Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 193-208. szám)
1983-07-27 / 204. szám
1983. július 17., szerda SILLING ISTVÁN Szilágyi népballadák Kezdetben volt a Kovács Ilona/ Matijevics Lajos: Gombosi népballadák. Azután a Jugoszláviai Magyar Népzene Tára I. könyve Gombos és Doroszló népzenéjét hozta Kiss Lajos gyűjtéséből, benne több balladával a két faluból. A Dunatáj többi, nyugat-bácskai falva meg hallgat. Néhanapján kapunk vagy küldünk hírt itteni népköltészeti alkotásokról (Burány Béla: Hallották-e hírét? című gyűjteményében 5 kupuszinai dal, valamint jómagam közlésében, a Dunatájban, 6 kupuszinai népballada), de mindezek esetleges, s nem átfogó, a mi vidékünket nem átfogó, nem rendszeres publikációk. Kivétel csupán SZÉKELY MÁRIA: Föld, föld ... című könyve, amely, mint alcíme is mondja: Gyűjtés a Dunatáj magyarságának szellemi néprajzi hagyományaiból. Az e könyvben bemutatott 13 falu közül 7 bácskai, de még itt sem található meg (nem is ez volt a célja a szerzőnek) ezeknek a falvaknak a teljes ilyen témájú anyaga (pl. Szilágyiról 2 dalt közöl). Pedig a 230 éves Kupuszina és a csupán nyolcvanegynéhány éves Szilágyi is őrzi még az ősök kincsét, amelyet mi kaptunk örökségbe. Megmenteni is tehát a mi feladatunk! Vállalkozásom, hogy bemutassak néhány igazán szép szilágyi népballadát, csupán hézagpótló s figyelemfelkeltő szándékot. Arra kíván figyelmeztetni, hogy jussunk nem szegényebb másokénál, s ne engedjük meg, hogy az öregek között kószáló kaszás nap mint nap, végérvényesen ellopjon belőle egy-egy darabot Első adatközlőm sem éppen szilágyi. De tudni kell erről a faluról, hogy „hetvenkét vármegyéből települt”, ahogy a szólásmondás tartja, illetve a valóságban mintegy 20 helység eresztette a század elején újonnan létesített helységbe gyermekeit. A be- és kitelepedés azóta is jellemzője e falunak, mint manapság a többinek is. Így tehát adatközlőm, ha csak késő öregségére is, de szilágyivá vált, s elhozta hozzánk fiatalságának gyöngyszemeit, a népballadákat. ASZTALOS Rozi néni „1913-ba, április 4-én” született. „Én Almási-hegyekbe való vagyok. Dalihegybe születtem, de ott nevelődtem, Dali-, meg Almási-hegyekbe". Kérdésemre, hogy hol tanulta dalait, a következőket válaszolta: — Ha onnan a napszámba jártunk, kötöznyi, kapányi, osztakku, sok lányok válunk, osztakka mindég nótáztunk. Mike szedtük a gyümöcsöt, cseresnyét, mindég danótunk. Mind napszámba. — Milyen nótákat daloltak? — Hát igen mindenféléket, amijent tudtunk, háborússal. — A szülőktől is tanult? — Hát azok is, azok is tudtak szépen danáni. I. SZÉGYENBE ESETT LÁNY balladája Fölmegyek a hegyre, Lenézek a völgyre , Ott látok egy anyát Tiszta feketébe. Nem merem szelitnyi, Szivít szomoritnyi, Szivít szomoritnyi, Szivít szomoritnyi. — Jó estét, jó estét, Ismeretlen anyám, Hol van a szeretőm, Juliska szép kislány? — Elment, fijam, elment, Elment az erdőbe, Gyöngyvirágot szénnyi, Koszorúba ténnyi. — Voltam ott, de nincsen, Ismeretlen anyám. Hol van a szeretőm, Juliska szép kislány? — Elment, fijam, elment, Elment a kocsmába, Edént mosogatnyi, Cselédlánnak lénnyi. — Voltam ott, de nincsen, Ismeretlen anyám. Hol van a szeretőm, Juliska szép kislány? — Elment, fijam, elment, Elment a vására, Selém kendőt