Magyar Ujság, 1871. március (5. évfolyam, 49-74. szám)
1871-03-01 / 49. szám
végre lemondjanak talán nemzetiségükről is és ne ismerjenek magasabb czélt, mint az összállamot, a birodalmat, az együvétartozást stb. mikép ezt a valódi osztrák politika igényli, hiában erőszakolják a kezükben levő hatalommal az osztrák s magyar államférfiak. Elismerjük hogy nagy hatalom van két ily kormány kezében, kivált most midőn Magyarországon a megyei élet meg van törve , hiszen övék a törvényhozási többség, övék a hivatalnoki seregek 20—40 ezrei. De mindez kevés arra, hogy ama szépen kikanyarított területen, melyet az osztrák politika egyszerűn Ausztriának nevezett s annak fog nevezni mindaddig mig létezik, hogy e területen egy uj egységes államot és nemzetet létesitsenek, mely a sok közös viszony miatt folytonos közös értekezésekre utaltatván végre elfogadná közös, nyelvül a német nyelvet. Nem csoda tehát ha ily politikai irányzat mellett azon ferde helyzetbe jutott a magyar kormány, miszerint elmondhatjuk : mindaz mire törekedett, nagyrészt meghiúsult, mert természet szerint lehetlenség s mindaz amit tett, mellőzvén az ország jól felfogott érdekeit, ennek csak terhére válik. Mutatják ezt az eddig hozott törvények, melyekben úgyszólván mindazt feladjuk, mit egy magyar nemzeti kormánytól nem vártunk s vajmi csekély részben csak azt mit vártunk. Nem csoda ha az ily ferde politikai irányzat oda vezeti a közvéleményt, hol az, mikép a pénzügyér mondta, elítéli magát a parlamentarismust is. Elítéli, mert ez csak kérni, csak parancsolni tud, de adni, segélyt nyújtani nem tud csak Bécsnek és az osztrák politikának. Ezen eredménytelenségekért és hamis eredményekért azonban igaztalanul vádolja a pénzügyér az ellenzéket. Hiszen ez, legjobb szándéka mellett sem gátolhatja meg a kormányt, hogy ez gőzerővel keresztül ne hajtsa „mindkét ház“ előtt azon törvényjavaslatokat, melyeket jónak lát. A jobboldal most egy-egy év alatt sokkal több törvényt alkotott vagy is megszavazott, mint ezelőtt évtizedenként. A minisztérium tevékenységét fájdalom csak igen csekély mérvben korlátolhatja ezekben az ellenzék. S ha a pénzügyér mégis felkiált, hogy az ellenzék a kormányt kényszeríti, hogy egyik kezével folyvást csak a törvényt védje s a kormány ezért nem építhet, nem fejleszthet azon alapon, mely a törvényék vádja téves, mert itt nem csupán az ellenzékkel, itt a valódi közvéleménynyel s némely részben a valódi lehetlenségekkel van baja. A magyar hadsereget például az egész magyar nemzet s ennek jól felfogott érdeke önállólag akarja s ha a miniszter úr arra hivatkozik, hogy ezt a törvény nem akarja, hogy a törvény a közöst akarja és a miniszter úr fájlalja, hogy ezen törvényt oly nehéz fentartania, csalatkozik midőn ezért csupán az ellenzéket vádolja, mert maga a nemzet közszelleme, közérdeke az, mely ellen a minisztériumnak egyik kezével mindig küzdenie kell, hogy a másik kezével tovább építhessen azon alapon, mely a törvényért,i. az új közösügyes törvényeket, mely törvények valósulását viszont a nemzet közszelleme nem akarja. Ily ferde helyzetben van a magyar kormány amennyiben az egységesités politikáját magáévá tette s befolyását Ausztria irányában érvényre emelte, Ausztria népei közszelleme s jól felfogott érdeke ellen. Ausztria népei, kivévén a németeket, kik az egység szine alatt