Magyar Ujság, 1871. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-13 / 10. szám
10-ik szám. Oá? .V'l Péntek, január 13. V-ik évfolyam 1871. Elöfizetési ur helyben Egész évre 2~ ft — kr. Félévre mn „ „ Negyedévre 5 ,, — Egy hóra . 1 ,, 71 „MAGYAR ÚJSÁG Szerkesztőség» iroda : Megyeház-utcza 8-ik szám földszint, hova a lap béltartalmára vonatkozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. EUKXJBTBaEK: egyedül csak Neumann B. I-s. magyar hirdetés ügynökségi irodájába, kigyó-utcza g.sz. vagy annak helyettesének Leopold Miksának adandók át. Beigtatás díj: 8 hasábos Petitsor 1 szeri beigtatásnál 12 kr. többszörinél 9 kr. Bélyegd. minden beigtatásért 30 kr. A nyilttérben 5 hasábos Petitsor 25 kr. y£ Egyes példány ára 0 kr. l'Aöjszei'v ar vidéke in Egész ívre 20 ft — kr Fél évre .1 „ Negyedévre Egy hóra . 1 „70 h f Előfizetési felhívás MAGYAR ÚJSÁG 1871-ik évi folyamára. 1 évre: január—(leez. ‘20 frt )» évre: január—jun. 10 frt 1 4 évre . január—márcz. 5 frt 2 hóra: január—febr. 3 frt 40 hr 1 hóra (mindig a hó 1 -ső napjától számitva) . 1 frt 70 hr Egyes előfizetések után százalékot nem adunk. Tíz előfizető után egy tiszteletpéldány vagy annak értéke jár. BÜOT Kérjük a neveket, lakhelyet, valamint az utolsó postát tisztán kiírni. mF" Az előfizetési pénzeket postautalvány útján kérjük a „Magyar Ifjság“ szerkesztőségének (Pest, megyeház utza 8) beküldeni. „Magyar Ifjság” kiadóhivatala, Pest, január 12. Néhány nap óta mindenki sokkal nagyobb feszültséggel várja a csatatérről érkező tudósításokat, mert mióta a hadiszerencse a francziák fegyvereinek kedvezni kezd, ezzel mintegy közeledni látszik azon pillanat, midőn a mostani véres háborúnak vége szakadand. A keleti csatatéren a francziák által nyert győzelem fontosságának következménye nem fog sokáig magára váratni. Elsősorban is alighanem valósulni fog, hogy Páris felszabadítása e ponton vívható ki. A poroszok nagy sietséggel igyekeznek az Elsassban szétszórt haderőket összegyűjteni, hogy egy nagy keleti hadsereget alakítsanak. A „Daily Telegraph“-nak azt távírják, hogy Bourbacki seregével Nancys Belfort felé nyomul előre. Ez azonban a franczia tudósítások által nem lett megerősítve. A „Havas Corr.“ a konferenczia elnapolásáról szólva, azt mondja, hogy az nemcsak a keleti kérdéssel fog foglalkozni, hanem még más kérdések is szőnyegre hozatnak, s azon reményét fejezi ki, hogy a konferencziától fontos határozatok hozatalát lehet várni. Jól értesült pétervári körökből kiszivárgott hírek állítják, hogy a konferenczia összejövetelének napja rövid idő múlva határozottan meg fog állapíttatni. A luxemburgi kérdésben a porosz sürgönyváltás véget ért, melynek elsősorban az leendő következménye, hogy a semlegességnek minden további megsértése megakadályoztassék, szigorú határzárlatvonal fog fölállíttatni. A porosz kormány kérdést intézett az osztrák kormányhoz, hogy mennyi sebesültet lehetne Ausztria fürdőiben elhelyezni. Ennélfogva a magyar belügyminisztérium rögtön intézkedett, hogy e tekintetben a magyar korona területén levő fürdőkről pontos adatokat adjon. Flórenczbe a franczia védelmi kormány képviselőjéül Rothan neveztetett ki. Rothan az utóbbi években Hollandiában volt Francziaország követe, a császárság utolsó szakában azonban rendelkezési állapotba helyeztetett. A