Magyar Szó, 1990. december (47. évfolyam, 329-358. szám)
1990-12-01 / 329. szám
KÜLPOLITIKA г2 MAcnnSid 1990. december 1., szombat Thatcherizmus Thatcher nélkül Nem változik London politikája John Major megválasztása után John Major új brit kormányfő szerdán este Londonban nyilvánosságra hozta kormányának öszszetételét. Tom King véderőminiszter és Douglas Hurd külügyminiszter megtartották tárcáikat, rajtuk kívül miniszteri tárcát kapott a kormányban a harmadik elnökjelölt, Michael Heseltine is. A pénzügyminiszteri tárcát John Majortől Normann Lemnont vette át, Kenneth Baker, a Konzervatív Párt elnöke pedig belügyminiszter lett. A Thatcher-kormány legtöbb minisztere továbbra is kormánytag maradt tehát. John Major a legismertebb és a legjobb konzervatívokból állította össze kormányát. Az új miniszterelnök legnehezebb feladata a gazdaság talpra állítása. Major várhatólag restriktív pénzpolitikát folytat majd ezenkívül, amely az infláció csökkentésére irányul. Külpolitikai téren szinte semmilyen változás nem várható a kormány politikájában. A brit külpolitika központi kérdése az Öböl-válság, amellyel kapcsolatban minden politikai pártnak egységes álláspontja van, s ezért John Major kétségtelenül a Washingtonban meghozott politikai döntéseket fogja támogatni. Az új brit kormány nem fogja megváltoztatni Irakkal szembeni eddigi politikáját, s azon a határozott állásponton marad, hogy az iraki csapatokat sürgősen és feltétel nélkül ki kell vonni a megszállt Kuvaitból. Ezt jelntette ki Douglas Hurd brit diplomáciai vezető is, mielőtt az ENSZ Bizonsági Tanácsának New York-i tanácskozására utazott volna. Hurd ugyanakkor figyelmeztette Szaddam Husszein iraki elnököt, hogy a nemzetközi közösség türelme fogytán van, és hamarosan lehetséges katonai erőszakkal kell szembenéznie, ha nem tesz eleget a követeléseknek. Hurd nyilatkozatát Londonban válaszként értékelik azon bagdadi állításokra, amelyek szerint az új brit kormányfő „engedékenyebb’’ politikát folytat majd Irakkal szemben, mint Margaret Thatcher. John Major új brit kormányfő saját erejéből küzdötte fel magát jelenlegi posztjára. Iskoláit tizenhat éves korában hagyta abba, 19 évesen építőmunkásnak állt. (Természetesen, csak akkor, amikor akadt munkája ... John Major tehát volt munkanélküli is.) Később egy bankhoz szegődött el, ahol végigjárta az összes karrier-lépcsőfokot. 1979- ben, amikor a Konzervatív Párt és Margaret Thatcher hatalomra jutott, igazából belépett a nagypolitika színpadára, parlamenti képviselőként. A politikai életben Margaret Thatcher támogatásának köszönhetően került egyre magasabb tisztségekre, mivel a miniszterelnökasszony ügyes és helyénvaló megjegyzései miatt felfigyelt rá. Különböző kisebb posztokra segítette, majd 1987-ben a brit pénzügyminisztérium főtitkárává nevezte ki. E tisztségről került most a kormányfői székbe. Hurd kijelentésével világosan értésükre adta az irakiaknak, hogy engedékenységről szó sem lehet, s hogy a brit kormány követeli a Kuvaitból való visszavonulást és a túszok szabadon bocsátását. Major álláspontja az európai integrációs folyamatokról egyelőre ismeretlen. Margaret Thatchernek kormányfői székébe került a monetáris és gazdasági unió elfogadásának megtagadása, ezért várható, hogy John Major rugalmasabb politikát folytat majd ebben a kérdésben. Erre már két hét múlva lehetősége nyílik majd, amikor az Európai Közösségben első ízben ül tárgyalóasztalhoz kormányfői minőségben Rómában. A hivatalos Párizs mindenesetre reméli, hogy az új brit miniszterelnök „nagyobb megértést tanúsít majd” az összeurópai érdekek iránt, mint "Elődje, Margaret Thatcher. „Reméljük, hogy Major úr jobban felismeri majd Nagy-Britannia és a tizenkettek érdekeit, mint Thatcher asszony, hogy partnereivel együtt az európai piac egységéért, illetőleg az általában vett európai egységért száll majd síkra” — mondta a francia külügyminisztérium képviselője. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár sajtóképviselője is reményét fejezte ki, hogy Major nem folytatja Margaret Thatcher Európa-politikáját. Az olaszok ezzel szemben szkeptikusabbak, és nem hisznek igazán Major kormányfő európai irányultságában. ..Túl korai még találgatni. Meg kell várnunk a decemberi európai csúcstalálkozót” — jelentették ki az olasz külügyminisztériumban az új brit miniszterelnök megválasztása után. „Margaret Thatchernek talán lejárt az ideje, de abból, hogy Majort választották utódjává, arra lehet következtetni, hogy a thatcherizmus tovább él” — kommentálta a brit kormány élén történt személycserét a K New York Times szerdai száma, átalános véleményt fogalmazva meg. (Tanjug) John Major CSEHORSZÁG ÉS SZLOVÁKIA Elkerülték a kereskedelmi háborút A csatabárdot nem ásták el Prága és Pozsony kölcsönös vádaskodása Szlovákia „minden eszközzel” megpróbálta kivédeni Vladimír Dlouhy szövetségi gazdaságügyi miniszter támadását. A szlovák vezetőség azzal vádolta a minisztert, hogy „politikai és személyes ambícióit” az ország gazdasági érdekei fölé helyezi. Dlouhy egyik tévényilatkozatában szemére vetette a pozsonyi politikai vezetésnek, hogy „túllépik a határt”, s ezt a szövetségi kormány már nem nézheti tétlenül. Az új viszály Szlovákia, Csehország és a szövetségi szintű irányítás között abban az időszakban pattant ki, amikor már úgy tűnt, hogy sikerült közös megállapodásra jutni a köztársaságok és a föderáció költségvetésének ügyében. Prágában azt állítják, hogy Szlovákia megpróbálta aköltségvetési hiányt egy sajátos módon pótolni, méghozzá úgy, hogy bele akart nyúlni „Csehország kasszájába”. A köztársaságok között keletkezett költségvetési és kereskedelmi háborút szerencsére sikerült elkerülni. Ez azzal magyarázható, hogy a három kormányfő tárgyalóasztalhoz ült és konkrét megállapodást kötöttek. Komoly nézeteltérések keletkeztek azonban a gazdaságügyi miniszterek megbeszélései során. A felek nem tudtak megállapodni abban, hogy a meglevő földgáz- és kőolajvezeték egységes maradjon-e (amit Csehország és a szövetségi kormány követel), vagy alakuljon ,,két önálló részvénytársaság” (amihez pedig Szlovákia ragaszkodik). A véleménykülönbségek azután komoly politikai problémává terebélyesedtek. A helyzet akkor éleződött ki igazán, amikor Dlouhy miniszter azzal vádolta a szlovák politikai vezetőséget, hogy veszélyezteti a szövetségi kormány működését. Pozsonyban úgy értékelték, hogy a hozzájuk címzett vádaskodások az úgynevezett Prágaközpontúság újjáéledését jelentik, közvetlen formában pedig a köztársasági kormány elnökének lemondását sürgetik. Pozsony felvetette a kérdést, vajon Dlouhy a maga nevében vagy a szövetségi kormány nevében beszélt-e. Abban az esetben, ha a szövetségi kormány nevében szólt, akkor a szlovák kormány értékelni fogja a helyzetet és „megteszi a megfelelő lépéseket”. Ehhez semmi kétség nem fér, ugyanis a szlovák politikai vezetés egységes, és határozottan elveti Dlouhy miniszter