Magyar Szó, 2004. június (61. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-24 / 146. szám
2004. június 24., csütörtök Ma este 6 órakor lesz Újvidéken a Petőfi Sándor MME-ben Bálizs Jutka és Mikes Melánia Játsszunk, énekeljünk magyarul! című, pedagógusoknak szóló kézikönyvének a bemutatója. Az egyik szerző, Mikes Melánia, szinte egész pályája során azt tanulmányozta, hogyan lehetne megkönnyíteni a nyelvtanulást a legkisebbek számára. Sokéves tapasztalatait ezúttal egy kézikönyvbe foglalta össze útmutatóként, és ez kiválóan alkalmazható a nem magyar anyanyelvű gyerekek oktatására, de ugyanígy hasznosítható a szórványban élő, magyar ajkú, anyanyelvüket alig beszélő gyermekek esetében is. A könyvben szereplő legfontosabb utasítások röviden talán úgy foglalhatók össze, hogy a magyar környezetnyelvi kommunikációs képességek fejlesztése során a következő alapvető nevelési feladatokat kell figyelembe venni: el kell fogadtatni a gyerekkel és a szülőkkel, hogy környezetükben a magyar nyelv ugyanolyan eszköze a kommunikációnak, mint a szerb vagy más nyelv, azaz magyarul is el lehet mondani ugyanazt, amit anyanyelvükön közölni szoktak. Törekedni kell arra, hogy a gyerekek megértsék és elfogadják, hogy a magyar nyelv is a kapcsolatteremtés eszköze, és lehetővé teszi számukra, hogy részt vegyenek a magyar nyelvű játékos és egyéb tevékenységekben. Fejleszteni kell a gyerekek veleszületett nyelvi elemzőképességét. Ennek birtokában a spontán nyelvi elemzés során felismerik a magyar nyelv szerkezetét, elemeit, szabályait, és ezáltal alkalmuk nyílik arra, hogy a magyar nyelvet a nyelvtudás természetes módjához hasonlóan sajátítsák el. Törekedni kell, hogy a gyermekek megszeressék és elfogadják a magyar gyermekirodalmat, illetve a magyar nemzeti közösség szellemi kultúrájának alkotásait. Mikes Melánia a kézikönyv megírásának indíttatásáról a következőket nyilatkozta: - Már évekkel korábban egy projektum megvalósításába kezdtünk, amelynek legfőbb célja az volt, hogy ápoljuk és fejlesszük az anyanyelvet és a környezetnyelvet, valamint interkulturális gondolkodásra serkentsük a vajdasági gyerekeket. Ennek szellemében kezdtünk óvodákban dolgozni, és a kisgyerekek játszva, énekelve sajátították el a környezetnyelvet. Persze, erre valami módon motiválni kell őket, s ösztönözni, hogy fejlődjön a kommunikatív készségük. Nekem az angol nyelv terén volt már némi tapasztalatom, azt igyekeztem tökéletesíteni és átültetni a környezetnyelv oktatásába. Ezt a módszert az angol nyelvvel már több mint tíz éve alkalmazom, környezetnyelvi órákat két-három éve tartunk. A programnak az a célja, hogy a gyerekek ne szavakat biflázzanak be, ne nyelvtani szabályokat tanuljanak, hanem egyszerűen örömük teljen a magyar környezetnyelvi foglalkozásban. Azt kellett elérnünk, hogy szívesen vegyenek részt a játékban, s örömmel sajátítsák el az énekeket, a mondókákat, s ezzel szinte ragadjon rájuk a nyelv. ■ Ha jól értem, semmilyen módon sem kényszerítik őket a magyar nyelv használatára. - Igen, ez az egésznek a lényege. Az óvónő folyamatosan magyarul beszél hozzájuk, de ők nem kötelesek magyarul válaszolni, megtehetik azt szerbül is. Az a fontos csak, hogy kezdettől fogva megértsék a hozzájuk intézett beszédet, s előbb-utóbb, ha annak szükségét érzik, biztos magyarul fognak felelni. Szigorú utasítás az, hogy nem szabad kényszeríteni őket, szólaljanak meg, hanem amikor annak szükségét érzik, játék közben, maguktól, spontánul is megtehetik. A gyerek természetesnek veszi azt, hogy amikor olyasmit játszik, hogy meg kell szólalnia, akkor valóban azt mondja, amit várnak tőle. Ha