franczia katonai képviselő de la Haye visszatér Francziaországba, hol egy most alakítandó új hadsereg élére fog állíttatni. Antonelli decz. 12-én a pápai követekhez egy jegyzéket intézett, melyben az olasz kormányt a legsúlyosabb vádakkal halmozta el. Most ez ellen Lamarmora s Visconti Venosta fölszólaltak, az előbbi az olasz miniszterelnökhöz, az utóbbi pedig Olaszország képviselőihez egy erélyes hangon írt jegyzéket intézett, melyben az emelt vádakat visszautasítja. A klerikális „Armonia“ arról értesül, miszerint Poroszország Rómában azon kívonatát fejezé ki, hogy Berlinben pápai követség állíttassák fel. Lamarmora a római ghetto lakosainak azon kérvényére, miszerint ezek szombaton a szivarboltokat bezárhassák, elutasítólag felelt, miután a törvény sem zsidót, sem keresztyént, sem törököt nem ismer, s így a szivarboltoknak minden nap nyitva kell lenni. Mint Florenczből távírják, a garibaldisták Pinard volt franczia minisztert elfogták. Bismarck ugyancsak boszankodik, hogy a franczia kormány az államtanácsi hivatalt eltörle , sőt a porosz hivatalosok szavaiból ítélve, az nagyon érzékenyen érintő, mert ez által a jövőre tett számítása dugába dőlt. Bismarck ugyanis néhány hét előtt azon terv valósításáról szólt, hogy ha a köztársasági kormány nem lenne hajlandó az alkotmányozó gyűlés egybejövetelébe beleegyezni, az államtanácsnokokból fog egy testületet alakítani, hogy legyen majd valaki, kivel a békét megkötheti. Az „Alig. Ztg“-ban egy berlini hivatalos tudósító azon reményét fejezi ki, hogy az illetők a feloszlatásba nem fognak beleegyezni, s a béke kedvéért önhatalmilag fognak az alkotmányozó gyűlésbe követeket küldeni. Oroszország nem mulasztja el a békés időt hasznára fordítani, hogy ha majd háborúra kerül a dolog, ne legyen készületlen. A fegyverkezést már régóta folytatja az orosz hadügyminiszter, egy berlini távirat szerint a permi ágyúöntödében ismét 145 tizenkét fontos hátultöltő ágyút, 8000 gránátot s 4000 hüvelykes ágyúgolyót rendelt meg. Tárcza: Erdélyi János irodalmi hatása. Amit a történelem koszorús férfiakról állít, hogy „halhatatlanok“, az nem azt fejezi ki egyedül, hogy neveiket a késő ivadék hálás kegyelettel fogja megemlegetni. Kitűnő egyének halhatatlansága abban áll, mikép tettben elenyésztek ugyan, de a nemzeti s egyetemes előhaladás javára mint élők szellemileg mindig közre munkálnak. Aki az Iliászt megírta, az ezredeknek szab eszthetikai törvényt, s hirdeti és előbbre viszi a lelki pallérozódás ügyét mindörökké. A ki a föld forgásáról való tudományt megészlelte, vagy a ki a népegyenlőség nagy jelszavát legelőször kimondá, az hadat üzent a múltnak s alapot raka a jövőnek, hogy neve tanával együtt soha meg ne semmisüljön. Ez a halhatatlanság legelső mérve. Ez fejti meg, mi okból kiván a pártszellemtől ment hisztéria a név mellé érdemet, mely eredményében messze kiható, s ez fog eligazítani az iránt kit illet a közelismerés babérja, kit nem. Röviden szólva,nevezetes férfiak érdemeinek számbavételénél azon hatás jön legfőbb tekintet alá, melylyel valamely nemzet mivelődési ügyét előre vivék. A Kazinczy által nagy küzdelmek árán meghonosított irodalomirány a negyvenes évek felé úgyszólván teljesen túlélte magát. A lelkek politikában, költészetben újkodást kívántak, látszott hogy amott a kiváltságok, itt az