Magyar Szó, 1975. április (32. évfolyam, 89-103. szám)

1975-04-01 / 89. szám

Kedd, 1975. április 1. MAGYAR SZÓ Mai kommentárjaink az erőszakot még nem küzdöttük le A MLADEN DJOGOVIC lyoni jugoszláv vicekonzul­­1. elleni merénylet ismét drasztikusan megerősítette azt a tényt, hogy a terrorizmust és az erőszakot m­ég nem küzdöttük le, és hogy a világot emiatt szün­telenül veszély fenyegeti. A lyoni bűntett ismételten rá­mutatott arra is, hogy egyes országokban a diplomáciai képviselők élete nincs olyan védelemben, amilyenre a nemzetközi normák kötelezik a vendéglátó országokat. Függetlenül attól, kik a lyoni bűntett elkövetői, a jugoszláv vicekonzul elleni merénylet kétségtelenül a terrornak abba a kategóriájába sorolható, amely meg­bontja a zavartalan nemzetközi együttműködést, bizony­talanná teszi és megterheli két ország — a jelen eset­ben Jugoszlávia és Franciaország — viszonyát. A Mla­­den Djagovicra kilőtt golyók ezért nemcsak a jugoszláv diplomata élete ellen,­ hanem a diplomáciai képviselők és általában véve minden más ártatlan ember bizton­sága ellen irányultak. Miközben folyik a hivatalos nyomozás a bűnözők után, emlékeztetni kell arra, hogy egyes nyugati orszá­gokban a jugoszláv diplomáciai képviseletek és tiszt­viselőik több ízben merénylet áldozatául estek. E me­rényletek elkövetői a levert fasiszta csoportok marad­ványaihoz tartoztak, amelyeknek bűntettei az elmúlt háborúban az egész világot megdöbbentették. E csopor­tok és híveik azoknak egyes külföldi köröknek a tá­mogatását és segítségét élvezték, amelyeknek nem felelt meg Jugoszlávia független és el nem kötelezett politi­kája, önigazgatási szocialista rendszere. Azok az országok, amelyek erélyes intézkedéseket tet­tek az effajta terror letörésére, sikert is értek el. Egyes nyugat-európai országokban azonban, sajnos, az illetéke­sek nem tettek meg mindent, amit meg lehetett és kel­lett volna tenniük a terrorista szervezetek működésének meghiúsítására. Franciaország egyike azoknak az országoknak, ame­lyekben az emigráns alvilág terroristái működnek. Né­hány hónappal ezelőtt több európai ország újfasisztái éppen Lyonban tartották meg úgynevezett nemzetközi kongresszusukat. Nem csoda tehát, hogy egyes francia városokban — Párizsban, Nizzában és másutt — az utóbbi néhány év alatt merényleteket hajtottak végre a jugoszláv polgárok és egyesületeik ellen. Mladen Djogovic merénylői egyelőre ismeretlenek. Jugoszlávia azonban joggal várja el a francia féltől hogy eleget tesz a jugoszláv diplomáciai és konzuláris tisztségviselők immunitásával kapcsolatos felelősségéből származó kötelezettségeknek. A francia hatóságoktól úgyszintén joggal elvárjuk, hogy erélyesen hiúsítsák meg az effajta cselekményeket, amelyek különféle formák­ban megismétlődnek, és hogy akadályozzák meg a kü­lönféle emigráns fasisztabarát terrorista szervezetek te­vékenységét, amelyek egyik központja Lyon. Kétségte­len, hogy a hivatalos szerveknek tudomásuk van a terroristáknak az egyes francia városokban folyó ga­rázdálkodásáról. A szélsőséges fasiszta emigráció franciaországi mű­ködése — ellentétben a két ország kölcsönös óhajával —, kétségtelenül beárnyékolja a kívánt együttműködést. Kambodzsa már a háború utánra készül AZ UTÓBBI ÖT ÉV alatt a