Magyar Ujság, 1871. november (5. évfolyam, 251-275. szám)
1871-11-21 / 267. szám
1866 évig, 10 évi átlag szerint jövedelmeztek 325,556 frtot, ennélfogva esik egy holdra 6 frt 28 kr. A bérletföldek ugyanott s ugyanakkor jövedelmeztek évenkint 523,022 frtot, tehát esik egy holdra 9 frt 31 kr. Ez mondatik a pécskai m. k. kincstári uradalomról. A többiről is, de főleg a magántelepítvényi birtok felől is nemhely adatokat kell ismerni a törvényhozásnak ? Miként gondolja az. igazságügyi minisztérium? Gonda László: Osztrák válság. A válság elodáztatott. Ennyit lehet ma az osztrák bonyolult viszonyok által teremtett helyzetről tudni. Az ideiglenes kormányzás hosszabb ideig fog tartani, amint ezt a naponként zavartabbá fejlődő eseményekből minden jóstehetség nélkül sejteni lehet. — De hogy ki áll az ideiglenes kormány élén , azt találgatva is bajos volna megmondani. — Ha egy körülménynek hitelt lehet adni, úgy a név nélküli minisztérium feje alighanem Holzgethan, amit onnan is lehet gyanítani, mert Holzgethannak már úgyszólván a zsebében volt a közös pénzügyminiszterré való kineveztetése, és most úgy áll a dolog, miszerint e hivatal is hosszabb ideig betöltetlen marad, mert a közös pénzügyminisztériumban szintén intézkedéseket tesznek az ideiglenesség fentartására. Tehát nincs közös pénzügyminiszter s nincs osztrák minisztérium. Az a kérdés fog-e sikerülni az ideiglenes minisztériumnak határozatképes rendszatot összehozni, miután bizonyosnak látszik, hogy a németek nem fognak a reichsrabhba menni, ha csak a törvénytelennek mondott országgyűlések föl nem oszlattatnak ? Így is, úgyis baj. De azután Holzgethan, Scholls Grocholski, mint a mostani ideiglenes kormány gyanítható egyénei, aligha fogják az országgyűlések föloszlattatását elrendelni akarni, mert hiszen midőn a boldogult Hohenwarth-féle kabinet tagjai voltak, az illető országgyűléseket ismételten törvényeseknek ismerték el. — S mégis ma azt távirják Bécsből, hogy az országgyűlések föloszlatása alig szenved kétséget. — Bizony nagy lehet a konfusió. S mint Bécsből ismételve jelentik, e helyzet megteremtésében az oroszlánrész Andrássyt illeti A hivatalosok e körülményt nem tagadják határozottan, hanem szépítve adják elő, azt mondván, miszerint Andrásssy azt nyivánította volna, miszerint a pillanat nagyon alkalmas a Galicziával való kiegyezésre, a lengyelek könnyen kielégíthetők, nem fog most sem több megadatni, mint amennyit az 1869-ks képviselők megadni akartak. Mint külügyminiszter súlyt fektet a lengyelekkel való kiegyezésre. Az osztrák kabinet alakítását illetőleg,újabb hír szerint, Auersperggel az alkudozások mégis megkezdettek. E tekintetben Andrássy befolyása oda irányul, hogy a korona s a parlamenti többség közt az alkotmányosság alapján tartós ö öszhangzatos legyen. A bécsi politika napi eseményének elsejét a Ziblikiewicz a lengyel kör elnöke által Bécsbe összehívott pártértekezlett Ez urak nem kevésbé csodálkoztak, midőn Bécsbe érkezve megtudták, hogy Kellersperg már hegyen-völgyön túl van, a minisztériumból nem lesz semmi, s így a konferenczia is valódi alapját elveszté. De hogy mégse mentek légyen hiába Bécsben, a lengyelek értekezlete, mely a galicziai képviselők magatartását minden eshetőséggel szemben szabályozni akarja, tegnap kezdetét vette és néhány nap alatt be fog fejeztetni. A tegnapi értekezletnek inkább előtanácskozmányi természete volt, melyben a kör elnöke Zyblikiewicz képviselő, s 24 vett részt, állítólag Sapieha herczeg az országgyűlés elnöke és Grocholszky is részt vettek az értekezleten. Előlegesen határoztatott, Andrássyval eshetőleg