uralmat gyakorolhatnak a más nemzetiségek felett, soha sem akarták kevesebbé az egységet, a közösséget, soha sem támogatták kevesebbé az osztrák minisztériumot és osztrák kabinetpolitikát mint most. Az osztrák kormány, mely Ausztriában a kabinetpolitikát népszerűvé tenni hivatott, mindannyiszor válságot szenvedett s megbukott, ahányszor a tettleges öszpontosítást leplezetlenül kimondta, vagy munkába vette. De megbukott az is, amely a decentralisatiót kilátásba, ígéretbe tette. Ausztriában az osztrák kormány nem parlamentáris kormány, a reichsrath kényszer s nem népképviseleti testület. Ezekkel solidaritásba lépni tehát nem más mint a népek többségé- vel szembe szállani. Most már a reichsrath mindkét háza szembe szállott az uj kormánynyal. Csupán fele időre szállították alá a kért indemnityt, hogy láthassák, mit akar az uj kormány s teljesen megvonhassák tőle támogatásukat, ha nem azt akarja amit ők. Ausztria kormánya, parlamentje s népei e szerint oly feszült viszonyban vannak egymással, miszerint bármelyikbe tartson a magyar kormány, azonnal ferde s ellentétes viszonyba lép a többekkel. Már csupán eme kellemetlenségek kikerülése végett is óvakodnia kellett volna tehát a magyar kormánynak attól, hogy a reichstathtals delegatióval , mint az összes Ausztria népeit képviselő testülettel, lépjen szerződésekre, közös viszonyokba, vagy attól hogy az ottani kormány egységesítési politikáját bevégzett ténynek tekintse már négy év előtt, holott az soha sem volt közelebb a teljes bukáshoz mint azóta. De nincs is joga, nincs illetékessége a magyar kormánynak, hogy Ausztria kormányával közös viszonyokat, közös politikai törekvéseket űzzön-fűzzön, mert ez is ellenkezik Magyarország közszellemével s jól felfogott érdekeivel. Eme ferde helyzet előidézésének pedig legkevesebbé oka az ellenzék, mely a kormányt s törvényhozást mindig távol akarta tartani az ily bonyodalmaktól. Ha végre ily utakon oda jut a kormány, hogy egyik kezével Magyarországon, másik kezével Ausztriában kell azon alap fentartásán dolgoznia, mely a közösügyes törvényeké, ő lássa s feleljen érette, ha egy keze sem marad arra, hogy Magyarország köz kivánatainak s jól felfogott érdekeinek jó szolgálatokat tehessen. Kubínyi Lajos. / fog rajta.* * # A darab meséje ez. Van egy ország, mely történelmének egyik végzetteljes perczében egy bizonyos kabinetnek védszárnya alá helyezte magát. E kabinet századokon keresztül mindent elkövetett, hogy e szép országot mint ilyet elenyésztesse Európa térképéről s egy régi birodalomba olvassza. A nemzet századokon át ellentállott ármányoknak, fegyvernek, bitófának, tűrt, szenvedett, de megtörhetlenül ragaszkodott ősi jogaihoz. Végre alakul egy párt magából a nemzet kebeléből, mely ama kabinetnek szolgálatába lép, felajánlva neki tehetségét, befolyását a végett, hogy a nemzetet önkéntes lemondásra bírja. Magával a nemzettel pedig azt sikerül elhitetnie, miszerint csakis azért lépett az alkudozások terére, hogy régi jogait újból érvényre juttassa. A nemzet hisz e csábszavaknak, és a lemondási okmány aláiratik. Rövid idő múlva a nemzet kinyitja szemeit, látja hogy megbízottjai épen ellenkezőjét tevék annak a mit neki ígértek. Feljajdul: hol van az én önállóságom, hol az azt védő seregem ? Meglesz minden — jön a felelet — íme itt a törvény, felállítunk most egy