Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 163-177. szám)
1991-06-17 / 164. szám
1991. június 17., hétfő Ki kinek a sorsát osztja? Nézeteltérés Kanizsán az iskolák és a községi oktatásügyi illetékesek között Most, hogy jó néhány nappal ezelőtt a kanizsai általános iskolák dolgozói megkapták az áprilisi fizetésük hátralékát is, némileg higgadtabban lehet visszatekinteni az azt megelőző eseményekre, amikor a horgosi iskolában kijelentették a tanárok: nem érdekli őket, honnan és ki biztosítja a pénzt, de elégedetlenek, hogy nincs időre fizetés. Ezért egyértelműen a községi általános ügyosztály főnökét és az oktatási alap titkárát hibáztatják. Kanizsán az iskola dolgozói — meglehet, hogy a testközelség miatt — megértik, hogy a gazdaságban is jó, ha ennyi idő alatt hozzájutnak a teljes fizetéshez, aztán itt a még nagyon eleven példa a Buducnost 300 dolgozójának utcára kerülése. A község — hangsúlyozzák az illetékesek —, amíg itt van az oktatás, mindent megtesz az iskolák érdekében. Az év eleje óta fölmentették a tanintézményeket a községi járulékok alól, most pedig a 3 százalékos adó alól is. Újhelyi Rózsa, az alap titkára pontos kimutatással rendelkezik arról, hogy milyen pótforrásokból kellett eddig pénzt ,,összekaparintani”, hogy úgy-ahogy megőrizzék a folytonosságot az oktatásban. Tartományi kölcsönt összesen majdnem 3,3 millió dinár értékben szereztek, községit pedig több mint 2 milliót, ez utóbbin belül is négy forrást vettek igénybe: a tartalékalapot, a községi költségvetést, a művelődési és a szociális védelmi alapot. Vagyis ha ez nem lett volna, úgy további 2 hónapos késésben lennének a bérek kifizetésével. Amikor megjelent az első javaslat, hogy bruttó személyi jövedelmi szinten minden községet átvesz a tartomány, s a háromszázalékos járulékból a tartományi gazdaság átlagát biztosítják május 1-jétől, a községi adminisztrációban úgy látták, hogy ez nagyon megfelelne nekik. A Tartományi Képviselőház mégis elvetette a javaslatot, egy „jobb megoldás érdekében. Ez azóta is várat magára, Mojzes Mihály a másik „bűnbak”, a végrehajtó tanács illetékes tagja. — A tartományban 25 község van hasonló helyzetben, mint mi, a többi 20 pedig pillanatnyilag az átlag fölött van. A pedagógusok sem tudják egységesen, mit is akarnak. Amikor átlagos szinten egyenlítenének ki bennünket, akkor az erősebbek (pl. Pancsova, Karlóca, Újvidék) mindent elkövetnek, hogy ez ne valósuljon meg. Kifogásaik: „Ezek csak félmegoldások, ne fogadjuk el őket, ha egyszerre nem tudják megoldani a problémáinkat.” Ezek aztán még amabból a 25-ből is megnyernek egyeseket. Nekünk viszont jobb ez a „félmegoldás” is, mintha semmi sem történik. Tűzoltás ez, de nem zárja ki, hogy utána tovább követeljük azt, ami a végcélunk. A pedagógusok független szakszervezete megtorpedózta ezt a javaslatot, és ezúttal tényleg nem a kormány a hibás, hogy a képviselőház már kétszer is levette napirendről a kérdést. Amit saját hatáskörünkben mi megtehettünk, azt megtettük, sőt ahol nem voltunk illetékesek, ott is közbenjártunk személyesen is, írásban is. A szakszervezet pedig egy ilyen, számunkra kedvező javaslatot egyszerűen megfúrt. Horgoson és másutt is szemükre vetették a községi illetékeseknek, hogy nem osztja mindenki ugyanezt a sorsot. A bírósággal, a belüggyel, az egészségüggyel, no és a városházával példálóznak. — Ezekre nagy ráhatásunk nekünk nincs. A bíróság, a belügy tartományi pénzelésen van, az egészégügy járulékát is a képviselőház határozza meg. Illúzió lenne azt várni, hogy ők önként mondjanak le arról, ami most megilleti őket. Diszkrimináció az is, hogy az egészégügynek jár a garantált fizetésből is járulék („a betegség fáj, a butaság nem” alapon). Ezért volt a javaslat a képviselőház előtt, hogy ugyanez járjon az oktatásnak is, de azt éppúgy levették napirendről. A pedagógusok panasza még, hogy a vállalatok utalványokkal fizetik ki dolgozóikat, és borítékban