Magyar Szó, 2004. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

2004-12-07 / 288. szám

2004. december 7., kedd Bácsszőlősre került a tornagép A Magyar Szó karácsonyi tárgysorsjátéka második fordu­lójának nyertesei: a forduló főnyereménye egy tornagép volt, a szerencsés nyertes: Ugri Anita, Bácsszőlős, Vinogra­­darska u. 235. Fürdőkádat nyertek: a horgosi Dongó Erzsébet, Stevan Sremac u. 3., és a becsei Tüski Katalin, Petőfi Sándor u. 102. Az elektromos fűkaszáló Gunarasra került, a nyertes Németh Verona, Ibarska utca. Tízliteres bojlert nyert az újvidéki Mór Margit, Balzac u. 26. 3000 dinár értékű vásárlási utalványt sorsoltunk ki a sza­badkai Autó Márton alkatrészüzletben, a nyertes: Kozenkai József, Zenta, Sava Kovačević u. 6/a. Női ruhát nyert a szabadkai Elegancia szalonból Kracsun Kálmán, Magyarkanizsa, Lenin u. 51. Két struccbőr táskát és irattartót sorsoltunk ki, a nyertesek: Nagyabonyi Etelka, Zenta, Vladimír Nazor u. 27. és Agyva Éva, Topolya, Engels u. 14. A szabadkai Si&Si vállalat italcsomagja Palicsra került, a nyertes: Raffai István, József Attila u. 49. Három, egyenként 2000 dinár értékű vásárlási utalványt sorsoltunk ki, amelyet a szabadkai Vicái Optikában lehet be­váltani, a nyertesek: a moravicai Torna Erzsébet, Marx u. 35., a csantavéri Hajagos Nóra, Szenttamási u. 31. és a moholi Csincsik Mihály, Petőfi Sándor u. 5. Tollpaplant és tollpárnát nyert a zentai Down cégtől az új­vidéki Fehér Erzsébet, J. Kopitara u. 50. A kávéfőző Adára került, a nyertes: Gulics Ferenc, B. Radi­­čević u. 49. Fürdőszobai fűtőtestet nyert a muzslyai Kónya Ida, Bled u. 1. A fémpolc nyertese a szabadkai Balog Róbert, Rudié fivé­rek u. 12. Négy Bambi kekszcsomagot sorsoltunk ki, a nyertesek a kö­vetkezők: Kellér Orsolya, Becse, Köztársaság u. 68., Kovács Anna, Újvidék, Kiss Ernő u. 8/a, Povázai Mónika, Ada, Hajdúk Veljko u. 3. és Dukai Dávid, Magyarkanizsa, Senjonska u. 48. önmagáról, a sportújságírásról mondott el néhány olyan dolgot, amelyről egyéb­ként eddig nemigen lehetett olvasni a lapban. Mivel a műsorvezető az, aki a műsorszámokat összefogja és az esetle­ges hézagokat kitölti, Lajber Györgynek ezúttal a 2005-ös Naptár bemutatására is vállalkoznia kellett. Ezt egyébként az élő­újságon jelen levő kedves olvasóink Ban­csi Ilonka titkárnőnktől a helyszí­nen meg is vehették, és többen éltek is ezzel a lehetőséggel. Kecskés István, lapunk nagybecs­­kereki munkatársa ezúttal fotóripor­terként is jeleskedett, helyszíni felvé­telei illusztrálják beszámolónkat. Hagyományszerűen a műsor vé­gén szerepelt a Magyarzó Pistike, le­velét ezúttal is Molnár Zoltán szín­művész tolmácsolta hatalmas siker­rel. A jelenlévők nagyon sokat ka­cagtak a gézengúz figura szókimon­dásán. A levél megírásánál Garai Bé­la bábáskodott. A karácsonyi nyereményjáték II. fordulója nyereményeinek kisorsolá­sát is nagy érdeklődés előzte meg. Több muzslyai olvasónk a helyszí­nen adta át az összegyűjtött szelvé­nyeit tartalmazó borítékot. A sorso­lást Kapocs Gizella (elnök), a Ma­gyar Szó gazdasági osztályának veze­tője, Varga Katalin és Benkó Attila (olvasók) összetételű bizottság bo­nyolította le. A forduló főnyeremé­nyét, egy Orbitex tornagépet nye­rő borítékot Vass Tibor képviselő úr húzta ki a kupacból. A vigaszdí­jak kisorsolásában pedig a közön­ség soraiból jelentkező legkiseb­bek segédkeztek. * *e­gy­ Kiváló produkciója volt a Lele József által vezetett Pengető citerazenekarnak A főnyereményt, egy Orbitex tornagépet nyerő borítékot Vass Tibor képviselő úr húzta ki a kupacból Kiforrott együttesként, erőteljes hangzásban mutatkozott be a Rontó Márta vezette vegyes kórus és citerazenekar stafic kozelkep@magyar­szo.co.yu KÖZELKÉP 11 ■ A NAP INTERJL JA ■ Kiskapun az EU-ba Beszélgetés Varga Katalinnal, a muzslyai Petőfi Sándor MME elnök asszonyával Varga Katalin három éve a muzslyai Petőfi Sándor MME elnök asszonya. Beszélgetésünk során az egyesület je­lenlegi helyzetéről, tevékenységéről és tagságáról, valamint a jövőbeli terveiről kérdeztük.­­ A muzslyai Petőfi Sándor MME 1947 óta többé-kevésbé folyamatosan működik, aranykorát valahol a hetve­nes években érte meg. Az egyesületen belül jelenleg több szakosztály tevé­kenykedik: színészcsoport, citerazene­kar és vegyes kórus, tánccsoport, a kis táncosok, a kis citerások, a tamburások és a népdalénekesek. A legnagyobb gon­dunk, mint mindenki­nek, a pénzhiány, emellett pedig még a szakemberhiány is. Ugyanis a tánccsopor­tok részére nincs hely­beli koreográfusunk, ezért vidékről kell hí­vatnunk, és ez persze pénzbe kerül. Továb­bá, egy színdarab el­készítése bizonyos színvonalat igényel úgy a közönség, mint különféle szemlék - melyeken igyekszünk rendszeresen részt venni - bíráló bizottságának a ré­széről. Ma már nem elfogadott, ha egy színdarabot nem hozzáértő személy rendez meg. És ez újabb gond szá­munkra, mivel helyben rendezőnk sincs. Szerencsére a citerazenekarnak, a vegyes kórusnak és a népdalénekesek­nek van hozzáértő vezetőjük, aki térí­tésmentesen dolgozik. A művelődés egy olyan ténykedés, amelyet az ember nem önmagának készít, ezért nagyon fontos, hogy más, vidéki egyesületekkel kicseréljük műsorainkat. És ez mind pénzbe kerül. De függetlenül attól, hogy pénztelenséggel küszködünk, va­lamennyi csoportunk a saját mezőnyé­ben részt vesz minden számunkra elér­hető szemlén, illetve megmérettetésen, mert mindig újra és újra bizonyítanunk kell, hogy igenis létezünk és dolgo­zunk. ■ Említette, hogy anyagi gondokkal küzdenek. Milyen forrásokból tartják fenn és működtetik az egyesületet? - Az egyik forrásunk a muzslyai he­lyi járulékból származik, a helyi közös­ség tanácsa ebből a bevételből téríti a rezsiköltségünket, valamint egyes ren­dezvényeink finanszírozása is ebből az összegből folyik. Tudni kell azonban, hogy Muzslyán több mint húsz civil szervezet működik, nekik a kétszázalé­kos helyi járulék nem egész felét kell egymás között megosztaniuk, s így ez a támogatás ma már sokkal alacsonyabb, mint amekkora régebben volt. Szeren­csére az utóbbi években lehetőség nyílt különböző belföldi és külföldi alapítvá­nyokhoz pályázni, de az így kapott esz­közök általában csak egy bizonyos célra használhatóak fel. Az utóbbi három év talán legnagyobb sikerének könyvelhe­tő el, hogy ma már nemcsak telefonnal értekezünk a világgal, hanem kaptunk a Mozaik Alapítványtól egy faxgépet, egy másik pályázaton pedig számító­gépre is szert tettünk. Legalább ezzel gazdagabbak vagyunk. Napjainkig pá­lyáztunk és támogatást kaptunk több tartományi titkárságtól, továbbá támo­gatott bennünket a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, már két éve a nemzeti ünnepeink alkalmából készült műsorainkat és megemlékezéseinket támogatja, valamint az