csak a galicziai miniszter által közlekedni. A lengyel lapok a cseh sajtó támadásai folytán azt indítványozzák, hogy a csehekkel minden együttes eljárásról mondjanak le. Viszhangok Kossuth leveleire. A „Pester Lloyd“ nov. 11-ei számában Kossuth első leveléről szólva, zokon veszi nagy hazánkfiától, hogy e levelet e szavakkal végzi: „A haza veszélyben van,é s ezután,miután örömmel látja, hogy mielőtt a veszély bekövetkezhetnék, még egy levél megjelenése ígértetik, áttér az államférfiúra, s minden egyében kívül az tűnik föl előtte figyelemre méltónak, hogy Kossuth minő álláspontot foglal el a Ghyczy- Tiszapárt irányában. Mindenekelőtt ugyanis,mond az említett lap, kénytelennek látja Kossuth a balközépet megleckéztetni, s nagyon is alkalmas arra, a mérsékelt ellenzék bizonytalan állását föltüntetni. E politikára először megfelelt Andrássy s most Kossuth. Abban Kossuth egyetért a miniszterelnökkel, miszerint Magyarország részéről nem volt megengedhető, hogy tétlenül nézze az osztrák-cseh válságot, mert abban Magyarországnak megőrzendő életkérdése forog szóban. Andrássy tehát csak abban hibázott volna, hogy az osztrákmagyar birodalom államjogi követelései, nem pedig egy tartomány törekvései mellett lépett föl, mely ama követeléseket megsemmisíti. E következtetést Kossuth részéről természetesnek találja, mert szerinte ez azt bizonyítja, hogy Andrássy a választott politika helyes útján halad, s Kossuth rendszerének logikai következményeit helyesen vonja ki. Ha Kossuth Magyarországnak Ausztriához való viszonyaiban az ég átkát látja, logikailag helyes, ha ez Ausztria behetetlenné tételére célzó államcsíny mellett szól; de másrészt Andrássy szintén következetesen járt el, midőn a két állam közti szövetségben csak a magyar birodalom fejlődését tartva szem előtt, az ez ellen intézett támadásokat elhárítani igyekszik. Andrássy s Kossuth nézetei, habár ellentétesek is, épen ebben van logikai helyességük folytán tagadó biztosítékuk. Ezután az idézett lap áttér a levél azon részére, hol az mondatik, hogy minden szláv nép, mely történelmileg kifejlett nemzeti individlitással bír, szabad, önálló nemzet lehet. — E tétel — mond tovább elméletben — elfogadhatónak hangzik, a gyakorlatban azonban nem lehet körvonalazni. Ha ezt a történelem minden korszakára nézve érvényesnek módjuk , különösen Magyarországra nézve az állami fölbomlás jellegével bírhat. Ha megengedjük például Horvátországban egy délszláv birodalom alakítását, a szlávok ki lesznek ugyan elégítve, de ezzel csak az lett megtéve, amit Ennius katonája tett. Ha Kossuth előtt Napóleon eljárása lebeg, ki minden államban a forradalom magvát hinté el, otthon azonban a katonai absolutizmust tartá fen, úgy megelégedhetik azzal, ha Csehország külön állammá alakíttatik, de ezáltal a panslavismus ellen nem nyeretik fegyver, hanem inkább a cseh korona védpajzsa alatt virágozni fog. Kossuth szerint csak ez alternatíva közt választhatunk: a cseh államoknak hitsunkből következtetve vagy közvetlenül megalakulni hagyni, s ez bármiként sikerüljön is, állami létünk árán történnék. A „Lloyd“ tehát helyesebben találja a mostani állapot fentartását. Kossuth fentebbi nyilatkozata módosítása a dunai konfederatiónak. Nem akarja vizsgálni, mely szláv nemzetek lehetnének szövetségeseik, de azt tartja, hogy Ausztria ép oly jó szövetséges, mint a még alakulandó szláv individualitás. Különösnek találja Kossuthtól az orosz hatalom fenyegetőzésére való emlékeztetést. Mert hisz a kiegyezéskor ő mondta volt, hogy az orosztól nem kell félni; ő volt az, ki mint Magyarország vezér államférfia, nem