájkok és tüntetések törtek ki az országban. Panamai vádak az USA ellen Panamából jelenti a Reu­ter: Panama a nemzetközi jog megszegésével vádolja az Egyesült Államokat, mert a Panama-csatorna amerikai övezetének hatóságai lefog­lalták az Imias nevű kubai hajó rakományát. A hajó 10 000 tonna különféle árut­ szállított Ázsiából Havan­nába. A rakományt a chilei cu­korkorporáció feljelentése alapján foglalták le, amely szerint Kuba nem szállított le egy négymillió dollár ér­tékű cukorszállítmányt. Milyen hadihajók haladhatnak át a Dardanellákon? Egy olasz képviselő feltette a kérdést: mi lesz a montreux-i konvenció sorsa Párizs, októberG­iuseppe Zamberlatti olasz keresztényde­mokrata képviselő egy igen érdekes kérdést inté­zett a Nyugat-európai Unió­hoz. Kérdése így hangzik: Hogyan hajózhat át a Fe­kete-tengerről a Földközi­tengerre egy 45 000 tornás szovjet repülőgép-anyahajó — ha majd építését befeje­zik —, amikor a svájci Mont­reux-ben 1936-ban aláírt egyezmény szerint a Darda­nellák szorosan nem halad­hatnak át 10 000 tonna űr­tartalmat meghaladó hadi­hajók? A Kijev nevű, épü­lőfélben levő szovjet heli­kopter- és repülőgép-anya­­hajóról van szó, amelyről a nyugati kémszolgálatok ki­derítették, hogy hamarosan a Földközi-tengerre indul, hogy csatlakozzon az ott ál­lomásozó szovjet hadiflottá­hoz. Zamberlatti ismertette, hogy a montreux-i megálla­podás értelmében a Boszpo­rusz és a Dardanellák szo­rosokon repülőgép-anyaha­­jók egyáltalán nem halad­hatnak­ át, függetlenül at­tól, hogy a Földközi-tenger melléki országok hadiflottá­jához tartoznak-e vagy sem. Az egyezmény ezenkívül megtiltja az olyan hadiha­jók áthajózását is, amelyek 203 milliméternél nagyobb kaliberű ágyúkkal vannak­­ felszerelve. Az egyezményt­­ Franciaország, Nagy-Britan­i­­a, Bulgária, Ausztrália, Gö­rögország, Japán, Románia,­­ Törökország, a Szovjetunió , és Jugoszlávia írta alá. Az­­ egyezmény természtesen még­­ érvényben van, de mind ke­­­vésbé tartják tiszteletben. S így például a Boszporuszon és a Dardanellákon áthajóz­tak a 20 000 tonnás Moszk­va és Leningrád nevű szov­jet helikopterhordozók, olyan hadihajók kíséretében, ame­lyek rakétáinak átmérője szintén meghaladja az elő­írt felső határt. Az olasz képviselő emlé­kezőtehetsége azonban ki­hagyott, amikor a Dardanel­lákon áthaladó egyéb hadi­hajókat kellett volna felso­rolnia, amelyek szintén meg­szegték az egyezményt. A felsoroltak alapján javasol­ta, hogy foglalkozzanak ala­posan a kérdéssel. A történelem tanulsága Függetlenül attól, hogy az olasz képviselő felszólalása milyen diplomáciai tevékeny­séget indít el, foglalkozni kell néhány eseménnyel. Tud­niillik a montreux-i kon­venciót többféleképpen értel­mezték, és ebből már több­ször származtak bonyodal­­­­mak. Hitler 1940-ben javas­t soha, hogy helyezzék hatá­lyon kívül a konvenciót, mi­után elhatározta, hogy a Bal­kán-félszigetet (de egész Eu­rópát is) Németország és Olaszország kizárólagos be­folyási övezetévé teszi. Hit­ler a hadihajók Boszporu­szon és Dardanellákon való szabad közlekedéséért szállt síkra, mert abban az időben viszonylag erős hadiflottával rendelkezett. Ellenszolgálta­tásként a tengelyhatalmak nevében felajánlotta Törökor­szágnak határai sérthetetlen­ségének szavatolását. Ilyen módon akarta a Szovjetunió befolyását megszüntetni a Balkánon és általában Euró­pában. Miután azonban látta, hogy a Szovjetunió nem megy be­le egy ilyen alkuba, azt ja­vasolta neki, hogy csatlakoz­zék a hármas szövetséghez, és ennek ellenében befolyá­sa alá vonhatja a Perzsa­öböl menti területeket és esetleg Indiát is (ahonnan egyébként először el kellett volna űzni, az angolokat). Párizsi vélemény A franciák meglepetéssel fogadták az olasz kezdemé­nyezést, mert