vénnyi, Menyasszonynak lénnyi. — Voltam ott, de nincsen, Ismeretlen anyám. Hol van a szeretőm, Juliska szép kislány? — Voltam ott, de nincsen , Ismeretlen anyám. Hol van a szeretőm, Juliska szép kislány? — Most már nem tagadom, Bent van a szobába, Gyász koporsójába. Gyász koporsójába. Bemén az ifjúr, Körünézi magát, Ott találja föl a Juliska szép kislánt. Előveszi késit, Szivén szúrja magát, Ott talája föl a Juliska szép kislánt. — Vérem a verőddel Egy patakon fájik, Testem a testeddel, Egy kriptába nyugszik. Vérem a véreddel Egy patakon fájik, Testem a testeddel, Egy kriptába nyugszik. (énekelte: Szelingerné Asztalos Rozália, született 1913-ban; gyűjtötte Silling István 1983. III. 27- én) — Valamike ez történet vöt. — Mikor? — Ma nagyon régen. — Kitől hallotta? — Zén szüleimtől. Azoktu. — És ez valóban megtörtént? — Valamike történt, igen. — És miért halt meg ez a lány. — Hát, nem engedték, hogy hozzámennyen a legényhe. — És akkor? — És akkre meggyilkota magát. — És hogyan? — Hát hogyan? Azt ma annyira én nem tudom, de, csak hát ezt így mesétek mindig, hogy, hát meggyilkola, szeretője még kereste. Osztakkó, hát megtaláta hóttan. A ballada dallama csak az első versszakban egész, míg a többi az első versszak második részének a dallama. Versszerkezete 6+6+6 + 6. Balladánkban felismerhető a Szégyenbe esett lány balladatípus. Ilyen variánst a jugoszláviai magyar balladakiadványok közül csak Burány Béla említett könyvében találtam, de csak egyetlent, s e változat is több helyen és sokban eltér a most közölt szilágyi példától. Az adatközlő elbeszéléséből a szeretőért elkövetett öngyilkosság motívumát bogozhatjuk ki, azonban maga az adatközlő is igen bizonytalan volt e magyarázatnál. A szeretőért elkövetett gyilkosságokról vagy öngyilkosságokról szóló balladák között pedig egy■ sincs ehhez hasonló. E szilágyi vagy szlavóniai balladánk forma-, illetve formulagazdagsága azt bizonyítja, hogy vidékenként ugyanannak a balladának is többféle variánsa jöhetett s jött is létre. VUKOVÁR Participációval az orvoshoz Vukováron a napokban tartotta meg ülését a dolgozók és földművesek községi egészségügyi önigazgatási érdekközösségének választmánya, amelyen több fontos napirendi pont szerepelt. A küldöttek figyelmét külön felkeltettette az az egészségi védelem terén alkalmazandó jogszabályjavaslat, amellyel meghatározzák a biztosítottak participációját, részvételét az egészségügyi költségek viselésében. A jogszabályjavaslat a Horvát Egészségügyi Közösség ajánlatával összhangban készült el. Az elfogadott jogszabály rendelkezései értelmében a jövőben a biztosítottak minden egyes esetben, mikor az orvos által kiírt receptre gyógyszert vásárolnak, részvételi díj címén minden recept után 20 dinárt kötelesek fizetni, a nyugdíjasok pedig 10 dinárt. Az összes fogászati szolgáltatások, szem-, fül- és ortopéd segédeszközök vásárlásánál, a biztosítottak a szolgáltatások, valamint az anyag árának 30 százalékát kötelesek fizetni. Az orvosoknak a betegek házi látogatásáért, vagyis az orvos minden kimeneteléért a biztosítottak 100 dinárt kötelesek fizetni., A küldöttek nem fogadták el a jogszabályjavaslatnak azon tételét, amely előirányozza, hogy a biztosítottak minden szakorvosi vizsgálatért 50 dinárt fizetnek participáció