Magyar Ujság, 1872. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1872-01-13 / 9. szám
Úgy hiszem, azon törvényhozás, mely a nép- s nevelés és népoktatási törvényeket meg- • hozta,elvárhatja a közoktatási minisztertől és mindazoktól, kik a törvény végrehajtásába befolynak, hogy szigorúan minden részrehajlás nélkül semmi személyes tekintetet nem nézve, kötelességének fogja tartani ezentúl szorosan és pontosan végrehajtani a törvényt. Amire most a t. ház figyelmét bátor vagyok felhívni, az alaki tekintetű. E költségvetésben e czím alatt „Népnevelési szükségletek“ oly sok és fontos tárgy van, pl. hol nincsenek iskolák? hol kell ilyeneket építeni? hol kell a már felállított községi iskolát és mennyire segíteni ? mit kell kiadni szegényebb sorsú és kiváló érdemeket szerzett tanítókra? — amit részemről helyeselek ; — azonkívül a tanítók számára nyitandó tanfolyam s úgy gondolom, hogy 7—8 oly tétel van itt, melyre én tiszta szívemből legkevésbé ez összeg háromszorosát, és ha lehet 10-szeresét szeretném hogy fordítsa az ország. Önmaga a 1. jobboldal vezérférfia Deák Ferencz képv. ur mondotta a napokban, hogy mindazon pénz, mely a közoktatás és a nevelés ügyétől megkiméltetik, keserűen fogja magát megboszélni, azért én e tekintetben azt óhajtanám, hogy a t. közoktatási miniszter úr jövőre támaszkodva azon adatokra, melyeket kapott, kérjen előirányzatában anynyit, amennyit azon statistikai adatok nyomán az oktatás szükséglete igényel. Továbbá legalább főbb vonásaiban részletezze előirányzatában is költségvetését, hogy tudjuk azt, mi kell pl. külön-külön a tanodák felállítására, és mi a már létezők fentartására. Azért vagyok bátor a t. háznak a következő határozati javaslatot elfogadás végett ajánlani. Jámbor Pál jegyző: (Olvassa a határozati javaslatot, mely így hangzik): „tekintettel azon sokféle, nagyfontosságú és mellőzketlen népnevelési kiadásokra, melyek a népnevelési szükségleteknél a miniszteri előterjesztésben is felsoroztatnak; tekintettel arra is, hogy az ország törvényhozása az elemi oktatás, a népnevelés iránti kötelességét csak akkor teljesíti, ha az azon czél elérésére megkívántató összeg irányoztatik elő; utasíttatik a közoktatásügyi miniszter, hogy jövőre mind az iskolai tanácsok, mind a tanfelügyelők által nyert és egyéb adatok alapján a népnevelési szükségletekre az czélnak kellőkép megfelelő részletezett öszszeget terjeszsze a ház elé. Fauler T. közoktatási miniszter nem ellenzi, hogy e javaslat elfogadtassák, de oly módon hogy ezen tételen felül még egy átalános tétel is szavaztassék meg előre nem látott kiadásokra. Féody Tamás helyesnek, de kissé átalánosságban tartottnak tekinti Madarász javaslatát, ezt főleg azért jegyzi meg, mivel Pauner a ház ily átalános határozatait nem igen szokta megtartani. De miután Pauler is késznek nyilatkozott ennek elfogadására, szóló is elfogadja, de a minisztertől több buzgalmat és ügyszeretet kíván. Hogy a kultuszminiszterben nincs sok ügyszeretet, példákkal illustrálja. Pl. a pénzügyi bizottságnak kellett tőle úgyszólva kicsikarni a jelentéseket arra nézve, hogy mi történt a ház határozatai érdekében. Pauler kijelenti, hogy a pénzügyi bizottságnak nem kellett tőle a kérdéses jelentéseket „kicsikarni“, mivel szóló még saját budgetjének tárgyalása előtt adta be azokat. Kerkápoly Károly pénzügyminiszter elfogadja Madarász Kát. javaslatát,de azon módosítással, hogy a miniszter megfelelő összeget terjesszen elő, amely összeg még azon évben hasznosítható legyen. Madarász József hozzájárul e módosításhoz, mire a ház elfogadja javaslatát. Schvarcz Gyula mindenekelőtt a tankönyvekről szól, melyekre nézve már tegnap számos adatot hoztak fel. Ismerteti a tankönyvbiráló-bizottság helytelen eljárását s a monopóliumot, mely a tankönyvkereskedéssel szetik. Ezután az 1868. 