Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 193-208. szám)

1983-07-27 / 204. szám

2 a dályhegyi helyi közösségről A dályhegyi helyi közösség két évvel ezelőtt alakult meg, akkor vált ki a dályai helyi közösségből. Elnökévé a 32 éves Móger Istvánt választották meg. 1 . Az itt élő emberek 95 száza­léka földműveléssel, állattenyész­téssel, szőlészettel és gyümölcsé­­szettel foglalkozik, de sokan dol­goznak az eszéki és a dályai mun­kaszervezetekben is — mondja Móger István. — Mikor 1976-ban a hegyháti műutat építették, járulékként min­den háztartás 6000 dinárt fizetett. Ebből is látható, hogy az itteniek sem sajnálják a pénzt, ha közjó­ról van szó. Az építéshez az eszé­ki útgazdálkodási önigazgatási ér­dekközösség­­ is hozzájárult. Mióta kiépült ez­ a számunkra világot je­lentő útvonal, az itt élő emberek is mind többen építik az új csa­ládi házakat, a városlakók a hét­végi házakat. Igaz, a település köz­igazgatásilag továbbra is Dályához tartozik, csak mint önálló helyi közösség, önállóan dönt a helyi járulékból és más forrásokból ere­­d­ő pénzeszközök hovafordításáról. Ez pedig jelentősen befolyásolja a település életét, fejlődését. A hegyhát a két háború közötti idő­szakban boraitól messze földön hí­ressé vált. Különösen keresett volt az itt termelt­­kadarka. Ugyan­is valamikor a dályai hegyet több­nyire kadarkaültetvények borítot­ták, de most már csak itt-ott ma­radt belőle mutatónak. Jelenleg a korszerű, széles sorú, lugasszerű szőlőket művelik, amelyek sokkal több termést adnak, mint a régi telepítésűek. Régi álma valósulna meg az ittenieknek a vízvezeték kiépítésével, hiszen jelenleg csak ásott kutak vannak a hegyen, me­lyeknek mélysége 25—60 méter és többnyire szivattyúval kerül belő­lük a víz a házilag épített vízve­zetékekbe. Mikor két évvel ezelőtt árajánlatot kértünk egy zágrábi cégtől a vezeték kiépítésére, a cég minden kilométer hálózatnak a ki­építéséért 1,8 millió dinárt kért, és sokalltuk ezt az összeget. Ezért egyelőre várni kell a vezeték kiépí­tésére. A településnek nincs tele­fonja sem, pedig nem sajnálnák érte a pénzt. Mint értesültünk, csak akkor kaphatunk, ha majd Erdődön megépül az új telefon­­központ. Móger István a továbbiakban el­mondta,­­ hogy gondjaik vannak azokkal a diákokkal, akik Eszéken tanulnak. Ugyanis az utolsó autó­busz este 6 órakor érkezik meg Eszékről a hegyre, mikor több is­kolában még tart az oktatás. Ezért ezek a gyerekek egy későbbi já­rattal az almáshegyi buszmegállóig utaznak, s onnét gyalog kell ne­kik megtenni az 5—6 kilométeres utat hazáig. Külföldön mindössze 3—4-en vannak még ideiglenes munkán. A többiek hazatértek és a megspórolt pénzből itt építettek maguknak korszerű hajlékot, vá­sároltak földet, mezőgazdasági fel­szerelést. Ez is nagyban kihatott a település gyorsabb fejlődésére. Gondot jelent, hogy egyetlen kisipari műhely sincs a hegyháton és a kisipari szolgáltatásokat csak Dályán tudják megkapni. Az it­teni földművesek kiválóan, kor­szerűen termelnek, magas termés­hozamokat érnek el, sok jószágot tartanak, hizlalnak. Öröm most a hegyháton átutazni, szépek, ígére­tesek a szőlők, gyümölcsösök. Idei gabonatermésük is jónak mondha­tó. Holdanként majd mindenkinek több termett 3 tonnánál, sőt egye­seknek a 4 tonna búza is megter­mett. Az utóbbi kiadós eső kö­vetkeztében a kukoricák