tudott oly politikát követni, mely az oroszok beavatkozását nem vonta volna maga után. Nem tagadja a veszélyt s a kellő eszközökkel akar elébe állni, de ez utóbbiak közé nem tartozik folyton az állam alapjogait megingatni akarni. Ma sokkal erősebbek vagyunk, mint öt év előtt s ha Kossuth tanácsát követjük, megerősödésünk lehetetlenné lett volna, így a „Lloyd“. . A „Pesti Napló“ a második levél alkalmából kijelenti, hogy ez rá nézve a legérdekesebb, mert Kossuth saját terünkön keres fel, saját fegyvereinkkel áll velünk szembe, s így a küzdelem esélyei nem egyenetlenek, szabadabb mozgalma jelzé a nemzet újabb mozgalma kezdetét, s meglehetősen jól jellemzi jelenlegi alkotmányosságunk fokát azon tény, hogy voltak és vannak az uj aerának is sajtó martyrjai s hogy a magyar kormány a váczi fegyházzal szemben külön épületet bérelt ki s szerelt föl— a sajtó áldozatai számára. Szabad országban nincs sajtóbörtön, erre tanít bennünket Anglia, Amerika, Belgium és Helvetia. Ami újból azt bizonyítja, hogy szabad sajtó annyit jelent, mint szabad ország. De mire folytassam? Bebizonyítani, mennyire fontos a sajtószabadság s mennyi jótékonyság származik belőle a népekre, épen oly felesleges munka, mint bebizonyítani azt, hogy mennyire fontos és szükséges a világegyetemre nézve a világosság s hogy az mennyire megtermékenyíti a mezőket s réteket. A sajtó számos érdemei közül csak azt az egyet akarom kiemelni, hogy gyökeresen átváltoztatja s részint már is átváltoztatá azon tudományt, mely országok s népek élete felett dönti a politikát. Minél tovább fejlődik a sajtó, annál lehetetlenebbé válik a hatalmakra nézve az országok ügyeit a camera obscura műhelyében intézni el. A sajtó szétoszlatja a titok leplét s a kabinetpolitika mindinkább nemzetpolitikává változik át, s miután másrészről a sajtó mind közelebb-közelebb hozza a népeket egymáshoz, előre látható, hogy fog jönni egyszer egy olyan kor, midőn az eddigi kabinetpolitika s a most fejlődő nemzetpolitika helyébe lépni fog a népek politikája. Ily hatása van a fegyver egyik élének. Lássuk most másik élét. Ily kiindulási pont mellett Kossuth először is azt találja, hogy a cseh fundamentális czikkek nem sértik meg a közösügyi törvényt. Kossuth magyarázza is, hogy miben áll e törvény lényege, s ha ebbeli okoskodását minden bírálat nélkül elfogadnák is, szembetűnik, hogy Kossuth egy lényeges pontról feledkezett meg. Arról, hogy az alkotmányos, legális uton létesült közösügyi törvényhez nincs senkinek beleszólása, mint akik e törvényt hozták. Minthogy pedig a cseh országgyűlés utólagos elismerése azt jelentette volna, hogy a cseh országgyűlésnek beleszólási joga van a közös törvények hozatalába, minthogy ilyesmi elfogadása a consenquentiák végtelen sorával bírna s azt is jelentené, hogy a reichsrath eddig törvénytelen volt, világos, hogy ezt vissza kellett utasítni, vissza pedig épen a közösügyi törvények szempontjából. A levélben több ellenmondást vél találni. „Kossuth levelének ama tételében, hogy az Ausztriával való „vegyes házasság“ alatt is Ausztria mindig fog bizonyos hatást gyakorolni Magyarországra, kétségtelen igazságot mond. Csakhogy a dolog megfordítva áll, úgy tudniillik, hogy Magyarország is gyakorol hatást Ausztriára, s atalán e kölcsönös hatást, a történelemnek erre nézve felmutatható százados tanulságait tartották szem előtt a közösügyi törvény alkotói, midőn a magyar közösügy érvényét attól tételezték fel, hogy Ausztriában alkotmányos viszonyok uralkodjanak. De ha Kossuth ezt a kölcsönös hatást maga is elismeri, mint véli indokolhatni azt, hogy a magyar