Magyar Szó, 2002. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

2002-02-23 / 44. szám

14 SZABADIDŐ M AS VALÓSÁGOK Új dimenziók nyomában A tudósok ma már egyáltalán nem tartják a nagy képzelőe­rejű sci-fi írók szüleményének a további dimenziók, más valósá­gok létezését. A mi világunk ugyan csak 3 koordinátából épül fel, amelyek kiterjedése végtelen az Univerzumban. Némely tudósok azonban előálltak már azzal a feltételezés­sel, hogy a további dimenziók véges kiterjedésűek is lehetnek, és gömbszerű, vagy más geometriai alakzatok köré koncentrá­lódnak. De elhangzott már az az elképzelés is, hogy a kvartok­nak lehetnek más jellemzőjű megfelelői egy másik valóságban. A Chicagói Egyetem Enrico Fermi Intézetében dolgozó Dr. Maria Spiropu­­lu arra a régi kérdésre keresi a választ, hogy miből állhat a Világegyetem, illetve a gravitációs erő. Ezzel összefüggően pe­dig azt, minden körülmények között igaz marad-e a gravitációról elfogadott fizikai törvényszerűség, vagy sem. Véleménye szerint kutatásai majd olyan válasszal felelnek ezekre a kérdé­sekre, amely minden bizonnyal rámutat majd arra is, hogy a valóság sokkal bo­nyolultabb annál, mint ahogy képzeljük. Munkájával kapcsolatban tartott előadá­sa, éppen ezért nagy érdeklődésre tart­hatott számot az AAAS 2002-es konferen­ciáján, Bostonban. Maria Spiropulu előadása ezekkel a szavakkal kezdődött : „Ma a teret és az időt nagyrészt statikus kérdésként fogjuk fel, és az egyenleteket is ennek megfelelően próbáljuk megoldani. Azonban kezdünk rájönni, hogy a legna­gyobb méretekben, vagy a legkisebb méretekben az idő és a tér nem statikus, hanem dinamikusan változó. Egyelőre nem ismerjük, hogy ilyen méreteknél mi is törté­nik, meg sem tudjuk magyarázni, így, magyarázat híján el kell gondolkodnunk azon, hogy ezekben az esetekben nem plusz dimenziók lépnek-e be a képbe?” Természetesen Spiropulu nem pusztán egy érdekes elméle­ti probléma felvetése miatt szólalt meg a konferencián, hanem ismertette e területen végzett eddigi kutatásainak eredményeit, illetve azt, hogy vizsgálódásai milyen irányban haladnak. A vizsgálataikat nagyenergiájú ré­szecskék ütköztetésével végezik, amelyek megfigyelésével lelepleződ­hetnek a további dimenziók létét fel­fedő jelek. A kutató arra számít, hogy rövidesen sikerül majd megfi­gyelniük egy ilyen eseményt. Véleménye szerint leginkább egy graviton megjelenése várható, amely az a feltételezett részecske, amely a gravitációt „hordozza magában”, amely éppen egy másik dimenzióba áramlik át. A kísérleteiben Spiropulu is ezt sze­retné előidézni. Ehhez majdnem fénysebességgel száguldó protono­kat ütköztet antiprotonokkal, véle­ménye szerint az ütközés során mér­hetően felismerhető lesz egy gravi­ton megjelenése, majd eltűnése egy másik dimenzióban. A kutatónő biztos abban, hogy a jelenleg is folyó munkájával képes lesz bizonyítani más dimenziók léte­zését, és optimista becslései szerint ezekről már 2005-ben tájé­koztatni tudja a tudóstársadalmat. (American Association for the Advancement of Science) A fizikai világkép nem azzal igazságtalan, amit állít, hanem azzal, amit elhallgat. C. F. von Weizsackei A CERN laboratóriumában dolgozó tudósoknak a világon elsőként sike­rült fogva tartaniuk az univerzum egy legrejtélyesebb építőelemét, az antianyagot, így végre lehetőségük lesz jobban megismerni az antirészecskék világát. Bár a Chicago közelében található