Magyar Szó, 1975. május (32. évfolyam, 118-131. szám)
1975-05-01 / 118. szám
Magyar Sió ■MaiaaaiMiiiiiiiiiiiEi*iiia>aaaBBimiiiiiiiiiRniiaiiiiiiiiimiHiiBiiiniiiiiiRi ■■■■■■a HK швзвЕ^ввввчеиавева а а взенав инвва ввававвавашвввв11ававнапввввввввпвввавввввавав £:::::! xxxn. évf., m. (io 028.) sz. :;lsü 1975. ápr. зо., május 1., 2. ■BiaiBH ввввва ■■■■■■■ ■авва11ввваваавввававва«аааавававввввваввввввавававвавввавв«ватш&ввввввввввввввв1ва вмвввввввввввввввввввввввввввввмаввввввввввввввввтввмвввввввввввввввввввввввввввв ÄRA 2 DINAR .................................... 1 ' ---------------■..................-.. ..... — A társadalmi-poltikai szervezetek május 1-i kiáltványa Győztes májusi, szabad május A munkásosztálynak a falusi és városi dolgozóknak, a népfelszabadító háború harcosainak, az ifjúságnak, a fegyveres erők és a biztonsági szervek tagjainak , a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság összes polgárainak gratulálunk május 1-e, a munka és a munkásosztály szolidaritásának nemzetközi ünnepe alkalmából. Nemzeteink és nemzetiségeink újkori történelmében az elmúlt három évtized a béke és a biztonság leghosszabb időszaka, az az időszak, amelyben dolgozóink önfeláldozó munkájával jött létre az új szocialista önigazgatása el nem kötelezett Jugoszlávia, egyenjogú nemzeteinek és nemzetiségeink közössége. Hazánk munkásosztálya, dolgozóink, nemzeteink és nemzetiségeink büszkék lehetnek alkotó sikereikre, hazánk történelmi felvirágzására, a társadalmi, anyagi és kulturális átalakulás azon vívmányaira, amelyeket Tito elvtárssal az élükön, a Jugoszláv Kommunista Szövetség vezetésével valósítottak meg. Nemzeteink és nemzetiségeink négyévi hősies népfelszabadító harca, amelyben minden tizedik polgár életét vesztette, és egész országunk óriási áldozatokat hódítók és a hazai árulók elleni harcban egyesülve, a Népfrontba tömörülve nemzeteink és nemzetiségeink önfeláldozóan megvetették a közös élet alapjait. Tito elvtárs a marxista alkotó következetességével ajelenkor történelmi, forradalmi átalakulása nagyjainak egyikeként felismerte nemzeteink és nemzetiségeink évszázados törekvéseit, amelyek a népfelszabadító háborúban és a szocialista forradalomban jutottak kifejezésre a legsikeresebben és legtökéletesebben. Népfelszabadító háborúnk és szocialista forradalmunk, amely tovább tart, az elmúlt háromévtizedes időszakban lehetővé tette a dolgozók alkotótevékenységének kibontakozódását és azoknak a jelentős eredményeknek felmutatását, amelyekkel megalapoztuk az ország további sokoldalú anyagi és kulturális előrehaladását, valamint a szocialista önigazgatási társadalmi viszonyok továbbfejlesztését. Május 1-ét az alkotmánynak és a Jugoszláv Kommunista Szövetség X. kongreszszusa határozatainak életre hívásáért folytatott harc jegyében ünnepeljük. Folyamatban van azoknak a társadalmi viszonyoknak kialakítása, amelyek lehetővé te-Kommunista Szövetség X. kongresszusán kifejezésre jutott a kommunisták és a dolgozók tökéletes egysége, eltökéltsége és cselekvési képessége, hogy kiharcolják a Jugoszláv Kommunista Szövetség programcéljainak és politikájának érvényesítését. Az elmondottak alapján szilárdabbá váltak szocialista önigazgatású társadalmunk erői, megerősödött a Jugoszláv Kommunista Szövetség, a munkásosztály, valamint az összes nemzet és nemzetiség egysége. A munkásosztály és dolgozóink eltökélt akciójával, a Jugoszláv Kommunista Szövetség vezetésével ártal(Folytatása a 6. oldalon) Tito marsall napiparancsa Josip Broz Tito, a JSZSZK fegyveres erőinek főparancsnoka az alábbi napiparancsot adta ki május 1-e alkalmából: ELRENDELEM hogy május 1-e alkalmából Belgrádban, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fővárosában eső 30-án 24 tüzérségi lövegből 15, Zágrábban, Ljubljanában, Szarajevóban, Szkopjéban és Titogradban, a szocialista köztársaságok fővárosaiban pedig 12 tüzérségi lövegből 10 díszlövést adjanak le. Josip Broz Tito Jugoszlávia marsallja, a JSZSZK fegyveres erőinek főparancsnoka hozott, méltóan hozzájárult a Hitler-ellenes koalíciónak és a világ összes