38. t. c. némely szakaszának módosítását sürgeti, melyre nézve már tavat tett javaslatot. Azóta a viszonyok nem változtak s mint a megyék felirataiból is kitűnik, a törvény ama szakaszait nem lehet végrehajtani mindaddig,mig az 5%-os pótadó kérdése s a tanfelügyelők, iskolatanácsok kérdése nem szabályoztatik. Ha azt akarjuk , hogy iskoláink végre kellő számmal jöjjenek létre, pedig azt akarnunk kell, akkor adjuk meg az eszközöket is. Ha az 5 százalékos pótadó nem elégséges, pedig az nem elégséges, akkor az államháztartás maga fordítson arra oly összeget, hogy iskoláink kellő számban legyenek. Ha csakugyan az 5 százalékos pótadó megmaradna a községeknél, azok nem fognának e tekintetben többet tenni, mint eddig tettek, és mégis ha azt akarjuk, hogy több történjék e tekintetben, csakugyan az államnak kell legalább 12—20 milliót a községi iskolákra előirányozni. Ilyen nagy kiadásra pedig az államháztartás nem képes, de mégis szükséges az, hogy iskoláink kellő számokkal jöjjenk létre, és én nem látok más módozatot erre, minthogy az illető 5%-os pótadó kérdése a községi iskolák autonómiájával szemben tisztába hozassák. Szóló hosszasan fejtegeti az ebből eredő hiányokat s végül következő határozati javaslatot terjeszt be: „A vallás- és közoktatásügyi miniszter utasittatik, miszerint az 1868. 38. törvényczikk azon §§-ainak, melyek az eddigi tapasztalatok nyomán végre nem hajthatók, vagy végrehajtatásuk esetében is a népiskolai oktatás érdekeivel tényleges viszonyaink folytán ellentétbe jönnek, revisiójáról még ez országgyűlésen e ház elé törvényjavaslatot terjesszen.“ Pauler T. miniszter felel Schvarcznak. A törvény revisióját illetőleg, bár nem tagadhatja hogy a törvénynek vannak hiányai, de nem tartja czélszerűnek sőt lehetségesnek sem most újra fölvenni a vitát fölötte. Csengeri Antal szintén az okokat fejtegeti, melyek a törvény mostani revisiója ellen szólnak. Horn Ede az előtte szólt s a miniszter beszédére tesz észrevételeket. Az utóbbira nézve így szól. A miniszter úr beszéde kezdetén azt mondotta, hogy ő a felsőbb iskolákban elfogadja a tanszabadságot. Ezt elfogadom én is. De ő azt mondta, ami az alsóbb iskolákat s főkép a tankönyveket illeti, ő azt hiszi, hogy itt a tanszabadságnak nem lehet helye, itt vigyázni kell, mert itt a jövő generatio oktatásáról van szó s a kormány kötelessége ügyelni, hogy jó tankönyvek legyenek. Tegnap más véleményben volt még a miniszter úr. Mert ami a tankönyveket illeti, el nem ismerte a kormánynak azon kötelességét, hogy arra felügyelni tartozik, hanem azt hitte, hogy elég hogyha a miniszter úr azon meggyőződésben van, hogy ez vagy ama püspök becsületes ember, tehát ez elég s nem kell többé beavatkozni. Minthogy a miniszter úr ma kinyilatkoztatta, hogy kötelességének tartja a tankönyvek felett szigorú vizsgálatot tartani, s felügyelni, hogy ezek valóban a haladás és hazafiasság szellemében legyenek szerkesztve, s a miveltség s tudományosság nívóján álljanak, reményem, hogy ez év folytán emlékezni fog ezen mai utóbbi nyilatkozatára, s e szerint intézkedni fog. — Szavazásra bocsáttatván a kérdés a ház elfogadja Madarász határozati javaslatát az indítványozott módosítással, ellenben Schvarcz javaslatát melőzte. Következik: „a népnevelési lapok" hét nyelven kiadása. Táncsics Mihály: Ha közoktatásunk oly fokon állana, milyenen nem áll, nem tartanám szükségesnek erről szólani. De közoktatásunk nézetem szerint igen nyomorúságos állapotban van. Ezt sokan fejtegették, tehát nem szükséges, hogy ismételjem azokat, hanem csak 3 pontra szorítkozom. Először nincsenek kisdedóvodáink, mert a létezők számát alig lehet említeni, a népnevelés alapja pedig a kisdedóvodák. A második az, hogy a boldogult közoktatási miniszter jelentéséből kitűnik , hogy 4000 községekben semmi iskola sincs. A harmadik az, hogy serdülő ifjúságunk nagy része külföldi iskolába kénytelen menni tudomány szomjának kielégítése végett. Ez világosan mutatja közoktatásunk nyomorúságos voltát. Közoktatásunk haladásának nagy akadályai vannak, melyek leküzdése nélkül az nem is emelkedhetik akként a mint azt óhajtanunk kell.Egyik akadály az, hogy kath. papságunk kezeiben roppant fekvő javak vannak és mig ezen kérdés gyökeresen meg nem oldatik a kép, hogy a fekvő javak, melyek köznevelésre vannak szánva, arra is fordíttatnak, addig közoktatásunk sikeres előmeneteléről szó sem lehet. Szóló ezután áttér a nemzetiségi kérdésre, mely élénk vitát támasztott .Papp Zsigmond, Péchy Tamás és Román Sándor hozzászólása után Irányi D. következő nyilatkozatával ért végett. Irányi Dániel: T. ház! Csak a hét nyelvű lapra nézve kívánok néhány tárgyilagos észrevételt tenni. Helyes eszmének tartom azt, hogy a különböző nyelvű tanítók kezébe oly lap juttassék, mely őket ne csak a kormányrendeletekkel ismertesse meg, hanem melyből egyúttal tudomást szerezhessenek arról is, ami a nevelés terén történik. És hogy ez a legczélszerűbben azon a nyelven történik, melyet ért, magától értetődik. Egyúttal szükségesnek látom kijelenteni, hogy én a nemzetiségek egyenjogúságát melegen pártolom és a kormánytól is azt kívánom, hogy azon szellemben intézkedjék és járjon el. — A tétel megszavaztatik. Következik „Felnőttek oktatása 70.000 fit.“ Irányi Dániel: Tavaly a költségvetés hasonló czimének felmerülése alkalmával szabadságot vettem magamnak, figyelmeztetni a t.közoktatási miniszter urat, illetőleg — miután a miniszter akkor beteg volt — minisztert képviselő államtitkár urat, hogy azon tárgyak közé, amelyekért a felnőttek oktatásánál való tanításért jutalomdíj igértetett, a számvetés elemeit is felvenni méltóztassék. Nem tudom, hogy azon újabb rendeletében, melyet, mint remélem, a jelen tanévre a tisztelt miniszter úr kiadott, figyelemmel volt-e ezen tárgyra is? Fauler Tivadar közoktatási miniszter: Azokra nézve, kik olvasni és írni tudnak, azon rendeletet bocsátottam ki, hogy a számvetés, történelem és a term, tanelemei oktatásában is részesítessenek. Schvarcz Gyula a felnőttek oktatására nézve ajánlatosnak tartja, a hadsereg közlegényeinek tanítását s indítványozza, hogy a közoktatás ügyei érintkezzék ez ügyben a közös hadügyminiszterrel. A ház ezután megszavazza a tételt, valamint az iskola tanítók kiképezésére előirányzott 10.000 fit is. Következik: „Váczi siket néma intézet.“ P. Szathmáry K. két hiányt tapasztalt különösen. Az egyik az, hogy ez intézet fölötte csekély alapítványnyal bir úgy, hogy a jelenkező szerencsétlenek nagyobb részét vissza kell utasítani. A másik hiány az,hogy nincs gondoskodva arról, miszerint e szerencsétlenek ha a tanfolyamot bevégezték, keresetet találjanak. Bobory Károly pártolja Szathmáry előadását, de meg kell toldania, miután itt a vakokról egyetlen szó sincs. A vakok kétségkívül még inkább sajnálandó növendékei az emberiségnek mint a siketnémák. A közkegyelet számukra intézetet alapított, mely körülbelül 40 év óta áll fenn Pest városában. Alapíttatott néhány úgynevezett igazgató választmányi tag felügyelete alatt. Senki előtt sem képez titkot, s már e teremben is többször volt róla szó, hogy ezen intézet ügyei mindenesetre zavarban vannak. Tudjuk azt, hogy ezen intézet tanító és felügyelő személyzete közt szakadás áll fenn, minek folytán nem csak több rendbeli folyamodvány jutott már a t. kormányhoz, hanem maguk a növendékek is, egész a fejedelem trónusáig léptek panaszaikkal.Tudjuk azt is, azon igazgató-tanító, ki most az intézet élén áll, az igazgatótanács által letéve, de azóta ismét visszahelyezve jön. Tudjuk végre, hogy az igazgatótanácsnak összes tagjai, kivéve az elnököt, viszszaléptek azt állítván, hogy a becsület érdekében kénytelenek voltak az igazgatótanácsból kilépni. A tárgyalások folytak, fölszólaltam, felszólalás történt másokról is, nyilatkozat létetett az államtitkár úr által is. Ez ügy kétségkívül megérdemli a figyelmet és hiszem, hogy a kormány nem mulasztotta el e tekintetben vizsgálatokat tétezni. Ennélfogva ezen vizsgálatoknak eredményéről óhajtanám a közmegnyugtatás érdekében is, ha a kormány részéről felvilágosítás nyújtatnék. Pauler T. miniszter azt feleli, hogy a vakok intézetének országosítását Pest megye vette kezébe s a tárgyalások folynak. A mi az ott történteket illeti, a mennyiben a minisztériumhoz folyamodások intéztettek azoknak megvizsgálása elrendeltetett, t. i. Pest megye első alispánjára bízatott, hogy ez ügyben eljárván, jelentést tegyen és ha ez iránt a jelentés meg fog tétetni,a tapasztalásokhoz képest fog intézkedni. Beöthy Lajos: A vakok intézetét kormányzó bizottság elnökétől úgy vagyok értesülve, hogy igenis a