A magyar társadalom lexikonja (Budapest, 1930)

S

Szűcs Tanárs állását nem hagyta el akkor sem, amikor 1890. a kultuszminisztériumhoz fo­galmazóvá, majd segédtitkárrá nevezték ki Min. titkárrá történt kinevezése óta azonban egész munkásságát a minisztériumnak szen­telte. További gyors előléptetések után h. ál­lamtitkár lett és a minisztériumban az elemi iskolaügyeket vezeti. 1926. a pestkörnyéki kerület pótképviselője lett, majd 1928 óta a képviselőház tagja. Élénk munkásságot fejt ki a szakirodalomban. Xenophon memorabi­ljának pedagógiai jelentősége c. munkáját széles körökben ismerik. A Ferenc József­­rend lovagja és a pápai Szent György-rend tulajdonosa. Nagy érdemei vannak Pestújhely fejlesztése körül. Szűcs István, főszolgabíró, szül. Magyar­­geresen, 1892 okt. 9. Középiskoláit Szom­bathelyen, egyet, tanulmányait pedig a bu­dapesti egyetemen végezte. Államtudományi doktorátust szerzett. Tanulmányainak be­fejezése után hadbavonult. Megkapta a kis ezüst és két í-ben a nagy ezüst vitézségi érmet. Közigazgatási pályáját 1918. Vas vmegyénél kezdte, mint gyakornok. 1919. aljegyző és 1929. a szombathelyi járás fő­­szolgabírája lett. Élénk részt­­vesz Szom­bathely társadalmi mozgalmaiban. Szűcs János, gyáros, szül. Újpest, 1885 febr. 18. Tanulmányainak befejezése után külföldön tartózkodott, majd 1913. vissza­térve, részt vett a háborúban és a Károly-csa­­patkeresztet és a sebesülési érmet kapta meg. 1917. a Dunapalota r.-t., majd a tátralom­­nici fürdők igazgatója lett. A megszállás után Újpesten ecetgyárat létesített. Egész életét a magyar sport, különösen az úszósport fej­lesztésének szentelte. 1909. létesítette az első magyar százméteres úszópályát és az U. T. E. úszószakosztályát. Megszervezte a vízből­­mentési és iskolai úszástanítási intézménye­ket. 1919. az U. T. E. kebelében turistasza­kaszt, majd kerékpárszakaszt alapított és új­jászervezte a birkózó- és vívószakosztályt. Az újpesti stadionnak és az uszodának felépítése nagyrészben az ő nevéhez fűződik. Elnöke volt az U. T. E.-nek és alelnöke a M. U. Sz.-nak. A Sporttelep r.-t. elnöke. Szügyi Kálmán, operaénekes, szül. Bpest, 1888 szept. 7. Középiskolai és keresk. akadé­miai tanulmányait Bpesten végezte. Énekelni a Fodor-iskolában és De Sanctisnél tanult. 1916. mint rokkant főhadnagy az Operaház­hoz szerződött. Részt vett az Operaház nürn­bergi vendégjátékán. Műsora gazdag és vál­tozatos. Szüle Péter, festőművész, szül. Cegléden, 1886 jún. 25. Tanulmányait Bpesten végezte, Bpesten van műterme. Évek hosszú sora óta tagja a szolnoki művésztelepnek. Az Ipar­­művészeti és Művészeti Akadémia elvégzése után Benczúr Gyula tanítványa volt. Végig­­küzdötte a háborút. Hősiességéért a kisezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Festői rea­lizmussal alkotott figurális képeivel több nagy értékű díjat nyert. Több kiállításon nagy arany és kis arany érmekkel tüntették ki, nyertese a Szinnyei-díjnak. Több állami ösztöndíjat szerzett, ismertebb festményei: a Tükör előtt és a Templomban. Sz. mara­dandó értékű alkotásai díszéül szolgálnak a Képzőművészeti Múzeumnak és más nagyon sok magyar és külföldi műgyűjtő képtár­nak is. Szveteney György (báró, nagy-ohai), ny. ezredes, szül. Tarnopol (Galicia), 1871 jan. 21. Középiskoláit és a felsőbb katonai tanul­mányokat Bécsben végezte. 1892. mint had­nagy, a Radetzky gróf nevű 5. csász. és kir. huszárezrednél kezdte meg pályafutását 1896. a bécsi hadiiskolában, majd külön­böző helyőrségekben teljesített szolgálatot. 1901. hosszabb külföldi utazás után, mint századost a herceg Eszterházy Louis 8. számú csász. és kir. huszárezredhez osztot­ták be. A háború alatt már mint alezre­des, később, mint az 5. h. ezrednek ezredese, az orosz harctéren működő VII. és IX. had­seregben szárnysegéd volt. 1918. az összeom­lás után nyugállományba vonult. Katonai pályafutása alatt számos kitüntetésben része­sült. A III. oszt. vaskorona, a Signum Lau­­dis, a német vaskereszt, a Károly-csapatke­­reszt, stb. tulajdonosa. Nyugalombavonu­­lása óta festészettel és asztrológiával fog­lalkozik. Szvnezsényi Zoltán, min. tan. szül. Nagy­­rőce, 1887 jan. 18. Középiskoláit Beszterce­bányán, egyet, tanulmányait Bpesten vé­gezte, ahol középiskolai tanári oklevelet szer­zett. Egyetemi évei alatt élénk részt vett a diákság szociális mozgalmaiban. Egy ideig különböző vidéki városokban tanároskodott. Mint selmezbányai tanár, a főiskolai hallga­tók zászlóaljának élén a megszálló cseh csa­patokat visszavonulásra bírta és így módot adott arra, hogy a főiskolák nagyértékű mű­szereit és a bányák aranykészletét megment­hessék. A hazafias érzésű felvidéki tótok mozgalmának megszervezője és részben a felvidéki néptanácsban, részben a területvédő ligában fejtett ki értékes munkásságot. Mint diplomáciai kiküldött, Varsóban tárgyalt a lengyel kormánnyal a közös határ kérdésé­ben. A kommün bukása után mint tanácsosi rangban a tót főosztály élére került. A nem­zeti kisebbségek minisztériumának feloszlatá­sával nyugdíjba ment és azóta Budapest Fürdőváros Egyesület igazgatója. Az egyesü­let kötelékében eltöltött munkásságának elis­­meréséül az Orsz. Idegenforgalmi Tanács végrehajtó bizottságának tagjává nevezték ki. A Hollós Mátyás Társaság szakosztály-fő­nöke, a Zichy Mihály Művészklub alelnöke. 1922. Hogyan veszett el a Felvidék? címmel feltűnést keltő munkát írt. 558 Szerezsényi

Next