Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 193-208. szám)

1983-07-24 / 201. szám

1983. július 24., vasárnap Hétvégi liirislaliiiliám (Tengerparti levél a Magyar Szónak) Isztria, 1983. július A turistaidény kellős közepén vagyunk, és a tengerparti üdülők alkalmazottai alighanem máris elégedetten dörzsölik a kezüket, mert sokkal több külföldi és hazai vendég érkezett az Adriára, mint amennyire a tavalyi nehézségek után akár a legderűlátóbbak is számítani mertek volna. Legalábbis ez a helyzet az Isztriai-félszigeten és a Kvarneröböl szigetein. A hétvégén, azaz szombaton és vasárnap érkezett évi pihenőjére a turisták legújabb hulláma, mégpedig olyan nagy számban, hogy az Isztriaifélsziget fő útvonalain és útelágazásain időről időre forgalmi dugók keletkeznek, a szárazföld és a szigetek között közlekedő komphajók pedig nem győzték átszállítani a rengeteg utast, autót és motorkerékpárt. A Rab, Cres, Pag és Lošinj szigetére igyekvők órákat vártak az átkelésre, annak ellenére, hogy a komphajók éjjel-nappal közlekedtek. Legnagyobb volt a forgalom Jablanica és Stara Novaija között, ahol öthat órás volt a várakozási idő, és, még az utasoknak is alig akadt hely a kompon, nemhogy az autóknak. A legújabb turistahullám — legalábbis tömegében — a régi szép időkre emlékezteti a helybelieket, amikoris a félszigeten nagyítóval sem lehetett szabad helyet találni. Egyes becslések szerint Isztriában jelenleg mintegy 200—210 000 turista üdül. Sok nyaralóhelyen, mint például Pulán, ahol a filmfesztiválra érkezők is sok helyet foglalnak, már csak sátortáborokban található szabad hely, mert a szállók mind megteltek. Hasonlóan zsúfolt a Novi Grad-i riviéra, ahol a turistairodák szakemberei ötvenezerre becsülik az üdülők számát a szállodák, kempingek, és a fizetővendég-szobállat befogadóképessége pedig 60 000 fő. Rab szigetén körülbelül 19 000-en nyaralnak, és ez a tavalyi forgalomnak felel meg. Cres és Lošinj szigetén, valamint Crkvenicán, Vinodolskin és a hozzájuk tartozó tengerparti részen több mint háromszázezerre tehető a vendégek száma, ami egyben annyit jelent, hogy a tengerpartnak ezen a szakaszán még mintegy 80 000 szabad hely van. A korábbi évekhez hasonlóan, legalábbis a gépkocsik rendszámtáblájáról ítélve az idén is több a külföldi vendég, mint a hazai. Közülük kétségtelenül a németek állnak az első helyen, utánuk pedig az olaszok következnek. Péntektől vasárnap estig, vagyis július 15-e és 17-e között az olasz—jugoszláv határon mintegy 90 000 külföldi jött az országba. Ami az ellátást illeti, az üzletekben minden létfontosságú élelmiszercikk, kenyér, hús, tej, és tejtermékek, gyümölcs és zöldségféle a nap minden szakában kapható. Kávé és mosópor azonban itt sincs mutatóban sem, és kozmetikai cikkekben sem válogathat a vásárló, sőt annak is tanúi voltunk, hogy a gyógyszertárban az orvosságért várakozók közül néhányan csak bátorítást kaptak: jöjjön el két nap múlva. Az árak felemásak, ami anynyit jelent, hogy van amiért a tavalyinak a kétszeresét kell fizetni, így például egyes sátortáborokban megduplázódott az egy személyre jutó napi összeg, ugyanakkor egészen szolid, kellemes vendéglőkben 30 dinárért kapható hűtött sör. 19 dinárért presszókávé, a piacon és üzletekben 40—50 dinár a paradicsom, 80—120 dinár az őszibarack, a paprika, a dinnye, a sárgadinynye kilója. HORNOK Ferenc MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA 9 Változik Topolya arculata Az erőltetett város,iasodni akarás oda vezetett, hogy a város tánézéséről, tisztántartásáról mindenki megfeledkezett. Nem egyszer hangzott el, hogy a valamikori hangulatos és nem utolsó sorban tiszta kis város az idők folyamán Vajdaság egyik legelhanyagoltabb településévé vált. Persze, a rendezetlenséget volt mire fogni főleg arra, hogy ahol nagy építkezések folynak, ott elkerülhetetlen a rendetlenség is. Sajnos, az