Magyar Szó, 1977. május (34. évfolyam, 132-147. szám)
1977-05-31 / 147. szám
Kedd, 1977. május 31. MAGYAR SZÓ HÁM ÉVTIZED MUNKÁJA Jubilál a Vajdasági Múzeum MÁJUSI JÁTÉKOK Kiegyensúlyozott színvonal Ma ér véget a tartomány gyermekszínjátszóinak 20. seregszemléje Újvidéken, a Vajdasági Múzeum tegnap ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját. A jubileumi díszülésen megjelent CSÍPŐ Mihály, a Szocialista Szövetség újvidéki községi választmányának elnöke és a tartomány, valamint az ország más múzeumainak és rokonintézeteinek számos képviselője. Ünnepi beszédében Milan VRANIC, a Vajdasági Múzeum igazgatója röviden öszszefoglalta a jubiláló intézmény történetét. 1947. május 30-án a Matica šrpska múzeumából létrejött a Matica Képtára és a Vajdasági Múzeum. Ez utóbbi megalakításakor az itt élő nemzetek és nemzetiségek művelődéstörténeti emlékeinek gyűjtését, megőrzését és kiállítását tette meg elsődleges feladatává. Az indulás impulzusait a Matica néprajzi, régészeti és művelődéstörténeti gyűjteménye adta meg. Fejlődésének első szakaszában kivált belőle a Vajdasági Szocialista Forradalmi Múzeum, az Újvidéki Múzeum és a Műemlékvédelmi Intézet. Az elmúlt 30 év alatt a múzeum a gyűjtés mellett foglalkozott az anyag feldolgozásával és kiállításával is. Gyűjteményében 132 690 múzeumi tárgy található — valamennyi a tartomány történelmi múltjának egy-egy dokumentuma. Külön is meg kell említeni a régészeti kutatások eredményeit, hisz az ásatások olyan értékes tárgyakat hoztak felszínre, amelyek a földtörténet hajnaláig vezetnek vissza bennünket. A kutatásokba a múzeum bevonta a vajdasági, belgrádi és néhány külföldi múzeum szakembereit is.. Gomorava, Beška, Čortanovci, Mitrovica, Bács stb. olyan lelőhelyek, amelyeknek feltárása ezzel a széles körű összefogással ment végbe. Eredményes munkát végeztek a néprajzosok és a művészettörténészek is, akik elsősorban szellemi kultúránk emlékeinek gyűjtésében és feldolgozásában szereztek maguknak elismerést. Megfelelő kiállítóterem híján eddig inkább kisebb kiállításokat szervezett, melyeket az ország más városaiban és külföldön is bemutatott. A kiállítótermek kérdésének megoldása folyamatban van. Ennek ékes bizonyítéka az állandó kiállítás mostani kibővítése is. 1952 óta a múzeum évkönyvet ad ki, amely egyedülálló Vajdaságban, s az országban is az úttörők sorában van. Munkatársai között nemcsak újvidéki és vajdasági, hanem külföldi szerzők is vannak. Milan Vranić ünneni beszéde után a meghívott vendégek köszöntötték a jubiláló múzeumot, majd pedig felolvasták azt a táviratot, amelyet Titó elvtársnak küldtek. Az ünnepség záróaktusaként Milan Vranic igazgató a múzeum egykori és jelenlegi dolgozóinak, munkatársainak és a Vajdasági Múzeummal együttműködő rokonintézmények képviselőinek oklevelet adott át. A Magyar Szó és a Dnevnik művelődési rovatai a múzeum munkájának önzetlen ismertetéséért szintén elismerésben részesültek. BÁLINT Sándor Már csak a záróműsor, az eredmények kihirdetése, a díjak kiosztása, valamint a legjobbnak minősített színmű díszelőadása maradt hátra, és befejeződik a 20. Májusi Játékok, a tartomány gyermekszínjátszóinak seregszemléje, melynek keretében az idén 10 színjátszó csoport mutatkozott be. A rendezvény művészeti bizottsága majd csak estére hirdet eredményt, annyit azonban már most elmondhatunk, hogy az idei szemle színvonala magas és rendkívül kiegyensúlyozott volt, egész sor igazán jó gyermekelőadást láthattunk. Mindenekelőtt örvendetes az a tény, hogy a ruszinok kivételével tartományunk minden nemzete és nemzetisége képviselve volt, hogy nemcsak a városi, valamint a jobb körülmények között dolgozó iskolák színjátszói értek el eredményt, hanem a kis falusi iskolák