kambodzsai felkelők több ízben átvágták a Phnom Penhbe vezető szárazföldi utakat, ellenőrzésük alá vették a Mekong folyót és sok­szor támadást intéztek a Pocsentong repülőtér ellen. Ak­cióik, főleg az utóbbi időben, nagy pánikot keltettek Lon Nol tisztjei körében. Szihanuk herceg azonban most je­lentette ki első ízben, hogy ütött a Phnom Penh elleni ál­talános támadás órája. Eddig ugyanis nem voltak meg hozzá a feltételek. Az amerikai és a saigoni repülőgépek a thaiföldi és a dél-vietnami támaszpontokról bármely pillanatban a Lon Nol-rezsim segítségére siethettek. Ma azonban minden másképp van. Az amerikai köz­vélemény nyomására a kongresszus lassan teljesen be­szünteti a kambodzsai amerikai akciók pénzelését. Az igaz, hogy a Pentagonnak még vannak Thaiföldön kato­nai bázisai, de az új thaiföldi kormány figyelmezteti Wa­shingtont, nem szeretné, ha az Egyesült Államok ezeket a támaszpontokat és az itt állomásozó amerikai katoná­kat felhasználná a kambodzsai és a vietnami hadműve­letekben. Thieu tábornok csapatai, amelyek nemrégen még Kambodzsában is harcoltak, most a saját bőrüket kell hogy mentsék. A dél-vietnami hazafiak ugyanis mind erősebb támadásokat intéznek a saigoni egységek ellen. Emellett a dél-vietnami felszabadító egységek elfoglal­ták azokat a területeket is, ahonnan a saigoni csapatok Lon Nol segítségére indulhattak volna. Egyesek szerint Lón Nol hadserege a teljes felbomlás előtt áll. A katonák elhagyják állásaikat, mert nem kap­nak élelmet és lőszert. Az amerikai légi híd nem működik rendszeresen. A főváros siralmas képet nyújt. Az utcákat a rakéta­robbanások szinte felszántották. Több középület romok­ban hever. A lakosság éhezik. Egy külföldi tudósító je­lentése szerint az infláció olyan méreteket öltött, hogy kilóra mérik a papírpénzt. Az egyetemi hallgatók mind nyíltabban tüntetnek Lon Nol rezsim­je ellen. Követelik a tábornok lemondá­sát. A felszabadító csapatok harci sikerei után most már kétségtelen, hogy Kambodzsa már a közeljövőben ismét szabad, független és el nem kötelezett ország lesz. Még csak egyetlen kérdés maradt hátra: hogyan jutnak a fel­szabadítók a székvárosba. Rohammal kell-e bevenniük Phnom Penht, mint ahogyan eddig is tették más váro­sokkal, vagy pedig türelmesen megvárják, míg az ellen­ség belátja helyzete tarthatatlanságát és kapitulál. A khmer nép barátai a háború után bizonyára segítsé­gére lesznek Kambodzsának, hogy kiheverje a súlyos harcok okozta sebeket. (Tanjug) Az egyetlen feltétel: Thieu távozása A DIFK tárgyalásokat javasolt a dél-vietnami béke helyreállítására . Megkezdődött az amerikaiak elszállítása Saigonból Saigonból jelenti az Djai Phong. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Közpon­ti Bizottsága és a dél-viet­nami ideiglenes kormány teg­nap felszólította a saigoni kormányt, azonnal egyezzen bele a tárgyalásokba, hogy véglegesen életbe léptessék a párizsi békeszerződés rendel­kezéseit. Az egyetlen felté­tel erre Thieu tábornok kor­mányának feloszlatása, mert ez a kormány a fő akadálya Dél-Vietnam politikai prob­lémái megoldásának. „Sai­gonban olyan kormányt kell alakítani, amely a békéért, a függetlenségért, a demok­ráciáért, a nemzeti összetar­tásért és a párizsi egyez­mény következetes alkalma­zásáért harcol. Az