miniszterelnök, ha oly ügyről van szó, mely Magyarországra nagyon is visszahat, azt felelje az uralkodónak, hogy a tárgyban véleményt nem adhat ? Kossuth e kérdésre a felelettel adós marad, de e helyett ajánl mást, mi bizonyára százszorta roszabbá tenné a helyzetet, mint a magyar miniszterelnök beavatkozása tehetné, még ha ez hibás is lenne. Kossuth ugyanis rosznak tartja, hogy a magyar miniszterelnök osztrák ügyekbe szólt,de azt nagyon renden levőnek találná, hogy a magyar országgyűlés szóljon. Egy ember beavatkozása helyett tehát a nemzet beavatkozását ajánlja, egy ember beavatkozása helyett, melyért végre is az egyén felelős, a nemzet felszólalását,melyért az egész nemzet felelős, mely soha sem történhetik másképen, mint hivatalosan, mely helyrehozhatlan, melynek súlyát maga a nemzet viselni kénytelen“. Ezt minden logikával ellenkezőnek tartja. Kossuth csak azért kívánja az oszággyűlés beavatkozását a cseh követelések mellett, hogy a jobb s balközép a federalismust mozdítsa elő s tréfás ötletnek tartja, hogy Kossuth ezt a közösügyi törvényből következteti. A czikk azzal végződik, hogy a levélből a dunai konfederatio embere szól, ki nem akarja Ausztriát, a „P. N.“ pedig akarja adott. Ezen alaptőke az egyesület fennállásának biztosítására alkottatván, folyó kiadások fedezésére nem fordítható, hanem , csupán szűkebb anyagi körülmények közt levő tagoknak kölcsönöztetik. A folyó kiadások a rendes bevételekből fedeztetnek. E rendes bevételek a tagok 1 frtnyi havi járulékából állanak, és hozzá adva a múlt évi 5 frt 44 kr pénztári maradékot, ez évben 525 frt 53 kr tettek. Ez évi rendes kiadás, melynek czime alatt a helyiség, könyvtár és viroda fenntartása szerepel 390 frt 60 kr volt, maradt tehát készpénzben 135 frt 47 kr. A könytár 421 jobbára magyar munkából áll, mely többnyire a tagok önkénytes adakozásaiból jött létre ; gyarapítására továbbá még minden tag havonként bizonyos pénzösszeggel járul. Hálás elismeréssel vette ezenkívül az egylet következő lelkes hazafiak: Liptay Pál, Kőváry László, Orbán Balázs, Kriza János, Szentléleky Géza, Doktor Ágai Adolf és Gr. Bethlen Miklós urak szives könyv és hírlap adományait. Az egylet tiszteletbeli tagja Dr. Heiler Flórián egyetemi tanár, az egylet számára élte fogytáig egy alapítványt tett, mely szerint az egyetemi kór-vegytani intézetben egy szabad hely áll egy köritag rend el nézésére, ki félévenként az elnök által jelöltetik ki. Tudósítjuk ezúttal azon volt egyleti tagokat, kik egyetemi tanulmányaikat bevégezve és Bécsből eltávozva, az egylettől megválni kényszerültek — miszerint, ha az egylethez való viszonyukat talán megnyitni kívánnák s ebbeli szándékukat bejelentik, a kör inactiv tagjainak sorába vétetnek föl. Kérjük ezért ebbeli nyilatkozataikat az egylet helyiségébe (Alsergrund Berggasse Nr. 5.) intézni, hol az egylet minden pénteken heti estélyeit tartja, melyekre minden magyar embert a legszívesebben lát. Bécs, nov. 18. 1871. Thuróczy Károly Boytha József, e. i. elnök egyl. titkár. 1848-ban nemzetünket a modern nemzetek színvonalára emelte, első mártyrságát a sajtóért szenvedte ? Ki nem emlékezik arra, hogy azon 12 pontban, mely igazi alkotmányunknak alapját veté meg, egyik első helyet a sajtószabadság foglalja el, s hogy nemzeti felébredésünk napját úgy ünnepeltük meg, hogy tömegesen vonulva Budára, kiszabadítok a sajtószabadság egyik ernyedetlen bajnokát, kit örömmel látok ma hallgatóim között, Táncsics Mihályt ? Még most is csengnek füleimben és oly felejthetlen mint pótolhatlan szabadság-dalnokunk azon szavai, melyekkel ama nevezetes nap eseményeit Naplójába jegyzé : — „Szabad a sajtó! Szivembe mártom tollamat s vérrel írom le e két szót: szabad a sajtó!