tárgyalások folytattalak, hanem ha a kelleténél tovább folynak, bizonyosan kijelentheti, hogy ezért a kormányzó bizottságot nem érheti semmi vád, mert sokszor a minisztérium részéről fölterjesztett irományok nyomán oly észrevételek és nehézségek is léteznek, melyek már magukban a felterjesztett irományokban is megtalálhatnák cáfolatukat. Szóló nem mondja, hogy ez intézet tökéletes, de elmondhatja, hogy az jobb birénél. — Ez után megszavaztatik az előirányzott összeg. Következik: A felső népiskoláknak egy gazdasági vagy iparosztálylyal való kiegészítésére 100,000 fit, Szontágh Pál (csanádi) előadja a kisebbségi különvélemény indokait, helyeknél fogva 25000 forintnyi törlést indítványoz. E tétel élénk vitára adott alkalmat. Schvnrcz Gyula az előirányzott összeget ily czím alatt „polgári iskolák felállításába és fentartására“ kívánja megszavaztatni. Podmaniczky Frigyes b. a kisebbségi véleményt támogatja s ez értelemben nyilatkozik Szilády Áron is. Csengery Antal indítványozza, hogy csatoltassék 100,000 frt. a népnevelésre már megszavazott 700,322 írthoz oly utasítással, hogy ezen összegből azon községek, melyek felsőbb népiskoláikat gazdasági tanfolyammal kívánják megtoldani, vagy melyek polgári iskolát állítanak, amelyek az ily szakiskolákat is pótolják segélyeztesenek. Fauler T. miniszter hozzájárul az indítványhoz, míg Tisza Kálmán a kisebbségi vélemény mellett szól, mert arra, hogy megszavazzuk az összeget, tudni kellene, hogy mire szavazzuk meg, ezen gazdasági tanfolyam irányában pedig egyátalában kellő tudomással nem bírunk. Ellene nyilatkozik Schwarz indítványának Csengery módosításával együtt. Madarász József hasonlókép ellene van az indítványnak, valamint a különvéleménynek is és Csengőd javaslatához csatlakozik, vagyis hogy egy bizonyos része a polgári iskoláknál netalán felállítandó gazdasági és iparszakosztályok segélyezésére, a fenmaradó rész pedig oly községeknek segélyezésére fordittassék, melyek megtették minden kötelességöket, de polgári iskolák föntartására segélyt kívánnak. A ház Csenged indítványa értelmében határoz. Paczolay János határozati javaslatot ad be, mely szerint elhatároztassák, hogy Ipolyságon ez év folyama alatt a vallás közoktatási miniszter egy polgári iskolát állítson fel és ezen iskola felállításához szükséges felszerelésére pedig 12.000 forintot szavazott meg és az összegeknek a folyó évi költségvetésbe leendő felvételét mondja ki. Fauler T. közoktatási miniszter indítványozza, hogy ez úgy téré sék át a közoktatási minisztériumhoz, hogy a beérkező adatok alapján határozhasson. Többek hozzászólása után a pénzügyi bizottsághoz utasittatott az indítvány véleményadás végett. Lónyay gróf miniszterelnök indítványozza, hogy az osztályok a következő törvényjavaslatokat tárgyalják : A határőrvidék után viselendő közös költségek hozzájárulása arányáról, — a köztörvényhatóságok közigazgatási kiadásairól, — az 1872-ki hadjutalék megajánlásáról, a honvédzászlóaljak szaporításáról, a magyar korona hadjutalékának az 1869-ki népszámlálási alapra leendő fektetéséről. A ház elfogadja, hogy az osztályok vasárnap e törvényjavaslatok tárgyalásába fogjanak. Ezután Elnök kihirdeti a bizottságba történt választás eredményét, mely szerint Hajdú Ignácz lett megválasztva, ki az esküt azonnal le is teszi. Ezel az ülés véget ért. MEGYEI ÉLET. Sárosból. E szegény vidéken is él még a népek géniusza, mely a reárakott terhek alatt ugyan görnyedezve, de rendületlenül törekszik jogai számára utat törni. Nemkülönben ellensége ennek az isteni nyomorult arisztokratia, mely a szegény s buta nép vezetését kezeiből kiereszteni nem akarja. Közelgenek a választások, s ekkor ismét jó lenne felhasználni ezeket az arisztokratia emelésére ? — Ugye ? Igyekeznek is választott s kinevezett tisztviselők egyaránt megmutatni, hogy nem ők vannak a népekért, hanem ezek léteznek ő érettük. Máris elkövetnek mindent, hogy a választás az ő érdekük szerint sikerüljön. És az isteni jámbor szláv-ruthen nép türelemmel viseli etutelát. Megtanította annak viselésére a százados nyomás és butítás. Pedig ez ám kétélű fegyver, mert a buta nép, ha