idegen ízlés mással, mely biztosabb s igazabb, cserélendők fel. Mindkettő, költészet és politika megegyezett abban, hogy amit akarnak, az nem egyéb mint egy erős nemzetiség s egy tökéletes demokrátia. A politikai átalakulás nem volt kétséges. Lángelméjű államférfiaink egész csoportja indult ez iránynak, s intenzióikat az ország nemcsak helyeslé, de törvényhatóságai által maga is e szellemben nyilatkozott. S mi legfőbb, az egész Nyugat-Európa annyira át valt már hatva akkor az eszméktől, hogy nemzetünk eme korszerű törekvését meggátolni a hatalomnak sem érdekében sem tehetségében nem állott. Költészetünk azonban, fájdalom, nem volt ily szerencsés helyzetben. Mivel mi mint idegenkedő főuraink ma is — nem tudtak megbarátkozni nemzetünk géniusával. Vagy görög-latinok lettek, mint Kazinczy és Virág, vagy eklektikusok mint Csokonay, vagy németek mint Bajza, Kisfaludy Károly s Garay. Az olvasó közönség pedig, mely ekkor jóformán kiváltságosakból álló, idegenszerű neveltetése s gondolkozásmódjánál fogva nem ébredhetett ama tudatra, hogy az úgynevezett népi elemek behozatalát, úgy a hogy sürgesse. Az irodalmi munkásság mindazonáltal meg nem akadt. Oda értünk , hogy a költők Mátyás királyról, Zrínyiről énekelnek. Az olvasó közönség csikós, betyár, komámasszony s több ilyes feliratú költeményeket észlel. Czuczor Gergely, Vörösmarti már csaknem megalkotják az első népdalt.A közönség tapsol, látja hogy a szépirodalom minden idegen elemet elhagyogat, hogy kelendő legyen a hazafiságban. Íme pragmája a népkincsek gyűjtése nagy eszméjének ! Meg kell ismerni a romlatlan népet, eltanulni gondolatvilága , kedélyes költészete igéző báját, mert mint a mivet Európa példája mutatja, szerves műköltészet s annak alapján életerős nemzetiség csak a népi elemek felkarolása által várható. Annyival inkább mert Pulszky már ez időben észrevette, hogy a felsőbb,magasabb világ nem nyújthat elég tápot a költő lelkének. Ily körülmények közt határozta el 1843. decz. 2-án tartott ülésében a Kisfaludy-társaság magyar népköltési ereklyék összegyűjtését, írói körök nem vártak sokat e vállalattól. Inkább magyaros rythmust s kifejezéseket reménybtek, mint műegész költői alkotásokat. Hisz az a pedáns scholasticismus, hogy a magyar nép nem bír jóravaló eszthetikai művet alkotni, még nem rég is talált szószólóra Toldy Ferenczben, ki fővárosi születésénél fogva minden alapos tudományossága mellett sem bírt kellő népismeretre szert tenni. A gyűjtést Erdélyi János, mint a behozandó népies irány legbuzgóbb sürgetője vállalta magára. Feladat, melynél nehezebb, de egyszersmind magvasabbra, akkori állapotaink között sró nem ajánlkozhatott. Megküzdeni felsőbb körünk s nagyobb részt az irodalmárok gőgjével, összehozni az aristokratiát a demokratiával egy szellemi köztársaságba, megbiztosítani az egész műveit világ előtt, hogy a századokig magára hagyott, majdnem rabszolgaságra vetett magyar köznép műalkotásai sok tekintetben utólérhetlenek, s nyíltan proclamálni végre, hogy ime Verbőczy populusa beismervén műereje elégtelenségét, meghajol a nép előtt s azt irányadóul, tanítójául fogadja vala. A kaposi földmüveskunyhó, hol Erdélyi világra jött, falusi egyszerűség mellett az ihlet bizonyos nemét rejté magában. A szegény család, végezve napi munkáját, esténként tűzhelye körébe