Magyar Szó, 2012. szeptember (69. évfolyam, 203-227. szám)
2012-09-01 / 203. szám
2 KÜLFÖLD kulfold@magyarszo.com Mimfic 2012. szeptember 1., 2., szombat-vasárnap ÖT LÉPÉSRE A MEGVÁLTÁSTÓL Romney könnyű álmot ígér A konzervatív elképzelés eltökélten lépne előre Amerika múltjába „Derűlátó nosztalgia” a szenilis Clint Eastwood kétméteres pisztolyával a háttérben a Republikánus Párt frissen felavatott jelöltje, Mitt Romney, a csütörtök este Floridában véget ért pártkonvenció záróbeszédében. Az ellenfél egy világot ígért, ő meg „csak” az „egyszerű nép” megsegítését. A pillanat embere számára nyilván többet jelent az utóbbi, mint az első kettő együttvéve, különösen egy nehezen meghaladható gazdasági válság közepette. Csakhogy a mérsékelt konzervatívból kemény jobboldalivá vedlett Romney abban sem hisz, hogy ez elég a győzelemhez: sokkal nagyobb szavakra is elragadtatta magát. Amerika egykori aranykorát visszaállítani hivatott ötpontos terve ugyanis nem azt kínálja a választóknak, hogy önmaguk munkájával saját hazájukat húzzák ki a kátyúból, hanem egyenesen megfenyegeti a világot: ’Amerika újra szép lesz, méltó régi nagy híréhez’. Romney keményen megbüntetné azokat, akik megszegik a majdani „kereskedelmi egyezményeket”, egyenes gerincet és kevesebb rugalmasságot mutatna Oroszországnak, megmentené az Obama által „vonat alá lökött” Izraelt az iráni atomveszélytől, nem kérne kölcsön ezermilliárdokat Kínától és egyáltalán, újra a világ élére állna a mindenféle szörnyetegek elleni harcban. Akarja azt a világ, vagy sem. Nem csoda hát, hogy a konvenciós közvetítés Clint Eastwood pisztolyával kezdődött! A 82 éves szupersztár háta mögé egy 26 évvel ezelőtti filmjének ikonszerű jelenetét vetítették, amelyben a főhős mindenre elszántan, csőre töltött, felemelt fegyverrel néz szembe üldözőivel a vöröslő alkonyat ellenfényében. Az sem lehet véletlen, hogy A törvényen kívüli Josey Wales az amerikai polgárháború végén a kegyetlenkedő szövetségi csapatokon próbál bosszút állni családja lemészárlása miatt. Fantasztikus metafora: Amerika mint a gazságok megtorlója a világban, a „jobb érzésű” Amerika mint saját „elnyomó” kormányának büszkén ellenálló, mindentől és mindenkitől független, öntörvényű igazságtevő. Egy vérbő jobboldali, a pazarló élősködőket ajnározó „elnyomó kormánnyal” szemben. Csakhogy Eastwood átlépte a jó ízlés minden határát. Ötpercesre tervezett szatirikus közjátéka háromszor olyan hosszúra sikeredett, miközben improvizálva gúnyolta a jelenlegi elnököt, „akit” egy üres szék képviselt és akivel a revolverhős szellembeszélgetést folytatott, annak szájába adva a legocsma-Tudósítónk jegyzete Washington, augusztus 31. „Obama azt ígérte, hogy lelassítja a tengerszint emelkedését és meggyógyítja a bolygót - én viszont azt ígérem, újabb angol káromkodást és ostobaságok sorozatát. Mellesleg az angolban nincs nagyobb közéleti sértés, mint „üres öltönynek” nevezni egy közéleti szereplőt hogy segítek nektek és családotoknak” - márpedig az „empty suit” (üres öltöny) - ezekkel a szavakkal írta be az ellensé met az „empty seat” (üres ülés) között tét önmaga és a jelenlegi elnök között csak egyetlen magánhangzó eltérés van. Az ilyen szintű lealacsonyítás nemcsak teljességgel szokatlan az amerikai konvenciók műsorában, hanem még a komoly jobboldali sajtó is úgy értékeli, hogy nagy baklövés volt a kampánystáb programfelelősei részéről. Eastwood után egy fiatal floridai szenátor, Marco Rubio mutatta be a jelöltet. A kubai származású teadélutános