Magyar Szó, 1990. július (47. évfolyam, 193-208. szám)
1990-07-16 / 193. szám
1990. július 16., hétfő Teheráni lap bírálja a külügyminisztériumot A kritikát Velayati rendelte meg? • Az elszigetelődés csak az ellenfélnek kedvez A Teheran Times teheráni újság tegnap bírálta Velayati külügyminisztert, mert Irán az iszlám országok küszöbönálló kairói miniszteri értekezletén szakértői szinten képviselteti magát. A lap szerint csak az iszlám országok reakciós kormányainak kedvez az, hogy Irán alacsony szinten képviselteti magát azokon a nemzetközi testületeken, amelyeket olyan országokban tartanak meg, amelyekkel Iránnak rossz a kapcsolata. Az aláírás nélkül közölt vezércikk előtérbe helyezte, hogy ezért a felelősség személyesen a külügyminisztert terheli. Nem valószínű, hogy az efféle bírálat fejfájást okoz Velayatinak, mert megfigyelők véleménye szerint a hírmagyarázat megírását a külügyminisztériumban rendelték meg. Arab megfigyelők szerint a cikk célja az iszlám szélsőségesek provokálása, vita kirobbantása, amelyben a külügyminisztérium nem veszíthet. A Teheran Times szoros kapcsolatban áll a külügyminisztériummal, s főszerkesztője Velayati egyik bizalmas munkatársa. A diplomáciai vezető néhány nappal ezelőtt cáfolta egy egyiptomi újság hírét, hogy hamarosan Kairóba látogat. Nem sokkal az iszlám forradalom győzelme után Teherán megszakította diplomáciai kapcsolatait Kairóval, mert Egyiptom felvette a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Iráni radikálisok úgy vélik, hogy Egyiptommal nem kell kontaktálni, mivel elárulta az iszlám ügyet, együttműködik „mesterséges államtákolmánnyal”, „a muzulmán testet pusztító tumorral”, ahogyan Teheránban nevezik Izraelt. Az előbbi elvek gátolják Irán külpolitikájának kibontakozását, amit Velayati szorgalmaz, s a merev irányvonal meggátolja Teheránt, hogy vezető szerepet töltsön be az iszlám világban, s ezért szítja a külügyminisztérium a vita kirobbantását, hogy bizonyítsa, a fundamentalisták miatti elszigeteltség többet árt a forradalom ügyének, mint ellenfelei. (Tanjug) Merre fordul a japán pénz Óriási tőkefelhalmozás a leggazdagabb cégeknél — Az autóipar világóriássá izmosodik — Újra érdekes a kínai piac A világhírű japán nagyvállalatok kasszájába már régóta olyan sok pénz folyik be, hogy ha akarnák, sem tudnák az egészet otthon elkölteni. De miért akarnák ? Az utóbbi időben otthon szinte kizárólag élenjáró technológiát és termékeket fejlesztenek ki, ami világszerte rendkívül magas színvonalú konkurenciaképességet szavatol számukra. A Toshiba óriási beruházásai a 4 megabyte-os csipek termelésébe például tavaly 31 százalékos tőkebefektetés-növelést igényelt, vagyis 1 milliárd dollárra növelte a cég beruházásait. A felére csökkenti viszont az autótervezés és -gyártás idejét. Japán ma nemzeti jövedelmének egynegyedét fordítja tőkeberuházásra, kétszer annyit (nem összegben), mint az USA. Nem csoda, hogy a világ újtermék-laboratóriumának titulálják. Szinte általános érvényű szabálynak vehető, hogy akinek van pénze bőven, annak van érzéke kamatoztatásához is, mindig tudja, hová kell befektetni, mire kell fordítani, hogy jól gyümölcsözzön. Ez a szabály Japánra a legteljesebb mértékben vonatkozik. Ezt meggyőzően tanúsítják leggazdagabb vállalatai, amelyekről azt mondják, „felveti őket a pénz”. A Toyota Motor vállalat kasszájában például 12 milliárd dollár gyűlt össze, a Hanwa acélkereskedelmi társaság pedig 17 milliárd dollárt halmozott fel (nagyjából annyit, hogy egy összegben kifizethetné helyettünk egész külföldi adósságunkat). S a tíz legnagyobb japán cég „legszegényebbjének” tőkevagyona is elérn az 5 milliárdot, az említett két leggazdagabbat követők pedig több mint 11 milliárd dollárral rendelkeznek. Ebből