ideiglenes forradalmi kormány kész egy ilyen kormánnyal tár­gyalásokba kezdeni Dél-Viet­nam összes kérdéseinek sür­gős megoldása érdekében — áll a felhívásban, amely úgy­szintén követeli, hogy az USA teljesen vessen véget a Dél-Vietnam belügyeibe va­ló beavatkozásnak. A­­megfigyelők megállapít­ják, hogy a felhívás a fel­szabadító hadsereg ragyogó győzelmei idején hangzott el. A szabadságharcosok a nép segítségével március 9-e óta Dél-Vietnam területének több mint a felét felszabadí­tották, beleértve Hue, Da Nang, Pleiku, Ban Me Thuot és más városokat. Most már Qui Non és Na Trang part menti városokért folyik a­ harc. A katonai szakértők véleménye szerint ezek a vá­rosok is rövid időn belül fel­szabadulnak. A saigoni pa­rancsnokságnak tegnap reg­gel megszakadt az összeköt­tetése­ helyőrségével. Az ideiglenes forradalmi kormánynak Saigon közelé­ben erős egységei állomásoz­nak és magában Saigonban is jól meg van szervezve az ellenállási mozgalom. Egye­lőre nincs jele annak, hogy az ideiglenes forradalmi kor­mány megkezdte a végső le­számolást a bábkormánnyal. A DIFK felhívásában felszó­lítja valamennyi város la­kosait, a politikai erőket és a hazafiakat, hogy egyesül­jenek és indítsanak harcot Nguyen Van Thieu klikkje ellen. Úgyszintén felszólítja a saigoni kormány katonáit, tisztjeit, rendőreit és funk­cionáriusait, hogy hagyják el Thieu klikkjét és álljanak a nép és forradalom szolgála­tába. Jóllehet, általános jellegű a felhívás, mégis bizonyos pánikot keltett Saigonban. Az S AP jelentése szerint az amerikai nagykövetség meg­kezdte tisztviselői és más amerikai funkcionáriusok­­ családtagjainak elszállítását. A nagykövetség ugyan nem adott parancsot senkinek, hogy távozzon Saigonból, de — mint a szóvivő mondta —■ minden hazatérni szán­dékozó amerikai állampolgár­nak megfizeti útiköltségeit. A megfigyelők szerint az­­ amerikai nagykövetség óva­tossága Da Nang leürítésé­nek keserű tapasztalatain alapul. Da Nang kiürítése-­­­kor ugyanis a saigoni csa-. ■ patok katonái fegyverrel ■ törtek maguknak utat, hogy­­ helyet kapjanak a repülő­gépeken, és a gyilkosságtól ■ sem riadtak vissza. Ilyen­­ volt a helyzet a kikötőben is — a katonaság menekült­­ el elsőnek.­­ Ismét lövik Phnom Penht Phnom Penhből jelenti az AFP és a Reuter. Négynapos szünet után a felkelők ismét lőni kezdték Phnom Penht. Három ra­kéta az amerikai nagykö­vetség épületének közelé­ben csapódott be. Több ra­kéta esett le a királyi pa­lota közelében is, amelyet Lón Nol saját rezidenciájá­vá alakított át. A tüzérségi támadás idején Lón Nol éppen búcsúzott távozó leg­közelebbi munkatársaitól, valamint­ John Dean ame­rikai nagykövettől. Lón Nol családjával és mintegy 40 magas rangú funkcionáriussal együtt ha­marosan helikopteren elu­tazik Lihanoukville kikötő­városba, onnan pedig ame­rikai katonai különrepülő­­gépen Indonéziába. Távozá­sának időpontját titokban tartják. Lón Nol funkcióit Szai­­kan Koj, a szenátus elnöke veszi át. Jóllehet, ő is az árulók közé tartozik, a fel­szabadító mozgalom nem ítélte halálra. Lan Nol és Long Borét miniszterelnök távozásával a hét halálra ítélt áruló közül egy sem marad Phnom Penhben. A felkelők egyébként teg­nap még jobban megköze­lítették a fővárost, és a bel­várostól alig 3 