Magyar Ujság, 1872. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1872-03-02 / 50. szám

Szombat, Szorkossátoi iroda: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. 1892. márczius 2. XUofizetési árt Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre.....................................20 frt — kr Félévre..........................................10 — Negyedévre....................................5 ” — ” Egy hónapra....................................1 „ 70 „ Egyes’szám ára 10 kr. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. Hirdetési elíje 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetését külön 30 kr. Nyi Itt ér: 6 hasábos petitsor 25 kr SSB I Pest, márcz. 1. Politikai szemle. Francziaországban nagy föltünést keltett Barthélemy St. Hilaire levele, melyet az a Meurthe-et-Moselle megye bizottságának elnökéhez ennek köztársasági szellemű iratára válaszul irt. A levél igy hangzik : „Versailles, febr. 22. Kedves collega! A köztársaság elnöke elé terjesztettem a feliratot, melyet ön s megyei bizottságának más tizenhárom tagja hozzá intézett. Az elnök úr megbíz engem, hogy önt a feliratban kifejezett érzelmekért üdvözöljem. Ő maga ismételten mind a szószékről mind hivatalos iratokban azon határozott biztosítást adta, hogy el van szánva sértetlenül megóvni a köztársaság reá bízott javát. Meg lehet ön győződve, hogy minden erőfeszítése e czélt illeti, s hogy tudni fogja ígéretét megtartani. A törvény, melyet tegnap a nemzetgyűlés elé terjesztett (a sajtótörvény) új bizonyítéka ennek. A legjobb hatást várjuk tőle. Én részemről nem kétkedem, hogy a köztársaság továbbra is oly nagy és értékes szolgálatokat tesz az országnak, mineket neki egy év óta tett; hogy Francziaország elfogadja s támogatja azon kormányformát, mely neki az óhajtott javakat biztosítja ; a szabadságot s a rendet, a takarékosságot a büszkeséggel, a hatalmat a munkával, s a hazaszeretettel párosulva. A köztársaságra legelőnyösebb körülmények egyike az, hogy jelenleg ő képviseli a rendet minden alakjában s nem átallom kijelenteni, hogy nincs mitől félnie, ha okos és mérsékletes tud maradni, mert most mindazon jó polgár támogatására számíthat, ki valódi érdekeiről föl van világosítva. Bocsánatot kell kérnem e válaszom késleltetéséért , ez azonban azon előnyt nyújtja, hogy a nézetek sikere iránt, melyek nekünk oly drágák, új reményt merítünk azon rendszabályból, melyet a kormány a nemzetgyűlésen most indítványozott s mely minden valószínüség szerint nem lesz az utolsó. Fogadja stb. Barthélemy St. Hilaire.“ Az e levélben mondottak a kamra monarchikus többséget haragra lobbantá. A nemzetgyűlésben ismét egy botrányos eset fordult elő. Ugyanis az elnök Gambettát azon szavaiért, hogy e béke eléressék, öt milliárd s két tartomány adatott át, rendre utasította, mire Gamletta a termet elhagyá. A porosz országgyűlés működésére a „Prov. Corr.“ következő félhivatalos közleményt hoz: A felsőház márcz. 4-kén kezdi meg ülésezéseit s valószínűleg 6-án tárgyalja az iskola felügyeleti törvényjavaslatot. Az alsóház 26-ki ülésében megkezdé az 1872. költségvetés végleges tárgyalását s a költségvetési bizottságnak a hivatalnokok fizetésének javítására irányzott javaslatait egészben véve jóváhagyta. Kilátásban áll, hogy a ház a jövő héten a megyerendezési törvény tárgyalását megkezdi s a vitákat gyors módon befejezi. A birodalmi gyűlés ülésszaka áprilikára van kilátásba helyezve. A spanyol király az elutazásra készen áll s csak a választások lefolyását akarja még bevárni, s ha ez a kormányra nézve kedvezőtlen eredménynyel végződik, úgy szándékát valósítani fogja. A radikálisok az egész országban nagy tevékenységet fejtenek ki s