is szépek, bő hozamot ígérnek. A hegyhátiak hiányolják még, hogy nincs orvo­si rendelőjük, s így a betegek pá­­lyára kényszerülnek utazni. Ezért közös összefogással egy középület építését tervezik, amelyben helyet kap a helyi közösség, az orvosi rendelő és egy vegyesbolt. Az állat­orvosi szolgáltatással elégedettek, naponta kijár hozzájuk egy állat­orvos pályáról. A lakosság egy nagyobb csoportja önkéntes mun­kával rendbe tette az itteni műve­lődési otthont, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület székhelyét. B. S. le MEMÓRIÁM Leimnert György 1825-1983 Doroszló lakossága hétfőn dél­előtt nagy megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a zombori kór­házban rövid, de súlyos be­tegségben meghalt LENNERT GYÖRGY, a Petőfi brigád, il­letve a IV. Vajdasági brigád egy­kori harcosa. Lennert György még a 20. életévét sem töltötte be, amikor 1944 decemberében csatlakozott a népfelszabadító egységeinkhez, hogy­­kiűzzék hazánkból a meg­szálló ellenséget, hogy az utókor egy szabad és mindenkitől füg­getlen hazában élhessen és al­kothasson. Számos helybeli társával Zom­­borba rukkolt be ahol Berszt Henrik parancsnoksága alatt a Petőfi brigád, később pedig a IV. Vajdasági brigád harcosa lett. A békeidőben talán rövid, de háborús viszonylatban elképesztő­en hosszú öt hónap alatt nehéz ütközeteken esett át, hogy a többi között csak a kalmánit említsük. Számos társa esett el, illetve a jobbik esetben megsebe­sült a bolmáni csatában. Az üt­közet után tovább nyomultak egységeink. Átkeltek a Dráván, Szlavóniába értek, s ott űzték to­vább az ellenséget. A sok halott és megannyi sebesült láttán szá­mos harcost félelem fogott el. Gyuri a mindig vidám fiatal ember azonban sosem csüggedt. Bá­torította a többieket „Előre bajtárs!” , mentek. Vitte a hite, hogy győzni fognak, s erre akár meg is esküdött volna, de nem volt rá szükség, a többi harcos­társ is hitte ezt. A végső győ­zelem kivívását sajnos nem ün­nepelhette harcostársai körében. Bjelovártól innen, egy kis­ falucs­ka közelében 1945 áprilisában súlyosan megsebesült. Egy fel­robbant aknaszilánk a fején ej­tett sebet. A halál markában sem veszítette el vidámságát, ezt mondta a bajtársainak „KATÓ­NAK JÓ MÉLYRE TEMESSE­TEK, NEHOGY AZ EKEVAL KI­­SZÁNTSA TESTEMET”. Az eszéki kórházban dolgozó orvosok hónapokig küzdöttek élete megmentéséért, ami sikerült is, de súlyos sebesülésének nyo­mai egész életében végigkísérték, bal fele teljesen béna maradt. Az ifjúkori vidámsága, a derűs hangulata azonban sohasem hagyta el. A háború utáni évek­ben, de napjainkban is el-el lá­togatott volt harcostársaihoz, s akárcsak a harctéren, a békevi­lágban is lelkesítette embertársa­it, önmagával, de másokkal sem érzékelte baját. Mindenkit szere­tett, s őt is szerette becsülte a nép. S most, hogy 58 éves korá­ban hirtelen elhúnyt, sok-sok is­merősének könny szökött a sze­mébe. Lennert György földi marad­ványait számos helybeli polgár részvételével kedden helyezték örök nyugalomra a doroszlói te­­­metőben. DAUTBEGOVICS Zoltán LENNERT GYÖRGY DUNATÁJ Elsüllyedt egy hajó Apatinnál A napokban az úgynevezett téli kikötőben elsüllyedt egy hajó Apatinnál. A JRB belgrádi fo­lyamhajózási munkaszervezet tu­lajdonát képező úszó alkalmatos­ság eddig még ismeretlen okból süllyedt el Néhány tény azonban­ ismert. A hajó