Magyar Ujság, 1873. április (7. évfolyam, 75-99. szám)
1873-04-22 / 92. szám
kitüntetések. Nem a mi hibánk, ha mégis bécsi dolgokkal foglalkozunk, mindamellett hogy négy-öt nap óta alig szóltunk e helyi egyébről De hát mikor azt, ami ott történik, vagy onnan jön, lehetetlen szó nélkül hagynunk. Értjük az úgynevezett kitüntetéseket, amelyek a királykisasszony menyegzője alkalmából osztattak s a melyeket hivatalos rovatunk egyenkint sorol elő. Egy egész sereg rendjel és több nemesi czim adományozása. Mi a nemesi czimeket a mai korban anachronismusnak, a rendjeleket pedig Garibaldival nürnbergi árunak (chencaglieria, mint a caprerai hős nevezi) gyermek-játékszernek tartjuk. Azonban ha már adományoztatnak s ha vannak elég hiú nagy gyermekek, akik azokon kapnak, legalább azt kivánjuk, hogy először csak kiváló érdemekért, másodszor születésre való tekintet nélkül, harmadszor alkalmas időben adassanak. S íme mit látunk a tegnapi Közlönyben ? Nemességet olyanok kaptak, akikről mi legalább semmit vagy legfeljebb annyit tudunk, hogy gazdag emberek. Ha ez érdem, akkor akár a fél tőzsdét meg lehet nemesíteni. A rendjeleket nyert urak között vannak tagadhatlanul érdemes férfiak, — természetesen jobboldali értelemben — de hogy aligha a legérdemesebbek kapták épen a legkitűnőbbeknek tartott rendjeleket, azt velünk együtt sokan állítják. Ezeknek osztogatásánál is még az arisztokratikus szempont a döntő, úgy ami a különböző rendjeleket, mint ezeknek különböző fokozatait illeti. Valamely rendnek a nagy keresztjét csak nagy úr,vagy legalább igen magas hivatalnok kaphatja, az aranygyapjas rendet pedig... no ezt épen csak az úgynevezett legmagasabb arisztokratia sarjadékai. Ez jus primoribus reservatum. De ami még ennél is inkább szembetűnt s a mi bizonyosan széles Magyarországon osztatlan visszatetszést fog szülni, az, hogy Schmerling Sz.István nagy keresztjével diszittetett föl. Tudjuk ugyan, hogy Szt. István rendje is ép úgy, mint a többi nemcsak magyaroknak s nemcsak Magyarország iránt szerzett érdemekért szokott adatni, de hogy épen ezt adják annak, aki Szt. István birodalmát jogaitól megfosztotta, az roppant tapintatlanság, s ha szándékosan, kiszámítva történt: kihívás. Vagy azt hiszik oda fenn, hogy ez a jámbor nemzet már mindent eltűr ? Úgy látszik, és ami még ennél is szomorúbb, úgy látszik nem csalódnak. Azt mondok, hogy a kitüntetések osztogatására az időt is meg kell választani. Mi természetesnek találjuk, hogy a boldog apa, midőn családi ünnepet ül, azoknak, akik családjával összeköttetésben vannak, vagy ennek szolgálatot tettek, szintén örömet szerezni óhajt. De a haza iránti érdemek megjutalmazása nem ilyen családi ünnepek alkalmára való. Ez csak ott járja, ahol még patrimoniumnak nézik az országokat. Országos érdemeket, országos ünnepek alkalmával, igy pl. Szt. István napján, illenék megjutalmazni, vagy pedig az év első napján, ha ugyan ily tömeges kitüntetések általában megengedhetők, a mit mi részünkről nem tartunk, sokkal illőbbnek gondolván, hogy ki-ki akkor jutalmaztassék, a mikor arra különösen érdemessé tette magát, így pl. gróf Zichy Ferencz, az újonnan kinevezett főasztalnok akkor lett volna kitüntetendő, a midőn a muszkákat hozta az országba, nem pedig most, midőn — ha szép csendesen meghúzza magát — legalább a közfigyelmet nem vonja vissza hazafias múltjára. Mert hát igenis, az egyik kitüntetés nem más, mint ezen muszkavezető urnak az ország zászlósai sorába fölvétele, illetőleg ezek sorában előléptetése. Köszönjük szépen a nászajándékot. S ki is jegyezte ellen ezen kinevezést? Szlávy József: Sokáig éljen a miniszterelnök úr! — A „Hon“ a klérus közoktatásügyi befolyásáról e következőket írja : Hogy a klérus befolyása közoktatásügyünk fejlődésére csaknem minden tekintetben zsibbasztólag hat, az rég elismert dolog. Mily csekély s látszólag lényegtelen reformoktól is borsódzik azonban a klérus s mily nagy hatalmat gyakorol e sötét párt e tekintetben még jelenleg is az állítólag szabadabb elvű miniszterre s közoktatásügyi igazgatóságra, a következő adatból világosan kitűnik. A pesti egyetem theológiai fakultásánál az eddig használatban volt latin tannyelv helyére az egyetemi tanács a magyar nyelvet ajánlotta a múlt tanév végén. Ezen ajánlatot az 1848-ki törvény határozatkép mondta ki s igy tulajdonkép nem is