politikus előtt egyesek szerint nagy jövő áll: annak abevándorlói kötődésneka megtestesítője, amely „katolikusabb a pápánál” és saját sorsát leképezve az egész világot az amerikai kiváltságosság alá szeretné rendelni, a „később érkezőket” pedig már maga is „jöttmenteknek” tekinti, holott csak az a különbség, hogy a szegény latin-amerikai tömegek megélhetés után kutatva érkeznek sokszor illegális úton, míg a kubaiakat tárt karokkal fogadta a kis kommunista szomszédmumus ellen még mindig oly elszántan hadakozó szuperhatalom. Romney később azzal is megvádolta Obamát, hogy enyhítette Kuba fél évszázados elszigetelését. A Rubio-félék egyébként azért pártolják a szigorú bojkott fenntartását régi hazájukkal szemben a nyitással járó demokratizálódás helyett - elnyomás alatt tartva ezzel azokat a kubai tömegeket, amelyek rabságáról oly szívesen regélnek -, mert amerikai befolyásuk csak addig tart, amíg a Castro-rezsim elleni harcot képviselhetik. Rubio - akárcsak Condoleezza Rice előző este - fontos szerepet játszott annak bizonyításában, hogy a párt nem zárkózik el a feketéktől és a hispánoktól. A közönség soraiban viszont sokkal kisebb arányban tűntek fel színes arcok, mint az emelvényen. Mint ahogy a párt politikája is tételről tételre a kisebbségek ellen megy - és csak amikor nagyon kell, akkor ragasztja ki a tarka plakátokat. Romney egyébként élete legjobb beszédét tartotta, különösen annak első harmadában, amelyben családi múltjáról beszélve próbálta végre szerethetővé tenni magát. A jobboldal nőellenes törvényalkotási mániáját azzal próbálta enyhíteni, ahogyan édesanyjáról és feleségéről beszélt az imádat üteg-megcsukló hangján. Fura összetételű és minden konkrét részletet nélkülöző ötpontos programja energia-függetlenséget, hatékonyabb közoktatást, „igazságosabb” külkereskedelmi szerződéseket, „görög szindróma-mentes” beruházási klímát, és a kisvállalkozások szabályozás-mentesítését meg adócsökkentést ígér. Nem fért bele az ötbe, de az ultrakeresztény szavazók kibiztosítása miatt hozzátette még a vallásszabadság szavatolását (merthogy azt bárki is támadni merészelné Amerikában), valamint az élet és a házasság szentségének védelmét. Mindez egyértelmű Obama-ellenes rejtett üzenetnek számít. Noha Romney alapvetően tisztességes ember, a vádak halmazába becsempészett egy Obama iránti gesztust is: mint mondta, szeretné, ha Obama sikeres lett volna, mert az Amerika sikerét jelentené. Csakhogy pártjának jelentős köze van az elmúlt évek eredményeinek korlátozásához: a republikánus törvényhozók már az elnök beiktatásának estéjén megegyeztek, hogy egyetlen céljuk Obama kudarcának „előmozdítása". Ennek érdekében még olyasmit sem szavaztak meg, ami korábban saját soraikból eredt. Nincs a világon még egy olyan szívós, mindent elsöprő nacionalizmus, mint az amerikai. (Persze nem ugyanazt jelenti, mint Kelet-Európában: nem egy bizonyos nyelvi nemzetet éltet és éljenez, hanem a polgári kötődésre alapuló politikai nemzetet.) A hazafias tömegeket nem a politikai és gazdasági programok megvalósíthatósága érdekli, hanem az USA világelsőségébe vetett hit tüzének csiholása. Ez az egyetlen küldetés, aminek érdekében hajlandók áldozatokat vállalni. És ez az a program, amely képtelen ellenség nélkül fennmaradni. Mitt Romney régi vágású politikus, akinek nyilván ez az utolsó esélye az elnökségre. Az Obama elleni harcban nem kíván kockáztatni, kizárólag a jól bevált módszerekkel harcol a szavazatokért. Vége a „kemény igazságokról