“ A martyrok nem szenvedtek volt hiában. Kiküzdöttük a sajtó szabadságot s vele együtt 15 milliónyi nép ünneplé önszabadságának ünnepét. Bekövetkezett az elnyomás hosszú korszaka. Egyidejűleg az akasztófákkal állíttatott fel a censura.Darab idő múlva az akasztófa beszünteté működését, de a censura állhatatosan folytatáa magáét. Bűn volt a szó, bűn a gondolat. És a gondolat mégis működött és mégis terjeszkedett. Hálás érzelemmel emlékezik vissza a nemzet azon gyászos kor hazafias irodalmára, mely akként volt kezelve, hogy a hatalom semmit sem értett belőle, a nemzet mindent. Olyanvalami volt a mi akkori irodalmunk, mint éji szellemek suttogása. A sajtó és a nemzet békéban volt, de a két szellem, a nemzet és a sajtó szelleme folyton találkozott, egymással folyton társalgott. Vagy ki ne emlékeznék vissza azon néma lelkesedésre, melyet Jókai Mórnak regényalakba öntött eposai, Arany Jánosnak „ködös homályos énekei,“ boldogult Tompa Mihálynak bűvös-bájos regéi a nemzet kebelében keltettek ? Ki nem emlékezik vissza hálás érzelemmel akkori hírlapirodalmunkra, midőn vezérczikkeztek a külföldi események felett úgy, hogy az egész magyar közönség megértette, miként a kifejezett remények hazánkra vonatkoznak ? Végre jött az úgynevezett uj aera, a sajtó * * * A természet gyönyörködik az ellentétekben. A rózsával együtt nő a tövis, ugyanazon egy kerekben dalol a pacsirta és huhog a bagoly; terebélyes fa árnyékában pihen a hős álmodozva fényes csatákat s szabad nemzetet,terebélyes fa árnyékába rejtőzik az útonálló lesve a prédát, lihegve az ártatlan vért. A sajtónak is meg vannak a maga tövisei, a maga baglyai és zsiványai: nevök zugrók, a berek, melybe rejtőznek: a zugsajtó. — Mi a zugsajtó ? — kérdé minapában egy divatosan nevelt ifjú egy öreg úrtól, ki épen a sajtónak e kinövései felett fohászkodott. — Mi az éjszaka ? — kérdő válasz gyanánt az öreg ur. — Az éjszaka ? ellentéte a nappalnak. — No hát, a zugsajtó ellentéte a sajtónak. — Jön a válasz. És az öreg urnák definitiója igen helyes volt. A zugsajtó épen ellentéte az igazi sajtónak. Emez nevel, tanít és nemesit, amaz ront, butit és aljasit. A sajtó a nyilvánosság , a közvélemény kifejezése; a zugsajtó az alattomosság, a hazugság, a rágalom kinyomata. A sajtó csatatér, melyen a két tábor katonái bátran lépnek egymással szembe, s nyílt sisakkal harczolnak egymás ellen ; a zugsajtó barlang, melyből gyáva bérenczek lövelik ki mérges nyilaikat. A sajtó katonája fegyvert forgat; a zugsajtó embere mérget és piszkot kever. A sajtó küzd eszmékért, elvekért; a zugsajtó nem küzd, hanem zsarol pénzt és gázol becsületben. Előtte semmi se szent; sem szülői szeretet, sem női becsület, sem családi tűzhely. Semmi. A hazát névről sem ismeri, az erényről annyi fogalma van, mint a vaknak a színekről; épen csak egy érdemet kell benne elismerni: nagyon vallásos, szorosan ragaszkodva a keresztény tanhoz : midőn arczul csapják, oda nyújtja második pofáját, hogy üssék azt is. A gyávaság fó jellemvonása. De ne mulassunk tovább ez undorító képen. Menjünk tovább és vizsgáljuk inkább e szomorú tüneménynek okait, forrását. * * * Hogyan támadott,miként fejlődött e nyavalya társadalmunk kebelében ? Sem 48 előtt, sem 48 után sehol semmi nyomát nem láttuk. Mi történt időközben ? Mi bátoritá fel e „pocsolya-banditákat“ — mint találólag elnevezé őket egy barátom, ki e kérdésben dicséretes erélylyel lépett fel — hogy magukat közöttünk megfészkeljék ? Mi vitte s viszi még most is a mi becsületes