Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)

1873-07-10 / 31. szám

Budapest, julius 10. 1873. Harmadik évfolyam. Megjelenik minden csütörtököm: a „magyar jogász- MAGYAR Előfizetési árak ________ | ■ | ■ ■ ■ V lm /■ ■ / ■é szétküldéssel) | ■ y ■ ■ ■ | ( ■ ■ k. | a „Magyar Themis“-re, az „Igazságügyi törvények A kéziratok a szerkezőséghez, a megrendelések és | |______| IJ \B ■ A.5 KA “"Vő ^ToTt“ reklamálók a kiadóhivatalhoz intézendök. Bérmentetlen BBBB^ wA/ B B i félévre 5 írt . negyedévre 2 írt 50 kr. levelek és küldemények el nem fogadtatnak. BBBB I J IS _QS k 7 Az elöfizetési pénzek bérmentesen és vi-A | W B / dékröl legczélszerübben postautalvány utján ________ B _ B_____ML____JBL____▼ B / kéretnek beküldetni. Szerkesztői iroda \ kalap-utcza 6. sz. Kiado-hivatal \ nádor-utcza 0. sz. Jk BUDA FESTI ÉS KOMÁROMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek. ..Döntvények gyűjteménye“ és „Igazságügyi rendeletek és törvények tára“. Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. TARTALOM: A magyar kereskedelmi törvényjavaslat. Dr. Herich Károlytól. VIII. — Szemle. — A bírósági személyszaporítás és a kolozsvári törvényszék telekkönyvi osztály. — Csődtörvényünk reformja. Dr. Held Kálmántól. — A kiegyezési eljárás behozásának kérdéséhez. — Az igazságügyi enquéte tárgyalásai. — Észrevételek Rupp Zsigmond ur könyvismertetésére. Dr. Herczegh Mihálytól. — „Vegyes közlemények“. Egyleti hírek, Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. gyűlés" tartama alatt naponként. 31. szám. www ------mMv------av------------------------------------------------. (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes A magyar kereskedelmi törvényjavaslat. VIII. Kereskedelmi czégek. Valamint a nemes osztályok czimerekkel éltek, úgy régente a kereskedők is bizonyos jegyeket használtak, hogy okmányaikat és áruikat mint üzleteikhez tartozókat megjelöljék. Ily jegyek használata annál szükségesebbé vált, minél nagyobb mérvben magával hozta a forgalom fejlődése, hogy a kereskedő magát ügyleteinek kötésénél különféle más személyek, u. m. társak, meghatalmazottak, czégvezetők stb. által képviseltesse. Az írni tudás általánosabb elterjedésével azután a kereskedő is. nevének aláírásával kezdte okmányait ellátni, míg másrészt mai napig sem szűnt meg áruira nézve bizonyos megismertető jegyeket használni. A kereskedelmi jog mostani állása szerint ezen két eset határozottan megkülönböztetendő. Az első esetben ez égő kről, a másikban pedig árubélyegekről van szó. S ámbár, mint látjuk, a cég, valamint az árujegy közös eredetű, mégis a gyakorlati élet s ennélfogva a törvényhozás is mindeddig nagyobb fontosságot tulajdonított a cégeknek, az árujegyek iránti kívánatos kár és czélszerű jogintézkedéseket a keresk. törvénykönyv keretén kívül hagyván. Apáthy a czég fogalmát tervezetének 13. czikkében lényegesen megegyezőig a német keresk. t. 15. czikkével határozza meg: ,,A czég azon keresked e 11 mi név, mely alatt a kereskedő, illetőleg kereskedelmi társaság üzletét folytatja s melyet aláírásaként1) használ“. A czég kereskedelmi név, azaz akár maga a kereskedő, akár nevében más használja azt, ez által kijelenti, hogy kereskedői minőségben kíván cselekedni. Minthogy azonban a kereskedelmi ügyletek iparszerű folytatása (s ez tartozik a kereskedő fogalmához) okvetlenül megkívánja, hogy bizonyos tőke, munkaerő, helyiség és tevékenységi kör meglegyen, úgy a kereskedő ezen forgalmi viszonyainak összegét a gyakorlati élet hallgatag, de tényleg, az elmélet pedig mindinkább hangoztatva jogi subjectivitással törekszik felruházni s az említett tényezők foglalatját „üzletnek“ elnevezvén, főelvként állapítja meg, hogy a czég az üzlet neve.3) Az üzletnek czélja, hogy tulajdonosának jövedelmi, nyereségi forrásul szolgáljon. A principális gyakran csak feje, lelke az üzletnek, gyakran még az sem. Az üzlet jellege, nem pedig a kereskedő személyisége teszi, hogy harmadik személyek hajlandók forgalomba lépni. Az üzlet képezi a hitel alapját, annak s nem a kereskedő