Magyar Szó, 2019. március (76. évfolyam, 48-73. szám)

2019-03-15 / 60. szám

ÉTI KÖZELKÉP kozelkep@magyarszo.rs­ai­gír Sió Kupuszinától Hertelendyfalváig Vajdasági Nap a Hagyományok Házában A Hagyományok Háza Cor­vin téri székházában március 9-én egész napos program­mal mutatkozott be Vajdaság. A tematikus napra hatvan­egyen érkeztek Délvidékről, s hozzájuk csatlakoztak a fővárosban élő elszármazot­tak is. A kézműves foglalko­zások és gyermekprogramok az ünnepváráshoz, a tavasz­­váráshoz és a nagyböjthöz kapcsolódtak. Egy nap alatt a vajdasági népi kultúrát a maga teljességében lehetet­len bemutatni, de a résztve­vők ízelítőt kaptak a délvidé­ki hagyományápolók mun­kájából. A délelőtt a legifjabb nemzedék foglalkozásaival telt el. A népes gye­reksereg lelkesedése a szülőket is megérintette, így a munkaasztalok­nál gyermekek és felnőttek együtt lesték el a kézművesek titkait. Lévay Zsófia nemezelő, népi játszóházvezető, Szabadka: „A bemutatón sokakkal szeret­tettük meg a nemezelést. Reggel óta dolgozunk együtt a tavasz­váró játszóházban, ahol a gyere­kek megtanulhatták a nemezelés alapjait. Először Jancsika bábu­val kellett Tiszát ugranunk, no, ne gondoljunk a széles folyó­ra, a vizet egy gyönyörűséges ner­ezszőnyeg­ jelképezte, amit kalákában készítettünk Vajdaság legjobb nemezelőivel. Népdallal kezdtük a foglalkozást, majd egy hóvirág elkészítésén szorgoskod­tunk, sikerrel. A fiatalok többször körbeülték az asztalt, mintegy két tucat gyerekkel szerettettük meg az ősi mesterséget. Nekem is két fiam van, így hamar megtaláltam a hangot a kicsikkel. A nemez ismét divatba jött, ez köszönhető a gyapjú természetes anyagának, emellett esztétikus is. A lakáskultúrában is elfoglalta a megillető helyét: melegséget ad az otthonnak. Ruhadarabként ugyan­csak népszerű, kiválóan szigetel, a nemezkalapon nem fúj át a leghi­degebb szél sem. A hiedelmekkel ellentétben vízálló is. Alkalmas ékszerkészítésre, ehhez viszont finomabb, nem a vajdasági félme­­rinóra, hanem merinógyapjúra van szükség. Nagy megtiszteltetés volt részt venni a nap programjában, a munka mellett vajdasági gyer­mekdalokat is hallhattunk, és a Juhász zenekar is hozzájárult a jó hangulathoz.” Csonti Melinda, a népművé­szet ifjú mestere, népi iparművész, Felsőhegy: „Tavaszváró rendezvényként hirdettük meg a Vajdasági Napot, s így a tojásfestés - a fűzfaágfonás mellett - kiemelt szerepet kapott a programban. Vajdaságban, a három székely faluban a viaszlevonásos tojásfes­tés hagyományát ápolják. Bánát­ban szegény volt a föld, s az embe­rek nagyon sokat dolgoztak, így a levelrátételes tojásfestés terjedt el. Tavasszal az első leveleket leszed­ték, egy napig hagyták fonnyad­ni, s azt tették rá a vizes tojásra. A mai világban nem rákötik, hanem nejlonharisnyában rögzítik, s a főzéskor a minták így maradnak meg. A festéket a hagyma haja adja. Az ügyesebb kezűek, főleg az észak-bánsági Pádén, a márványos tojással is próbálkoztak. A forró enyvet a főtt tojásra ujjal vitték fel, s amikor belenyúlkáltak a külön­böző színekbe, akkor márványos minták alakultak ki. Különlegessé­get jelentettek az olyan fémappli­­kációs módszerek, mint a patkolás. Csókán egy kovács mestermunká­jaként egy rózsát készített, ami egy tojást ölelt úgy körbe, hogy a tojás sértetlen maradt. . A festett tojás a húsvéthétfői locsolkodásnál kap szerepet. Az apák - a termékenység ősi ritu­áléját folytatva - gyermekeikkel mentek locsolkodni. Bánátban ezt egy különleges szokás egészítette ki, a visszalocsolás, de csak azt locsol­tuk vissza, akit szerettünk. Néhány szó az ittlétünk­ről: tíz órától kora délutánig teljes »üzemben« dolgoztunk, s legalább százhúsz tojás dicséri az anyukák, apukák, gyerekek közös munkáját.” Ebédidőben a gasztronómi­ai bemutató aratta a legnagyobb sikert. Varga Erzsébet a bukovinai székelyek lakta Hertelendyfalváról érkezett, s ínycsiklandozó falatokat készített. A körülötte lévő tömeg­ből sokan kérdezték, és ő