Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)

1872-03-27 / 13. szám

— 112 — 136. §. A­mennyiben jogok és kötelezettsé­gek örökletesek, a megfelelő igények is átszál­­lanak az örökösökre és az örökösök ellen, de az általános igény átszállásához ez esetben is meg­­kivántatik, hogy az igényt feltételező körülmé­nyek a terhelendő örökös személye körül is fenn­forogjanak. Az örökhagyó halálával megszűnő (legsze­­mélyesb) jogokból és kötelezettségekből, ha kü­lönben azok örökletesek az örökösökre és örö­kösök ellen csak oly igény hárulhat, mely már az örökhagyó éltében meg volt alapítva. 137. §. Az igényt visszautasíthatja a köte­lezett, ha oly körülmény (tény vagy jog) forog fenn, mely a jogrendnél fogva az igényt végleg vagy időleg teljesen vagy részben meggátolja. 138. §. Marad: 139. §. Kifogást ellenkifogás, ilyet pedig további viszontkifogás, s így tovább, gátolhat. A viszontkifogásokról mindaz áll, a­mi a kifogásokról. 140. 141. §§. Jogi tények: azon tényálla­­dékok egyes mozzanatai, melyek a jogrendnél fogva valamely jog keletkezését, elenyészését és változását okozzák. Lehetnek igenlegesek (meg­­történés) vagy nemlegesek (elmaradás) egyko­­rúak s különböző időbeliek. 142. §. Ténynek jogi hatása hol nyomban, hol később áll be. Utóbbi esetben a hatás függőben marad, és pedig úgy hogy előbb vagy épen semmi, vagy más a hatás, legalább az, hogy valaki ahoz már eleve kötve van. Jövendőbeli jog az alaptényeknek csak ily kihatása mellett ismerendő el. 143. §. A tények jogi hatással rendszerint csak jövőre, ellenben visszaható erővel csak a törvény által meghatározott kivételes esetekben bírnak. 144. §. Marad. 145. §. Az idő kétféleképen jogi tényező: önmagában véve, és a­mennyiben más valamely tény csak időbeli viszonyainál fogva leszen jogivá. 146. 147. §§. Időpont vagy időszak a sze­rint állapítható meg, a­mint e kérdések közül: mikor? meddig? mennyi idő alatt? egyik vagy másik fennforog. Ha az a kérdés „mikor?“ napszámra s nem naprészre vagy órára van meghatározva, akkor az időponti intézkedésnek azon nap bármelyik része megfelel. Ha pedig az a kérdés, hogy meddig , akkor kétség esetében a nap végpilla­­nata határoz. 148. §. Időhaladék tárgyában következő szabályok állanak: 1) napok alatt kétség esetében éjféltől éjfé­­lig terjedő időszakok értendők és pedig úgy hogy első napnak már azon nap veendő, melybe a kiszámítandó időnek első pillanata esik, végpont­nak az utolsó nap végpillanata; 2) szökő nap külön napnak számítandó ; 3) meghatározott hónapok napjaik valósá­gos mennyisége szerint veendők, hónapokban kifejezett időhaladék kelttől keltig számítandó, habár a végholnap az elsőnél több napot tartal­maz is, ha pedig az utosó hónap a kezdeti nap­nak mefelelő napot nem tartalmaz, akkor utolsó napja értendő; más esetekben egy hónap har­mincz napnak veendő; 4) fél hónap alatt 15 nap, bizonyos hónap fele alatt mindig annak tizenötödik napja ér­tendő ; 5) évekre menő számításnál ugyanaz áll, mi a hónapos számításnál, egyébként egy év három­százhatvanöt napnak, félév hat, negyedév három hónapnak számítandó. 149. §. Magánjogok az által hogy gyako­roltatásuk, vagy nem gyakoroltatásuk hosszabb ideig tartott elévülőleg megállapíttatnak, illető­leg megszűnnek, de csak mennyiben jelen tör­vénykönyv ezt kifejezetten megengedi és a külön­beni kellékek teljesen fennforognak. 151. §. Elévü­hetlen igények a koronajószá­gokra és (erdélyi) fiscalitásokra vonatkozó vis­­­szakövetelési, és a közös vagyon felosztását tár­­gyazó igények, ha szinte a felek közt ellenkező egyezmény léteznék is. 152. §. Az elévülést a felek egyezménye ha­­sonlag ki nem zárhatja, sem annak folyamát nem rövidítheti, nem is hosszabíthatja, de az elévülés által szerzett jogi helyzetről lemondhatni. Mindamellett az elévülés csak kifogás foly­tán veendő bírói tekintetbe, hivatalból nem. 153. 