Magyar Szó, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-223. szám)
1974-08-01 / 209. szám
4. oldal Közép-Bánátban Nincs elegendő hely az újbúza tárolására Az esőzések után öt mázsával csökkent az átlaghozam . Valószínűleg a héten learatnak a zrenjanini községben Az esőzések utáni száraz, mondhatnánk, tarlóperzselő meleg beálltával Közép-Bánátban is fokozottabb iramban fokozódik az aratás. Sajnos, beváltak a jóslatok, az esőzés ártott a búza minőségének és hozamának is. Átlag öt mázsával csökkent a hektáronkénti terméseredmény. Az adatok azonban mégis megnyugtatólag hatnak, ugyanis a terméshozam e veszteség ellenére is felülmúlja a tavalyit. Ezek a hírek a magyarcsernyei, begaszentgyörgyi, szécsányi és a zrenjanini községre vonatkoznak. A magyarcsernyei községben esett a legtöbb eső, emiatt ott valamivel később állhattak munkába a kombájnok, mint a másik három községben, így nem is csoda, hogy a tegnapi napig csupán 55—60 százalékát aratták le a kalászosoknak. Valamivel jobb a helyzet a begaszentgyörgyi és a szécsányi községben. Ezekben valószínűleg a jövő hét közepéig learatják a gabonát. A zrenjanini községben jutott legmesszebbre a termés betakarítása. Tegnap reggelig (mert a kombájnok éjjel is dolgoznak) a búzatábláknak körülbelül 70—75 százalékáról takarították be a termést a társadalmi szektorban. Várható, hogy a hét végéig mind learatják a búzát. A magánföldeken valamivel lassúbb az aratás, mert egyelőre nincs elegendő kombájn. Csupán a társastermelésben megművelt földek nagyobb részén arattak le. Ismételten bebizonyosodott, hogy az alapos előkészület, a jó gépállomány ilyen esetekben aranyat ér. Mindenki láthatja ugyanis, hogy az idén a zrenjanini községben a Szervó Mihály kombinát birtokain a leggyorsabb ütemű az aratás. Elegendő alkatrészről gondoskodtak, és amint az idő megengedte, teljes erővel folytatták a betakarítást. A Zlatica, Livade, az Aerodrom és a kleki birtok már learatott. A kumanei 350, a despotovaci 158, az eleméri és melencei 90—■ 90, a szentmihályi pedig csak 100 hektárról nem takarította még be a termést szerda reggelig. Az új búza hektolitersúlya átlag 78 gramm, nedvességtartalma pedig 15 százalék. A földművesszövetkezetek közül a borosi 700 hektár búzát vetett, és mind learatta már. Sajnos, az ő földjén termett legkevesebb: átlag 38 mázsa, tudni kell azonban, hogy a múlt hét elején a határt itt nagyon megkárosította a jégeső. Legnagyobb a hozam a zrenjanini és az orlovaci szövetkezet területén: átlag 52 mázsa hektáronként. Utánuk a melencei és a lukácsfalvi következik 48 mázsás átlaghozammal. Az elmúlt napokban már említettük, hogy egyes községekben nincs elegendő és megfelelő gabonatároló. Ez akkor nehezítette meg a betakarítást, amikor szárítani kellett volna az új búzát. Most viszont, amikor már a vége felé közeledik az aratás, az is kiderült: a száraz búza tárolására sincs elegendő hely. A magyarcsernyei községben körülbelül 800, a begaszentgyörgyiben 1000, a zrenjaniniban pedig 1200 vagon búzát nem tudnak egyelőre elhelyezni, noha a malmok már teljes kapacitással őrlik az ideibúzát. Azt mondják, ez részben annak a jele, hogy még a legelőrelátóbbak sem számítottak ilyen kiadós termésre. TÖRKÖLY István Továbbra is meleg, napos idő várható Tegnap Vajdaságban 30—32 fokos meleg volt Az utóbbi napok meleg, száraz időjárása használt az aratásnak: Vajdaság néhány helységében már be is fejezték a búza betakarítását. Ha továbbra is ilyen marad az idő, négy-öt nap alatt levágják a még lábon álló kenyérgabonát. A péterváradi meteorológiai állomástól kapott jelentések szerint tegnap Vajdaságban derült, napos idő volt. A reggeli órákban 13— 18 Celsius-fokot mértek. Nap közben 30—32 fokra emelkedett a hőmérő higanyszála. Déli egy óra után Újvidéken 31 fokos meleg volt. Mára meleg, száraz időt jelentettek. A reggeli órákban 14—16 fokos melegre, a délutáni órákban pedig 32— 33 fokosra számíthatunk. EGY KÉNYSZERLESZÁLLÁS HAMISAN... Emberünk úgy jött, mint a vihar. Se szó, se beszéd, gurult felénk a horgászszigeti partoldal kőlapjain, és egyenesen a feleségem térdkalácsának tartott, de mire odanyúltam, hogy szükség esetén belódítsam emberünket a Dunába, ő a maga jószántából, némileg a nyálkás békafűnek is köszönhetően, nagyot koppant az állán, aztán hasra vágódott, egyenest a vízbe. Az asszonyom felkiáltott rémületében, a pasas pedig kényszeredetten vigyorgott, és kis ideig áztatta magát, hogy hűljön a kedélyállapota, min közben megmagyaráztam élettársamnak, hogy csak nyugalom, mert ha a fiú nem ment volna önszántából a vízbe kerékpárostul, akkor én lököm be, tehát mindenképpen fürdött volna. — A kutya az oka! A szerémségi kutya! — sziszegte emberünk, közben az állát tapogatta, amely akkorára dagadt, mint egy molnárgombóc. Miközben kikászálódott a vízből, csendes szóval mondtam neki, hogy a sziget betonlapjain nem illik kerékpározni, se motor kerékpározni, sőt az egészen közel elhúzó motorcsónakosokat is ülesen billenthetnék az illetékesek, de emberem nem hallgatott rám. Miután megállapította, hogy kilenc ragtapasz elég lesz a lehorzsolt testrészek gyógyítására, megint csak a kutyát kezdte szidni. — Barátom, a kutya az oka! Nézze, ott áll! Nem akartam nekihajtani a dögnek, és ez lett a vesztem. És biztosan szerémségi, mert a túlpartiak úgy csinálják, hogy a fölös kutyát átladikáztatják a bácskai oldalra, és szélnek eresztik. Nem akartam hinni neki, de a valóság sajnas igazolta szavait. Másnap Karlócán akadt dolgom egy fényképésznél, és amikor letelepedtünk az udvari nagy diófa alá, két kutyakölyök esett a cipőnknek, és le akarta rángatni rólunk. — Kedves kutyusok — mondtam a fényképésznek. — Azok. Kár, hogy az anyjuk kiöregedett. Hamarosan meneszteni fogjuk — mondta a fényképész. — Hogyan menesztik? — kérdeztem szorongva. — Egyszerű, mint a pofon. Átcsónakáztatjuk a túlpartra, aztán menjen, amerre lát.A javára vagyunk, mert élni hagyjuk. A kutya meg olyan állat, hogy könynyen föltalálja magát. Nem tudom, kinek mi a véleménye erről a megoldásról, de úgy gondolom, van elég kóbor kutya az innenső oldalon, semmi szükség itt a szerémségi kutyákra. Hát nem lenne egyszerűbb és emberségesebb, ha potom pénzért az állatorvos örök álomra szenderítené az arra érdemesült ebeket? B. FOKY István MAGYAR SZÓ Külföldi munkavállalás (4.) • foglalkoztatási politika megvalósítása Ismeretes, hogy tavaly júniusban törvényt hoztunk polgárainknak külföldön való ideiglenes munkavállalásáról. Ez a törvény előirányoz egy köztársaság- és tartományközi társadalmi megállapodást is, amely előre meghatározza a következő év foglalkoztatási politikáját. A köztársaságok és a tartományok által az idén tavasszal elfogadott megállapodás a többi között előírja, hányan