helyzetével megelégedve nem leen, nemcsak pro de contra is jó szolgálatokat tehet azoknak, kik elnyomták, kivált ha figyelembe veszi azon izgatást, mely most némely politikai lapban mindennapi dolog. Az itteni arisztkratiára tehát elmondhatjuk, hogy: Quem deus punire cupit, ademit et primo rationem s jó ha netalán jöhető politikai conflagratióknál a múltak bűnei — büntetlenül fognak maradni. — Turóczmegye köztörvényhatóságának az 1870. XLII. tezk. értelmébeni rendezése tekintetéből az egész megye 19 választókerületre osztatván fel, megválasztattak a bíráló és igazoló választmányok s valamennyi választókerületben a választási határnap 1871. decz. 12-re tűzetett ki. A választások foganatositottak tettleg 18 választókerületben, csupán a stlavnicskai választókerület nem ejtette meg a választást, mivel az elnök bekövetkezett rendetlenségek miatt a választást beszüntette. Az igazoló választmány 1871. decz. 13. megkezdvén működését, a törvényes 15 nap fentartásával 15 választókerületben feltételesen igazolta a választásokat, 3 választókerületben pedig a választásokat egészben megsemmisítette, törvényellenes eljárás indokából. A törvényes 15 nap alatt benyújtottak panaszok még két választókerületbeni fel- tételesen igazolt választási eljárás és ész- revételek több más választókerületekben megválasztott tag választási képessége ellen. Ezen panaszokat és észrevételeket az igazoló választmány rendre elütötte ugyan, — kivéve négy választott tag elleni észrevételt, melyet elfogadott s ezen négy tag helyébe a választásnál negyedik helyen legtöbb szavazatot nyert egyéniségeket megválasztotnak jelentette ki az 1870. XLII. 32. és 33. §§-nak ellenére, — hanem határozatait az 1870. XLII. 38. §. daczára senkinek sem kézbesítette 1871. év végéig. Mind a mellett közgyűlés 1871. deczember 16-ról szóló meghívásokkal 1871. decz. 30 ra hivatott össze. Az 1870. XLII. tezk. 37—39-ik §§. azonban az uj köztörvényhatóság alakítása körül a következő eljárást szabnak meg: Az igazoló választmány megbírálja a választás napjától számítandó 15 nap alatt benyújtandó panaszokat és észrevételeket, ebbeli határozatait szabályszerüleg kézbesítteti a panasztóknak s észrevételezőknek. A kézbesítéstől számítandó 15 nap alatt az igazoló bizottmány határozataival meg nem elégedők felebbezhetnek a bíráló választmányhoz, mely az igazolás kérdésében végérvényesen dönt. Az ezen igazolási eljárás által megsemmisített választások helyett közgyűlésiig új választások rendeltetnek el; s ha mindezek folytán: 1. a választás valamennyi választókerületben végbement és 2. a választás alá eső bizottsági tagok is igazolva van, akkor hirdetendő új közgyűlés, melyben a megyei bizottság alakúlnak jelentendő ki. Ezeknél fogva a belügyér ur távsürgönyileg felkéretett 1871. decz. 27. eme törvényellenesen egybehívott közgyűlésnek távsürgöny utjáni beszüntetésére, hanem eredménytelenül. Mivel ekkép mindezek daczára 1871.deczember 30-án tartatott meg az alakuló közgyűlés, tehát mielőtt a választás alá eső 60 bizottmányi tag háromnegyede a bíráló bizottmány által igazolva lett volna, sőt mielőtt ezen választmány csak működését is megkezdette volna, az új közgyűlés tetemes része óvást adott be a megyei bizottmány ily törvényellenes megalakítása ellen és pedig annál inkább, mivel ezen alakuló közgyűlés egyúttal tisztújító közgyűlésnek lévén hirdetve 3 választókerület, melyben választás végbe nem ment volt a 39-ik §. szellemének ellenére, megfosztatott tisztjeinek választásaim befolyástól. Mind a mellett az uj közgyűlés megalakitottnak kimondatott s a tisztujitás foganatosíttatott 1871. dec. 30-án, a törvény rendeleteinek gúnyára. S mivel nem hiszszük, hogy a megyei bizottság többsége is az ország törvényén felül helyezhesse magát, ezen törvényellenesség orvoslását a törvényhozó testületnél kívánjuk eszközölni. , 38 bizottsági tag. Törvényjavaslat a dohányjövedék tárgyában. (Folytatás.) F. Fejezet. A dohány forgalomról. A) Külföldi dohány forgalomról. A dohánynak külföldről behozatala. 