Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 163-177. szám)
1991-06-18 / 165. szám
1991. június 18., kedd Miroslav Holló emlékére A költő halálának ötödik évfordulójáról Újvidéken és Mokrinban is gazdag programmal emlékeznek meg Miroslav Antié öt évvel ezelőtt, június 24-én hunyt el. Az idén a szokásosnál gazdagabb programmal emlékeznek meg az évfordulóról — hallottuk a Vajdasági Közművelődési Közösségben tegnap megtartott sajtótájékoztatón. Újvidéken hétfőn 11 órakor virágot helyeznek Miroslav Antic sírjára, délben a Most (Híd) galériában kép-, rajz- és illusztrációkiállítás nyílik Antié emlékére. Könyvbemutató is lesz. A szarajevói Oslobodenje Kiadóház gondozásában Miroslav Antié válogatott műveinek második sorozatából az addig megjelenő köteteket mutatják be, a Vajdaság, Szerémség, Kikinda poémákat és az Egy szőke hajtincs legújabb kiadását. Az idén először lát majd napvilágot Antié Szent Iscél című, az 50-es években írt regénye, valamint válogatás az Általában pénteken címmel a Dnevnikben megjelent Antié-riportokról, és A félelem lépcsőfokai című ifjúsági regény. Mokrinban, Antié szülőhelyén e hó 24-én 19 órai kezdettel szintén könyvbemutató lesz, majd 20 órakor a Művelődési Otthonban több ismert alkotó Antiénak szentelt műveiből nyílik kiállítás. Este 9 órakor Mokrin főterén irodalmi estet szerveznek, ismert jugoszláv művészek közreműködésével. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az év végéig Újvidéken, a Duna utcában elhelyezik Miroslav Antié mellszobrát. Az idén két nagylemez megjelentetését is tervezik, az egyiken ismert művészek adják elő Antié műveit, a másikon a költő hangját örökítik meg. Folytatódik a költő portréinak levelezőlapon való megjelentetése is. Előreláthatólag videoszalagon megjelenik majd Antié két játékfilmje és 13 dokumentumfilmje. A szabadkai gyermekszínház gyermekmusicalt készít Antiénak egy csak magyar nyelvű fordításban megmaradt szövege nyomán m. k. A JÁTÉK ÖRÖME B. Kasza Éva szabadkai színművésznő ma esti telepi bemutatkozása elé Felszabadultan, kötöttség nélkül, elragadóan játszik. A közönség csendben, szinte áhítattal lesi minden szavát S vele együtt nevet, sír, majd ismét kacag, újfent sír . . Pedig a nézőtéren nemcsak „felnőtt” nézők foglalnak helyet, hanem középiskolás, sőt általános iskolás gyerekek is. B. Kasza Éva szabadkai színésznő Willy Russel Én, Shirley című monodrámáját akkora átéléssel adja elő, hogy a márciusi bemutató óta állandóan telt ház, az utolsó helyig megtelt nézőtér várja újabb vendégszereplésein. A pangószabadkai színházi életben, űrpótlónak is beillő előadás, amelyet a Népkör szervezésében és Baráczius Zoltán szakavatott rendezésében állítottak színpadra, a művésznő számára komoly, de egyben hálás feladatot jelent az ismert „új” viszonyok között ő sem kapott jelentősebb szerepet 1985 óta . — Kihívást jelentett számomra ez a monodráma — mondja a művésznő — Azt hiszem, minden színésznek újra és újra bizonyítania kell tudását önmaga és a közönség előtt. Ha erre nem kap alkalmat, akkor elveszíti az önbizalmát. Nos, én ezért vállalkoztam erre a feladatra, s úgy érzem, megérte Az Én,Shirley című monodráma egy 42 éves nő dilemmáiról, aggódást tükröző kételyeiről, kiábrándultságáról szól. A közelmúltban filmen is láthattuk Russell művét. Lényege, hogy az ötödik évtizedébe lépett háziasszony, aki felnevelte két gyermekét, férjével olyan „tessék-lássék” a Szürke hétköznapoknak megfelelő kapcsolatot tart fenn, elhatározza, hogy véget vet a monotóniának kiszabadul abból a börtönből amelybe az élet kergette S elutazik Görögországba .. A változatos, fordulatokban gazdag előadást eddig 10 alkalommal adta elő Kasza Éva Szabadkán, Kishegyesen és Feketicsen. A ma este kilenc órakor Újvidéken, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben sorra kerülő előadás mindenképpen jó szórakozást és szép élményt ígér a közönségnek. K. F. B. Kasza Éva az Én, Shirley című monodrámában Rendezvény a Művészklubban Ma este 21 órakor az Újvidéki Színház Művészklubjában a Batyu népzenei együttes vendégszerepei. Belépődíj 30 dinár SZABADKAI SZÍNHÁZ UBORKASZEZON? A szabadkai színház szervezőirodája a héten valamennyi betervezett vidéki vendégjátékát lemondta. Szabadkán is mindössze két előadást hirdetnek. Szerdán — zsinagóga. 