a játékban részt akar venni, előbb-utóbb megszólal, s ily módon motiválják arra, hogy használja a nyelvet. Teljesen téves hozzáállás az, hogy kényszerítik a gyerekeket, tegyék, amit nem tudnak. Ilyenkor ellenállnak, adott esetben a nyelvhasználatnak, s akkor mindjárt kisiklanak a dolgok, rossz irányba fejlődnek. Nekünk pedig nem ez a célunk, hanem a toleranciára való késztetés s a nyelv megszerettetése. ■ Az említetteken kívül mindezt hogyan érik el? - Oly módon, hogy a foglalkozásokat oldott légkörben tartjuk. Oda kell hatni, hogy a gyerekek felszabadultak legyenek. Tartalommal kell megtölteni a foglalkozást, hogy folyton történjen valami. Nagyon sok múlik az óvónő hozzáállásán, kedvességén, s azon, hogy mennyire tudja elfogadtatni, megszerettetni magát a gyerekekkel. Ezek a foglalkozások nem tarthatnak sokáig, tizenöt-húsz percig legfeljebb, s az idő alatt is a gyerekek végigjátszanak, énekelnek, folyton mozognak. Mondhatom, ezzel a módszerrel szép eredményt tudunk elérni, a korábbi tapasztalatok során egy évig tartó hasonló jellegű foglalkozás után az óvodások negyven-ötven dalt, éneket tanultak meg és húsz-harminc mondókát sajátítottak el. Persze az, hogy a felsoroltak közül ki mennyit jegyzett meg, az gyerekenként változó. " VARJÚ Márta Játszva tanuljunk magyarul! Mikes Melánia útmutatója a könnyedebb nyelvtanításhoz, pedagógusoknak Már évekkel korábban egy projektum megvalósításába kezdtünk, amelynek legfőbb célja az volt, hogy ápoljuk és fejlesszük az anyanyelvet és a környezetnyelvet, valamint interkulturális gondolkodásra serkentsük a vajdasági gyerekeket. Ennek szellemében kezdtünk óvodákban dolgozni, és a kisgyerekek játszva, énekelve sajátították el a környezetnyelvet. Egy énekes körjáték a könyvből A gyerekek sétáló lépéssel körbejárnak, mindkét kezüket (szárnyukat) oldalt kinyújtják, és a dal ritmusára lengetik le és fel (repdesnek). Egy gyerek a kör közepén guggol, ő a kis kacsa, és „repdes“, mint a többi gyerek. Egy másik gyerek a libapásztor, a körön belül a körrel ellenkező irányban halad sétáló lépéssel, a kezében vesszővel, maga előtt hajtja a kis kacsát. Míg a ka - csát el - haj-tot-tam, Kács, kács, kács. Két pár csiz - mát el-szag-gat-tam. MmdulSió •• __ / kozelkep@magyarszo.co.yu KÖZELKÉP 11 A vajdasági önkormányzati és helyi közösségi vezetők képzése elnevezéssel tartottak a hétvégén egynapos tanácskozást Szabadkán, több hazai és magyarországi előadó részvételével. Az összejövetelen előadóként részt vett Csizmár Gábor, a Magyar Köztársaság Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumának politikai államtitkára is, és az Európai Unió foglalkoztatáspolitikájáról tartott előadást. Erről, valamint Magyarországnak az unión belüli helyzetéről és a felzárkózási lehetőségeiről beszélgettünk vele. Államtitkár úr, említette, hogy az uniós tagországokon kívül a tagjelöltek számára is léteznek bizonyos programok. Milyen programok ezek, és Magyarország mikor kapcsolódott be ezekbe? - Magyarország az első programba már 1996- ban, tehát nyolc évvel a csatlakozás előtt bekapcsolódott. Összesen mintegy 30 uniós programban vettünk részt a csatlakozást megelőzően különböző szakterületeken, tehát nemcsak a foglalkoztatás terén, hanem az oktatásban, a kultúra területén, az ifjúság és a sport szférájában. Ezekbe érdemes több érv miatt is már a várható időpont előtt bekapcsolódni. Mi is úgy kezdtük, hogy nem hivatalosan voltunk benne, hanem a magyar intézmények, a civil szervezetek, vállalkozások ún. csendestársként vettek ezekben részt, hogy tanuljanak, és kapcsolatokat szerezzenek. ■ Szerbia és Montenegró