Magyar Szó, 2002. április (59. évfolyam, 77-100. szám)

2002-04-16 / 88. szám

4 BELPOLITIKA SZERB PARLAMENT Vita az egyetemi törvényről Ivkovic nem volt az ülésen A szerbiai parlament tegnap tájban folytatta ülését, általánosságban megvi­tatta az egyetemi törvény javaslatát, amely előirányozza a felsőoktatási in­tézmények autonómiájának visszaszár­maztatását. Gaso Knezevic oktatásügyi minisz­ter úgy értékelte, hogy a javasolt tör­vény „tranzíciós és ideiglenes jellegű”, lehetőséget nyújt arra, hogy a jelenle­gi, 1998-ban hozott törvény „a történe­lem szemétdombjára” kerüljön. Az ellenzéki pártok képviselői az eddigi viták során keményen bírálták a javasolt törvényt, felrótták a hatalmi SZDE-nek, hogy nem módosította már korábban az érvényben levő törvényt, amelyről azt állítja, hogy szégyenteljes és hogy megvonta az egyetemektől az autonómiát. Az ellenzéki Szerbiai Szocialista Párt képviselői csoportjának új tagja Zoran Andelkovic, e párt magas rangú tisztségviselője. Őt Zoran Radovanovic helyébe választották meg, aki katonai szolgálati idejét tölti. Branislav Ivkovic, a szocialisták képviselői csoportjának hivatalos főnöke, akit az SZSZP főbi­zottsága szombaton kizárt a pártból, nem volt jelen az ülésen. A bejelenté­sek szerint ezt a tisztséget Zarko Obra­­dovic veszi át. (Beta) Hősök és álhősök Szerbia súlyos történelmi vereséget szenvedett egy középkori nemzetállam megteremtéséről szőtt mítosz miatt, s ennek következménye az emberek erkölcsi és politikai válsága. Az esztelen háborúk felőrölték erejüket, s akik támogatták a téves politikát, nehezen váltanak irányvonalat, mert önmaguknak is el kellene is­merniük, hogy tévúton jártak - véli Latinka Perovic szociológus, akit Tito uralko­dása idején Szerbia legmagasabb rangú vezetőinek egy csoportjával együtt kiszo­rítottak a közéletből, mert egy emberhez méltóbb, szabadabb, fejlődőképesebb társadalomért küzdött. A gond az, hogy népünk úgy véli, hogy soraiban nincsenek háborús bűnösök. Ez torz gondolat, mert Hága nem azokat idézi maga elé, akik részt vettek a har­cokban, hanem a gonosztevőket, akik gyermekeket és asszonyokat gyilkoltak meg - állapította meg Perovic asszonyhoz hasonlóan Desimir Tosic szociológus, aki több évtizedes emigráció után tért haza, s annak idején részt vett a Demokra­ta Párt megalakításában. Az októberi fordulat kedvező helyzetet teremtett, alkalmat nyújtott, hogy a ködlovagok, a torz eszmék megszemélyesítőinek, egy hazugságon, ámításon épült rendszer felelőseinek, az ország tragédiája előidézőinek eltávolításával, egy részük felelősségre vonásával meginduljon egy megtisztulási folyamat, amely a vi­lág támogatásával megkönnyítette volna, hogy az ország és lakossága kijusson a politikai, gazdasági és erkölcsi válságból. Nem így történt. A rendőrségen, a hadseregben, a bíróságon végrehajtott sze­mélycserék nem tették lehetővé új hatalmi struktúra kialakítását, az önmagukat mérsékelt, felvilágosult vagy demokratikus nacionalistáknak vallók csak olyan mértékben bizonyultak hajlandónak együttműködni a világgal, ami nem követe­li meg a közelmúlttal való teljes szembenézést, a hágai nemzetközi törvényszék­kel való maradéktalan együttműködést. A választók akaratából hatalomra került koalícióhoz tartozó pártok és vezető­ik közötti torzsalkodás meggátolta, hogy az emberek érzékeljék életszínvonaluk és helyzetük javulását. A vereséget szenvedett erők és egyének - az új hatalom tét­lenségét és tehetetlenségét kihasználva - visszanyerték bátorságukat, részben ere­jüket, s ellentámadásba lendültek. Ismét szalonképessé vált a hazafiakra és az ellenséges nagyvilágot kiszolgálók­ra való felosztás, s ennek következtében Vlajko Stojiljkovic is megjátszhatta a hős, a hazafi szerepét. Közéleti személyiség szerepének megítélését nem befolyásolja tragikus halála, főleg akkor nem, ha ezt nem azért