Magyar Szó, 1978. április (35. évfolyam, 89-103. szám)

1978-04-01 / 89. szám

Szombat, 1978. április 1. MAGYAR SZÓ VISZONYLAGOS NYUGALOM DÉL-LIBANONBAN Érkeznek a kéksisakosok, hazatérnek a menekültek újabb összecsapástól tartanak Dél-Libanonban némileg megnyugodott a helyzet, a menekültek egy része visszatért otthonába. Tovább érkeznek az ENSZ békefenntartó erőinek újabb köte­lékei. A palesztin vezetők azon­ban figyelmeztettek arra, hogy „folytatódik az össze­esküvés a palesztin forrada­lom ellen, s hogy a Közel- Kelet újabb háború felé ha­lad.” A libanoni szélsőjobb­­oldal vezetői úgy vélik, hogy az országban felújulhat a polgárháború. Az utóbbi 24 órában nem történt súlyosabb incidens Dél-Libanonban. Ezerkétszáz kéksisakos elfoglalta állásait a hozzávetőlegesen 25 000 iz­raeli katona, jobboldali szö­vetségeseik és az állítólag 8000 palesztinai harcos kö­zött. A hét végén újabb 650 nor­vég, hozzávetőlegesen 100 francia katona érkezését vár­ják. Ha a hír igaznak bizo­nyul, akkor néhány napon belül mintegy 2000 kéksisa­kos állomásozik majd Dél- Libanonban. Jasszer Arafat palesztinai vezető csütörtök éj­szaka azt fejtegette, hogy a Közel-Ke­leten újabb háború törhet ki, mivel Izrael elveti a pa­lesztinok jogait, az USA és néhány nyugati ország to­vábbra is támogatja Tel Avivot. Bírálta Carter ame­rikai elnököt, azt állítva, hogy az USA támogatta Iz­rael támadását a libanoni fal­vak és menekülttáborok el­len.A nagygyűlésen Jasszer Arafat után felszólalt Geor­ges Habash, a radikális fel­fogásáról ismert palesztin ve­zető. Közölte, hogy harcosai nem fogadják el a tűzszü­netet, s hogy a PFSZ-nek nem szabad engedményeket tenni. Megítélése szerint a palesztin forradalomnak mi­nél jobban fel kell készülnie az újabb ütközetekre. Az ilyen nyilatkozatok bi­zonyos nyugtalanságot kelte­nek. Úgy tűnik azonban, hogy a palesztin harcosok óriási többsége tiszteletben tartja Arafat parancsát, hogy kerülni kell a kéksisakosok­kal az incidenst. A szolidaritás megerősítése (Folytatás az X. oldalról) A jelentésben a nagykö­vetek megállapítják, hogy továbbra is megoldatlanok azok a kérdések, amelyek­kel a világnak a delhi érte­kezlet előtt szembe kellett néznie, egyszersmind azon­ban hangsúlyozzák, hogy az el nem kötelezett mozgalom széles körű lehetőséget biz­tosít tartós és igazságos megoldások felkutatására. Ilyenformán, mutatnak rá, nyilvánvaló: az el nem köte­lezettek mozgalmának új és erőteljes impulzusokra van szüksége, hogy a nemzetkö­zi politikai életben még nagyobb szerephez jussanak. Ezt az általános fehívást a kubai értekezletre előké­szített jelentés elfogadása­kor megismételték. A jelen­legi helyzet szükségessé te­szi, hogy ebben a vonatko­zásban tovább erősödjön a függetlenség és az önálló te­vékenység elveinek megerő­sítése. A jelentés nagy fontossá­got tulajdonít az ENSZ rend­kívüli leszerelési ülésszaké­nak és előkészületeinek. Szól arról, hogy ebben a vonatkozásban egyértelmű­en kifejezésre jutott az el nem kötelezett országok szolidaritása, s hogy a rend­kívüli közgyűlés összehívá­sára lehetőséget nyújt arra, hogy a világ legégetőbb problémáit azonosítsák és a figyelmet rájuk irányítsák. A rendkívüli közgyűlés elő­készítésében az el nem kö­telezetteknek igen nagy sze­repük