békeszerető antifasiszta erőinek a fasizmus és a reakció sötét erői feletti győzelméhez. Büszkék vagyunk, hogy nemzeti felszabadulásunk és függetlenségünk, szocialista vívmányaink és fejlődésünk saját harcunk eredménye. A Jugoszláv Kommunista Párt a második világháború előtti években határozottan szembeszegült a fasiszta veszéllyel, az antifasiszta platform köré gyűjtve az összes haladó és hazaszerető erőt. Az áprilisiösszeomlás és a reakciós rendszer bukása után, amikor a fasiszta erők előretörőben voltak, a Jugoszláv Kommunista Párt a nemzeti és szocialista felszabadulás megvalósítása végett elszánt harcba szólította a munkásosztályt, összes nemzetünket és nemzetiségünket. A népfelszabadító háborúban és a szocialista forradalomban született meg egyik legnagyobb vívmányunk, összes nemzetünk és nemzetiségünk szétzúzhatatlan testvérisége és egysége. A szik, hogy a munkásosztály és a dolgozók, maradéktalanul megvalósítsák szocialista forradalmunk történelmi céljait. Ezáltal a több nemzetiségű közösségünk teljes nemzeti egyenjogúságának, összes nemzeteink és nemzetiségeink testvériségének és egységének feltételei között megteremtjük hazánk egész fejlődésének távlatait. Eddigi fejlődésünk során nagy eredményeket értünk el. Nehézségekkel is szemben találjuk magunkat azonban, melyeket még szervezettebb és állhatatosabb munkával és az összes dolgozóknak a JKSZ X. kongresszusa határozatainak teljesítésére irányuló alkotótevékenységével sikeresen leküzdhetünk. Gazdaság- és szociálpolitikánk olyan pozíciót biztosít a munkásosztálynak, amely lehetővé teszi, hogy sikeresen legyűrje az előttünk álló nehézségeket. A szocialista köztársaságok és tartományok pártkongresszusain és választási értekezletein, a Jugoszláv Ш Németh Mátyás felvétele A három nyolcas világ első munkástüntetése több mint négyszáz évvel ezelőtt, pontosabban 1531. május elsején volt Lucca városában. Olaszországban, Dante, Petrarca és Boccaccio kora, Dózsa György és Matija Gubee kora a jobbágyfelkelések mellett addig ismeretlen, új szociális izzások szikráit szórta a feudális Európa komor éjszakájába. E korai mozgalmaknak és a megrendítő 1886-os véres chicagói eseményeknek állított mozgósító emléket a II. Internacionálá alakuló kongresszusa, amikor május elsejét a munkásosztály nemzetközi összefogásának napjává nyilvánította. Vajdaság városaiban, Szabadkán, Újvidéken és Zrenjaninban néhány hónappal a párizsi kongresszus után, 1890-ben a dolgozók maroknyi csoportjai vörös kokárdával köszöntötték május elsejét. Elsősorban a nyolcórás munkanapot követelték. Akkor naponta tizennégy-tizenhat órát dolgoztak a kézművesek az apró műhelyekben. A vasárnapi munkaszünet csak a jövő egyik reménysége volt. A közvetlen osztálycélt — ami nagyon nyugtalanította a hatalomtartókat és az általuk kivezényelt fegyvereseket — a transzparensekre festett három nyolcas jelképezte. Az elfelejtett régi májusok harcos követelése a nyolcórás munkanapon, a nyolcórás pihenésen kívül, a nyolcórás tanulás, szórakozás és művelődés lehetőségét tartalmazta. Az anyagi javakat termelő osztály ezáltal vehette birtokába a világ átalakításához, az emberiség valódi történetének megnyitásához szükséges szellemi javakat. A három nyolcas folyamatos megvalósulásával nőttek, tömegesedtek és erősödtek a munkások szervezetei. És párhuzamosan változtak a májusi jelszavak. Századunk elején már az általános titkos választójogot követelték a tüntetők. Tizennégy vérgőzös nyarán a IT. Internacionála opportunista vezetői elárulták a munkások érdekeit. Saját nemzeti tőkéseik pártjára álltak. Sárba tiporták május vörös zászlóit, és az emberiség belesodródott a világháborúba. De néhány év múlva Lenin nagy októbere diadalmasan lobogtatta a lőporfüstös és roggyant Európa felett a forradalmi lobogókat. Mifelénk hazatérő hadifoglyok és a Magyar Tanácsköztársaság katonái hordták a hírt, s a hír nyomában sztrájkok, földfoglalások, sortüzek, Ljubljanában a Zaloška Cestán tizenöt vasúti munkás teteme feküdt a kövezeten, Korosec pap parancsára dördültek a lövések. Korošec pap, Draskovic