Magyar Szó, 1982. május (39. évfolyam, 132-147. szám)
1982-05-27 / 143. szám
------- BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1982. május 27., csütörtök Érdekeltebbé tenni a tanulóifjúságot a SZISZ munkája iránt Az alapszervezeteknek olyan munkaprogramot kell kidolgozniuk, amely a fiatalok érdekeit és kívánságát tükrözi Külön figyelmet érdemlő témakörnek szentelt együttes ülést a VSZISZ Tartományi Választmányának három bizottsága. Az volt az elképzelés, hogy az általános-, a szakirányúoktatásügyi, valamint a politikai rendszer, a szervezetfejlesztési és a statútumügyi bizottság tagjai közösen tárgyalják meg az oktatásügyi központokban működő ifjúsági alapszervezetek szervezési és tevékenységi kérdéseit, a tanulók és egyetemi hallgatók önigazgatásba való bekapcsolódását. Az ülésre a bizottság tagjain kívül meghívták a községi választmányok küldötteit, az iskolai, az egyetemi ifjúsági alapszervezetek elnökeit, valamennyi aktivistát, az illetékes érdekközösségek és a tartományi oktatásügyi bizottság képviselőit. Az ülést megtartották, de a meghívottaknak a fele sem jelent meg. Érthetetlen, miért nem tartották fontosnak az ülésen való megjelenést, a bizottság tagjai meg az alapszervezetek képviselői. Annál inkább, mert a VSZISZ nem tölti be kielégítően szerepét az oktatásügyi szervezetekben, nem sikerült a többi szubjektív erőkkel kedvező társadalmi és politikai feltételeket teremtenie ahhoz, hogy a tanulók és az egyetemi hallgatók eredményesebben és tevékenyebben bekapcsolódjanak az önigazgatási rendszerbe. Az oktatásügyi központokban végzett elemzés azt mutatja, hogy a SZISZ-alapszervezetek nincsenek kellőképpen kiépülve. Határozataik és munkaprogramjaik sokszor papíron maradnak, munkájuk tartalmatlan, keveset foglalkoznak a tanulóifjúságot érintő kérdésekkel, emiatt a SZISZ-tagok zöme nem tanúsít érdeklődést a szervezet munkája iránt. A jelenlevők felszólalásukban rámutattak arra, hogy a problémák egyike az alapszervezetek munkájának egyeztetéséből ered: a koordinációt szűkkörűen értelmezik, ezért a munka egyeztetésével megbízott testületek jogot formálnak maguknak olyan tevékenységre, amely nem tartozik hatáskörükbe. Nem sikerült a tematikus értekezletek révén szorosabb kapcsolatot kialakítani az oktatási központok a tapszervezetei között. Tény az is, hogy még mindig tartja magát az a nézet, amely egybemossa a SZISZ-alapszervezet szerepét és tevékenységét az önigazgatási szervekével. A témakörrel kapcsolatban tehát a felsoroltakon kívül az alapszervezetek elnökei és aktivistái még számos kérdésre mutathattak volna rá. A szervezeti vita és véleménycsere minden bizonnyal hozzájárult volna a problémák hatékonyabb megoldásához. A bizottságok a témával kapcsolatos kérdések megvitatását állandóan napirenden fogják tartani. E. L. V. Az önigazgatási viszonyok és a stabilizáció összefüggése Ma délelőtt a belgrádi Száva Központban megkezdődik a Szerb Kommunista Szövetség IX. kongresszusa A társadalmi problémák nem új keletűek. Hosszú időn át arra összpontosítottunk, hogy minél szélesebb körben tudatosítsuk őket. Ez többé-kevésbé sikerült is. A jelen pillanatban tehát nem arra van szükség, hogy minél tisztábban elemezzük a helyzetet, sokkal inkább arra, hogy erőfeszítést tegyünk a megoldások felkutatására. Dr. Tihomir VLASKALIC, a Szerb KSZ Központi Bizottságának elnöke hangsúlyozza ezt a szervezetnek ma a belgrádi Száva Központban kezdődő