Magyar Szó, 1977. április (34. évfolyam, 104-117. szám)

1977-04-27 / 115. szám

Szerda, 1977. ápr­l­is 27. A zombori diákok sikere Radics Viktória első díjat nyert riportjával A vajdasági középiskolá­sok hagyományos irodalmi vetélkedőjét immár tizenne­gyedszer tartották meg Be­csén a Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi választmá­nyának és a Szenteleky Kor­nél Önképzőkörnek a szer­vezésében. A zombori diákok igen sikeresen szerepeltek az irodalmi vetélkedőn. Gorda­­na DOBRICKI, aki környe­zetnyelvként tanulja a ma­gyar nyelvet, ebben a kate­góriában második díjat nyert. VUKOVICS Ilona a szavalók között a harmadik helyet érdemelte ki. HOFF­MAN Hedvig a zombori gim­názium tanulója kritikájáért az újvidéki Képes Ifjúság és az Új Symposion különdíját kapta, RADICS Viktória ugyancsak gimnáziumi tanu­ló pedig riportjáért első dí­jat, valamint a Képes Ifjú­ság és az Új Symposion kü­löndíját kapta. Április­ 24-én a záróműsor után a szervező bizottság ve­zetésével kerekasztal-értekez­letet tartottak, amelyen a vetélkedőről, valamint an­nak további sorsáról volt szó. Felvetődik a kérdés, hogy jövőre sor kerülhet-e erre a vetélkedőre, tekintet­tel hogy átszervezik a kö­zépiskolákat. A becseiek minden dicsére­tet megérdemelnek, hogy ki­váló szervező munkát végez­tek és sokban hozzájárultak az anyanyelvápoláshoz és a vajdasági magyar irodalom népszerűsítéséhez. Egyébként igen dicséretes, hogy talál­koztak a bácskai, bánáti, ba­ranyai, szerémségi irodalmá­rok, akikből talán a jövőben már színészek, újságírók, írók, kritikusok lesznek és hozzájárulhatnak a magyar nyelv, a magyar kultúra, az irodalom továbbfejlesztésé­hez. DOROSZLÓ: Házi­a és füllentő Hazug Vasárnap este fél nyolckor Doroszlón vendégszerepel a sztapári amatőr színjátszók együttese. Bemutatják Jovan Sterija Popovic LAŽA I PA­­RALAŽA (Hazug és füllentő) című víg­játékát szerb nyel­ven. Jegyek elővételben a Ma­gyar Szó kioszkjában kapha­tók. Helyárak: 10 dinár. D. Z. 11 amatörizmu­sról A Duna táj­hoz tartozó köz­ségek művelődési központja Zombor. Az amatőrizmus­­nak itt van a legnagyobb hagyománya. Sehol a kör­nyéken nem működött any­­nyi énekkar, mint éppen eb­ben a városban. A fejlődés folyamán azonban a műked­velés egyes ágait elhódítot­ták a „profik”, akik a mű­velődés tarsolyából még töb­bet adtak és adnak a város polgárainak. Vegyük csak példának a színházat. Köz­vetlenül a felszabadulás után itt is amatőrökkel kez­dődött az úttörőmunka. A színháznak még magyar tár­sulata is volt. A társulat zö­mét műkedvelők képezték. A színház viszont ma már magas szintet ért el. A mú­zeum, a Konjovic-galéria csak öregbíti a város kultu­rális tekintélyét. A műked­velő tevékenység azonban nem halt ki Zomborban tel­jesen. A szimfonikus zene­kar sokat hallatott magáról. De annál kevesebbet olvas­hatunk a Petőfi Sándor Mű­velődési Egyesület munkájá­ról. Vagy ott kihalt volna minden amatőr tevékeny­ség? Szerencsére a Duna men­tén, Zombor környékén an­nál többet hallottunk, olvas­hattunk a műkedvelők sike­reiről. A vidéken mintha re­neszánsz korát kezdené él­ni