hatalmas honvédsereget, olyan szépet, mint a minőd volt hajdanában. A jámbor nemzet újból hitt, és az a működő párt csakugyan kénytelen volt valami seregfélét felállítani, de hogy ártalmassá ne válhassék, a kabinet kettőt kötött ki azzal az alkudozó párttal, 1-ször, hogy e sereg csak kiegészítő részét képezze a birodalmi hadseregnek, 2-szor, hogy mint ilyen is soha se legyen fölszerelve akként, hogy magában önállólag is működhessék. Az alkudozó párt erre is vállalkozott. S most tehát a volt a feladás : meggyőzni a nemzetet arról, miszerint a honvédsereget tökéletesen fölszerelni nem csak szükségtelen, de egyenesen veszélyes dolog volna a hazára nézve. Az ember azt hitte volna, hogy ilyen absurdumok bebizonyítására mégsem fog akadni senki. S íme, Shakespeare meglépés, akadt akárhány! Négy napig egymásután folytak a demonstrációk, s a páholyokban ülők lelkesen tapsoltak rá, s most az egész országnak meg kell arról győződve lennie, hogy csakis azon nemzet jövendője van kellőleg biztosítva, a melynek védserege a védelemnek főkellékeit nélkülözi ! A ki erről nincs meggyőződve, az vagy bolond, vagy honáruló. Ugyebár hogy új és merész eszme ? Es ist eine neue Geschichte, Jedoch der Wahrheit treu, Und wem sie grad passirt Dem bricht das Herz dabei. Ich Andrássy ! mily szomorú drámákat írsz te a nemzet könyvébe! Majd meglátod, hogy véres tragédia lesz belőle. Ezt megjósolja neked Talián Náczi, Országgyűlés. A. képviselőházi 297. ülése február 28-án d. e. 16 órakor. Elnök : Somssich Pál. Az elnökséghez érkezett kérvények bemu MAGYAR ÚJSÁG 1871. MÁRCZIUS 1. _______________________________________a— Giardinetto. Két érdekes komédiát hallgattam végig ez utolsó napokban. Az egyik a „Nők az alkotmányban“ írta Tóth Kálmán, előadták múlt szombaton a nemzeti színházban. A másik a„ Férfiak az álalkotmányban“ vagyis „Honvédsereg ágyú nélkül“, írta gr. Andrássy Gyula, előadták négy egymásután következő napon az országház termében. Az elsőn igen sokat s szívből nevettem. Az utóbbin még sokkal több nevetnivaló volna, ha a szív oly nagyon nem vérezne. Mennyi keserű humor van abban az Antássy féle darabban! Még az utókor is sírni latása után magánkérvényeket következő képviselők mutatnak be : Deák Ferencz a pesti önkénytes tűzoltóság kérvényét mutatja be, melyben 13.500 frt évi segélyt kérnek. Kautz Gyula a győri kereskedőtestület kérvényét mutatja be, melyben Wahrmann határozati javaslatához való csatlakozásukat jelentik ki. Kiss János Szathmár városa 346 polgárának négy rendbeli kérvényét, Francziaország tervezett feldarabolása ellen. Továbbá ugyane tárgyban Kiskun egyház 120 polgárának kérvényét. Borbea Zs. hasonló kérvényeket nyújt be Ribicza, Riska, Baldovin, Ribicsora, Ujbalesti, Valedmare, Riskulicza, Bulzesti, Tomnasek, Grohot, Ceben és Kőrös-Bánya számos lakosai részéről. II. Szathmáry Károly Somogymegye karádi egyház kerülete kath. néptanítóinak magán kérvényét. Holty Ignácz Francziaország ügyében Jászalsó szt. György, továbbá Szathmármegyei Egri helység 6 polgárának, zalamegyei Csabrendek község 62 polgárának, Zagyva-Lőrincz 18 polgárának és végül a margitai népkörnek kérvényét. Hodossik József Zarándmegye Ojcza város és járás polgárainak hasonló kérvényét. Gubody Sándor Nagykőrös képviselőtestületének hasonló kérvényét. Szomjas József szabolcsmegyei Zalkod