Magyar Szó, 1996. május (53. évfolyam, 103-127. szám)
1996-05-12 / 111. szám
6 KÉPRIPORT Holdbéli kihalt táj, az 50 km-es szakaszon egy buszt láttunk csak, az is itt letért Semberijába. Félnek és emlékeznek még az emberek Indonéz, norvég és jordániai ENSZ-katona a Horvátországot jelző tábla tövében. Kérdeztem, hogy vannak? A norvég röviden válaszolt: fuckin’ highway. Ez nyilván az egész küldetésére vonatkozhatott A senki földje, a hat sáv itt egybefolyik a betömött lyukakkal, tócsákkal Azt mondták, hogy mer haha, én meg nekik azt, hogy szia. Nem ártott nekik a tűző nap, sivataghoz szoktak Maga a határátkelő Magyar Szó Megtört a jég Csak kevesen emlékeznek már arra, hogy az egykor a Testvériség- egység nevet viselő, 1167 kilométer hosszú autópálya első „áldozata” Stevo Mirjanic szövetségi mezőgazdasági miniszter volt, akit akkor, 1991 tavaszán a szlavóniai útszakaszon a horvát nemzeti gárda tagjai kegyetlenül elvertek. (Parasztjaink némi vágyakozással kérdezhetnék most, hogy a jelenlegi garnitúra nem akar-e véletlenül arrafelé autózgatni...) 1991 végén már az E-70-es autópályán Zágráb és Szlavónbród között teljesen szünetelt a forgalom, Novska, Jasenovac, Okučani, Gradiška, Županja és Orašje környékén már lezárták, sőt le is rombolták a hidakat. Csak Milan Panic, az optimista bicikliző miniszterelnök állította 1992 júliusában, hogy egy kis jóakarat meg egy óra munka kell és ismét járható lesz a Nyugatot és Keletet összekötő legrövidebb európai út. Az UNPROFOR-nak azonban már akkor keserű tapasztalatai voltak a több tízezer taposóaknával, tankakadállyal. Az év szeptemberében Panic, Vance és Owen mégis közleményt írtak alá, amelyben bejelentették az autópálya végleges megnyitását Semmi sem lett belőle, továbbra is csak az ENSZ járművei közlekedtek nagy óvatossággal. 1994 decemberében Akasi a végleges megnyitó napját és óráját is bejelentette, december 21- én Okucaninál és Nova Gradiskánál ünnepségeket is tartottak, még Tudman is végigment az útszakaszon. A civakodás azonban ismét beindult, a horvátok azt állították, hogy az autópálya mentén nem létező államot (Krajinát) jelző táblák állnak. Tavaly május elsején a Villám fedőnevű hadjáratban Horvátország végleg ellenőrzése alá vette az egész szakaszt Zágrábtól Lipovácig. Veréssel kezdődött, kézfogással végződött. Salamoni megoldás: minek kínozná magát a két fél, egymás polgárait úgysem engedik be, de a külföldiek miért ne fizetnének vastagon szakaszonként. Mitrovicától Lipovácig 25 márka az úthasználati díj személykocsira, kamionok biztos, hogy ennek a tízszeresét fizetik. Az első utas egy magyar volt, Seres Attila, a pesti Népszabadság újságírója, aki több száz külföldi újságíró közül talán egyetlenként jugoszláv oldalról érkezett a keddi megnyitóra. Opeljét a jugoszláv parkolóban hagyta, majd a ceremónia után Horvátországból visszasétált velünk. Tízperces magyarázkodás után szabályos vámvizsgálat, felnyílt előtte a sorompó és már integetett is nekünk a senki földjéről, a kéksisakos jordániaiak közül. Remélem, azóta már hazaért. A jég megtört. Mire kikecmeregtünk a parkolóból, és visszafordultunk, már néhány olasz kocsi ott várakozott a sorompónál. Kerül, amibe kerül, de nem kell megkerülniük fél Európát. Belgrádban