Magyar Szó, 1977. október (34. évfolyam, 270-284. szám)
1977-10-01 / 270. szám
Szombat, 1977. okt. 1. MAGYAR SZÓ Tile azonos forradalmunkkal (Folytatás a 2. oldalról) ban, az illúzióban ringatták magukat, hogy Hitlernek a Szovjetunió elleni támadása után a háború már csak rövid ideig tart, végül nem voltak meg a megfelelő munkamódszerek, nem támaszkodtak kellőképpen a dolgozó tömegek széles rétegeire, és hiányzott a kellő éberség bizonyos párttagok körében. A lakosságnak, főleg a szerbeknek tömeges gyilkolásával, terrorizálásával és pusztításával, a gyűjtőtáborba való zárásával és internálásával egyidejűleg a megszállók kezdetben véresen leszámoltak a kommunistákkal, köztük a nemzetiségek köréből való, elsősorban a magyar párttagokkal. Ennek következményeit csak nehezen és meglehetősen lassan küzdöttük le, s midennek az volt az oka, hogy a mozgalom erejében és kiterjedtségében különbségek voltak. A harcban példátlan hősiesség nyilvánult meg, mozgalmunk élén járó harcosai estek el, egész párt- és SKOJ-szervezetek, járási és kerületi bizottságok, partizánosztagok, csoportok és tizedek estek el. Elesett a JKP Vajdasági Tartományi Bizottsága, Politikai Irodája és Titkársága Žarko Zrenjaninnal, a nép hősével az élen. Elesett a SKOJ Tartományi Bizottsága is. A mozgalom azonban az ilyen súlyos veszteségek ellenére sem tört meg Vajdaságban. Amikor a népfelszabadító háború 1941. és 1942. évi számos súlyos ütközet után nagy eredményeket ért el megszilárdította pozícióit a néptömegek körében, és megteremtette a szabad területet. Tito kezdeményezésére és az ő vezetésével megtartották az AVNOJ első ülésszakát, amelyen megszülettek az új Jugoszlávia körvonalai. Ennek nagy visszhangja volt, és erőteljes egyesítő tényezőként hatott Jugoszlávia nemzeteinek és nemzetiségeinek harcában. Ez volt az első lépés arra, hogy a szövetségi államban megteremtsük Jugoszlávia népeinek közös demokratikus hatalmát, ami egy évvel később az AVNOJ második ülésszakán meg is valósult. 1942 decemberében Sasa helységben megtartottuk azt a párttanácskozást, amelynek határozatai és álláspontjai rendkívüli katonai és politikai jelentőségűek voltak a vajdasági felkelés fellángolása szempontjából. A tanácskozáson összegeztük a tapasztalatokat és a harcokban elért eredményeket, valamint megszabták a párt és Tito elvtárs irányvonalának érvényesítésével kapcsolatos további feladatokat. Az összejövetel részvevői megerősítették és jóváhagyták azt a korábban elfogadott és végrehajtott határozatot, hogy a vajdasági egységek átmennek Kelet-Boszniába. Harcosaink Kelet-Boszniába való átkelésének nemcsak katonai, hanem elsőrendű politikai jelentősége is volt a vajdasági népfelszabadító háború szempontjából, mert azt jelentette, hogy feltételeket teremtünk arra, hogy egész Vajdaságban továbbterjedjen a népfelszabadító mozgalom, hogy a vajdasági felszabadító mozgalom kapcsolatba kerüljön a Jugoszlávia minden népének egész felszabadító mozgalmával, hogy az alarulatokba új harcosok tömörülnek, és új brigádok jönnek létre, bővülnek szabad területeink, és továbbfejlődik néphatalmunk, kovácsoljuk és fejlesztjük nemzeteink és nemzetiségeink igazi testvériségét és egységét. Mindez jelentősen hozzájárult a vajdasági mozgalom sikeres a tartomány minden részében mindig magasra csapott a fegyveres harc lángja. A harc Szerémségben kezdettől fogva másként fejlődött. A szerémségi kommunisták széles körű alapokra helyezték a harci módszereket, valamint gazdagították a nép szervezési formáit és a katonai akciókat, mégpedig olyképpen, ahogyan a legjobban megfelelt a sajátos feltételeknek. E tekintetben jelentős a mitrovicai börtönből kiszabadult kommunista foglyok hozzájárulása. Szerémségben a népfelszabadító háború fejlődése szempontjából rendkívül fontos volt Tito elvtárs 1942 januári keltezésű levele, amelyben a vajdasági partizánháborúzás módjáról szóló utasításokon kívül megerősítette e népfelszabadító háború politikájának helytállóságát, és a következő szavakkal nagyra értékelte az elért eredményeket: „Az alakulatok megszervezésére és a tömegek politikai öntudatának fokozására irányuló munkátok