gyűlt, s bibliai történetkéket olvasgatott. A könyvek könyvéből sok költő merített már lelkesedést. És aztán a hit és erkölcs dolgai azok, melyek a kebelre legmélyebb hatást gyakorolnak , s melyek legtöbb ösztönt és legerősb, legjózanabb ihletet bírnak lehelni a fogékony elmébe. Emellett vidorabb műélvezetek sem hiányzottak. A derék földműves apró magyaros verseket írogatott, melyeket, ritkán mulaszta el családja előtt felolvasni. Olykor zsoltárt énekeltek, mint Burns boldog parasztjai s nem volt istenes ének, világi dal, melyet a kis János szép csengő hangján el nem tudott volna énekelni. Monda, mese, adoma jó kedvű hallgatókra s értelmes előadásra leltek a kaposi földműves tűzhelye körül. a**waR?:a Ily benyomások, ily egészséges kedélyével kezdő iskoláit Erdélyi János azon tanintézet falai közt, mely minden időben legerősb magyarsággal s legtöbb klasszikas miveltséggel dicsekedhetik. Tanárai mind egyig tudományos férfiak, jószemmel nézték, sőt buzdító szavakkal nagyban elősegítek a kivált Szemere Bertalan és Vargha János által indítványozott „ifjúi szépmű egylet“ megalakultak E társaság költői kedvét kinek-kinek előbbre vivén, már korán tetemes irodalmi ismerettel gyarapodott. Versköltés, lelkiismeretes bírálat, szavalás, értekezlet, irás, mind oly dolgok, melyek a hajlamot fokozván a szunnyadó tehetségben vágyat s reményt keltenek a jövő felől. Ezeket el kellett mondanom, szükség oda mutatni a kaposi földműveskunyhóra, valahányszor a magyar nemzeti költészet ügyéről van szó. Ide vihető vissza nagyrészben mi az, mi 1846-tól széprodalmainkban történt. Ám hiszen ha a végzet véletlenül úgy akarja valahogy ama dalok, mesemondások elmaradnak, s ennek folytán nem lesz ok, m. Erdélyi Jánosban az okozatot, a népereklyék iránti érzéket már bölcsőjében megszülje , félő, nem állnánk ott szépirodalmilag, ahol ma. — Végig nézhetünk költészetünk akkori bajnokain. — Annyira nem érzék nem ismerek a népet, hogy mint Erdélyi meghitt körben sokszor mondá, maga a nagyérdemű Toldy is, ha jól tudom, száz, legfölebb kétszáz darab töredékdalnál nem várt többet. Oly gyűjtő, ki A franczia gyermekjáték okra tanította már a franczia nemzet Európa népeit, de a legnagyobb, legüdvösebb leczkét most adja nekik. Csak tanulni tudjanak tőle. Magasztos, lélekemelő tünemény az, melyet e nemzet e perezben a világnak nyújt. Alig két hava még, legőszintébb barátai is már-már kétségbeestek sorsa felett. De nem esett kétségbe ő. Hadseregei szét voltak verve, nemcsak, de ezeknek több mint kétharmada foglyul az ellenség kezébe került; várai fel voltak adva, s feladva gyávaság vagy árulás által, a hadseregek és várakkal együtt a fegyverek s hadikészletek nlesés mennyisége is az ellenség martalékává lett; vezérei megcsalták, elárulták,megszöktek ; nem bizhatott többé senkiben ; az ellenség mind beljebb-beljebb nyo-f múlt az ország szivébe, tűzzel-vassal pusztítva mindent ami csak útjában ál-e; lőtt; külsegélyre pedig joga igen ezer meg ezer joga, de ennek reméllésére oka egyetlen egy sem volt; mert ámbár a népek mind mellette nyilatkoztak , ezeknek kormányai óvakodtak e nyilatkozatok szerint cselekedni, mert érezték és érzik , mennyire veszélyessé válhatik a franczia köztársaság győzelme ő reájol nézve. S ilyen ádáz körülmények között a franczia nemzet mégsem esett