Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)
1872-03-27 / 13. szám
— 112 — 136. §. Amennyiben jogok és kötelezettségek örökletesek, a megfelelő igények is átszállanak az örökösökre és az örökösök ellen, de az általános igény átszállásához ez esetben is megkivántatik, hogy az igényt feltételező körülmények a terhelendő örökös személye körül is fennforogjanak. Az örökhagyó halálával megszűnő (legszemélyesb) jogokból és kötelezettségekből, ha különben azok örökletesek az örökösökre és örökösök ellen csak oly igény hárulhat, mely már az örökhagyó éltében meg volt alapítva. 137. §. Az igényt visszautasíthatja a kötelezett, ha oly körülmény (tény vagy jog) forog fenn, mely a jogrendnél fogva az igényt végleg vagy időleg teljesen vagy részben meggátolja. 138. §. Marad: 139. §. Kifogást ellenkifogás, ilyet pedig további viszontkifogás, s így tovább, gátolhat. A viszontkifogásokról mindaz áll, ami a kifogásokról. 140. 141. §§. Jogi tények: azon tényálladékok egyes mozzanatai, melyek a jogrendnél fogva valamely jog keletkezését, elenyészését és változását okozzák. Lehetnek igenlegesek (megtörténés) vagy nemlegesek (elmaradás) egykorúak s különböző időbeliek. 142. §. Ténynek jogi hatása hol nyomban, hol később áll be. Utóbbi esetben a hatás függőben marad, és pedig úgy hogy előbb vagy épen semmi, vagy más a hatás, legalább az, hogy valaki ahoz már eleve kötve van. Jövendőbeli jog az alaptényeknek csak ily kihatása mellett ismerendő el. 143. §. A tények jogi hatással rendszerint csak jövőre, ellenben visszaható erővel csak a törvény által meghatározott kivételes esetekben bírnak. 144. §. Marad. 145. §. Az idő kétféleképen jogi tényező: önmagában véve, és amennyiben más valamely tény csak időbeli viszonyainál fogva leszen jogivá. 146. 147. §§. Időpont vagy időszak a szerint állapítható meg, amint e kérdések közül: mikor? meddig? mennyi idő alatt? egyik vagy másik fennforog. Ha az a kérdés „mikor?“ napszámra s nem naprészre vagy órára van meghatározva, akkor az időponti intézkedésnek azon nap bármelyik része megfelel. Ha pedig az a kérdés, hogy meddig , akkor kétség esetében a nap végpillanata határoz. 148. §. Időhaladék tárgyában következő szabályok állanak: 1) napok alatt kétség esetében éjféltől éjfélig terjedő időszakok értendők és pedig úgy hogy első napnak már azon nap veendő, melybe a kiszámítandó időnek első pillanata esik, végpontnak az utolsó nap végpillanata; 2) szökő nap külön napnak számítandó ; 3) meghatározott hónapok napjaik valóságos mennyisége szerint veendők, hónapokban kifejezett időhaladék kelttől keltig számítandó, habár a végholnap az elsőnél több napot tartalmaz is, ha pedig az utosó hónap a kezdeti napnak mefelelő napot nem tartalmaz, akkor utolsó napja értendő; más esetekben egy hónap harmincz napnak veendő; 4) fél hónap alatt 15 nap, bizonyos hónap fele alatt mindig annak tizenötödik napja értendő ; 5) évekre menő számításnál ugyanaz áll, mi a hónapos számításnál, egyébként egy év háromszázhatvanöt napnak, félév hat, negyedév három hónapnak számítandó. 149. §. Magánjogok az által hogy gyakoroltatásuk, vagy nem gyakoroltatásuk hosszabb ideig tartott elévülőleg megállapíttatnak, illetőleg megszűnnek, de csak mennyiben jelen törvénykönyv ezt kifejezetten megengedi és a különbeni kellékek teljesen fennforognak. 151. §. Elévühetlen igények a koronajószágokra és (erdélyi) fiscalitásokra vonatkozó visszakövetelési, és a közös vagyon felosztását tárgyazó igények, ha szinte a felek közt ellenkező egyezmény léteznék is. 152. §. Az elévülést a felek egyezménye hasonlag ki nem zárhatja, sem annak folyamát nem rövidítheti, nem is hosszabíthatja, de az elévülés által szerzett jogi helyzetről lemondhatni. Mindamellett az elévülés csak kifogás folytán veendő bírói tekintetbe, hivatalból nem. 153. 