adnak fizetést. De ebből is csak az látszik hogy a fölépítményt játsszák így ki. A boríték után nem kell járulékot fizetni. A fölépítmény viszont abból él, mással nem tud kompenzálni. Ami a városházát illeti, 2,4 milliós kifizetetlen számlánk van a házban, az itt dolgozók egyhavi bruttó fizetése viszont 1,9 millió körül mozog. Az iskola könyvelője kijelentheti: „kifizetetlen számlák miatt nem csukatom le mamagam”. Ezzel szemben tőlünk majdhogynem elvárnák ugyanezt. (tg) ADORJÁN Falu zenekar nélkül Adorjánon kétszáz férőhelyes, mini színpaddal ellátott terem van fenntartva a művelődés céljaira, de csak nagyon tág időközökben hangzik föl ott a taps. Mert a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesületet már évtizedekkel ezelőtt megszüntették, elsatnyult s az ötvenes évektől napjainkig sem tudott kellőképpen kibontakozni a művelődési, műkedvelő tevékenység. Ezzel kapcsolatban Bicskei Mihály, a helyi közösség titkára (a falu mindenese) elmondta, hogy az Ifjúsági Szervezet keretében időszakosan működött a színjátszó csoport, amely kapcsolatban állt a környező településekkel, sőt esetenként még Majdánra is eltraktorkocsiztak vendégszereplésre, és természetesen a náluk vendégszereplőket is készségesen fogadták, de mindez már a múlté. — A hetvenes évek elején még foglalkoztam a színjátszókkal, aztán más irányú elfoglaltságom miatt átadtam a helyem a tanítóknak. Egy bizonyos ideig néhány tanítónő próbálkozott tovább éltetni a színjátszást, a tarka rendezvényeket, de azok végül is visszaszorultak az iskolába. Az elmúlt évtizedben már helybeli műkedvelők itt nem léptek föl, s vendégszereplők is csak elvétve jöttek. Az idén pl. egyedül a kispiaciak mutatkoztak be nálunk egy műsoros esttel, igen gyér közönség előtt. Mert az idősek már elszoktak az említett rendezvényektől, a fiatalok pedig még nem szokták meg, hogy helyben is szórakozhatnak, művelődhetnek. Már a lemezklub se érdekli őket. Kiépültek a műutak, számos gépjármű áll a rendelkezésükre, így hát kiruccanásaik alkalmával hétnyolc helyen is megjelennek fiataljaink. Úgy látszik, hogy sem itthon, de máshol sem találják a helyüket... Több környékbeli faluban megalakultak, alakulgatnak a különböző műkedvelő csoportok, aszszonykórusok, néptánccsoportok, zenekarok... Nálunk erre nem látok biztató jeleket. Már zenekar sem működik a faluban, s lassan már olyan egyén sem lesz, akitől legalább citerázni megtanulhatnának az érdekeltek, ha véletlenül mégis fölbukkanna egy-két ilyen érdeklődésű fiatal. A közöny a régi kézikönyvtárra is rátelepedett, amelynek állományát már évek óta nem újították föl, s amely már évek óta zárva tart. si Um 2»16 MŰVELŐDÉS 9 Segítség a felvételizőknek A szabadkai Építőmérnöki Karon új tanszék megnyitását tervezik A szabadkai Építőmérnöki Karon hétfőtől péntekig foglalkoznak a jövendőbeli egyetemistákkal, felkészítik őket a felvételi vizsgára. Az idén először szervezték meg azt a munkát, amit a kar tanárai teljesen bérmentve vállaltak. A szabadkai Építőmérnöki Karon 1974-ben kezdődött a munka. Hat évvel később kerültek jelenlegi helyükre, a Sétaerdő mögötti új épületbe. Korszerű laboratóriumokkal rendelkeznek az utóbbi másfél évben pedig fölszerelték a termeket számítógépekkel. A hallgatók diplomamunkájukat is ezek segítségével készíthetik el A nyolcvanas évek elején 400— 500 középiskolás felvételizett a karon, tavaly már csak 100. Ez a gazdasági pangással magyarázható. Remélhetőleg a krízis nem tart örökké, és azok, akik most iratkoznak a karra, valószínűleg 5— 6 év múlva, amikor a diplomát kézhez kapják, már könnyebben kapnak munkát is, mint a most végzők. — Az első és második éven külön folyik az előadás magyar, illetve szerbhorvát nyelven — hallottuk Srđan Kolaković dékán helyettestől. — A harmadik és negyedik éven már szinte kizárólag a tudományok doktorai adnak elő, és nem találunk megfelelő számú szakembert, hogy megszervezhetnénk mindkét