Magyar Szó, 1993. szeptember (50. évfolyam, 237-266. szám)

1993-09-01 / 237. szám

1993. szeptember 1szerda Magyar Szó ÁTTÖRÉS A KÖZEL-KELETI TÁRGYALÁSOKON Megnyílt az út a béke felé A jeruzsálemi kormány tervet fogadott el a palesztin önkormányzatról - A PFSZ elismeri Izraelt (Folytatás az 1. oldalról) Az Irán támogatását élvező szin­tén szélsőséges Hamasz militáns pa­lesztin szervezet felháborodással fo­gadta a PFSZ-nek az Izrael iránti politikájában bekövetkezett gyöke­res fordulatot, s vezetősége bejelen­tette, hogy nem fogadja el­­Arafat alkuját a cionista megszállókkal, s önmagára nézve nem tartja kötele­zőnek, s harcosai folytatni fogják a küzdelmet az izraeli csapatok el­len". Noha a terv részleteit nem hoz­ták nyilvánosságra, nem hivatalo­san közkézen forognak legfonto­sabb részei. E kósza hírek szerint a külügy és a biztonság izraeli köz­igazgatás alatt marad, Izrael mara­déktalanul ellenőrzése alá vonja a megszállt területeken létesített zsi­dó településeket, s védelmezni fog­ja lakosságát. Izrael ellenőrzi majd a Jordán folyón levő hidakat, s nem engedé­lyez összekötő utat Gáza és Jerikó között. Az alakítandó palesztin ren­dőrség gondoskodni fog a közrend­ről Gázában és Jerikóban, ha az iz­raeli csapatok visszavonulnak új ha­dállásaikra. Izrael elfogadja a PFSZ követelését, hogy Kelet-Jeruzsálem arab lakosai szavazhassanak az ön­­kormányzati választásokon, ám a városon kívüli szavazóhelyeken. Iz­rael nem hajlandó tárgyalni Jeru­zsálem státusáról és a megszállt te­rületeken létesített települések sor­sáról. Érvénytelen, semmis a palesztin alapokmány, amely tagadta Izrael létét, közölte tegnap Abu Sharif, a PFSZ vezetőinek politikai tanács­adója. Hozzáfűzte, hogy Arafat el­nök már Párizsban idejétmúltnak nyilvánította az előbbi okmányt. A palesztin tisztségviselő a Reuter táv­irati irodának nyilatkozott a washingtoni arab-izraeli tár­gyalások előtt. SANA:­­ Az arab orszá­gokban tett körútja kereté­ben Jemenben tartózkodó Jasszer Arafat az új megálla­podást történelmi forduló­pontnak nevezte, jelenti az AP amerikai távirati iroda. Az arab fővárosokban elég nagy fenntartással fo­gadták a javasolt tervet. Ara­fat ellenfelei azt állítják, hogy túl nagy engedményt tettek Izraelnek, annak sza­vatolása nélkül, hogy meg­alakul a független palesztin állam. Arafatnak le kellett küz­denie az ellenállást a PFSZ- en belül is, s vasárnap négy­napos viharos ülésszak után sikerült megszereznie a vég­rehajtó bizottság tagjai több­ségének támogatását. Jasszer Arafat úgy nyilatkozott, hogy Izrael kivonja csapatait Jeri­kóból és Gázából négy hónappal a PFSZ-szel kötött megállapodás alá­írása után. Az előbbieket Arafat az­után közölte, hogy véleményt cse­rélt Mubarak egyiptomi államfővel. JERIKÓ:­­ Jerikóban duplájára emelkedtek a telekárak, amióta ki­­szivárgott, hogy Izrael és a PFSZ megállapodott e terület jövőjéről. A 15 000 lakosú városban egy acre (0,4 hektár) föld ára 10 000-ről 20 000 dollárra emelkedett, jelent az AP. E város a nyugati partvidék mezőgazdasági központja, az Arafat vezette Al Fatah befolyása alatt áll. Az AP az A1 Fatah egy aktivistájára hivatkozva azt jelentette, hogy Ara­fat Jerikóba fog költözni, ha Izrael és a PFSZ megköti történelmi jelen­tőségű megállapodását. Az amerikai távirati iroda feltételezi, Izrael azért engedi