154. §§. Csak ki nem elégített igény évülhet el. Ehez képest: 1) oly személyes igénynek, mely a kötele­zett tevékenységére megy, már keletkezésekor indul meg elévülési folyama; ellenben 2) dologbeli, úgyszinte oly személyes igény, mely a kötelezett részéről békén hagyást föltéte­lez , csak akkor indul elévülésnek, midőn a bé­­kénhagyási kötelesség megsértetik. 155. §. A jogosított beleegyezése esetében az elévülés kezdete attól függ, volt e határidő a kö­telezett fél elé tűzve, vagy nem ? előbbi esetben az elévülés a lejárattól, utóbbi esetben a köte­lezett fél birtokba léptével indul meg. 156. §. Feltétel igény elévülési folyama csak a feltét teljesítésétől, — időhöz kötöttnek csak a kitűzött időpont bekövetkeztétől fogva indul meg. Visszatérő szolgáltatásoknál az elévülés minden egyes tételre nézve külön-külön számít­­tatik. 157. §. Tőkére vonatkozó igény elévülte a kamatozást is megszünteti. 158. §. Egyes visszatérő szolgáltatások elé­vülte nem szünteti meg az alapkötelezettséget. 159. §. Oly igény, melynek keletkezése me­rőben a jogositott egyszerű akaratától fü­gg, elé­vülésnek indul azon naptól fogva, melyen a jo­gositott az igényét egyszerű akaratnyilvánítás­sal legelőször létrehozhatta volna. (Folyt. köv.) Esküdtszéki csarnok. Esküdtszéki tárgyalás: Pest márczius 20-án. (Pap Elek Lipcsey Imre ellen.) Elnök: S­ebesty­é­n Pál. Bírák: Mirth Antal s dr. Szabó János. Jegyző: Krene­­dics Gyula. Vádló ügyvédje: Füzesséry Géza, védő: Z­s­i­g­r­a­y Pál. Esküdtek : Csávolszky Lajos, Emich Gusz­táv, Kövesdy Mór, Miksits Imre, Hinka József, Alkér Ernő, Veszély Károly, Vághy Lajos, Stehló Kornél, Szigligeti Ede, Nizsalovszky Antal, Micsinyei Antal. A vádlott és vádló személyesen megjelen­tek. Vádlott Lipcsey Imre, földbirtokos s tiszafüredi lakos, 60 éves, reform­­vádló Pap Elek, Nagy-Kun esküdt, s karczagi lakos. A vádlevél alapját képező egy a „Hon“, „Pesti Napló“ és „Ellenőr“ múlt évi augusztus 18-án kiadott számának hirdetési ro­vataiban ezen czím alatt „nyilatkozat“ megje­lent, s Lipcsey Imre névaláírással ellátott kö­vetkező közlemény : „Pap Elek karczagi lakos többek előtt egy állítólagosan névaláírásommal ellátott váltót mutogatván, állítván, hogy ilyen több is van, minthogy nevezett nekem soha egy garast sem adott, sem én neki soha váltót alá nem írtam, sem azt neki ki nem adtam, azokat ezennel ha­misaknak nyilvánítva, fölhívok mindenkit, hogy azt, vagy azokat Pap Elektől el ne fogadja.“ E czikk egész terjedelmében sértő, gyalázó, s becstelenítő rágalmat tartalmaz vádló szerint. Vádló részéről számos vizsgálati irat, s er­kölcsi bizonyítvány nyujtatott be, úgyszintén vádlott részéről is tanuk kihallgatása köretett, kik a vádló és vádlott­ közti jogviszonyt földerí­tenék. Több mint félórai tanácskozás után el­határozta a törvényszék, hogy sem a tanuk ki­hallgatását, sem a vizsgálati iratok és erkölcsi bizonyítványok fölolvasását nem engedi meg. Részint mert ez iratok a rágalom s becsületsér­tés ténykérdésével semmi összefüggésben nin­csenek, részint mert a vádlott erkölcsisége mel­lett a törvény szerint csak tanúk beszélhetnek élőszóval. Hely adatott ellenben dr. Kátay Gábor a vádló tanúja kihallgatásának. Kátay Gábor karczagi lakos vádlót már gyermekkora óta ismeri, s bizonyítja, hogy semmi becstelenítőt nem tud felőle s feddhetlen jelleműnek ismeri. Vádló ügyvéde dr. Füzesséry Géza vádbe­szédében előadja, hogy Pap Elek 1860-ban meg­nősült, elvévén Lipcsey Imre a vádlott unoka­­hugát, s igy már tiz événél több, hogy sógorság­­ban van vele. 1863-ban pénzzavarba jött Lip­csey, s ekkor Paphoz folyamodott segélyért, ki neki váltókat adott ki. Lipcsey visszaélt Pap Elek hiszékenységével s később a váltóaláirá­­sokat meg is tagadta Paptól. Miután L­pcsey látta, hogy Pap Eleken semmi után máskép nem foghat ki, az inkriminált közleményt tette közzé, remélvén, hogy így jobban hathat a vád­lóra. Z­s­i­g­r­a­y Pál védő ügyvéd kiemeli, hogy