az óriási tőkefelhalmozásból a külföldi közgazdasági szaktekintélyek arra következtetnek, hogy Japán az idén is tovább fokozza külföldi tőkebefektetéseit, amelyek tavalyelőtt elérték a 135 milliárd dolláros értéket, tavaly pedig 170 milliárd dollárra nőttek. Csak az elmúlt évben a japán cégek 322 külföldi vállalatot vásároltak fel (fele amerikai). Szakértői becslések szerint a kilencvenes évek végén Japán 9 autógyára 14 újabb gyárat vesz meg, 55 milliárd dollárt költ rájuk, s képessé teszi őket egyenként 200 000 gépkocsi gyártására. Olyan kapacitás ez, amit a világ mai autógyáróriásai, a „három detroiti nagy” meg sem közelíthet. Az említett japán gyárak feltételezhető termelés technológiai színvonaláról elég talán felhozni, hogy ma is egyre újabb elektronikus berendezéseket építenek be gépkocsijaikba, s hogy ezekben a gyárakban mind nagyobb a kereslet az ipari robotok és a számítógép-vezérlésű tervezési rendszerek iránt (munkaerőhiány miatt is, de nemcsak azért). Minthogy Japán a világ legnagyobb robotgyártói közé tartozik, a hazai ipar eleget tud tenni az autógyár megrendeléseinek. Egyes becslések szerint ugyanis tavalyelőtt a termelők 36 százalékkal, tavaly pedig újabb 30 százalékkal növelték robotszállításaikat a hazai és a külföldi piacokra. Mindez érthetővé teszi a nagy külföldi érdeklődést a japán beruházások, tőkebefektetések iránt. Főképpen a piacgazdaság felé csak mostanában igyekvő kelet- és közép-európai országokban, ahol a japán tőkétől nem pusztán csak pénzt, hanem átállást, magas színvonalú technológiát, egyszóval a korszerű termelés és gazdálkodás megszervezését várják. Érthető viszont az is, hogy a jó üzleti érzékű japánok óvatosak az egyenlősdihez, az érdektelenséghez szokott környezetben. Jól megnézik, hová és mire költik a pénzüket, s módszeresen tudományosan válogatják meg partnereiket. S ezzel a módszerrel nem túlzottan sokat találnak belőlük az egykori szocialista országokban. Ezért egyelőre még nem beszélhetünk a japán tőke európa áttöréséről, s nagy kérdés, hogy erre egyáltalán sor kerül-e. A japánok mintha többre becsülnék ázsiai partnereiket. A hirtelen fejlődő és gazdagodó Dél- Koreában, Tajvanon, Szingapúrban, Bangkokban szívesebben ruháznak be, mint a volt szocialista országok még ma is — megítélésük szerint — bizonytalan piacain. Lehetséges, hogy azért is, mert ez utóbbiak lehetőségeit még nem ismerik eléggé, de az is lehet, hogy éppen azért, mert már ismerik. Mindenesetre a kínai nyitás idején a japán tőke szinte egyik napról a másikra megindult arrafelé. S Japán a pekingi vérfürdő után nehéz szívvel szánta el magát a kínai üzletek leállítására, a napokban pedig fellélegzett, amikor Bush amerikai elnök Houstonban, a „gazdagok értekezletén” kijelentette, az amerikaiak mindaddig nem támogatják Kínát, amíg ott újra meg nem indul a demokratizálódás folyamata, de nem ellenzik más államok tőkebefektetéseit. Japán értett a szóból, számára az üzlet a lényeges, a demokratizálódást Kínára bízza, s ennek eredménye minden bizonnyal a japán tőke Kínába való beáramlásának folytatása lesz. Az nem lehet kétséges, hogy az évek folyamán (jórészt a fejlődő országok nagy eladósodása és fizetésképtelensége miatt is) felhalmozódott japán tőke a nagy kínai piacon lát legnagyobb lehetőséget. S ezt minden bizonnyal ki is használja. Előfordulhat, hogy ez csökkenti az amúgy sem túl nagy érdeklődést a volt szocialista országok iránt, de ez nem bizonyos, mert legalábbis egyelőre Kínának nincs akkora piaca, illetőleg nem olyan alkalmas a társadalmi rendszere, hogy felszippantsa a kedvező beruházási lehetőségekre vadászó japán tőkét. Ezért a keleti országoknak is, nekünk is ki kellene használni a pillanatnyilag kedvező lehetőséget a japán pénz