olvasó közönségünket oda, hogy e szemétirodalmat támogassa, előfizetéseivel, hirdetéseivel táplálja? Tisztelt gyülekezet! nézzünk szét mai társadalmunkon, társadalmunk mai jellemén s irányán ; vizsgáljuk részrehajlatlan szemmel ez utóbbi öt év történetét, s látni fogjuk, hogy e tünemény oka ott keresendő, ahol sok más egyéb bajunk forrása rejlik: a corruptióban. Igenis, a corruptióban, mely mindjárt az „uj aera“ elején felüté sátorát a legfelsőbb körökben, s onnan szétágazva behatottak mérgező sugarai lakosságunk minden rétegébe. Ez azon forrás,melyből a modern banditák meriték az első eszközöket zuglapjaik megalapítására, ez bátorítja s támogatja őket az istentelen munka folytatásában; ez fosztja meg közönségünket azon polgári bátorságtól, hogy úgy bánjék el ez irodalmi utánállókkal, mint illik, hogy becsületes ember elbánjék a gazzal. Midőn néhány évvel ezelőtt egy botrányos per került felszínre Olaszországban, melybe a kormánypárt néhány tagja is bele volt mártva, kiket a kormány minden áron meg akart menteni, egy bátor képviselő igy kiálta fel az országházban : signori, siamo pnesti! Uraim, legyünk becsületesek ! Ezt mondom én is. Legyünk becsületesek ! Kövesse a politikában kiki a maga meggyőződését, de legyünk becsületesek. A politikai hibákat, a politikai rendszereket, a legelső vihar egy percz alatt elsöpörheti; az elnyomás után jöhet a szabadság, az álalkotmány után jöhet egy igazi alkotmány ; — de oly nemzet, mely erkölcsét veszti, arra nézve nincs feltámadás e földön. A méregforrás bedugása nem függ mitőlünk. Ezt csak azok tehetik, kik ama forrást bűnös kézzel megnyitották. De az erkölcstelen tanok, a mocsok-irodalom terjeszkedését igen is megakadályozhatjuk ; mert ez egyedül csak az olvasó közönségtől függ. * * ^ MAGYAR ÚJSÁG, 1871. NOVEMBER 21. A bécs egyetemi magyar „Társaskör“ kimutatása az 1870/1-ik évről. A bécsi egyetemi magyar „Társaskör,“ mely bécsi egyetemi magyar tanulók közt az 1862-ik évben oly czélból alakult, hogy tagjai közt barátságos viszonyt alapítva, közös erővel fejleszsze bennök a hazafiasságot, műveltséget, férfias és lovagias jellemet, a lefolyt 1870/1 tanévben 57 tagot számlált, ezek közül kilépett , s így jelenleg 54 tagból áll; — és pedig 7 tiszteletbeli, 26 inactiv, 20 activ s egy belépendő tagból. Az egyesület kitűzött czéljait elérni törekszik. a) a szellemi művelődés előmozdítására könyvtár fönntartása s folyóiratok beszerzése, h) a tagok testi erejének s ügyességének kiművelésére fegyertár s vivoda szervezése s végre c) a tagok közötti barátságos viszony és kölcsönös szívélyesség előmozdítására heti estélyek s más társas mulatságok rendezése által. Az egylet alapításának kilenczedik évfordulóját 1. év junius elején Sievring osztrák faluban diszlakoma,kirándulás s kedélyes tánczestélylyel ülte meg. Az egylet alaptőkéje, mely 60 írttal az 1869-ik év október havában tétetett le, jelenleg a 2 forintnyi fölvételi dijak, és az inactiv tagok önkénytes adakozásaiból 269 forintra szaporod I ORSZÁGGYŰLÉS. Pest, nov. 20. A képviselőház ma az ipartörvényjavaslat 27—72. szakaszait tárgyalta,és ezeket lényegtelen módosításokkal a bizottság szerkezete szerint fogadta el. A napirendet megelőzőleg egy kis eszmecserére szolgáltatott okot a törvényszéki elnökké kinevezett Binder Lajos levele, melyet az elnökhöz intézett, és volt egy interpellatio Paulovits István részéről az Újvidéken közelebb foganatosított miniszteri rendszabály ügyében. I * A képviselőház ülése. Nov. 20. d. e. 10 órakor. So m sich elnök megnyitván az ülést, jelenti, hogy a királyné főudvarmestere, Nopcsa