személyének szenteli a személyzet szolgálatát. Csak úgy, ha az üzletnek önálló alanyiságát elismerjük s nem azonosítjuk azt a tulajdonos személyével, érthetjük s foghatjuk fel a törvénynek azon szabványait, melyek az üzletnek önálló domiciliumot és illetőséget rendelnek,4) — melyek megengedik, hogy a czég az üzlet valóságos tulajdonosának nevétől eltérő lehessen, — melyek megállapítják, hogy a főnök halála nem vonja maga után sem a cégvezetés, sem a kereskedelmi meghatalmazás megszűntét,5 6) — melyek általában megkívánják, hogy a kereskedelmi üzlet körében eredő jogviszonyok a főnök halálával megszűnteknek ne tekintessenek.") Apáthy az egyes kereskedő czégválasztási jogát illetőleg tervezetének 14. czikkében lényegesen tér el a n. k. törvény ez iránti szabványától. Apáthy szerint: „kereskedők, kik üzletüket egyedül folytatják,feltéve, hogy oly hozzáadással nem élnek, mely társas viszonyra mutatna, ezégül bármily nevet használhatnak. „A német k. t. 16. czikke szerint pedig minden kereskedő, ki üzletét nyilvános társ nélkül folytatja, ezégül csak saját családi nevét keresztnevével együtt vagy a nélkül használhatja. Nem vonakodom kijelenteni, hogy a német törvény intézkedését igazságosnak és czélszerűnek tartom úgy kiindulási pontjánál , mind folyományainál fogva. Apáthy előtt is már több oldalról, úgyszintén a nürnbergi tanácskozmányok alkalmával is néhányan azon elvet akarták érvényre emelni, hogy a kereskedőknek adassák meg a cégválasztás teljes szabadsága, minthogy a kereskedelmi jegyzék nyilvánossága mellett mindenki mindenkor megtudhatja, ki rejlik tulajdonkép a czég mögött, mint kötelezett személy. Ha ezen elv állana és elfogadtatnék, akkor a tervezetnek a czégekről szóló intézkedéseit illetőleg mindenben és tökéletesen osztanám tisztelt dr. Matlekovich Sándor collégámnak a „Jogtudományi közlöny“ f. é. 21. és 22. számában kifejtett nézeteit, osztanám pedig azért, mert azok az egyszer bátran kimondott elv keresztülvitelénél kíméletlenül következetesek és kikerülik azon elvi összeütközéseket, melyek a tervezet 14. és a reá következő czikkek közt fennforognak. De váljon ezen elv egyátalán helyes-e ? — Szerény véleményem szerint: nem. Mindenekelőtt jöjjünk tisztába az iránt: váljon a céget az üzlettől lehet-e elválasztani. Ha elismerjük, hogy ezég az üzlet neve (hivatkozom a fentebb kifejtettekre,) akkor az üzletet annak, mint olyannak fenállásáig a számára megadott speciális névtől (czégtől) megfosztani nem lehet. S habár a német törvény mellőzi az üzlet jogalanyiságának elismerését, 23. czikkében meg is tiltja a czégnek, mint ilyennek eladását elkülönítve azon üzlettől, melynek számára addig használtatott. Apáthy ezen intézkedést nem vette fel tervezetébe, pedig annak felvétele elkerülhetlenül szükséges. Mert kétségtelenül sok csalárdságnak, sőt csalásnak nyújtanánk segédkezet, ha megengedjük, hogy a név tárgya nélkül is eladható, holott ez a substratum képezi a név értékének alapját. Ily mérvben kitágítása az egyéni szabadságnak nem szolgálhatna a kereskedelmi forgalom üdvös előmozdítójául. De valamint Apáthynak elvi elődjei, úgy maga Apáthy is a 14. czikkhez csatolt indokolásban, nem külöben 1) Ennélfogva az aláírás nyomtatása helytelen. 2) 1. a terv 13. czikkének indokolását. 3) Hogy a római jog emlőin táplálkozó jogászok ezen jogalanyiságot elismerni vonakodnak természetes, mert szerintök ily fictió csak a hereditást illeti, mely ex persona defuncti vires assumit. De már a glossator Stracha kimondja: Mensa mercatoris loco personae fungitur. — L. Endemann: Das deutsche Handelsrecht 15. §. és köv. *) Különben minden egyes esetben a forum domicilis, contractus vagy gestae administrationis stb. volna kutatandó. — Apáthy kihagyta tervezetének második részéből a német k. t. III., 164. és 213. czikket. Legyen szabad reménylenem, hogy a kereskedelmi eljárás szabályozásánál az egyes czég számára is üzlettelepe után fogja az illetőséget megállapítani. 6) 1. a n. k. t. 54 ez. és Apáthy terv. 55. ez. 6) 1. a n. k. t. 297. és Apáthy terv. 305. czikkét.