nyelven az oktatást. Ez régi gyakorlatunk, jól bevált módszer, és még senki sem emelt kifogást ellene. Egyébként két tanszék működik a karon: az építőmérnöki és a hidrotechnikai. Tervezzük egy harmadik kar megnyitását, ahol olyan szakembereket képezünk, akik egész városok tervezését végzik majd. A most beiratkozók már választhatják ezt az ágazatot is. A jelentkezőket június 19-étől 21-éig várják délelőtt 8-tól 12-ig. A felvételi vizsgát június 25-én tartják délelőtt 10 órától. Bejelentkezés alkalmával nem szükséges az eredeti középiskolai diplomát átadni, csak az iratkozáskor. Ezenkívül át kell adni a középiskolai bizonyítványt, születési anyakönyvi kivonatot, a törzsszámot, húszdináros okmánybélyeget ragasztani a kérvényre, valamint ötven dinárt kell befizetni a felvételi vizsgára a kar zsírószámlájára. Az előadások október elsején kezdődnek. A karon, kilenc szemeszteren át tart az oktatás, a 10. szemeszter a diplomamunka megírását foglalja magában. A kar legjobb hallgatóit felkérik a gyakorlatok megszervezésére, és közülük választják túl a kar leendő tanársegédeit. Ily módon a hallgatók pedagógiai gyakorlatra tesznek szert, és a dolog anyagi oldala sem mellékes. A szabadkai Építőmérnöki Kar mellett áll az egyetemista otthon, a város központjában az egyetemista étkezde, úgyhogy a létfenntartási költségek is minimálisra csökkenthetők. re közönség véleménye is lényeges Ródé Károly nyilatkozik a Gyöngyösbokrétáról és a péterrévi táncosok munkájáról A péterrévei Tisza népitáncegyüttes az idén is jogot szerzett arra, hogy bemutatkozzon a sorrendben XXVIII. Gyöngyös bokrétán, amelynek Kanizsa volt a házigazdája. A fiatalok kalocsai tánc előadásában jeleskedtek. A csoport vezetőjét, Ródé Károlyt kértük meg, hogy röviden foglalja össze a rendezvényről alkotott véleményét, és szóljon az együttes további munkájáról is! — A tizenkét éves fennállás alatt csoportunk immár nyolcadszor szerepelt a Gyöngyösbokrétán. Számunkra ez nagy siker, hiszen azt bizonyítja, hogy az egész évi munkánk nem volt hiábavaló. Mi mindig nagy kedvvel mentünk a Gyöngyösbokrétára, de az ideng, személy szerint, igen kiábrándultam a vélemények hallatán. A zsűri ugyanis csak a kimondottan hagyományápoló csoportok munkáját értékeli kellőképpen, az ősrégi tánc és hangszerek révén. Ez ellen nincs is kifogásom, a mi szűkebb környezetünk azonban nem tartozik a hagyományápoló vidékek közé, tehát nekünk a tánclépések elsajátításához sokkal több munkára van szükségünk, mint azoknak, akik már születésüktől kezdve a hagyományápolás részesei. Nem beszélve arról, hogy mi mindig a közönség igényeit tartjuk szem előtt, így műsorainkat is ehhez igazodva állítjuk össze. Csakis így tarthatjuk meg őket továbbra is. Azt viszont elítélem, hogy egy együttes hosszú időn át mindig ugyanazzal az összeállítással szerepeljen, legyen az tánc vagy népi szokás. Van közönség is, úgy gondolom, néha az ő véleményét is ki kellene kérni! A tanév befejeztével nálunk is szünet következik, a próbák száma is csökken. Az idén is tánciskolába hívjuk a tánclépések fortélyait elsajátító fiatalokat. A magyar és népi táncokon kívül klasszikus tánclépéseket is tanítunk. Úgy gondolom, ily módon is hozzájárulhatunk a tánckultúra ápolásához. Részt veszünk a Szabadkai Rádió pályázatán, amelynek június 22-én lesz a döntője Palicson. A pályázat magyarnótaénekesek toborzása végett indult. A helybeli kilencéves Konc Éva már döntős, Körösi Bianka pedig középdöntős. Sokat várunk mindkét fiataltól! Az elmúlt félévben 30 fellépésünk volt, különböző alkalmakkor, különböző helyeken. Felléptünk a Magyar Szó élőújságain, idehaza és vidéken is, bemutatkoztunk az Újvidéky Rádió Faluműsorának nálunk megrendezett tavaszi nyilvános felvételén, részt vettünk a Ki mit tud? vetélkedőn, Felsőhegyen, és most a Gyöngyösbokrétán. Néhány táncosunk a nyár folyamán magyarországi továbbképző tanfolyamon vesz részt, őszre pedig