Magyar Szó, 1990. április (47. évfolyam, 104-118. szám)
1990-04-24 / 112. szám
04 MŰVELŐDÉS Alapító Az újkőkor hajnalán Interjú dr. Trogmayer Ottó magyarországi régésszel a Donja Branjevina-i lelet kapcsán Az uztóbbi időben több ellentmondlásos és meglehetősen zavaros magyarázat látott napvilágot tömegtájékoztatási eszközeinkben a termékenység istennőjének a Dionja Branjevinán talált szobráról. Hódságon a minap szaktekintélyek találkoztak és nyilvánítottak véleményt az újkőkori (neolitikum) lelőhelyről. Világosan kimondták, hogy bár az agyagszobor valóban ritkaságszámba megy, szó sincs világszenzációról! A korszakról, amely egy új fejezet kezdetét jelenti a civilizáció fejlődésében, dr. Trogmayer Ottóval, a Csongrád megyei múzeumok igazgatójával beszélgettünk, aki nemzetközi hírű kutatója ennek a szakterületnek. — Trogmayer úr, mi jellemzi a korai neolitikum fejlődését? — Ez az az időszak, amikor Délkelet-Európában áttérnek a paraszti kultúrára. Egy nagy gazdasági forradalom játszódik le, amit abszolút évszámokkal a Krisztus előtti 5500 és 4300 közötti időszakra tehetünk. Ennek a korszaknak a jellegzetességeit Jugoszláviában a Starcevo-kultúra, Magyarországon a Körös-kultúra népessége határozta meg Arról van szó, hogy az itt élő őslakosság nyilvánvalóan Kise- Ázsiából kapott impulzusok hatására áttér a termelő gazdálkodásra és ezzel hirtelen megnövekszik a lakosság száma. Egy demográfiai robbanás következik be. Ugyanakkor megismernek olyan háziasított állatfajtákat, amelyeket Európában nem lehetett volna háziasítani, hiszen itt vadjuh meg vadkecske nem él; másrészt pedig olyan gabonafélét, például az árpa ősformáját, amelyet először Kis-Ázsiában kezdtek termeszteni, a búzához hasonlóan, s csak ezután került mind a kettő ide. Ilyen típusú lelőhely, mint a Donja Branjevina valóban több van, több száz! Itt azonban szerencsés körülmények között ritka leletek kerültek elő, mint amilyen ez a fantasztikus istennőszobor, vagy a festett kerámia, vagy az állatalakú áldozati edény, amely nyilvánvalóan valamilyen kettős istenségnek szolgált. Szakmai szempontból Donja Branjevina azért különösen fontos, mert ennek a fejlődésnek egy nagyon korai fázisa. Majdnem pontosan ugyanilyen szobrot találtam jómagam is Szeged mellett, Röszkénél. Még a körülmények is hasonlóak, hiszen az egyik lelőhely a Tisza partján, a másik meg (Donja Branjevina) a Duna partján van, és még a kerámiájuk is egyforma. Az a szobor, amelyiket én találtam, az körülbelül fele akkora, mint a Vörös hajú istennő. Ezek egy korai horizonthoz, kultúrréteghez tartoznak, amelynek a részletes elemzése nagyon sok fontos információt ad. Például a táplálkozástörténetről. Tudjuk, hogy a kora neolitikum embere evett árpát, búzát, kölest (természetesen nem a mai fajtákra kell gondolni), házi állatként pedig juhot, kecskét, szarvasmarhát, sertést és kutyát tartott. Ha megnézzük, hogy mit fogyasztottak a mi étrendünkhöz képest, akkor egy ilyen ásatáson meg lehet figyelni, mennyit ettek az egyes évszakok úgynevezett főbb táplálékából. Tavasszal például főleg halat fogyasztottak, május végén, június elején pedig nagy mennyiségű csigát. A Donja Branjevina-i lelőhely is ezt tanúsítja. Én egy lelőhelyen csaknem 300 000 csigahéjat találtam, márpedig ez azt jelenti, hogy az egész falu csigát evett! Az ezzel kapcsolatos információink tehát egyre pontosabbak lesznek és történeti szempontból ez azért fontos, mert ha a századelő paraszti világát, a tanyák népét megnézzük, megállapíthatjuk, hogy életmódjuk nem különbözik lényegesen az újkőkoritól. Ugyanúgy szántanak, vetnek, aratnak, a termés egy részét félreteszik, a másik felét megeszik ... — Elképzelhető-e, hogy a Körös —Starcevo kultúra népessége távolabbi területekről vándorolt erre a vidékre és telepedett le az őslakosság mellé? — Az én véleményem szerint újabb elemek