igazsághoz tartozik, hogy Topolyán az építkezéseket mindig bontás előzte meg, s ez a tény még nagyobb magyarázkodási lehetőséget biztosított a helyzet indoklására. De úgy tűnik, hogy a város polgárai s nem utolsósorban a községi képviselő-testület városrendezési bizottságának alkalmazottai megelégelték az áldatlan helyzetet. Ugyanis az idén már szemmel látható előrehaladás tapasztalható ezen a téren. Rendbe teszik az elhanyagolt házakat, meszelnek, metszik a sövényt, rendezik a zöld övezeteket. — Türelmes hozzáállással évek hosszú során sikerült tönkre tennünk a várost — mondja VERBÁSZI András, a bizottság elnöke. — Persze, most már mindenki azon van, hogy változtassunk a helyzeten. Igaz, bizottságunk alapvető feladata, nem a város karbantartása, tisztítása, rendezése, hanem az, hogy mindezeket a dolgokat figyelemmel kísérjük, hogy mindezekre felügyeljünk A város kinézése, az utóbbi idők erőfeszítésének ellenére is még siralmas. — Igen, ehhez nem fér kétség. Sok épület még mindig elhanyagolt, a zöld övezetek úgyszintén, a tisztaság sok kívánnivalót hagy maga után. Hogy ez így van, azért senki más, csak a topolyaiak felelősek. Természetesen az építészek és a tervezők. — Közismertek vagyunk arról, hogy itt valamit építeni szándékoztunk, akkor először néhány épületet, megjegyzem hogy még használható épületet bontottunk le. Ezzel megbolygattuk a város már kialakult képét. Az új épületeket pedig nem idomítottuk a régiekhez. A modernizáció bűvkörébe estünk, nem vezettünk számot arról, hogy a modernizációnak is vannak bizonyos követelményei, ott is van valami rend, rendszer. Ezen kívüli arról sem vezettünk számot, hogy értékesnek mondható épületeket ítéltünk lebontásra ahelyett, hogy azokat rendbe tettük volna. Terveink szerint arra törekszünk, hogy minden arra érdemes épületet ezentúl megmentsünk. Persze, mindez bizonyos követelményekkel jár. A városrendezőkkel elkészítettünk egy tervet, amely választ adott arra, hogyan kell kinéznie a főutcának. A terv elkészült, s mi ennek alapján a háztulajdonosokkal megbeszélést folytattunk arról, miként kellene adaptálniuk épületeiket. A beszélgetések során még azt is megbeszéljük, milyen színűre fessék házukat. A megbeszélések eredménnyel járnak, s már látható a változás is. Több magánházat újjá varázsoltak, s ugyanezt mondhatom el a szövetkezet, a Planika, valamint a Forum üzletelyiségeiről is. Meg kell említenem, hogy bizottságunk szakemberének közbenjárására sikerült megmentenünk és újjávarázsolnunk az első topolyai montázsházat is, amelyet sokan már lebontásra ítéltek volna. A bontás megakadályozása egyben spórolás is. — Minden bizonnyal. Végre rá kell döbbennünk, hogy anyagilag nem állunk úgy, hogy minden régi helyett új épületet varázsoljunk elő. Ez egyébként sem lenne, sem gazdaságos, sem célszerű. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a régi épületeket is lehet használni, de ehhez persze ezekről az épületekről is gondot kell viselnünk. Mert sajnos Topolyán eddig a régi épületekről senki sem vezetett gondot. Most bizottságunk egy fiatal építészmérnök, Harkai Imre személyében kitűnő szakemberre talált, aki nem csak a szakmájának, hanem elsősorban a városnak él. Vagyis számára nem mindegy, hogyan és miként néz ki Topolya. Egyébként megjegyzendő, hogy a mostani városszépítési akció iránt legnagyobb megértést a magánház tulajdonosok tanúsítják, míg a munkaszervezetek immel-ámmal viszonyulnak hozzá. Épp ezért megtörténhet, hogy büntetésekhez is folyamodunk. • A város tisztasága még mindig gondot okoz. — Igen, habár ezen a téren is van némi javulás. De kérdem én, hogyan lehet egy városban tisztaságot tartani, amikor annak tisztításán, takarításán kevesebb ember dolgozik, mint mondjuk rá a Kitokombinát udvarának a takarításán. • Pénzhiány miatt? — Ebben az esetben nem csak a pénzhiányról, hanem a hozzáállásról van szó. Erre a célra