község hasonló kérvényét, továbbá Kenyérlő, Viss és Zalkod községek magánkérvényeit. Pavlovics István Újvidék város magánkérvényét. Vidats János Pest belváros, Buda és Óbuda néhány lakosa, továbbá, zalamegyei szt. Gróth választó kerület kérvényét a francziaporosz viszonyok tárgyában mutatják be. Nedeczky István Molnár András honvéd magánkérvényét adja be , melyek mind a kérvénybizottsághoz utasíttatnak. A pénzügyi bizottság részéről Széll Kálmán előadó jelentést tesz az Eszterházy-képtár megvételéről szóló törvényjavaslat tárgyában, mely az osztályokhoz utasittatni határoztatik. — Napirend. — (A honvédelmi törv. jav. folytatólagos tárgyalása.) Ürményi Miksa: Örült, mikor hosszabb távollét után tegnap megjelenni látta gr. Keglevits Bélát és figyelemmel hallgatta beszédét, ámbár reményében csalódott, legalább a mondottakat újaknak el nem ismerheti. Nem kíván azon térre állani, hogy a fölött vitatkozzék : váljon egy állam, legkevésbé pedig ezen állam fenn fog-e állani, avagy nem. Elismeri, hogy ha nem is a nemzetiségi érzés, hanem az együvé tartozás érzete némileg megingattatott legutóbb Bach és Schmerling törekvései által, de megszűnvén az okok, szóló hiszi, hogy meg fognak szűnni ezek okozatai is. Nálunk ma már alig található raisonnabilis ember, aki a germanizálás veszélyeitől félne. (Berzenczey közbeszól, dehogynem. Derültség.) Ha sikerülni fog a birodalom túlsó felében lakó népeket meggyőzni arról, hogy a paritást nem értelmezzük úgy, hogy kizárólag mi legyünk az urak, és ha sikerülni fog a két fél közvéleményét közvetlenebbül érintkezésbe hozni, akkor szóló szerint a megnyugvás terjedne és az együvé tartozás érzete erős lenne ma is. Tagadja, hogy Európában tisztán nemzetiségi eszmékre lennének fektetve az államok. Sajnálja hogy Keglevich B. ki megjósolta Olasz és Németország sorsát, nem jósolta meg a szláv és román egység jövőjét is. Ami Keglevich hivatkozását illeti, ezt nem egészen úgy adta elő szóló, mint történt. A miniszterelnök szoros neutralitási nyilatkozattal felelt mint ahogy rendesen nyilatkozni szoktak a miniszterek (Andrássy tagadólag rázza fejét.) Tagadja, hogy Andrássynak akkori nyilatkozata már egy bizonyos politikát jelzett volna (Andrássy : igenis.) A legnagyobb súlylyal mégis Deák Ferencznek e tárgyban tett nyilatkozata brrt szóló szerint. Szerette volna ugyan, ha a miniszterelnök e praecis nyilatkozatot már három év előtt tette volna, de elfogadja a közp.bizottmány javaslatát azon okból, mert a kisebbségi módosítvány elfogadásával nem akarná megelőzni a haderő körüli átalános intézkedéseket. Végül Németh Albert ellenében veszi védelme alá Pulszky Ágostont, kit szerinte Németh réffel mért meg és a delegátiót Mátyus A. azon állítása ellenében, mintha tudomásul vett volna a közös hadügyminisztertől egy „szégyenletes“ feleletet. Csehlátony Lajos beszéde legnagyobb részében Ürményi Miksának felel. Újat kellett Keglevich B. grófnak mondania, különben nem felelt volna arra Ürményi úr sem. Hogy e beszéd tegnap oly hatást tett, annak tulajdoníthatni, mert a jobboldal e vita alatt, hogy az indítványt helyeseltesse és elfogadtathassa, mindig a nemzeti önérzet csökkentésére utalt. Szóló a nemzetiségre és a nemzetiségi kérdésre nem fektet nagy súlyt, ha megvan a szabadság ! De hát a szabadság felé visznek-e bennünket Ausztriában ? Ki