Magyar Szó, 1990. október (47. évfolyam, 285-300. szám)

1990-10-18 / 287. szám

1990. október 18., csütörtök Ismerjük be, hogy gyengébbek vagyunk — Ismerjük be, hogy a jelen pillanatban gyengébbek vagyunk és ne szégyeljük ezt, írja Dunja Újévié a zágrábi VECERNJI ÜSTBEN, majd így folytatja: „Vajon legyenek gátlásaink azért mert gyengébbek vagyunk azok­nál, akiknek minden erejük ab­ban van, hogy élvezik az úgyne­vezett jugoszláv hatalom és az úgynevezett Jugoszláv Néphadse­reg hatalmasainak támogatását ? Utóvégre mit jelentenek a föl­robbantott vasúti vágányok a több mint száz meggyilkolt al­bán fiatallal szemben? E reali­tást legalább két okból kell elfo­gadnunk. Először, hogy megja­vítsuk lelkiállapotunkat, másod­szor peri is, hogy megszabadulván a gátlásoktól, a félelemtől, de to­vábbra is reménykedve, higgad­tan ítélkezhessünk arról, melyek a bölcs és célravezető lépések Horvátország valóban súlyos megpróbáltatás előtt áll. Minden­nek tetejében a horvát vezetőség, a szerbiai imperialistáktól elté­rően, még egy emberi dilemma előtt is áll. Az ugyanis, aki jelt ad a háború megkezdésére, ma­ga elé kell hogy képzelje halott fiatalok, horvátok és szerbek ké­pét. A különféle alibabákna­k és zelenbabáknak nincsenek ilyen dilemmáik. Az ilyenek horvát vérre szomjúhoznak. A­­szerb vérrel nem törődnek, de bizonyí­tóanyagként népük és a világ előtt minél több vérre van szük­ségük. A dolgok azonban most már úgy állnak, hogy a világra nem szármthatnak. Az amerikai sze­nátusban beterjesztett javaslat, hogy tiltsanak meg minden se­gélyt minden olyan jugoszláv Köztársaságnak, ahol nem bonyo­lították le a demokratikus vá­lasztásokat, és ahol, megszegik az emberi jogokat, nagy nemzetközi arculcsapása Szerbiának. Termé­szetesen ez az amerikai lépés, valamint az, hogy a jelek szerint Nyugat-Európában is kitisztulnak a vélemények Horvátországról és Szlovéniáról, kevés ahhoz, hogy sokat nyomjon a latban a horvát államiság megőrzésében. De olyan politikai tőke ez, amely­ben bízni kell. Politikai tőke az a történelmi tapasztalat is, hogy soha egyetlen olyan birodalom sem tudott ellenállni a népek önállóságra és szabadságra való törekvésének, amely erőszakon és rémuralmon alapult. Ilyen ér­telemben egy kérdés Szerbiához: ha arra számít, hogy IRA-k és ETA-k bevetésével szétzúzza Horvátországot, hogyan szándé­kozza megőrizni Nagyszerbiát, amelyben minden jugoszláv nép képezné az IRA-kat és ETA-kat” — írja egyebek között a Vecer­­nji list. Иечерње Н0В0СТИ Magyar Sió Hátbatámadás Drnovšek távozott az államelnökség keddi üléséről Dr. Janez Drnovšek, a JSZSZK Elnökségének szlové­niai tagja távozott az államel­nökség keddi üléséről, akkor, amikor az ülés délutáni munká­jában a szenvedélyek már igen­csak magasra csaptak, írja a ljubljanai DELO. Lépésének megindoklásában Drnovšek, aki az ülésről való távozás után azonnal visszautazott Ljublja­nába, megállapítja, hogy „az ülésen semmilyen tárgyalókész­ség nem nyilvánult meg”. Ezzel kapcsolatos kommentár­jában a ljubljanai lap megálla­pítja: „Az államelnökség keddi ülése úgy ért véget, ahogy vár­ható is volt. Jovic elnök forga­tókönyve sikerült.” A Hátbatá­madás című írásában a Delo le­szögezi, hogy Jovic így a Szö­vetségi Képviselőház szerda délutáni ülésén az államelnök­ség olyan javaslatát ismerteti, amely „tulajdonképpen az ő ka­binetjének és a szerb vezetőség­nek a javaslata. Egy erős unita­­rista szövetségi államra irányuló javaslat ez”. Az államelnökség említett ülé­sén az „aki nincs velünk, elle­nünk van” filozófia érvényesült, írja a lap, és hozzáfűzi, hogy „Nem olyan időket élünk, ami­kor lehet így beszélgetni. Mi­közben Szlovénia és Horvátor­szág konföderán­s koncepciót dolgozott ki, s amikor a Horvát Szábor elküldte a szövetségi parlamentnek saját nyilatkoza­tát arról, hogy Jugoszlávia jö­vőjéről csakis az egyes köztár­saságokban legitim módon, többpárti választásokon megvá­lasztott hatalmi szervek dönthet­nek, az állami csúcs, Janez Dr­­novšek kivételével, és Bogic Bo­­gicevic meg Vaszil Tupurkovszki tétova ingadozásával megengedi, hogy hátba döfjék. Hogy hátba támadják azokat,, akik állítólag ki akarnak lépni Jugoszláviából, jóllehet tulajdonképpen mások kényszerítik őket erre, durva módon já­zítani Szlovéniát és Horvátor­szágot, s az ország megmaradt részét saját ízlés szerint beren­dezni, s ezt megelőzően elfogad­ni az új szövetségi alkotmányt, amely mindennek megadja a törvényesség látszatát, s egy­ben megőrizni a jelenlegi Ju­goszlávia vívmányait. Szerdai fellépésével a Szövetségi Képvi­selőházban, a JSZSZK