minden jel oda mutat, hogy a kormány vereséget fog szenvedni. Mulasztások. Az országgyűlési jobboldal s illetőleg kormánypárt orgánumai álalában elismerik, hogy az országgyűlési többség a lefolyt 5 év alatt igen kevés üdvös dolgott vihetett véghez. Keveset, mert mint mondják , akadályozva voltak reformtörekvéseikben az ellenzék által, holott köztudomású dolog, hogy az ellenzék épen a korszerű haladás és fejlődés kérlelhetlen szorgalmazója s csakis a bécsi nagyhatalmi politika, vagyis a közös ügyes alap azon feneketlen mocsár, melyben kellő reformokat eszközölni, Európa más államaival lépést tartva haladni nem lehet. Önmagukra veszik e jó urak az elmaradás, a mulasztások vádját, csakhogy ezáltal is fedezhessék, védelmezhessék a bécsi politika bűneit s most már ígérik, hogy minden áron haladni fognak a jövő országgyűlésen , csak az ellenzék ne akadályozza őket. Pedig hát ugyan hova haladhatnának, mi jót tehetnének, ha kiadnak kezükből minden pénzt, minden munkaerőt a nagy hatalmas viság javára. Megrendszabályzandják Magyarországot, mondják, belviszonyaira nézve. De hiszen ezt már megtették, kényük kedvök szerint, mert hiszen nagyon erősek és hatalmasak ők befelé, Magyarország irányában. Ők készítik a törvényjavaslatokat s meg is szavazzák minden izgalom nélkül , bárminő érveket hozzon fel ellenük az ellenzék. Csupán Bécs irányában gyöngék, gyöngédek és áldozatkészek ők a véletlenségig, holott ha odaáldozzák az ország pénzét és erejét, akkor hiában ígérnek korszerű reformokat itt, kivált az anyagi haladás terén, mert ehez pénz és munkaerő kell. Különben azt, hogy az üdvös reformokat gyűlölik akkor is, midőn azokhoz pénz nem kell, eléggé bizonyítja a mostani vita. Mibe sem került volna nekik például Irányi gyökeres reformjavaslatát elfogadni. De mert ez szabadelvű s így Cislajthaniában is részvért csinálhatna, nem léphet életbe. Négy földbirtokos közül s tizennégy iparos és kereskedő közül csak egy-egy földbirtokos, egy-egy iparos és kereskedő léphet a választó urnához. De nektek még ez is sok. Ezek jogait is meg kell szorítani, így bánnak a polgári jogokkal az ő reformjuk értelmében. Mi az anyagi érdekeket illeti, csak egy teendőjére figyelmeztetjük e nagyon hatalmas pártot : a vizek szabályozására. Bölcsen tudják a magyar kormány és jobboldal hívei, hogy Magyarországon ez idő szerint következő árterek kínálkoznak az itt már nagyon is szükséges megrendszabályzás alá: 1) a Tisza árterülete 2.700,000 hold; 2) a Körös és Maros árterülete 1.300,000 hold; 3) Duna , Száva és Dráva árterülete 2.000,000 hold; összesen legalább 1 millió hold, melyet az őszi s tavaszi árvizek jórészt elpusztítanak, mely kánaáni föld viszont nyáron át csak felényi esőt kap, mint Magyarország hegyvidéke s átalában Európa javarésze. Ezen árterületek tehát megmentve az őszi s tavaszi pusztításoktól s ellátva nyáron át a táplálásához szükséges 30—40 ezer köblábnyi vízzel, mely mérnökeink szerint, csakugyan kinyerhető az említett folyamok szabályzása által, legalább kétannyi termést nyújthatnának, mint nyújtanak most. Magyarország kanaánja, mely Déleurópa élelmezési raktárának mondatik, legalább megkétszereződnék s versenyképessé válnék az amerikai s ausztráliai piacok ellenében Angliában is. De ezen nagyszerű gazdászati reformra, alföldünk ezen átalakítására, miszerint hazai gazdászatunk valahára lépést tarthatna Európa nyugati államai mezei gazdászatával, a híres, hatalmas, erős kormány és reformpárt gyenge, vagy nem gondolt, mert „előbbvaló“ (!) teendői voltak a nagyhatalmiság ügyében, ahol ott a stratégiai vasutak létrehozására is legalább hatszorta több pénzt szerzettek s költöttek el, mint mennyit 6 millió hold föld értékének