címén. Az összes participáció fizetése alól mentesülnek a gyerekek 15 éves korig, a nők a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos orvosi vizsgálatokért, a ragályos betegségben szenvedők, a lelki betegek és azok a biztosítottak, akik a munkahelyi baleset következményeként segédeszközöket használnak, továbbá a szociális juttatások élvezői, a vakok és a háborús rokkantak, valamint az 1941- es évi Partizán emlékérem viselői. _ B. S. UNNAJA] ünnepség a szövetségben A napokban bensőséges ünnep színhelye volt a Horvátországi Magyarok Szövetségének székháza. Az ünnepséget Sajerman István 90. születésnapjára szervezte a Horvátországi Magyarok Szövetséggének Elnöksége. Az Elnökség nevében Szloboda János elnök köszöntötte az ünnepeltet, majd virágcsokorral és szerény ajándékkal lepték meg. Sarkadi Imre, a belgrádi magyar nagykövetség titkára szintén meleg szavakkal üdvözölte, valamint ajándékot adott át az ünnepeknek. Lajerman István mindig példaképe volt a fiataloknak. Az első, világháborúban a keleti fronton fogságba esett,, részt vett az októberi forradalomban, majd tevékeny szervezője volt a magyar Tanácsköztársaságnak. Amikor kelj lett, csapatokat szervezett a mai gyár Tanácsköztársaság megvédé- ■ sére. Kapcsolatba került Kun Béával együtt mentek Moszkvába. Lajerman István a Szovjetunióból hazavágyott. Pécsen keresztül akarta megközelíteni Budapestet, de az összekötőben árulót vélt felfedezni, így jutott Jugoszlávián át Pécsre, majd 1921-ben Eszékre. Tevékenyen részt vett a második világháborúban, majd, a felszabadulás után az ipari tanulókat oktatta. Ugyancsak a felszabadullás után került kapcsolatba az itteni magyar művelődési munkával. Alapító tagja a rétfalusi népkörnek, valamint a Horvátországi Magyarok Szövetségének, ez utóbbinak örökös tiszteletbeli tagja. Munkájáért számos elismerésben részesült, legrangosabb közülük a Lenin-rend MÉSZÁROS Vera Aratóünnepség Szilágyin Vasárnap délután és este a helyi művelődési egyesülettel karöltve aratóünnepséget rendeztek a szilágyi fiatalok. Igaz, nem rendezték meg a kaszások versenyét, de azért a lelkes fiatalok, Báthori Katalin tanítványai végigtáncolták a falut, nagyszerű, puha kiflit sütött Mészáros Imre pékmester. Kecskés Gabriella vállalta a bíróné, Keszeg Boldizsár pedig a bíró szerepét. Az esti mulatságon a közismert Echo együttes szolgáltatta a talpalávalót. K. A. DOROSZLÓ: Ellopták 103 000 dinárját Szabó Ilona doroszlói, Jovan Jovanovic Zmaj 53. szám alatti lakostól, a napokban elloptak mintegy 109 000 dinárt. A 75 éves nénike megtakarított pénzét sajnos nem a bankban, hanem az ágyában egy retikülben tartotta, őrizgette. A lopó semmilyen nyomot nem hagyott maga után, feltehető tehát, hogy az illető nagyon jól tudta, hol a pénz bejáratos volt a házban, s kihasználta Szabó Ilona jóhiszeműségét, figyelmetlenségét. A nyomozás folyik. _____D. Z. — Néha úgy érzem semmit sem ér már az életem. Elfog a szomorúság, meg a bánat, összeszorul a mellkasom, majd megfulladok. Hiányzik az a lány, az én édes kislányom. Nem értem a bíróságot hogyan dönthettek így; a két gyermek közül nekem a fiút ítélték, a volt feleségemnek pedig a kislányt. Tudomásom szerint a bírósági gyakorlat fordított szokott lenni, az anya jobban