külföldről volt ha­zatérőben, s kisebb motorhiba miatt tért be az apatini hajó­gyárba. A javítást annak rendje és módja szerint elvégezték. Az időközben elvégzett vámvizsgálat azonban meglepő eredménnyel járt. Először 60, majd pedig 300 kg kávét találtak a vámtiszt­­ek, de a további ellenőrzés lehe­tetlenné vált, mert mint említet­tük, időközben elsüllyedt a Dina­ra nevű hajó. Megtudtuk, hogy ezzel kapcso­latban folyamatban van a vizsgá­lat, hamarosan kiemelik az elsüly­­lyedt hajót, már meg is tették az előkészületeket. Tény, hogy a Dinara legénysége kávét csempé­szett, és hogy igen szokatlan kö­rülmények között süllyedt el, röp­ke negyed óra alatt. A hajónak 17 tagú legénysége van, a süllye­dés pillanatában 13-an tartózkod­tak fedélzetén. Mivel a­ szerencsét­lenség valamivel éjfél után tör­tént, mindannyian aludtak, de si­került őket megmenteni. A vizs­gálat remélhetőleg fényt derít majd a Dinara rejtélyes elsül­lyedésére. K. Á. ZOMBOR Van elegendő víztartalék A tartományi képviselőház vég­rehajtó tanácsának kezdeményezé­sére Vajdaság-szerte felmérik, mi­lyenek a víztartalékok. Elemzés készül arról, hogy 2000-ig biztosít­ható-e elegendő ivóvíz a lakosság­nak, a munkaszervezeteknek." Ez­zel párhuzamosan meg kell vizs­gálni, hogy milyenek a tartalékok, milyen a vízvezeték-hálózat, az ivóvíz minősége stb. Eleget téve a kötelezettségnek, Zomborban hozzákezdtek a felmé­rés előkészítéséhez. Az első meg­állapítás szerint a község terüle­tén mindenhol van elegendő víz­tartalék, az úgynevezett, felső ré­tegben, valamint az artézi­erekben is. A községhez tartozó falvakban van elegendő ivóvíz, ám Bezdán­­ban, Doroszlón. Nemesmiliticsen nem a legjobb az ellátás. Áram­szünet esetén Zombor lakosságá­nak csupán a­­40 százalékát tudják ellátni vízzel. Nin­cs minden kútci áramfejlesztő, ezért úgy tervezik, hogy újabbakat állítanak fel. A község területén rendszeresen ellenőrzik a víz minőségét, és terv­ben van a vízhálózati közösségek egyesítése, társítása. ZOMBOR Egy hónap alatt 7 millió dinár veszteség a vágóhídon Járulékkedvezmény néhány munkaszervezetnek Már hosszabb i­deje veszteséggel dolgozik a Zombori Mező­gazdasá­gi Kombinát Somes Vágóhíd. En­nek több oka is van, közülük csupán kettőt említünk. Nincs arányban a jószágfelvásárlási ár a hús eladási árával. A lakosságot tehát nem kifizetődő ellátni tőke­hússal, azonban nem állhatnak üresen a hentesüzletek és a vesz­teséget szinte tervezni lehet a hús­­eladáson. A másik ok, hogy ki­vitelre is dolgozik a Somes, a nemzetközi piacon viszont olcsóbb a hús, mint Jugoszláviában, így tehát a kivitel is veszteséges. A kimutatások szerint egy hónap leforgása alatt 7 millió dinért tett ki a veszteség. A zombori községi képviselő­testület végrehajtó tanácsának, legutóbbi­­ülésén foglalkoztak a vágóhíd veszteségével, rámutat­tak, hogy az ártérítmény, amit a község biztosít a tőkehús után, nem elegendő, ezért szükség van más intézkedésre is. A végrehajtó tanács ideiglenesen­­ felmentette a Somes dolgozóit a különböző tár­sadalmi kötelezettségek egy részé­nek fizetése alól, ezáltal több pénz marad a munkaszervezetben, kisebbek­­lesznek a veszteségek. A községi végrehajtó tanács ko­rábban már hasonlóan döntött a zombori Sloga Bútorgyár eseté­ben, a Bane Sekulié Fémárugyá­­rat és még néhány intézményt ugyancsak felmentette a