megkétszerezéséhez kellett volna. Szintén bölcsen tudják a kormány s jobboldal hívei, miszerint Magyarországon 14 éven felül 320,681 férfi s 2.630,546 nő él bizonyos foglalkozás nélkül, kiknek nevelés által munka s keresetképességet, oly közmunkák által minő az említett, keresetet, foglalkozást nyújtani olynemű reform, oly átalakítása társadalmi viszonyainknak, mely nélkül Nyugat- Európa államaival szintén nem tarthatunk lépést. A közös ügyek létrehozásában s fentartásában fáradozó kormány és országgyűlési többség azonban ezen viszonyok átalakítására gyenge volt, azaz nem is gondolt, mert hiszen magától jött volna az egész, ha az ipari gazdászat fejlesztését czéljául tűzte volna. Sok százezer kéz talált volna foglalkozást az elemek dúlásától megszabadított mezőkön és még több, a locsolás mellett termelt gazdasági s iparnövények feldolgozása által, ha t. i. erre képesítve lett volna. Más arányok keletkeztek volna mezei gazdászatunk termelési ágaiban. Más arányokba lépett volna a hazai ipar a hazai termények értékesítése iránt. De ezekre vonatkozó törvényjavaslatokat nem érkezett (?) készíteni a kormány. Az ily reformoknál szükségesebbnek találta a megyerendszer reformálását s a közigazgatási átalakításokat. Nem győznénk elsorolni itt azon jelentékeny mulasztásokat, melyeket a kormány s országgyűlési többség elkövetett. Csak példát mutattunk fel arra, miszerint mulasztásainak okát legkevesebbé sem keresheti az ellenzékben, míg viszont az 5 éven át hozott törvények tanúsítják, hogy rendkívüli erélyt és kárhozatos tevékenya polgári jogok a terhek kiosztáséget fejtett ki megszorításában sában. Ilynemű erély és tevékenységre azonban nincs szükségünk. Ebben minél inkább megakadályozhatta volna a többséget az ellenzék, annál közelebb állanánk most ahhoz, hogy egy szabadelvű s az anyagi viszonyokat és érdekeket figyelemre méltató kormány s országgyűlési többség segélyével versenyre kelhessünk a közvagyonosodás és közmivelődés terén Európa műveit államaival. —K.— — A törvényszékek illetőségéhez tartozó bűnvádi eljárás tárgyában a törvényjavaslatot, mely 120 §-ból, hir szerint, az igazságügyminiszter még a napokban a ház elé fogja terjeszteni s ha lesz idő, az még ez ülésszak alatt tárgyalásra kerül. — Új vasutak. Legközelebb három törvényjavaslat fog a ház elé terjesztetni és pedig ezek elseje az érsekujvár-trencséni és érsekujvár-komáromi vonalakra vonatkozik. Az első vonal részére már egy korábbi törvény által mért földenkint 33.500 ft kamatbiztosítás volt engedélyezve, míg az érsekújvár komáromi vonal kamatbiztosítás nélkül való építendő. A közlekedési miniszter most olykép indítványozza a törvényt módosíttatni, hogy az egész biztosítási összeg ne változtattassék, hanem csak mindkét vonalra terjesztessék ki, úgy hogy most már átlag mintegy 27.000 ft biztosítás jutna mindkét vonal egy-egy mértföldjére, miáltal tehát csupán az összes névleges tőkének elsőbbségekben kibocsátandó három ötödrésze lenne biztosítva, a részvényekre pedig a biztosítási összegből egészben csak mintegy 60,000 frt maradna. Ellenben a vállalkozóknak megengedtetnék, hogy a vaspályát ne a komáromi várba hanem a váron kívül vezessék, miáltal a Vág áthidalása és még néhány, csak erődítési tekintetből szükségessé válandott költséges épíkezés megtakarittatnék. A második javaslat a kikinda-pancsovai vonalra vonatkozik, mely esetleg Belgrádig folytatandó, ha a csatlakozás tekintetében egyezség jö létre a szerb kormánynyal. E vonalat az államvaspálya építené, mely egyszersmind még a következő engedményekre kötelezi magát: A második nyom lerakása Vácztól Marcheggig még ez évben megkezdetik, az állomási és raktári helyek ott, hol szükséges, megnagyobbittatnak, a