Magyar Szó, 2002. április (59. évfolyam, 77-100. szám)

2002-04-16 / 88. szám

2 KÜLPOLITIKA NEMZETKÖZI FIGYELŐ Powell egyelőre nem járt sikerrel A közel-keleti állapotok az Egyesült Államok érdekeit is veszélyeztetik A brit média tegnap nagy teret szentelt Colin Powell ameri­kai külügyminiszter közel-ke­leti missziójának. A jelentések közös nevezője, hogy a ború­látó cikkírók bizonytalan ki­menetelűnek nevezik az otta­ni helyzetet. A BBC tegnapi híre szerint Colin Powell amerikai külügyminiszternek még mindig nem sikerült áttörést elérnie közel-keleti béketeremtő kör­útján. A tárcavezető azt mondta Arafatnak, te­gyen eleget kötelezett­ségének, és vessen véget az izraeli polgári szemé­lyek ellen irányuló pa­lesztin erőszaknak. Po­­wellnek nem sikerült határozott választ kicsi­karnia az izraeliektől a ciszjordániai behatolá­sok felfüggesztéséről. Az izraeli hadsereg min­dössze annyit közölt, hogy újra megnyit olyan területeket, amelyeket korábban zárt katonai övezetté nyilvánított. A THE DAILY TE­LEGRAPH szerint Po­well igyekszik megmen­teni a küldetését a kudarctól, miután az izraeli kormány nem volt hajlandó fontolóra venni a palesztinok azon javaslatát, hogy az izraeli hadsereg vonuljon ki a városaikból. Már Po­­wellnek az Arafattal folytatott meg­beszélései után adott nyiltkozata is sokatmondó: a három órán át tartó tárgyalásokat követően az amerikai külügyi tárcavezető annyit mondott, hogy „ez egy hasznos és építő jelle­gű” találkozó volt. Valójában az tör­tént, hogy a két politikus előadáso­kat tartott egymásnak - értékeli a történteket a DT. A konzervatív lap foglalkozik az amerikai elnök állás­pontjával is: Bush kormányzata elein­te igyekezett elkerülni a beavatkozást a közel-keleti békefolyamatba, de a válság olyannyira elharapózott azóta, hogy az USA veszélyben érzi az érde­keit a régióban. A The Daily Teleg­raph a palesztin vezető manőverezé­sét is elemzi. Az újság az izraeli had­sereg forrásait idézi, hogy Arafat va­lószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy inkább saját támogatói hajtsanak végre támadásokat és öngyilkos me­rényleteket Izrael ellen, mintsem más olyan radikális iszlám csoportok - például a Hamász -, amelyek fölött nincs befolyása. A DT szerint így megnőtt Arafat népszerűsége saját támogatói között, ám egyúttal a hely­zet foglyává is lett, hiszen ha a Po­­well-misszió kudarcot vall, inkább a száműzetést választha majd, mintsem hogy belemenjen olyan rendezési feltételekbe, melyeket a palesztinok megalázónak tartanak. A THE GUARDIAN fontosnak tartja megemlíteni, hogy Powell va­sárnap mosoly nélkül vált el Arafat­­tól, míg pénteken, Saron társaságá­ban szélesen mosolygott az újságírók előtt. A THE INDEPENDENT vezér­cikkben is foglalkozik a témával, és ebben megállapítja: a mostani borús jelek ellenére is akad két olyan re­ménysugár, amely a végső rendezés felé mutat. A lap szerint az egyik az, hogy minden forgalomban lévő ren­dezési terv végső soron egy olyan Iz­raellel és egy olyan palesztin állam­mal számol, melynek biztonságát e két fél, valamint a nemzetközi közös­ség garantálja. A másik ilyen jel az - vélekedik az Independent -, hogy ebben a rendezési folyamatban most már az Egyesült Államok is részt vál­lal, és fontos elemként emeli ki, hogy a „koráb­ban nem egyenlő mér­cével mérő” Bush elnök is követelte most már az izraeli csapatok vissza­vonását a palesztin terü­letekről. A BBC jelentése sze­rint a svájci LA TRIBU­NE DE GENEVE ugyan­akkor úgy tartja, hogy Powell körútjának első három napja semmiféle eredményt nem hozott. A lap rámutat arra, hogy az amerikai kül­ügyminiszter folytatni készül ingázó diplomá­ciáját a Közel-Keleten - valamint Szíriában és Libanonban is -, és mindenkit mér­sékletre szólít fel. A svájci újság sze­rint nehéz szabadulni attól a