miniszter, Sándor király, Zivkovic tábornok képviselték leginkább a két háború között azt a kegyetlen népelnyomó tőkés diktatúrát, melynek nyomában tiltott, véres és néma májusok maradtak. Aztán amikor Kadinjacán lengett a tépett véres zászló,, nem volt a halálraszántak sorában se király, se főpap, se miniszter, se tábornok. Csak proletárok voltak ott. Ők vitték tovább Rudóba, Focára, a Neretvára, Sutjeskára, Drvarra, s ők hozták vissza Belgrádba — pontosan harminc évvel ezelőtt — a győzelmes májusi lobogókat. Harminc éve hiába keressük a felvonulások kavalkádjában a három nyolcas transzparenseit. És mintha a kavalkádok sem lennének olyan színesek, mint amilyen látványosak voltak, amikor a romokat takarítottuk, falvakat építettünk Szerémségben, vagy amikor a negyvennyolcas zárlat szűkös éveiben a piros kombájnt csodáltuk a falu közepén. Egyszerűbbek lettek az ünnepek. Egyszerűbbek lettek a májusok, csak cselekvő tartalmuk maradt változatlan. Harminc év alatt akkorát nőtt itt az élet, amire a tőlünk sokkal szerencsésebb múltú népek történetében sem akad példa-Harminc év alatt ebben a félgyarmati sorból kilépő országban a foglalkoztatottak létszáma kilencszázezerről megközelítőleg négy és fél millióra emelkedett. Két és fél millió szakképzett munkás alkotja modern munkásosztályunk gerinchadát. Vele együtt fejlődtek a társadalom termelőerői, s a termelőerőkkel párhuzamosan duzzadtak a városok s folyt szüntelen az a nagy népvándorlás, melynek eredményeként gyökeresen átalakult a társadalom szerkezete. Hétmillió ember szakadt el a mezőgazdaságtól, és ötmillió lakossal gyarapodtak a városok. Harminc év alatt... A számok nyelvén aligha lehet mindent elmondani. Az út küzdelmes volt: a földek, a gyárak, a bankok, a tőke kisajátított birtokosai konokul ragaszkodtak kiváltságaikhoz, harcolni kellett ellenük. Azután, az ötvenes évek legelején, mikor a gyár — a történelemben Itt nálunk először — a munkásé lett, küzdeni kellett az önigazgatás tudományának elsajátításáért. Mikor pedig a kisajátított kizsákmányolok ellenállása lanyhulni kezdett, és a munkások a gyárfalak között beletanultak a dolgok intézésébe, napirendre került az elidegenített munkatöbblet ügye, amelyhez az önigazgatás újabb kerékkötői, menedzserek, etatisták és technobürokraták ragaszkodtak sokáig és csökönyösen. Az osztályharc nem fejeződött be. Nyolcvanhat évvel ezelőtt, mikor ezen a tájon először ünnepelték a munkásosztály nemzetközi összefogásának napját, a nagy cél a három nyolcas volt. Ma itt a Május időszerű parancsa így hangzik: megvalósítani a munkásosztály döntő befolyását a társadalmi struktúra egészében, érvényesíteni az önigazgatási gyakorlatot a társadalmi újratermelés egész rendszerében. A tizedik kongresszus határozatai tartalmazzák a Tito elvtárs forradalmi kezdeményezései által kijelölt célokat: kezünkben az önigazgatás alkotmánya, ennek irányelveit és rendelkezéseit kell beleépíteni a valóságba. A társult munka alapszervezeteitől a küldöttek legfelsőbb testületéig. Ez a mi dolgunk, mondhatnánk a költővel, és nem is kevés ... Újabbkori történelmünk változatos korszakainak voltak lázadó, dacos, néma, véres, küzdelmes és diadalmas Májusai, ezek vonulata mutatja nemcsak a munkásosztály, hanem az egész emberiség fejlődésének fő útvonalát. Itt jutott kifejezésre minden, ami haladó, minden, ami az ember emberré válásának szempontjából fontos, itt állnak a jó cél felé mutató irányjelzők, és itt hömpölyög az a mesterséges gátakat átmosó, feltartóztathatatlan áramlás, amit köznapi nyelven a szocializmus világfolyamatának szoktunk nevezni. Ez jellemzi korunkat. Ez jellemzi a sokféleképpen megosztott világunkat, amelyben még sokan éheznek, amelyben még sok a félelem, sok a fenyegetés és a fegyver, s amelyben a dolgos békét csak a piros betűs Május ígéri. Petkovics Kálmán Olvasóinknak, terjesztőinknek és a lap barátainak kellemes májusi ünnepeket kívánunk! Negyvenoldalas májusi ünnepi számunk ára 2 dinár. Lapunk legközelebbi száma színes RTV újság melléklettel szombaton a szokott időben jelenik meg. Ára 3 dinár.