vonzódik a fiúgyermekhez, az apa viszont a leányhoz, éppen ezért nem világos, nem elfogadható a tuzlai bíróság döntése. Útitársunk szavai ezek, aki szinte kérdés nélkül kezdte mesélni szomorú sorsát, nem várta meg, hogy akár nyúlfaroknyi kérdést is feltegyünk, tovább folytatta. — Tudja, én Nyugat-Németországban dolgoztam, ott ismerkedtem meg egy Tuzla környéki lánnyal. Összeházasodtunk, mert úgy gondoltuk, hogy ha ketten teszünk a kasszába, több jön össze. Ejt nappallá téve végeztük munkánkat, én leginkább túlóráztam, vállaltam a nehezebb műszakot is, szépen gyarapodott vagyonunk. Nyolc évig éltünk együtt, két gyermek született, egy szőke, kék szemű kislány, meg a kisfiú, aki most itt van velem Zomborban. Nyolc év után valami megváltozott életünkben, én még most is azt hiszem, hogy munkaadóm gyermeke okozta az egészet, aki miután megismerkedett feleségemmel, szemet vetett rá. Keveset voltam otthon, főleg a pénz után szaladtam, meg azt akartam, hogy ha hazajövünk, gondtalan, nyugodt jövőnk legyen. Nem sikerült a tervem, a feleségem ott hagyott két gyerekkel és elment a munkaadónk fiával, azóta is együtt élnek. — A gyerekek eleinte nálam voltak, aztán mindkettőt követelte az asszony, civakodásra került sor, végül pedig a Nyugat- Németország-i hatóságok a tuzlai bírósághoz utasítottak bennünket. A tárgyaláson én szinte semmit sem mondtam, mindkét gyereket kértem magamnak, mert úgy véltem, hogy az ilyen anya nem érdemli meg a jutalmat, hoggy csemetéi vele legyenek. A tárgyalás után azonban végzést kaptam, a gyerekeket elválasztották egymástól, mindenki sírt is, csak a volt feleségem nem. Az büszkén távozott a bíróságról, beült élettársának autójába és azt,üzente vissza, hogy engem soha sem akar többé látni, meg a kislányt sem engedi el hozzám. — Levelet kénnink -a oínan a lánytól, már harmadikba .Jár, ott Németországban, azt frig, ti név látni Vivé-és aki itt van velem. "Mnm tudom. ImSV elmert jpV-e ér+° X”, ffv 1-iVdtek el valakit Ha fdai* és sohasem jut el hozzám Ha viszont én mertVpk el rtan annak jó vége .. TÖTH László 5 Kedves meghívásnak tett eleget vasárnap a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tánccsoportja. A Zupanja községi Cérnára látogattunk, ebbe az 5000 lelket számláló faluba, hogy részt vegyünk az immár hetedik alkalommal megrendezett Aratóünnepség ’83 (Žetvene svečanosti ’83) műsorában. Dél-szlavóniai kirándulásunk értékesnek és szépnek bizonyult. A szervezők autóbuszával közlekedtünk, Cernán a vinkovei Brest Erdőgazdaság helyi alapszervezetének ízlésesen berendezett székháza nyújtott otthont, ott kényelmesen tudtunk öltözködni, majd a vendéglátók friss reggelivel kínáltak. Reggeli közben kezdtünk ismerkedni a többi vendéggel, hiszen ez az ünnepség egy napra Cérnát Dél-Szlavónia központjává tette. Ugyanis nemcsak az aratás befejezésének, az új kenyérnek az ünnepét ültük itt, hanem július 27-ére, a Horvát SZK nemzeteinek és nemzetiségeinek felkelésére is emlékeztünk. Itt találtuk Oriovci, Bošnjaci, Babina Greda, Stitar, Gradiate, Zupanja, Vodjinci, a szerbiai Vitanovci és Cérna aratóit, illetve aratási táncait bemutató népi táncosait. A vajdaságiakat mi képviseltük. A szlavóniai népviseletek gazdag bemutatója volt az utcai felvonulás, ahol a kupuszinaiak