merné továbbá állítani, hogy az osztrák birodalom különböző elemeiben megvan a cohaerentia ? Igen sokszor említették itt, hogy bizonyos nyilatkozatok, tények és törekvések által megingattatik a fejedelem részéről a kiegyezés által létrejött bizalom. Szóló nem tagadja ugyan ez állítás jogosultságát, de sokkal nagyobb fontosságúnak tartja mind a nemzetre, mind a trónra nézve, hogy a nemzet viseltessék bizalommal a fejedelem iránt. Mert a fejedelmek, mint ezt Európaszerte látjuk, 24 óra alatt elutazhatnak, de a nemzet marad. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök nem akarta szólót beszédében megakasztani, de most utólag ki kell jelentenie, hogy alkotmányos monarchiákban az uralkodó személyét sohsem szabad a tanácskozásokba belevonni (balról: nem is vonatott belé.) A kormányt kezelő férfiak felelősségre vonhatók, de az uralkodó személye szent. (Jobbról helyeslés, balról: nem említette senki.) Hollán Ernő honvédelmi államtitkár. Úgy látja, hogy a házban mindkét rész azt kívánja, hogy a honvédség minél harczképzettebb legyen, csakhogy az ellenzék magából a honvédség organismusából kívánja előállíttatni a honvédtüzérséget és a műszaki csapatokat, a kormány ellenben a honvédgyalogság és lovasság szaporítására és alapos kiképzésére fekteti a fősúlyt. Ismétli, hogy a kormány a honvédsereg kifejtésénél egészben a törvényből s annak világos rendeléseiből indult ki. Szerinte elfogadhatlan, nem igazolható volna úgy intézkedni, hogy a honvéd lovasságra nézve föntartatnának a szolgálati időnek törvényileg megállapított kedvezményei, ellenben a műszaki csapatokra és a tüzérségre nézve a szolgálati viszonyok évekre terjesztetnének ki. De van szóló nézete szerint még egy másik nagy aka- s dály is: az t. i. hogy minden organizátiónak, mielőtt valamely nagy mű előállításához fog, számolnia kell mindazon tényezővel, melyek e tekintetben rendelkezésére állanak. Kérdi szóló : honnét vennék a tüzérség felállításához szükségelt keretet, a tüzértiszteket? Mikor még a golyószórókhoz is alig tudtak tiszteket szerezni! A financziális szempontot úgy látja, az ellenzék szónokai nem vették kellő figyelembe. S pedig számolni kell e téren is a nehézségekkel. Átalában azt vette észre, hogy az ellenzék szónokai leginkább a kormány őszinteségét vonták kétségbe, midőn az a czélszerűségi és financziális szempontokat emelte ki. Tisza László, Horn Ede, Péchy Tamás, és Várady G. beszédeire tévén megjegyzéseket így folytatja : Ha mindezek után tehát a kormány a honvédség szervezeténél először támaszkodott a törvényre, ha másodszor nem bírja a kisebbségi véleményben föltalálni azon biztosítékokat, melyeket a honvédségnek harczképessége okvetlenül megkívánná, ha végre sem a puszta elmélet sem a fönálló gyakorlat nem mutat jobb módot, mint amelyek a szervezésnél foganatba vétettek, én azt hiszem, hogy a kormánynak elárása is teljesen igazolva van, ha a maga részéről hozzá nem járul azon indítványhoz, mely tárgyalás alatt van, mert ha egyfelől kötelességében áll gondoskodni arról, hogy a honvédség minél harczképesebb legyen, másrészt szem elől nem tévesztheti a gyakorlati nehézségeket, nehogy éretlen kísérletek által magát a honvédséget kétes helyzetbe ejtse. Tisza László és Várady Gábor személyes kérdésben szólva helyreigazítják a honvédelmi államtitkárnak beszédeikből kivont