kétségbe. Tudta hogy nem számíthat semminemű külsegélyre, hogy nem bízhat többé senkiben ; de azért mégsem esett kétségbe, mert bízott — önmagában. S amit a zsarnok uralom, a gyávaság és az árulás tönkre tettek, azt a néperőre támaszkodó kormány, az önbizalom politikája újból felépítette. A szétvert s foglyul ejtett hadseregek helyébe új hadseregek támadtak, a várak helyébe honfikeblekből képzett falak emelkedtek, a hiányzó fegyvereket s hadikészleteket a magasztos honszeretet, a lelkesedés pótolá, és mi lett ezen erőmegfeszítéseknek, melyek fölött a cynikus politikus gúnyosan mosolygott, már eddigi eredménye is? Az, hogy a milliónyi főre rugó ellenség megdöbbenve nézi : honnan fejlődik ez a véghetetlen erő? megdöbbenve hátrál napról napra, és az egész világ megdöbbenve, ámbár örömteljesen veszi a harczi tudósításokat, melyek szerint az elárult s mindenki által elhagyott franczia nép máris győzelmeket képes kivívni diadalittas, elbizakodott ellensége felett. Honnan meríti az erőt? A népek kifogyhatatlan forrásából — önerejébe fektetett bizalmából. Kik a vezérei ? kik nagyjai ? Nem kellenek neki nagyok, nagy ő maga. „Stészi szemmel futva végig az emberiség történelmén, én azt találom, hogy nem azok az igazi nagy idők, midőn a népegyetem színvonala felett egyesek magasra kitornyosulnak, hanem azok, midőn az idők követelményeinek magaslatára a nép emelkedik fel.“ Ezeket irá alig néhány napja a jelenkor egyik legnagyobb államférfia, Kossuth Lajos. Ami ma Francziaországban történik, fényesen igazolja ama mondat igazságát. A franczia nép fel tudott emelkedni az idők követelményeinek magaslatára, s azért győzni tud s győzni fog, daczára annak, hogy nincs egyetlen egy embere sem ki a népegyetem színvonala fölé tudott volna emelkedni. Nagy lecke ez Európa összes népeinek, s nagy vigasztalásul szolgálhat a jelen sorsában megnyugodni nem biró s nem is bírható magyar népnek. A népek mindenhatók. Ha a magyar nép már elfelejtette , mit volt képes tenni ő alig két évtizeddel ezelőtt, lássa mit képes tenni más nép most. Meglehet, hogy Andrássy őgrófsága s elnöksége majd néhány hó múlva a jelen franczia szabadságharczot is elkereszteli „gyermekjátéknak“ mint elkeresztelte a miénket; de a magyar nép csak hadd foglalkozzék az üdvös tanulságokkal, melyek ily gyermekjátékokból önként következnek s akkor — bízzék bátran jövőjében. A franczia nemzet magatartása re- ítélteti velünk , miszerint nem sokára alkalma lesz a történetírónak följegyezni , hogy él Európa nyugotán egy nép mely megcsalatva, elárulva, s mindenéből kifosztva, megvédeni s megmenteni tudá hazáját millió szurony ellenében — gyermekjátékkal. Ne 1f y I g nácz: A Vl-ik osztály holnap f. hó 13-án az országos ülés után, ülést tart. Tárgy: A honv. miniszter álal beadott tjavaslatok tárgyalása. A képviselőház III. osztálya, holnap f. hó 13-án az országos ülés után, ülést tart. Tárgy: A honvédelmi miniszter által beadott tjavaslatok tárgyalása. Közvemény a hadügyér köstségvetése felett. Nem valami nagyon bátorszivü férfiú lehet az a Kulin hadagyér, mondják, hogy milliónyi katonát s 166 millió forintot kivon egy rövid évre csupán azért hogy határainkat megőrizhesse a betöréstől, holott eddig sokkal kevesebb erővel és költséggel meg tudtuk őrizni ezer évig. Vagy tán oly kevés emberséget