kaszás, sarlós aratói mögött a búzakeresztekkel megrakott parasztszekerek, szalmahordó kocsik, s a régebbi és mai aratócséplők haladtak, mintegy szimbolizálva hazánk fejlődésének töretlenségét az elmúlt negyven év alatt. A hűs fák alatt felállított nyári színpadon egymást váltogatták a sokéc és bunyevác, illetve a szerb és magyar táncokat járó együttesek mintegy három órán keresztül. A híres szlavón becarac, a koro és a kupuszinai friss csárdás hangjai töltötték be a levegőt, s mi mindannyian tudtuk, hogy most is újra a testvériség és egység megtestesítői vagyunk itt Dérnán, s a dal, a tánc, az üde és tiszta ifjúság segítségével nemzeteink és nemzetiségeink szocialista együvé tartozását erősítjük. Kedves házigazdánk ÉGERD Ferenc 45 éves cérnái lakos volt, aki a Sumarija Tmasz-ban dolgozik raktárosként. Vele töltöttük az egész napot. Sokunk számára nem volt idegen Feri, hiszen tudtuk, ő is kupuszinai származású. Sízvesen mesélt önmagáról, cérnái életéről. — Kupuszinán születtem, cérnás vagyok. 1961 óta élek Szlavóniában. Ide nősültem, itt is maradtam. Három fiam van: az egyik rendőr Sibenikben, a másik traktorista itt az erdőgazdaságban, a legkisebbik Egere fiú pedig őszre lesz hetedikes. A feleségem, a családom, a munkahelyem, meg az a huszonkét év, amit itt töltöttem ehhez a tájhoz köt, de szülőfalumat, Kupuszinát nem tudom elfelejteni. Évente hazalátogatok, felkeresem édesanyámat, nagyanyámat és a rokonokat. Már évek óta segítem szervezni az aratóünnepséget Cérnán, és úgy éreztem, hogy szülőfalum táncosai még szebbé, pompásabbá tudnák tenni a mi ünnepünket. Fölajánlottam a szervező bizottságnak, hogy hívjuk meg a kupuszinaiakat. Beleegyeztek. Úgy éreztem, a kupuszinaiaknak is lesz mit látniuk Cérnán, Szlavónia e részében, amerre még nem táncoltak. Csak attól tartottam, hogy valami okból esetleg nem tudnak jönni. Fájt volna, ha nem teljesítik kérésemet, hiszen én őszinte szeretettel gondoltam rájuk. Ezért öröm számomra ez a nap. Láthattam, hogy Kupuszina nem felejti el elszármazott fiait. Cérnás szervezőtársaim elragadtatással dicsérik a kupuszinai táncosokat, hiszen új színfolt ez az együttes az itteni ünnepségeken, s a többször felhangzó nyíltszíni taps a kupuszinaiak játéka alatt önmagáért beszélt. Szívesen meghívjuk a csoportot jövőre is. Mi, kupuszinaiak, pedig szívből köszönjük Egere Ferenc kupuszinainak maradt cérnái lakosnak a szép napot, a kellemes élményt. A nekünk tett ajánlatában a szülőföld iránti tiszteletet látjuk, s ígérjük, visszatérünk, vagy ha mód adódik rá, idehívjuk új hazájának fiataljait. SILLING István Vendégségben Cérnán Edény — kilóra A zentai Metal munkaszervezetnek felvásárló- és elárusító üzlete van Hódságon, a Jurij Gagarin utca 30. szám alatt. Itt vásárolják fel az áruházaktól, különböző üzletektől a leírt, meghibásodott, de még használható legkülönbözőbb árut, itt is értékesítik. A Metal üzletében arról győződhettünk meg, hogy darabonként, kilónként vagy négyzetméterenként árusítják a legkülönbözőbb használati cikkeket, ruhaneműt, műanyagtárgyakat, lábbelit és más használati cikket. Igen olcsón beszerezhetők például szőnyegek, edények, függönyök, kabátok, emellett fürdőszoba-felszerelés, épülőanyag, műanyagfonál és számtalan más cikk is.