Franciaország nemcsak az egyezmény alá­írója, hanem a Nyugat-eu­rópai Unió tagja is. Az egész ügyben az a legérdekesebb, hogy akkor merült fel, ami­kor Leone olasz köztársasá­gi elnök Párizsban­­ hivata­los tárgyalásokat folytatott Pompidou államfővel. Meg­beszéléseik egyik fő témája kétségtelenül a földközi-ten­geri problémák voltak. Fel­vetődik a kérdés, hogy Zam­berlatti miért éppen most lépett fel, amikor egyes nyu­gati körök mindent elkövet­nek, hogy megnehezítsék a Kelet-Európával folyó tár­gyalásokat, és akadályokat gördítsenek az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet második szakasza elé. Egyes párizsi politikai körök úgy vélik, hogy az olasz kezdeményezés csak a bizalmatlanság légkörének kialakulását segíti elő. Le­het, hogy ez is volt a célja. Hosszas megbeszéléseik so­rán Leone és Pompidou meg­állapították, hogy a Földkö­zi-tenger veszélyes övezetté vált, s a partjain elterülő országoknak foglalkozniuk kell a helyzettel. A két ál­lamfő azonban a fenti meg­állapításnál tovább nem ment. Valószínűleg azért, mert nem egyformán véle­kednek az idegen hadiflot­ták jelenlétéről. Nem hozták nyilvánosságra azt sem, ami­ben megegyeztek, mert bi­zonyára különbözőképpen te­kintenek a NATO-ra. Az előállt helyzetben a francia politikai körök úgy vélekednek, hogy a Szovjet­unió hozzá sem fogott volna a Kijev építéséhez, ha elő­zőleg nem kapja meg Tö­rökország engedélyét a Dar­danellákon és a Boszporu­szon való áthaladásra. Ebben az esetben viszont Törökor­szág kénytelen lesz a nem földközi-tengeri országok ha­dihajóit is átengedni. Ezzel természetesen a 6. amerikai flottára gondolnak. A. S. I AZ ISMERETLEN CHE GUEVARA I Ernesto Che Guevara hősi halálának ötödik évfordulóján könyv jelent meg a híres forradalmárról. I. Lavreckij, a könyv szerzője részletesen beszámolt a hős éle­téről, sok közismert tényt közöl róla, kö­nyve azonban számos olyan részletet is tartalmaz, amely először kerül a nyilvánosság elé. Könyvéből néhány részletet köz­­ lünk. (2) Dohány, könyvek, sakk — Igen, a forradalom megváltoztatta, acélkemény harcost és fáradhatatlan mun­kást faragott belőle — meséli róla Albert Granados, Che gyermekkori barátja. — Meggyőződhettünk erről 1960-barl is, amai­kor a Szabadság szigetén találkoztunk ve­le. Ekkor már tudta a választ azokra a kérdésekre, amelyek ifjú korában gyötör­ték. Csak egy tekintetben nem változott meg: éppen olyan szerény és közömbös volt az anyagi javak iránt, mint koráb­ban. A saját dicsőségét és népszerűségét is bizonyos humorral kezelte. Noha a forra­dalom egyik vezetője, miniszter volt, to­vábbra is a maga megszokott spártai élet­módját folytatta, gyakran minden kénye­lemről lemondott. Az emberi gyengeségek közül csak három jellemezte: szerette a dohányt, a könyveket és a sakkot. Che Guevara nemegyszer mondta, hogy egy forradalmár államférfinak szer­zetesként kell élnie. Álláspontja annál ért­hetőbb, mert a mi országainkban a tiszt­viselők, elsősorban a magas állásúak, ki­vétel nélkül meggazdagodnak, fosztogat­ják az állampénztárt, vesztegetéseket fo­gadnak el, fényűző villákban élnek, tivor­­nyáznak, dorbézolnak. Amikor 1960-ban Kubába érkeztük, Che tanácsára Santiagóban telepedtünk le. Az ottani orvosi fakultáson adtam elő. Che így szólt hozzánk: — Éljetek szerényen, meg ne próbáljatok kapitalizmust terem­teni a szocializmusban. — Természetesen eszünk ágában sem volt ilyesmi... Mielőtt elhagyta Kubát, egy könyvvel ajándékozott meg. Csak annyit mondott, hogy elutazik, azt azonban, hogy hova és milyen céllal, nem árulta el. Én nem is kérdeztem. A könyvbe a következő soro­kat írta emlékül: „Nem tudom, mit hagyjak neked em­lékbe. Kötelezlek rá, hogy részt vegyél a cukornád