Magyar Szó, 1986. május (43. évfolyam, 118-131. szám)
1986-04-30 - 1986-05-02 / 118. szám
Tovább lépünk forradalmi A társadalmi-politikai szervezetek ünnepi kiáltványa Jugoszlávia munkásosztályának, minden dolgozónak és polgárnak, a népfelszabadító háború harcosainak, a fiataloknak, a fegyveres erők tagjainak,, a társadalmi önvédelmi szerveknek az ideiglenesen külföldön dolgozó munkásoknak és polgárainknak gratulálunk május 1 je, a munka ünnepe alkalmából. Száz év múlt el a munkások jogaiért folytatott chicagói tüntetések és vérontás óta. Ez az évszázad a munkásosztálynak, a kizsákmányoltaknak és az elnyomottaknak a szabadságért, az egyenjogúságért és az emberi méltóságért folytatott kitartó harcával telt el. Jugoszlávia munkásosztálya, nemzetei és nemzetiségei a Jugoszláv Kommunista Párt és Tito vezetésével történelmi győzelmekkel és az élet minden területén végrehajtott forradalmi átalakulással koronázta harcát. Létrehozták a szabad és független Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságot, az egyenjogú nemzetek és nemzetiségek közösségét, amely a szocialista önigazgatáson, a testvériségen és egységen és a munkásosztály hatalmán alapul. Számos nehézséggel szembekerülve ma önerőből igyekszünk meggyorsítani előrehaladásunkat, leküzdve az akadályokat, kiemelve mindazt, ami értékes és elutasítva, ami visszahúz. Az ilyen tevékenység következetessége a jelenkor követelménye, a dolgozók és a polgárok millióinak követelése, akik az idei küldöttválasztásokon kinyilvánították elkötelezettségüket az ország további eredményes fejlődése mellett. A nehézségek leküzdését és az új sikereket szavatolja a dolgozók, a földművesek, az alkotó értelmiség és minden dolgozó ember rátermettsége, szakmai hozzáértése, kezdeményezőképessége, felelőssége és eltökéltsége, hogy minél jobban éljenek a szocialista önigazgatáson és a társult munka közvetlen termelőinek azon jogán alapuló társadalmi rendszerünk minden előnyével, hogy maguk döntsenek mindarról, amit társadalmunkban létrehoznak. Hogy biztosítsuk a gyorsabb és szilárdabb fejlődést, kedvező helyet foglaljunk el a nemzetközi munkamegosztásban, határozottan éshatékonyan végre kell hajtani a hosszú távú gazdasági stabilizációs program feladatait,és a szükséges változásokat a szocialista önigazgatás társadalmi-gazdasági és politikai rendszerében. A dolgozók alkotó kezdeményezései és a korszerű tudományos és technológiai vívmányok feltárják az emberiség fejlődésének távlatait. Tegyük ezért lehetővé, hogy a fiatalok tudásukkal, rátermettségükkel, odaadó munkájukkal, gyorsabb munkába állásukkal és alkotótevékenységükkel új lehetőségeket teremtsenek, érvényesülhessenek és bírókra keljenek a nehézségekkel, a fejlődés problémáival, vállalják a felelősséget a feladatok végrehajtásáért és nemesítsék a forradalmi értékeket. Az idén, a társadalmi-politikai szervezetek kongresszusainak és értekezleteinek évében a dolgozók és polgárok joggal várják — különösen a Jugoszláv Kommunista Szövetség XIII. kongresszusától —, hogy érvényesítsék és megerősítsék a jugoszláv munkásosztály egységét, érdekeinek azonosságát és oszthatatlanságát. A döntések és álláspontok valóra váltása szilárd gátat emel a bürokratikus, statisztikus, nacionalista és egyéb megosztások és bezárkózás előtt ez elfogadott irányelvek érvényesítéséért vívott csatában. A kommunistáknak a Szocialista Szövetségben — a szocialista erők teljes frontjában — erélyes harcot kell indítaniuk azért, hogy tovább haladjunk Tito forradalmi útján, s ebben a csatában élen kell járniuk. Ez az utunk a forradalom fényes vívmányainak, a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának, a testvériségnek és egységnek, a szocialista önigazgatásnak, az ország függetlenségének, és el nem kötelezett politikájának fejlesztésében. Olyan korban élünk, amikor a világon egyre fokozódik a feszültség. A nemzetközi viszonyok állandó kiéleződésének, a tömbökre való osztottságnak, a fegyverkezési hajszának, a kis és el nem kötelezett országok elleni fegyveres intervencióknak vagyunk tanúi. Az emberiség tartós érdekeiből kiindulva, hogy megőrizze a békét, szabadságot, minden nép és ország egyenjogúságát és függetlenségét. Jugoszlávia az el nem kötelezett politika elveinek és céljainak következetes érvényesítésével síkraszáll a viszályok békés rendezéséért, felemeli szavát a dominancia és a nemzetközi viszonyokban a nyomásgyakorlás minden formája ellen. Ezen elkötelezett irányvonalával összhangban Jugoszlávia ezentúl is segítséget és támogatást nyújt a felszabadító mozgalmaknak és a világ haladó erőinek. Egységesen és összetartásban