számára milyen lehetőségek vannak? Úgy általában egy ország számára nincsenek lehetőségek az unióban, legalábbis ami a programokat illeti. Általában ezek olyan programok, amelyek civil szervezeteknek, egyesületeknek, intézményeknek, vállalkozásoknak nyújtanak bekapcsolódási lehetőséget. Ezekben egy önkormányzat vagy egy kormányzati szerv egyrészt meg tudja szerezni az információkat az uniótól. Ezek az információk a létező háromtucatnyi ilyen közösségi kezdeményezésre vagy programra vonatkoznak, másrészt ő maga tudja informálni a környezetében a civil szervezeteket, vállalkozásokat, oktatási és egyéb intézményeket, hogy milyen lehetőségek adottak, utána pedig segíteni tudja őket. Mi szívesen segítünk, tehát ha magyarországi intézményeket keresnek, akkor akár a Foglalkoztatási Minisztérium, akár az Oktatási Minisztérium, akár a Határon Túli Magyarok Hivatala, akár a Miniszterelnöki Hivatal más szervezetei szívesen segítenek abban, hogy az itteni szervezetek, intézmények megtalálják az ottani partnereket az együttműködéshez. ■ Számadatokkal illusztrálta Magyarország lemaradását a foglalkoztatottság területén: az unióban az átlagos foglalkoztatottság 64 százalékos, Önöknél pedig 57 százalékos. Azt is említette, hogy az unió segíti a lemaradókat. Milyen formában? Szakmai hozzáértéssel, tapasztalattal és nagyon sok pénzzel. Tehát nemcsak beszél az unió a foglalkoztatás bővítéséről, hanem az uniós forrásokból jelentős összegeket ad támogatásként az Európai Szociális Alap által. Magyarország számára a következő 3 évben kizárólag csak foglalkoztatáspolitikára, oktatásfejlesztésre, az élethosszig tartó tanulás feltételeinek a megteremtésére, hátrányos helyzetek felszámolására, hátrányos helyzetű társadalmi csoportok helyzetbe hozására két program áll a rendelkezésre. Egyfelől a humánerőforrás-fejlesztési operatív program 191 milliárd forinttal (ennek 75 százaléka uniós forrás), másrészt pedig közösségi kezdeményezés, amelynek 10 milliárdos a költségvetése, szintén a 2004-2006 közötti időszakban, tehát 200 milliárd forint. Ennek háromnegyede, tehát 150 milliárdnak megfelelő összeg az EU szociális alapjától jön. Olcsónak és szakképzettnek nevezte a magyar munkaerőt. Az utóbbit tudná számadatokkal igazolni? Az unióban a lakosság nagyjából 20 százalékának nincs középfokú végzettsége. Nálunk ez a szám jóval az uniós átlag alatt van. Nagyon sok embernek van középfokú végzettsége, és ez egyben szakképzettséget is jelent, döntő többségében. Ennek tudatában merem állítani, hogy viszonylag jól képzett ország vagyunk. Az elmúlt évek fejlesztései alapján a felsőoktatásba is nagyon sok ember bejuthat Érdekességként megemlítem, hogy tavaly szeptember elsején pontosan annyian iratkoztak az általános iskolák első osztályába, mint ahányan a főiskolákra és az egyetemekre. Ez azt mutatja, hogy kitárultak a kapuk, nagyon sok ember végez ma már egyetemet, főiskolát, és az adott korosztálynak több mint 80 százaléka érettségit adó középfokú intézménybe jár. A magyar munkaerőpiac nem igényel ennyi diplomást, sokkal több szakmunkásra lenne szükség, ezért aztán drága dolog nem teljesen a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzési rendszert üzemeltetni, ám az emberek esélyei szempontjából fontos, hogy ez a lehetőség fennálljon. Ugyanilyen fontos ma már, hogy olyan felnőttképzési rendszer álljon rendelkezésre, amely Magyarországon, mondjuk, évente egymillió ember számára teszi lehetővé az ebbe való bekapcsolódást, csak ezt még kevesen ismerik fel. Hogyan válhat az olcsó szakképzett munkaerő jól megfizetett munkaerővé? - Zajlik az uniós átlaghoz való