mindenféleképp több eszközt kell kiválasztani, de ezzel párhuzamosan a hozzáálláson is változtatni kell. Végezetül el kell mondanom, hogy a nehézségek ellenére hiszem, hogy pár év múlva Topolya legalább olyan tiszta és rendezett lesz, mint 15—20 évvel ezelőtt. Persze, ez nem csak bizottságunkon, hanem a munkaszervezeteken, a helyi közösségeken és a polgárokon múlik. DANKÓ László Muflonpecsenye a Rathaneumban Korculai képeslap Hogyan kerül Orebic Korcula szigetére? Hiszen a szemközti Pelješac félszigeten épült! Nos, úgy hogy a félsziget közigazgatását testvériesen megosztották Korfula és Dubrovnik között. A déli rész, Orebic és környéke tehát Korcula községhez tartozik, ezért ha Korculáról szólunk Orebié sem maradhat ki — különben is a rendszeres komphajó- és gyorscsónak-járatok révén szoros a kapcsolat a két szemközti városka között. Orebié ősi tengerészváros. Mindössze két utcából áll a régi része, ahol a Tengerészeti Múzeum és a műemléki védelem alatt álló ún. kapitányházak vonzzák a különlegességek iránt érdeklődő látogatókat. A múzeum tiszteletbeli igazgatója és egyben a szemközti Zupa-kapitányház gondozója (ez utóbbi családi alapon is) Matko Zupa. Futtában megnézzük a múzeum rengeteg látnivalóiét, az orebiéi tengerészet történetének sok tárgyi emlékévelkülön riportot érdemelnek, majd átmegyünk a Zuna-házba. A két emelet nyolc szobájéban is rengeteg a látnivaló Matko bácsi fürgén mutogatja, mi mindent gyűjtöttek össze elődei, és ő maga is: fegyvereket, elefántcsont-faragványokat porcelánokat, művészi kivitelű csillárokat, szőnyegeket, legyezőket festményeket és ki tudta mi mindent még Magyarázat közben félfüllel mindig kifelé hallgatózik: kedves kötelességének térti a ugyanis, hogy ha egy hajó elhalad a múzeum épülete előtt és tiszteletből dudál. Strut oda kinyí,tinas ablakot és a kicsiny zászló felvonásával üdvözli azt. Van még egy parányi ágyúja is. Ha államfő halads el arra Halón portnvó kis lövedékeket lő ki belőle ... De most egy hajó sem dudál lemehetünk hát a hét pincéjébe phrC a . modern dolgok” gyűjteményét tartja Matko bácsi. Itt is armin minden van.: étlapok, grufpC’nekeV, mitUVveeeV zsiletteneotyértetkV, gorokoz pV grovpeteUVwM töV,V» nun* 5000 függ egy átlósan kifeszített madzagon. (Sok bel- és külföldi látogató ajándékoz egy-két ilyen különleges feliratú tollat, az állomány tehát úgyszólván naponta gazdagodik .. . Sietünk tovább, mert még be akartuk járni a környező apró településeket: Víganát, Kucistét, Loviátét. Mindegyikben főleg fizetővendég-elátás kapható nagyjától hasonló árakon. Lovištét emelném ki egy-két különlegessége miatt: immár egy évtizede kitiltották a faluból a gépjárműveket. Lovište bejáratánál bekerített és éjjelnappalingyenes őrzött. 200 autót befogadó parkolóhely van, a vendégek kötelesek itt tartani járművüket. Csak érkezéskor és távozáskor mehetnek be szálláshelyükre csomagolni. Így azután gyerekek, felnőttek egyaránt biztonságosan járhatnak-kelhetnek a faluban. A másik érdekesség, hogy fügeaszalója van, és ugyanott jó minőségű szentjános-kenyér is kapható. A teljes ellátás főidényben 750 dinár utószezonban 20%-kal olcsóbb. Tavaly óta végig aszfaltos úton jöhetnek a vendégek Orebiétól egészen idáig, a sziget csücskéig. Érdeklődni a helybeli turistairoda elnökénél, Miro Matiio Levicnél lehet. Visszafelé a több mint 900 méter magas Sveti Ilija hegy oldalán kanyarogva, egy kisebb házcsoportra mutatnak útikalauzaink: — Lám ez itt egy angol telep! Csodálkozó tekintetünkre megadták a magyarázatot: Nakovani a neve a kis településnek, egy Új-Zélandból visszatelepült férfi lakik itt, onnan hozott feleségével és nagyszámú családjával, s otthon angolul beszélnek... Ismét Orebicban, illetve annakidegenforgalmi övezetében”vadunk, amely a Korfuiéval szemközti parton épült ki. Három szálloda sorakozik itt: a Bellevue, az Orsan és a Rathaneum. Mi a