az amatőrizmus. Ez azon­ban nem zárja ki, hogy az ilyen helyeken is zöld fényt kapjanak az olyan rendez­vények, amelyeken csak az erős hangszórók a művé­szek. Március és­ április a szem­lék hónapja. A színjátszás mellett most már a műked­velés más ágazatai is jelent­keztek, így például az apa­tini kommunában több tánc­csoport és énekkar is bemu­tatkozott a napokban Kupu­szinán megtartott szemlén. Ez a rendezvény valóban el­érte célját. Az amatőrök­nek a kiváló szemléje volt ez a Tito elnök kettős ju­bileuma tiszteletére. A kupuszinai, gombosi, do­roszlói tánccsoport tovább­ra is megjelenik színpadain­kon. Vajon ki tudná meg­mondani fellépésük szá­mát? Ezekhez a hagyomány­őrző tánccsoportokhoz most a szántaiak és a szilágyiak is csatlakoztak. Ez utóbbiak azonban nem a hagyomány­­őrző táncokat járják. Ama­tőr tevékenységükre így is felfigyelhetünk akár a szi­lágyi vegyes énekkar sze­replésére. Felfigyelhettünk arra is, hogy Gomboson a tánccso­porton kívül most a színját­szók is jelentkeztek. Azt vi­szont már megszoktuk, hogy Kupuszinán minden évben fellépnek a színjátszók. Do­roszlón a Szalai házaspár minden évben jelentkezik egy programmal. A szilágyi­ak most készülnek egy víg­játék bemutatására. A telecs­acaiak az Ötösfogatban mu­tatkoztak b­e. Vidékünkön talán csak Bezdánban ural­kodik néma csend az amatő­rök berkeiben. Tudjuk, hogy miért. Reméljük, hogy a jö­vőben egy ehhez hasonló összefoglalóból már ők sem maradnak­­ki. BALÁZS László Az apatini énekkar is fellépett a közelmúltban megtartott községi szemlén. Ifjú szívekben A doroszlói Petőfi Sándor Általános Iskolában a napok­ban tartották meg a Jó Paj­tás gyermeklap Ifjú szívek­ben című fogalmazási és rajzversenyének iskolabaj­nokságát. Az első és máso­dik csoportból TÓTH István óvodás és KIÍIÁLY Borika II. osztályos tanuló rajza ke­rül Újvidékre. A fogalmazá­sok közül a III. osztályos KO­VÁCS Ildikó a harmadik csoportból, a VI. osztályos GELLÉRT Balázs a negye­dik csoportból és a VIII. osz­tályos KOVÁCS Erzsébet az ötödik csoportból írásait nyil­vánították legjobbnak, ők úgyszintén részt vesznek majd az Újvidéken megtar­tandó tartományi döntőn. *1. 7. DOROSZLÓ: Kiránduláson a nők A Szocialista Szövetség do­roszlói szervezetének női szakosztálya szombaton ki­rándulást szervezett. A nap folyamán 40 nő ellátogatott Tito szülőfalujába, Kumro­­vecbe. Visszafelé jövet meg­tekintették Zágráb neveze­tességeit , és a nemzetközi ipari kiállítást. D. Z. DUNATÁJ A dályai pionírok nagy sikere A dályai Omladinac csel­gáncsegyesület, habár alig két esztendeje tevékenyke­dik, egyre nagyobb sikereket ér el. Az ősszel például Szla­vónia és Baranya hivatalos felnőtt bajnokságán a legjob­bak között voltak. Az­ egyesületben gondot fordítanak az utánpótlásra. Mintegy harminc pionír gya­korolja ennek a nemes sport­ágnak a fortélyait. A rend­szeres munka a napokban meg is hozta első gyümöl­csét. Szlavónia és Baranya első hivatalos pionír bajnok­ságán, amelyen részt vettek az eszéki, Nova Gradiška-i, vinkovei egyesületek, a dá­lyai csapat az előkelő máso­dik helyet szerezte meg csa­patversenyben, s így jogot szerzett, hogy a Vinkovcin megrendezésre kerülő köztár­sasági versenyen részt ve­gyen. GULYÁS Józseftől, az egyesület titkárától megtud­tuk, hogy legeredményeseb­ben a legkönnyebb súlycso­portban (42 kg) tatamira lé­pő Jankó Rádió versenye­zett, csoportjában első. Ki­válóan szerepelt még közép­súlyban Željko Schock, és a félnehézsúlyú Lazar Mrkšić, másodikak lettek.