Szinnyei József: Magyar tájszótár, 2. kötet
Ü, Ű - ÜL - ÜLCSIK - ÜLDÖGÉL - ÜLDÖZ - ÜLÉL - ÜLEMÉR - ÜLEMÉRES - ÜLEP - ÜLEPEDIK - ÜLET - ÜLETŰ - ÜLKŐ - ÜLLŐ-FÜLLŐ - ÜLŐ - ÜLŐ
869 ÜL—ÜLÉS ÜLET—ÜLŐ 870 mikor a törzsdöntés alkalmával a szomszédos fönnálló fán megakad és a véglapjával a földre zökken] (Abaúj m. Erdészeti Lapok XXII.437). [meg-ül]. [Szólások]. Nem minden tk üli meg a tojást, hanem csak a kotló (Mosony m. Lébény-Sz.-Miklós Varga D. György). oda-ül, odavan, odamarad (Háromszék m. MNy. VI.343; Vadr.). Elnyeli, de soká odaül! (Jász-Nagykún-Szolnok m. Abád, Heves m. Tisza-Nána Nyr. XVIII.131). Soká odaül (Székelyföld Nyr. XVIII.12). 2. ÜL, ÜLL (időjid Szabolcsm. Őr Nyr. VI.236). Jövő húsvétot pároddal időjid [hiba e h.: időjed süllyed] (Szabolcs m. Őr Nyr. VI.236; húsvéti mondókában). Nagy romot űtek (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.473). ÜLCSIK (ücsi Nógrád m. Fülek Nyr. XXII.95; ücsik Nógrád m. Fülek Nyr. XXII.95; Nógrád m. Szirák vid. Békássy Sándor). 1. kocsiderék alakú ládika, a melybe a csecsemőt ültetik (Nógrád m. Fülek Nyr. XXII.95; Nógrád m. Szirák vid. Békássy Sándor; Borsod m. Király Pál; Abaúj m. Nyr. V.70; VI.418; Abaúj m. Szikszó Király Pál; Gömör m. Nyr. XVIII.502). Tedd le a gyereket az ülésikbe, magad pedig láss dologhoz! (Borsod, Abaúj, Gömör, Zemplén m. Király Pál); 2. görbe kocsi bőrülése (Heves m. Czs. [itt ülesik hiba]; Névtelen 1840); 3. kisded padka v. más efféle ülőke (Heves m. Névtelen 1840). ÜLDÖGÉLüldögél Dunántúl, Székelyföld Simonyi Zs. Tüzetes M. Nyelvtan 1.403. Marosszék, Sóvidék Vadr. 220). [ÜLDÖS], fölüdös, fölülöget. Befogdostunk, fölüdöstek a kocsikra (Dráva iid. Nyr. XIII .476). ÜLDÖZ (öldözöm Székelyföld Tsz.). ÜLÉS (üllényi Palócság Tsz.; ülési Szlavónia Nyr. XXIII.216). üldögél, ülni szokott. ÜLEMÉR: állat tőgyén támadt daganatban ,megült méreg (genyedtség) (Háromszék m. Vadr.). ÜLEMÉRES: (pl. juh), a melynek a tőgyén támadt daganatban ,megült méreg (genyedtség) van (Háromszék m. Vadr. 522a). ÜLEP (üllep Csallóköz Csaplár Benedek, Szinnyei József). [ÜLEPECE], Ülepecéje: ülepe (Nógrád m. Kálló Nyr. XV.520). ÜLEPEDIK (üllepedik Csallóköz Csaplár Benedek, Szinnyei József). [ÜLÉS]. ülés-deszka: evezőpad (Komárom Hermán 0. Halászat K.). ülés-fa: öv (Tihany Hermán 0. Halászat K.). ülés-rakonca: a kasos szekér hátulsó tengelyének vánkosfájából két oldalt függőlegesen fölnyúló eggy-eggy karó, mely a kast az ülés táján megtámasztja (Győr Nyr. XI.479; — Frecskay János). [mellé-ülés], mellülés: a lányos háznál kézfogókor tartott lakoma, mikor a vőlegény a menyasszony mellé ül (Veszprém Nyr. XVIII.287). ÜLET: 1. ülep, alfél, segg (Szabolcs m. Tisza-Dob Nyr. XXVII.46; Székelyföld Kiss Mihály; Csík m. Nyr. XXVI.429). Nagy ülete van (Székelyföld Kiss Mihály). Ojan lapos vót az ülete, mind egy kerek lapittó (Háromszék m. Vadr. 413). Ületyire, ülepére (Palócság Nyr. XXI.313); 2. nadrág v. gatya ülepe, feneke (Rimaszombat Nyr. V.271 [itt ülety nyilván a közlő elvonása a személyragos ületye alakból]; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.427; Udvarhely m. Király Pál). Kelemennek kedve vant, a zületyë tele vaót. . . [mesevégzés] (Gömör m. Runya Nyr. XIX.526); 3. a szék ülőlapja (Székelyföld Kiss Mihály). Akkora pofája van, mint ez a szék ülete (Udvarhely m. Király Pál). [Szólások]: Húgyos, páros, pitvaros, az ületi fityakos! [gúnyolódó mondóka] (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XII.524). Fére ület, nincs becsület! [trombitaszót utánzó tréfás mondóka a katonáknál] (Nyr. VI.375). ÜLETŰ: ülepű. Nagy-ületü (Székelyföld Kiss Mihály). Nagy-ületyü (Palócság Nyr. XXI.313; Borsod m. Nyr. IX.336). ÜLKÖ (Zemplén m. Nyr. IV.522; ükö Csallóköz Nyr. 1.333; Komárom m. Bagota Nyr. XXV. 478); 1. ülkö: kocsiderék alakú ládika, a melybe a csecsemőt ültetik (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. IV.522); 2. ükö: ház előtt fekvő száraz fatönk, a melyre vasár- és ünnepnapokon kiülnek (Komárom m. Bagota Nyr. XXV.478); 3. ükö: tyúkülő, a tyúkok téli hálóhelye (Csallóköz Nyr. 1.333). ÜLLŐ-FÜLLŐ, ILLŐ-FÜLLŐ: kevés, a mi meg sem kottyan, alig valami. A gyümölcsömet annyira ellopták, hogy csak üllő-süllő maradt (Balaton mell. Tsz.). Az ebéd csak olyan üllő-filö vet (Zala m. Tűrje Bódiss Jusztin). 1. ÜLŐ (üllő Csallóköz Csaplár Benedek; Debrecen Nyr. IX.164). 1. kakasülő, tyúkülő, házi szárnyasok téli hálóhelye (Rábaköz Halász Géza; Csallóköz Csaplár Benedek; Debrecen Nyr. IX. 164). Új finom a lehelete, mint a gerin természete; ha megérzi, az ülőrűl a kanpuska is leszédül (Nagy-Becskerek Nyr. V.191). 2. fonó. Elmenek az üleébe (Mátra iid. Nyr. XXIV.479). kiülő, kiálló, kidülledt (pl. szem) (Székelyföld Tsz.). 2. ÜLŐ: szent [? — vö. NySzótár]. Ülő ünnep (Bácska Szarvas Gábor). 55*