21 órakor — az érdeklődők megnézhetik Ljubša Ristić Sz. J. Élet és idő című összeállítását, az előadás Sziveri János emlékének adózik. Ljubiša Ristić a rendező. Szereplők: Jónás Gabriella, Ana Kosztovszka, B. Kasza Éva, Tallós Zsuzsanna, Sziráczki Katalin, Kákonyi Tibor, Luka Piljagié, Ljiljana Inkáié és mások. A múlt héten „műszaki okok” miatt elmaradt A boldogság fegyverei című dráma bemutató előadása. Megvan a remény, hogy az előadást, vagyis Howard Benton angol szerző művét a szabadkaiak csütörtökön mégis megnézhetik. A rendezés munkáját az angliai Alister Woods vállalta. Szereplők: Vladimir Kacanski, Aleksandar Pleskonjić, Ratko Radivojević, Đorđe Rusić, Ana Kosztovszka, Milan Maradic, Nebojša Colic, Ljupcso Breszlinszki és mások. Az előadás a Bled utcában 21 órakor kezdődik. Hogy lesz-e nyári műsor , még mindig nem dőlt el. B. Z. Mucanói MŰVELŐDÉS A Szellem és a Test arisztokratája volt Széchenyi István-emlékkiállítás a Budai Várban SZÉCHENYI ISTVÁN SZÜLETÉSÉNEK KETTŐSZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁT ünnepelve az ebből az alkalomból megalakított emlékbizottság Emlékévvé nyilvánította az 1991. esztendőt. S mert a szellemében és szándékaiban „legnagyobb magyarra” a nemzet, a magyarság egésze emlékezik, füzetnyi vastagságúvá nőtt a rendezvények puszta felsorolása is. Gazdag tehát az Emlékév programja, mint ahogyan gazdag Széchenyi emlékezete is. A reformkor alakjában ugyanis a magyar történelemnek talán a legfényesebb korszaka van jelen, egy egész történelem, történelmünknek minden olyan pillanata, amikor a legtisztább emberi okossággal néztünk a jövőnk felé, amikor méltók voltunk európai elhivatottságunkhoz, s amikor szellemi gazdagságunk a csillagos ég magasába emelt bennünket. A nemzet hite soha olyan tiszta nem volt, mint amikor Széchenyi István és társai — Kemény Zsigmond, Arany János, Eötvös József, Deák Ferenc, Vörösmarty Mihály és Teleki László — fogalmazták meg gondjait, és kiáltották el reményeit. Hogy kellett ehhez Kossuth és Petőfi is? Igen, a nemzeti felegyenesedéshez az ő szavukra és cselekedetükre is szükség volt. Mert kell a Magasság ismerete ahhoz, hogy az egyén és a közösség megismerje a zuhanás félelmét. A reformkor nagyjai tudták a legjobban, hogy a zuhanás félelme meg is tarthat a magasban. SZÉCHENYI ISTVÁN EMLÉKEZETÉVEL is naggyá teheti gondjainkat és reményeinket egyaránt. Rá emlékezni ma egyet jelent a tisztaság megidézésével, egyet jelent emberi gondjaink tisztességes újrafogalmazásával. Kell-e felemelőbb szépség a nagyság élményénél? A reformkor nagyjai egy egész nemzet gondolkodását tették korszerűvé, korszerűségében örök érvényűvé. Ők a mindenséget teljes szabadságában megélő polgárról beszéltek, a felszabadult egyénről, aki önmegvalósítása révén a társadalmi rend megalkotója lesz, s mint ilyen, híve lesz az emberi méltóság mindenkori megőrzésének. Ők arról a polgárról szóltak, aki gondolkodik és alkot, aki tervez és épít, aki messzi tájakon vándorol, elmegy otthonról, hogy megtanulja, mit jelent hazatérni. SZÉCHENYI ISTVÁN EGÉSZ ÉLETE a cselekvés arisztokratikus vágyának a szellemében alakult. Nagyratörő gondolkodó volt, kivételes szellemi erő lakozott benne, mintha a szép emlékű reneszánsz felejtette volna itt, Pannónia feudális