kötele­zettségek egy részének fizetése alól. A kimutatások szerint a községi költségvetésbe, illetve az érdekkö­zösségek folyószámlájára az elő­irányzottnál 95 millió dinárral kerül kevesebb a társult munka a­l­a­psze­r­veze­teiből. Vukovár ’83 ifjúsági akció A Vukovár ’83 elnevezésű szö­vetségi szintű ifjúsági akció má­sodik váltású munkabrigádjainak 264 fiatalja na­gyban serénykedik, dolgozik. A Vukovári Kombinát szőlőültetvényein, cukorrépa táblá­in és a más mezőgazdasági ága­zatokban dolgoznak a duvnói, szkopjei, szécsányi, svetozarevói, kraljevói és maribori fiatalok. Ed­dig mindegyik munkabrigád túl­teljesítette a normát és remélhe­tő, ez a váltás is eléri az első váltás 183 százalékos túlteljesíté­sét. B. S. 1983. július 27., szerda A kiállításon ZOMBOR A nyugdíjasok napja alkalmá­ból ünnepi ülést tartott a zombo­­­ri nyugdíjasok szervezetének el­nöksége. Momčilo Protić titkár köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta többek között, hogy a nyugdíjasok jelenős szerepet töltenek be a társadalmi-politikai és más szervezetekben, hasznos tagjai továbbra is közösségünk­nek. Sima Gagrčin, a községi nyug­díjas-egyesület titkára emlékezte­tett arra, hogy a mostani nyug­díjasok nagyban hozzájárultak szocialista önigazgatási rendsze­rünk kiépítéséhez. — Büszkék va­gyunk mindarra, amit­ adtak kö­zösségünknek. Ennek köszönhető­en gyermekeink most sokkal jobb feltételek között élnek. Továbbra is igyekszünk helytállni, minden tőlünk telhetőt megteszünk, tár­sadalmi közösségünk fejlődése ér­dekében. Az ünnepi ülés után Nevenka Roksandrc, az elnökség tagja megnyitotta a helyi szervezet tag­jainak munkáiból készült kiállí­tást. A szebbnél szebb kézimun­kák is azt igazolták, hogy a nyug­díjasok nem tétlenek, továbbra is lehet rájuk számítani, továbbra is hasznos tagjai társadalmunk­nak. H. A. Tevékeny nyugdíjasok DOROSZLÓ! Még mindig nem fizetik a búzát Az aratás idestova már egy hó­napja elmúlott, a termelők en­nek ellenére még mindig nem kapták meg az átadott terményü­kért járó pénzt. — Miért? — kérdeztük KRAL Svaidtól a szövetkezet számvevő­ségi főnökétől. — Azért késik az elszámolás, mert egy-egy termelőnek a szá­mos tétel miatt (vetőmag, mű­trágya, szolgáltatás stb.) sokat kell számolni, míg eljutunk a végle­ges eredményhez. Sajnos nálunk az elszámolás még mindig kézi erővel és nem számítógéppel tör­ténik, ami késlelteti a munkát. Azt viszont nem tehetjük meg, hogy csak a búzát számoljuk el, nem azért mert nem bízunk a termelőkben, hanem a szövetke­zet is rá van utalva minden di­nárra — mondta egyebek között KRAL Ewald, D. Z. A zombori és a bajai pékség együttműködése Négy éve tart a két testvérvá­ros: Zombor és Baja sütőipari dolgozóinak együttműködése. Ed­dig csak kölcsönös látogatások­ban merült ki az együttműködés, újabban azonban szakmai téren is létrejöttek a kapcsolatok. Bajai­­recept szerint különféle­­ péksütemények készültek Zom­borban, és amint a pékségben­­ hallottuk, igen ízletesnek találták őket. Várható, hogy a továbbiak­ban nagyobb mennyiségben is süt­ni fognak a magyar recept sze­rint. Baján viszont a zombori recept szerint sütöttek srpska gibanicát és burekot. A sport terén is jók a kapcso­latok. Tekében, sakkban és kis­pályás labdarúgásban mérik össze erejüket minden évben a testvér­­városok sütőipari dolgozói.

Next