lehettek, amikor a rádióban hallották, hogy megnyílt az autópálya, veni, vidi és vici. Mi Zágrábot még mindig csak Pesten keresztül érhetjük el, oda kell felutazni vízumért, onnan meg Lipovac több mint ötszáz kilométerre van... SZELI Miklós Klein úr fenyeget-e vagy buzdít-e? Mindenesetre most sem tudom felfogni, hogy mit keres itt a hársfaerdő közepén ő meg a fél világ, a szerecsenek, az oroszok, a norvégek M-16-osokkal vállukon, épp itt, ezen a szakaszon, ahol egykor és nem is olyan régen mindig erősebben ráléptem a gázpedálra, mert itt kezdődött a simább, szélesebb út, itt már éreztem a cédrusok illatát, holott a tengerig még kétszer kellett tankolni. Most csak önjáró lövegek gumijának bűzét, fegyverolaj szagát, enyhe nosztalgiát és erősebb szégyent érzek ezek az idegenek előtt Lehet itt valami baj, ha ilyen horvát vámtisztek kezelik az embert? (Oros András felvételei) 1996. május 12., vasárnap Továbbra is sztrájkolnak Zomborban A pedagógusok nem tettek eleget a községi vezetőség követelésének Mint hét közben jelentettük, Zombor község végrehajtó bizottsága követelte, hogy a pedagógusok azonnal szüntessék be a sztrájkot, mert az törvényellenes, és senkinek se tesz jót, elsősorban az érettségizők isszák meg a levét az egyébként indokolt fölháborodásnak, mert a tanárok tényleg nem lehetnek elégedettek keresetükkel. Persze nem ők az egyetlenek, akik többet érdemelnének, arra azonban a jelek szerint aligha számítottak a községi vezetőségben, hogy éppen a zombori község pedagógusai lesznek azok, akik nem 30 perces órákat tartanak tiltakozásuk jeléül, hanem a teljes munkabeszüntetés mellett döntöttek, míg másutt ilyesmire - legalábbis egyelőre -, nincs példa. Vajdaság más iskoláiban azzal is megelégedtek, hogy rövidített órákat tartanak a sztrájktörvénnyel összhangban. Nos, a zombori község pedagógusainak egy része továbbra is sztrájkol, nem tett eleget a végrehajtó bizottság egyértelmű követelésének, sőt még növekedett is a munkabeszüntetők száma: pénteken már 20 iskolában szünetelt a tanítás és összesen 945 foglalkoztatott sztrájkolt. Nem csoda tehát, hogy a községi képviselő-testület is ezzel a kérdéssel foglalkozott legtöbbet tegnapi ülésén. Két órán át tartott a vita, és mint várható volt, a tanácsnokok többsége támogatta a községi kormány határozatait, amelyek szerint véget kell vetni a sztrájknak és hétfőtől újra folytatni a tanítást mind a húsz iskolában. Egyelőre bizonytalan, hogy eleget tesznek-e ennek az újabb követelésnek a pedagógusok, az viszont világos, hogy szilárd a tiltakozók eltökéltsége, hogy kitartanak mindaddig, míg nem tesznek eleget követeléseiknek. Azzal még véletlenül se elégedtek meg, hogy csütörtökön megkapták márciusi fizetésük második részét, hanem kivárják azt is, hogy kifizessék áprilisi járandóságukat és addig nem veszik föl a munkát, amíg ez nem történik most. Teenag még legalábbis emellett foglaltak állást a tiltakozó pedagógusok... Dragomir Milic, a sztrájkbizottság elnöke is hivatalos volt a képviselő-testületi ülésre. Mint elmondta, a korábbi tapasztalataik alapján a pedagógusok rájöttek arra, semmi értelme nincs a rövidített órák megtartásának. Főleg azok után erősödött bennük az elhatározás, miután az oktatásügyi miniszter