vállalhatnak munkát külföldön, milyen arányban oszlanak meg az egyes köztársaságokban és ,a tartományokban, kiket kell előnyben részesíteni a külföldre való távozás során, valamint a szakmai összetételt stb. Ezenkívül törvény és külön társadalmi megállapodás serkenti a társult munka szervezeteit a külföldön való beruházásra, az ottani munkára, továbbá a külföldi felekkel való együttműködésre. Állandóan erősíteni és fejleszteni kell (különösen a szakemberek tekintetében) a munkaközvetítő és a társadalombiztosító intézeteket, s fokozni felelősségüket e kérdés intézésében. Külföldön is törődni kell dolgozóinkkal Az egyre növekvő külföldi munkavállalás szükségessé tette, hogy növeljük — elsősorban a nyugat-európai országokban — diplomáciai képviseleteink számát is, így például csak az 1969—1971. év közötti időszakban 17 új konzulátust, képviseletet nyitottunk, ahol 138 szociális gondozó, tolmács, munkaközvetítő szakember stb. lépett alkalmazásba. A jugoszláv diplomáciai képviseleteken, tanácsadó központokon kívül számos hazánkfia dolgozik a német, holland és francia munkaközvetítőkben, szociális intézetekben is. Feladatuk, hogy összehangolják a jugoszláv képviseletek és az említett intézmények munkáját, segítsenek hazánk dolgozóinak ügyes-bajos dolgaik intézésében, s munkálkodjanak dolgozóink jogainak minél nagyobb fokú megvalósításán. Így például megállapodásunk van a német hatóságokkal, melynek értelmében a német Arbeiterwohlfahrt közjóléti intézmény juggoszláv munkásokat is foglalkoztat. Az említett Intézmény 66 tanácsadójában öszszesen 99 jugoszláv szociális gondozó dolgozik. Hollandiában 5, Franciaországban 3 ilyen dolgozónk, van alkalmazásban a különféle közjóléti intézményekben. A fentieken kívül a jugoszláv szakszervezetek időnként küldenek ki tanácsadókat, szociális gondozókat, hogy elősegítsék a különféle akciók lebonyolítását (mint például népszámlálás, körkérdések stb.), dolgozóink ügyeinek gyorsabb intézését. Ismeretes, hogy hazánk a nyugat-európai és a tengerentúli országokkal is kötött szerződést dolgozóinknak ezekben az országokban való foglalkoztatásáról. Ennek ellenére az említett államok némelyike még mindig foglalkoztat jugoszláv munkásokat a szerződések megkerülésével. Tudjuk, hogy ezeknek a dolgozóknak nincs joguk betegségi és nyugdíjbiztosításra, sem egyéb szociális juttatásokra, így például főleg Ausztriában és Belgiumban van sok olyan dolgozónk, aki nem a munkaközvetítő útján vállalt munkát. Dolgozóink munkajogi helyzete Annak ellenére, hogy munkásaink a megállapodások értelmében egyenlő jogokkal rendelkeznek a hazai munkásokkal, a gyakorlatban ez sokszor nem valósul meg. Példaként hozhatjuk fel, hogy dolgozóink a hazai munkásokénál alacsonyabb fizetést kapnak egyazon munka végzéséért, vagy jogtalanul vonnak le fizetésükből, kénytelenek a roszszabb munkahelyet elfogadni,, nem kapnak a szabályoknak megfelelő és a megállapodások értelmében biztosított lakást, a betegszabadság idején nem részesülnek segélyben, s még számos visszás jelenség is felmerül. A tapasztalatok szerint ezek a negatívumok elsősorban a kisebb cégeknél s a magánvállalkozóknál jelentkeznek. K. F. A mai életünk és a stressz Hogyan viszonyuljunk a stresszhez A közelmúltban több tudós foglalkozott azzal a problémával, hogyan tegyünk szert lelki nyugalomra, azaz hogyan kell életünket élvezni, hogy