menetüzleti eszközök több mint 5 millió ftnyi új anyagszerekkel megszaporíttatnának. Ellenben azt kívánja az államvaspálya, hogy a jelenlegi biztosítási átalány 5.200,000 frtról 6.400,000 frtra emeltessék, és hogy az esetre, ha a csatlakozás Belgrádnál kieszközölhető nem volna, a kikinda-pancsovai vonalnak egy általa meghatározandó pontjáról Zimonyba zárvonalat építhessen. Ha pedig sem ezen szárnyvonal, sem a csatlakozás Belgrádnál nem létesülne, akkor az államvaspálya a kikinda-pancsovai vonalért külön 490,000 frt biztosítást venne igénybe. A miniszter megjegyzi, hogy a biztosítási átalány fölemelése 6.400,000 frtra csupa formalitás volna, minthogy a tényleges tiszta jövedelem a lefolyt években mindig ez összegnek két, sőt háromszorosát tette ki. A harmadik javaslat végre a temesvárorsovai vonalra vonatkozik, mely a tiszai és az államvaspálya által közösen vállaltatott el. Ezen vonalra 1.000.000 frt biztosítás állapíttatik meg, mely összegből azonban 300,0000 frtot a két nevezett társulat vállalna magára úgy, hogy az államra csak 700,000 frt jutna. A miniszter hozzáteszi, hogy egyidejűleg a tiszai és az államvasutak között a czegléd-pesti vonalrész tekintetében új egyezmény jött létre, mely szerint a tiszai vaspálya vonatai ezentúl nem többé az államvaspálya vonatai után, hanem azon sorban amint Czeglédre érkeznek, fognak Pestre indíttatni. Hasonlóan a pesti pályaudvaron is külön kezelés rendeztetek be a tiszai pályán Czegléden túl menő szállítmányok közvetlen elindítása végett. jogot tőle senki el ne vehesse. Miután ez a kormány javaslatában nincs meg azt részletes tárgyalás alapjául nem fogadhatja el. P. Szathmáry Károly: A census kérdését a legfontosabb kérdésnek tartja alkotmányos országban. Ez hévmérője az alkotmányosságnak és műveltségnek. Ez közművelődési kérdés a titkos szavazat miatt, különösen nálunk. Városokban legyen a szavazás titkos, mert ott a szavazók felfogják a szavazat horderejét, de vidéken, hol az értelmetlen nép gyakran nevét sem tudja a jelöltnek, ott épen a titkos szavazással lehet visszaéléseket elkövetni. A nők szavazatjogára nézve az időt még nem találja eljöttnek, de az eszmét, bár a szélső bal hangoztatja, helyesnek ismeri el. Erdélyre nézve középutat akar követni. A nemzetiségeket ki kell elégíteni. Nem fogadja el a javaslatot, mert ez retrográd szellemben készült. Tisza indítványát pártolja. Móricz Pál: Az alkotmányosság főkelléke, hogy a parlamentben minden érdek arányosan legyen képviselve, mi a tárgyalás alatt lévő javaslatban nem czéloztatik. Rászalja, hogy Erdélyben nemzetiségi érdekből tartatik fönn a rendkívüli állapot. A nemzetiségekkel való ijesztgetést csak olyannak tartja, mint mikor a muszkával ijesztgették az országgyűlést, s így eszközölték ki azt, hogy a galicziai vasutakat megszavazza. Szóló szerint nincs okunk félni a nemzetiségektől, mert ellenökben a zsidókkal , németekkel és örményekkel többséget képezünk. Tisza indítványát pártolja: Tóth István. Midőn a vita 9-ik napján ennek tárgyához szólani akarok, nem kecsegtetem magamat azon reménynyel, hogy valami újat tudjak mondani, mert az előttünk fekvő törvényjavaslat, úgyszintén az arra vonatkozó indítvány, valamint a határozati javaslat minden oldalról annyira fel lettek már döntve, hogy nyugodtan minden habozás nélkül kijelenthetem, miszerint én a központi bizottság által a ház asztalára letett törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadom. (Egy hang a szélsőbalfelől: püspök akar lenni! Derültség. Zaj.) Elnök: Kérek csendet! Tréfort képv. urat kérem ! (Helyeslés: Zaj.) Tréfort Ágost: Bocsánatot kérek. (Zaj.) Elnök: Nagyon sajnálom, mutatván oda, nem használt, kénytelen