át e térséget, mivel mind­össze három települést létesített Je­rikó környékén, Arafat pedig azért ragaszkodik e városhoz, mivel ott nagyszámú híve él. DAMASZKUSZ:­­ Husszein jor­­dániai király tegnap minden beje­lentés nélkül Szíriába látogatott, közvetlen­ül azután, hogy Jeruzsá­lem elfogadta a megállapodást. Megérkezése után az uralkodó azonnal tárgyalóasztalhoz ült Asz­­szad elnökkel. Jasszer Arafat (Reutertelefotó) (Reutertelefotó) Yitzak Rabin Esélylatolgatás Szárszón Nemzeti kerekasztal összehívásának, nemzeti újjáépítési program kidolgozásának, nemzeti káté megalkotásának javaslatával zárult az egyhetes tábor (Tudósítónktól) A nagybetűs, 1943-as balatonszár­­szói találkozó sokszor ihletett már „új Szárszódra, bizonyos szempontból ide sorolható ugyanis Monostortól Laki­telken át sokféle esélylatolgató össze­jövetel. Augusztus 23-a és 29-e között kimondottan évfordulós találkozót rendezett a Püski-alapítvány és a Szárszói Barát Kör, amelyen ismét összegyűlt a magyar szellemi és politi­kai közélet, a határon túli magyarság mintegy 1500 képviselője. Ahogy a ta­lálkozó zárónyilatkozatában áll: „A ta­lálkozó célja az volt, hogy megemlé­kezzen az ötven évvel ezelőtti szárszói találkozóról, áttekintve a magyarság sorskérdéseit, a jövőjét meghatározó nemzetpolitikai, gazdasági, kulturális feladatokat, a szólásszabadság elvének tiszteletben tartásával fórumot bizto­sítson a különféle nézetek és vélemé­nyek kifejtésére. A tanácskozás részt­vevői - nézeteik sokfélesége mellett is - a nemzeti összefogás megteremtésé­re törekedtek.” A népi-nemzeti politizálás egysé­ges keretbe foglalásának nyilvánvaló igénye ellenére is csalódniuk kellett azoknak, akik nagy összeborulást re­méltek ettől az egy héttől, s ez már a múlt keddi nemzetpolitikai vitákból vitágosan kiderült. Csoóri Sándor vi­lágosan kijelentette, hogy 1990-ben értelmiségi csoportok túl hamar puccsal kerültek a hatalomba, új nem­zeti kerekasztalt javasolt, majd arra fi­gyelmeztetett, akik csak a hatalomvál­tás céljából mentek Szárszóra, megint csapdába tévedhetnek. Üzenetét így foglalta össze: „Németh László és Il­­­lyés Gyula világszínvonalú nép-nem­zeti politizálásánál nem adhatjuk alább. ’ Csurka István kijelentette: a próbaüzem kormánya nem a nemzeti érdek megvalósításán munkálkodik, s érezhető, hogy „az országot idegenek irányítják”. Szerinte e rendszerváltás során nem választották szét a régi és az új rendszert, liberális túlsúly ala­kult k­i. Antall József látszólag nemzeti rendszere a liberális jogállam hazug­ságára épül. Kevés kivételtől eltekint­ve a szónokok úgy tartották, hogy a nemzet sorsa, fennmaradása van vég­veszélyben. A liberális szót (ugyancsak a képesség javítása­­nemzetet E­urópába kevés kivétellel) szidalomként hasz­nálták a résztvevők. Csoóri szerint „felelőtlen, kifáradt liberalizmus szelleme járja be a világot, az egy­kori kommunizmus kísértete he­lyett”. Hosszan tartó ütemes tapsot kaptak azok az előadók is, aki úgy vélekedtek, hogy a magyaroknak kijelölt európai útvonal hamis. A magyarság ne legyen „bekéredzke­dő nemzet”, mondta Pozsgay, ezzel ellentétben Kádár Béla miniszter szerint a versen­yül kellene a nemzetet vinni. Szűrös Mátyás, a parlament szocia­lista párti alelnöke a szomszédokhoz fűződő viszonyról beszélve egyebek között kifejtette: természetesnek