jöttek az itteni őslakosokhoz, tudniillik ha csak bevándorolt népességről lenne szó, akkor a tárgyi emlékeiknek olyannak kellene lennie, mint mondjuk Szaloniki környékén, a Neu Nikomédeia lelőhelyen vagy a Larissza környéki magúákon (telephelyeken), ahol megvan egy Kis- Ázsiából érkezett népesség hagyatéka. Itt azonban már egy kevert hagyaték található. Ami ezeket az istenszobrokat illeti, bizonyos, hogy a jövevények csupán a képzetüket hozták magukkal, amely egész Délkelet-Európára jellemző, sőt már-már majdnem páneurópai jellegűnek mondható. ф Az átmeneti kőkorhoz, vagyis a mezolitikumhoz képest milyen változást, előrelépést jelentett a parasztgazdálkodás? — A mezolikum alapjába véve nem különbözik a paleolilikum (őskőkor) gazdálkodásától, hiszen mindkettőnek a zsákmányoló életforma a meghatározója. Tulajdonképpen a mai eszkimókhoz vagy az észak-szibériai csukcsokhoz lehet hasonlítani. Vadásznak halásznak, és azt esznek, amit zsákmányoltak. Ha ez nem sikerül, akkor éhen halnak. A neolitikumban megkezdődött az élelmiszer-termelés, az állandó lakhely pedig legalább annyira fontos volt a kor emberének, mint nekünk. A mezolitikum sátorszerű építményei helyett házakban laktak és faluközösségeket alkottak. Eszközkészleteikről azonban nem mondhatjuk el, hogy újfajták lettek volna, mert a kőszerszámok korában az, hogy egyik csiszolt vagy pattintott volt-e, nem változtatott a lényegen, sőt még a gazdaságon sem. A csonteszközöket is legfeljebb szélesebb körben alkalmazták. Fokozatosan kialakultak azonban a speciális eszközök, amelyeket egy-egy munka elvégzésére használtak. Ebben a periódusban jelenik meg és terjed el a kerámia, ami hozzátartozik a megtelepült életmódhoz, a paraszti élethez. • Létezett-e — jelenkorunkhoz hasonlóan — 7000 évvel ezelőtt is technológiaátadás vagy éppenséggel ipari kémkedés? — Ipari kémkedés, technológiaátadás nem, ellenben jól fejlett kereskedelem igen A Donja Branjevina-i istennőszobor ennek kiváló bizonyítéka. Hajalmosra van festve. Honnan vették a piros festéket? Hematitból csinálták. Hol van hematit? Ahol a lelőhelye, amit most pontosan nem lehet megmondani, de mindenképpen ide kellett hozni ezt az anyagot. Követ errefelé úgyszintén nem találni, obszidiánt még kevésbé. El kell tehát menni értük. Az obszidiánért egészen Melasz szigetére, vagy Tokajba, mert csak ott fordul elő. A kereskedelem ilyen formában hírek, kulturális információk átadását is jelentette. Ф Zavartalan volt-e a fejlődés ebben az időszakban, vagy esetleg bizonyos időközönként egy-egy kultúra nagyobb expanziós törekvései hosszabb-rövidebb ideig tartó fennakadást okoztak a mezőgazdálkodásra berendezkedett közösségek életében? — Ez egy nyugodt fejlődési szakasz volt, ami eltartott pár ezer esztendőig. Már olyan értelemben nyugodt, hogy nagy etnikai változások népmozgások nem történtek. # Mi lehet a további kutatások alapvető célja? — Egy ilyen település teljes feltárása, mivel ezek nem képeznek túlságosam vastag réteget és kiásásuk sem számít teljesíthetetlen feladatnak. Bár az is igaz, hogy ehhez sok pénzt és szakembert kell biztosítani, tudniillik szinte mindent ismerünk, csak a településszerkezeteket nem ismerjük eléggé ebből a korból. Donja Branjevina kiváló hely lenne egy nagyobb összefüggő terület feltárására. Meggyőződésem, hogy egy ilyen feltárás során a Vörös hajú istennőhöz hasonló számos lelet kerülne elő. J. SZABÓ József Dr. Trogmayer Ottó 1990. április 24., kedd A Fehér Ferenc-emlékbizottság idei munkaterve Halálának első évfordulója alkalmából emlékművet állítanak a költő sírján Az elmúlt év októberében a Vajdasági Közművelődési Közösség keretében megalakult a Fehér Ferenc-emlékbizottság, amelynek célja és feladata, hogy megőrizze és ápolja a tavaly elhunyt költő emlékét és életművét. Az emlékbizottság elnöke dr. Dávid András, tegnap a Fórumházban