hibás és ferde következtetéseit. Paulini Tóth Vilmos nem szólt volna, ha a szláv egység eszméje Ürményi és Csernátony által föl nem említtetik vala. Miután Ürményi szerette volna megtudni gr. Keglevich B-nak ez iránti nézeteit, ő pedig nomine et omine tót ember, e kérdéshez hozzászól. A szláv egység és az osztrák birodalom szétbomlása legtöbbnyire együtt említtetik. Úgy látja, hogy az osztrák birodalom jelenlegi különböző elemeinek conglomerátióját a közös veszély, t. i. a töröktől való félelem okozta. Ez megszűnvén, megszűnt az osztrák birodalom existentiájának ideája is, ezt pótolni szükséges lévén valamivel, megindította az osztrák diplomatia a hadjáratot előbb az olasz, legutóbb pedig a szláv egység ellen. Erre nézve nincs más mondanivalója, mint hogyha Ausztria, teljesítve a neki szánt dipl. hivatást, ellentállni akar a szláv egységnek, kövesse a kis Schweicz példáját, ne küzdjön absolutisticus desideriumokkal, ne a nemzeteket elnyomó erőszakkal a szláv egység ellen, de küzdjön ellene a közszabadsággal, melynek első követelménye, azt mindig hangsúlyozom, a tökéletes nemzetiségi szabadság, mert csak azután, a nemzetiségi szabadság elérése után lehetséges a közszabadság, Így van ez Schweiczban, és szóló óhajtja, hogy nálunk is úgy legyen. Ezen eszközökkel tessék küzdeni a szláv egyesülés ellen. Szóló hiszi, hogy az nem fog létre jönni úgy, amint vele Európa maga magát ijeszti, létre nem fog jönni soha. De ha absolutizmussal, erőszakkal fognak küzdeni ezen szláv egység ellen, az bizonyosan létrejön a birodalom akármilyen állítólag nagyhatalmú állásának daczára is. Különben pártolja a kisebbségi különvéleményt. Dobsa Lajos főkép a pénzügyminiszter érvelésére kíván pár megjegyzést tenni. Kéri, ne vegyék tőle e figyelmet sértésnek azok, akiket mellőz, ne vegye különösen a miniszterelnök. Ennek beszédét igen emelkedett szelleműnek tartja, s olyannak, mely inkább az önvédelemre szorítkozott, nem ölte meg sziveinkben a reményt, mig a pénzügyminiszter mereven ragaszkodott az Írás betűihez s eszébe juttatta szólónak a szentirás e mondatát: az ige az, mely táplál, de a betű megöl. A pénzügyér kiindulási pontja az — mondja — hogy ő a honvédséget nem akarja önállólag szervezni, hogy az önállólag is működhessék, de csak úgy akarná, hogy az a rendes hadsereget támogassa. Ez a felfogás szerintem teház, téves és veszedelmes. Veszedelmes, ha Francziaország sorsára gondolok. Mire való akkor a történet, ha nem arra, hogy tanuljunk belőle. Francziaországban, midőn leverték a hadsereget, vagyis az letette a fegyvert, a nép kebeléből új rögtönzött hadseregek merültek fel és ezen rögtönzött hadseregek ezen dilettáns hősök, ha nem is mentették meg Francziaország területi épségét, legalább megmentették Francziaországnak már-már eljátszott becsületét. Azt mondhatnák, hogy ez már itt volt érintve. Erre én többet mondok, ez már megtörtént, de önök sem a tényt sem a szót nem veszik kellő figyelembe. Ha Francziaország egyénei ülnének itt helyettünk, hogy döntsenek ezen kérdés fölött, meg vagyok győződve, hogy azt mostani eszükkel a mi felfogásunk szerint oldanák meg! És ha mi nem okulunk mások példáin, nem tanulunk a históriából, nem tanulunk mások kárán, akkor a legszigorúbb moralista, a sors elmondhatja ránk egy súlyos időben : oleum et operum perdicti. Szóló nézete