is szép sikerrel szerepeltek. Például a lankahídi román kisszínjátszók, lelkes pedagógusaik összefolyásának köszönhetően, olyan nagyszerű előadást produkáltak, amely jóllehet a becses gyerekek nem értették a nyelvet, tetszésüket váltotta ki. Az előadást követő kerekasztal-értekezleten a művészeti bizottság is csak a dicséret hangján szólt a látottakról. Hasonló előadásokkal ajándékozták meg a nézőt az újvidéki Sonja Marinkovic Általános Iskola kisszínjátszói, a mirovicai, továbbá a zombori Avram Mrazovic iskola színjátszói. Noha évek óta fel-felvetődő probléma a gyermekszíndarabok hiánya — különösen a nemzetiségek nyelvén írottakból van kevés — a pedagógusok, és amatőrrendezők ötletességének köszönhetően, évről évre új színfolttal gazdagodik a sereg- s szemle. Az idén is néhány sikeres verses kollázst, egy Grim-mese ötletes feldolgozását, továbbá népi szólásokból, mondókákból, tréfás találós kérdésekből összeállított színpadi művet is láthattunk. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a zene alkotórészévé vált a gyermek- előadásoknak, és bár mindenütt amatőr rendezők tevékenykedtek, a munka elfogadható színvonalú volt. ] A gyermekszínjátszással kapcsolatban elmondjuk, hogy május 28-án, Becsén tartotta közgyűlését a tartomány amatőrszínházainak szövetsége, amikor a gyermekszínjátszás problémáival is foglalkoztak, és egy különbizottságot alakítottak azzal a feladattal, hogy se■gítsen minden felgyülemlett probléma, kérdés megoldásoban, ezenkívül tervbe vették a gyermekszínjátszók szövetségének újbóli megalakítását. Mivel a felnőttek művészeti bizottságáról korábbi jelentésünkben már szóltunk, ezúttal a gyermekzsűri munkájáról mondunk néhány szót. A felnőttekkel párhuzamosan, Girizd László segítségével, minden előadást értékeltek, és holnap ők is eredményt hirdetnek. A gyermekzsűri tagjai: Bene Edit (Bácsföldvár), Mila Džigurski (Becse), Gordana Knežević és Danko Savic (Apajtin), Szemendri Emma (Becse) és Sinkovics Valéria (Becse). LAJBER György Felvételünk az ünnepségen készült (IFJÚ Gábor felv.) SZLOVÉNIÁBAN JÁRTAK AZ ISKOLAIGAZGATÓK (II.) Házi lelki epik szerint A szabadkai iskolaigazgatók szlovéniai tapasztalatszerző útjukon ellátogattak a ljubljanai Vic nevű iskolába. A tanintézet rendkívül korszerű épülete lenyűgöző látvány. A létesítményt a múlt év őszén adták át rendeltetésének. Így most első évben folyik benne az oktató-nevelő munka. Felszerelés tekintetében nem érte el a kellő szintet, de az épület megkomponálása, helyiségeinek elrendezése és célszerűsége példaként említhető. Belül az élénk színek dominálnak, a tantermek nemcsak oldalról, hanem a tetőzetről is kapnak megvilágítást. A nagy ebédlőt szükség esetén díszteremmé, ünnepségek, rendezvények megtartására alkalmas, nagy teremmé lehet átalakítani. Tornateremből kettő van, az egyik nagyobb, a másik valamivel kisebb, de ugyancsak alkalmas tornaórák megtartására. A látogatókat természetesen több szakmai kérdés is érdekelte: a tantervi anyag csökkentése, a tanulók tehermentesítése, az iskolapedagógus munkája, az iskolanaptár és a környezeti nyelv oktatása. A házigazda szerepét betöltő iskola vezetői mellett, ott voltak és ismertetőt nyújtottak a köztársasági pedagógiai intézet képviselői is. Az első jelentős változásnak Szlovéniában az ötnapos munkahét bevezetését tartják. Csökkent a heti óraszám az iskolában, 18-ra az elsőben, illetve 28-ra a nyolcadikban. 