Magyar Szó, 1993. szeptember (50. évfolyam, 237-266. szám)
1993-09-01 / 237. szám
1993. szeptember 1szerda Magyar Szó ÁTTÖRÉS A KÖZEL-KELETI TÁRGYALÁSOKON Megnyílt az út a béke felé A jeruzsálemi kormány tervet fogadott el a palesztin önkormányzatról - A PFSZ elismeri Izraelt (Folytatás az 1. oldalról) Az Irán támogatását élvező szintén szélsőséges Hamasz militáns palesztin szervezet felháborodással fogadta a PFSZ-nek az Izrael iránti politikájában bekövetkezett gyökeres fordulatot, s vezetősége bejelentette, hogy nem fogadja elArafat alkuját a cionista megszállókkal, s önmagára nézve nem tartja kötelezőnek, s harcosai folytatni fogják a küzdelmet az izraeli csapatok ellen". Noha a terv részleteit nem hozták nyilvánosságra, nem hivatalosan közkézen forognak legfontosabb részei. E kósza hírek szerint a külügy és a biztonság izraeli közigazgatás alatt marad, Izrael maradéktalanul ellenőrzése alá vonja a megszállt területeken létesített zsidó településeket, s védelmezni fogja lakosságát. Izrael ellenőrzi majd a Jordán folyón levő hidakat, s nem engedélyez összekötő utat Gáza és Jerikó között. Az alakítandó palesztin rendőrség gondoskodni fog a közrendről Gázában és Jerikóban, ha az izraeli csapatok visszavonulnak új hadállásaikra. Izrael elfogadja a PFSZ követelését, hogy Kelet-Jeruzsálem arab lakosai szavazhassanak az önkormányzati választásokon, ám a városon kívüli szavazóhelyeken. Izrael nem hajlandó tárgyalni Jeruzsálem státusáról és a megszállt területeken létesített települések sorsáról. Érvénytelen, semmis a palesztin alapokmány, amely tagadta Izrael létét, közölte tegnap Abu Sharif, a PFSZ vezetőinek politikai tanácsadója. Hozzáfűzte, hogy Arafat elnök már Párizsban idejétmúltnak nyilvánította az előbbi okmányt. A palesztin tisztségviselő a Reuter távirati irodának nyilatkozott a washingtoni arab-izraeli tárgyalások előtt. SANA: Az arab országokban tett körútja keretében Jemenben tartózkodó Jasszer Arafat az új megállapodást történelmi fordulópontnak nevezte, jelenti az AP amerikai távirati iroda. Az arab fővárosokban elég nagy fenntartással fogadták a javasolt tervet. Arafat ellenfelei azt állítják, hogy túl nagy engedményt tettek Izraelnek, annak szavatolása nélkül, hogy megalakul a független palesztin állam. Arafatnak le kellett küzdenie az ellenállást a PFSZ- en belül is, s vasárnap négynapos viharos ülésszak után sikerült megszereznie a végrehajtó bizottság tagjai többségének támogatását. Jasszer Arafat úgy nyilatkozott, hogy Izrael kivonja csapatait Jerikóból és Gázából négy hónappal a PFSZ-szel kötött megállapodás aláírása után. Az előbbieket Arafat azután közölte, hogy véleményt cserélt Mubarak egyiptomi államfővel. JERIKÓ: Jerikóban duplájára emelkedtek a telekárak, amióta kiszivárgott, hogy Izrael és a PFSZ megállapodott e terület jövőjéről. A 15 000 lakosú városban egy acre (0,4 hektár) föld ára 10 000-ről 20 000 dollárra emelkedett, jelent az AP. E város a nyugati partvidék mezőgazdasági központja, az Arafat vezette Al Fatah befolyása alatt áll. Az AP az A1 Fatah egy aktivistájára hivatkozva azt jelentette, hogy Arafat Jerikóba fog költözni, ha Izrael és a PFSZ megköti történelmi jelentőségű megállapodását. Az amerikai távirati iroda feltételezi, Izrael azért engedi át e