vádjait. A Mozgalom az erőszak ellen befolyásos szlovák politikai tömörülés teljes támogatásáról biztosította a köztársasági kormányt, és felrótta a miniszternek, hogy „veszélyezteti a koalíciót a Polgári Fórum útján”. A szlovák köztársasági parlament úgyszintén teljes mértékben kiáll kormánya mellett és Vladimír Meciar miniszterelnök mellett. „Dlouhy miniszter kijelentése fokozza a szlovák lakosság bizalmatlanságát a szövetségi kormánnyal szemben”, jelentette ki a szlovák parlament alelnöke. A szövetségi gazdaságügyi minisztert Szlovákiában egyébként azzal is megvádolták, hogy „durván túllépte” alkotmányos hatáskörét. Pozsonyban határozottan utaltak arra is, hogy a szlovák kormány nem mond le azon elvi álláspontjáról, miszerint önmaga akarja rendezni az ügyeket saját területén. (Tanjug) Véget vetni egymás gyilkolásának Dél-afrikai néger vezetők felhívása A dél-afrikai színes bőrű lakosság politikai vezetőinek első csúcstalálkozóján a résztvevők felhívást fogalmaztak meg, amelyben fegyelmezettségre és toleranciára szólítják fel a lakosságot. Erre azért van nagy szükség, hogy meg lehessen akadályozni a politikai vetélkedések nyomán kialakuló rivalizálást és erőszakos cselekményeket. A különféle politikai szervezetek kifejezték azon álláspontjukat, hogy az egységes országban demokratikus kormány működjön. A csúcstalálkozó résztvevői határozottan kifejezésre juttatták egységtörekvéseiket. Desmond Tutu érsektől pedig azt kérték, hogy a jövőben is szervezzen hasonló találkozókat. A csúcstalálkozón egyebek között az is elhangzott, hogy az erőszak gyökerei az apartheid-rendszerben keresendők. Megállapítást nyert továbbá az a tény is, hogy az erőszak mögött egy úgynevezett harmadik erő húzódik meg, amely magába foglalja a kormány biztonsági szolgálatának bizonyos elemeit, amelyeknek az a célja, hogy szabotálja a demokratikus dél-afrikai társadalom megteremtésére irányuló törekvéseket. A csúcstalálkozón nem vett részt a legnépesebb törzs, a zuluk vezetője, Mamgosutu Butelezi azonban időben tájékoztatta Desmond Tutut távolmaradásáról. (Tanjug) A nagykövet kérjen bocsánatot Budapest szerint a romániai diplomata megsértette Antallt és Gönczöt Antall József magyar kormányfő mindaddig nem fogadja a Budapesten szolgálatot teljesítő romániai nagykövetet, amíg az előzőleg nyilvánosan elnézést nem kér, közölte a hírt Somogyi Ferenc külügyi államtitkár. A magyar kormányfő ezen elhatározását csütörtökön éjjel tudatta Simion Pop román nagykövettel, aki az egyik román lapnak adott nyilatkozatában „a nyilvánosság előtt megsértette a diplomácia valamennyi írott és íratlan szabályát, és kioktatta a magyar elnököt, valamint kormányfőt”. A magyar hírlapokból kitűnik, hogy a román nagykövet interjújában úgy fogalmazott, hogy Antall miniszterelnök 15 millió magyar kormányfője akar lenni. Göncz Árpád köztársasági elnöknek pedig szemére vetette, hogy annak idején lefordította magyarra egy ugyancsak magyar szerző angol művét, és előszót is írt az állítólag irredenta nézeteket tartalmazó műhöz. Ez egyébként a második világháború ideje alatt történt, és a könyvben — talán mondani sem kell — erdélyi témát dolgozott fel a szerző. Somogyi Ferenc most arra figyelmeztette a román diplomatát, hogy budapesti tevékenységében „vákuum keletkezhet, ami nehezíthetné feladatai végrehajtását, amibe semmiképpen sem tartozik a vendéglátó ország vezető tisztségviselőinek bírálata és hamis állítások terjesztése”. Mindezek