voltam megszólítani. (Helyeslés balfelöl. Zaj jobbfelöl.) Dobsa Lajos, a miniszterárjavaslat irányában mindenek előtt jelezni kívánja álláspontját. Én úgymond ezen törvjavaslatból, lehető legrövidebben szólva, semmit sem óhajtok. (Derültség). Nem óhajtom, hogy Erdélyre külön törvény szabasszn, de óhajtom az általános választási jogot, óhajtom a titkos szavazást (Helyeslés szélső balfelől) óhajtom a kerületeknek lélekszám szerinti egyenlő felosztását, s óhajtom végre az incompatibilitást. (Helyeslés a szélső baloldalon). Mindezeknek nyoma sincs a törvényjavaslatban. Van benne némi jó és ez a választók előleges összeírása. De ez nem a lényeg. Ez csak a garnitur, amely a sovány húst kövérré nem teszi. (Derültség). T. hát! Valahányszor ez oldalon hangok emelkednek a népjog és az alkotmány érdekében, a túlsó oldalról főkép ilyenkor midőn az országgyűlés vége felé közeleg, azzal gyanúsítják az illetők, hogy „haza beszél.“ Ezen gyanúsítás ellenében, hogy ezen gyanúsítás engemet ne érjen, kijelentem egyenesen, hogy haza beszélek. (Halljuk !) Igyekezni fogok haza beszélni. (Derültség). Igyekezni fogok a népjog és az alkotmány érdekében beszélni, de ha mi haza beszélünk, én azt mondom, hogy önök meg haza hallgatnak. (Derültség). Tehát a mi kiindulási pontunk különben igen gyakran épen egyforma, mi szépen megegyezünk a vita kezdetén, együtt haladunk a vita folyamán egész a végéig, hanem itt egyszerre csak egyet recsesen az önök logikája és azon vesszük észre, hogy szemközt állunk. (Halljuk!) így voltunk legközelebb. Mi azt mondtuk, önálló magyar bankot akarunk, önök azt mondták, önálló magyar bankra törekedünk, mi azt mondtuk, mondjuk ki ezt a törvényben; önök azt mondták, ne tegyük, mert akkor kapjuk meg, amit kívánunk, ha nem tesszük be azt, amit kívánunk. (Derültség.) Recsegős logika ! Igen. Kerkápoly pénzügyminiszter úr ezen álláspontot nagy tűzzel védelmezte. De én kíváncsi vagyok, mit mondana a t. pénzügyminiszter úr, ha az ő logikáját eltanulná az ő gazdája ? Például a t. pénzügyminiszter úr megbízná a gazdáját, hogy vegyen az ő számára száz forintért egy fejős tehenet, a gazdája pedig ura példáját követvén nagy furfangossággal nem írná be a contractusba, hogy 100 frtért neki fejős tehenet vesz, hanem körül imá adjanak neki 100 frtért egy négy lábú emlős állatot. (Derültség.) Igen kiváncsi vagyok, mit mondana az igen. pénzügyminiszter úr, ha másnap reggel fejős tehén heyett beállítanának az udvarára egy nőstény farkast, azt tessék megtejni. (Derültség.) Pedig kérem, lehet neki teje, de csak saját fiai számára, de ránk csak a fogait vicsorítja. (Igaz a szélsőbaloldalon.) E törvényjavaslat legfőbb pontjával ismét bámulatosan egyetértünk;mi belátjuk, hogy a választási jog mily fontos, önök is belátják, mi azt következtettük, ha oly fontos, hát minél többet kell részesíteni benne; önök azt mondták, nem, mert ha oly fontos, minél többet ki kell zárni belőle, és valóban kizárják a volt jogosultak ezreit, és be nem veszik a szegényebb nép millióit. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. És én nagyon félek, hogy ezen törvényjavaslattal, ha az törvénynyé lesz, mi majd a népnek fejős tehén helyett ismét egy nőstény farkast fogunk hazavinni. Én kijelentem, hogy a suffrage universelnek vagyok barátja. Minden ember, ki parlamenti államnak tagja, azért az adóért, melyet ő fizet közvetve és közvetlenül az államnak véréből, idejéből, vagyonából, legalább is megkívánhat az államtól két dolgot: először, hogy védje őt az igazságtalanság ellen másodszor, hogy ne rendelkezzék fölötte nélküle. De ha az állam az ő vagyonáról, az ő véréről rendelkezik nélküle, akkor ahelyett hogy védené, az állam követi el