térséget, mivel mindössze három települést létesített Jerikó környékén, Arafat pedig azért ragaszkodik e városhoz, mivel ott nagyszámú híve él. DAMASZKUSZ: Husszein jordániai király tegnap minden bejelentés nélkül Szíriába látogatott, közvetlenül azután, hogy Jeruzsálem elfogadta a megállapodást. Megérkezése után az uralkodó azonnal tárgyalóasztalhoz ült Aszszad elnökkel. Jasszer Arafat (Reutertelefotó) (Reutertelefotó) Yitzak Rabin Esélylatolgatás Szárszón Nemzeti kerekasztal összehívásának, nemzeti újjáépítési program kidolgozásának, nemzeti káté megalkotásának javaslatával zárult az egyhetes tábor (Tudósítónktól) A nagybetűs, 1943-as balatonszárszói találkozó sokszor ihletett már „új Szárszódra, bizonyos szempontból ide sorolható ugyanis Monostortól Lakitelken át sokféle esélylatolgató összejövetel. Augusztus 23-a és 29-e között kimondottan évfordulós találkozót rendezett a Püski-alapítvány és a Szárszói Barát Kör, amelyen ismét összegyűlt a magyar szellemi és politikai közélet, a határon túli magyarság mintegy 1500 képviselője. Ahogy a találkozó zárónyilatkozatában áll: „A találkozó célja az volt, hogy megemlékezzen az ötven évvel ezelőtti szárszói találkozóról, áttekintve a magyarság sorskérdéseit, a jövőjét meghatározó nemzetpolitikai, gazdasági, kulturális feladatokat, a szólásszabadság elvének tiszteletben tartásával fórumot biztosítson a különféle nézetek és vélemények kifejtésére. A tanácskozás résztvevői - nézeteik sokfélesége mellett is - a nemzeti összefogás megteremtésére törekedtek.” A népi-nemzeti politizálás egységes keretbe foglalásának nyilvánvaló igénye ellenére is csalódniuk kellett azoknak, akik nagy összeborulást reméltek ettől az egy héttől, s ez már a múlt keddi nemzetpolitikai vitákból vitágosan kiderült. Csoóri Sándor világosan kijelentette, hogy 1990-ben értelmiségi csoportok túl hamar puccsal kerültek a hatalomba, új nemzeti kerekasztalt javasolt, majd arra figyelmeztetett, akik csak a hatalomváltás céljából mentek Szárszóra, megint csapdába tévedhetnek. Üzenetét így foglalta össze: „Németh László és Illyés Gyula világszínvonalú nép-nemzeti politizálásánál nem adhatjuk alább. ’ Csurka István kijelentette: a próbaüzem kormánya nem a nemzeti érdek megvalósításán munkálkodik, s érezhető, hogy „az országot idegenek irányítják”. Szerinte e rendszerváltás során nem választották szét a régi és az új rendszert, liberális túlsúly alakult ki. Antall József látszólag nemzeti rendszere a liberális jogállam hazugságára épül. Kevés kivételtől eltekintve a szónokok úgy tartották, hogy a nemzet sorsa, fennmaradása van végveszélyben. A liberális szót (ugyancsak a képesség javításanemzetet Európába kevés kivétellel) szidalomként használták a résztvevők. Csoóri szerint „felelőtlen, kifáradt liberalizmus szelleme járja be a világot, az egykori kommunizmus kísértete helyett”. Hosszan tartó ütemes tapsot kaptak azok az előadók is, aki úgy vélekedtek, hogy a magyaroknak kijelölt európai útvonal hamis. A magyarság ne legyen „bekéredzkedő nemzet”, mondta Pozsgay, ezzel ellentétben Kádár Béla miniszter szerint a versenyül kellene a nemzetet vinni. Szűrös Mátyás, a parlament szocialista párti alelnöke a szomszédokhoz fűződő viszonyról beszélve egyebek között kifejtette: természetesnek kellene