Magyar Szó, 1990. október (47. évfolyam, 285-300. szám)
1990-10-18 / 287. szám
1990. október 18., csütörtök Ismerjük be, hogy gyengébbek vagyunk — Ismerjük be, hogy a jelen pillanatban gyengébbek vagyunk és ne szégyeljük ezt, írja Dunja Újévié a zágrábi VECERNJI ÜSTBEN, majd így folytatja: „Vajon legyenek gátlásaink azért mert gyengébbek vagyunk azoknál, akiknek minden erejük abban van, hogy élvezik az úgynevezett jugoszláv hatalom és az úgynevezett Jugoszláv Néphadsereg hatalmasainak támogatását ? Utóvégre mit jelentenek a fölrobbantott vasúti vágányok a több mint száz meggyilkolt albán fiatallal szemben? E realitást legalább két okból kell elfogadnunk. Először, hogy megjavítsuk lelkiállapotunkat, másodszor peri is, hogy megszabadulván a gátlásoktól, a félelemtől, de továbbra is reménykedve, higgadtan ítélkezhessünk arról, melyek a bölcs és célravezető lépések Horvátország valóban súlyos megpróbáltatás előtt áll. Mindennek tetejében a horvát vezetőség, a szerbiai imperialistáktól eltérően, még egy emberi dilemma előtt is áll. Az ugyanis, aki jelt ad a háború megkezdésére, maga elé kell hogy képzelje halott fiatalok, horvátok és szerbek képét. A különféle alibabáknak és zelenbabáknak nincsenek ilyen dilemmáik. Az ilyenek horvát vérre szomjúhoznak. Aszerb vérrel nem törődnek, de bizonyítóanyagként népük és a világ előtt minél több vérre van szükségük. A dolgok azonban most már úgy állnak, hogy a világra nem szármthatnak. Az amerikai szenátusban beterjesztett javaslat, hogy tiltsanak meg minden segélyt minden olyan jugoszláv Köztársaságnak, ahol nem bonyolították le a demokratikus választásokat, és ahol, megszegik az emberi jogokat, nagy nemzetközi arculcsapása Szerbiának. Természetesen ez az amerikai lépés, valamint az, hogy a jelek szerint Nyugat-Európában is kitisztulnak a vélemények Horvátországról és Szlovéniáról, kevés ahhoz, hogy sokat nyomjon a latban a horvát államiság megőrzésében. De olyan politikai tőke ez, amelyben bízni kell. Politikai tőke az a történelmi tapasztalat is, hogy soha egyetlen olyan birodalom sem tudott ellenállni a népek önállóságra és szabadságra való törekvésének, amely erőszakon és rémuralmon alapult. Ilyen értelemben egy kérdés Szerbiához: ha arra számít, hogy IRA-k és ETA-k bevetésével szétzúzza Horvátországot, hogyan szándékozza megőrizni Nagyszerbiát, amelyben minden jugoszláv nép képezné az IRA-kat és ETA-kat” — írja egyebek között a Vecernji list. Иечерње Н0В0СТИ Magyar Sió Hátbatámadás Drnovšek távozott az államelnökség keddi üléséről Dr. Janez Drnovšek, a JSZSZK Elnökségének szlovéniai tagja távozott az államelnökség keddi üléséről, akkor, amikor az ülés délutáni munkájában a szenvedélyek már igencsak magasra csaptak, írja a ljubljanai DELO. Lépésének megindoklásában Drnovšek, aki az ülésről való távozás után azonnal visszautazott Ljubljanába, megállapítja, hogy „az ülésen semmilyen tárgyalókészség nem nyilvánult meg”. Ezzel kapcsolatos kommentárjában a ljubljanai lap megállapítja: „Az államelnökség keddi ülése úgy ért véget, ahogy várható is volt. Jovic elnök forgatókönyve sikerült.” A Hátbatámadás című írásában a Delo leszögezi, hogy Jovic így a Szövetségi Képviselőház szerda délutáni ülésén az államelnökség olyan javaslatát ismerteti, amely „tulajdonképpen az ő kabinetjének és a szerb vezetőségnek a javaslata. Egy erős unitarista szövetségi államra irányuló javaslat ez”. Az államelnökség említett ülésén az „aki nincs velünk, ellenünk van” filozófia érvényesült, írja a lap, és hozzáfűzi, hogy „Nem olyan időket élünk, amikor lehet így beszélgetni. Miközben Szlovénia és Horvátország konföderáns koncepciót dolgozott ki, s amikor a Horvát Szábor elküldte a szövetségi parlamentnek saját nyilatkozatát arról, hogy Jugoszlávia jövőjéről csakis az egyes köztársaságokban legitim módon, többpárti választásokon megválasztott hatalmi szervek dönthetnek, az állami csúcs, Janez Drnovšek kivételével, és Bogic Bogicevic meg Vaszil Tupurkovszki tétova ingadozásával megengedi, hogy hátba döfjék. Hogy hátba támadják azokat,, akik állítólag ki akarnak lépni Jugoszláviából, jóllehet tulajdonképpen mások kényszerítik őket erre, durva módon jázítani Szlovéniát és Horvátországot, s az ország megmaradt részét saját ízlés szerint berendezni, s ezt megelőzően elfogadni az új szövetségi alkotmányt, amely mindennek megadja a törvényesség látszatát, s egyben megőrizni a jelenlegi Jugoszlávia vívmányait. Szerdai fellépésével a Szövetségi Képviselőházban, a JSZSZK