minden dicséretet megérdemel”. A fenti alapokon a mozgalom Szerémségben már 1942 ben nagy katonai és politikai győzelmeket aratott. Vajdaságban létrejönnek az első szabad területek, bekövetkezik a néptömegek erőteljes politikai és katonai szerveződése és az új néphatalmi szervek tevékenységének fejlődése, egyesítéséhez. Ezért a vajdasági brigádok megalakítása óriási politikai jelentőségű volt, és az egységek ezért kapták a vajdasági brigádok elnevezést. Az 1942. évi vajdasági jelentés alapján Tito elvtárs kezdeményezte a JKP Tartományi Bizottságának megújítását, hangsúlyozva, hogy Vajdaság egész területén nem lehet megújítani a munkát olyan szilárd vezetői központ nélkül, amelynek SzerémségA Vajdaság helyzetére vonatkozó azon álláspontok kiépítése, amelyek a leendő állam föderatív berendezéséről szóló párt- és titói eszmei-politikai elképzeléseken alapulnak, a politikai irányvonal gerincét alkották, kifejezték a nemzetek és nemzetiségek történelmi, gazdasági, szociális és politikai érdekét és a forradalmi változások politikai tartalmát. Az autonómia a forradalomban jött létre, azokon az alapokon, amelyeken az új állam is megszületett, és lényegileg a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek érdekeiből fakad. Nemzeteinek és nemzetiségeinek szabad akaratát kifejezve Vajdaság 1945-ben a föderális Szerbia kötelékébe került. Nemzeteink és nemzetiségeink hősi harcának jelentőségét Tito elvtárs már 1943-ban nagyra értékelte, akárcsak újvidéki, trenjanini és római ismert beszédeiben. Ez nagy elismerés Vajdaság kommunistáinak, nemzeteinek és nemzetiségeinek. Ebben a harcban, amely Vajdaság nemzetei és nemzetiségei történetének legdicsőbb fejezete, bebizonyítottuk Tito stratégiájának életképességét, hogy a felszabadító háború sikeresen folytatható a síksági területen és sajátos feltételek között is, mert mint ahogyan Tito elvtárs mondja, a felkelés sikerének alapja „a nép nemzeti és politikai öntudata, harci készsége és az a forradalmi párt, amely alkalmas arra, hogy mozgósítsa és a harcban vezesse a népet". ben kell lennie, ahol a népfelszabadító mozgalom a legfejlettebb, és ahol létrejöttek a legkedvezőbb feltételek az egész Vajdaságban folytatott harc sikeres irányításához. A Tartományi Bizottság megújítása előfeltétele volt a vajdasági népfelszabadító harc sikeres vezetésének és fejlődésének, így 1943 első felében megalakult az új Tartományi Bizottság, amelynek titkára Jovan Veselinov Marko elvtárs, a harcedzett kommunista és forradalmár lett. A TB megújításával szilárd kapcsolat jött létre a bácskai, bánáti és szerémségi mozgalom között. A szerémségi tapasztalatoknak Vajdaság más részeiben való igénybevételével a népfelszabadító harc egyre szélesebb körűvé vált és állandóan fejlődött. 1943-ban a népfelszabadító háború fejlettségének és elterjedtségének, valamint az új néphatalom és a társadalmi-politikai szervezetek fejlettségi fokának kifejezéseként megújult a vajdasági népfelszabadító hadsereg és partizánalakulatok törzskara, a SKOJ Tartományi Bizottsága, létrejött Vajdaság Tartományi Népfelszabadító Bizottsága, a Vajdaság Antifasiszta Ifjúságénak Egyesült Szövetségének (USAOV) és az Antifasiszta Nők Frontjának (AF2) főbizottsága. A fegyveres harc fellendüléséhez, a népfelszabadító mozgalom szervezettségéhez, valamint a széles néprétegeknek a forradalmi program megvalósítására való mozgósításához rendkívül jelentősen hozzájárult partizánsajtónk is, vagyis az a számos lap és közlöny, amely a háború egész időtartama alatt megjelent (Istina, Naša borba, Slobodna Vojvodina, Udarnik, Glas omladine stb.). Ezek a lapok és közlönyök minden nemzeti környezetben és Vajdaság minden részében hatékony fegyverül szolgáltak az öntudat fokozásáért, harci szellem megszilárdításáért, valamint a felszabadításért és a jobb jövőért vívott küzdelembe vetett hitünk erősítéséért folytatott harcban. Ezt az elismerést nagy kötelezettségnek is tekintjük, kötelességünknek tartjuk, hogy szervezett népfelszabadító mozgalmunk gazdag formáit és tartalmát, tömegességét igénybe vegyük ifjú nemzedékünknek a dicső forradalmi hagyományaink alapján