sajtótájékoztatót tartott, amelyen ismertette a bizottság több évre kidolgozott kerettervét,és az idénre a tervezett munkálatok ütemét. Fehér Ferenc költészete jelentőségével és minőségével — hiszen műveit nem csak a Jugoszláviában élő nemzetek és nemzetiségek nyelvén, hanem angolul, olaszul és németül is megjelentették — meghaladja a vajdasági, sőt a jugoszláviai kereteket, ezért intézményesíteni és koordinálni kell a tevékenységet. Már az idén tervbe vették, hogy fehér márványból készült emlékművet állítanak Fehér Ferenc sírjára. Ez lenne az első akció, amellyel kapcsolatban az emlékbizottság körlevelet intéz Vajdaság és az ország művelődési-oktatási intézményeinek a címére, és felkéri őket, hogy pénzbeli hozzájárulásukkal segítsék a kezdeményezés sikerét. Az intézmények és egyének a Vajdasági Közművelődési Közösség következő zsírószámlájára fizethetik be pénzbeli hozzájárulásukat: 65700-678-42, legkésőbb május 31-éig. Ezenkívül az emlékbizottság a vajdasági községek, helyi közösségek és iskolák segítségére is számítanak. A napokban az újvidéki Forum és a budapesti Magvető közös kiadásában Akác és márvány címen megjelent egy válogatás Fehér Ferenc költészetéből, az év utolsó negyedében pedig remélhetőleg öt nyelven kiadják Újév az erdőben című Fehér Ferenc kötetet Téphaft Pál illusztrációival. Az emlékbizottság további tevékenysége arra vonatkozik, hogy az író özvegyének a segítségével begyűjtse és rendszerezze a Fehér Ferenchagyatékot és a költő teljes irodalmi opuszát. Ebben a Forum Kiadó és a Hungarológiai Intézet hathatós támogatására is számítanak. Az idén ősszel kezdődik a Jó Pajtás nyelvművelő versenye, amelynek középpontjában Fehér Ferenc műve áll. A zárórendezvényt Doroszlón tartják meg. A bizottság feladata továbbá, hogy rendezze a költő doroszlói házát (emlékházzá alakítják majd át), amelyre kétnyelvű táblát is állítanak. Ezek csak a leglényegesebb akciók, amelyekkel az idén és a jövőben a bizottság ápolni igyekszik Fehér Ferenc emlékét it Igen kellemesen csalódtam Beszélgetés Julius Williamsszel, a Vajdasági Filharmónia vendég karmesterével Az idei évad élénk hangversenyélete néhány kiemelkedő amerikai dirigens vendégszereplésének köszönhető. Lucas Foss, Carlos Piantini és a városunkban holnap fellépő Julius Williams új zenei nézeteket valló és egy távoli földrésznek merőben más zenei hitvallását hirdető csoportot alkot, amely a Vajdasági Filharmónia játékának új színárnyalatokat és pezsgő, lendületes, vérbő hozzáállást kölcsönöz. Julius Williams a hangversenyt megelőző napokban érkezett Újvidékre. Megkértük, mutatkozzon be városunk zenekedvelőinek. — New York City-ben születtem, az ottani Manhattan Collegeen végeztem zenei tanulmányaimat, később pedig a Julliard Schoolban tökéletesítettem tudásomat. Ott nyertem el a magiszteri titulust is. A New Yorkitól északra fekvő Connecticutban pedig megvédtem doktori disszertációmat, a zenetudományok doktora lettem. A vezénylésnek és a zeneszerzésnek van a legnagyobb szerepe az életemben, de különleges vonzalmat éreztem az oktatómunka iránt is. Ezért is vállaltam el egy zeneakadémiai csoport vezetését. Vezénylésre oktatom őket. Ez a munka öt hónapon átt tart, közben komponálásra is van időm. A másik öt hónapban pedig vendég karmesterként utazgatok Amerika különböző államaiban. Európába is gyakran jövök, és ennek a lehetőségnek köszönhetem, hogy most Jugoszláviában, azaz Újvidéken lehetek. ф Mikor kezdett el vezényelni, és melyek azok a zenekarok, amelyeket a legnagyobb sikerrel vezényelt? — Vezényelni mindig szerettem, már stúdiumaim kezdetéin olyan együtteseket toboroztam magamnak, amelyek hajlandóak voltak nagyobb szimfonikus műveket előadni. Később hivatásos zeneikarok élérekerültem, és a zeneirodalom majd minden válfajának termékeit műsoraimra tűzitem. A legnevesebb zenekarok, melyekkel sikeresen