mégis magas kort érhessünk el. Természetes, hogy ilyen bonyolult céloknak nem lehet egységes receptúrája, hiszen az egyéni megnyilvánulások mások és mások személyenként. Egyszerű műveleteket az ember könnyen elsajátít, de az alaposabbakhoz a magunk tapasztalatait hozzáadjuk a másokéihoz. A bonyolult magatartási problémákat mindenki a saját személyes beállítottsága szerint oldja meg. Szigorú szabályok helyett általános törvényszerűséget értünk. A stressz hat a testre és a lélekre is, de egyénenként másképp. Ez pedig már elég ahhoz, hogy bárki maga szerkeszthesse meg saját életterveit. E tervek lehetnek rövid lejáratú célok vagy testi örömök, illetve távoli célok vagy végső célok. Ebben az esetben is érvényesül a relativitás elmélete, mely szerint az egyik egyénnél valamely folyamat végleges, míg a másiknál nem fejeződött be. Nem az a célunk, hogy elkerüljük a stresszt, mert az elválaszthatatlan része a mindennapi életünknek. A stresszről éppúgy nem lehet lemondani, mint az evésről, a mozgásról, szeretetről és még sok másról sem. Ahhoz, hogy az ember teljesen kifejezhesse önmagát, meg kell állapítani a stressz tűrőképességének felső határát, majd adaptációs energiáit olyan mértékben és arra a célra kell fordítani, amely legjobban megfelel az egyén testi és lelki adottságainak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a semmittevésből álló pihenés sem a szervezet egészének, mint olyannak, sem a részének nincsen hasznára. A stressz mérsékelt adagolása az ember részére nélkülözhetetlen kelléke az életnek. Aktív egyéneknél sokszor a semmittevés több stresszt okozhat, mint a tevékenység. Természetes, hogy a törekvő és tevékeny ember feszültsége csak növekszik a semmittevés következtében. Az ember ne térjen ki olyan harc elől, amelyet érdemes megvívni, de csak olyan célt tűzzön ki maga elé, amit elérhet. A fölösleges, hiábavaló ellenállást, ha csak lehet, mindig kerüljük el, mert ez szervezetünket szükségtelenül rongálja. Természetesen nem könynyű ily módon élni, sok edzőgyakorlatot és önvizsgálatot igényel az egyéntől. Ha nyugtalanság fog el bennünket, tudatosan tekintsünk magunkba, és elemezzük az adott helyzetet a magunk képességéhez mérten. Kérdezzük meg önmagunkban, vajon helyes-e az, amit e percben teszünk vagy tenni akarunk, és megéri-e a fáradságot, ha a válasz tagadó, hagyjuk abba. Ha pedig nincsen lehetőségünk arra, hogy kikapcsolódjunk a dolgok folyamatából, hagyjuk, hogy a dolog folytatódjék legminimálisabb részvételünk nélkül. Mindnyájan magunk kell, hogy kézbe vegyük a magunk életét. Tény az is, hogy nincsen egyetlen ember sem, aki önző módon akarja követni a másikat, hogy ezzel megoldja saját problémáját. A felsoroltak alapján érdemes minden egyénnek saját magában foglalkozni a stressz problémáival és sajátosságával, mert ez az egészség szempontjából nagyon fontos. Lényegében így tudjuk magunkat megóvni a stressztől, illetve a stresszt saját magunkévá tenni mint életünk részét. Dr. BÍRÓ Pál, általános szakorvos Csütörtök, 1974. aug. 1. Bíróságaink döntvénytárából 1. A cséplőgép-tulajdonos kárfelelőssége A cséplőgép tulajdonosa két állandó munkással dolgozott. Amikor az egyik megbetegedett, ideiglenesen a munkához nem értő személyt alkalmazott. Pár órával később súlyos testi sérüléseket szenvedett, és ezek következményeként le kellett vágni jobbkarját. Mivel a cséplőgép