Ferencz b. Meránból táviratot intézett hozzá, melyben a királyné nevében köszönetet mond a névnapja alkalmából küldött üdvözlő táviratért. Bemutatja továbbá Veszprém megye feliratát a czigánynép viszonyainak rendezése iránt, Tordamegye folyamodását egy árvaszék tárgyában és Sebesy József szalkolczai képviselő jegyzőkönyvét. Tóth István peéri képviselő végleg igazolva van. Végül jelenti elnök, hogy a hozzá intézett felszólítás következtében felhívta a törvényszéki elnökökké kinevezett képviselőket, hogy mondjanak le állásaikról s ezek közül Binder Lajos levélben azt felelte, hogy ő még nem határozott a bírói hivatal elfogadása iránt s az eskü letételéig fentartja magának a képviselőséget. Simonyi Ernő: Az ilyen eljárás sérti a törvényhozás méltóságát, mert vagy elismeri valaki a törvényeket s alkalmazkodik azokhoz, vagy pedig ha azt nem akarja, akkor menjen ki az országból. Az országban mindenki köteles engedelmeskedni az ország törvényeinek. (Helyeslés) A törvényhozó testülettel vagy a kormánynyal, kormányhivatalokkal játékot és tréfát űzni sem a törvényhozás, sem az administrativ tekintélyével meg nem fér. (Helyeslés) A törvény azt mondja, hogy aki bíró, az egyszersmind képviselő nem lehet. Ha már most kineveztetett bírónak, ha az ő tudta és akarata nélkül neveztetett ki, nyilatkozzék egyenesen, hogy nem akarja elfogadni, de az hogy ne nyilatkozzék vagy hogy nyilatkozatát függőben tartsa, feltételhez kösse, nem helyeselhető. Ha oly bírót nevezett ki a miniszter, kiről utólag kitűnik , hogy a törvényhozó testület iránt tisztelettel nem viseltetik, a miniszernek kötelessége elmozdítani azon helyről. (Helyeslés). Elnök erre felolvastatja Binder polemizáló levelét. Madarász József elismeri, hogy a háznak óvatosan kell eljárni képviselői lemondások vagy le nem mondásokra nézve, de úgy tudja, hogy a kormány csak azokat nevezi ki, akik a hivatalért folyamodtak. Lehetnek, kik dinnyeföldnek tekintik a képviselőséget, s meg akarják tartani amíg lehet. De tekintetbe kell venni, hogy így egy választókerület képviseltetése kijátszatik. Szóló tehát anélkül, hogy itt a tárgy megvitatását ajánlaná, szükségesnek látja itt legalább nyilvánítani, hogy mindazon képviselők, kik a kormányhoz folyamodnak és a folyamodás következtében kineveztetnek , vagy bárminő más hivatalt elfoglalnak, azonnal tartsák erkölcsi kötelességüknek azon képviselői állásról lemondani, melyet már folyamodásukkal mintegy érvénytelenítettek. Csernátony Lajos furcsának találja azt az uj divatot, melyet Binder meghonosítani látszik, hogy t. i. az elnökséggel levelez. ‘Vagy képviselő s akkor itt tartozik lenni és ez esetben semmi szükség a levélre, vagy nem képviselő s akkor levelezhet. Hanem ez amphibiális állapot nincs rendjén. Halász Boldizsár cáfolja a magyarázatot, melyet Binder a törvénynek adott. Bárha már elértük volna az általános incompatibilitási törvényt, mert még igen sok kormányhivatalnok bsr az országgyűlésen szavazattal. Részéről a bíróvá kinevezett képviselőket képviselőknek nem ismeri el. Ghyczy Kálmán: mindenesetre áll, hogy Binder, ha még képviselőnek tartja magát, itt tartoznék lenni, s azért tehát szükségesnek tartja, hogy mindenekelőtt szólíttassék fel, hogy ha a bírói állást nem fogadja el, teljesítse képviselői tisztét. Binder is kétségkívül mint a többi törvényszéki elnök fel volt szólítva, hogy a kinevezendő ülnökök iránt tegyen előterjesztést s igy tehát mint aktiv elnök is működik. Indítványozza, hogy e levél nyomassék ki és a tárgy tűzessék napirendre. (Helyeslés.) Elnök: az illető képviselő tehát fel fog szólíttatni, hogy