miatt Antall kormányfő nem fogja fogadni a romániai diplomatát, jelentette ki Somogyi. Változásra csak akkor lehet számítani, ha a diplomata nyilvánosan elnézést kér. MAGYARORSZÁG AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG TÁRSULT TAGJA LESZ A Magyar Köztársaságnak reális esélyei vannak arra, hogy jövőre társult tagja legyen az Európai Közösségnek. Ami a teljes jogú tagságot illeti,, úgy véljük, hogy jelen pillanatban ezzel még jobb lenne várni egy kicsit, jelentette ki tegnapelőtt Budapesten Frank Andriessen, az Európai Közösség alelnöke. A politikus abból az alkalomból látogatott a magyar fővárosba, hogy az Európai Közösség megnyitotta diplomáciai képviseletét Budapesten. Sajtótájékoztatóján megerősítette, hogy az év végéig tárgyalásokra kerül sor a Magyarország és ez európai tizenkettek között az idevágó megállapodás kidolgozásáról. Andriessen azt elmondta, hogy december 5-én Brüsszelben a közösség tagállamainak képviselői megvizsgálják újabb pénzügyi segély folyósításának lehetőségét a közép-európai országok számára. Andriessen Jugoszláviával kapcsolatban megállapította, hogy ez az ország sorrendben a negyedik, amely az Európai Közösség társult tagságára számíthat. Előttünk van még Lengyelország, valamint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság. MAGYAR MEGFIGYELŐK AZ ALBÁN VÁLASZTÁSOKON Az Albán Népköztársaság meghívta a magyar parlament két képviselőjét, hogy megfigyelőként vegyenek részt az országban jövő év februárjában esedékes parlamenti választásokon. Ez a két személy Roszik Gábor (Magyar Demokrata Fórum) és Mozs József (Szabad Demokraták Szövetsége). Mindketten megerősítették, hogy legutóbbi tiranai látogatásuk során kérték meg őket a megfigyelői tisztség ellátására. Az albán hatóságok kijelentései szerint az ország új választási törvénye értelmében független jelöltek is indulhatnak a választásokon. Ramiz Alia államelnök pedig kijelentette, hogy a választásokra akkor kerül sor, ha majd februárban lejár a parlament tagjainak megbízatása. Pontos időpontot azonban nem jelölt meg. (Tanjug) Kijárási tilalom, újságírósztrájk Ötvenen életüket vesztették a zavargásokban — Az ellenzék szabad választásokat követel — Banglades beavatkozással vádolja Indiát Bangladesben tegnap hét órával „az illegális autokrata kormány” lerövidítették a kedden bevezetett lemondását, valamint a szabad vákijárási tilalmat. A csütörtöki he-lasztások kiírását. Kedden őrizetbe vett összecsapások után tegnap vi-t vették valamennyi ellenzéki párt szonylag nyugodt volt a helyzet az vezető politikusát, és felfüggeszországban. Értesülések szerint a tettek a polgárok alapvető jogait, zavargásokban legalább 50 szer 1 Az elnök „az egyik szomszédos mély életét vesztette. Az ország-ban immár negyedik napja nem jelennek meg a hírlapok, mert a cenzúra bevezetése miatt sztrájkba léptek az újságírók. Mohammad Ershad tábornok-elnök egyébként azért vezette be a rendkívüli állapotot, mert az ellenzék már két hónapja követeli országot” tette felelőssé a történtekért. Egyértelmű, hogy Indiára célzott hiszen a bírálat elhangzása után Delhi határozottan cáfolta azt, hogy bármilyen köze lenne a bangladesi eseményekhez. Delhiben egyébként úgy fogalmaztak, hogy reményeik szerint ez az ország hamarosan viszatér a demokrácia útjára. (Tanjug) menter tetejétól A rendőrség erélyesen lépett fel a csütörtöki bangladesi zavargásokban. A képen: az egyik egyenruhás leszámolása a tüntetők egyikével