kilométerre megerősítették hadállásai­kat. A szabadságharcosok erős nyomást gyakorolnak Kompong Csamra, Batam­­bangra és Szien Riepre is, s Lisszabonból jelenti a Tan­jug. Corea Jesuinho portugál tá­jékoztatásügyi miniszter teg­napi nyilatkozatában úgy vé­lekedett, hogy nem lehet ki­zárni a március 11-i jobbol­dali katonai puccskísérlet, va­lamint a Bissau-Guineában és Mozambikban leleplezett neokolonialista összeesküvés, továbbá az angolai zavargá­sok közötti kapcsolatot. Hangsúlyozta, hogy erre pil­lanatnyilag nincsenek bizo­nyítékok, másrészt pedig kü­lönféle jellegű eseményekről van szó, mégsem lehet kizár­ni az említett események összefüggését. Más hír szerint Luandá­ban megszüntették a kijárá­si tilalmat, s az onnan érke­ző hírek szerint a helyzet lassan megnyugszik, jóllehet még mindig történnek inci­densek. Mint ismeretes, négy nap­pal ezelőtt Luandában az an­golai ideiglenes kormány há­romtagú elnöki kollégiuma és Melo Antunes portugál külügyminiszter egyezményt írt alá, amelynek értelmében az MPLA és az FNLA meg­szünteti az összecsapásokat, továbbá a három felszabadí­tási mozgalom katonáiból kö­zös hadsereget és rendőrsé­get szerveznek. Az egyez­mény előirányozza, hogy a felszabadító mozgalmak he­lyezzék szabadlábra a foglyo­kat. Ezt a rendelkezést azon­ban még nem hajtották vég­re teljes mértékben, sőt újabb letartóztatások is tör­téntek. Nem lehet tudni,­ hogy mely mozgalom szabo­tálja az egyezményt és hajt végre újabb letartóztatáso­kat. Almeyda Santos, a tenge­rentúli területek ügyeivel megbízott miniszter Luandá­ból való visszaérkezése után Lisszabonban kijelentette, hogy Angolában a helyzet rendkívül robbanékony, min­den újabb incidens nagymé­retű összetűzést idézhet elő. Tegnap egyébként Lissza­bonba érkezett Agostinho Neto, az MPLA elnöke. Da Costa Gomes köztársasági el­nököt és Vasco Goncalves miniszterelnököt tájékoztatta a legutóbbi angolai fejlemé­nyekről és az MPLA ezzel amelyek még a rezsimcsapa­tok ellenőrzése alatt állnak. Vasárnap a Pocsentong repülőtérre a felkelők per­gőtüzet zúdítottak. Egy ame­rikai katonai szállító repü­lőgépet és a kormánycsa­­patok két helikopterét talá­lat érte­ kapcsolatos nézeteiről. Neto tegnap este elutazott Hollan­diába. A jobboldal összesített támadása a portugál rendszer ellen összefüggés van a lisszaboni államcsínykísérlet, a bissau-guineai és mozambiki összeesküvés meg a ruandai zavargások között . Még mindig feszült a helyzet Angolában Jugoszlávia és a Közel-Kelet Milos Minićet meghívták Egyiptomba Az egyiptomi külügyminiszter tájékoztatta nagykövetünket a Kissingerrel folytatott tárgyalásokról Kairóból jelenti a Tan­jug. Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter hétfőn fo­gadta Augustin Papićot, Ju­goszlávia kairói nagyköve­tét, és tárgyalt vele a kö­zel-keleti helyzet alakulásá­ról. A megbeszéléseken kü­lön hangsúlyt fektettek Ju­goszláviának és más el nem kötelezett országoknak a vál­ság megoldására irányuló te­vékeny­ségére. Fahmi külügyminiszter részletesen ismertette Pa­pié nagykövettel az Anvar el Szadat elnök és Henry Kissinger amerikai külügy­miniszter közötti megbeszélé­seket. Fahmi kijelentette, hogy Kissinger diplomáciai közvetítése azért járt ku­darccal, mert Izrael megaka­dályozott minden