tulajdonosa nem volt hajlandó kártérítési igényét teljesíteni, a munkás pert indított ellene. Keresetének, végső fokon, a Köztársasági Legfelsőbb Bíróság a következőkért adott helyt: A mezőgazdaságra vonatkozó munkavédelmi szabályzat szerint cséplőgép mellé csak olyan személyt szabad felvenni, aki e munkakörre ki van képezve. Ugyanezen szabályzat azt is előírja, hogy milyen védelmi intézkedéseket kell foganatosítani. Az alperes mindkét rendelkezést megszegte: a felperes nem volt kiképezve a munkára, és nem tartották magukat az előírt védelmi intézkedésekhez. A munkás balesete tehát kizárólag az említett mulasztások következménye. A cséplőgép tulajdonosa ezért köteles teljesíteni a munkás kártérítési igényét. 2. A dolgozó mindaddig visszavonhatja felmondását, amíg az illetékes szerv nem döntött az ügyben A foglalkoztatott más munkaszervbe kívánt elhelyezkedni, ezért felmondott. Mielőtt a munkástanács határozott volna ügyében, a dolgozó visszavonta felmondását. A munkástanács mégis döntést hozott, mely szerint megszüntette a munkaviszonyt. A dolgozó per útján kérte e határozat megsemmisítését hogy munkaviszonya továbbra is fennáll. A bíróság keresetének a következő indokolással adott helyt: A társult munkában dolgozók egymás közötti viszonyairól szóló szövetségi törvény 53. szakasza szerint a dolgozó bármikor, minden indoklás nélkül kérheti munkaviszonyának megszüntetését azzal az indokkal, hogy munkaszervezete megkövetelheti az általános aktusában meghatározott felmondási idő alatt munkahelyén maradását. Ezt a rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy a dolgozó felmondását mindaddig visszavonhatja, amíg munkaszervezetének illetékes szerve nem döntött róla. Jelen esetben nem vitás, hogy a felperes visszavonta felmondását, mielőtt a munkástanács határozott volna. Ezért szabálytalanul járt el a társult munka szervezetének illetékes szerve, amikor olyan határozatot hozott, hogy elfogadja felperes felmondását, a munkaviszonyt megszünteti és a felperest tagjai sorából törli. Ugyanis a határozathozatal napján a felmondás visszavonása folytán már tárgytalan volt Ezért a dolgozó keresetének a bíróság helyt adott. 3. Kártérítésre jogosult a dolgozó, ha a munkavédelmi előírások nem ismerése miatt üzemi baleset éri A munkást új gép mellé osztották be, mielőtt megismerte volna kezelését. Ezért üzemi baleset érte. Kérte a bíróságot, kötelezze társult munkaszervezetét anyagi és nem anyagi kárának megtérítésére. Keresetének a bíróság a következőkért adott helyt: Mind a munkavédelemről szóló szövetségi kerettörvény, mind a társult munkában dolgozók egymás közötti viszonyairól szóló szövetségi törvény előírja, hogy minden foglalkoztatott munkavédelemre jogosult, és a munkaszervezet, illetve munkaadó köteles megfelelő munkafeltételekről gondoskodni. Mindkettő azt is előírja, hogy a foglalkoztatottat meg kell ismertetni a munkájával járó veszélyekkel és óvintézkedésekkel. Ellenkező esetben, ha a dolgozó megsérül, munkaadója köteles megtéríteni anyagi és nem anyagi kárát. Jelen esetben a felperest új gép mellé osztották be anélkül, hogy megismertették volna a munkaeszközzel, valamint azokkal az intézkedésekkel, amelyekkel elkerülheti a balesetet. Sérülései tehát kizárólag ezeknek a mulasztásoknak a következménye. Ezért a társult munka szervezete köteles kárát megtéríteni. SZÉKELY Imre