kel­lene felfogni, hogy a határon túli ma­gyarság bizonyos értelemben Magyar­­ország szeretne lenni, ez azonban a mai helyzetben kivitelezhetetlen. A szomszédokhoz fűződő jó viszonyban döntő, hogy a mások iránti toleráns hazafiság vagy a másokkal ellenséges agresszív nacionalizmus kerekedik-e felül. Zétényi Zsolt MDF-es képviselő javaslata szerint Magyarország számá­ra a határok kérdése nem lehet szer­ződés tárgya. Magyarországot olyan súlyos történelmi sérelem érte, amely miatt egyszerűen nem várható el, hogy ez­et a határokat szerződés tár­gyává tegye. „Különösen azért nem, mert határainkat más szerződések rögzítik, mert Magyarország nem fe­nyeget más népeket, és mert a nem­zetközi gyakorlatban teljesen ismeret­len a szerződésben rögzített határok ismételt megerősítése.” Pozsgay Imre, a Nemzeti Demok­rata Szövetség társelnöke a „nemzeti újjáépítés” megkezdését szorgalmaz­ta, és ő az összefogásból a liberális pártokat sem rekesztette ki. Horváth Lajos, a Magyar Igazság Párt ideigle­nes elnöke Csurka elképzeléseit fogal­mazta indítvánnyá, miszerint meg kell kezdeni egy keresztény-szociális vá­lasztási unió kialakítását Szárszó azonban nem Csurka dia­dala lett minden szélsőséges felszóla­lás ellenére nem az ő hívei voltak a hangulat meghatározói. „Nem bá­nom, hogy egészen vadító nézetek is elhangzottak - mondta Pozsgay egy interjúban legalább pontosan tud­ható, kivel nem lehet szó egyáltalán az együttműködésről.” Bihari Mihály politológus burkolt üzenetet is küldött a táborozóknak: a többséget arra intette, óvakodjon a p­­olitizálásától, bízza azt a profikra, f­oglalkozzon inkább a magyar kultú­ra sorvadásának megakadályozásá­val. S miközben a főszónokok az or­szág számára csak egyfajta alternatí­vát tudnak elképzelni, ő azt is mond­ta: sokféle magyar van, a társadalom politikailag megosztott, többféle út is lehetséges. A konferencia utolsó napján záró­nyilatkozatot fogadtak el a tábor részt­vevői. Mint Püski Sándor elmondta, létrehozásában részt vett Bihari Mi­hály, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Kósa Ferenc, Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás és ő maga. A je­lek szerint kompromisszumok ered­ménye lett a nyilatkozat, s nem a „ma­gyar utas" hangulat terméke. Szerzői többek között megfogalmazták, hogy meg kell őrizni az alkotmányos állam kereteit és folyamatosan, határozottan fejleszteni a demokrácia és jogállam intézményrendszerét, meg kell valósí­tani a nemzet és az ország átfogó mo­dernizációs programját. Szükségesnek tartják továbbá a Kárpát-medencében élő magyarságért vállalt közös felelős­séget, a hazai termelés és piac meg­óvását, az információs hatalom de­mokratizálását, az önkényuralmi bűn­­cselekmények elkövetőinek felelős­ségre vonását. Közös akaratként fo­galmazták meg egy nemzeti kerekasz­tal összehívását, nemzeti újjáépítési program kidolgozását, nemzeti káté megalkotását A hét nap alatt többször megszólalt a józan hang, amely arra intett: ne próbáljunk párhuzamot vonni 1943 Szárszója és magyar társadalma és az ország mai állapota között. Tisztázód­tak némiképp az erővonalak, és nem történt meg a nagy összeborulás. Megújítani nem sikerült a népi moz­galmat. FEHÉR Rózsa KÜLPOLITIKA 3 Az utolsó esély a teljes katasztrófa elkerülésére Zárótárgyalások Genf­ben a boszniai béketerv elfogadásáról (Folytatás az 1. oldalról) Owen szerint tragikus hiba len­ne elszalasztani a békés rendezés le­hetőségét egy olyan pillanatban, amikor a NATO és az USA is kész részt venni a terv gyakorlati érvé­nyesítésében. Úgy vélte azonban, hogy amennyiben a tárgyalások olyan légkörben folytatódnak, mint tíz­ nappal ezelőtt, van esély a meg­állapodásra. Slobodan Milošević a megbeszé­lések előtt kifejezte reményét, hogy a konferencia részvevői elfogadják a megállapodást, és az abban vállalt kötelezettségeket minél előbb telje­sítik. Momir Bulatovic szerint a keddi tárgyalási fordulón vala­mennyi kételyt el kell hárítani, és remélhetőleg sor kerül a megálla­podás aláírására is. Franjo Tudman szerint itt az ideje, hogy mindhá­rom fél egyetértsen és a tárgyalások befejeződjenek. A horvát elnök teg­nap elvetette a muzulmánoknak azt a követelését, hogy biztosítsanak számukra kijáratot az Adriai-ten­gerre. Tuđman a koradélutáni órákban távozott a Nemzetek Palotájából. Kijelentette, hogy a délelőtti tárgya­lás során nem sikerült előrelépni. Utalt arra, hogy a horvát fél nem szorgalmazta a térképek módosítá­sát, mert azzal a feltétellel fogadta el a genfi békejavaslatokat, hogy ezt mindhárom érintett fél megteszi. Kifejezte reményét, hogy szerdán mégis sor kerül a békemegállapo­dás aláírására. A Nemzetek Palotájában a há­rom fél képviselői, valamint Szerbia és Crna Gora elnökei ennek ellené­re folytatták a tárgyalást. Jól érte­sült körök úgy tudják, hogy Vitalij Csurkin orosz békeközvetítő a nap folyamán külön-külön találkozott Milosevictyel és Tudmannal. Nem hivatalos értesülések szerint tegnap délután találkozott Karadžić és Izetbegovic. A muzulmánok sajtóközlemény­ben indokolták meg, hogy miért nem írhatják alá a megállapodást, amely szerintük „megjutalmazza a népirtást”. Több várost is - közöt­tük Prijedort, Ključot, Sanski Mos­­tot, Bijeljinát, Zvornikot, Bratuna­­cot, Visegrádot és Focát - visszakö­vetelnek. Andrej Kozirjev orosz külügymi­niszter tegnap közölte, kormánya hajlandó újabb csapaterősítéseket vezényelni Bosznia-Hercegovinába. Elmondta, a javaslatot Genfben is­mertette Butrosz Gáli ENSZ- főtit­kárral. Egyelőre nem tudta meg­mondani, hány katonát küldene Moszkva Boszniába. Szerinte a bé­kehadműveletben most résztvevő orosz katonák száma is már túl nagy, ennek ellenére össze fognak állítani egy újabb kontingenst. ­ Clinton katonákat­­ kínál Bill Clinton amerikai elnök ! \ hétfőn kijelentette, hajlandó ame- \ t­rikai katonákat is a helyszínre ve- ! \ lényelni, hogy segítséget nyújtsa- \ \ nak a boszniai béketerv megvalósí- ! \ tásához. \ ! Három alapkövetelményt tá- t \ masztott azonban, amelyek nélkül | | fözhetetlenek az amerikai katonák \ \ részvételéhez a békeakcióban. „Ka- | | tonáink igénybevétele attól függ \ \ meg tudnak-e győzni a terv igazság 2 | gosságáról, elfogadja-e azt teljes | \ egészében a bosnyák kormány, és | ; megvalósítható-e egyáltalán. Azt is , ; tudni akarom, hogy kinek lesz meg-­­ ; bízatása a terepen és meddig”, nyi­­l ■ latkozta Clinton. (Reuter) J­­..............................................................J „Akár a ludak a ködben” A Vatikán bírálja a boszniai muzulmánok vezetőit A Vatikáni Rádió tegnap reggeli műsorában megállapította, hogy „a megállapodás elutasításával a mu­zulmánok gyakorlatilag a háborút