Elnöksége, élén dr. Borisav Jovictyal, nyilvánvalóan jelentősen elősegíti ezen ország széthullását”, szögezi le végül a ljubljanai lap. DELO „A régi vágású kommunista hatalomnak, amely Dél-Jugoszláviában már csak ujjainak hegyével tartja a hatalmat, nyilván sietős a dolga. Az egypárti képviselőház mandátumának meghosszabbítását szorgalmazza, amely most már az egyedüli szavazógépezet olyan döntéseikre, amelyek az egyszólamúságból fakadnak. A cél világos. Kiszo Ki feketítette be Vukot? Szerbiában megkezdődött a választási kampány, méghozzá a régi jó „balkáni” módon. A Politika keddi száma Visszhangok és reagálások című rovatában közli a Szerb Nemzeti Megújhodás düsszeldorfi szervezetének és az ottani Szent György egyházközségnek a levelét, amely azt állítja, hogy Vuk Draskovic németországi látogatása során eltulajdonított 11 050 márkát az ottani szerbektől. A levélben az a legérdekesebb, hogy az SZNM jelzésével ellátott papíron íródott. Borivoje Lukovicnak az említett egyházközség titkárának aláírásával, és ugyanaznap érkezett csaknem minden belgrádi szekesztőségbe, a postabélyegzőből ívelve Belgrádból. Mindezzel kapcsolatban Lukovic így nyilatkozott: „Hazugság az egész. Semmilyen le- BORBA velet nem írtam, és nem is voltam jelen, amikor Draskovic itt járt. Az egész ügy megrendezett.” Mane Peaut, az SZNM düsszeldorfi elnöke szintén elchatárolta magát a levéltől. A Szerb Pravoszláv Egyház szinódusának belgrádi titkárságán sem tudtak semmit mondani a Draskovic elleni vádakról. Véleményük szerint politikai játékról van szó. Az egészre reagált a Szerb Megújhodási Mozgalom is Milyen módszereimez folyamodik Slobodan Milosevic Securitate-ja című terjedelmes közleményével. A közlemény bejelenti, hogy Draskovic bűnvádi feljelentést tesz Zivorad Minoré, a Politika igazgatója ellen, és megemlíti, hogy „Hetekkel ezelőtt valaki a Szent György egyházközség irodájából ellopott 20 000 márkát, egyházi pecséteket, az SZNM pecsétjét és Lukovic úr személyes pecsétjét”. Az SZNM azt is bejelenti, hogy az üggyel kapcsolatban sajtóértekezletet fog tartani és a Szerbiai Szocialista Pártot vádolja az egész „mesterkedésért". (BORBA) A megoszlás szövetsége A Politika kommentárja Ki jogosította fel a szövetségi kormányt, hogy ilyen magatartást tanúsítson Szerbiával szemben? A Szövetségi Végrehajtó Tanács mint kormány alkotmányellenesen működik, mint párt pedig — Rugová pártjával tárgyalva — beleegyezik az ország elárulásába. Másként nem lehet magyarázni Zivko Pregl megbeszéléseit. Pregl, mint a közelmúltban Dole amerikai kongreszszusi tag is, zárt ajtók mögött paktált Veron Sarroival, a szeparatista mozgalom egyik vezetőjével, aki mellékesen szólva Ante pártjának is a tagja. Még egy arculcsapása ez Szerbiának és népiének. Annak a kormánynak, amely ilyen magatartást tanúsít viselnie kell ezért a felelősséget is. Gazdasági programjáért Ante Markovicnak már számot kellene adnia. Ami viszont politikai lépéseit illeti, azok katasztrofálisan átlátszóak és világosak. Lényegében szerbellenesek — a Kozarától kezdve Kosovóig. Miután Horvátországban és Szlovéniában a választások úgy végződtek, ahogy a jelekből ítélve Ante Markovic szerette is volna (Horvátországban Rácrni kommunistái vesztettek Ante programjával), most mindenáron győznie kellene Jugoszláviának a nagyobb és szegényebb részében is. Szövetség helyett klasszikus politikai pártot teremtve, amely a hatalomért harcol, Markovic kormányfő saját céljaira használta fel a szövetségi kormány hatalmas pénzeszközeit. Kezdve az irodahelyiségektől, belépőjegyek röpcédulák nyomtatásáig, saját televíziójának alapításáig, gépkocsik és telexek használatáig... Ezekben a napokban Szkopjéba és Titogradba „repülve”, inkább pártja miatt, és kevésbé vagy egyáltalán nem az e két köztársaságban uralkodó kataszrofális gazdasági helyzet miatt. Markovic ismét megtámadta Szerbiát, messiásként, ezen ország egyetlen megmentőjeként tetszelegve. Átlátszó és régóta ismert zugpolitikai játékai ezek a megosztásnak, amelyek többé neme hatásosak. Ezért ezen ország szempontjából sokkal jobb lenne, ha a szövetségi kormány erejének azt a részét, amelyet a választási eredmények kreálására herdál, az ország szuverenitásának megvédésére összpontosítaná. (POLITIKA) Legnagyobb tárgysorsjátékunk utolsó fordulójának utolsó szelvényéhez értünk. Megvan tehát a forduló mind a tizenkét szelvénye, de még nem küldhetik be őket, meg kell várniuk a címszelvényt. Megjelent az új Dolgozók! Kérje lapárusától!