­­­­­Csapatversenyben első Vin­kövei 19 ponttal, második Dálya 12, harmadik Eszék 8, negyedik Nova Gradiška 1 ponttal. A két legjobb csa­pat részt vesz rövidesen Hor­vátország bajnokságán. L. Gy. ­­ ­ZOMBORBAN: A zombori foglalkoztatásügyi önigazgatási érdek­­közösség pályaválasztási tanácsadó szakszolgálatának megállapítása szerint a község 1583 érettségiző diák­jának 53 százaléka folytatni kívánja tanulmányait, 37 százaléka állásba szeretne lépni és 10 százaléka hatá­rozatlan. Főként a szakmunkásképző iskola végzős diákjai nem tudják, mit kezdjenek a középiskola el­végzése után, mert attól tartanak, hogy nem tudnak elhelyezkedni, és körülményesnek vélik felvételüket a főiskolára vagy az egyetemre. Nagyobb részük úgy nyilatkozott, hogy munkaviszonyba szeretne lépni. A többi iskola érettségizői ennek ellenkezőjét jelentet­ték ki, hogy egyetemre, illetve főiskolába iratkozná­nak. Szembetűnő, hogy azok a diákok közül, akiik tovább tanulnának mindössze 11 szá­zalék adott határozott vá­laszt a hivatás megválasz­tására vonatkozóan, a töb­biek dilemmában vannak. A felének az anyagi problé­máik okoznak nehézséget a tanszék megválasztásában". A pályaválasztási tanácsadó szolgálat az iskolaév végéig tájékoztatni fogja a jöven­dő egyetemi és főiskolai hall­gatókat arról, hogy melyik egyetemeken, illetve főisko­láikon kaphatnak ösztöndí­jat és tanulmányi kölcsönt a községi ösztöndíjazási ér­dekközösségtől. Igen sok diák­nak azért van pályaválasz­tási gondja, mert nem biz­tos abban, hogy felveszik arra a főiskolára vagy egye­temre, amelyre­­be szeretne irtakozni. Az érettségizőik ja­va része s azonban nem tart­ja szem előtt a község ká­derszükségletét, amelyet meg­határoz az 1976—80. évre szóló foglalkoztatási terv. Kivételt képez a közgazda­­sági főiskola, illetve tanszék útján való szakképesítés. A pénzügyi és a könyvelési szakma vonzza legjobban a tanulókat. Akárcsak a korábbi évek­ben, az idén is aránylag nagy számban vannak azok, akik pedagógusok szeretné­nek lenni. A szükségletnél többen választották az or­vosi pályát. Ezzel szemben kevesen akarnak agrármér­nökök és állatorvosok len­ni, habár tudvalevő, hogy a község munkaszervezetei közül a Zombori Mezőgaz­dasági Kombinát, a szakkép­zettségi összetétel javításá­ra, növeli a legnagyobb mér­tékben az egyetemi végzett­ségűek foglalkoztatását. Igen gyenge az érdeklődés a műszaki tudomány, a mér­nöki hivatás iránt is, pe­dig ebből a szak­káderből is hiány van a községben. Mű­vészeti akadémiára mindösz­­sze 5 érettségiző diák sze­retne iratkozni. A középis­kolák bizonyára kevés gon­dot fordítanak a képzőművé­szet, a színművészet és a­ zene megkedveltetésére, és ezért is kevés a