szóló” Ryan-meséknek, Romney új-régi nemzeti dicsőséget, felemelkedést és jólétet prédikál. Áldozatok helyett könnyű álmot ígér. Atomcsapás célpontja lehet Szerbia szomszédja Az ősz folyamán Lengyelországba érkezik az amerikai légierő USAF egy kis létszámú különítménye, amivel új fejezet kezdődik a két ország együttműködésében. Az Egyesült Államok ugyanis első ízben állomásoztat katonákat, és 2013-tól „technikai eszközöket”, ebben az uniós és NATO-tagországban. A katonák első csoportja szálláscsináló lesz, utánuk jönnek a többiek, és az USAF néhány légi járműve. A két ország 2011 -es megállapodása szerint az USAF lengyel támaszpont(ok)ra vadászbombázókat és teherszállító gépeket telepíthet, amerikai támogató és műszaki személyzettel. Állandó jelleggel tíz amerikai katona állomásozna a lengyel bázison, ahol az USAF-gépek 2013-tól kezdenék meg a szolgálatot. A többiek, így a pilóták és az őket segítő műszaki személyzet, időnként (valószínűleg negyedévenként) váltanák egymást. Vélhetően ilyen rotációs rendszerben cserélnék a repülőgépeket is. Hírek szerint az olaszországi Avianóban állomásozó amerikai harcászati repülős alakulat lehet az, amelynek egyik különítménye a közép-lengyelországi Lask bázisra érkezhet. Több F—16 Fighting Falcon vadászgép és legfeljebb négy C-130 Hercules szállítórepülő jelenléte várható. Az amerikaiak és lengyel pilóták rendszeresen hajtanak majd végre közös feladatokat. Katonai szakértők szerint a kis létszámú amerikai jelenlétnek is nagy a politikai jelentősége, mert azt üzeni Varsónak és a NATO-szövetségeseknek, hogy az USA-nak fontos a térség biztonsága. A szomszédos Oroszország másként ítéli meg az amerikaiak ténykedését. Lengyelországra is ferde szemmel néz, amiért Washington kiemelt szerepet szán neki a NATO globális rakétavédelmi rendszerében. Az USAF-gépek tervezett érkezése Lengyelországba még nem ütötte ki a biztosítékot Moszkvában, de az oroszok időben „megüzenték”: az ő harci gépeik is elég közel tudnak férkőzni Amerikához. Két orosz stratégiai bombázó már július 4-én behatolt az USA védelmi övezetébe a Csendes-óceán közelében. A nyáron ez már a második alkalom volt, hogy Moszkva atomtöltet hordozására is alkalmas bombázókat küldött az Egyesült Államokat övező védett zónába. Az első berepülés Alaszkánál volt egy hadgyakorlat idején, amikor az oroszok ellenséges légvédelmi állások és stratégiai létesítmények elleni támadásokat is szimuláltak. Az orosz haderő nemcsak a levegőben bontogatja szárnyait, hanem a világtengereken is erősíti pozícióit. Moszkva már egy ideje haditengerészeti bázisok létesítéséről tárgyal Kubával, a Seychelle-szigetekkel és Vietnammal. Mindez összhangban van Vlagyimir Putyin orosz államfő politikájával. Ő a hadsereg megerősítését, fegyverzetének fejlesztését és korszerűsítését ígérte. Ez a politika az orosz érdekek védelmének biztosítása mellett a hadiipar fellendítésével, ezáltal a gazdasági növekedés felgyorsításával is számol. A Kreml csaknem 600 (más források szerint mintegy 700) milliárd dollárt akar fegyverekre költeni 2020-ig. A légierő a nagyszabású állami fegyverkezési program révén hatszáz új harci géphez és ezer helikopterhez jutna, a haditengerészetnek legalább száz új harci eszközt építenének, a szárazföldi csapatok pedig 2300 páncélozott harci járművet kapnának. A hadsereg grandiózus fejlesztésére szánt temérdek pénzből még sok egyéb fegyver(rendszer)t szeretnének beszerezni, így, 400 új típusú interkontinentális ballisztikus rakétát, amelyek egy része képes