benyo­mástól, hogy ez a dicséretes törekvés túl későn jött létre a két leginkább érintett fél számára. Az újság úgy véli, hogy mind az izraeliek, mind pedig a palesztinok úgy hiszik: az idő nekik dolgozik. A német lapok eközben terrortá­madásnak értékelik a múlt héten egy tunéziai üdülőhely zsinagógája előtt felrobbant teherautó esetét, annak ellenére, hogy a tunéziai kormány azt közölte: baleset történt. A FRANKFURTER RUNDSCHAU sze­rint a dzserbai merénylet kemény sokk volt a németek számára, akik mindeddig úgy látták: ők biztonság­ban érezhetik magukat. A lap felteszi a kérdést: milyen országot lehet ter­rorizmusmentesnek nevezni, ha ilyesmi előfordulhatott egy olyan, szi­gorú belbiztonsági ellenőrzés alatt élő államban is, amilyen Tunézia. Európának nincs más választása, mint hogy mindent megtegyen a vi­lág tűzfészkeinek kioltásáért - szűri le a következtetést a frankfurti napi­lap és hozzáteszi: még akkor is, ha az nehéz, igen soványka eredményt hoz. Mint például az EU-elnökséget betöltő Spanyolországnak a közel-ke­leti közvetítési kísérlete. A BERLI­NER ZEITUNG is azt hangoztatja, hogy a terrorizmus elleni háború megnyerésének kulcsa a béke létre­jötte Izrael és a palesztinok között. Az újság szerint még nem tudni, hogy melyik terrorista csoport áll a tunéziai zsinagóga elleni támadás mögött, ám azt tudjuk, hogy a közel­­keleti konfliktust évtizedek óta egyik terrorista nemzedéket hozta létre a másik után. Ezért a terrorizmus elle­ni háborút nem lehet megnyerni a közel-keleti béke nélkül - véli a lap. (Márton) Saron izraeli miniszterelnök Kirohanás Duray ellen A budapesti nagygyűlésen elhangzott beszéde idézte elő a kemény szlovák bírálatokat Adja vissza képviselői mandátumát a Fidesz budapesti nagygyűlésén elhangzott beszéde miatt Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnöke - követeli Pozsonyban a magyarellenes kirohanásairól is­mert ellenzéki erő, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS). Az SNS hétfőn nyilatkozatban jelezte: indítványozni fogja a parlament mentelmi bizottságánál, hogy a bizott­ság és a parlament plénuma Durayt szólítsa fel képviselői mandátumának visszaadására, mert budapesti kijelentése­ivel egyértelműen az irredentizmus pártjára állt. Nyilatkozatában az SNS Duray pártját, az MKP-t is fel­szólítja, hogy nyilvánosan határolódjon el alelnöke Buda­pesten elhangzott - „Szlovákiát gyalázó ártalmas” - kije­lentéseitől, mert ha az MKP ezt nem teszi meg, akkor Du­ray kijelentéseit az SNS a magyar párt hivatalos álláspont­jának fogja tekinteni, és a hivatalos szlovák állami szerve­ket felszólítja, hogy a hatályos szlovák jogszabályok értel­mében járjanak el Duray Miklós és a Magyar Koalíció Párt­ja ellen. Az SNS már januárban feljelentette Durayt azért, mert magyarigazolványt kért, s ezzel az SNS szerint megszegte a szlovákiai törvényeket, s ezt tette akkor is, amikor egy al­kalommal azért maradt távol a szlovák törvényhozás fon­tos üléséről, mert a magyar Országgyűlés kedvezménytör­vényt szentesítő ülésén vett részt - hangzanak az SNS vád­jai. Magyar Sió 2002. április 16., kedd „Virtuális polgárháború” A magyarországi választási kampány nemzetközi sajtóvisszhangja Orbán mozgósítja híveit címmel számolt be hétfőn a Frankfurter All­gemeine Zeitung című konzervatív lap a budapesti Kossuth téren a kor­mánypártok által rendezett nagygyű­lésről. Matthias Rüb „komoly becslé­sekre” hivatkozva félmillióban adta meg a résztvevők számát. Orbán a fal­ra festi az ördögöt címmel és Virtuá­lis polgárháború minden szavazatért alcímmel közölt tudósítást a szociál­demokratákhoz közel álló Frankfur­ter Rundschau című újság. Ulrich Glauber meglátása szerint a MIÉP első fordulós kudarca óta a Fidesz- Magyar Polgári Párt teljesen magára maradt. Orbán csak abban remény­kedhet, hogy