Illyés Közalapít­vány fedezte népviseleti öltözékünk felújítását. Az a gond, hogy a minden­napi kiadásokra, magának az egyesület­nek a fenntartására, például postakölt­ségre, útiköltségre és hasonlókra beszű­kültek a lehetőségek. Az év végén a muzslyai helyi járulék is lejár, és kérdé­ses, hogy megszavazzák-e újra. Az idén nagyon megörültünk annak, hogy a nagybecskereki községtől kaptunk tá­mogatást magára az egyesület működ­tetésére, sajnos kis összegről van szó. ■ A Petőfi Sándor MME képvisele­tében a közelmúltban Sándorfalván járt, ahol egy nemzetközi jellegű kap­csolatteremtő konferencián vett részt, amely részben pont az anyagi gondok megoldását szorgalmazza. Hogyan ke­rültek oda, és miről is van pontosan szó? - A sándorfalvi tánccsoport néhány évvel ezelőtt a nagy­becskereki fúvósze­nekar által szervezett fesztiválon járt itt, és akkor mi voltunk a házigazdái. Segítő­készségük már akkor megnyilvánult. En-­­ nek köszönhetően­­ kialakult egy kölcsö­­­g­­ős látogatási vi­­®­szony, vendégsze­replés közöttünk, így kerültünk el az említett konferenciára is. A Kultúrák - Emberek - Közösségek Határok Nélkül elnevezésű Nemzetközi Civil Találkozó­ra és Közösségépítő Konferenciára az idén második alkalommal került sor Sándorfalván, amelyen a házigazdán és rajtunk kívül még Loitz városa Német­országból, Baragiano Olaszországból, Stettlen Svájcból és Újszentes Romániá­ból képviseltette magát. Ahogyan már a meghívóban is állt, a konferencia el­sődleges célja a kisméretű, „emberek közöti”, humán jellegű, határokon át­nyúló természetű helyi közösségi fej­lesztés, a civil szervezetek erősítése, to­vábbá az emberi erőforrás fejlesztése, a meglévő kulturális és társadalmi kap­csolatok bővítése, hosszú távú megerő­sítése, csereprogramok létrejötte volt. A konferencián három országnak a résztvevő polgármesteri hivatala aláírta az állandó művelődési megállapodást, a többi jelenlevő pedig, így mi is, civil szervezetként tettük ezt meg. Összesen nyolc civil szervezet írta alá ezt az együttműködési megállapodást, amely­­lyel a résztvevők közös célja a nemzeti tradíciók kölcsönös megismerése, az együvé tartozás érzésének megerősíté­se, az európai közösséghez való tartozás tudatosítása, továbbá a partnerkapcso­latok megvalósítása az állami, a civil- és a magánszféra bevonásával, a testvérte­lepülési kapcsolatok megerősítése és modellprogramok, közös projektek ki­dolgozása, segítségnyújtás, a partner­ség megszilárdítása stb. A konferencián az európai uniós pályázati lehetőségek­ről is szó esett. Az Európai Unió alapít­ványaihoz azokban az országokban mű­ködő szervezetek fordulhatnak támoga­tásért, amelyek már az unió tagjai, de ennek a megállapodásnak az értelmé­ben azonban, ha valamelyik tagszerve­zet megnyer egy európai uniós pályáza­tot, akkor az bizonyos költségeit azok­nak is fedezni fogja, akik nem európai uniós országból valók, magyarán: az új­szentesiekét és a miénket.­­ Az Önök szemszögéből nézve en­nek a megállapodásnak a lényege tehát az, hogy a muzslyai Petőfi Sándor MME az említett civil szervezeteken ke­resztül közvetett úton pályázhat az eu­rópai uniós alapítványok pályázataira? - így igaz. És egyelőre, még mi is be nem jutunk az Európai Unióba, ez egy lehetőség arra, hogy regionális kapcso­latok által részben mégis jelen legyünk az Európai Unióban. S SÁNDOR Zoltán Varga Katalin

Next