rajta a legnagyobb igazságtalanságot. Ezen szempontból indulva ki t. ház, a censust, ha az egy krajezár lenne is, nem fogadhatom el, mert az én szempontomból, ha egy krajezárt engednek meg, én részemről állapotomat 100 frt ellen se tudnám védeni. A kormány 10 frt 50 krézárral véli megállapíthatónak a censust, és hogy a census minő igaztalan dolog, azt reményem egy példával bebizonyítom. Van egy szegény ember, annak van egy katonaköteles fia, ő azt a fiút nevelte, ápolta, ruházta ; de midőn eléri azt a kort — mert fia addig terhére volt — hogy élete és ereje világába lép, elviszik katonának. Mi történik? vagy fogad helyette egy bérest, ki fia munkáját végzi, vagy nem fogad; ha nem fogad, a munkát nem végzi senki, és ő károsodik negative. Ha fogad egy bérest, például évenként 100 frtért, károsodik positive, és fizet az államért positive , hanem azért nem kap szavazati jogot, és mi történik akkor, ha azon fiút nyomorékká törik? Méltóztassanak meggondolni, hova cumulálódik ezen összeg ? (Helyeslés balelöl.) Hanem önök akkor is megfosztják az apát és fiút a választási jogtól. A választási jogot nem adják meg a népnek, hanem midőn véráldozat kell, akkor vérét lecsapolják mintha birka lenne is midőn pénzáldozatra van szükségük, annyi terhet raknak a vállára, mintha két púpos teve lenne, és önök még arra számítanak, hogy tán kettős gyomra is van, mert ime azt hiszik, hogy ő ezt nem érzi, hogy ezt mind elnyeli. Schwarcz Gyula azt mondaná „hogy én most az ő malmára hajtom a vizet“ és azt mondaná, „annál jobb“ ha fáj nekik, hisz ott az írás olvasás, tanulják meg! Igen, de hol tanulják meg, miből tanulják meg , avagy helyükbe vittük az alkalmat? Avagy elláttuk-e az ország minden vidékét iskolákkal, hogy a legszegényebb ember is hozzá verhessen ? Tagadom ! És Schwarcz Gyula tudja jól, hogy igen sok vidék szegény emberének arra, hogy olvasni írni megtanuljon, a legerősebb akarat mellett sincs erre alkalma. És mégis oly szomjúságot öntsünk kebleikbe, amelyet nem bírunk kioltani. És Schwarcz Gyula úr még talán azt képzeli, hogy ez nagylelkűség, hogy ez könyörület? Álkönyörület, hamis könyörület ez uraim, és hasonlítanak az álszamaritánus tettéhez, ki Arábia sivatag pusztáin az éhezőnek adott enni keringet, de nem adott vizet. (Élénk helyeslés. Igaz! Felkiáltások balról.) Midőn kijelentem, hogy én az Írást, olvasást sem a tudományosság, sem a műveltség criteriumának el nem fogadhatom, (Helyeslés balról) ez csak eszköz, nem czél, ez csak út az ismeretekhez, de nem maga az ismeret, nem maga a tudomány; és végtelenül csodálkozom, hogy a nevelés oly buzgó apostola, mint Schwarcz Gyula. barátom, mégis azon állásba teszi magát, hogy el nem fogadhatónak véli a suffrage universellet, de elfogadja a censust. Uraim! A tudomány erkölcsiség nélkül mit sem ér, a tudomány erkölcsiség nélkül veszélyes ! És erkölcsiség nem fejlődhetik önérzet nélkül, de miként legyen önérzete egy az alkotmány keretéből kizárt egyénnek ? (Igaz! Úgy van! balfelől). Minden követválasztás reá nézve egy megszégyenítés, minden követválasztás szivébe egy kegyetlen tőrdöfés. (Igaz! Élénk helyeslés balfelöl). Én magam voltam hallója ily keserű kifakadásoknak, midőn azt kérdék tőlem : hát uram már a szegénység is vétek, hát már nekem nincs szavazatom, mert szegény vagyok, egy rangra jutottam a gonosztevőkkel ? (Élénk helyeslés. Igaz! Felkiáltások balfelöl). Méltóztassanak meggondolni uraim, hogy milliók vannak, kik ezt érzik, és milliók vannak, kik így panaszosodnak (Helyeslés balfelöl) és mégis önök azt mondják, hogy azok nem panaszolkodnak, mert azok nem érzik, annál roszabb ha nem érzik s önöktől annál inkább irtóztatóbb. Szóló azzal fejezi be beszédét, hogy nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Élénk tetszés és éljenzés a baloldalon). Paczolay János lelkén viselvén a haza sorsát, terhétől akkér szabadítja meg magát, hogy Móricz Pál ellen érvel és a törvényjavaslatra szavaz. Hosszú beszéde után, mely Várady Gábor részéről személyes ügyben felszólalást vont maga után, elnök öt perczre felfüggeszti az ülést. Szünet után szól: Madarász József: T. ház! Népeknek, országoknak és nemzeteknek létére, fejlettsége, virágzása vagy tespedése, nyomorúsága és megszűnte okául soha sem tartok egyeseket, sem kormányokat; mert egy-egy magasztos szellem, dicső jellemvonásokra, lángolhat fel egy nemzetet és igy egy önkényuralomra hajló férfi bilincsekbe verheti a nemzetet, de csak időre; azonban tartós lehet ez, és a nemzetek életét is veszélyeztetheti az, ha önmagában a nemzetben, a népekben és az ország lakosságának többségében nincs meg azon erő, melyet egyrészt törekvéseinknél fogva, szívünk jósága, másrészt kötelmeinknél fogva az értelmisülés szab elénk, vagyis a nemzeti közérzület általános fejlettsége. Ha ez megvan egy nemzetben, akkor soha sem veszhet el. Időközben elnyomhatják, de bármily résztörvényeket hoznak is az időközi hatalom gyakorlói, a nemzetnek mindig hatalmában van azokat megváltoztatni. Csak akkor vesz el, csak akkor kell elvesznie a nemzetnek, midőn a nagy nemzettest rohadt s elerkölcstelenedik. Én tehát ha e törvényjavaslat törvényerőre emelkednék is, mint több előbbi törvényjavaslatok, nem tartózkodom kimondani, hogy azon ellenzéki képviselőtársaim véleményét nem oszthatom, hogy hazánkat a legszomorúbb sors éri. Hazánk jövőjében az említett elvnél fogva, mert nemzetem középületében bízom, biztos reményt ápolok. Azonban megismerem a jelen kormánynak s az őt támogató többségnek is a népfenség, nemcsak, de a szabadelvűség, az egyenjogúság elleni törekvését, aggódó lelkem teljes határozottságával támadom meg azért e javaslatot és utasítom vissza és pártolom azon határozati javaslatot, mit elvbarátaim nevében s megbízásából s úgy részemről is Pécs város 1. képviselője Irányi Dániel adott elő és indokolt, vagyis az átalános szavazati jogot összekötve a titkos szavazattal, a választókerületeknek a nép száma szerinti az egyedüli igazságos átalakítását, a vesztegetések és mulasztások alkalmávali megfélemlítések és visszaélések javítását, és végre a képviselői összeférhetlenség határozatát. Mindezekre lehetnek önmagunkban elvbarátainkban eltérő vélemények, egyik szűkebb, másik tágabb keretben értve ezeket. Ezek azonban a részletes vita alkalmára vannak föntartva s ezekre nézve én, ha és hol, eltérő véleményeim volnának, föntartom magamnak a jogot ezeket akkor előadni. Megtámadom a kormány által beterjesztett s a központi bizottság által szövegezett törvényjavaslatot azért, mert ez szinteg ugyan föntartja a 48-at, tényleg azonban annak hátrányára változásokat hoz be; szinteg nem szorítja meg a választói jogot, tényleg azonban nem egyéb, mint azon választójog megszorítása; s így megtámadom azért, mert hiányzik benne az őszinteség, és hiányzik benne még a conservativ szabadelvűség is,mert ennek is a fenntartás kötelessége. Törvény alkotásánál törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy annak tárgya legyen igazságos, tiszta és mindenkire egyenlőleg részrehajlatlan ; mint ezt már Demosthenes kimondá, hogy akkor jó szolgálatot teszünk a haladás ügyének, lehetetlen, hogy az emberi fejlődés előbbre ne vitessék; ellenkező esetben azonban meghamisíttatik és megbecsteleníttetik a soha el nem idegeníthető természeti igazság. Megtámadom tehát ezen törvényjavaslatot azért is, mert véleményem szerint az őszinteség, az igazság és a mindenkire