a 71 százalékos részvé­teli arány a szavazás második forduló­jában még tovább emelkedik. „A haza veszélyben van” - idézte a Frankfurter Rundschau Duray Mik­lósnak, a szlovákiai magyarság „uszí­tó” politikusának a Kossuth téren el­hangzott kijelentését. „Duray a nagy­gyűlésen leplezetlenül szólt a 15 mil­lió magyar jövőjéről”, ami Glauber szerint megkongatta a vészharango­kat a szomszédos államokban. A tu­dósító kitért az első forduló óta zajló, sok embert taszító „virtuális polgár­­háborúra" is, megírva: e-mailekben, SMS-üzenetekben és mobiltelefonos hívásokban egyesek nemzeti kataszt­rófát jósolnak egy kormányváltás ese­tére. A Die Presse című konzervatív, és a Der Standard című liberális bécsi lap hétfőn „Orbán Viktor óv a múlt erőitől”, illetve „Orbán Viktor: Igent fogtok mondani?” címmel számolt be a Fidesz-Magyar Polgári Párt szombati nagygyűléséről. A Die Pres­se arról írt, hogy a tömeg szinte vége­láthatatlan volt a Kossuth téren, meg­említette a létszámra vonatkozó ren­dőri, illetve ellenzéki becsléseket, majd azt írta: akárhogyan volt is, Or­bán Viktor, akinek pártja meglepe­tésszerűen a második helyre került a szocialisták mögött a választások első fordulóján, Budapestre invitálta hí­veit, s azok tömegesen jöttek. A nagy­gyűlés célja az volt, hogy a jobboldali politikai tábor minden erejét mozgó­sítsa és motiválja a választások máso­dik fordulójára. A Der Standard című liberális lapban a tudósító, Gre­gor Mayer félmillió résztvevőről szól, s megállapítja: vasárnap a még nyi­tott 131 választókerületből 85-ben kellene győzni a jobboldal jelöltjei­nek, ami valószínűtlennek látszik. „És a közép-európai politika 38 éves ifjú csillaga, aki négy éven át uralko­dott az országon, nem tud megbékél­ni a hatalom fenyegető elvesztésé­vel... A hétfői román lapok többsége külföldi hírügynökségek és rádiók tudósításait ismertetve számolt be a Fidesz szombati választási nagygyűlé­séről, a Cotidianul pedig vezércikket szentelt a választásoknak. Orbán Vik­tor számára sajnálatos módon a hatá­ron túli magyaroknak nincs szavazati joguk Magyarországon, mert ha len­ne, egészen másként alakult volna a magyarországi választások első fordu­lójának eredménye a Fidesz számára - írta a Cotidianul. A keresztényde­mokrata irányultságú lap főszerkesz­tője írásában hangsúlyozta: a hatá­ron túli magyarokért politikai és gaz­dasági szempontból a Fidesz tette a legtöbbet, a kedvezménytörvénnyel politikai identitást is felajánlott a ha­táron túli magyar közösségeknek. Míg Orbán veresége Magyarország számára csak természetes és feltehe­tően szükséges változást fog jelente­ni, addig a határon túli magyarok számára - elsősorban Romániában - a magyar-magyar párbeszéd és a szervezeteiken belüli erőviszonyok módosulását vetíti előre - vélte a Co­tidianul. Az MSZP nem fogja meg­szüntetni a Sapientia erdélyi magyar magánegyetem anyagi támogatását, a kedvezménytörvény végrehajtását, de az elképzelhető, hogy jobban megné­zik, mire adjanak pénzt, Magyaror­szág kevesebb tervben fog szerepet vállalni. A budapesti politikára talán a Romániai Magyar Demokrata Szö­vetség a legérzékenyebb. Bár Orbán kormányzása nem volt képes az RMDSZ-ben Toró T. Tibor Reform Tömörülését hatalomra juttatni, a szocialisták esetleges győzelme a Markó Béla és Verestóy Attila nevével fémjelzett csoport erősödését hozza magával. Budapest erkölcsi és anyagi támogatása nélkül a Reform Tömö­rülés elszigeteltebb lesz, Tőkés Lász­ló református püspök pedig feltehe­tően kikerül a közéletből - hangsú­lyozta a Cotidianul vezércikke. Az Adevarul című lap külön kommen­tárt szentelt annak, hogy a magyaror­szági jobboldal „túllicitálja a naciona­lista érzelmeket”. A lap szerint világo­san látszik, hogy az első választási for­duló eredményétől sokkolt Orbán Viktor magyar miniszterelnök