Fermilab ré­szecskegyorsítójában 1996-ban már kimutatták hét antihidrogén atom jelenlétét, azok közel fénysebességgel mozogtak, ezért a kutatóknak nem tudták bővebben tanulmányozni azokat. A részecskefizika standard modellje szerint minden egyes részecskének van egy megfelelő antirészecskéje, amely ugyanakkora tömeggel és ellentétes töl­téssel rendelkezik. A páros egymással érintkezve megsemmisül, és egy energia­­robbanás keletkezik. A kutatók már rég­óta szeretnék megtudni, hogy vajon fel lehet-e használni ezt az energiát, de túl­ságosan bonyolultnak találták az anti­­atomok előállítását és irányítását. Most a Genf közelében található CERN (European Laboratory for Particle Physics) kutatói úgy gondolják, hogy ösz­­szesen hétezer antiatomot sikerült előállí­taniuk. A Harvard Egyetemen dolgozó Gerald Gabrielle által vezetett csoport erős mágneses mezők segítségével ejtette foglul az antiprotonokat, melyeket a CERN részecskegyorsítójában, a kísérleti ütközések során keletkezett törmelékek között találtak. Ekkor bevezettek egy antielektron (pozitron) sugarat, és egy elektromos mező segítségével megpróbál­ták lelassítani és összehozni a különböző típusú részecskéket. Amikor a kutatók egy elektromos mező hatásának tették ki a részecske­csapdát, akkor néhány részecske nem tu­dott megmozdulni, ami arra utal, hogy a töltéssel rendelkező antirészecskékből semleges antihidrogén atomok jöttek lét­re. Gabrielle nem tudja, hogy pontosan mennyi atomot tartanak fogva, de szerin­te csupán annyi energiát lehetne nyerni belőlük, amennyivel még egy csésze ká­vét sem lehetne felmelegíteni. A tudós reméli, hogy az antihidrogén atom spekt­rumának megmérésével sikerül majd be­bizonyítania a felfedezést, amikor a CERN részecskegyorsítóját újra üzembe állítják. (New Scientist) Magyar Szó AZ ANYANYELVI NAP Kihalás fenyegeti a világ nyelveinek felét Kihalás fenyegeti a világ mintegy hatezer beszélt nyelvének felét, és velük együtt elveszhet az emberi tudás egy jelentős része - állapítja meg legújabb ta­nulmányában az ENSZ oktatási, tudományos és kul­turális szakosított szervezete, az UNESCO. A csütörtökön nyilvánosságra hozott tanulmány címe: A vi­lág kihalással fenyegetett nyelveinek atlasza. A felmérést a kö­zelmúltban elhunyt magyar származású ausztráliai nyelvész, Stephen Wurm szerkesztette, aki mintegy félszáz nyelvet be­szélt. A világnyelvek - mint az angol, a francia, a spanyol, az orosz vagy a man­darin kínai - egyre gyorsuló ütemben szorítják ki a kis vagy kisebbségi nyelve­ket. A folyamat valójában már több ezer év óta tart, az emberi társadalom változásának természetes velejárója, de nem olyan drámai gyorsasággal, mint amilyennel az utóbbi háromszáz évben zajlik. Háromezer vagy annál is több még beszélt nyelv kisebb vagy­ nagyobb ve­szélyben van, vagy már szinte kihalt - olvasható a tanulmányban, amely tulaj­donképpen egy 1996-ban megjelent el­ső ilyen munka bővített és átdolgozott kiadása. A tanulmányban a világszerve­zet térképsorozaton mutatja be azokat a „válságterületeket”, amelyeken az ott élő lakosság anyanyelve akár egy kicsit is veszélyben van. Az UNESCO szerint bármely nyelv kihalása azt jelenti, hogy kevesebb lett a nyelv eszközével kifejezhető teljes emberi gon­dolatkincs. Ezt azzal támasztja alá, hogy például sok nagyon hasznos gyógynövényt csak hagyományos kultúrákban élő em­berek ismernek. Ha ezeknek az embereknek a nyelve