szerint a honvédség kiválóan a hon határainak védésére van hivatva, tehát nem arra, hogy ő támogassa a közös hadsereget, hanem hogy őt támogassa a népfelkelés. Nem barátja az adófelemelésnek, de három dologban nem szeretne fukarkodni : ezek: népoktatás, közlekedés, és önvédelem. A pénzügyminiszter azon tanácsát, hogy javítsuk meg a sorezredek szellemét, a következő adomával illustrálja : Egy embernek egy száz akós hordóban volt egy kevés maradék megsavanyodott bora; gondolkozott tehát miként javítsa meg, mert sajnálta az eczetágyra tölteni. Úgy okoskodott, hogy ha ő finom jó borból beleönt azon százakos hordóba 97 perczentet, csak meg fogja javítani azon 3 perczentet. Dictum factum, teleöntötte a hordót. És mi lett a következése ? Az, hogy nem az eczetes bor lett édessé, hanem a 97 perczenti édes bor megsavanyodott, megdohosodott. És ez nem lehet máskép, mert penészes a donga, penészes a keret, és inficiálva van decomponáló elemektől. Struczpolitikának tartja az ilyesmit észre nem venni, evvel pedig hova jutunk, csak isten a megmondhatója. Pártolja a kisebbségi különvéleményt. Szólásra nem lévén senki följegyezve föláll. Andrássy Gyula gr. Jókai Mórnak hozzáintézett interpellációforma kérdéseire kíván mindenekelőtt felelni. Első kérdése volt: mit kíván tenni arra,hogy a honvédség harczképes alakot öltsön? Erre nézve így felel: „eszközölni kívánom azt, miszerint mindenek előtt úgy a honvéd gyalogság mint a lovasság elláttassák mindazzal, ami szükséges, hogy a rövid szolgálati idő mellett lehető legjobb legyen , hogy a lovasság és gyalogság száma telhetőleg szaporittassék úgy, hogy mentül előbb elérje a 300 ezeret, végül, hogy mind e haderő kellő és jó kerettel legyen ellátva. Óhhajtom tehát, hogy a lovasság száma szaporittassék, ellenkezőleg azon 1. képviselő nézetével, ki ezt téves felfogásnak tartja, mert szerinte bizonyos országokban a lovasság használata már alig lehet gyakorlati. Mi nem szándékozunk elfoglalni Olaszországot, mi nem fogunk Angliába menni, a mi célunk megvédeni e monarchiát. Hogy pedig itt lovasságra nagy szükségünk van, és hogy constatált tény, miszerint minden fegyvernemek közt ez van viszonylag leggyérebben képviselve, úgy a közös hadseregben, mint a honvédségben, ezt kifejteni nem szükséges. Kívánom tehát a lovasság szaporítását, de kívánom azon felül a honvédségét. Nem kívánja pedig, hogy hazánk elérje Francziaország sorsát, melynek a papíron mindene volt, mely azonban az első lövésre szétbomlott. A második kérdésére, hogy mit kíván tenni a kormány arra nézve, hogy a hadseregbe osztott magyar polgárok magukat a hadászat technikájában kiképezhessék, azt feleli, hogy szülők és a besorozottak szabad választásától függ a tüzérségbe lépni. Egyébiránt a kormány fog felállítani katonai intézeteket és gondoskodik a Ludoviceum felállításáról. A harmadik kérdésére, melyet hozzá a tartalékfegyvergyár fölállítása iránt intézett Jókai, azt feleli, hogy ily gyárat már is állított a kormány. Horváth Jánosnak hozzáintézett ezen kérdésére : „Szándékozik- e még ezen év folyamában arról gondoskodni, hogy a magyar honvédség vagy saját keretéből felállítandó, vagy a közös hadseregből és ugyanannak magyar legénységéből összeállított, a magyar honvéd főparancsnokság rendelkezése alá bocsátandó kellő számú tüzérséggel láttassák el?