1970-ben újabb csökkentésre került sor, hogy a tanulóknak több idejük maradjon a szabad tevékenységekre. Most 18 és 25 óra között mozog a heti óraszám. Az óra- és tanterv hamarosan újabb revízió alá kerül. A pedagógiai intézet képviselői hangsúlyozták, hogy habár a tanterv anyagát igyekeznek minél jobban csökkenteni, ez a törekvésük nehezen érvényesülhet, mert a szakoktatók, tanárok semmit sem hagynak el szívesen az anyagból, inkább minduntalan valamit hozzáadnának. A tanításban új feladat elsősorban a nevelői cél elérése, s erre nincs lehetőség a hagyományos oktatási módszerekkel. Ezért a módszeren változtatni kívánnak, a minél teljesebb individualizálásra törekszenek. Hangsúlyozzák: a gyermeket egyéni képességei szerint kell megterhelni, és csak annyit követelni tőle, amennyire képes. Még a házi feladatokat is minden tanuló differenciátlan, képességeihez mérten kapja. A tananyag azonban még mindig nagyon bőséges, másrészt a pedagógusok is még nagyon kötöttek, és szigorúan meg akarják valósítani a programot, ahelyett, hogy alkotóan viszonyulnának hozzá. Ismételten az a probléma merül fel, hogy a jó diákoktól nagyon sokat követelnek, nemcsak az iskola — a pedagógusok ugyanis elvárják tőlük, hogy minden szakkörben részt vegyenek —, de a szülők is. Külön zene- és nyelvórákra küldik őket. A sok feladat gyakran meghaladja a diákok szellemi és fizikai képességeit. A gyengébb tanulók a hagyományos módszerek alkalmazásával szintén újabb terheket kapnak a pótórákkal, otthoni külön feladatokkal. Hogy ezt elkerüljék, az egyénhez való alkalmazkodást helyezik előtérbe az oktatásban. Itt mondjuk még el azt is, hogy kifejezetten hangsúlyozták: az osztályzat nem egyedüli ösztönzés a tanulásban. Ezenkívül az esetleges osztályismétlés nem büntetés, hanem a tanuló joga, amit a szülő kérelme alapján érvényesíthet. Az iskolapedagógus, pszichológus és szociológus munkájáról is igen sok érdekeset hallhattak a látogatók. Mindjárt az első osztályosokkal alaposan megismerkednek: képességeikkel, otthoni körülményeikkel. A gyengébbnek mutatkozó gyermekek számára — az osztálytanítóval együttműködve — külön programot állítanak össze. A pályaválasztási tanácsadás is megkezdődik már az I. osztálytól. A szülőkkel való munkában mind kevesebb náluk az ún. klasszikus szülői értekezlet. A szülők egyes csoportjaival dolgozzák fel az őket érintő problémákat. Ezt a munkát is elsősorban az iskolapedagógus, a pszichológus és a szociológus végzi. Ez a szakszolgálat segítséget nyújt a diákoknak az önálló tanuláshoz is. A kétnyelvű oktatásról elmondták, hogy Szlovéniának azon a részén, ahol magyarok, illetve olaszok laknak, kétnyelvű oktatás van érvényben, mégpedig oly módon, hogy a tanítás fele a diák anyanyelvén, a másik fele a környezet nyelvén folyik. A pedagógusoknak az ilyen környezetben tökéletesen tudniuk kell mindkét nyelvet. Az ilyen munka számunkra nehezebb, de a tanulók könnyen elsajátítják mindkét nyelvet és vele együtt a tananyagot is. BUCSI Ottó EGY ZENESZERZŐ JUBILEUMA hí|iii Kamzodar liaiwnye Nikola Petin munkásságának 30. évfordulója Vasárnap, e hó 29-én, 11 órakor az Újvidéki Kamarazenekar hangversenyével a székvárosi zsinagógában megjelölték Nikola Petin neves zeneszerzőnk munkásságának 30. évfordulóját. A komponista azt az időpontot tekinti tevékenysége kezdetének, amikor még tanulmányainak befejezése előtt, de komoly felkészülés után, előadták első alkotását. 1947 tavaszán volt ez Belgrádban. Egy évvel később szerezte meg oklevelét a szerző, és következett még a továbbképzés ideje Párizsban. Közben rövid ideig Szarajevóban tevékenykedett, és 1949 óta kisebb megszakításokkal Újvidéken fejtette ki sokrétű szorgos munkásságát. Petin nemcsak az alkotómunkának szentelte idejét, hanem pedagógiával és publicisztikával is foglalkozott, a zene ügyét segítette minden téren a háború utáni években, amikor különösen szükség volt rá. Petin a ma székvárosi Művészeti Akadémia tanára, és egy szép életműre tekinthet vissza. Alkotói opusában jó néhány szimfonikus mű szerepel