történő nevelésében, tapasztalatul használjuk fel az általános honvédelem és társadalmi önvédelemkoncepciójának további kiépítésében, abból a régen elhangzott, de mindig időszerű titói jelszóból kiindulva, hogy „olyképpen kell dolgoznunk, mintha száz évig béke lenne, és úgy kell felkészülnünk, mintha már holnap kitörne a háború”. Ezzel kapcsolatban oktatásinevelési, tudományos, valamint kiadói és publicisztikai intézményeinkre nagy szerep és felelősség hárul. A tartományi pártvezetőség megújítása Nemzeteink és nemzetiségeink hősi harcának jelentősége Megtörtént a gyáripar és a többi gazdasági ág létesítményeinek kisajátítása és államosítása. Az agrárreformnak, mint a párt programtörekvésének véghezvitelével első ízben kapott földet 50 000 szerb, 19 000 magyar, 11 000 horvát, 4500 szlovák, 4000 román és 2000 ruszin család. Töröltük a parasztok adósságait. A kolonizálással Vajdaságban, Jugoszlávia összes nemzeteinek és nemzetiségeinek képviselői közül 250 000 ember telepedett le. Ezekkel a gazdasági intézkedésekkel és szociális törvényalkotással a munkások és parasztok ha-Elvtársnők és elvtársak! Forradalmi mozgalmunkban és a világ újkori történelmében Tito elvtárs történelmi szerepe sorsdöntő fontosságú volt népeink életében és a nemzetközi viszonyokban. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalomra nézve is messzemenő történelmi jelentőségű sorsdöntő események egyike volt a sztálini dogmatizmussal való 1948. évi összetűzés is. Ezzel az esztendővel kezdődött az a jelentős időszak, amely nagy megpróbáltatások elé állított bennünket, hogy a szocialista országok részéről alkalmazott teljes gazdasági blokád feltételei között, amelyek óriási kárt okoztak fejletlen gazdaságunknak, megvédjük a nemzeti függetlenségünkre való jogunkat. Jugoszlávia éppen ebben az időszakban ért el jelentős eredményeket belső fejlődésünkben és pártunk fejlesztésében. Következetesek maradtunk eszmei törekvéseinkhez, hogy csakis a szocialista viszonyok további fejlesztése és határozott tökéletesítése az egyedüli helyes útja az összes nehézség leküzdésének és előrehaladásunk biztosításának. A világ haladó és demokratikus mozgalmaival, az imperialistaellenes és gyarmati uralmat ellenző erőkkel és mozgalmakkal széles körű kapcsolatokat megteremtve Jugoszlávia az ázsiai és afrikai országokkal, a más európai országokkal és az összes kontinens országaival való együttműködés és barátság megteremtése és fejlesztése révén küzdötte le az elszigeteltséget. Az említett viszonyokban érvényesült a koegzisztencia és az el nem kötelezettség politikája. Az el nem kötelezettség alapja lett a kis országok függetlenségének és szuverenitásának megóvásáért, a békéért, valamint az egyenjogú gazdasági és politikai viszonyokért folytatott, illetve a világnak befolyásos területekre való felosztása és a más népek belügyeibe való beavatkozás ellen irányuló harcnak. A vállalatoknak a dolgozói kollektívák által történő igazgatásra való átadásáról szóló 1950. évi történelmi jelentőségű törvény meghozatékony fegyvert kaptak a szocializmus építéséhez. Vajdaság, mint a legnagyobb élelmiszerelőállító, maradéktalanul hozzájárult szocialista közösségünk első háború utáni iparosításához. Ez volt az az időszak, amikor a lakosság élelmiszerellátásáért harcoltunk. A testvériség és egység, valamint a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsági politikáját érvényesítve a kommunisták Tito vezetésével kiharcolták, hogy a nemzeti egyenjogúság a szocialista viszonyoknak, a dolgozók öntudatának és magatartásának szerves részévé váljon. Zalával megkezdődött hazánkban a mély társadalmi, gazdasági és szociális átalakulások folyamata. Az önigazgatás, mint forradalmunk lényegének eredeti kifejezője olyan társadalmi valósággá válik, amelyben demokratikus módon rendezzük a társadalmi ellentmondásokat és konfliktusokat. Tito elvtárs abban az időben hangsúlyozta, hogy ez csupán az első, de nem a legtökéletesebb formája annak, hogy a munkásosztály irányítsa az egész társadalmi újratermelést. Az önigazgatás erőteljes fejlesztése A szocialista önigazgatása termelőerők gyors fejlődésében