választják és ezáltal elveszítenek mindent, beleértve a kiváltságokat is, amelyeket évszázadokon át él­veztek”. Ez Toncs Trstenjaknak, a Vatikáni Rádió zágrábi tudósítójának a véle­ménye. Kommentárj­ában megállapí­totta, hogy Broz idejében a hatalom megengedte, hogy az iszlám követői Boszniában „helyi jellegű muzulmán nemzetté váljanak, ami a Korán sze­rint megengedhetetlen”. A zágrábi tudósító meggyőződé­se szerint a muzulmánok megkap­ták, amit megérdemeltek, mert a horvátokkal szemben a polgárhábo­rúban árulók lettek. Vezetőik úgy viselkedtek, „mint ludak a ködben”, és nem akartak szembesülni a té­nyekkel. A Vatikáni Rádió eddig ki­zárólag dicsérő szavakkal szólt a muzulmánok és katolikusok szövet­ségéről, amely - a belgrádi kom­mentátor nem hagyhatta szó nélkül - a pravoszlávok ellen irányult. Most a horvátokat nevezik a há­ború legnagyobb áldozatainak, a háborút a szerbek kezdték ugyan, de a leggaládabbul a muzulmánok viselkedtek benne. A Vatikáni Rá­dió zágrábi tudósítója a szarajevói parlament döntését kommentálva üdvözölte „az új horvát köztársaság születését", ami egyben „a horvátok végső felszabadulása az oszmán hó­dítás alól”. (Tanjug) Bonn figyelmezteti Zágrábot Bonnban tegnap megerősítették a fenyegetést, hogy Horvátország ellen is nemzetközi szankciókat vezetnek be, „ha nem javít a világ róla alkotott képén, és nem hagy fel az emberi jogok tiprásával”. Nem hivatalos hír szerint ezt Helmut Schefer külügyi államminiszter kö­zölte Mate Granic horvát külügyminiszterrel Genfben. A fenyegetést tartal­mazta az a német-francia tiltakozó jegyzék is, amelyet a múlt hét derekán in­téztek Zágrábhoz. Granic a Scheferrel folytatott megbeszélésében ígéretet tett, hogy „Zágráb azonnal intézkedni fog, hogy a Vöröskereszt betekintést nyerjen minden hor­vát fogolytáborba Bosznia területén”. A Vöröskereszt tudomása szerint tizen­egy ilyen tábor létezik. Csupán egy Mostar melletti táborban 22 000, túlnyomórészt muzulmán fo­golynak kellene lennie, de a Vöröskereszt képviselői csak kétezerrel tudtak beszélni. Nem tudni, mi lett a többiekkel. (Tanjug) Janša fegyverkereskedelemmel vádolja Kučant A szlovén véderőminiszter nyílt levele az államfőhöz Janez Jan­ša szlovén véderőminisz­ter nyit levélben azzal vádolta meg Milan Kucan államfőt, hogy részt vett a Horvátországnak és Bosznia-Herce­govinának szánt fegyver eladásában. A levelet tegnap az egész szlovén sajtó közölte. Janša állítása szerint Kucan Franjo Tudmannal és Alija Izetbegovictyal kontaktált, az üzletet pedig a Ljublja­nába érkező képviselőkkel kötötte meg. A két legnagyobb botrányért - a maribori repülőtéren felfedezett 120 tonna fegyver és boszniai muzulmán katonák Szlovéniában történt kikép­zése­­ közvetlenül Kucant tette fele­lőssé, azt állítva, hogy ezeket a szállítá­sokat Hasan Vengrétyel és Fikret Ab­­dictyal beszélte meg. A muzulmán katonák szlovéniai kiképzéséről tegnapelőtt közzétett okmánnyal kapcsolatban, amelyet ő maga és Fikret Abdic írt alá, Janša nem közölt cáfolatot, hanem azzal vádolta meg Kucant, hogy az ok­mányt ő jutatta a Mladina című heti­laphoz. Ez ugyanis államtitoknak mi­nősült és csak­ két példányban volt gépelve, az egyik Janisánál, a másik Kucannál van. A véderőminiszter az­zal fenyegeti az államfőt, hogy emiatt bűnvádi eljárást indíttat ellene. (Tanjug)

Next