a bírói állás el nem fogadása esetében, azonnal foglalja el képviselői székét, levele pedig ki fog nyomatni és napirendre fog tűzetni. Pavlovics István az Újvidéken közelebb történtek részleteit sorolva fel, a következő interpellációt intézi a belügyminiszterhez: „Tekintve, hogy dr. Miletics képviselőtársunk által sajtóvétségi büntetés kiszenvedése után elitéltetésének minden más következményei megszűntek és hogy barátjai által szándékolt tisztelgés a törvénybe nem ütközik és igy törvényellenes demonstratiónak, akár a törvényszék kicsinylésének tekinteni nem lehet, hanem inkább ő iránta tanúsított bizalom és tiszteletjelének, mely annyival inkább szabad, miután nem vonatkozik valami meggyalázó bűntényre, hanem csak politikai vétségre; tekintve továbbá, hogy ő a sajtóvétség által nem szűnt meg lenni országos képviselő, tehát mint olyan a fogság megszűnte után nyilvános jellemet viselvén, az ő neki szánt megtiszteltetés eltiltásával megsértetett. Tekintve, hogy a belügyminisztérium megtiltó rendelete által meg van sértve az alkotmányos ország polgári joga, mely szerint minden polgárnak szabad tisztelgő elfogadtatásokkal, diszlakomákkal, vagy akármely más engedett módon érzelmeinek kifejezést adni; tekintve, hogy a törvényellenes és alaptalan eltiltás a publicum tudomására csak akkor adatott, midőn már az előkészületeket megtették és a vendégek vagy útnak indultak, vagy a helyen megjelentek valami által pedig a polgároknak, legyenek azok helybeli lakosok vagy vendégek egyaránt, kipótolhatlan kár okoztatott. Tekintve, hogy a főispán a miniszteri rendelet foganatosítását Azon undorral párosult szomorúság közvette, melylyel társadalmunk e szennyfoltja minden becsületes ember keblét eltölti —■ van egy dolog, mely némi vigaszt nyújt legalább a hazafinak. S ez az egy az, hogy a magyar sajtó ennyi romlás közepette is mai napig menten maradt e folttól, s reményem nem is fog rajta fogni jövőre sem. A magyar sajtó, bár sokat veszített régi erényéből, mai napság is templomnak mondható, melyben különböző vallású emberek imádkoznak. Vannak ugyan itt is mint más templomokban, istentelen papok, kik csak azért közelednek az oltárhoz, hogy a misepénzt bezsebeljék, veszélyes hitszónokok, kik ámítják a népet a helyett hogy oktatnák, vannak, fájdalom itt is bérenczek, vannak politikai jellemtelenek, — de templomrablók, oltárszennyezők, kik nem átallják még a pogányok által is szentnek tartott családi tűzhelyt befertőztetni, gázolni azon becsületben, melyet őseink ma már akkor is tiszteletben tartottak midőn még barbárok voltak — a női becsületben: az embereknek e fajtája — hii csakugyan embereknek nevezhetők — csakis a fővárosunkban grassáló német sajtó egyik zugában tanyáz. S azért, ha nem léteznék is semmi más ok, ez magában is bőségesen elegendő arra, hogy teljesen igazolja azon harczot, melyet a magyar sajtó hazánk germanizálása ellen folytat. Ha minálunk oly nagy olvasó közönsége nem volna a német hírlapirodalomnak, Magyarországon zugsajtó nem léteznék. S mert ez így van, mert a mindnyájunk által fájlalt baj, nem a magyar sajtóban gyökerezik, minél fogva a baj orvoslata is főképen német ajkú testvéreinktől függ — engedje meg a tisztelt gyülekezet, hogy felolvasásomat befejezőleg egyenesen hozzájuk intézzem azon kérést, hogy közös hazánk és saját családjaik érdekében, fogjanak kezet velünk a burjánzó gyom kiirtására. Iparkodjunk megszüntetni a bajt, de ne hagyjuk, bánatlanul a forrást sem, melyből egyre bugyog. Szóljunk egymással bárminő nyelven, de le az mindig az erkölcs, a becsületesség nyelve. „Signori, siamo onesti!“