türel­mesen válaszolt. Munkáját dicsé­ri, hogy az elkészített kóstoló az utolsó morzsáig elfogyott. „Megőriztük a népviseletün­ket, az énekeinket, a táncainkat, a mesemondást, a konyhát, a szederből és a málnából készített italainkat, mert tudni kell, hogy a többéves vándorlás alatt csak e gyümölcsökhöz jutottak hozzá eleink a Duna mentén, s ebből főzhették a pálinkát. Igazi különlegességgel, a gőzgaluskával érkeztem. A fánk­hoz hasonlóképpen, de puhább­ra készítjük a tésztáját, keleszt­­jük, a lábosban zsírt olvasztunk, s megsütjük, majd kiszedjük. A zsír­ba néhány kanál vizet öntünk, s visszatesszük a tésztát, s hagyjuk gőzölögni. Addig tartjuk benne, míg cserszegni nem kezd. Darált mákban, darált dióban vagy szent­­jánoskenyérben forgatjuk meg. Most az utóbbit hoztam, mert úgy gondolom, az asszonyok már nálunk is elfelejtették használni e fűszert a kalácsokban és az ételek­ben, így nagyanyáink ízeit idézhet­jük ismét fel. Otthonról hoztam a hájas-lekváros kiflicskéket és a tepertyűs pogácsát.” Smit Lajos borász, Hertelendy­­falva: „A nemzetközi összehasonlí­tásban még elmaradnak a vajda­sági borok, de az utóbbi időben­­ a különböző szőlőfajták telepítése nyomán - kiváló minőségi borokat termeltek, s az üzleti szempontok is előtérbe kerültek. A kékfrankos, cabernet sauvignon, olaszrizling és ottonel a legnépszerűbb. Számos ősi fajta - mint a kecskecsöcsű - is megterem a vidéken. Jómagam gyümölcsborokkal foglalkozom, málnából és szeder­ből készítem az italokat. 35 áras birtokomon saját magam terme­lem a gyümölcsöt is. Két gyerekem van, a fiam Hollandiában dolgozik, a lányom férjnél van. Nem tudom, fogják-e folytatni a gazdálkodást, így a munka egyelőre feleségemre s rám marad.” A délvidéki régiók kora délután mutatkoztak be. Csizmadia János és felesége, Anna Kupuszináról ér­kezett. A családfő érdekes előadás­ban ismertette a falu történetét, felesége a népviseletekről beszélt, s énekkel is illusztrálta az elmon­dottakat. Leányuk, Anna 2012-ben a Fölszállott a páva szólóének és -hangszer kategóriájában állhatott a dobogó legfelső fokára. „Talán a jó példánkkal járul­tunk hozzá leányunk sikereihez. Becsületre, tisztességre tanítottuk, igyekeztünk egy értékrendet adni neki. A délszláv háború alatt meg kellett küzdeni a mindennapi bete­vőért, de ebből a gyerekek keveset vettek észre. Tanáccsal is szolgál­tunk, tegye azt, amit elvár tőlünk a Jóisten: a ránk bízott talentumo­kat ne ássuk el, hanem kamatoz­tassuk! Pólyáskora óta énekelget­tem neki, a zene szeretete átszövi életét, nem unja meg. Már tanít, és csodálatos hivatásnak tartja tudá­sának átadását. Valóban misszi­ót teljesített, Kupuszinának, a kis nyugat-bácskai falunak az értéke­it megismertette a nagyvilággal. Svédországból és Kanadából is gratuláltak a sikeréhez.” A táncbemutatón Tisza menti táncok szerepeltek, amihez citera- és tamburazene dukált. Resecki Roland tánctanár, koreográfus Adáról érkezett, az elmondotta­kat videóval illusztrálta, s a tánc­tanítás sem maradt el. „A délvidéki táncok a szerb, bu­­nyevác és a magyar táncoknak az ötvözetei. Számos polgári tánc, mint a todore, kreutzpolka, fütyütyü és a szóló férfikóló terjedt el, amelyek­nek az eredete is bizonytalan. A vajdasági táncokat három részre lehet tagolni: Duna mente, amely magában foglalja a Gombos, Doroszló, Kupuszina vidékét, az al-dunai székelyek falvait, vala­mint a Tisza menti területet. Az eddigi kutatások a Tiszát választó­­vonalnak tekintették, így Bácska és Bánát külön egységnek számított. Saját kutatásaim is bizonyítják, hogy egy régiónak kell tekinteni. Mindhárom területnek más a jellegzetessége: a Duna mentén a Magyarországon is ismert motí­vumok élnek, mint a karikázók, amelyek csiraj és tüsköm néven terjedtek itt el. A bukovinai széke­lyek részben magukkal hozták táncaikat, tipikus például az „Ajtóig meg vissza” meg a külön­böző körtáncok: egyes roppantós, kettes roppantós, valamint a német hatást tükröző