utolsó megoldásként az agresszív naciona­lizmus kártyáját igyekszik kijátszani, s ezzel egyebek között megpróbálja az Országgyűlésből kikerült szélsőjobb­­oldali MIÉP szavazatait megszerezni. A Fidesz kivitte a tömegeket az utcá­ra - írta a Curentul című lap, amely úgy vélte, hogy a szombati, a MIÉP segítségével szervezett megade­monstráció láttán elgondolkodhat­nak azok a politikai elemzők, akik az első forduló rendkívül szoros ered­ménye után már a szocialisták győzel­méről beszélnek. Orbán Viktor lelep­lezte a pénztőkét - hangsúlyozta írá­sában a Ziua című lap, míg az Eveni­­mentul Zilei azt emelte ki, hogy a konzervatívok kampányában erősö­dik a populista hangnem, és a ma­gyar miniszterelnök hadat üzent a tő­kének. A magyarországi választások­kal foglalkozik hétfői számában a ro­mániai magyar nyelvű lapok közül a kolozsvári Szabadság, a Szatmári Friss Újság és a Háromszék. Soha nem övezte még olyan ér­deklődés a magyarországi választáso­kat Erdélyben, mint az idén. A ma­gyarázat egyszerű: a Fidesz-kormány alatt újra rivaldafénybe került a hatá­ron túli magyarság sorsa - írta a Ko­lozsváron megjelenő Szabadság. A szerző szerint profi módon elhitet­ték, hogy ez a kormány egészen más­ként viszonyul az erdélyiekhez, mint az előzőek. Elhitették az erdélyi tö­megekkel, hogy a segítség önzetlen, a szimbolikus támogatásokat pedig úgy adták el, mintha dollármilliók lennének. A valóság azonban az, hogy minden magyarországi kor­mány ugyanazt látta és fogja látni a határon kívüli magyarlakta területek­ben, amit az európai integrációs fo­lyamat rákényszerít: a gazdasági ex­panzió egyik ideális régióját. A segít­ségnyújtás legolcsóbb és legegysze­rűbb módja az erdélyi intézmények felújítása, versenyképessé tétele lett volna, de vadonatúj intézményeket kellett létrehozni ahhoz, hogy a se­gítség-befektetés megtérüljön. A be­fektetés csak akkor térül meg, ha a cég piacot nyer. Piacot - magyar nyelvű piacot - nyerni viszont csak más magyarok kárára lehetett Erdély­ben. „Hódítják is a piacot az úgyneve­zett Fidesz-közeli intézmények, és ez természetes is: rozsdás erdélyi kar­dokkal nem lehet légelhárító ütegek ellen harcolni.” Bennünket az a kor­mány támogatna igazán, amelynek mandátuma után nem lehetne ma­gyar népességcsökkenést kimutatni Erdélyben. Ilyen kormány viszont soha nem lesz Magyarországon, hi­szen mi vagyunk a kiöregedő Magyar Köztársaság genetikai tartaléka - hangsúlyozta a lap. Az anyaország-szerep felvállalásá­nak a létezését csak az utóbbi négy évben érzékelhettük. Az utóbbi négy évben nemcsak a mesét hallgattuk, hogy ki és mit szándékozik tenni ér­dekünkben, hanem kezdtek a hatá­sai érződni mindannak, amit tettek is értünk - írta a Szatmári Friss Újság. Nehéz szívvel kellene elfogadnunk azt, hogy a fiatal (és nem fiatal) ma­gyar demokratáknak éppen azt rója fel a magyar társadalom nagyobbik fele, hogy a négy év alatt nem kizáró­lag csak az ország, és ezen belül kizá­rólag saját állampolgárainak a sorsá­ról, hanem teljes nemzetben gondol­kodtak és cselekedtek. A valóság azonban az: az anyaországban élő magyarnak a legfőbb gondja a saját jóléte, megélhetése, munkája vagy munkanélkülisége. Az innen áttele­pedett, már szavazati joggal rendel­kezőknek is legfőbb elfoglaltságuk saját egyéni sorsuk. Ők sem visszafelé néznek, miránk, mint ahogyan mi azt szeretnénk. „Elítélni ezt a menta­litást még áttételesen, a magyar nem­zetrészek tagjaiként sincs semmiféle jogosultságunk, hisz mi magunk is legtöbbször önös, érzelmi szempont­jaink szerint ítéljük meg mindazt, ami odaát történik. Szombaton néhány órán át, amíg másfél millió ember kinyilvánított akaratában gyönyörködtünk, jó érzés volt magyar embernek lenni - írta kommentárjában a Háromszék. A szombati budapesti nagygyűlés a sajtóelemzések tárgya

Next