154. §§. Csak ki nem elégített igény évülhet el. Ehez képest: 1) oly személyes igénynek, mely a kötelezett tevékenységére megy, már keletkezésekor indul meg elévülési folyama; ellenben 2) dologbeli, úgyszinte oly személyes igény, mely a kötelezett részéről békén hagyást föltételez , csak akkor indul elévülésnek, midőn a békénhagyási kötelesség megsértetik. 155. §. A jogosított beleegyezése esetében az elévülés kezdete attól függ, volt e határidő a kötelezett fél elé tűzve, vagy nem ? előbbi esetben az elévülés a lejárattól, utóbbi esetben a kötelezett fél birtokba léptével indul meg. 156. §. Feltétel igény elévülési folyama csak a feltét teljesítésétől, — időhöz kötöttnek csak a kitűzött időpont bekövetkeztétől fogva indul meg. Visszatérő szolgáltatásoknál az elévülés minden egyes tételre nézve külön-külön számíttatik. 157. §. Tőkére vonatkozó igény elévülte a kamatozást is megszünteti. 158. §. Egyes visszatérő szolgáltatások elévülte nem szünteti meg az alapkötelezettséget. 159. §. Oly igény, melynek keletkezése merőben a jogositott egyszerű akaratától függ, elévülésnek indul azon naptól fogva, melyen a jogositott az igényét egyszerű akaratnyilvánítással legelőször létrehozhatta volna. (Folyt. köv.) Esküdtszéki csarnok. Esküdtszéki tárgyalás: Pest márczius 20-án. (Pap Elek Lipcsey Imre ellen.) Elnök: Sebestyén Pál. Bírák: Mirth Antal s dr. Szabó János. Jegyző: Krenedics Gyula. Vádló ügyvédje: Füzesséry Géza, védő: Zsigray Pál. Esküdtek : Csávolszky Lajos, Emich Gusztáv, Kövesdy Mór, Miksits Imre, Hinka József, Alkér Ernő, Veszély Károly, Vághy Lajos, Stehló Kornél, Szigligeti Ede, Nizsalovszky Antal, Micsinyei Antal. A vádlott és vádló személyesen megjelentek. Vádlott Lipcsey Imre, földbirtokos s tiszafüredi lakos, 60 éves, reformvádló Pap Elek, Nagy-Kun esküdt, s karczagi lakos. A vádlevél alapját képező egy a „Hon“, „Pesti Napló“ és „Ellenőr“ múlt évi augusztus 18-án kiadott számának hirdetési rovataiban ezen czím alatt „nyilatkozat“ megjelent, s Lipcsey Imre névaláírással ellátott következő közlemény : „Pap Elek karczagi lakos többek előtt egy állítólagosan névaláírásommal ellátott váltót mutogatván, állítván, hogy ilyen több is van, minthogy nevezett nekem soha egy garast sem adott, sem én neki soha váltót alá nem írtam, sem azt neki ki nem adtam, azokat ezennel hamisaknak nyilvánítva, fölhívok mindenkit, hogy azt, vagy azokat Pap Elektől el ne fogadja.“ E czikk egész terjedelmében sértő, gyalázó, s becstelenítő rágalmat tartalmaz vádló szerint. Vádló részéről számos vizsgálati irat, s erkölcsi bizonyítvány nyujtatott be, úgyszintén vádlott részéről is tanuk kihallgatása köretett, kik a vádló és vádlott közti jogviszonyt földerítenék. Több mint félórai tanácskozás után elhatározta a törvényszék, hogy sem a tanuk kihallgatását, sem a vizsgálati iratok és erkölcsi bizonyítványok fölolvasását nem engedi meg. Részint mert ez iratok a rágalom s becsületsértés ténykérdésével semmi összefüggésben nincsenek, részint mert a vádlott erkölcsisége mellett a törvény szerint csak tanúk beszélhetnek élőszóval. Hely adatott ellenben dr. Kátay Gábor a vádló tanúja kihallgatásának. Kátay Gábor karczagi lakos vádlót már gyermekkora óta ismeri, s bizonyítja, hogy semmi becstelenítőt nem tud felőle s feddhetlen jelleműnek ismeri. Vádló ügyvéde dr. Füzesséry Géza vádbeszédében előadja, hogy Pap Elek 1860-ban megnősült, elvévén Lipcsey Imre a vádlott unokahugát, s igy már tiz événél több, hogy sógorságban van vele. 1863-ban pénzzavarba jött Lipcsey, s ekkor Paphoz folyamodott segélyért, ki neki váltókat adott ki. Lipcsey visszaélt Pap Elek hiszékenységével s később a váltóaláirásokat meg is tagadta Paptól. Miután Lpcsey látta, hogy Pap Eleken semmi után máskép nem foghat ki, az inkriminált közleményt tette közzé, remélvén, hogy így jobban hathat a vádlóra. Zsigray Pál védő ügyvéd kiemeli, hogy a