nem állta szavát, és nem teljesítette ígéretét a járandóságok kifizetésével kapcsolatban. Megkaptuk ugyan tegnap a márciusi második részt, ám ezzel nem vagyunk elégedettek. Követeljük áprilisi fizetésünket is, és csak akkor hagyunk föl a sztrájkkal, ha ezt is kifizetik. A tanárok eltökéltsége akkora, hogy kitartanak követeléseik mellett, még akkor is, ha netán fölmondással büntetnek meg bennünket. Tudjuk jól, hogy vannak akik a pedagógusoknál is sokkal rosszabb anyagi helyzetben vannak, de az is nyilvánvaló, hogy már évek óta várjuk a javulást, de hiába, és elérkezett az ideje annak, hogy ily módon is kinyilvánítsuk elégedetlenségünket, még akkor is, ha ezt egyesek törvényellenesnek tekintik. Mi vagyunk az egyetlen olyan intézmény a községben, akik százszázalékosnál is nagyobb kapacitással dolgoztunk az elmúlt öt esztendőben, 400 menekült középiskolásunk van, megfeszített tempóban dolgoztunk és az ígérgetésekből már elegünk van. Hogy mikor fejeződik be a sztrájk, arra nem tudok válaszolni - mondta a sztrájkbizottság elnöke, majd következett az időnként igen heves vita a zombori „különlegesség”, hiszen másutt nem „vetemedtek” arra, hogy teljes munkabeszüntetést vezessenek be, legföljebb félórára korlátozták a tanítást 45 perc helyett. Tomislav Drvar, a Demokrata Párt tanácsnoka úgy vélekedett, hogy Zombornak egyáltalán nincs mit szégyenkeznie a sztrájk miatt, sőt éppen ellenkezőleg. Mesebeszéd, hogy nincs pénz ebben az országban, de inkább a luxusautókra meg egyebekre költik, mintsem hogy kifizessék például a pedagógusokat. Kabók István (VMDK) nem értett egyet az előtte fölszólaló Vukašin Vukičević független tanácsnokkal, akinek az a meggyőződése, hogy „valamiféle pártok manipulálnak a pedagógusokkal" és aki nem akar dolgozni, annak föl kell azonnal mondani, hiszen sokan alig várják, hogy munkába álljanak. Kabók kijelentette, végső ideje már, hogy fölhagyjanak a pedagógusok zsarolásával, mert kevés kivétellel becsületesen elvégzik munkájukat és joguk van a tisztességes bérre. Paja Vujko radikális tanácsnok igen konkrét volt. Azt mondta, nemcsak Dragoslav Mladenovic oktatásügyi miniszter volt az, aki mellébeszélt, ami jócskán hozzájárult a sztrájk kirobbanásához, hanem a többi miniszter is félrevezeti a népet, így tett például Jovan Zebić is, aki a családi pótlék rendszeres kifizetését ígérgette, de nem lett semmi abból se... Többen is fölrótták a pedagógusoknak, hogy rendkívül kellemetlen helyzetbe hozták az érettségizőket, hiszen ha a sztrájk folytatódik, a zombori középiskolások végzősei nem pályázhatnak majd az egyetemekre. A középiskolák közül egyébként csupán a Mezőgazdasági Középiskolában folyamatos továbbra is a munka. Mira Lončarević, a gimnázium igazgatónője szerint a pedagógusok követelései maximálisak, beérhetnek kevesebbel is, és nagy felelősség terheli őket, ha továbbra is ragaszkodnak a törvénytelen munkabeszüntetéshez. - Összehívtam a gimnázium tanárait és megmondtam nekik, hogy hétfőn folytatjuk a munkát. Fölhívok minden pedagógust, hogy hagyják abba a sztrájkot a tanárok, a diákok és az állam érdekében is! - mondta az igazgatónő, a községi végrehajtó bizottság tagja. Hogy a fölhívásnak lesz-e foganatja, hétfőn ki fog derülni... HÁTNÁL Árpád