vagy kul­túrája kihal, akkor e növények, illetve gyógyító hatásuk ismere­te is elvész - hangoztatják a tanulmányt készítők. Világ- vagy földrészekre lebontva az utóbbi száz év során Amerikában és Ausztráliában volt a legsúlyosabb a helyzet. Az ötödik kontinensen a körülbelül 1970-ig tartó agresszív asszimi­lációs politika eredményeképpen mára több száz bennszülött nyelv halt ki. De Európában is veszélyben van mintegy ötven nyelv, közöttük a nagy-britanniai kelta nyelvek, illetve több is a Skandináviában és Észak-Oroszországban beszélt számi vagy lapp nyelvek közül, és a cigány nyelvek különféle változatai. Ázsiáról szólva a tanulmány szerint bizonytalan a sorsa több kínai kisebbségi nyelvnek, Afrikában pedig hanyatlóban van a kontinens mintegy ezernégyszáz helyi nyelve közül öt-hatszáz, s körülbelül 250- et közvetlen veszély fenyeget. Egy-egy nyelv kihalásának többféle oka lehet: az adott ország kormányának ki­sebbségelnyomó politikája, a gazdasági ésszerűség diktálta asszimiláció, a nép­­vándorlás, betegségek és a természeti ka­tasztrófák. Az UNESCO szerint jószándékkal a legveszélyeztetettebb nyelvek is megmenthetők a kihalástól. Japánban az állami nemtörődömség ha­tására az 1980-as végére már mindössze nyolc idős ember beszélte az ainut Hok­kaido szigetén, de az azóta indított tá­mogatási programmal sikerült újjáélesz­teni a nyelvet. Ma az írországi lakosság három százalékának anyanyelve a kelta eredetű ír nyelv - a szigetország nyugati és déli végein élnek ezek az emberek -, de az állam nyelvpolitikájának hatására (az angol mellett mindenütt kötelező az ír felirat, és diplomát szerezni már csak úgy lehet, hogy az ille­tő sikeres nyelvvizsgát tesz írből) ma már a lakosság 11 százalé­ka beszél írül is. Az UNESCO úgy időzítette a tanulmány nyilvánosságra ho­zását, hogy egybeessen a szervezet által kijelölt Nemzetközi Anyanyelvi Nappal. 2002. február 23., szombat A görög zeneszerző, Mikis Theodorakis menedzsmentje tiltakozásának adott hangot a Nemzetközi Olimpiai Bizottság illetékesei előtt, szerin­tük ugyanis alapvető szerzői jogsértés történt... Theodorakis hiányolja, hogy a Téli Olimpia meg­nyitóján az ő engedélye és nevének említése nél­kül játszották el a Canto Olympico című szerze­ményt Salt Lake City-ben. A zeneszerző - mint mondta - nemcsak a szerzői jogok súlyos megsér­téseként értékeli a történteket, hanem véleménye szerint az ő személyét, sőt egyenesen Görögorszá­got is kompromittálták a szervezők. Theodorakis az említett művet a NOB felkérésére írta még az 1992-es Barcelonai Olimpiára. Bár a Canto Olympico akkor csendült fel, amikor az olimpiai lángot bevitték a stadionba, azt azért Theodorakis szerint igazán megtehették volna, hogy a szerző kilétét háttérinformáció gyanánt a rendezvényt sugárzó televíziók rendelkezésére bo­csátják, és a közvetítésekben valamilyen formában leadják. (ZeneFórum) E­daírd Mkmiat­ : diadalmas visszatérés Tíz héttel a vese-transzplantációt követően Kurt Masur New Yorkban ismét kezébe vehette a kar­mesteri pálcát. A New York-i Filharmonikusok 74 esztendős zenei igazgatója és vezető karnagya élet­­erősebbnek tűnt, mint valaha... New York közönsége felállva, 15 perces tapssal köszöntöt­te a művészt, akin november 29-én hajtották végre a ko­moly beavatkozást korábbi hazájában, Lipcsében. A do­nor Masur unokafivére volt. A karnagy most meghatottan lépett ismét az emelvényre, magához