volt. Fáradhatatlanul kutatnak a lehetséges meg­állapodás létrehozásának le­hetőségei után. Széles körű tevékenységet fejtettek ki, hogy elkészülhessen a rend­kívüli ülésszak záródoku­mentuma. Az általuk elké­szített dokumentumok a tár­gyalások alapjául szolgálnak. AZ OGADENI HÁBORÚ UTÁN Az etióp hadsereg nem lépi át a határt Addis Abebából jelenti a Tanjug. Etiópia csütörtökön este is­mét az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Afrikai Egy­ségszervezet és az el nem kö­telezettek által vallott elvek tiszteletben tartását követel­te az Afrika szarván fekvő országok viszonyainak vonat­kozásában avégett, hogy az ogadeni háború után a tér­ségben helyreálljon a szilárd béke. Csütörtök esti interjújában, melyet a tegnapi Addis Abeba-i sajtó ismertetett, az etióp külügyminiszté­rium képviselője rámu­tatott, hogy országának egyáltalán nincs szándéká­ban átlépni a Szomáliai ha­tárt, rámutatott azonban, hogy a Szomáliai kormány to­vábbra is folytatja szubver­­zív tevékenységét Etiópia dél­keleti közigazgatási régiói­ban”. Jóllehet Szomália agresz­­sziót hajtott végre Etiópia ellen és nagy károkat oko­zott neki — mondta a kül­­ügyminisztériumi képviselő —, Etiópia nagyméretű tar­tózkodásról tett bizonyságot Szomáliával szemben.­­ Ezt mindenekelőtt azért tette, mert Etiópia tiszteletben tart­ja az ENSZ-alapokmány el­veit és céljait, valamint az Afrikai Egységszervezet ha­tározatait csakúgy, mint az el nem kötelezettek mozgal­mának elveit. Az etióp kormány figyel­meztette a nemzetközi köz­véleményt, hogy „intézke­désekhez folyamodik, ame­lyeket a nemzetközi jog is védelmez, ha Szomália foly­tatja és fokozza az ellene irányuló provokatív tevé­kenységét.” Etiópia és Kenya egyetér­tésre jutott abban, hogy az Afrikai Egységszervezet ke­retében szembeszegül min­den olyan nyomással, amely a jelenlegi afrikai határok megváltoztatására irányul. Nagykövetünk Ruszakovnál Moszkvából jelenti a Tan­jug. Jože Smole, hazánk szov­jetunióbeli nagykövete teg­nap látogatást tett Konsztan­­tyin Ruszakovnál, a Szovjet KP KB titkáránál. A szí­vélyes légkörű megbeszélés során Ruszakov és Smole vé­leményt cserélt a jugoszláv— szovjet kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseiről, valamint a Jugoszláv Kom­munista Szövetség és a Szov­jet Kommunista Párt közötti együttműködésről és az idő­szerű nemzetközi kérdések­ről. Jože Smole, hazánk moszk­vai nagykövete tegnap kü­­lön-külön látogatást tett Ivan Arhipovnál és Vlagyimir No­­vikovnál, a minisztertanács alelnökeinél. Arhipovval, a jugoszláv— szovjet gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttmű­ködési kormányközi bizott­ság elnökével megvitatták a két ország gazdasági kapcso­latainak néhány időszerű kér­dését. A fentiekről volt szó a Novikov alelnökkel folytatott megbeszélésen. Jože Smole meghívta hazánkba Noviko­­vot. A meghívást örömmel elfogadták. Novikov valószí­nűleg az elkövetkező napok­ban rövid, munka jellegű lá­togatást tesz hazánkban. A JDNSZSZ KÜLDÖTTSÉGE JAPÁNBAN Érdeklődés a jugoszláv tapasztalatok irántt Tokióból jelenti a Tanjug. A JDNSZSZ Japánban tar­tózkodó küldöttségének tag­jai tegnap véleménycserét folytattak a Japán Szocialista Párt szocialista elméletügyi bizottságának tagjaival a szocializmus építéséről, az