a vádlott a tisztújítás előtt adta be czikkét azért, hogy Pap Elek megválasztatását meg­akadályozza, miután oly egyén, ki vizsgálat alatt áll, tisztviselőnek nem választathatik. Ez volt kiindulási pontja az inkriminált czikknek, s nem az állítólagos váltóhamisítás földerítése. Tényleg pedig az egész czikk nem tartalmaz semmi rágalmazót vádló ellen. Vádlott, Lipcsey maga, előadja, hogy ő neki csakugyan hamisított váltói vannak kezé­ben, melyeknek, fölmutatását azonban tiltá a törvényszék, továbbá, hogy a vádló őt levelei­ben „egyetlen önzetlen jótevőjé“-nek nevezte, minek fölolvasásától azonban szintén eltiltatott a törvényszék által, végre előadván, hogy vi­szonyai közt egyéb módhoz nem folyamodha­tott mint a nyilvánossághoz. A válasz és viszonválasz után elnök követ­kező kérdéseket intézi az esküdtekhez. 1) Megvannak-e az esküdtek lelkiismere­tükben győződve, hogy a kérdéses, Lipcsei Imre által aláírt czikkben foglaltatik-e Pap Elek el­len rágalom vagy nem ? 2) Lipcsei Imre , a czikk szerzője vagy nem ? 3) Ennélfogva Lipcsei Imre vétkes-e vagy nem ? Az esküdtek az első kérdésre 2 igennel, 10 nemmel,­­a másodikra egyhangúlag igennel, a harmadikra 1 igennel, 11 nemmel válaszoltak. E szerint vádlott felmentetett s vádló 63 frt 72 krnyi költségben marasztaltatott. Vádló sem­miségi panaszt jelentett be. Törvényszéki tárgyalások. (Szegedi bünper.) Szeged, márczius 21. Hojkó Szálkai Fenyő István továbbá Far­kas Nagy József, alias Kovács István és Oláh István, feketehegyi lakosok, az 1852-ik év kez­detén tartott ujonczozás alól magokat kivonni akarván, Feketehegyről eltávoztak s csavarogni kezdettek. Ezen szökésről az ujonczállitó bizott­ság értesittetvén, mind a három fönnebb nevezett elfogatott s az ujonczozó bizottság elé állitatott. Itt azonban szerencsésen jártak, mert mind a hárman katonáskodásra alkalmatlannak talál­tatván, szabadon bocsátattak. Mindazonáltal sér­tette őket a följelentés folytán történt befogatá­­suk, a miért annak okozóját nyomozták s e miatt Böcze Samu, feketehegyi lakost gyanúba vevén, ellene ezen puszta gyanú alapján iszonyú bosszút forraltak, elhatározván a följelentésük miatt gyanúba vett Böcze Samu s egész családja kiirtását. Ezen vért fagyasztó boszutervek kivitele végett 1852. évi márczius 13-án estek­ 9 órakor Böcze Samu házához mentek, s a kaput már zárva találván, az ablakot megkopogtatták s ba­rátságos hangon bebocsátatást kértek. A házi­gazda ismerve a kintállókat s mi roszat sem sejtve, a kaput kinyitotta, melyen aztán vele együtt Hojkó István s Kovács István a szobába ha­tolt, társuk Oláh István pedig az utczán őrt állni maradt. Körülbelül félóra elteltével Oláh István társai munkáját megtekintendő, a szobába ment, a­hol is embertelen kegyetlenséggel előidézett, haj­meresztő jelenetnek lett szemtanúja. Ugyanis Bő­­cze Samut s nejét a szoba közepén a földön ágyne­­müek között vérükben úszva, 6 éves gyermekü­ket pedig a kuczkóban szintén meggyilkolva ta­lálta. Erre mindhárman az udvarra mentek s ott a meggyilkolt házigazda lovait megpillant­ván, azokat a szekér elé fogták s Oláh István kivételével, ki gyalog hazament, elhajtottak. A gyilkosság elkövetése után Hojkó István Kuczi Pékár Viktóriához ment, ki fehérneműjét mosni s rendben tartani szokta, hogy véres in­gét tisztával fölváltsa. Kuczi Pékár Viktória azon kérdésére, hogy az inget hol vérezte össze, szitkok és istenkáromlások között azt válaszolta hogy Böczéék vére tapad azon, s hogy ez inget jól elrejtse. Ezen borzasztó hármas gyilkosság följelen­tetvén, a vizsgálat megindittatott, mely alkalom­mal Pekár Kuczi Victoriának házát is, minthogy nála gyanús egyének, csavargók gyakran meg­fordultak, átkutatták. Ezen kutatás alkalmával Hojkó István véres inge, melyet Pekár Kuczi Viktoria egy edénybe tett s vastag réteg hamu­val betakart, föl is találtatott s ennek ajonlán a vizsgálat folytattatok.

Next