felfogni, hogy a határon túli magyarság bizonyos értelemben Magyarország szeretne lenni, ez azonban a mai helyzetben kivitelezhetetlen. A szomszédokhoz fűződő jó viszonyban döntő, hogy a mások iránti toleráns hazafiság vagy a másokkal ellenséges agresszív nacionalizmus kerekedik-e felül. Zétényi Zsolt MDF-es képviselő javaslata szerint Magyarország számára a határok kérdése nem lehet szerződés tárgya. Magyarországot olyan súlyos történelmi sérelem érte, amely miatt egyszerűen nem várható el, hogy ezet a határokat szerződés tárgyává tegye. „Különösen azért nem, mert határainkat más szerződések rögzítik, mert Magyarország nem fenyeget más népeket, és mert a nemzetközi gyakorlatban teljesen ismeretlen a szerződésben rögzített határok ismételt megerősítése.” Pozsgay Imre, a Nemzeti Demokrata Szövetség társelnöke a „nemzeti újjáépítés” megkezdését szorgalmazta, és ő az összefogásból a liberális pártokat sem rekesztette ki. Horváth Lajos, a Magyar Igazság Párt ideiglenes elnöke Csurka elképzeléseit fogalmazta indítvánnyá, miszerint meg kell kezdeni egy keresztény-szociális választási unió kialakítását Szárszó azonban nem Csurka diadala lett minden szélsőséges felszólalás ellenére nem az ő hívei voltak a hangulat meghatározói. „Nem bánom, hogy egészen vadító nézetek is elhangzottak - mondta Pozsgay egy interjúban legalább pontosan tudható, kivel nem lehet szó egyáltalán az együttműködésről.” Bihari Mihály politológus burkolt üzenetet is küldött a táborozóknak: a többséget arra intette, óvakodjon a politizálásától, bízza azt a profikra, foglalkozzon inkább a magyar kultúra sorvadásának megakadályozásával. S miközben a főszónokok az ország számára csak egyfajta alternatívát tudnak elképzelni, ő azt is mondta: sokféle magyar van, a társadalom politikailag megosztott, többféle út is lehetséges. A konferencia utolsó napján zárónyilatkozatot fogadtak el a tábor résztvevői. Mint Püski Sándor elmondta, létrehozásában részt vett Bihari Mihály, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Kósa Ferenc, Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás és ő maga. A jelek szerint kompromisszumok eredménye lett a nyilatkozat, s nem a „magyar utas" hangulat terméke. Szerzői többek között megfogalmazták, hogy meg kell őrizni az alkotmányos állam kereteit és folyamatosan, határozottan fejleszteni a demokrácia és jogállam intézményrendszerét, meg kell valósítani a nemzet és az ország átfogó modernizációs programját. Szükségesnek tartják továbbá a Kárpát-medencében élő magyarságért vállalt közös felelősséget, a hazai termelés és piac megóvását, az információs hatalom demokratizálását, az önkényuralmi bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását. Közös akaratként fogalmazták meg egy nemzeti kerekasztal összehívását, nemzeti újjáépítési program kidolgozását, nemzeti káté megalkotását A hét nap alatt többször megszólalt a józan hang, amely arra intett: ne próbáljunk párhuzamot vonni 1943 Szárszója és magyar társadalma és az ország mai állapota között. Tisztázódtak némiképp az erővonalak, és nem történt meg a nagy összeborulás. Megújítani nem sikerült a népi mozgalmat. FEHÉR Rózsa KÜLPOLITIKA 3 Az utolsó esély a teljes katasztrófa elkerülésére Zárótárgyalások Genfben a boszniai béketerv elfogadásáról (Folytatás az 1. oldalról) Owen szerint tragikus hiba lenne elszalasztani a békés rendezés lehetőségét egy olyan pillanatban, amikor a NATO és az USA is kész részt venni a terv gyakorlati érvényesítésében. Úgy vélte azonban, hogy amennyiben a tárgyalások olyan légkörben folytatódnak, mint tíz nappal ezelőtt, van esély a megállapodásra. Slobodan Milošević a megbeszélések előtt kifejezte reményét, hogy a konferencia részvevői elfogadják a megállapodást, és az abban vállalt kötelezettségeket minél előbb teljesítik. Momir Bulatovic szerint a keddi tárgyalási fordulón valamennyi kételyt el kell hárítani, és remélhetőleg sor kerül a megállapodás aláírására is. Franjo Tudman szerint itt az ideje, hogy mindhárom fél egyetértsen és a tárgyalások befejeződjenek. A horvát elnök tegnap elvetette a muzulmánoknak azt a követelését, hogy biztosítsanak számukra kijáratot az Adriai-tengerre. Tuđman a koradélutáni órákban távozott a Nemzetek Palotájából. Kijelentette, hogy a délelőtti tárgyalás során nem sikerült előrelépni. Utalt arra, hogy a horvát fél nem szorgalmazta a térképek módosítását, mert azzal a feltétellel fogadta el a genfi békejavaslatokat, hogy ezt mindhárom érintett fél megteszi. Kifejezte reményét, hogy szerdán mégis sor kerül a békemegállapodás aláírására. A Nemzetek Palotájában a három fél képviselői, valamint Szerbia és Crna Gora elnökei ennek ellenére folytatták a tárgyalást. Jól értesült körök úgy tudják, hogy Vitalij Csurkin orosz békeközvetítő a nap folyamán külön-külön találkozott Milosevictyel és Tudmannal. Nem hivatalos értesülések szerint tegnap délután találkozott Karadžić és Izetbegovic. A muzulmánok sajtóközleményben indokolták meg, hogy miért nem írhatják alá a megállapodást, amely szerintük „megjutalmazza a népirtást”. Több várost is - közöttük Prijedort, Ključot, Sanski Mostot, Bijeljinát, Zvornikot, Bratunacot, Visegrádot és Focát - visszakövetelnek. Andrej Kozirjev orosz külügyminiszter tegnap közölte, kormánya hajlandó újabb csapaterősítéseket vezényelni Bosznia-Hercegovinába. Elmondta, a javaslatot Genfben ismertette Butrosz Gáli ENSZ- főtitkárral. Egyelőre nem tudta megmondani, hány katonát küldene Moszkva Boszniába. Szerinte a békehadműveletben most résztvevő orosz katonák száma is már túl nagy, ennek ellenére össze fognak állítani egy újabb kontingenst. Clinton katonákat kínál Bill Clinton amerikai elnök ! \ hétfőn kijelentette, hajlandó ame- \ trikai katonákat is a helyszínre ve- ! \ lényelni, hogy segítséget nyújtsa- \ \ nak a boszniai béketerv megvalósí- ! \ tásához. \ ! Három alapkövetelményt tá- t \ masztott azonban, amelyek nélkül | | fözhetetlenek az amerikai katonák \ \ részvételéhez a békeakcióban. „Ka- | | tonáink igénybevétele attól függ \ \ meg tudnak-e győzni a terv igazság 2 | gosságáról, elfogadja-e azt teljes | \ egészében a bosnyák kormány, és | ; megvalósítható-e egyáltalán. Azt is , ; tudni akarom, hogy kinek lesz meg- ; bízatása a terepen és meddig”, nyil ■ latkozta Clinton. (Reuter) J..............................................................J „Akár a ludak a ködben” A Vatikán bírálja a boszniai muzulmánok vezetőit A Vatikáni Rádió tegnap reggeli műsorában megállapította, hogy „a megállapodás elutasításával a muzulmánok gyakorlatilag a háborút