erősödött, és igazolta nagy életképességét. A kifejezetten fejletlen agrárországból hazánk közepesen fejlett ipari országgá nőtte ki magát. Kifejezésre jutott az az erős munkásosztály, amely képes volt arra, hogy a szocializmus építésében vezető szerepet vállaljon magára. Ezek a változások tartományunk gazdasági és társadalmi fejlődésében is megnyilvánultak. A háború után Vajdaságban a lakosság 70 százaléka foglalkozott mezőgazdasággal, 1952-ben pedig 160 000 foglalkoztatottja volt. Napjainkban a lakosságnak körülbelül 36 százaléka foglalkozik mezőgazdaságban, és a tartománynak csaknem 500 000 foglalkoztatottja van. Lényegesen megváltozott a falvak és városok gazdaságának és lakosságának szerkezete, illetve megoszlási aránya, jelentős sikerek születtek az oktatásban, egészségügyben, tudományban, kultúrában és művészetben, emelkedett a társadalmi jólét és az életszínvonal. A termelőerők állandó fejlődése a gazdasági és nemzeti előrehaladás erőteljes anyagi alapjává vált. Tito elvtárs állandóan tevékenységre mozgósította a Kommunista Szövetséget, erőteljesen serkentette a munkásosztály politikai rendját, hogy eltökélt harcot vívjanak az önigazgatás fejlődését gátló és veszélyeztető elferdülések minden fajtája ellen. Ez történt az anarcholiberális tendenciákkal, a dogmatikus, bürokratikus, etatisztikus és centralisztikus erőkkel, a burzsoá kispolgári tudat betörésével, a nacionálizzítussal és a kispolgári liberalizmussal való összetűzésekben is. Tito elvtársnak az alkotmányt kiegészítő, úgynevezett munkásfüggelékekben és a pártlevélben foglalt forradalmi kezdeményezése, amelynek érvényesítésével építettük egységünket és küzdöttünk a liberális frakciózás ellen, óriási hatással volt az önigazgatási viszonyok érvényesítéséért, valamint a munkásosztály és a dolgozók helyzetének javításáért vívott harc osztályjellegű forradalmi irányvonalának kifejezésre juttatása szempontjából. Ez volt és ez maradt mindig forradalmunk , fő jellegzetessége. Csakis a szocialista önigazgatásnak, mint uralkodó termelési viszonynak állandó igazolása lehet a legszilárdabb gát az összes önigazgatásellenes és szocialistaellenes ideológiával, jelenséggel és magatartással szemben. Belső fejlődésünk és függetlenségünk A tegnapi díszülés részvevői / III. A szocializmus építésének útján A felszabadító háború győzedelmes befejezése után a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a dolgozók harci és politikai tevékenységének frontja állandóan bővült, úgyhogy maguk a dolgozók válnak a Tito és a párt által kezdeményezett forradalmi változások és a hatalom fő tényezőivé. A széles néptömegek és különösen az ifjúság nagy lelkesedésével sikeresen lebonyolítottuk az ország megújítását és újjá-építését. " A munkásosztály vezető szerepének érvényesítése Az új alkotmány fő célja, hogy a munkásosztály vezető társadalmi szerepe önnön irányítása révén érvényesüljön és terjedjen ki minden társadalmi tevékenységre. Az új alkotmány elfogadásával beléptünk a szocializmusért vívott harcunk új szakaszába. Az önigazgatás fejlődése, a munkásosztálynak a termelési eszközökkel való gazdálkodásban és a jövedelemmel való rendelkezés elidegeníthetetlen jogának érvényesítésében, továbbá az összes társadalmi teendők ellátásában betöltött döntő szerepének megalapozása a társadalmi-politikai közösségeket mindenekelőtt önigazgatási demokratikus közösségként határozta meg. A tartomány alkotmányos helyzete kifejezi a népfelszabadító háborút és a szocialista forradalmon, valamint a szocialista önigazgatású társadalmunk eddigi fejlődésén alapuló előrehaladásának forradalmi , folytonosságát. Az alkotmány és a társult munkáról szóló törvény életrehívásával a legalaposabb és legradikálisabb harcot vívtuk és vívjuk az ember felszabadításáért. A társult munkáról szóló törvénnyel elmélyülnek a szocialista önigazgatású társadalmunk öszszes tényleges értékei, és megszületnek az összes szubjektív erők és mindenekelőtt a munkásosztály közvetlen politikai akciójához szükséges hatékony eszközök. A küldöttrendszer elvének bevezetése további határozott lépése annak, hogy még (Folytatása a 6. oldalon) 3. oldal