egyenlő részrehajlatlanság ezen törvényjavaslatban nincs meg, sőt ellenkezők foglaltatnak benne. A jelen törvényjavaslat e hiányait önmaguk azon. képviselőtársaim tárták fel főleg, kik ezenjavaslat mellett szóltak. Mielőtt ezeknek észrevételeire áttérnék, kötelességemnek tartom Paczolay János t. képv. társam előadásaira némi észrevételeket tenni. Azt mondá t. képv. társam, hogy az ellenzék beszédei kissebbítésükre történnek a házban. Szabad legyen beszéde végét is egyúttal felvennem, hogy a meggyőződést tiszteljük bennük, mert csak akkor tisztelhetik ők is azt bennünk. Tökéletesen igazat adok e szavainak s legyen meggyőződve a t. képv. ar, hogy az, ki mások meggyőződését nem tiszteli, az nem követelheti, hogy őbenne is tisztelhessék a meggyőződést. Hanem bocsásson meg, mégis egy észrevételt vagyok bátor tenni, hogy t. i. ezen meggyőződés tisztelete mellett, önmaga. képviselőtársam sem fogja tagadhatni, hogy a tényekből, nyilatkozatokból, és azok folytán keletkezett határozatokból bizonyodik be, váljon azon határozatok a nemzet szokásának, jólétének, alkotmányos jellemének megfelelnek-e, vagy nem? E részben tehát bocsásson meg nekem, ha én is megtámadom a jobboldal és kormány véleményét. Nem támadom meg meggyőződésüket ; nem óhajtok azok kisebbítésére szólani, hacsak önmaguk a tények, melyeket elkövetnek és az indokok, melyeket felhoznak önmagukban nem hordják a kisebbítés művét. Ami azt illeti, hogy a t. képv. ur fordulva az ellenzékhez azon kérdést intézte, váljon ha ők nem az ellenzék működésével támadnák meg — ha mi jönnénk kormányra, — működésünket, hanem csak szenvedőlegesen viselnék magukat, váljon éreznének-e erőt a hazát, az alkotmányt csak a mostani állapotban is fentartani ? Erre először meg kell jegyeznem, hogy miután t. képv.társam úgy mondta, hogy „ellenzék“,hajlandó vagyok azt hinni, hogy nem azon ellenzéki árnyalatot értette, melynek körében én is ülök, s gondolom, hogy ő ez alatt a nagyobbat értette, de veszem az összes ellenzékre, így ránk nézve is. Én tehát magamról és elvbarátaimról mondhatom azon — amint hiszem meggyőződésükkel megegyező véleményt — hogy mi igenis erőt soha sem éreznénk magunkban e jelen alkotmány jótéteményeit fentarthatni. (Igaz a szélső balon.) Ha e jelen alkotmány alatt a szabad szó, a szabad gondolkozás, a nemzetnek törvényes alakbani óhajtásának meggátlása értetik, úgy a mint az most van, a létező jogállapotot nem tarthatnák és nem tartanák fel soha, mert ha mi jönnénk többségre, mely 1865—67-ben megalkotott közösügyi törvények vészes, kárhozatos voltát hangoztatta, s mely legelső, legtermészetesebb kötelességének érezné megváltoztatni azon törvényeket, visszaállítani hazánknak régi történelmével, szokásaival és jellemével megegyező alkotmányát, az 1790 és 1818- i ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márczius 1-én de 10 órakor. Somssich Pál elnök megnyitván az ülést bemutatja az 1872-dik február hóban beadott és függőben maradt iratoknak jegyzékét. Domahidy Ferencz Szatmármegye Atya községének kérvényét a képviselőknek 3 évre való megválasztása tárgyában. Mocsáry Lajos Somogy megye Kadarkút község kérvényét ugyanerre vonatkozólag. — A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Napirend : a választási törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Degré Alajos Tisza javaslatát pártolja. Polemizál a belügyminiszterrel és Vass gróffal. Ami a törvényjavaslatot illeti, megnyugszik a censusban, de azt akarja, hogy legyen az tiszta, legyen elvitázhatlan, és semmiféle bizottság ne háborgassa a választókat, hogy mindenkinek legyen zsebében a maga választási joga, t. i. adókönyve. A ki 3—6—10 frtnyi adót fizet, az választó és e