mélységeiben, hogy hírmondója legyen rég elhagyott ígéreteknek. Otthonról csalódást és kiábrándultságot hozott magával — apja, aki a Nemzeti Múzeumot és a Nemzeti Könyvtárat alapította, a francia forradalom erőszakát és a konzervatív reakciót lávva teljesen viszszavonult a közélettől, a szellemi cselekedetek embere lett, önmaga belső rendjét építve fel mindabból, amit akkoriban hitéből megmenthetett. Természetes, hogy II. József feltétlen híve léte, s természetes, hogy ezt fia is isekörte. A BUDAI VÁRBAN ft.MEGRENDEZETT Széchenyi István-emlékkiállítás tehát azt a gondolkodót és politikust mutatja be, aki a szellemi felemelkedésben lábfej a magyar társadalom reformjának és megújulásának lehetőségét. 1815és 1825 között beutazta Európát, Franciaországban és Angliában három ízben is járt — 1815-ben, 1822-ben és 1825-ben —, ahol a „polgárok biztos szabadságát” csodálta, s tanulmányozta a szabadságot biztosító intézmények működését. Harmadik útjáról hazatérve keserűen kiáltott fel: „Magyarország egy nagy parlag!” Minden bizonnyal keserűsége is hajtotta őt az 1825-ös Országgyűlésen elmondott híres beszéde megfogalmazásakor, melyben lelkesen szólt a nemzeti felemelkedés lehetőségeiről, s oly reménykedve beszélt Magyarország jövőjéről. Megalapította a Tudományos Akadémia elődjét, a Magyar Tudós Társaságot, majd a Nemzeti Casinót megépítette a Lánchidat, utakat épített, megtervezte a vasúthálózatot, szabályozta, s hajózhatóvá tette a Dunát és a Tiszát, közben könyvekben írta meg a jogrend és a gazdasági élet megújításáról szóló terveit. 1830-ban jelent meg Hitel című műve, mely szinte az egész feudális rendet bírálja, s így méltán tekinthető a magyar reformkor nyitányának. Széchenyi István ekkor állt pályája magaslatán, kortársai szemében ő volt a megújult szellemi megtestesítője. Naplója azonban elárulja, lelke mélyén rettenetes háborút vívott, elcsendesíthetetlen kételyek gyötörték. Kereste a próbatételeket, amelyektől minduntalan félt. S amikor a radikálisok vezérében, Kossuth Lajosban vitapartnerére lelt, végre elmondhatta kétségeit a forradalmi változás lehetőségeit illetően. Reálpolitikusként tisztán látta, az európai nagyhatalmi politika számít az Ausztria nyújtotta egyensúlyra, s mindent megtesz az egyensúly megtartása érdekében. Magyarország számára eleve reménytelen a Béccsel vívott esetleges háború. A felemelkedésnek tehát egyetlen járható útja van: a társadalmi, a gazdasági és a politikai reform. ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI könyvtárban bemutatott emlékkiállítás hiteles képet nyújt a reformkori gondolkodó írói, politikusi pályafutásáról, működéséről, s a.c.ról , a korról, mely szellemi óriásiakat követelt, s meg is teremtette ,a maga nagyságait. A bemutatott dokumentumok nem hagynak kétséget afelől: ma is ígéret mindaz, amit Széchenyi István és társai elképzeltek és célként megfogalmaztak. Ma is ígéret a polgári szabadság, s a szabadságában önmaga szellemi és erkölcsi függetlenségét megvalósító, szellemi tettekben élő, felszabadult ember. MÁVI Ferenc A Cservena rúzsa harmincadszor Június 21-e és 23-a között rendezik meg Bácskeresztúron a jugoszláviai ruszinok és ukránok jubileumi, XXX. fesztiválját, a Csarvena rúzsát. Harminc évvel ezelőtt, 1962-ben ez a rendezvény azzal a céllal indult, hogy gazdagítsa a fiatalok művelődési életét. Pár évvel később már új színekkel gyarapodott, nem csupán folklórfesztivál, hanem az irodalmi-alkotói tevékenység szemléje lett. A vajdasági részvevőkön kívül csatlakoztak a ruszin és ukrán művelődési egyesületek az ország más részéből is, ezenkívül a Cservena rúzsa a Barátság-esztrád elnevezésű manifesztáció keretében vendégül látta az ország más művelődési egyesületeit és külföldi egyesületeket is. A jubileumi rendezvény keretében