IX. kongreszszusára készített beszámolójában. A beszámoló és minden bizonynyall a kongresszus küldöttei is a háromnapos munka során több fontos kérdést vitatnak meg. Az érdeklődés központjában minden bizonnyal a társadalmi-gazdasági viszonyok, a stabilizáció, az önigazgatás fejlesztése, a szocialista önigazgatás politikai rendszerének fejlesztése, a szervezeti felépítés problémái, valamint még néhány időszerű kérdés kerül, például a felelősség, a káderpolitika és az ifjúság körében végzett eszmei tevékenység kérdésköre. A gazdasági helyzet stabilizálásáról új dolgot már aligha lehet mondani, s nyilván erre is vonatkozik az a követelmény, hogy határozottan és következetesen kell munkálkodni az elfogadott álláspontok valóra váltásán, és e téren fokozni kell a kommunisták felelősségét minden környezetben. A beszámoló szerint az utóbbi időszakban megtorpant az önigazgatási viszonyok fejlődése. Ennek oka elsősorban az etatista viszonyok előretörésében rejlik. Ezt is tudatosítani kell, hisz a gyakorlat számtalan példája azt bizonyítja, hogy a stabilizáció szoros összefüggésben áll az önigazgatási viszonyok fejlettségével. A politikai rendszer fejlesztése kapcsán előreláthatólag sok szó esik majd a Szerb KSZ Központi Bizottságának tavaly decemberi üléséről és az ezzel kapcsolatos januári határozatokról, valamint a VKSZ Tartományi Bizottságának idevágó határozatairól is. A fő súlyt a küldöttek bizonyára e határozatok következetes valóra váltására helyezik. Fontos problémakör a szervezeti felépítés kérdése. A Szerb KSZ megfelelő akciószerveződése azért is sürgető probléma, mert a szervezetnek a tartományi pártszervezetekkel együtt mintegy 900 000 tagja van. Ezek a kérdések eddig meglehetősen háttérbe szorultak, holott világos, az új társadalmigazdasági körülmények megkövetelik, hogy a kommunisták szervezeti felépítés szempontjából is a lehető legjobban alkalmazkodjanak a körülményekhez, s ezáltal elősegítsék az új viszonyok kialakulását. Ezenkívül a küldöttek természetesen megvitatják és meghatározzák a kommunistáknak a művelődés, oktatás, tudomány és tájékoztatás önigazgatási viszonyainak fejlesztése terén adódó eszmei-politikai feladatait is. P. I. Az együttműködés a stabilizáció előfeltétele A Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya illetékes szakosztályának üléséről . Noha az elmúlt négyéves időszakban észlelhető bizonyos eredmény a községközi együttműködés fejlesztés terén, korántsem lehetünk elégedettek, mert jellemző, hogy az együttműködés azokban a tevékenységekben fejlettebb, amelyekre vonatkozóan a törvény irányozza elő, míg a gazdaság terén,tehát ott, ahol a társult munka önigazgatási módon kellene hogy megegyezzen a közös érdekeken alapuló együttműködésről, eredményességről nemigen beszélhetünk. —éllapította meg a Szocialista Szövetség Tartományi Választmányának önigazgatásfejlesztésű szakosztálya tegnapi ülésén, amelynek egyetlen napirendi pontja volt: a községközi együttműködés terén elért eredmények felmérése. A jelenlevők egyetértettek a megállapításával, hogy ez az együttműködés egyúttal a társadalmi-gazdasági stabilizáció feladatteljesítésének előfeltétele is, főként a gazdaságban (a beruházási politika és a nyersanyagellátás terén). A megbeszélések mégis gyakran elmaradnak, s ennek legfőbb oka, hogy a társult munka még mindig nem harcolta ki döntő szerepét, így helyette és a gazdasági érdekek helyett sokszor a