választják és ezáltal elveszítenek mindent, beleértve a kiváltságokat is, amelyeket évszázadokon át élveztek”. Ez Toncs Trstenjaknak, a Vatikáni Rádió zágrábi tudósítójának a véleménye. Kommentárjában megállapította, hogy Broz idejében a hatalom megengedte, hogy az iszlám követői Boszniában „helyi jellegű muzulmán nemzetté váljanak, ami a Korán szerint megengedhetetlen”. A zágrábi tudósító meggyőződése szerint a muzulmánok megkapták, amit megérdemeltek, mert a horvátokkal szemben a polgárháborúban árulók lettek. Vezetőik úgy viselkedtek, „mint ludak a ködben”, és nem akartak szembesülni a tényekkel. A Vatikáni Rádió eddig kizárólag dicsérő szavakkal szólt a muzulmánok és katolikusok szövetségéről, amely - a belgrádi kommentátor nem hagyhatta szó nélkül - a pravoszlávok ellen irányult. Most a horvátokat nevezik a háború legnagyobb áldozatainak, a háborút a szerbek kezdték ugyan, de a leggaládabbul a muzulmánok viselkedtek benne. A Vatikáni Rádió zágrábi tudósítója a szarajevói parlament döntését kommentálva üdvözölte „az új horvát köztársaság születését", ami egyben „a horvátok végső felszabadulása az oszmán hódítás alól”. (Tanjug) Bonn figyelmezteti Zágrábot Bonnban tegnap megerősítették a fenyegetést, hogy Horvátország ellen is nemzetközi szankciókat vezetnek be, „ha nem javít a világ róla alkotott képén, és nem hagy fel az emberi jogok tiprásával”. Nem hivatalos hír szerint ezt Helmut Schefer külügyi államminiszter közölte Mate Granic horvát külügyminiszterrel Genfben. A fenyegetést tartalmazta az a német-francia tiltakozó jegyzék is, amelyet a múlt hét derekán intéztek Zágrábhoz. Granic a Scheferrel folytatott megbeszélésében ígéretet tett, hogy „Zágráb azonnal intézkedni fog, hogy a Vöröskereszt betekintést nyerjen minden horvát fogolytáborba Bosznia területén”. A Vöröskereszt tudomása szerint tizenegy ilyen tábor létezik. Csupán egy Mostar melletti táborban 22 000, túlnyomórészt muzulmán fogolynak kellene lennie, de a Vöröskereszt képviselői csak kétezerrel tudtak beszélni. Nem tudni, mi lett a többiekkel. (Tanjug) Janša fegyverkereskedelemmel vádolja Kučant A szlovén véderőminiszter nyílt levele az államfőhöz Janez Janša szlovén véderőminiszter nyit levélben azzal vádolta meg Milan Kucan államfőt, hogy részt vett a Horvátországnak és Bosznia-Hercegovinának szánt fegyver eladásában. A levelet tegnap az egész szlovén sajtó közölte. Janša állítása szerint Kucan Franjo Tudmannal és Alija Izetbegovictyal kontaktált, az üzletet pedig a Ljubljanába érkező képviselőkkel kötötte meg. A két legnagyobb botrányért - a maribori repülőtéren felfedezett 120 tonna fegyver és boszniai muzulmán katonák Szlovéniában történt kiképzése közvetlenül Kucant tette felelőssé, azt állítva, hogy ezeket a szállításokat Hasan Vengrétyel és Fikret Abdictyal beszélte meg. A muzulmán katonák szlovéniai kiképzéséről tegnapelőtt közzétett okmánnyal kapcsolatban, amelyet ő maga és Fikret Abdic írt alá, Janša nem közölt cáfolatot, hanem azzal vádolta meg Kucant, hogy az okmányt ő jutatta a Mladina című hetilaphoz. Ez ugyanis államtitoknak minősült és csak két példányban volt gépelve, az egyik Janisánál, a másik Kucannál van. A véderőminiszter azzal fenyegeti az államfőt, hogy emiatt bűnvádi eljárást indíttat ellene. (Tanjug)