tesz fel katonáinkról, mondják mások, hogy ezek már harczolni sem volnának képesek, hacsak új ruhát s kávét nem kapnak, vagy nem elég lelkesen viselnék magukat a hon földének megvédelmezésében ? Mit mondanának most a régi hunok, kunok és magyarok, mondják, ha látnák, hogy az osztrák államférfiak és hadügyerekek kevésre becsülik a magyar embert. És aztán hol vannak, miféle gyúanyagok azok a határszéleken, melyeket Kuhn hadügyér lát és mi nem láthatunk s melyek ellenében milliónyi katonaságot kell talpra állítanunk, holott a védelem sokkal könnyebb munka mint a támadás. A Zrínyiek, Kinizsiek, Hunyadiak és a többi nemcsak egyszeres, de kétszeres sőt tízszeres erőnek is ellent tudtak állani annak idejében. És most már odajutottunk volna, hogy 23 magyar embert kell számítanunk egy-egy támadó ellenség ellenében s még ez sem ment meg bennünket ha kifogy az ablak vagy lőpor vagyis inkább az osztrák nemzeti bankjegy a kincses ládából ? Ily nyilatkozatokat hallunk s ajánljuk is ezeket a hadügyér figyelmébe, mert fel kell tennünk róla, hogy látva mily népszerűtlen az ő terve, költségvetése és egész védelmi rendszere , azt fogja mondani: ám én így látom, de csalhatlan nem vagyok, én máskép nem merészelek erkölcsi felelősséget vállalni Magyarország s Ausztria területi épségének megőrzéséért, bizassék tehát e nagy feladat másra, ki ennek tán jobban megfelelhet mint én stb. Nem is lehetne nagyobb csapás egy-egy országra nézve mint az, ha túlságosan aggódó hadügyére soha sem elégellené a pénzt és katonaságot, mind körül akarná bástyázni az országot s bevonatni termőföldjét taktikai szempontokból épült vasutakkal. Nem volna nagyobb szerencsétlenség mintegy-egy országnak meddő czélokra pazarolni pénzét, s munkaerejét csupán azért, mert had■ ügyére vészfelhőket lát néha napján ott hol más semmit sem vehet észre, s a nagytekintélyű delegációk és országgyűlések nem ismernének helyesebb, komolyabb feladatot, mint érvényre emelni ez egy ember akaratát az ország közvéleménye ellenében. Sokkal ildomosabb dolog ily esetekben az egyes embernek visszalépnie, mert ne gondolja Kulin hadügyér, hogy nem találkoznék ember, ki kevesebb pénzzel s kevesebb fegyveres erővel meg tudná védni akár Ausztria,akár Magyarország területét, kivált egy jobb egy fejlettebb önálló honvédelmi rendszer mellett. Minek tehát az a sok szó ? Kuhn hadügyér kapacitálása végett hiában. Vagy mindent meg kell-e adni, mindent meg kell tenni mit ő kíván, mert különben veszélyezte leend Ausztria s Magyarország területe ? De hát ha még akkor is veszélyezve leend ha mindent megteszünk ? Hátha felényi hadsereg is tönkre teszi a már előre megfélemlített osztrák ármádiát az első összeütközésben ? Kuhn úr láthatja, hogy bár minden kívánalma teljesíttetnék, azért ő mégsem vállalhat felelősséget a hadiszerencse fordulatai ellenében. Azt mondja Kuhn úr, hogy a költségvetés emelkedésének egyik jelentékeny részét az élelmiszerek, a gabona , húsneműek és némely gyártmányok u. m. posztó és bőrnemüek árának fokozódása okozza. De hát ha ne talán megszólalna csakugyan valamely ellenséges ágyú, nem fokozódnék-e felebb azonnal mindenféle termény s iparczikk ára ? Nem lenne-e azonnal kénytelen (mikép mondani szokás) a pénzben örökké szűkölködő osztrák kormány ismét csak az ő biztos hitelezőjéhez t. i. az