község politikai vezetősége határozza meg: kivel folyjon az együttműködés. Ez persze formális, nem pedig lényegi kapcsolatteremtéshez vezet, s így előidézheti a községek bezárkózását (elsősorban az iparét és a bankrendszerét). A vízgazdaságban ugyan sikerült némi eredményt elérni, de már a víz szennyezettsége elleni harc is a községek ,,magánügye”. A gazdasági ágazatok közül az agráriparban sikerült elérni a legjobb községközi együttműködést, bár tennivaló itt is akad bőven. A lakásgazdálkodás és a közművesítés terén jelentős összeget lehetne megtakarítani a községközi szakszolgálatok megalakításával. S habár a törvény is előírja például e felügyelőségek megalakítását, tartományunk területén még egyetlenegy sem működik közülük. A kisipar fejlesztésében is nagy különbségek észlelhetők. Ennek oka egyrészt az, hogy eltérőek az iparengedély kiváltásának feltételei, mintha nem lenne egész tartományunk, sőt az ország érdeke e tevékenység minél gyorsabb fejlesztése, másrészt pedig eltérő az adókulcs is, s a különbség néha 2—3 százalékot tesz ki. Cs. Gy. --------'ТШС0 ----------Önéletrajzi vallomások A légitámadás csődje megmutatta, hogy katonaságunk és népünk valami egészen más, mint amit a németek képzeltek róla, sőt mint némely szövetségesünk is. Egy ilyen hadművelet kudarca, amilyen a légi deszant bevetése volt — hisz annyit fektettek bele — hatalmas siker volt a részünkről. Sikerült megvédenünk magunkat, sajnos, igen nagy áldozatok árán. És ez nemcsak Drvar és Bosznia ügye volt, hanem az egész Jugoszláviáé. Mert a támadás a Legfelsőbb Parancsnokság és más magas rangú testületek ellen irányult, amelyeket Jajcéban az AVNOJ által hoztunk létre, egyszóval Drvaron az egész ország legfőbb vezetőségére törtek. Erről a hadműveletről keveset írtunk. Nem egyszerű harc volt ez, amilyet százával és ezrével vívtunk. Élethalálharc folyt. A mieink kiválóan állták a sarat. Szemtanúja voltam annak, milyen nyugalommal és bátorsággal várták be az ellenséget. Amikor csak a németek a barlang irányában indultak rohamra, a kísérő zászlóalj harcosai és a tisztiiskola növendékei kézitusába bocsátkoztak velük. Kitartottunk. Történelmi jelentősége van annak a csatának részünkre. Ha akkor nem tartunk ki, sok mindenben zavar keletkezett volna. A későbbiekben ott harcoló egységek nehéz perceket éltek át a terület másmás részein. Tudom, hogy a krajinai egységeknek a Sátor-hegység körül és távolabb is súlyos ütközeteik voltak. Nyomukban járt az éhezés, minden összejátszott ellenük. Felszabadító harcunk egyik legjelentősebb rangú vezetőség volt kitéve vezet is nehéz volt, de győzedelmeskedtünk. Jugoszláviában a háború alatt vívott legnehezebb ütközet általában a sutjeskai volt: ott 8000 emberünk veszett oda. Itt meg az egész Jugoszlávia legmagasabb rangú vezetősége volt kitéve veszélynek. A drvari hadművelet ezért a nagy csaták közé tartozik, noha kevesebb csapat vonult fel egymás ellenében, mint például a Neretván vagy a Sutjeskán. Nem is voltak kevesebben, csak távolabb helyezkedtek el egymástól, és épp csak hogy gyülekezni kezdtek azzal a szándékkal, hogy Drvarban körülkerítsenek bennünket. Már a második napon Bihaćból tankok törtek előre Drvarig. Mások másfelől közeledtek stb. Így folyt le a dolog. Nem kívánok belebocsátkozni különféle részletekbe. Erről más sokszor szó volt. E harcunknak, e győzelmünknek hatalmas jelentőséget tulajdonítok. Nagy-nagy adósságom, hogy