Rathaneumban (a hely egykori római neve) tudakoljuk a nyaralási lehetőségeket. Főidényben 1000—1100 dinár fa-ru van az "Hatás és •••-rtwi tiszta a strand. Ebédre vadast kapunk. Már előttünk van, amikor Duško Begovic, a szállodák kereskedelmi osztályvezetője felhívja figyelmünket: muflonpecsenyét tálaltak fel az újságíróknak.Annak idején Tito elnök brioni állományából kaptak három párt, ezek annyira elszaporodtak, hogy ma már 200 körül van a számuk. Szeretnék ezt tartani, és minden évben kilövik a fölösleget a kevésbé fejlett példányokat. A húst kötelezően az orebiéi szállodák kapják, mélyhűtőben őrzik és kéthetenként tálalják fel.) Ilyenkor a három választható étel között szerepel a muflon is, tehát aki 15 napot itt tölt, legalább egyszer megízlelheti ezt a különlegességet is. Orebié fejlesztési terveiről még annyit, hogy partra több mint 200 csónak és kisebb hajó befogadására alkalmas. Szeretnék idővel hivatalos yachtkikötővé nyilvánítani persze ha elkészülnek az előírásos létesítmények is. (—csj—) Keresetkiegészítés törvényes úton Mátyus Antal ácsként dolgozik munkaidő után A zombori községben az elmúlt évek során többen, éltek törvény adta jogukkal, és négyórás munkaidővel kisipari műhelyt nyitottak. Vannak borbélyok, ácsok, géplakatosok, cipészek, akik a rendes munkaidő után otthon folytatják a munkát. Az ilyen kedvezmény hozzájárul a községben elfogadott kisipart serkentő és fejlesztő társadalmi megállapodás életre keltéséhez, gyakorlati alkalmazásához. Nemesmiticsen nagy hagyománya van a kisiparnak, ismert szabók, asztalosok, bognárok, kovácsok és cipészek dolgoztak „utolsó leheletükig”. Erről most már csak múlt időben beszélhetünk, mert a faluban néhány kisiparos van. Azok is azon törik a fejüket, beadják az ipart és inkább földműveléssel foglalkoznak. Ez jövedelmezőbb! Mátyus Antal eredeti foglalkozása szerint szakképzett bognár. A faluban tanult Szabó Ferencnél. Ma azonban egészen mással foglalkozik, négyórás munkaidővel ácsként dolgozik. — Kilenc évig bognárműhelyem volt. Tizenhárom éve becsuktam az üzletet és a szövetkezetben vállaltam állást. Időközben gépkocsivezető is voltam, téglagyári munkás, most asztalos-karbantartó vagyok a növénytermesztési tmaszban — mondja Mátyus Antal, aki Nemesmiliticsen sok-sok háztetőt készített már. — Harmadik éve ácsként fél munkaidővel dolgozóim. — Elégedett a kereseti lehetőséggel? — Két felnőtt gyermekem van, egyetemisták. Mivel csak én vagyok kenyérkereső a családban, úgy gondoltam, ácsműhelyet nyitok. Ehhez értek, korábban is csináltam már. Helyben és a környéken mindig akad munka. Az engedély megszerzése gyorsan ment, két hét leforgása alatt minden elintéződött. Az elmúlt két évben elégedettebb voltam. Akkor az adó arányosan alacsonyabb volt. Tavaly 12 000 dinárt, az idei évre pedig 24 000 dinárt róttak ki. Ez már kicsit sok. Ha 30—40 százalékkal emelték volna, nem szólnék semmit. Munkája van bőven az ácsnak. Csak az a baj, hogy idénymunka, ezért sokszor nem tud eleget tenni a megrendeléseknek. Ezt nehezíti az is, hogy egyedül dolgozik, mert munkást nem tarthat. Szakmája pedig olyan, hogy segítségre szorul. Ilyenkor a munkaadó állít melléje segédmunkást, meg a hozzátartozói segítenek. Természetes díjmentesen! — Az elmúlt hónapokban a rosszabbodó építőanyag-ellátás miatt megcsappant az építők száma. Hiánycikk a cserép, a különböző méretű rönk és fűrészelt faáru, meg kevés a cement is. Ezért kevesebb a munkám, ami kihat évi bevételemre. Azért nem adom be az ipart, így is jól jön a keresetkiegészítés. Jó lenne, ha mások is élnének ezzel a törvény adta jogukkal és enyhítenék a kisiparos szakmák csökkenéséből eredő gondokat. Mindent összevetve, elégedett vagyok, csak ily módon iskoláztathatom mindkét gyermekemet. Az ötven felé tartó szakmunkás leleményessége jó példáját remélhetőleg mégnk is követik. PRIBILLA Mátyás Mátyás Antal