táncok. A fő kutatási területem a Tisza mente, a terület nagyon gazdag motívumokban: az alföldi dialek­tusnak, a Szeged környéki táncok­nak, illetve a Felső-Tisza vidéki táncoknak, valamint a dél-dunán­túli figuráknak az olvasztótége­lye. Előkerül az ugrós, az oláhos, a rezgő csárdás, a frisses, a körcsár­dás. Egy idős adatközlő hölgy Moholon 2014-ben a somogyi kanásztáncra emlékeztető botos táncot mutatott be.” Nádi Karolina, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza vajdasági hálózatának munkatársa a kiál­lításokat foglalta össze. „Két kiállítással készültünk, az idén nyolcvanéves Németh Mátyás temerini fotóművész fényképeiből mintegy negyven alkotást ismer­hetett meg a közönség. Jelentős az életműve, a Magyar Szó fotóripor­tereként sokfelé eljutott, szociofotó­­in hűen ábrázolja a vajdasági tájat, a vajdasági embereket. A másik tárlatban az első vajdasági népi iparművészeti zsűrizés minősített alkotásaiból válogattunk. A vajda­sági szövéskultúra - a képzéseknek köszönhetően - virágzik, így néhány gyapjúszőttest hoztunk, emellett kislányruhákat s egy fonott csip­kés főkötőt állítottunk ki. Az utóbbi igazi különlegesség, e forma legto­vább Szlavóniában maradt fenn, s egy szabadkai alkotó, Sebők Valéria kitartó munkájának köszönhetően újra terjed vidékünkön.” Az est különlegessége az „Örök­ségünk”­­ a Vajdasági Nagyze­nekar koncertje volt, amely már ötödik éve reprezentálja a vajda­sági zenei élet fejlődését. A másfél órás műsorban a Juhász zenekar, a Fokos zenekar, Csonka Ferenc és zenekara, a Véka zenekar és a Pendergő zenekar szerepelt. A Vajdaságban aktívan működő népi zenekarok közös koncertje először szerepelt Magyarországon, amelynek minden év októberében az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör ad helyet. Az egész napos programot táncház zárta. A Tematikus Nap rendezvénysorozat októberben a Felvidék bemutat­kozásával folytatódik. ■ Cser: Kiváló volt a hangulat A Vajdasági Napon a Jancsikababa is fellépet NYERJEN A KÖNYVNAPTÁRRAL Ma pótszelvény is Még két szelvényt jelentetünk meg a játék végéig Aki megvette már a Magyar Szó 2019- es Naptárát, tudja, hogy a könyvben nyere­ményjátékot is hirdettünk. Februárban négy szelvényt jelentet­tünk meg, márciusban pedig ötöt fogunk - ma a harmadikat, azaz összesen hetedi­ket minden pénteken egyet-egyet Naptár 2019 felirattal. Márciusban két pótszelvény is megjelenik, az első a mai, március 15- ei számunkban. A két pótszelvénnyel két számozott szelvényt lehet helyettesíteni. Ezeket a szelvényeket - összesen 9-et - kell összegyűjteniük. Ezeken a szelvénye­ken kívül március 29-én, tehát a játék utol­só péntekén megjelenik még egy szelvény, amelyen a könyvnaptárban feltett nyere­ménykérdésekre kell válaszolni. Ahhoz, hogy bárki is nyerhessen, legalább két pontos választ kell adni. Szintén március 29-én jelentetjük meg az adatszelvényt is. Mind­ezeket a szelvényeket kitölt­ve, borítékba zárva kell majd címünkre elküldeni. (Magyar Szó - Naptár 2019,21000 Novi Sad, Vojvode Misica u. 1.) Ha a játékkal kapcsolat­ban bárminemű kérdése van a kedves olvasónak, hívja a 064/80-55-015-ös telefonszá­mot, vagy küldje el kérdését SMS-ben ugyanerre a szám­ra! A nemeth@magyarszo.rs e-mail-címre küldött kérdé­seikre is válaszolunk. 7. SZELVÉNY 1. PÓTSZELVÉNY 2019-es könyvnaptárával. A Magyar Szó napilap decemberben 75. életévébe lépett.­­ Ezzel a kiadvánnyal nyitottuk meg a jubileumi évet. A bővített 324 oldalas könyvben a Naptár történetében először színes oldalak is vannak. Többet adunk ugyanannyiért - könyvnaptárunk ára továbbra is csak 300 dinár. Megvásárolható a lapárusoknál. KÖNYVNAPTÁRUNKKAL NYERHET ISI A FŐNYEREMÉNY: két személyre szóló, 400 eurós vásárlási utal-­­­vány a zentai Domus Utazási Irodától. Két vigaszdíjat is kisorso­lt­­ünk, két darab két személyre szóló utazási utalványt két éjsza­­­­kára, félpanziós ellátással a mórahalmi Elixir Szállodában. 2019. március 15., péntek

Next