több versenyt tartanak. A Cservena rúzsa a legszebb hangú női és férfi énekesek, valamint zenei előadók és dalszerzők vetélkedője. A szív húrjai irodalmi vetélkedő és komolyzenei rendezvény, a Piros bimbó játékoszenés vetélkedő gyerekeknek. A síkság hangjai a ruzsin és ukrán kultúra szemléje. A XXX. Cservena rúzsa gálarendezvényén a legjobb ruszin és ukrán együttesek, valamint más nemzetiségi együttesek lépnek fel hazánkból és külföldről. Önkéntes adományokra támaszkodva A moravicai Ady Endre Művelődési Egyesület gondjairól — Munkahelyet kell nyitni ahhoz, hogy több pénzt kapjunk? — kérdezi Nemes Károly művészeti vezető immár több mint huszonöt éve annak, hogy a moravicai Ady Endre Művelődési Egyesület maga köré tömörítette a falu különféle egyesületeiben tevékenykedő amatőröket. Az egyesület folytatta a csaknem Százéves amatőrmozgalom hagyományait, de már megalakulásakor szakított az amatőr színjátszás kizárólagosságával. A megújulást is jelentő egyesületben létrehozták a népi tánccsoportot, a szavalókórust és más szakköröket. Tagadhatatlan, hogy többször is hullámvölgybe került az egyesület, de mindig sikerült ismét megszervezni a munkát. Az egyesület mostani munkájáról csak elismerően szólnak, és ez szembetűnő volt a tavasz folyamán megtartott szemléken is. A szakmai elismerés ellenére azonban súlyos gondokkal küszködik az egyesület, olyannyira, hogy esetleg ismét hullámvölgybe kerülhet. Ezúttal nem a szakvezetéssel, nem is a tagsággal van baj, a pénzhiány gátolja a munkát. A tavasz folyamán fennállt annak a veszélye, hogy teljesen megbénul az egyesület tevékenysége. A korábbi években az önigazgatási érdekközösségtől és a helyi vállalatoktól kaptak támogatást, de ez a pénzforrás csaknem teljesen kiapadt, csak néha csurrantcseppent valamennyi pénz, de abból még a rendszeres próbákra sem tellett. A községi művelődési alap létrehozásával sem javult semmi a helybeli vállalatok anyagi helyzete pedig még a korábbi támogatást sem tette lehetővé. Nemcsak hogy kevesebb pénz jut a művelődésre és egyéb társadalmi szervezet munkájára, de a megváltozott gazdasági viszonyok közepette az sem egyértelmű, hogy ki fedezi a színházterem költségeit. A fűtés, a világítás és az egyéb költségeken kívül az utazási költségek is magasak. Ezenkívül többéves tervünk a népviseleti csizmák és cipők felújítása, de erre eddig éppen a pénzhiány miatt nem kerülhetett sor — mondja Nemes Károly, az egyesület művészeti vezetője. — Végső megoldásként a tagsághoz fordultunk, havi százdináros tagsági díjat fizetnek. A közelmúltban néhány helybeli magánvállalat is segített rajtunk. Az Agroimpex, a Délibáb, az Aquapol, valamint az Ipartestület és a Fácán Vadászegyesület segítségével oldották meg a csizmavásárlást. Jóleső érzés, hogy a moravicaiaknak nem közömbös az egyesület sorsa. , Az egyesületek a községi alaptól várják a pénzt. Az alap tervének az összeállításakor viszont elhangzott, egyáltalán nem biztos, hogy a gazdaságtól megkapják a tervezett összeget. Azonban nemcsak a pénz előteremtése akadozik. Az egyesületek munkájára fordítható kevéske pénzt sem jól osztják el. Azokban az amatőr egyesületekben, amelyekben munkahelyeket is nyitottak, háromszor-négyszer több pénzt kapnak az alaptól, mint például a moravicai. Ebből az következik, hogy itt is munkahelyet kell nyitni? Azt hiszem, nem ez lenne a megoldás. Véleményem szerint a községi alap magukra hagyta az egyesületeket a pénzgondok megoldásában. A jelentősebb fellépésekre vagy a nemzetközi kapcsolatokra a tartományi alaptól is kaphatnánk támogatást, de ezzel a községi alap nem foglalkozik — mondja Nemes Károly. A pénztelenségben azonban nem marad magára az egyesület, sőt gazdag tervet állítottak össze. A nyár folyamán több hazai és külföldi fellépésre kerül majd sor.