98. §. Dohányt az illetékes pénzügyi hatóság engedelme nélkül külföldről belföldre sem behozni, sem azon átvinni nem szabad. A dohánynak külföldről behozatalára az engedély csak az ezen engedélyben részesülőknek közvetlen használatára és szükségletüknek megfelelő mennyiségben adatik meg. A beviteli engedély az engedélyezetteknek egy évre szolgál fedezésül, amennyiben abban rövidebb időtartam nincs kitűzve. Ha ezen idő alatt a dohány el nem használtatnék, akkor az engedélyezettek kötelesek azt a pénzügyi hatóságnak bejelenteni, s az engedély meghosszabbításáért folyamodni. A vám- és illetékmentesen behozható dohány mennyisége. 99. §. Azon utazóknak, kik öt bécsi fontot túl nem haladó dohánymennyiséget visznek magukkal, megengedtetik, hogy azt előleges engedelem nélkül is a vámhivatali eljárás és illeték fizetés alá vethessék. Magával hozott vagy mutatvány küldeménykép levélpostára az országon átvitel végett feladott két lat dohány vagy 2 drb szivar azonban vám- és illetékmentes. A külföldi dohány tartásáról. 100. §. Azon dohányt, mely külföldről hozatott be, sem az ezen dohány behozatalára engedélylyel bírónak lakásához tartozó helyiségeken kívül tartani, sem azt másoknak különös engedelem nélkül átengedni nem szabad. Ha a külföldi dohánynak behozatalára engedélylyel bíró egyszersmind kereskedést táz, ez esetben az ezen engedelem mellett behozott dohányt, iparüzletéhez tartozó helyiségeiben nem tarthatja. A kincstári raktárakból nem származó külföldi dohány megadóztatásra nézve más bizonyíték nem fogadtatik el, mint a dohánybirtokos nevére kiadott bárcza. Külföldi dohánynyal való kereskedés. 101 §. Külföldi nyers vagy gyártott dohánnyal kereskedés belföldön tiltva van. B) A magyar korona országaiban termesztett dohánylevelek forgalmáról. Kereskedés belföldi dohánynyal. 102. §. A magyar korona országaiban termelt nyers dohánylevelekkel! kereskedés csak a pénzügyminiszter különös engedélye folytán gyakorolható. Ezen engedély által azon jog szereztetik meg, hogy a kivitelre termelt nyers dohány levelek az illető engedélyezett termelőtől, s amennyiben ezen dohány már más engedélyezett kereskedő birtokában léteznek, ettől megszerezhető s az országból kivihető, vagy e czélra más engedélyezett kereskedőknek átengedhető; időközben azonban ezen dohány az erre kijelölt és a törvényes feltételeknek megfelelő raktárakban tartandó. A dohánykereskedési engedély megadásának feltételei. 103. §. A dohánynyal kereskedésre engedély adatik mindenkinek az általa kijelölendő súlymennyisége és kivonata, szerint egy, egész öt évi időtartamra, aki: a) ezen törvény kihirdetése óta elkövetett csempészetért vagy jelen törvény áthágásáért elitélve nem volt, b) igazolja, hogy azon dohánymennyiség felvételére, melyért az engedély kéretett, elégséges és törvény 56. §-ban kijelölt feltételeknek megfelelő raktárakkal bármi czím alatt bír; c) szükséges biztosítékot nyújt az iránt, hogy a dohány tartása és szállítása alkalmával a fennálló szabályokat megtartandja, s azoknak megszegése esetében a kivetendő pénzbiróságot lefizetni képes leend. Ezen biztosíték, mely készpénzben, értékpapírokkal kelt árkeret szerint, vagy pedig telekkönyvi bekeblezés által nyújtható, a kereskedésre engedélyezett dohány súlymennyisége után következő fokozat szerint szabatik meg, és pedig : 5000 mázsáig 3000 frt. 5.000 m. felül 10.000 mázsáig 4000 frt. 10.000 m. felül 20.000 mázsáig 6000 frt. 20.000 m. felül 50.000 mázsáig 8000 frt. 50.000 m. felül 10.000 frt. Azok azonban, a kik ismert személyi s vagyoni viszonyaiknál fogva a dohánynyáli kereskedés iránti szabályok megtartása tekintetében elégséges biztosítást nyújtanak, a biztosíték letételétől felmenthetők. A dohánykereskedők feletti felügyelet, 104. §. A dohánykereskedők a dohány elhelyezése és szállítása tekintetében hivatalos felügyelet alatt állanak, és rájuk nézve szinte a 62—68, 70—83 §§. határozatai érvényesek. A kereskedési engedély elvesztéséről és rendszegési bíróságokról. 105. §. Dohánykereskedők, kik az engedélyezettnél nagyobb mennyiségben, vagy más raktárakban, mint amelyek bejelentettek, dohányt tartanak, dohánykereskedésüket elvesztik, s az illető dohánynak minden mázsájától s minden hétre, melyen keresztül ezen törvényellenes tartás történt, egy forint rendszegési birság alá esnek. Hasonló rendszegési birság következik be, ha a kereskedők dohányukat raktáraikban az engedély lejárta után tartják. A dohánykereskedők dohánymutatványaikról. 