művészetre hajlamos­ diák. A zombori középiskoláik eddig nem képeztek­ a köz­ség szükségleteinek megfele­lő kádert, ezért sza­kkáder­­hiányt okoztak, s hozzájá­rultak a munkanélküliek számának növeléséhez. A községi munkaszervezetek 1980-ig nem terveztek any­­nyi kereskedőt, autószere­­lőt, géplakatost és egészség­­ügyi ápolót alkalmazni, mint amennyi munkanélkülit már nyilvántart belőlük a köz­ségi foglalkoztatásügyi ér­dekközösség. Az említett fog­lalkozást választott diákok az idén is a legnagyobb szám­ban kerülnek ki az iskolá­ból. Az irányított középfokú oktatás mérsékli a szóban forgó káder képzését, és szor­galmazni fogja a deficitáris káder biztosításait. Az 5 éves foglalkoztatási terv szerint 357 hentesre van szükség és mindössze egy diák érett­ségizik ebből a szakmából. Negyvenhétszer kevesebb műszerész és ács, huszonkét­szer kevesebb szerszámké­szítő, tizenha­tszor kevesebb cipész, kilencszer kevesebb szakács, hatszor kevesebb villanyszerelő, négyszer ke­vesebb kőműves és gépko­csivezető tanuló fejezi be az idén az iskolát, mint ameny­nyi 1980-ig állást kaphatna. Az említett szakmunkások­ból tehát nincsen munkanél­küli, ezért ajánlatos volna, hogy az általános középisko­la második osztályos, illetve végzős diákjai ezeket a de­ficitáris szakmákat tanul­nák ki, mert nem kellene állásra várniuk. V. J. Pályaválasztási dilemmák Az érettségiző diákok többsége nem választ pályát a káder­­szükségleteknek megfelelően Üzenet Borislav Brankov önálló újvidéki kiállítására Borislav Brankov értelmes takarékossággal festi képeit. Motívumai higgadtan köve­tik egymást, s annak is, aki két vagy több éve látta va­lamelyik vásznát, vagy aki először foglalkozik, vele, ész­re kell vennie az öntörvé­nyeket, amelyek ecsetjét ve­zetik. A fegyelem, a letisztu­lás igénye teszi magabiztos­sá, s képessé arra, hogy meg­oldást igyekezzen találni a vakmerő színharmóniák ösz­­szefűzésére. Képfelületei higgadtak, s a teljesség benyomását keltik a spontánnak tűnő és erőtel­jes ecsetvonások nyomán. Látványos, mégis puritán az a gondolat, pontosabban han­gulat, amit kacskaringós ecsetvonásai közvetítenek. A művész portréja, Beszélgetés a mezőn vagy az álombéli tájak, színek, hangulatok semmiképpen sem hétközna­piak, megkopottak. A tépe­­lődés, a szorongás, féltés-fé­­lés dacára is ugyanolyan erő­vel, izzással, de megfelelő sűrítéssel jelennek meg, mintha az alkotási folyamat szemünk előtt zajlana. Még ha rózsaszínnel, sok­­sok meleg színnel festi té­máját, mondjuk, az álmodo­zót, akkor is a megnyílt világ eseményeiről, a maga lírai érzékenységéről tudósít, per­sze, megfelelő mértékű abszt­­rahálással. Szobrai is a fentieket iga­zolják. Mindegyikben alkotó­juk hite szorul, ugyanolya­nok, mint képei, csak jobb dimenzióban érzékelhetők. Együtt készülnek a vásznak­kal, gazdag érzelmekkel, fa­nyar életfilozófiával. Csak azt lehet mondani, hogy Bo­rislav Brankovnak tovább­ra is erre kell haladnia, itt és így építheti fel homogén világát, amely mások számá­ra is tartogat tanúságokat. LÁBADI Károly Borislav Brankov 17. oldal dalyai csapat

Next