Magyar Szó, 2001. augusztus (58. évfolyam, 172-198. szám)
2001-08-01 / 172. szám
2 KÜLPOLITIKA NEMZETKÖZI FIGYELŐ Polgárháborút akar a kormány egy része Brit lapok szerint Macedóniában éppen ezért kétséges a béketárgyalások kimenetele A BBC tegnap többek között leközölte Francois Leotard-nak, a macedóniai tárgyalásokon közvetítő európai megbízottnak a nyilatkozatát, amely szerint hamarosan megszülethetne a megállapodás a legvitatottabb kérdésben, vagyis az albán nyelv státusával kapcsolatban. Az egykori francia védelmi miniszter ugyanis megállapította, hogy a nyelvhasználatról szóló tárgyalások a végükhöz közelednek, habár, mint mondta, az előrelépések milliméterenként történnek. Derűlátásáról adott tanúbizonyságot, Györgyi Szpaszov, a Szociáldemokrata Szövetség főtitkára, aki szakértőként vesz részt az albán nyelvről szóló tárgyalásokban. .Jelentős előrelépés történt, amely reményeink szerint elfogadható lesz valamennyi résztvevő számára. Szerintünk az a legfontosabb, hogy az alkotmány a macedón nyelvet határozza majd meg hivatalosként az ország egész területén, meg az állam hivatalos levelezésében. A következő cikkely előirányozza majd, hogy mindazon nyelvek, amelyeket a lakosságnak több mint az egyötöde beszél, szintén hivatalosak lesznek, méghozzá összhangban az alkotmány által megemlített más cikkelyekben. Ezek a rendelkezések lehetővé teszik majd az említett nyelvek széles körű alkalmazását Macedónia állami szerveiben, de mindezt a törvényesen előírt körülményekkel összhangban” — tette hozzá Szpaszov. A BBC jelentésének végén hozzáfűzte azt is, hogy Leotard figyelmeztetett arra, hogy senki sem lehet biztos a sikerben. Igaz, mindkét fél azt szeretné, ha a megállapodás megszületne csütörtökig, amikor nemzeti ünnep van Macedóniában — mondta az EU közvetítője. A Financial Times ezzel szemben úgy véli, egyre kisebb a remény arra, hogy megszületik az öt hónapja tartó macedóniai konfliktus tartós megoldása. A londoni újság hangsúlyozza, hogy március óta, amikor az albán lázadók magukra vonták a világ figyelmét a Tetovo környéki állások ideiglenes elfoglalásával, Ali Ahmed és harcosai növelték az általuk ellenőrzött területet Macedónia északnyugati részében. A két felet egy fél kilométer széles övezet választja el, a lázadók a saját oldalukon elég jó útrendszert és benzinkúthálózatot fejlesztettek ki. Ellenőrző pontokat létesítettek és - az EBESZ állításai értelmében - átvették a civil adminisztrációhoz kötődő funkciókat is. Az EBESZ itt megemlíti a közlekedés ellenőrzését és a rendőri feladatok ellátását. A lázadók emellett megerősítették állásaikat Goszdrannál, Debannál és a Tetovótól délre fekvő más albán többségű településeken. Ha az említett két területet sikerülne összekötniük, akkor kettéosztanák Macedóniát. Hasonló módon a macedón kormány egyes tagjai sem akarják a kompromisszumot, és úgy gondolják, a szlávok meg az albánok többé sohasem tudnak majd együtt élni, tehát az ország kettéosztása lenne a legjobb megoldás - tudósít a tekintélyes üzleti napilap újságírója. A The Daily Telegraph a macedón kormány kemény kezűnek nevezett tagjairól ír, akik állítólag polgárháborút szeretnének kirobbantani. A londoni napilap szkopjei tudósítója szerint hétfőn este kitapintható volt a félelem attól, hogy a kormány egyes magas rangú tisztségviselői eltökélték a legújabb béketárgyalások aláaknázását. Ljuben Boskovszki belügyminiszter, akit a lap szélsőséges nacionalistának nevez, még a vele egy húron pendülő Ljubcso Georgievszki kormányfő ellenzi azt, hogy az albánok kulcsfontosságú engedményeket kapjanak. Az újság hangsúlyozza, gyanús körülmények között történt a Boskovszki elleni állítólagos merénylet. Vasárnap ugyanis a tetovogszkopjei közúton megtámadták azt a gépkocsioszlopot, amelyben ott volt a belügyminiszter is. A támadásért az úgynevezett Nemzeti Felszabadító Hadsereget tették felelőssé. Az eseményt teljes egészében felvette az állami tévé, Boskovszki pedig éppen ez után az incidens után szólította fel a macedón erőket, hogy foglalják vissza a február óta elveszített területek nagy részét - írta tegnap a The Daily Telegraph. A The New York Times riportere úgy értékeli, a macedóniai etnikai megoszlás mindkét oldalán a pesszimizmus uralkodott el. Ezen a helyzeten nem sokat javítottak az eddigi ohridi béketárgyalások - állapítja meg a tudósító. Sok