“ Én — tehát így felel — nem szeretek felelni a kormány nevében felelősség terhe alatt oly kérdésekre, melyek egy praecis határnapot tűznek ki; itt azonban azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy bátran felelhetek, mert amit a t. képv. ur kérdezett, azt nem kell majd még ezentúl megtenni, mivel már is megtörtént. Már a múlt évben adatott ki, és fenáll jelenleg is azon rendelet, hogy az őszi gyakorlatoknál a honvédség kellő számú tüzérséggel láttassák el. Mi fog történni a honvédséggel a háború esetében a harczbeosztásra vonatkozólag, azt t. barátom, az államtitkár úr megmondotta. A t. képv. ur ezen óhajának teljesülését tehát máris biztosítottnak merem kijelenteni, ami azt illeti, hogy kinek parancsnoksága alatt áll a tüzérség, az önmagától következik. A tüzérség kiegészítő része az illetői zászlóaljnak, brigádénak vagy hadtestnek, és mindig azon parancsnokság alatt áll, amely alatt az illető hadtesteket parancsnokolják, valamint másrészről a honvédcsapatok, ha beosztatnak a hadsereg valamely részéhez, kisebb vagy nagyobb mértékben azon parancsnokság alatt állanak, mely alatt azon rész áll. Ezzel tehát a parancsnokság kérdése is tisztában van. “ Beszédét ezután így folytatja, szóról szóra. Hallottuk az. ellenzék részéről azt, hogy igenis óhajtja a különálló magyar hadsereget, óhajtja ma, óhajtja holnap, és fogja óhajtani mindaddig, míg az nem létesül. Én tehát sokkal magasabb fogalommal bírok a t. ellenzék hazafiságáról és belátásáról, sem hogy higgyem, hogy ezen kijelentését a szó teljes értelmében komolyan kelljen vennem. (Felkiáltások balfelöl : De igen komolyan ! Hosszantartó mozgás.) Igen is meg vagyok győződve, hogy óhajtja ma, és óhajtja holnap, de nem fogná óhajtani akkor,ha saját felelőssége alatt meg kellene bontania oly törvényt, melynek fennállásától függ nem csak Magyarországnak,hanem a monarchiának és Európa ezen részének biztonsága, nem fogná óhajtani akkor ha egy fenálló és mindennel ellátott, szerves hadseregből saját felelősségére kellene kisebb és mindezekkel el nem látott, majdnem tehetetlen és könnyen ellenséges seregeket teremteni. (Mozgás.) Gr. Keglevics B.-nak jóslatára és Ürményi deductiójára azt feleli, hogy épen a mai európai viszonyok közt szükséges, szükségesebb, mint valaha volt: az osztrák-magyar monarchia. Beszédét folytatva így szól: És kérdem a t. képviselő urat, s itt nem akarok részletekbe bocsátkozni, ámbár ez igen háladatos volna, kérdem, vájjon hiszi-e hogy ha a századokon át fenállott osztrák-magyar birodalmat bizonyos decomponáló eszmék következtében fenntartani nem lehetne, sok kilátás mutatkoznék arra, hogy Magyarország egymaga annak helyébe újat alkotni képes legyen? Képes legyen akkor, midőn hiányzik azon közös egységes nemzeti öntudat, mely a t. képviselő úr nézete szerint ma Európában államokat alkotni s fenntartani képes. De bármi legyen t. képviselő úrnak ez iránti nézete, egy az, mit én érzek, s ez az, hogy az én feladatom, és nem csupán az enyém, de a mi feladatunk, nem oly politikát csinálni, mely akkor jó, ha a monarchia föloszlik, hanem olyat, mely arra jó, hogy azt fentartsa. (Élénk helyeslés jobboldalon.) Ezt követeli tőlünk a pragmatica sanctio, ezt követeli tőlünk a kölcsönös védelem viszonossága, ezt követeli tőlünk abbeli kötelmünk, hogy midőn a fejedelem az ország integritását esküvei