vádlott a tisztújítás előtt adta be czikkét azért, hogy Pap Elek megválasztatását megakadályozza, miután oly egyén, ki vizsgálat alatt áll, tisztviselőnek nem választathatik. Ez volt kiindulási pontja az inkriminált czikknek, s nem az állítólagos váltóhamisítás földerítése. Tényleg pedig az egész czikk nem tartalmaz semmi rágalmazót vádló ellen. Vádlott, Lipcsey maga, előadja, hogy ő neki csakugyan hamisított váltói vannak kezében, melyeknek, fölmutatását azonban tiltá a törvényszék, továbbá, hogy a vádló őt leveleiben „egyetlen önzetlen jótevőjé“-nek nevezte, minek fölolvasásától azonban szintén eltiltatott a törvényszék által, végre előadván, hogy viszonyai közt egyéb módhoz nem folyamodhatott mint a nyilvánossághoz. A válasz és viszonválasz után elnök következő kérdéseket intézi az esküdtekhez. 1) Megvannak-e az esküdtek lelkiismeretükben győződve, hogy a kérdéses, Lipcsei Imre által aláírt czikkben foglaltatik-e Pap Elek ellen rágalom vagy nem ? 2) Lipcsei Imre , a czikk szerzője vagy nem ? 3) Ennélfogva Lipcsei Imre vétkes-e vagy nem ? Az esküdtek az első kérdésre 2 igennel, 10 nemmel,a másodikra egyhangúlag igennel, a harmadikra 1 igennel, 11 nemmel válaszoltak. E szerint vádlott felmentetett s vádló 63 frt 72 krnyi költségben marasztaltatott. Vádló semmiségi panaszt jelentett be. Törvényszéki tárgyalások. (Szegedi bünper.) Szeged, márczius 21. Hojkó Szálkai Fenyő István továbbá Farkas Nagy József, alias Kovács István és Oláh István, feketehegyi lakosok, az 1852-ik év kezdetén tartott ujonczozás alól magokat kivonni akarván, Feketehegyről eltávoztak s csavarogni kezdettek. Ezen szökésről az ujonczállitó bizottság értesittetvén, mind a három fönnebb nevezett elfogatott s az ujonczozó bizottság elé állitatott. Itt azonban szerencsésen jártak, mert mind a hárman katonáskodásra alkalmatlannak találtatván, szabadon bocsátattak. Mindazonáltal sértette őket a följelentés folytán történt befogatásuk, a miért annak okozóját nyomozták s e miatt Böcze Samu, feketehegyi lakost gyanúba vevén, ellene ezen puszta gyanú alapján iszonyú bosszút forraltak, elhatározván a följelentésük miatt gyanúba vett Böcze Samu s egész családja kiirtását. Ezen vért fagyasztó boszutervek kivitele végett 1852. évi márczius 13-án estek 9 órakor Böcze Samu házához mentek, s a kaput már zárva találván, az ablakot megkopogtatták s barátságos hangon bebocsátatást kértek. A házigazda ismerve a kintállókat s mi roszat sem sejtve, a kaput kinyitotta, melyen aztán vele együtt Hojkó István s Kovács István a szobába hatolt, társuk Oláh István pedig az utczán őrt állni maradt. Körülbelül félóra elteltével Oláh István társai munkáját megtekintendő, a szobába ment, ahol is embertelen kegyetlenséggel előidézett, hajmeresztő jelenetnek lett szemtanúja. Ugyanis Bőcze Samut s nejét a szoba közepén a földön ágynemüek között vérükben úszva, 6 éves gyermeküket pedig a kuczkóban szintén meggyilkolva találta. Erre mindhárman az udvarra mentek s ott a meggyilkolt házigazda lovait megpillantván, azokat a szekér elé fogták s Oláh István kivételével, ki gyalog hazament, elhajtottak. A gyilkosság elkövetése után Hojkó István Kuczi Pékár Viktóriához ment, ki fehérneműjét mosni s rendben tartani szokta, hogy véres ingét tisztával fölváltsa. Kuczi Pékár Viktória azon kérdésére, hogy az inget hol vérezte össze, szitkok és istenkáromlások között azt válaszolta hogy Böczéék vére tapad azon, s hogy ez inget jól elrejtse. Ezen borzasztó hármas gyilkosság följelentetvén, a vizsgálat megindittatott, mely alkalommal Pekár Kuczi Victoriának házát is, minthogy nála gyanús egyének, csavargók gyakran megfordultak, átkutatták. Ezen kutatás alkalmával Hojkó István véres inge, melyet Pekár Kuczi Viktoria egy edénybe tett s vastag réteg hamuval betakart, föl is találtatott s ennek ajonlán a vizsgálat folytattatok.