folytatjuk a már megkezdett munkánkat. MAJOROS Gabriella Szülők fóruma утјvidéken is megalakult a Szülők Fóruma. |_| Bármennyire is emlegeti az uralkodó párt, hogy nálunk nemzetiségi vagy nemzeti kisebbségi téren minden a legnagyobb rendben van, az anyanyelvű oktatásért harcolnunk kell. Jó, hogy most már lehet harcolni. A népszámlálás adatai tükrözik a legvilágosabban, számszerűen, hogy nincs minden rendben. Az asszimiláció azzal kezdődik, hogy egyes szülők a gyermeküket szerb nyelvű tagozatra íratják az óvodába, az iskolába, vagy a középiskolába. Bármelyik szinten eredményesen meg lehet indítani a nemzeti kisebbségek beolvasztását. És ha a politikának alárendelt oktatásügy mindhárom szinten célba veszi, akkor nagyfokú lemorzsolódás várható a kisebbség soraiban. A szülők egy része továbbra is abban a pártállam által hallgatólagosan támogatott tévhitben él, hogy ha a gyermeke az anyanyelvén végzi az iskolát, kisebb esélye van az érvényesülésre. Számtalan hazai és külföldi példa bizonyítja az ellenkezőjét. Közismert, de addig az egypártállamban elhallgatott tény, hogy aki az anyanyelvén tanul, jobban megérti a tananyagot, ezáltal pedig a gondolkodása szabadabban fejlődik, a fogalmak közti összefüggéseket jobban megérti és az őt érdeklő tudomány mélyebb szintjeire képes eljutni. Hiszen a nyelv a gondolkodás alapja, és ha a gyermek ebben károsodik, a gondolkodása sínyli meg. A Szülők Fóruma tehát a gyermekek érdekében alakult meg. Igaz, kissé megkésve. Mivel az idő sürget tevékenységünket a középiskolai beiratkozásra összpontosítjuk. Többek között meg szeretnénk szüntetni azt a rossz tapasztalatot, miszerint a szülőket azzal utasítják el, hogy akkor lesz magyar tagozat, ha elég gyerek jelentkezik, legalább 15. Ezt elkerülendő, összegyűjtjük a beiratkozási kérvényeket, és egységesen igyekszünk átadni az egyes iskolák titkárságán. Ezért ezúttal is felhívjuk a szülők figyelmét, hogy akik az újvidéki Mihajlo Popén villamossági szakközépiskolába szándékozzák beíratni a gyermeküket, ma, hétfőn 17 órakor ebben az iskolában jelentkezzenek Mikes Teréz tanárnőnél. Akiket pedig az Április 7. egészségügyi középiskola érdekel, ugyancsak ma, de 18 órakor az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben találkoznak. A többi középiskola iránt érdeklődőket is ma, 18 órakor várjuk a Petőfi Művelődési Egyesületben, tehát azokat, akik a fémipari, a kereskedelmi és más szakokra készülnek. Talán azt kérdezhetné a szülő, hogy nem mindegy, milyen nyelven tanul a gyerek a középiskolában? Nem mindegy, még ezen a szinten sem. Sőt, a serdülő nagyon erélyesen reagál minden hatásra, befolyásolható. Az ebben a korban szerzett benyomások életre szólóak. Ennek kitűnő ismerői az úgynevezett szakirányú oktatás 200-nál több szakának tervezői, akiknek a felaprózással figyelemreméltó asszimilációs hatást sikerült elérniük. A középiskolás gyerek azonosulni kíván az osztálytársaival, a barátaival és alakulófélben lévő azonosságtudata felemássá válik. Nem kevés olyan teljes személyiséggé válni, mint az a gyermek, aki végig anyanyelvén tanul. Végül csak a szomszédunk gyerekének a példáját említem. Épületünkkel szemben van egy általános iskola, de nincs magyar tagozata. Nincs messze azonban tőlünk a Nikola Tesla Általános Iskola, ahol pedig működik magyar tagozat. A szomszéd magyar család kényelmi és érvényesülési szempontok miatt a szemben lévő iskolába íratta a gyermekét, már első osztálytól kezdve. Az amúgy is csöndes gyerek most tele van gátlással, annyira, hogy köszönni sem mer magyarul. De szerbül sem, mert tudja, hogy magyar vagyok, és nekem így kellene köszönnie. Ha szólok hozzá, alig érthetően dünnyög, láthatóan zavarja, hogy az anyanyelvén kell beszélnie. És ez kit zavar? — kérdezik egyesek. Éppen azt a gyereket, akiből többé-kevésbé sérült, gátlásos egyéniség alakul ki, akinek ha felnő, azonosságzavarai lesznek, hiszen magyar de mégsem az. NAGY Margit