lekötésére, közös beruházásokra, mert megtörténhet, hogy holnap már kisebbek, s főképpen kedvezőtlenebbek lesznek a lehetőségek. LOVAS István ROMÁNIA Rendőrök és polgárok összetűzése A román rendőrség nyilvánosságra hozta, hogy újabb erőszakos cselekmény történt Erdélyben, ezúttal Máramaros tartomány Lepinta községében, ahol a polgárok 13- án túszként fogva tartották Percre Roman őrnagyot és lányát. Apa és lánya autóbuszon utazott át a falun. Fogvatartásukkal zsarolták a hatóságokat, hogy bocsássák szabadon a község elnökét, aki e hó 10-én a polgárok egy csoportjával megtámadta a rendőrség épületét. Péntekre virradóra az őrnagynak sikerült megszöknie, a rendfenntartó erőknek azonban azóta sem sikerült lecsillapítaniuk a kedélyeket Sepinlában. (Tanjug) Négyszemközt a kulcskérdésekről (Folytatás az X. oldalról) mert enélkül az egyesülés sem lehet zavartalan. A hírmagyarázók szerint a megbeszélésre a legmegfelelőbb időpontban került sor, mivel Gorbacsovnak sikerült megszilárdítania pozícióját az SZKP minap befejeződött kongresszusán, az állam és a párt élén maradt, s bizonyos mértékben visszakozásra kényszerítette a konzervatívokat a politikai színtéren. Kohl az első nyugati államfő, aki Moszkvába utazott az iparilag legfejlettebb hét ország csúcstalálkozója után, úgyhogy tolmácsolni fogja nemcsak önmaga, hanem a Nyugat nézetét is. A megbeszélésen fontos kérdése a Szovjetunióban élő kétmillió német sorsa. Őseik két évszázaddal ezelőtt érkeztek a Szovjetunióba, s többségük a Volga mentén telepedett le. Noha lojális állampolgároknak számítottak, a náciknak a Szovjetunió elleni támadása előtt Sztálin széttelepítette őket, mert attól tartott, hogy az ötödik hadoszlop szerepét töltik be. Az NSZK kancellárjának látogatása ma zárul. (Tanjug) . Magyar Szó KÜLPOLITIKA Spanyol rendőrök Havannában védik a nagykövetség épületét • A menekültek újabb áradatától tartanak Spanyolország különleges rendőrosztagot vezényel Kubába, azzal a feladattal, hogy megvédje havannai nagykövetségét a menekülő tömegek nyomásától. Fernandez Ordonez spanyol külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy nagyszámú kubai menekült eláraszthatja a nagykövetséget, ahol jelenleg három politikai menedékjogot kért kubai állampolgár tartózkodik. Madrid közölte, hogy a három kubait nem szolgáltatja ki a hatóságoknak. A minap diplomáciai tárgyalásokat kezdtek Havannával, hogy a három polgárt Spanyolországba szállíthassák. A spanyol sajtó azt állítja, hogy a követségre menekült három kubai egy magas rangú havannai tisztségviselő közeli rokona. Antonio Serrano, Spanyolország havannai nagykövete megszakította spanyolországi évi szabadságát, s visszautazott állomáshelyére, hogy a helyszínen kísérhesse figyelemmel a fejleményeket, és tárgyalhasson a kubai hatóságokkal. (Tanjug) Békülnek és békítenek Mubarak és Asszad csúcstalálkozóra Mubarak egyiptomi és Asszad Szíriai elnök tegnap folytatta megbeszéléseit Alexandriában. Kézjegyükkel látják el a két ország jövőbeni gazdasági, művelődési, tudományos, oktatási és egészségügyi együttműködéséről szóló megállapodást, és megvitatják a stratégiailag fontos kérdéseket. Az arab országok reagálásából ítélve az egyiptomi—szír csúcstalálkozó reményt kelt, hogy az arab világ az eddiginél jóval nagyobb egyetértésben él, s szorosabb gazdasági kapcsolatot alakít ki. Egy meg nem nevezett szír forrás az egyiptomi távirati irodának azt nyilatkozta, hogy a két elnök tárgyal Szíria és Irak kibékülésének lehetőségéről, Damaszkusz és a palesztinok közötti ellentét felszámolásáról, és ebben Egyiptom közvetít. Szíria pedig elősegíti Irán és Egyiptom kapcsolatainak javítását, s Damaszkusz közvetít Teheránban, hogy visszanyerjék szabadságukat az iraki—iráni háborúban foglyul