e téren szerzett tapasztalatok­ról és a nemzetközi munkás­­mozgalomról. A vélemény­­csere homlokterében a szo­cializmus és az önigazgatás bizonyos kérdéseinek a meg­vitatása állt. A vendéglátók kérdéseire válaszolva Marj­an Rožič, a JDNSZSZ Szövetségi Választ­mányának titkára külön is szólt az önigazgatású társa­dalmi viszonyokon alapuló szocialista társadalom lénye­géről, a munkásönigazgatás időszerű feladatairól Jugo­szláviában, valamint a ju­goszláv önigazgatási gyakor­lat és az el nem kötelezett külpolitika szerves összetar­tozásáról. Szeicsi Kacumata, a Japán Szocialista Párt szocialista elméletügyi bizottságának el­nöke kifejtette vendégeinek a japán szocialisták elveit az el nem kötelezett Japánról. Kacumata elmondta, hogy a Japán Szocialista Pártban széles körű vita folyik a Japánban létrehozandó szo­cialista társadalmi rendről, egyszersmind elmondta, párt­juk arra törekszik, hogy ta­nulmányozza más országok­nak a szocializmus építésé­ben szerzett tapasztalatait és merítsen belőlük. Az utóbbi időben — mondta Kacuma­ta — megkülönböztetett érr­deklődés nyilvánul meg a jugoszláv önigazgatási ta­pasztalatok iránt . Nincs egyezkedés (Folytatás az L oldalról) Igaz, a terroristák két hét után sem állítottak semmi­féle konkrét követelést, Al­do Moro azonban minapi le­velében utalt ilyen követe­lésekre. Abban a levelében, amelynek megírására felte­hetően kényszerítették. So­kan azon a véleményen van­nak, hogy a Moro levelében támasztott követelések, va­lamint megfogalmazások és értékelések hasonlóak azok­hoz, amelyeket az 1974-ben elrabolt államügyész-helyet­­tes írt hasonló körülmények között. Az államügyész-helyettest 34 nap után szabadon en­gedte a Vörös Brigád, ekkor kijelentette: „amikor a Vö­rös Brigád foglya papírt és ceruzát kap, az annak a je­le, hogy teljesen elvesztette tájékozódását időben és tér­ben egyaránt. Szörnyű el­szigetelődés ez és még ször­nyűbb pszichikai állapot, amelyben az egyén kapcso­latok után kutat és írni kényszerül.” Moro jó idegzetű és szi­lárd akaratú ember, ezzel magyarázzák, hogy ilyen sokáig kellett várni levelére. Más vélemények szerint az elrabolt politikus „a sorok között” valami fontosat szán­dékozott a nyomozó szervek tudomására hozni. Ismét mások szerint Moro levele más lehetőségeket is magá­ban rejt, az Osservatore Ro­mano, a Vatikán hivatalos sa­j­tószerve egyebek között megállapítja: Moro levele arra a feltételezésre ad okot, hogy a Vörös Brigád gya­korlatilag olyan valamiért vagy valakiért cserélné ki Morót, ami, illetve aki még nincs kijelölve. Mindez ar­ra enged következtetni — írja tovább a lap —, hogy az egész eset megoldható, s hogy a megoldást időbelileg előrébb lehet hozni. Hány felszólította illetékes szerveit, a nyomozást lan­kadatlan hévvel folytatni kell. Újabban azok az egyének kerülnek a nyomozás figyel­mének középpontjába, akik az üzeneteket továbbítják a Vörös Brigádtól a hatóságo­kig. Egyébként a bűnözők fe­jére semmiféle vérdíjat nem tűztek ki, ennek minden bi­zonnyal az a magyarázata, hogy a Moro-esetben is ugyanolyan módon járnak el a hatóságok, mint korábban, amikor a Morónál jóval ki­sebb jelentőségű személyi­ségek kerültek a Vörös Bri­gád hatalmába. Nem tűztek ki vérdíjat a bűnözők fejére Francesco Cossiga