léptem fel: a dallasi, majd a New York-i Filharmónia zenekara volt. Bécsbe is kaptam meghívót és a Bécsi Filharmonikusok élén működtem egy évadon át. Közben Európa más városaiba is meghívtak, így ismerkedhettem meg a legjobb európai zenekarokkal. Persze ez mind lehetővé tette számomra azt is, hogy sokat utazhassak és láthassak. — ön tavaly részt vett a Dubrovnik! Nyári Játékok műsorában Miben állt az ön szereplése ott? — Dubrovnikban a Guinevere című operám rövidített változatát adtuk elő az oklahomai zenekarral és amerikai énekesekkel. Az opera az Artúr király kerekasztalának lovagjai című középkori legenda egy motívumát dolgozza föl, ahol a főhős a híres Lancelot lovag. A librettót Elisabeth Flesh amerikai írónő készítette, akit Aspenban, a Colorado közelében fekvő városkában, Amerika egyik legnépszerűbb szabadtéri zenei fesztiválján ismertem meg, és akinek zenei elképzeléseim igen megtetszettek. Különben még csak egyetlen ilyen kiváló fesztivál van Amerikában, a tanglewoodi, amelyen szintén a muzsikusok legjava jön össze, hogy közös zenélés által örömet nyújtson egymásnak és a zenekedvelőknek. Aspenban azután sikeresen be is mutattuk operámat, és a sajtó igen kedvezően nyilatkozott róla. Ezzel a művel jöttünk azután Dubrovnikba, s itt szintén elismerésben részesültünk. • Ön ideérkezése óta már tartott néhány próbát a Vajdasági Filharmónia zenekarával. Mi a véleménye az együttes technikai és művészeti képességeiről? — Először, amikor még Amerikában meghallottam, hogy a Vajdasági Filharmónia zenekarának műsorán Ravel Daphnis és Chloé című zenekari szvitje szerepel, azt mondtam, hogy nem, ez nem lehetséges. Hogyan tudná azt egy vidéki együttes eljátszani? De amikor megtartottam itt az első próbát, igen kellemesen csalódtam. Rájöttem, hogy nemcsak hogy eljátssza a művet az együttes, hanem kidolgozása is egészen magas szintű. A zenekar bármely amerikai együttessel felvehetné a versenyt. Kiválók a vonósai és a fafúvósai. Nem győztem csodálkozni azon, honnan itt ennyi jó muzsikus. De sokat jelent az is, hogy mindannyian lelkesedéssel játszanak és kedvvel muzsikálnak, így többet tudok majd velük produkálni. Együttműködésünket olyan érdekesnek találom, hogy jövőre eljövök, csak azért, hogyközös felvételeket készítve megörökítsem együttműködésünnket. Az itteni hangverseny Stevan Divjakovic jugoszláv szerző alkotásával kezdődik, és ez lesz a mű tulajdonképpeni ősbemutatója. Mi a véleménye erről a szerzeményről? — A mű igen érdekes, de nagyon nehéz. Meglepett a felépítése. Egyszerű alapdallammal kezdődik, amely lassú és melyet az egész együttes egy hangként játszik, majd gyors allegro ritmussá alakul át. Ezután lírai elérzékenyülés következik, hogy az egész egy fúgával fejeződjön be. A lírai részt a fafúvósok egymás közötti játéka jellemzi. Az egész darab különös, szinte szokatlan, ezért biztosan sikere lesz. ф Ludwig van Beethoven XV. zongoraversenyét is előadják Jasminka Stancul neves vajdasági zongoraművésznő közreműködésével. — A művésznő kiváló! El vagyok ragadtatva tőle. Nemcsak technikai felkészültségétől, hanem zenei mélységétől, Beethoven, zenéjének őszinte átélésétől is: ő nemcsak muzsikál, hanem szereti is Beethovent. Ez a szeretet árad játékából. Beethovent kevesen szeretik, annak ellenére, hogy sokan játsszák. De a technikai tökéletesség még nem elegendő ahhoz, hogy a hangokból elénk lépjen Beethoven. Ennél a művésznőnél úgy érezzük, elénk lépett a nagy zseni. Élvezettel fogom vezényelni a darabot. • Ezek szerint, ön többet kapott, mint remélt volna? — Pontosan így van. Többet nyújtanak a zenészek, mint amenynyit elvártam volna tőlük. Ily módon magam is többet produkálhatok, hisz tudásuk és művészi hozzáállásuk engem is magasabb zenei tökélyre késztet. Remélemre, maga a hangverseny bizonyítja majd ezt legjobban. MÁRIÁSNÉ UGRAY Adél Julius Williams