betakarításában. Megint hadra kelek, és képzeletem továbbra is korlát­lanul csaponghat, mindaddig, amíg egy golyó pontot nem tesz a végére. Mindany­­nyiótokat csókol: Che.” — A politikai okokon kívül voltak-e Che Guevarának személyes okai is arra, hogy elutazzon Kubából, és a bolíviai par­tizánmozgalom élére álljon? — Che szavai sohasem különböztek a tetteitől. Senkinek sem adott olyan fel­adatot, amiket maga nem tudott volna vagy­ nem lett volna hajlandó végrehajta­ni. Az volt a véleménye, hogy a szemé­lyes példamutatás semmivel sem jelen­téktelenebb az elméleti megokolásoknál. Teoretikusaink, „kávéházi stratégáink” mindig voltak, de kevés tevékeny embe­rünk akadt. Che ez utóbbiak közé tarto­zott. Nemcsak harcolt a Sierra Maestrán, hanem gyógyította a sebesülteket, lövész­­árkot ásott, műhelyeket épített és szerve­zett, terhet hordott. Nemcsak parancsnok, hanem harcos is volt. Hasonló magatartást tanúsított mint iparügyi miniszter is: dol­gozott az építkezéseknél, segített kirakni a hajók rakományát, traktort vezetett, cu­kornádat vágott. — Néha keménynek, sőt gorombának látszott, de mi, a barátai tudtuk, hogy mindenkivel együttérző ember. Mélyen meggyászolta bajtársai, barátai és hívei halálát, akik — példáját követve — a ku­bai forradalom győzedelmes zászlaját La­­tin-Amerika több helyen vívott partizán­harcaiban lobogtatták. Egyszer szomorúan így panaszkodott: — Látod, mialatt én itt ülök az íróasztal mellett, a barátaim meg­halnak, mert ügyetlenül alkalmazzák az én partizán harcmodoromat. —_ Elutazása előtt így szólt hozzám: „Győzelem nélkül sohasem térek vissza. Inkább meghalok, mint hogy vereséget szenvedjek” ... És ezek nemcsak szavak, szép szólamok voltak. Önzetlenség és szerénység Che szilárdan hitt benne,­ hogy az igazi forradalmár kommunistáknak, elsősorban a vezetőknek szerénynek kell lenniük, s távol kell állnia tőlük a haszonlesésnek. És a szerénység nem lehet álszerénység, hanem igazi. E tekintetben Che Guevara semmiféle kompromisszumot nem ismert. Ez az álláspontja sokféleképpen, néha egé­szen különös módon jutott kifejezésre. 1959 márciusának elején Che Guevara teljesen kimerült. A szakadatlanul ismét­lődő asztmarohamok és a pihenés teljes hiánya komoly veszélybe hozta egészsé­gét. Bajtársai — életét féltve — úgyszól­ván kényszerítették, hogy pihenjen egy kicsit, és egy villát jelöltek ki számára Havanna peremvárosában. A villa a for­radalom győzelme előtt Battista egyik vezérének a tulajdona volt, amelyet el­koboztak. A reakciós sajtó nem mulasztotta el az alkalmat, és nagy hangon hirdette, hogy Che Guevara Battista volt szolgájának vagyonát élvezi. (Folytatjuk) a tartományi képviselő-testület választási és kinevezési bizottsága hirdetményt ír ki ^ egy bíró megválasztására a pancsovai kerületi gazdasági bíróságra, ^ egy-egy bíró megválasztására az újvidéki, valamint a zrenjanini kerületi bíróságra. A pályázóknak eleget kell tenni az általános illetőségű bíróságokról szóló alaptörvény 40. szakaszában, azaz a gazdasági bíróságokról szóló törvény 42. szakaszában megszabott feltételeknek. Az általános bíróságoknál vagy más bírósá­goknál alkalmazásban levő pályázóknak munkájukra vonatkozólag három évre visz­­szamenőleg kérvényeikhez pályaképet kell csatolniuk. A többi pályázóknak részletes pályaképet kell csatolni. Az 1 dináros okmánybélyeggel felülbélyeg­zett kérvényekhez részletes pályaképet, ké­pesítésről szóló oklevelet, valamint az eddigi társadalmi-politikai tevékenységről szóló leírást kell csatolni. A kérvényeket a hirdetménynek a Tartomá­nyi Hivatalos Lapban való közzétételétől számított 15 napon belül az alábbi címre kell eljuttatni: Komisiji za izbor i imenovanja Skupštine SAP Vojvodine, 1 357-1.

Next