ejtett egyiptomiak. (Tanjug) önkéntesen hazatérnek Senki sem fogadja be a vietnami menekülteket Az ENSZ menekültügyi főbiztosságának képviselője közölte, hogy 113 vietnami menekült önszántából Thaiföldről hazatér. Ez 1975 óta első ízben fordul elő. Vietnamból hozzávetőleg 15 000- en menekültek Thaiföldre, nem egészen 2000-en letelepedési engedélyhez jutottak valamelyik nyugati országban, a többinek nincs nagy reménye, hogy valamelyik harmadik ország befogadja őket. A menekültek többsége tavaly március 14-e után szökött Thaiföldre, s úgyszólván semmilyen reményük sincs, hogy továbbutazzanak. Az előbbiekkel függ össze, hogy nagyszámú vietnami önkéntes hazatér. A délkelet-ázsiai országaikban mintegy 120 ezer vietnami tartózkodik. A térség országai szerint haza kell küldeni őket, eddig azonban csak Hongkong űzte ki területéről a menekülteket. (Tanjug) Emelkedik a kőolaj ára A Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) 25-ére előirányzott genfi csúcstalálkozója előtt emelkedett a kőolaj ára a londoni és a New York-i tőzsdén, s egy hordó nyersolaj 17,40 dollárba kerül. Az Arab Emírségek Szövetsége és Szaúd-Arábia csökkentette a kőolaj kitermelését, s a genfi csúcstalálkozón a részvevők javasolni fogják, hogy egy hordó kőolaj 18—20 dollárba kerüljön. (Tanjug) Az eddigi legnagyobb támadás A salvadori gerillák bejelentése • A hadművelet elmarad, ha a kormány enged A salvadori felkelők bejelentették, hogy megindítják a polgárháború kirobbanása óta a leglátványosabb, a legnagyobb és legambíciózusabb hadműveletüket. A Farabundo Marti felszabadítási szervezet parancsnoksága közölte, hogy módosítják a katonai akció megindításáról szóló határozatot, ha kedvező fordulatot vesznek a hadban álló felek közötti tárgyalások. A tervek szerint a jövő héten Costa Ricában tárgyalnak a salvadori háború politikái befejezéséről és a fegyvernyugvásról. A felkelők azért kívánják felélénkíteni a fegyveres harcot, mivel szerintük a kormány és a hadsereg parancsnoksága nem hajlandó a legminimálisabb reformra, nem távolítja el a szélsőjobboldaliakat a fegyveresek közül, nem csökkenti a hadsereg erejét, s nem indította meg az ország demilitarizálását és a politikai demokratizálást. A felkelők szerint az újabb hadművelet jóval nagyobb szabású lesz, mint a tavaly novemberi akció, amikor a gerillák benyomultak San Salvador külvárosába, s egy ideig ellenőrzésük alatt tartották. (Tanjug) (AFP telefotó) A Tiranából evakuált albán emigránsok hajón Marseilles felé tartanak, kártyázással ütik agyon az időt Bombarobbanások Johannesburgban Ketten életüket vesztették, több mint tízen megsebesültek Mandela Maputóban ra, hogy a szállodák elleni merényletsorozat előtt bombát dobtak Hans Bienneman fehérbőrű jobboldali házára, akit azzal vádolnak, hogy neonáci mozgalom tagja. Más jelentés szerint Maputóba, afrikai, európai és amerikai körútjának utolsó állomásaira érkezett Nelson Mandela délafrikai néger vezető. Az ANC 71 éves alelnökét olyan fogadtatásban részesítették, amilyen csak államfőket illet meg. A repülőtéren üdvözlésére megjelent Joaquim Chissano köztársasági elnök és a kormány tagjai. Mandela ma beszédet mond managygyűlésen, (AP, DPA) hírügynökségek emlékeztetnek azputói Vasárnapra virradóra bomba robbant Johannesburg három szállodájában, ketten életüket vesztették, több mint tízen megsebesültek. Az egyik külvárosi szállodában életét vesztette egy néger pincér, tíz vendég sebesült meg. A robbanóanyag alapján a rendőrség a merényletért telepes jobboldali szélsőségeseket gyanúsít. A biztonsági erőket meglepte az a körülmény, hogy a szállodában általában fehérbőrűek és konzervatívok szállnak meg. A másik két merénylet elkövetőjét a szemtanúk látták, amint a bombát a szállodába dobta. A 3