politikus, külföldi diplomata meg az egyszerű emberek Macedóniában attól tartanak, hogy a kompromisszumra való esélyek minden alkalommal csökkennek, amikor újra és újra megismétlődik a már ismerős forgatókönyv: tárgyalások, majd pedig újrakezdődő harcok. Minden alkalommal egyre nagyobb a tét. Minden alkalommal megnövekszik a halottak száma, és egyre több embert űznek el otthonából. Tetovo környékén az utóbbi hetekben már valamiféle frontvonal alakult ki. Korábban a lázadók elfoglalták, majd kivonultak azokból a falvakból, amelyekben továbbra is macedón szlávok laknak. A múlt héten azonban több mint 8000 szláv hagyta el a háborús övezetet azt állítván, hogy „etnikai tisztogatás” történt. Az albánok cáfolják, hogy meg akarják tisztítani a térséget a macedónoktól. A fegyveresek szerint a szlávok éppúgy, mint sok etnikai albán, csupán a harcok elől menekülnek. Az igazság azonban az, hogy a lázadók viszonylag nagy területet ellenőriznek, amelyen kevés szláv civil vagy pedig katona maradt. A macedónok egyre inkább felbőszülnek. Az albán lázadók egyik vezére elmondta, hogy a múlt héten a kormányerők tüzérségi támadásában kilenc civil vesztette életét. Ez a frontvonal, elméletileg, eltűnik majd, ha az ígéreteknek megfelelően Macedóniába megérkezik a NATO. Ennek azonban az a feltétele, hogy politikai megoldás szülessen. A NATO 3000 katonája fogja lefegyverezni a lázadókat Az elüldözött albánok azonban úgy vélik, a NATO az albánokat támogatja. A kormány a múlt heti tűzszüneti megállapodás értelmében azt tette, hogy visszaküldte az elmenekült macedónokat otthonukba, hogy így megőrizze a térség többnemzetiségű jellegét. Mintegy 350 macedónt kísértek el a kormányerők három faluba Tetovo környékén. Legtöbbjük azonban kifosztva vagy pedig felégetve találta házát. Az egyik macedón asszony elmondta, hogy nem tér vissza, mivel senki sem szavatolja biztonságát. Szerinte az egyetlen megoldás az, hogy a hadsereg elüldözze az albán lázadókat - írta többek között tegnapi számában a The New York Times. (Márton) A rendőrség ellenőrzi az Aracsinovóba visszatérő albánok okmányait. A szláv lakosság távozik a településről Ukyax Sió Huszonöt lengyel árvízvédelmi szakember menekült meg tegnap az áradó Visztulából, miután a folyó átszakította a védőgátat és elsodorta az azon tartózkodó férfiakat. Akárcsak hétfőn, ezúttal is a kelet-lengyelországi Kamien település közelében történt a gátszakadás. A szakemberek szerint a kamieni körzetben kedd hajnalban a helyzet válságos volt, a gátak több ponton alig tudtak ellenállni a víztömeg nyomásának. Az árhullám hétfő éjszaka érte el Varsót, ahol több ezer turista „várta” már a nem mindennapi látványosságot: a Visztula ellepte a rakpartokat és több folyóparti sörözőt elöntött. A főváros tisztségviselői a varsói állatkert sorsa miatt aggódtak, ugyanis ezen a folyószakaszon a legalacsonyabb a töltés. Az állatkert „lakóinak” Noé idejére emlékeztető kimenekítésére azonban nem került sor. Képünkön kilakoltatják Sokolniki falu lakosságát, miután a Visztula kiöntött medréből. Lengyelországot már napok óta pusztító árvizek sújtják Elmélet és gyakorlat harca és Kelet-Európa újonnan alakuló, demokratikusnak mondott többpárti társadalmaiban továbbra is az útkeresés a jellemző. A hidegháború utáni nagy eszmei-politikai változás lebontotta ugyan az egykori egyeduralmi pártállamokat, a pártok egyeduralmi törekvései azonban megmaradtak. Ami nem meglepő, hiszen a többpárti demokráciában is arra törekszenek a politikai pártok és mozgalmak, hogy a választásokon történő megmérettetés után erejüknél fogva bizonyos hatalmi pozíciókat szerezzenek maguknak a társadalom egészében. Ezek a hatalmi pozíciók azonban attól függnek, hogy milyen ideológiai avagy gyakorlatias alapokon nyugszik az illető társadalom. Jellemző módon a posztkommunista közösségekben még mindig elsősorban az eszmei beállítottság a követendő, ami részben azzal is magyarázható, hogy az elmúlt több mint fél évszázadban az eszme uralkodott az érdek, a gazdaság, a tényleges szükségletek fölött. A napokban Belgrádban a sajtóközpont szakemberek véleményéből válogatva szokásos értékelést adott közre arról, hogy az új jugoszláv, illetve szerbiai társadalmi közösség milyen véleményen van köznapi életéről és távlati kilátásairól. Megállapították, hogy a közvélemény nagy része a tavaly októberi