lesz az amerikai védelmi rendszeren is áthatolni. Továbbá csatarendbe akarnak állítani száz, katonai célú űreszközt és 66 darab Sz-400 és Sz-500 típusú légvédelmi rakétarendszert. A Szovjetunió 1991-es felbomlása utáni kiadáscsökkentések miatt meggyengült orosz hadsereg egyre nagyobb kihívásokkal találja magát szemben a világban. Szomszédja, Kína szintén fegyveres erőinek a korszerűsítésére készül. Peking idén még „csak” 120 milliárd dollárt szán hadseregfejlesztésre, de 2015-ben már kétszer annyit tervez elkölteni e célra. Moszkva ezt gyanakodva figyeli. De a kínai veszélynél is jobban aggasztja, hogy a világ vezető katonai hatalmaként az USA és az általa irányított NATO minden oldalról igyekszik bekeríteni Oroszországot. A legfőbb veszélyt saját biztonságára Moszkva (és vélhetően Peking is) már jó ideje abban a globális rakétavédelmi rendszerben látja, amelyet Washington és a NATO 2020-ra tervez kiépíteni. A tengerről és földről indítható elfogó rakétákból álló pajzsnak regionális elemei működnének az USA-ban, Európában, Ázsiában és a Közel-Keleten. Az ötletgazda USA és a NATO azt állítja: az összehangolt rendszer az iráni, északkoreai és más, hasonló potenciális támadók nagy hatótávolságú atomrakétáitól védené meg a nyugati katonai szövetség tagországait. Az európai NATO-tagok közül - az USAF gépeit izgatottan váró - Lengyelország kiemelt szerepet kapna a rakétapajzs-programban, Romániával és Spanyolországgal együtt. A tervek szerint az európai földi rakétaelhárító rendszer Romániában 2015-re, Lengyelországban 2018-ra válna működőképessé. Spanyolországban hadihajókra helyezik a rakétapajzs egyes elemeit. Moszkva arra gyanakszik, hogy a nyugati atompajzs Oroszország ellen irányul, annak biztonságát gyengítené. Az orosz nukleáris csapásmérő rendszer semlegesítését szolgálná, hogy az USA erőfölényre tehessen szert Oroszországgal szemben. Moszkva szerint a NATO rakétaelhárító rendszere 2020-tól megakadályozhatja az orosz nukleáris ellencsapást az USA és szövetségesei ellen. Oroszország ezért idén májusban megelőző csapással fenyegette meg az európai rakétavédelmi létesítményeket. Később kilátásba helyezte a NATO-pajzson áthatolni képes harcieszközök kifejlesztését és azt is, hogy (atom)rakétáival célba veszi annak alkotóelemeit. Elsősorban a rakétatelepítések helyszíneit, az európaiak közül a lengyelországi, a spanyolországi, és a szomszédban, a romániai bázisokat. ■ SZABÓ József Hitelválság Európában Nincs olyan, hogy „euróválság”. Amivel Európa küzd, az „hitelválság”, ami bizalmi válságot idézett elő - jelentette ki Guido Westerwelle német külügyminiszter pénteken Hongkongban, üzletember-találkozón. Mint mondta, ez a bizalmi válság most Európa legnagyobb problémája, amivel szembe kell néznie, és amit meg kell oldania. Az euróválság kifejezés félrevezető, a közös valuta stabil, bízhatnak benne - hangoztatta a politikus. „A rövid távú likviditás megteremtése egyedül nem lesz elegendő ahhoz, hogy túljussunk a válságon” - húzta alá Westerwelle, és hozzátette: „amit tennünk kell, az a piacok meggyőzése arról, hogy az eurózóna a jövőbeni tartós pénzügyi stabilitás térsége lesz”. Mint mondta, a „jobb jövő” lényegi feltétele egy olyan növekedés, ami nem a hitelek eredménye, hanem a versenyképessége. A versenyképességet pedig strukturális reform szüli - fűzte hozzá. Westerwelle szerint három tartópillér felépítésére van szükség Európában a válság megoldásához. Ezek: a szolidaritás, a költségvetési fegyelem és a növekedés. (MTI)