106. §. Ha dohánykereskedők raktáraikban mutatványcsomókat tartani akarnak, azokat a pénzügyőrség által megjelentetni, pecséttel ellátni és a raktárkönyvben szám és súly szerint nyilvántartani kötelesek. A közraktárak iránti felügyelet. 107. §. A beraktározás és kiraktározás valamint a hivatalos felügyelet iránt jelen törvényben hozott határozmányok (75., 83. és 106. §.) a közraktárakra nézve is érvényesek. C) A kincstári dohánygyárakból és raktárakból származó dohány gyártmányokkal forgalomról. A kincstár által megbízott dohányárusokról, s azok kötelességeiről. 108. §. A kincstári gyárakban készített, avagy eladási raktárakból származó dohányt csak azok árulhatják, kik az illetékes pénzügyi hatóságok által a nagyban árulással, vagy a fogyasztók részére való részletes eladással megbizattak, és pedig csak azon helyen és azon dohánynemekre, melyekre az engedély szól. A dohányárusok kötelesek a reájuk ruházott üzletet nyilvános boltokban avagy eladási raktárakban gyakorolni. Az eladási hely czímtáblával ellátandó és ismerhetővé teendő. Az órákat, melyek alatt a dohányárus eladási helyiségét nyitva tartani tartozik, az illetékes pénzügyi igazgatóság fogja tekintettel a helyi viszonyokra meghatározni, és az engedélyben kitenni. Dohány változtatás nélküli kezelése. 109. §. A dohányeladóknak tiltva van a kincstári gyárakból és lakhelyekből szerzett dohánynemeket átalakítani, azokat megnedvesíteni, vagy bármi más anyaggal vegyíteni. A mérték-, súly- és árszabási tételek megtartása. 110. §. A dohányárusok kötelesek a meghatározott mértéket és súlyt szorosan megtartani. A dohányt a pénzügyminiszter által megállapított eladási árszabásban foglalt áron fölül eladni tilos, és amennyiben bizonyos dohány nem feltétlenül, vagy kedvezményi áron csak bizonyos egyéneknek, vagy bizonyos feltételek alatt adathat stik el másnak, kire nézve a meghatározott feltételek nincsenek kiterjesztve, eladni nem szabad. Az árulási engedély és az árszabás kifüggesztése az árulás helyiségben. 111. §. A pénzügyi hatóságtól nyert dohányárulási engedély és a nyomtatott dohányárszabás minden árulási helyiségben látható helyen kifüggesztendő. Ha kívántatik, a vevőnek mind a két okmány elémutandó. A dohánygyártmányok megszerzéséről. 112. §. A dohányárusoknak ültatik a dohánygyártmányokat más kincstári lakhelyekből, vagy más bizományostól megszerezni, mint a melyekhez és a kikhez e végre utasítva vannak. Dohánygyártmányok árulása kávéházakban vendéglőben sat. 513. §. Kávéházak, vendéglők és más nyilvános helyek tulajdonosai vagy bérlői tartoznak, ha vagy maguk vagy segédeik által vendégeinek dohánygyártmányokat eladni kívánnak, maguknak arra különös engedélyt szerezni. VI. Fejezet. A dohányra vetett fogyasztási illetékről. A fogyasztási illetékről áta- jában. 114. §. Azon dohánytól, mely a belföldö elhasználtatik, fogyasztási illeték fizetendő. Ezen illeték, fizetési módjáról, 115. §. a) A kincstári raktárakból származó dohánygyártmányoknál, a fogyasztási illeték az eladási árban már benfoglaltatik. b) A saját használatra engedély mellett termelt, vagy a 92. 1j. értelmében saját használatra kiadott dohányokért a fogyasztási illeték a 92. §. rendelete szerint vetetik meg. c) A külföldről engedély mellett behozott dohányért a fogyasztási illeték — a vámdíjazás alkalmával, engedélyi illeték czime alatt szedetik be, s annak összege a vám árszabásban foglaltatik. d) Minden esetekben, mikor a fogyasztási illeték (engedélyi illeték) jövedéki ki-I hágások esetében a bíróság kiszabása alapjául vétetik, ezen fogyasztási illeték. a) külföldi nyersdohányért és gyártmányokért a vámszabásban kitett illeték öszszegekkel; b) belföldön termelt dohánylevelekért és belföldi vágott dohányért bécsi fontonként 80 krral minden másnemű belföldi dohánygyártmányért a vámárszabásban dohánygyártmányokra szabott engedélyi illeték összegében állapittatik meg. Doogi kezesség. 