események után bizalommal tekintt a változásokat hozó erők munkájára, ez a bizalom 9 hónap után is megvan még, a lelkesedés azonban leapadt. Érthető is, hiszen az ígéretekből kevés valósult meg, legalábbis abból, ami a gyors társadalmi és pénzügyi föllendülést helyezte kilátásba. Az országot irányító hatalmi pártszövetség belső megosztottságának folyamata nem lelkesíti az emberek többségét, bár úgy vélik, hogy ez a szövetség még jó ideig megmarad, már csak azért is, mert a közakarat nem engedi meg, hogy befejezetlenül hagyja a társadalom átalakítására irányuló munkáját, azaz megszegje a választóknak adott ígéreteit. Bizonyos, hogy a nemzetközi fellépés terén elért sikerek a legkézzelfoghatóbbak, és ez öregbíti az új hatalom tekintélyét. A belső problémák halmozódása azonban aggodalmat kelt, és megnehezíti a szövetség és a köztársasági kormányzat tevékenységét is. Ez arra utal, hogy a nemzetközi kapcsolatok révén megszerzett támogatás kielégítő, a támogatás anyagi részének elmaradása viszont aggasztó, mert ismétlődik a múlt: emlékezetes, hogy például a Bosznia és Hercegovina nemzetközi támogatása körül kialakult huzavona évekig lelassította a tervezett társadalmi, gazdasági és politikai átalakulás ütemét, és most, hogy a Jugoszláviára vonatkozó adományozói értekezlet némi késedelem után kijelölte az európai országok akciótervét, félő, hogy a már látott lassúság közösségünkben is szükségtelen bonyodalmakat okoz. A jugoszláv szakemberek emlékeztetnek arra, hogy térségünkben is föllelhető az ideológia és a gyakorlatiasság közötti összecsapás. Jellemző, hogy például a szerbiai kormány, főleg Dindic miniszterelnök, a gazdasági átalakulás, a reformok gyakorlatias híve, gyorsan , határozottan akarja áthidalni azt a szakadékot, ami az elmúlt évtized jugoszláviai és a körülöttünk levő országok gazdasági fejlődése között tátong. Ennek a gyakorlatias hozzáállásnak azonban nehézségei is vannak, mégpedig elsősorban a szociálpolitika területén, ami nem is csoda, ha tudjuk, hogy tíz év romboló politikája, háborús viszontagságai, nemzetközi elszigeteltsége amúgy is lelassította az ország gazdasági és társadalmi fejlődését. Persze több változata van a reformpolitikának, az egyik a gyors intézkedés, amire mondjuk Brazíliában, Mexikóban, Izraelben is volt példa, de ez a társadalom nagy belső megrázkódtatásával jár. A jugoszláv elképzelés enyhébb formában igyekszik megteremteni a változtatások feltételeit, ám ehez mindenekelőtt jelentős külföldi anyagi támogatásra van szükség, ez a támogatás, noha számos ígéretet kaptunk, mindmáig elmaradt, illetve csak kis mértékben valósult meg. A kormányzatnak ez a pragmatizmusa tehát nem a látványos eredményeken alapul, ezért az ellene irányuló támadások is számottevőek. A másik lehetőség az volna, aminek útját a posztkommunista társadalmak többsége bejárta: az ideológiai változtatás tervezete szerepel az első helyen, utána következhet a rá épülő gazdasági reform. Ez a módszer elméletben ismertebb a jelenlegi társadalmak számára, hiszen eddig is ideologizált társadalomban éltünk. Amikor az egyik eszme megbukik, másikkal kell helyettesíteni, ha találnak megfelelőt. Ez a másik út általában az előzőnek az ellentéte, ezért történt meg Bulgáriában, Romániában, Macedóniában, részben Szlovákiában is, hogy a kommunista ideológia bukása után helyét a nacionalista ideológia töltötte be. A sikerekről hű képet adhatnak ezeknek a társadalmaknak a belső problémái és kültevékenységének nehézségei. Ha tehát az eszmei megalapozottságú társadalmi irányvétel ütközik a gyakorlatias, a gazdasági mércéken alapuló próbálkozásokkal, akkor a belső fejlődésben óhatatlanul megtorpanás következik be. A jugoszláv gazdasági és pénzügyi szakemberek figyelmeztetnek arra, nehogy a jelenlegi hatalmi pártkoalíción kiütköző ellentétek hasonló folyamathoz vezessenek. Nevezetesen meg kell akadályozni, hogy olyan pártok vagy csoportok alakuljanak ki, amelyek valamilyen eszmeiséget fölébe helyeznek a reformtörekvéseknek, mert akkor a társadalmi fejlődés lelassul vagy esetleg visszájára fordul. JAKOBSZ István Mentik a lakott vidékeket Szicília szigetén. Az ismét működő Etna ugyanis mindinkább veszélyezteti a lakosságot Clinton volt amerikai elnök Har Jem lakosai- nak gyűrűjében. New Yorknak ebben a részében nyitott irodát magá- ■ nak 2001. augusztus 1., szerda