osztrák bemzeti bankhoz folyamodni, hogy nyomasson újabb bankjegyedet stb. És ekkor nem emelkednék e óriási,melyben az agro s vele együtt minden teher, minden tartozás, mikép emelkedik az már 22 év óta évről évre épen a hadsereg óriási költségei, a véderő örökös fokozása a létszám folytonos emelkedése miatt ? Nemde eme első ágyú durranás halomra döntené a mostani költségvetést ? Nem mást,mint a védrendszert kell tehát itt gyökerestől átalakítani mielőtt alatta tönkremegyünk. miből állhat ez átalakítás? csak egyből: elválasztani a magyar védrendszert az osztráktól , akkor aztán cselekedjék Kulin úr kénye kedve szerint, mi pedig cselekedni fogunk a mi belátásunk és szükségeink szerint. Ez a közvélemény. Azon nagy érdekeltség mellett, melyet az osztrák delegátiónak tárgyalásai maguk iránt felköltöttek, nem lehet közömbös azon kérdés: mi lesz, illetőleg mi lehet tehát e vitának eredménye, s hogy sikerül-e többségire vergődnie a törlést szorgalmazó delegationális pártnak ? Amennyire a tegnapi szavazásból kivenni lehetett, a közvetítő ajánlatokat (melyek tudniillik a bizottság által javaslott összegeknél többet akarnának a hadügyérnek engedélyezni) rendszeresen támogatták a delegációknak szakházabeli tagjai — gr. Hardegg és Reehberg kivételével — továbbá a lengyelek és még vagy három osztrák delegátus, de mindig kisebbségben maradtak és az ellenpárt 27—28 szavazat körül rendelkezett. A törlés tehát biztosítottnak látszik még most, hacsak az urak házának távollevő tagjai be nem idéztetnek szavazni, és ekkép lenyomni cseperedő megtakarítási reményeinket. Szabad királyi Pest város törvényszéke s egyes bíróságainak 1870. jan. 1-től, 1870. deczember 31-ig bezárólag terjedő kimutatása. I. A polgári törvényszékhez 1870. évben befolyt 59920 ügydarab. II. A telekhatósághoz 1870 évben befolyt 11,861 ügydb. III. Pest városa főbírójához (elnök) 1870. évben befolyt 1,947 ügydb. IV. Vidéki törvényhatóságoktól kézbesítés s egyéb intézkedések tétele végett befolyt 14,070 ügydarab, összesen 97,798. V. Pest városa fenyitő törvényszékénél 1870. évben befolyt 14,160. VI. Pest bel- s lipótvárosi egyesbiróságnál 1870. évben befolyt 24,680 db. VII. Pest terézvárosi egyesbiróságnál 1870. évben befolyt 17,006 db. VIII. Pest József- s ferenczvárosi egyesbiróságnál 1870. évben befolyt 14,104, vagyis összesen 167,748 elintézendő ügydarab. Ha már most egybevetjük hogy 1869- évben 127,061 db, 1870. évben pedig 167,748 darab, tehát egy év alatt 40,687 ügydarabbal több folyt be, nyilván kiderül, hogy Pest városa törvényszéke s egyes biróságainál az ügyek száma évről évre óriási mérvben növekednek. Ezen 167748 ügydarabból 1871. évre 1979 db. 1 maradt hátralékban. Érdekes továbbá tudni, vájjon 1870. évben Pest városa fenyitó törvényszéki fogdában letartóztatva volt vizsgálat alatti s elitélt fegyenczek száma mikép változott. 1870. évi január hó 1-én volt vizsgálat alatti fegyencz 79 fő, 10 nő, összesen 89 fő. 1870 év folytán szaporodott 1993 fő, 557 nő, 2550 fő. Összesen 2639 fő. Ebből részben vizsgálat alól felmentetett, részben szabadlábra helyeztetett, részben más hatósághoz áttétetett 587 fő, 189 nő, összesen 776 fő, jogérvényesen :elitéltetett 1352 fő, 357 nő, 1709 fő. Összesen 2485 fő maradt tehát ítélet nélkül 130 fő, felebbezés alatt 24 összesen 154 fő.