olasz belügyminiszter tegnap tájé­koztatta a kormányt a Moro­­ügyben folytatott nyomozás­ról. Eredményeiről azonban nem közöltek részleteket a nyilvánossággal. Jelezték azonban, hogy az olasz kor­ Nemzetiségek képviselőinek tanácskozása Romániában Nincsenek jogfosztottak Ceausescu felszólalt az összejövetelen Bukarestből jelenti a Tanjug. A magyar és a német nemzetiségek képviselői bu­karesti tanácskozásukon hangsúlyozták egyenjogúságu­kat a románokkal és a Romániában élő más nemzeti­ségek tagjaival. Ezt emelte ki az összejövetelen el­mondott hosszabb beszédében Nicolae Ceausescu, a Ro­mán KP főtitkára is. A bukaresti megfigyelők szerint, a tanácskozásnak egyebek között az volt a cél­ja, hogy érvekkel szembe­szálljon a­­külföldi propagan­dának a Romániában élő ma­gyar nemzetiség tagjainak „elnyomására” vonatkozó ál­lításával. Ilyen tartalmú, vi­tacikkek jelentek meg az utóbbi időben néhány román újságban. Nicolae Ceausescu megem­lítette, hogy a Román Kom­munista Párt­ mindig küzdött egyrészt az egyenjogúságért, másrészt pedig a nemzeti megkülönböztetés, a rassziz­mus, az antiszemitizmus, na­cionalizmus és a sovinizmus ellen. Közlése szerint, Romániá­ban a nemzetiségek tannyel­vén több iskola, hat magyar és két német nyelvű színház működik. Noha — folytatta a főtitkár — magyar nyel­ven a románhoz képest aránytalanul több lapot nyomtatnak, a kiadóházak­nak több magyar és német nyelvű könyvet kell megje­lentetniük, fokozni kell az eszmei és politikai művek kiadását a nemzetiségek nyelvén. Szerinte, mindent meg kell tenni, hogy viszonylag rövid idő alatt felszámolhassák az e területen megnyilvánuló kedvezőtlen jelenségeket. Az oktatási rendszer fogya­tékosságairól szólva Ceauses­cu kijelentette, hogy az ál­talános mulasztásokon kívül, nem megfelelőek a nemzeti­ségek nyelvén megjelenő tankönyvek, s baj van a ta­nári kar összetételével is, s ezeket a problémákat gyor­san meg kell oldani. Az RKP főtitkára kidom­borította, hogy már több íz­ben rámutatott: a magyar és német nemzetiségek tagjai Romániában a történelmi fejlődés folyamatának követ­keztében élnek. Hangsúlyozta, hogy az or­szág szocialista építésében el­ért eredményeket valameny­­nyi dolgozó erőfeszítésével érték el, függetlenül nemze­tiségüktől, attól, hogy romá­nok, magyarok, szerbek, né­metek vagy más nemzetisé­­gűek-e. Ceausescu a továbbiakban leszögezte, hogy miután meg­felelő módon rendezték az or­szágban a humanitárius kér­déseket, semmiképpen sem bátorítják a németek és más nemzetiségek tagjainak ki­telepítésére vonatkozó kül­földről jövő törekvéseket, ab­ban a reményben, hogy a ki­települők máshol könnyeb­ben élhetnének. Felszólítot­ta a tanácskozás részvevőit, hogy leplezzék le a külföldi reakciós körök, rádióállomá­sok és lapok ilyen irányú ténykedését. Leszögezte, hogy az ország polgárainak hazája ott van, ahol születtek, ahol szüleik és elő­deik éltek, ahol közös munkával és harccal építették az új rendszert. Szerinte a románok, ma­gyarok, németek és más nemzetiségű polgárok egy­máshoz való közeledése lo­gikus, dialektikus folyamat, amelyet senki sem állíthat meg, s nem is szabad leál­lítani, a folyamatot tudato­san irányítani kell. Megemlí­tette, hogy az anyanyelven kívül Romániában ismerni kell a román