bérfelzárkózás. Nagyjából az egyharmadánál, 40 százalékánál vagyunk. Annak, hogy ez a felzárkózás majdan az uniós átlag elérését eredményezhesse - ez nem megy hirtelen, akár másfél évtizedig is eltarthat -, több előfeltétele van. Egyrészt az kell hozzá, hogy a gazdasági növekedés tartósan nagyobb legyen, mint az uniós átlag. Ez 1997 óta vonatkozik Magyarországra, tehát most már hét éve, hogy rendre kétszer, háromszor nagyobb a GDP-növekedés itt, mint az uniós térségben. A másik fontos szempont, hogy oly módon cserélődjenek a munkahelyek a munkaerőpiacon, hogy a képzetlenséggel jellemezhető segédmunkát, a betanított, így rosszul fizetett munkát próbáljuk csökkenteni, nyilván nem a munkahelyek megszüntetésével, hanem azzal, hogy a megszűnők helyére olyan kerüljön, amely magasabb képzettséget, szaktudást igényel, nyilvánvalóan nagyobb hozzáadott értéket állít elő, és ezáltal jobban díjazható. Tehát ha a munkaerőcsere, a munkaerő-piaci mozgás úgy menedzseli, hogy mindig jobb minőségű munkahelyek jönnek létre, akkor ez is bérfelzárkóztató jellegű. A harmadik, hogy megállapodásos úton bizonyos ágazatokban kifejezetten direkten is be kell avatkozni, annak érdekében, hogy, mondjuk, a magyar egészségügyből ne menjenek el a szakemberek az uniós térségbe, mert ott hatszor, nyolcszor több pénzt kapnak. Az elmúlt két évben a reálbérek 24 százalékkal emelkedtek. Hangsúlyoznám, hogy a reálbérek, tehát a bruttó béremelkedés ennél sokkal nagyobb, mert abban az infláció is benne van. Ennek ellenére a felzárkózást 15 éven belül nem jósolom. ■ Említette, hogy az elmúlt hét év folyamán az unióban 10 millió új munkahely létesült. Ezeknek nagyobb része atipikus munka. Milyen munkákról van szó? ’ - Ahogy fejlődik a piacgazdaság, úgy egyre rugalmasabbá válik a munkaerőpiac is. Ekkora térben, mint amilyen az unió, hihetetlenül nagyok a mozgások. Ebből az következik, hogy a vállalkozásoknak rendkívül gyorsan kell tudniuk reagálni a piac eseményeire, emiatt aztán a lehető leghatékonyabb foglalkoztatási módokat keresik. Ez nem a hagyományos (bemegyek reggel, délután pedig haza, és dolgozok nyolc órát), hanem egész más figurák jönnek létre, így például a távmunka, a részmunkaidős foglalkoztatás, az osztott munkaidejű foglalkoztatás. Ennek során egyszerre két hónapig napi 14 órát dolgozik valaki, aztán két hónapig nem dolgozik, vagy dolgozik reggel 3 órát és este 3 órát. Ilyen még a tranzitfoglalkoztatás: tanulunk és dolgozunk egy időben. Ilyen az önfoglalkoztatás, a kollektív önfoglalkoztatás a szövetkezetek vagy a munkavállalói résztulajdonosi program keretében. Ilyen a munkaerő-kölcsönzés, szerződéses munkavállalás, az alkalmi munkavállalás, de mindezeknek árnyalatai is léteznek. Például a távmunka se olyan, hogy otthon ülök, dolgozom, és beküldöm e-mailben. Van bejárótávmunka-változata, ennek során néhány napot otthon töltök, néhányat pedig bent. Mobil távmunkáról beszélünk, amikor mozgó helyeken vagyok, ilyen mondjuk a szervizes az országban egy bizonyos szakterületen. Természetesen a munkavállalók, szakszervezetek tartózkodással fogadják, mert kiszolgáltatottságot teremt, a piac viszont megköveteli. Meg kell találni a módját, hogy miképpen lehet a munkavállalók védelme mellett mégis segíteni ezek elterjedését, mert ez versenyképességi tényezővé vált. Nem véletlen, hogy Európában hét év alatt 10 millió munkahely úgy jött létre, hogy kilencven százaléka atipikus munka. Ezt a piaci kihívások, a nagy verseny és a hozzá való irgalmatlanul gyors alkalmazkodás hívta elő. BAJTAI Kornél ■ A NAP INTERJÚJA ■ Az atipikus munkák térhódítása Csizmár Gábor Ifjú Gábor