békés tö­rekvést. A Fahmi—Papié tárgyalás hozzátartozik ahhoz a dip­lomáciai tevékenységhez, amelyet Egyiptom folytat Kissinger közel-keleti ku­darca után. A megbeszélésen szó volt Egyiptom és Jugoszlávia kap­csolatáról is. Fahmi átadta Papié­­ nagykövetnek Milos Minic külügyi titkárunkhoz intézett meghívását. Kira Gligorov, a JSZSZK Képviselőházána­k elnöke, nemrégiben, kairói tartózko­dása idején, meghívta Sza­dat elnököt, hogy látogas­­­son el Jugoszláviába. Abdel Gani el Gamasi egyiptomi hadügyminiszter is látogatást fog tenni hazánk­ban. Ljubičić egy líbiai ünnepségen Nikola Ljubičić hadsereg tábornok, szövetségi honvé­­delmi­ titkár, a líbiai Miszu­­rat városban részt vett a re­pülőakadémia megnyitása al­kalmából rendezett ünnepsé­gén, és beszédet tartott. A miszurati ünnepségen jelen volt Kadhafi, a For­radalmi Tanács elnöke, a lí­biai fegyveres erők főpa­rancsnoka is. A repülőakadémia felépí­tésében a Jugoszláv Nép­hadsereg jelentős segítséget nyújtott Líbiának. Tömeges letartóztatások Spanyolországban Bilbaóból jelenti az AP. A spanyol rendőrség kö­zölte, hogy Bilbao tarto­mányban az utóbbi tíz nap alatt 68 baszkot letartózta­tott. A baszkok a tartomány függetlenségét követelik. Feltevések szerint a má­sik baszk tartományban, Guipuzoában is letartóztat­tak mintegy húsz személyt. A múlt héten ebben a tar­tományban egy rendőrt meg­öltek. A rendőrség azt állítja, hogy a letartóztatottaknál géppuskát, dinamitot és kor­mányellenes röpiratokat ta­lált. Makariosz: Cipruson a helyzet rendkívül súlyos A ciprusi államfő szerint az USA is felelős a törökök ciprusi hadműveleteiért Athénból jelenti a Tan­jug. Makariosz ciprusi elnök a svéd rádiónak adott nyilat­kozatában kijelentette: vé­leménye szerint a tavaly jú­liusi ciprusi puccs szerve­zői ügyében indított vizsgá­lat arra mutat, hogy az ál­lamcsínyhez számos magas rangú funkcionáriusnak kö­ze volt.­­ Általános vélemények szerint a mai feltételek kö­zött a bűnvádi eljárás elle­nük nagy kárt okozna Gö­rögország nemzeti érdekei­nek. Én mégis szeretném tudni a teljes igazságot az ügyről — mondta. Makariosz elnök szerint Cipruson a helyzet rendkí­vül súlyos, és annak az es­hetősége sem zárható ki, hogy a ciprusi törökök élet­be léptetik újonnan alakí­tott államuk alkotmányát, és ezzel eleve meghatároz­zák a két népközösség kö­zött tervezett tárgyalások jellegét. Hangsúlyozta, hogy az USA is felelős a törökök ciprusi hadműveleteiért. A ciprusi elnök a továbbiak­ban kilátásba helyezte, hogy még az idén a Szovjetunió­ba látogat. Az athéni lapok­­a nyilat­kozattal és a ciprusi hely­zettel kapcsolatban megál­lapítják: a török fél szándé­kosan gördít akadályokat a két népközösség tárgyalásai színhelyének kiválasztása elé, hogy­ az ENSZ-főtitkárt meghátrálásra kényszerít­se. ­S. oldal Kissinger marad Chicagóból jelenti az UPI: Gerald Ford amerikai el­nök felkérte Kissingert, hogy maradjon meg tisztsé­gében — írja a Chicago Tri­bune című amerikai újság. Nemrégiben olyan hírek keltek szárnyra, hogy Henry Kissinger külügyminiszter, a közel-keleti diplomáciai tevékenységének sikertelen­sége miatt lemondani ké­szül. Ford azt kérte, a külügy­minisztertől, hogy legalább 1977. január 20-áig, az elnö­ki mandátum leteltéig ne mondjon le.

Next