nyelvet is, mert a román nyelv tudása nél­kül nem érvényesíthető a polgárok teljes egyenjogúsá­ga. A tavalyi népszámlálás szerint, egyébként Románia 21,5 millió lakosa közül 19 millió román. Az országban 1 705 000 magyar, 348 000 né­met, 230 000 cigány, 54 000 ukrán, 34 000 szerb, 7617 hor­­vát és 707 szlovén, 25 000 zsi­dó, 23 000—23 000 török és ta­tár, 22 000 szlovák, 20 653 orosz, 11 000 lipován, több mint 10 000 bolgár, hozzáve­tőlegesen 8000 cseh és több száz más nemzetiségű polgár és __ n­-:-------­ 3. oldal Elutazott a kínai pártküldöttség Belgrádból jelenti a Tan­jug­ Tegnap elutazott Belgrád­ból a Kínai KP tanulmányi küldöttsége, amelynek élén Ja I Mang, a Kínai KP KB nemzetközi osztálya veze­tőjének helyettese állt. A vendégeket kikísérte Vladi­slav Obrađović, a JKSZ KB Elnöksége nemzetközi osz­tályának vezetője, Zvonko Grabek, a JKSZ KB Elnök­sége nemzetközi osztálya ve­ze­tőjének helyettese és má­sok. Románia felé tartva a kí­nai küldöttség felkereste Kradrovót és Vaskaput. Meg­tekintették a vízi erőművet. Kedvező együttműködés (Folytatás az 1. oldalról) A jugoszláv—amerikai áru­csere-forgalom kiegyensú­lyozottságával és a jugoszláv kivitel javításával kapcsola­tos kérdésekre Boris San­­ders, a Köztársaságok és Tar­toményeik Tanácsa nemzet­közi kapcsolatok bizottságá­nak elnöke válaszolt. Rámu­tatott több lehetőségre, ame­lyek mindkét fél támogatá­sával aránylag rövid időn belül megvalósulhatnak mindkét gazdaság javára. Különösen a hosszú távú kö­zös terv kidolgozásáért szállt síkra. A megbeszélésekben töb­bek között részt vett még Mihajlo Javo­rski, a Szövet­ségi Tanács Külügyi Bizott­­­ságának elnöke, Bogdan Crnobraja, a Köztársaságok és Tartományok Tanácsának társa­dalomtervezési és fej­lesztési-politikai bizottságá­nak elnöke, Budimir Loncar, az SZKT osztályti­tkár-he­­lyettese, Budimir Lazovic, a Képviselőház elnöke kabi­netjének főnöke, Jelko Za­­gar, a Képviselőház elnöké­nek tanácsosa, Vladeta Zu­­nic, a Szövetségi Tanács Kül­ügyi Bizottságának titkára, dr. Sveta Popovic, vezérőr­nagy, a Szövetségi Honvédel­mi Titkárság osztályvezető­je, Svetozar Starčević, a Szövetségi Külügyi Titkár­ság politikai vezetőségének osztályvezetője. Amerikai részről jele­n volt az Egyesült Államok rendkívüli és meghatalma­zott belgrádi nagykövete, Lawrence Eagleburger, to­vábbá Joseph McDade, Ed­ward Patten, James Hanley és Joseph Early kongresszu­si képviselők, az amerikai küldöttség többi tagja, a Fehér Ház és a külügymi­nisztérium képviselői kísé­retének tagjai. Mihajlo Javarski díszebé­det adott vendégei tisztele­tére, amelyen az amerikai küldöttség vezetőjével po­hárköszöntőt váltott. Ma az amerikai kongresszusi kép­viselők Dubrovnikba láto­gatnak, s valószínűleg egé­szen április 3-áig ott lesz­nek. Az el nem kötelezettek közös hírszolgálata bizottságának ülése Tegnap Indonézia főváro­sába érkezett Mandekar, az el nem kötelezett országok közös hírszolgálata koordi­nációs bizottságának elnöke, az indiai hírügynökség vezér­igazgatója. Hétfőn meg­nyitja a közös hírszolgálat koordinációs bizottságának második ülésszakát, amelyen részt vesz India, Peru, Zaire, Ghána, Irak, Mauritius, Egyiptom, Mexikó, Szenegál, Jugoszlávia, Tunézia, Kuba, Vietnam és Indonézia kép­viselője.

Next