116. §. Azon dohány, mely belföldön termeltetett vagy készítetett, vagy külföldről behozatott, zálogul szolgál az arra eső fogyasztási illetékért. A fogyasztási illeték fizetése iránti kötelezettség. 118. §. A fogyasztási illeték fizetésére a 91. és 92. §§-ban már érintett egyéneken kívül köteles mindenki: a) a ki dohányt a kincstár, vagy annak bizományosai raktárából vesz; b) a ki dohányt külföldről behozat; c) a ki az állam kizárólagos rendelkezésére fenntartott dohányt ettől oly cselekvény vagy mulasztás által elvonja, mely neki mint jövedéki rövidítés, bűntársaság vagy bűnrészesség, vagy mint rövidítési kísérlet beszámítható; d) a ki tudva olyan dohányra tesz szert, mely a kincstár kizárólagos rendelkezése alól törvényellenesen elvonatott. Személyes kezesség a fogyasztási illetékért. 118. §• Ezen kívül a fogyasztási illetékérti kezesség a következő esetekben áll be: a) ha valaki a ki a kincstári vagy jövedéki felügyelet alatt álló raktárból dohányt fuvarozásra, s valamely jövedéki hivatalhoz állításra átvett és kötelezettsége szerint ki nem mutatja, hogy a dohány a kijelölt hivatalhoz állítatott, köteles amennyiben a sikkasztó kideríthető nem lenne, az elveszett dohányért, a fogyasztási illetéket megfizetni, ha csak be nem bizonyítaná, hogy a hivatalhoz nem állított dohány előre nem látott esemény következtében semmisült meg. Ezen határozmány akkor nem alkalmazható, ha a szállítás a kincstárral kötött szerződés alapján történt, amelyben a hiányokért járó megtérítések meghatározzák ; b) ha hivatalos felügyelet alatt álló magánraktárakban elhelyezett nyers dohánynál nem igazolható hiány fedeztetik fel, a beraktározott dohány tulajdonosa, közraktárakba elhelyezett dohány mennyiségeknél pedig a közraktár vállalkozó vagy vállalat kezeskedik a hiányzó dohányra eső fogyasztási illetékért, még azon esetben is, ha a jövedék bűnvádi eljárásra alapul szolgáló cselekmény vagy mulasztás ellene bebizonyítható nem lenne. Ily esetben a fogyasztási illeték a 115. §. d) pontjában kiszabott mérvben fizetendő. (Folytatás köv.) A helységek beosztása járásbíróságok szerint. (Folytatás.: XLI. RIMA-SZOMBATI KIR. TÖRVÉNYSZÉK. Túszéli kerület kiterjedése: 60 mértföld. Összes népessége : 173,438 lélek. A beosztott kir. járásbíróságok. Folyó Járásbiróságszék- A járás ki- Nészám helye terjedése pesmildekben ség1 Rimaszombat 13 35,2392 Rimaszécs 126°°oo 33,029 3 Rosnyó 1380000 36,0704 Tornaalja loeoooo 33,290 5 Nagy-Röcze 16 35,810 1 Rimaszombati kir. járás biróság. Székhelye: Rimaszombat, Antaliak, Alsó Pokorágy, Alsó Szkálnok, Babaluska, Bakostelek, Baradna, Cserercsény, Dobrapatak, Esztrény, Felső-Pokorágy, Felső-Szkálnok, Fazekas-Zsaluzsány, Forgácsfala, Fűrész, Gyubákó, Hacsava, Hrussó, Keczege, Kiéte, Klenócz, Rakova a pusztákkal, Kraszkó, Likér, Lipócz, Lukovistye, Magyar-Hegymeg, Nyustya, Nagy- Szuha, Ostyán, Orlajtörék, Pápocs, Pongyelok, Priboj, Rimaszombat város, (Bakti Szabadka puszta), Ráhó, Rima-Bánya, (Rima Brezó, Rima-Lehota, R.-Zaluzsány, Rimócza, Susány, Szelcze, Jízelistye, Strizs, Tamásfala, Apáti pusztával, Tiszolcz város, Tóthegymeg, Válykó, Varbócz, Zeherje. 2) Rimaszécsi kir. járásbíróság. Székhelye: Rimaszécs, Ajnácskő, Almágy, A.-Balog,F.-Balog, Balogfala, A.-Bátka, F.-Bátka, Bellény, Béna, Bugyikfala, Czakó, Csíz, Csorna, Darnya, Derencsény, Détér, Dobfenek, Dobócza, Diliháza, Dúsa, Egyházas-Bért, Feled Gesztes, Gesztete, Gortva-Kisfalud, Guszona, Harmacz, A.Hangony, Iványi, Jánosi, Jene, Jeszte, Kerekgede, Kisgömöri, Majom, Mártonfala, Meleghegy, Padár, Pálfala, Péterfala, Perjéssé, S.-Püspöki, Radnót, Rakottyás, Rimaszesz város és Csobánka puszta, Serke, Síd, Simonyi, Söreg, Susa, Szent- Simon, Szutor, Tajti, Tamási, Újfalu, Uraj, Uzapanyit, Velkenye, Zabar, Zádorháza, Zip, Gortva puszta. 3) Rozsnyói kir. járásbíróság. Székhelye: Rosnyó, Bettlér, Bedárka, Berzéte, Csetnek város, I Csúcsom, Dobsina város, Fekete Patak, I Fekete Lehota, Gacsalk, Genese, Geczelfalva, Gócs, Hankova, Henczkó, Henczlova, I Nagy-Hnyilecz, Jólész, K.-H.-Hosszurét, i K.-H.-Várallya, Kun-Taplocza, Körös, Ma MAGYAR ÚJSÁG 1972. JANUÁR 13.