minden nehézséget leküzdhetünk. Új alkotói lendülettel valóra váltjuk a közösen kitűzött célokat. Határozottan szálljunk eszembe mindazokkal, akik ebben megpróbálnak akadályozni bennünket! Tárjuk fel a szocialista önigazgatás új útjait és távlatait! A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság munkásosztályának, minden dolgozójának és polgárának kellemes ünnepeket kívánunk! (OTOS András felvétele) Ezek a gyerekek ma még csak kíváncsiskodnak a 21. század bejárati üvegajtója előtt, játszadozva kukkanjanak be az új század, csak kevesek számára tisztára ,,glancolt" üvegén, hogy holnap magabiztosan lépjenek be rajta. S legalább olyan szilárdan lépkedjenek benne, mint mi a magunk századában. Az elkövetkező évszázad s egyben az új évezred első nemzedékei ők. A századalapozás ma legkorszerűbb eszközével, a számítógéppel ismerkednek. Képünkön: Téglási Feri, Kovács Erika, Pándi Tibor, Pólyák Tamás, Vas Attila és Burányi Róbert A JUGOSZLÁV KOMMUNISTA SZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKSÉGE A JUGOSZLÁV DOLGOZÓ NÉP SZOCIALISTA SZÖVETSÉGE ORSZÁGOS VÁLASZTMÁNYÁNAK ELNÖKSÉGE JUGOSZLÁV SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE A JUGOSZLÁV HARCOS SZÖVETSÉG ORSZÁGOS BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKSÉGE A JUGOSZLÁV SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG VÁLASZTMÁNYÁNAK ELNÖKSÉGE Beleépíti az ember az egész fiatalságát... Magócs Ferenc fémcsiszoló önmagáról, munkájáról, az önigazgatásról Hogy él MAGÓCS Ferenc, az újvidéki POBEDA szakképzett fémcsiszolója, hogy él manapság. 1986-ban egy munkásember, egy munkáscsalád ? Akitől ezt kérdezem, valójában még fiatal ember, tizenhat éves volt, mikor elkerült szülőfalujából Herkócáról (Hrtkovci), húsz éve Újvidéken él, s az újvidéki üzem megbecsült dolgozója. — Van egy kisfiam, most másodikos, feleségem dolgozik, de jó néhány évig nem volt állásban. A lakásunk, hát, ez ideiglenes megoldás, de egyelőre jó, az apósomnál az udvarban építettünk. Ha a gyerek nagyobb lesz, majd meglátjuk ... Egyelőre megvan, ami kell... S van rá kilátás, hogy pár év múlva kap lakást a munkaszervezetétől ? — Talán, de az igazat megvallva, én nem is annyira lakásra pályáznék, inkább telekhez szeretnék hozzájutni, hogy családi házat építsek. Az emeletes házak lakásait nem tudom megszokni, noha látom, hogy élnek ezekben az ismerőseim, barátaim, mondom is, én sosem leszek olyan úriember, mint ők, mert ők ha hazaérnek, belépnek a lakásba, semmi dolguk, én meg szombaton is vasárnap is ... Mi van olyankor? — Ekkor vagyunk a legnagyobb munkában, tudja, hogy van, rokonok, barátok, mindannyian építettek, s ez mind így mórában történt, kisegítettük egymást, sokkal olcsóbb így. De a pihenés? — Arra bizony nem sok idő jut. Most már azért erre is gyakrabban kerül sor. Amíg fiatal az ember, addig nem sokat gondol a fáradtságra, aztán már el-elgondolkozik, hogy a fiatalságát beleépíti a házba, s utána, mikor már élvezhetné, addigra valami baja van az egészséggel. Tehát áll az, hogy sokat dolgozik. Általában is, a munkahelyén is? — Ott is. Azt hiszem, azok közé tartozom, akik igyekeznek a legjobban kihasználni a munkaidőt. A munkahelyem is olyan, hogy lehetőséget nyújt erre, meg úgy is vagyok, hogy azért jöttem, hogy dolgozzak. Igaz, mi teljesítményre dolgozunk, ettől függően alakul a keresetünk, s igyekszünk. Vagyis nem járkál ki cigarettázni, meg nem húzza az időt? — Nem. Én nem dohányzom. No jó. Mindjárt reggel, hat óra előtt iszunk egy kávét, mert én már fél hatkor mindig a gyárban vagyok. Ha nem érnék ki akkorra, már úgy érezném elkésten, így hatkor már kezdhetjük a munkát, aztán fél tizenkettő felé iszunk még egyet... S mennyit keres? — Az idén ezekben a hónapokban nyolcvan-kilencvenezer dinárt. A tavalyi átlagom 55 000 volt. Akiknek több a szolgálati évük, azok többet is hazavisznek. Ha a küldöttek nagyobb segítséget kapnának Adatok. Arról szólnak, hogy él egy munkásember, az ország egyik legjobb fémcsiszolója. A tartományi versenyeken nemegyszer szerzett első helyet az országoson is az elsők között volt. A szakmájában kiváló (ezt a minősítést persze mások mondják). Rendkívül fontos, hogy a szakmájában, a gépe mellett helytálljon a dolgozó, de ez nem elegendő. Hogy veszi ki részét az önigazgatási, a társadalmi-politikai tevékenységből. Tagja-e a KSZ-nek? — Nem ... Érdekes ez, tudja, elég sok jó munkás van nálunk, aki nem tagja a KSZ-nek. Hogy miért? Azt hiszem, ennek mélyebb okai vannak, talán... az emberek talán azt látják, hogy akik a pártban vannak, azok nem sokat tehetnek ... hogy mondjam. (Folytatása a 6. oldalon)