ölelte a szólistákat és kezét a szívére téve üdvö­zölte a publikumot. Az ünneplés - amellett, hogy az operációt követő visszatérés ön­magában is nagy esemény - azért is kijár Masurnak, mivel ezzel a szezonnal befejező­dik 11 éve tartó New York-i tevékenysége, helyét az amerikai Lorin Maazel veszi át, ő maga pedig röviddel 75. születésnapja előtt Párizsba költözik, hogy a Francia Rádió Nemzeti Zenekarát irányítsa. Február közepéig azonban még a New York-i Filharmo­nikusok élén dirigálja többek között a Trisztán és Izoldát, melyet nem véletlenül tűz­tek műsorra, hiszen Masur egyik kedvence. Természetesen az sem véletlen, és népsze­rűségének vitathatatlan bizonyítéka, hogy májusban Thank You, Kurt Masur címmel háromhetes rendezvénysorozattal mondanak köszönetet a mester több mint egy évti­zedes munkájáért New Yorkban, mellyel párhuzamosan egy tíz CD-ből álló gyűjte­mény is napvilágot lát Kurt Masur at the New York Philharmonic címmel. (Zene- Fórum) Megkerült az ellopott Chagall-festmény Egy kansasi postahivatalban bukkantak rá arra a Marc Chagall-képre, amit 2000-ben loptak el a New York-i Zsidó Múzeumból. A mű értéke megközelítőleg egymillió dollár. A korábban ellopott kép a művész Vityebszk felett című festményéhez 1914-ben készült előtanulmány. A fest­ményt Bella Meyer, Chagall unokája vizs­gálta meg, és felismerte a nagyapja mun­káira jellemző jegyeket, valamint a kép hátulján számokra bukkant, melyekkel a festő minden képét ellátta. A képet 2000 júniusában lopták el a mú­zeumból egy fogadás alkalmával. Másfél évvel később a Kansas államban lévő Topeka postahivatalába küldemény ér­kezett „nem kézbesíthető” (a címzett is­­meretlen) felirattal, amit ott azonosítás céljából felbontottak. Később New Yorkba küldték hitelesítésre. Az FBI egyelőre vizsgálja a rablási ügyet, melynek lezárása után a képet visszaszolgáltatják a Zsidó Múzeumnak. A Vityebszk felett című, 1914-ben készült festményen egy férfi látható kezében bottal, hátán nagy zsákkal, amint épp egy falu utcája felett lebeg. (origo) Hozzávalók 4-6 személyre: 1 kg sovány marhahús (lapocka), 6 dkg füstölt szalonna, 8 dkg olaj, 2 evőkanál si­ma liszt, 2 gerezd fokhagyma, 1-1 ág rozmaring, kakukkfű és petrezselyem, 2-3 zsályale­vél, 2 szem szegfűszeg, 1 sercli, 2,5 dl száraz vörösbor, só, frissen őrölt bors, marhahús­leves felönteni Előkészítés: A szalonnát levágjuk a bőréből, majd a tűzdeléshez vékony csí­kokra vágjuk, a húst megmossuk, leitatjuk, megtűzdeljük a szalonnacsíkokkal, majd köröskörül jól besózzuk, borsozz­uk, egy kevés olajjal bekenjük és liszttel meghintjük. A fokhagymát megtisztítjuk, a rozmaringot, a kakukkfüvet, a petre­zselymet és a zsályaleveleket megmossuk. Elkészítés: A sütőt 200 fokra előmelegítjük. Egy tepsiben forróra hevítjük az olajat, a hús minden oldalát hirtelen szép barnára elősütjük benne, majd felönt­jük egy kis húslevessel, hozzáadjuk a fokhagymát, a rozmaringot, a kakukkfüvet, a petrezselymet, a zsályát, a szegfűszeget és a kenyérdarabot. A sütőben kb. 1 órán át pároljuk, közben gyakran forgatjuk és a szaftjával locsolgatjuk. Ekkor rá­öntjük a vörösbort is, a tepsit alufóliával letakarjuk, majd a húst készre pároljuk. Am­ikor a sütőből kivesszük, hagyjuk még egy kicsit állni. A kenyeret kivesszük, a húst felszeleteljük, tányérokra tesszük és a szaftjával meglocsoljuk. Köretként sült krumplit és friss zöldséget ajánlunk hozzá.

Next