megköszönjem Drvar népének, e vidék lakóinak a hősies, bátor magatartást. Valóban a legmagasabb erkölcsi tartás és bátorság ékes példái voltak ezek. Többek között egy kis epizódra is emlékszem, amely szintén azt példázza, mekkora volt ez a bátorság. A harcok idején egy ifjú lány, mivel felismerte lovamat, átvezette a hídon — a német csapatok között — hozzám. Az emberek kockára tették életüket, de nem mondták meg, hol található a Legfelsőbb Parancsnokság és a főparancsnok. Ha valaki mindjárt az elején elárulta volna, aligha sikerül egykönnyen megmenekülnünk. A légitámadás idején Drvaron lelte halálát a JKISZ egész körzeti bizottsága. Hősiesen helyt álltak. A SZOVJET SEGÍTSÉG „Davaj agyin korpusz” Sztálinnal először 1944 szeptemberében találkoztam, amikor Vis szigetéről Moszkvába repültem. A további hadműveleteket akartam vele megbeszélni, és segítséget kérni mentem a szovjet kormánytól: bocsásson rendelkezésünkre egy páncélos brigádot. Nem kértem semmi egyebet, csak egy páncélos brigádot, hogy felszabadítsuk Belgrádot. Ezt kértem, mert egy Stuart típusú angol tankokból álló páncélos brigádon kívül tankegységeink nem voltak. Nekünk pedig nehézpáncélosok kellettek, amilyen a szovjet T—34-es, meg esetleg valami egyéb fegyverzet némi légierő stb. Sztálin akkor ott a szemem láttára telefonon beszélt a Szófiában állomásozó Tolbuhin marsallal. Azt mondta neki: „Itt van nálam Tito. Egy páncélos brigádot kér tőlünk. Vannak ott tankjaink?” Mindent hallottam és láttam, hogy Tolbuhin igenlően válaszol. Erre Sztálin: „Davaj agyin korpusz!” (Adj egy hadtestet!) Megparancsolta hát, hogy egy hadtest induljon Belgrád felé, s a mi egységeinkkel együtt vegyen részt a főváros felszabadításában. Emellett a Szovjetunió kisegítés címén egy páncélos brigádot, két légi hadosztályt és egyéb nehézfegyverzetet bocsátott a rendelkezésünkre. íme, így állt a dolog ezzel a segítséggel. Része volt abban, hogy felfegyverezzük a mind nagyobb számban csatlakozó harcosokat. (Folytatjuk) Fiatalok az általános honvédelemben A Deliblátó homokpusztán pénteken kezdődik a vetélkedő tartományi döntője Az általános iskolák nyolcadikos diákjainak és az egységes középiskolák diákjainak a Fiatalok az általános honvédelemben és a társadalmi önvédelemben elnézésü V. tartományi versenyének döntőjét az idén a Delibláti homokpusztán, a Paja Marganovic Ifjúsági Település körzetében tartják meg, május 28-ától 30- áiig. A tartomány hat körzette 30 községének 234 diákja fog a háromnapos versenyen 17 versenyszámban vetélkedni, bizonyítani, a legjobbak részt vesznek a június 3-án Pula mellett megtartandó szövetségi versenyen. A verseny ünnepélyes megnyitója — melyen Vukarin BIVOLAREVIG VOLF, a Vajdasági Tartalékos Tisztek Tartományi Választmányának elnöke mond beszédet — pénteken este lesz. Alkalmi műsort a delibláti általános iskola tanulói és a székelykevei Petőfi Sándor Művelődési Egyesület ad. A műsor feladatai között többek között térképolvasás és tájékozódás, a terep felderítése és térképezése, sátorverés, céllövészet, elsősegélynyújtás, ABV-védelmi gyakorlat is szerepel. A középiskolások versenyét szombaton az általános iskolásokét pedig vasárnap tartják meg. A versenyen kívül a részvevők gazdag művelődési és sportrendezvényeken is részt vehetnek, valamint virágot helyeznek el a delibláti osztag bázisának épületén. Az idei verseny védnöke a Vajdasági Tartalékos Tisztek Tartományi Bizottsága. F. A.