választja, hogy megkönnyítse hazájának és né­pének a helyzetét. Stojiljkovic politikai felemelkedése a hírhedt 8. ülésen kezdő­dött, amely sorsdöntően, kedvezőtlenül befolyásolta az akkor még egységes or­szág jövőjét. Az azon az ülésen meghonosodott durva, kizárólagos, mások véle­ményét semmibevevő hangnem, az örökös ellenségkeresés egy rendszer gondol­kodásmódjává vált, s előidézte háborúk és katasztrófák sorozatát. E tragikus irányzatért Stojiljkovic nem vállalta a felelősséget, nem volt hajlan­dó szembenézni a közelmúlttal, írásban vagy szóbelileg nem követte meg a pol­gárokat: vétkeztünk, tévúton haladtunk, koldusbotrajuttattuk az országot és a la­kosságot. Éppen ellenkezőleg, a szövetségi parlament előtt önmagára leadott lö­véssel megnehezítette azok helyzetét, akik egy másmilyen politikával kivezethet­nék az országot a szakadékból. Mindennek ára van, egy több mint egy évtizedes traumás időszaknak is, s a helyzet súlyosságát tükrözi, hogy Szerbia polgárai nagyobb mennyiségű nyugta­tót fogyasztanak, mint amennyi vitaminkészlettel védik egészségüket Európa olyan államaiban, amelyekkel a történelem kegyesebben bánt. FISCHER Jenő (DÁVID Csilla felvétele) Újvidék központját tegnap reggelre teleragasztották a hágai törvényszék által háborús bűnökkel vádolt Radovan Karadzic, egykori boszniai vezető fényképé­vel ellátott plakátokkal. A plakáton ez a felirat áll: „Minden szerb Radovan.” Az aláíró az Obraz nevű szélsőséges jobboldali szervezet (Beta) M­agyar Sió „A JB karmai között” Branislav Ivkovic kizárásának okairól Branislav Ivkovic, a Szerbiai Szocia­lista Párt magas rangú tisztségviselője úgy nyilatkozott, hogy Mirko Marjano­­vic és Zoran Andelkovic, az SZSZP tisztségviselői „az SZSZP-t a mélybe rántják, és Szerbia polgárainak köré­ben csökkentik a párt népszerűségét”. Ivkovic a Vecernje novosti tegnapi számában azt nyilatkozta, hogy Marja­­novic és Andelkovic „tudván, hogy a főbizottságban nem élvezik a többség támogatását, elutasították a titkos sza­vazást, és a tagságot egy szégyenletes dilemma elé állították: Slobo vagy Bane”. Mint mondta, minden tőle tel­hetőt megtett, hogy az SZSZP egy ba­loldali modern európai párt legyen, amely az SZDE alternatívájaként meg­nyerheti a szerbiai polgárok többségé­nek támogatását. Mint mondta, sajnál­ja, hogy az SZSZP tagsága az SZSZP ve­zetőségében „a JB-sek és a Marjanovic, valamint Andelkovic vezette saját bü­rokráciájának a karmai között vergő­dik”. Ivkovic a Belgrádi Televíziónak úgy nyilatkozott: kizárásának tényle­ges oka az, hogy április 20-ára tűzték ki az SZSZP főbizottságának ülését, amelyen titkos szavazással megvá­lasztják a párt alelnökeit és a szerbi­ai elnökjelöltet. „Sok községi bizott­ság már elküldte javaslatát, a nevem mindegyikben szerepel” - mondta Ivkovic. Úgy értékelte, kizárására nagy kiha­tással volt Marjanovicnak Slobodan Milosevic­nél tett nemrégi látogatása. „Világos, hogy egy húron pendülnek azok, akik a háttérben uralkodnak és azok, akiknek nincs tekintélyük és je­lentősebb támogatottságuk a tagság körében, ezért mindig Slobóra van szükségük, hogy rá esküdjenek, ugya­nakkor készek cserben hagyni.” Közlé­se szerint a vezetőség azon tagjai, akik mindezt megszervezték, „egy különbö­ző, természetesen értelmetlen vádak­ból álló koktélt készítettek”. „Azzal vá­doltak, hogy mindenható vagyok, hogy letartóztatok, hogy Milosevicet kiadtam Hágának, félmondatokat emeltek ki interjúimból” - mondta Iv­kovic, kizárását indokolva. „Érvek hí­ján tehetetlenségükben odáig merész­kedtek, hogy a néhai Vlajko Stojiljko­­vicnak a Mirko Marjanovichoz intézett személyes levelét bizonyítékként hoz­ták fel.” A szombatra virradó éjszaka történt kizárásáig Ivkovic az SZSZP képviselői csoportjának vezetője volt a szerbiai parlamentben. (Beta) Gyászjelentés mint politikai propaganda A belgrádi Politika napilap