Elnöksé­ge, élén dr. Borisav Jovictyal, nyilvánvalóan jelentősen előse­gíti ezen ország széthullását”, szögezi le végül a ljubljanai lap. DELO „A régi vágású kommunista hatalomnak, amely Dél-Jugo­szláviában már csak ujjainak he­gyével tartja a hatalmat, nyil­ván sietős a dolga. Az egypárti képviselőház mandátumának meghosszabbítását szorgalmazza, amely most már az egyedüli szavazógépezet olyan döntéseik­re, amelyek az egyszólamúságból fakadnak. A cél világos. Kiszo­ Ki feketítette be Vukot? Szerbiában megkezdődött a választási kampány, méghozzá a régi jó „balkáni” módon. A Po­litika keddi száma Visszhan­gok és reagálások című rovatá­ban közli a Szerb Nemzeti Megújhodás düsszeldorfi szerve­zetének és az ottani Szent György egyházközségnek a levelét, amely azt állítja, hogy Vuk Draskovic németországi látogatá­sa során eltulajdonított 11 050 márkát az ottani szerbektől. A levélben az a legérdeke­sebb, hogy az SZNM jelzésével ellátott papíron íródott. Borivoje Lukovicnak az említett egyház­­község titkárának aláírásával, és ugyanaznap érkezett csaknem minden belgrádi szekesztőségbe, a postabélyegzőből ívelve Belg­rádb­ól. Mindezzel kapcsolatban Lukovic így nyilatkozott: „Ha­zugság az egész. Semmilyen le- BORBA­ velet nem írtam, és nem is vol­tam jelen, amikor Draskovic itt járt. Az egész ügy megrende­zett.” Mane Peaut, az SZNM düsszeldorfi elnöke szintén elcha­­tárolta magát a levéltől. A Szerb Pravoszláv Egyház szinódusának belgrádi titkársá­gán sem tudtak semmit mondani a Draskovic elleni vádakról. Vé­leményük szerint politikai já­tékról van szó. Az egészre rea­gált a Szerb Megújhodási Moz­galom is Milyen módszereim­ez folyamodik Slobodan Milosevic Securitate-ja című terjedelmes közleményével. A közlemény be­jelenti, hogy Draskovic bűnvádi feljelentést tesz Zivorad Minor­é, a Politika igazgatója ellen, és megemlíti, hogy „Hetekkel ez­előtt valaki a Szent György egyházközség irodájából ello­pott 20 000 márkát, egyházi pe­cséteket, az SZNM pecsétjét és Lukovic úr személyes pecsét­jét”. Az SZNM azt is bejelenti, hogy az üggyel kapcsolatban sajtóértekezletet fog tartani és a Szerbiai Szocialista Pártot vádol­ja az egész „mesterkedésért". (BORBA) A megoszlás szövetsége A Politika kommentárja Ki jogosította fel a szövetségi kormányt, hogy ilyen magatar­tást tanúsítson Szerbiával szem­ben? A Szövetségi Végrehajtó Ta­­nács mint kormány alkotmányel­lenesen működik, mint párt pe­dig — Rugová pártjával tárgyal­va — beleegyezik az ország el­árulásába. Másként nem lehet magyarázni Zivko Pregl megbe­széléseit. Pregl, mint a közel­múltban Dole amerikai kongresz­­szusi tag is, zárt ajtók mögött paktált Veron Sarroival, a sze­paratista mozgalom egyik vezető­jével, aki mellékesen szólva Ante pártjának is a tagja. Még egy arculcsapása ez Szerbiának és né­piének. Annak a kormánynak, amely ilyen magatartást tanúsít viselnie kell ezért a felelősséget is. Gazdasági programjáért Ante Markovicnak már számot kellene adnia. Ami viszont politikai lé­p­éseit illeti, azok katasztrofálisan átlátszóak és világosak. Lényegé­ben szerbellenesek — a Kozarától kezdve Kosovóig. Miután Horvátországban és Szlovéniában a választások úgy végződtek, ahogy a jelekből ítél­ve Ante Markovic szerette is vol­na (Horvátországban Rácrni kom­munistái vesztettek Ante prog­ramjával), most mindenáron győz­nie kellene Jugoszláviának a na­gyobb és szegényebb részében is. Szövetség helyett klasszikus poli­tikai pártot teremtve, amely a hatalomért harcol, Markovic kor­mányfő saját céljaira használta fel a szövetségi kormány hatal­mas pénzeszközeit. Kezdve az irodahelyiségektől, belépőjegyek röpcédulák nyomtatásáig, saját televíziójának alapításáig, gép­kocsik és telexek használatáig... Ezekben a napokban Szkopjé­ba és Titogradba „repülve”, in­kább pártja miatt, és kevésbé vagy egyáltalán nem az e két köz­társaságban uralkodó kataszrofá­­lis gazdasági helyzet miatt. Mar­kovic ismét megtámadta Szerbi­át, messiásként, ezen ország egyetlen megmentőjeként tetsze­legve. Átlátszó és régóta ismert zugpolitikai játékai ezek a meg­osztásnak, amelyek többé neme hatásosak. Ezért ezen ország szempontjá­ból so­kkal jobb lenne, ha a szö­vetségi kormány erejének azt a részét, amelyet a választási ered­mények kreálására herdál, az or­szág szuverenitásának megvédé­sére összpontosítaná. (POLITIKA) ­ Legnagyobb tárgysorsjátékunk utolsó fordulójának utolsó szelvé­nyéhez értünk. Megvan tehát a forduló mind a tizenkét szelvénye, de még nem küldhetik be őket, meg kell várniuk a címszelvényt. Megjelent az új Dolgozók! Kérje lapárusától!

Next