négy szimfóniával, jelentős énekes művek, kamara- és gyermekeknek szánt szerzemények, valamint színpadi kísérőzenék vannak. Mindezekben a szerző mint a külső világ eseményeire érzékenyen reagáló lírai al- Ikát mutatkozik meg, akiinek nem az az elsődleges célja, hogy versenyt fusson a mai zene szélsőségesen újszerű nyelvezetének változá-saival, hanem, hogy megtalálja és tökéletesítse a ma I ga énjének megfelelő kifeje- I zési módot. Ebben volt a I szerző következetes, és ez vált végül is szembetűnő eréé nyévé művészetének, mint I ahogy a vasárnapi jubileumi hangverseny is bizonyította. A zsinagógában Petin opusát a szerző legújabb, 64. műve képviselte, melyet basszus-bariton énekhangra és kamarazenekarra szerzett, és amely öt délszláv költő hat verse nyomán készült. A szöveget a komponista úgy válogatta, össze, hogy egy kérdéskörhöz zárkózzon fel, és így már eleve bizonyos egységet biztosítson az alkotásnak. A szerzőt ebben az alkotásban az örök emberi problémák, az elmúlás és örökkévalóság foglalkoztatják a mai ember józan szemlélődésének vetületében. A kompozíció egy további lépés az alkotó munkásságá- Iban az érlelődés, a világos, a találó, tömör kifejezés felé. Külön kell kiemelnünk az egyes dalok hangulati gazdagságát, érzelmi telítettségét és dallambőségét. Meglepő volt — mivel Petin sohasem foglalkozott az operáival, és ezt a sorozatát is a kamarazenekarnak szánta —, hogy az alkotás énekszólamában a dalműre jellemző fordulatok mutatkoztak. Lehet, hogy az előadók felfogása irányította ilyen mederbe a hangversenydobogóra szerzett dalciklust. [ A vasárnapi hangversei ilyen Nikola Petin Az ember és a magaslat című alkotását Dušan Popovic, a fővárosi operaegyüttes magánénekese tolmácsolta impozáns hanganyaggal, énekkultúrával, de kevésbé jó szövegkiejtéssel. Az Újvidéki Kamarazenekart Zivojin Zdravkovic vezényelte, a Belgrádi Filharmónia zenekarának karmestere. Petin legújabb művének ősbemutatója után még Wolfgang Amadeus Mozart Á-dúr szimfóniája (K. V. 201) hangzott fel. Az együttes a fővárosi karmesterrel az élén stílszerűen és lendületesen adta elő a klasszikus mester művét. Boccherini népszerű finoman árnyalt Menuette-je zárta az ünnepi műsort. J. M. Nyelvművelésről, forradalomról Negyvenezernél is több óvodás és általános iskolás kapcsolódott be a Jó Pajtás szerkesztőségének szombaton zárult nyelvművelő versenyébe. Akkora tömeget mozgatott meg az immár hagyományossá vált nyelvművelő versenyek legújabbika, hogy talán nem is kellene újabb dicsérő szavakat keresi az esemény méltatására. A rajzok és fogalmazványok tömkelege természetesen törvényszerűen létrehozott egyfajta minőséget is, méghozzá olyan minőséget, amely minden korábbi verseny színvonalát felülmúlta. Erről győződhettünk meg a május 28-án, Moravicán megtartott döntőn is, ötletes, az iskolában tanultakat ügyesen felhasználó dolgozatokat hallhattunk, jobb, roszszabb előadásban. Mert nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy diákjaink beszédkultúrája még mindig nem érte el a kívánt színvonalat, erről talán éppen a diákok tehetnek legkevésbé. Íráskészségük és témaválasztási leleményességük azonban gyakran meghökkentette még a bíráló bizottság tagjait is. Negyvenezernél is több óvodás (rajzokkal) és általános iskolás (dolgozatokkal) vett részt a Jó Pajtás szerkesztőségének versenyén, közöttük ezer és ezer nem magyar anyanyelvű kisdiák. A tömeges megmozdulás legnagobb értékét éppen ebben kereshetjük, a közösségi szellem alakulásának, fejlődésének dicséretes bizonyítékában. Forradalomról, környezetvédelemről, apró élményekről írtak, de a rajz- és szóáradat minden cseppe egymás megbecsülésének és tiszteletének medrében futott egybe. FEHÉR István 13. oldal