elu­tasította, hogy a tegnapi számában közöljön három gyászjelentést Vlajko Stojiljkovic egykori belügy­miniszternek, a Szerbiai Szocialis­ta Párt képviselőjének haláláról. Milan Misic, a Politika felelős szerkesztője úgy­ nyilatkozott, hogy a vitás gyászjelentéseket a lap azért utasította el, mert „nem akarja, hogy a gyászjelentések a politikai propaganda és a politikai diszkva­­lifikáció, valamint a gyűlölet hang­ja terjesztésének eszközei legye­nek”. Misic közlése szerint az elu­tasított gyászjelentésekben azt üze­nik, hogy Vlajko Stojiljkovicot azok ölték meg, akik elfogadták a hágai törvényszékkel való együtt­működésről szóló törvényt. (Beta) N NAPJAINK HORDALÉKA Megszámláltattunk, és...N­ incs konkrét összehasonlítási alapunk, de a sajtóbeli reagálásokból ítél­ve soha ennyi kifogás nem érte a népszámlálást, mint most. Hasonló sza­bálytalanságok (golyóstoll helyett ceruza használata, ráhatás a nemzeti/vallá­­si hovatartozás kinyilvánítására stb.) korábban is voltak, csak nem volt - mert nem is lehetett - ekkora nyilvános reakció még a nők részéről sem, holott már az 1991. évi népszámláláskor is jogot sértően férfi ágon vezették őket. Kisebbségi magyar közösségünkből legtöbben a nemzeti és a vallási hova­tartozás kinyilvánítására gyakorolt ráhatás ellen tiltakoztak, s okkal, mert szá­munkra nyilvánvalóan ez a legérzékenyebb kérdés, nem mindegy ugyanis, hogy hányunkat vesznek számba, mert aztán hivatalosan annyian leszünk. De minthogy személyesen nem tapasztaltam semmi kivetnivalót ilyen vonatko­zásban, volt alkalmam eltöprengeni máson. Mert ez a népszámlálás sok más visszaélésre is alkalmat adhat. Egy dologra például a Nédeljni telegraf is fel­hívta a figyelmet: semmiféle ellenőrzési mechanizmus sem létezik arra vonat­kozóan, hogy az állam célszerűen, kizárólag statisztikai szükségletekre hasz­nálja fel az adatokat. Az adatok titkosságát jogszabály szavatolja ugyan, de ed­digi tapasztalataink alapján felmerül a gyanú, hogy községi, de tartomá­­nyi/köztársasági szinten is visszaélhetnek vele. Ott, ahol a legmagasabb álla­mi intézményekből is kiszivárognak a legbizalmasabb adatok, mi szavatolja, hogy nem fog a népszámlálásból is. Az illetékesek nem győzik hangsúlyozni a médiumokban, hogy a hamis adatok szolgáltatása büntetendő. De hogyan tudják ezt megállapítani, ha az adatok titkosak, s a statisztikai feldolgozásnál nyoma vész a névnek? Nos, ben­nem legnagyobb gyanút a túlzott személyes regisztrálás keltett. Paraszti logi­kám szerint népszámláláskor a név és a személyi szám csak a személyazonos­ság megállapításához szükséges, minden más leendő statisztikai adathoz szükségtelen. Nem beszélve arról, hogy a vállalattól kapott kiegészítő lapot a rajta levő adatok lemásolása után nem kapja vissza az ember, hanem össze­gyűjti a biztos. Mi célra? Hova kerül? Vissza a cégbe, kiegészítve más adatok­kal, amelyeknek a titkossága, ugyebár, szavatolt? Vagy az adóhivatalba, netán az állambiztonsági szolgálathoz jut, amely még mindig a legnagyobb hatalom ebben az országban? Alighanem másoknak is lehettek ilyen fenntartásai, mert a számlálóbiztos lány, amikor szó nélkül hagytam, hogy eltegye a lapot, kikottyantotta, hogy sokan nem akarják neki odadni, s ő nem érti, minek tar­tanák meg. Mi meg azt nem értjük, miért viszik el. De más fenntartásaim is vannak. Egy ismerősöm amiatt háborgott, hogy ha népszámlálás, akkor az embereket számolják össze, ne a lovakat. Vele el­lentétben én éppen azt hiányolom, hogy nem számoltak meg minden „lo­vat”. Tőlem például csak azt kérdezték meg, hogy van-e földem, meg azt, hogy a tulajdonomban van-e a lakás, s van-e konyhája meg fürdőszobája. Azt már nem, hogy van-e még néhány lakásom/házam, autóm, traktorom, kom­bájnom, kutyám/macskám stb., stb., mint faluhelyen. Néhány ismerősömtől úgyszintén, pedig egyiknek-másiknak van még egy-két lakása/háza is. Amiről pedig nem kérdezik az embert, azt, ugye, nem is mondja meg. E­nnek ismeretében mennyire lesznek hiteles statisztikai adataink az ország lakás- és házállományáról, nevezetesen arról, hogy egy főre hány la­­kás/ház jut, de arról is, hány lakosnak nincs és hánynak van egy vagy több la­­kás/ház a tulajdonában, persze csupán statisztikai összehasonlítás végett egy jövendő állapottal vagy más országok hasonló adataival. A népszámlálás ugya­nis nemcsak a demográfiai összetétel megállapítására alkalom, hanem a la­kosság föld-, állat- és gépállományának, valamint az életminőség szempontjá­ból jelentős más eszközök (autó, tévé, mosógép, hűtőszekrény, komputer) számbavételére is. S ha már ekkora költséggel elsietve végrehajtották a nép­­számlálást és egyéb javak összeírását, ennyi erővel alaposabb munkát is lehe­tett volna végezni, nem ilyen felemását és főleg megannyi gyanúra okot adót. SERER Lenke 2002. április 16., kedd Alkotmányváltozásokat még az idén! Esetenként manipuláltak a népszámlálással Vajdaságban­­ Nyílt kerekasztal-beszélgetést kezdeményez a társadalom reformjáról a VM Három dokumentumot fogadott el a Vajdasági Mozgalom IV., szombaton megtartott közgyűlése - mondta dr. Miroslav Ilic, a politikai tanács új elnö­ke a tegnapi sajtótájékoztatón. Ezek szerint az ideit hivatalosan is az alkot­mányváltozások évének minősítették. Ez azt jelenti, hogy konkrét politikai változásokat sürgetnek Vajdaság auto­nómiájával, Szerbia demokratizálásá­val, Montenegró és Szerbia laza szövet­sége alapokmányának a kidolgozásával kapcsolatban. Vajdaság autonóm státu­sát a mindenkori országnak, köztársa­ságnak szavatolnia kell. Ilyen értelem­ben a közgyűlés szerint nemzetközi szintre kell vinni Vajdaság helyzetének a kérdését. Annál inkább, mivel a nem­zetközi közösség jelenléte mellett, be­leszólásával rendezték a volt Jugoszlá­via valamennyi utódállamának és Ko­sovo tartománynak a kérdését, újab­ban pedig Montenegró és Szerbia vi­szonyát is. A közgyűlés külön szorgalmazta a 17 politikai pártot - köztük a VSZL-t, a VMSZ-t és a VB-t - és a nem kormány­zati szervezeteket tömörítő Vajdasági Szövetség törekvéseinek intézményesí­tését, közös fellépésének hatékonyab­bá tételét. Indítványozni fogják, hogy nyilvános kerekasztal-beszélgetéseket szervezzenek az új alkotmányok meg­hozatalának érdekében. A VM szerint ez a módszer eredményesnek bizo­nyult Magyarországon és Lengyelor­szágban. Nálunk is lehet esélye, mivel az eddigiek alapján ítélve az SZDE és Zoran Dindic kormánya képtelen ha­tályon kívül helyezni a milosevici alkot­mányt és törvényeket. Szlovéniában, mint láthattuk, eredményesen megbir­kózott a rendszerváltás utáni kormány a demokratizációs folyamatok buktató­ival. Szerbiában ez a modell nem alkal­mazható. Ezt igazolja a fordulat után eltelt időszak. Az új hatalom képtelen volt elindítani az országot a demokrati­zálódás útján. A VM szerint az év végéig egy rö­vid, új köztársasági és tartományi al­kotmányt kellene meghozni, amely­ről a polgároknak referendumon kel­lene nyilatkozniuk, és ezt követően kerülhetne sor a választásokra min­den szinten. Az új kormánynak, a mostanitól eltérően, korlátozott ha­tásköre lenne. A népszámlálás végén beigazolódni látszik a VM észrevétele, korábbi nyi­latkozata, miszerint nem voltak meg a kellő feltételek a népszámlálás zavarta­lan lebonyolítására. A tájékozatlanság, a médiasötétség szinte végigkísérte a köztársaság területére - Kosovo nélkül - szűkült összeírási akciót. Értesüléseik szerint több esetben az összeírók megpróbálták befolyásolni a polgáro­kat. A nemzeti hovatartozással kapcso­latban javasolták: vallják vajdaságinak magukat. A VM elfogadhatatlannak tartja a kísérletet a „vajdasági nemzet vagy nép” létrehozására. Ezzel valójá­ban a vajdasági törekvéseket ássák alá a Vajdaság autonómiáját ellenzők. S. T. G.

Next