újításról, hanem a törvény végrehajtásáról volt szó, az ajánlatot nemcsak az egyetemi tanács, hanem a theologiai fakultás is egyhangúlag elfogadta s a legultramontanabb érzelmű tanárok helyeselték azt, mert hiszen mindenki tudja, hogy ezen egyszerű változtatás nélkül a tanítás sikere van tönkre téve. De nem helyeselte azt Simor s a többi főpap, kik a latin nyelv uralmát is a hierarchia egyik bástyájának tekintik s kik ezért is feddezték a belátásra képtelen ultramontan theol. tanárokat. S a következés az lett, hogy a pesti egyetemi theol. fakultásán még a nyáron is csak latin nyelven fognak előadásokat tartani, holott az egyetemi tanács a magyar tannyelv behozatalát már a múlt őszi félévre sürgette s felterjesztésének elintézését hivatalosan két ízben is megsürgette. Trefort ily lényegtelen s egyátalában nem elvi kérdésekben is rabszolgája a klérus önző parancsainak. Csanádmegyében püspöki határozat folytán már két év előtt behozták a magyar nyelvet a theol. seminariumokba; külföldön mindenütt az anyanyelvet használják, úgy az egyetemeken, mint a seminariumokban és Magyarországon sincs egyetlen theol. tanintézet sem — Pestet, sőt Esztergomot sem véve ki — hol a tanárok legalább az első évben magyar nyelven ne mondanának egyes magyarázatokat, sőt mi több, a pesti szeminárium épületében a korszellem befolyása következtében már egészen magyar a társalgási nyelv s igy az opportunitási kérdést sem lehet felhozni ellene. S mégis Magyarország magyar közoktatásügyi minisztere az ultramontánoktól félelmében rettegi végrehajtani a világos törvényt, azon törvényt, melynek végrehajtását a közvetlen érdekeltek oly sokszorosan követelték, így tesz, Trefort, kinek kineveztetéséhez Pauler után oly sok reményt kötöttünk.*) E lényegtelen javítások életbeléptetésének halogatását nem mentheti semmi, nem az egyetemi reform ígért életbelépte sem. Itt nem új törvényről, hanem a régi végrehajtásáról van szó. S ha Trefort még tovább is ingadozik a jog és egy erkölcsileg a közvélemény által elítélt párt között választani, az csak azt bizonyítandja, hogy a nagy fontosságú harczokban, melyek egy valódi közoktügyi miniszterre várnak, Trefort nem lesz helyén s mig ő ül a bársonyszéken, addig valódi reformról szó sem lehet. Az orsz. közoktatásügy középiskolai szakosztálya múlt pénteken tartott ülésében az érettségi viszgálat kérdését tárgyalta. A szakosztály az érettségi vizsgát fen akarja tartani a gymnasiumokban, sőt ki akarja terjeszteni a reáliskolára és pedig úgy, hogy már a közelebbi iskolai évben, ezzel zárassák be a vizsga. A szakosztály részletesen tárgyalta a reáliskolába hozandó érettségi vizsgát s javasolja, hogy a mathezis és nyelvek írásbeli, a történelem, vegytan, fémtan és geológia szóbeli vizsga alá vettessék. A vizsgálati nyelvet illetőleg azt határozta hogy az intézet tannyelvén tartassák a vizsgálat is. A főrendiház f. hó 25-én délelőtt 11 órakor tartandó ülésében az 1873. évi államköltségvetés kerül érdemleges tárgyalás alá, miről a főrendiház távollevő tagjait az elnökség ezennel értesíti. — A fővárosi 27-es ellenzéki bizottság, az ellenzéki kör állandó bizottmányával egyesülten, szombaton esti 7 órakor az Orient czimű szállodában levő közhelyiségben gyűlést tartott Vidacs János elnöklete alatt. Ebben a többi között Farkas György indítványára, elhatároztatott, hogy az igazoló-választmány hirdetményeinek 14-ik pontja ellen, mely a 10 frt jövedelmi adónak nemcsak kirovását, hanem 1872-re történt lefizetését is igazoltatni kívánja a jelentkező választók által, a belügyminiszterhez folyamodás intéztetik. Horn Ede azon pótlékával, hogy egyszersmind az írni-olvasni tudást tárgyazó s igen tágan értelmezhető pont ellen is történjék a miniszternél felszólalás. Továbbá határozatba ment, hogy jövő kedden, f. hó 22-én d. u. 5 órakor a Beleznay-kertben nagy népgyűlésre hivassanak össze, pártkülönbség nélkül a szabadelvű polgárok, a fővárosi választások tárgyában tanácskozandók. Urtírti MAGYAR fölö. ÁPRILIS 22. — A magyar küldöttségek fogadtatása Bécsben hivatalos jellegű tudósítások szerint f. hó 19-én következőleg történt. Országgyűlésünk, Pest és Buda városok küldöttségei ma tisztelegtek a király és királyné ő felségeik, valamint Gizela főherczegnőnél, s a pestvárosi küldöttség a főherczegnőnek átnyújta az albumot. A király ő felségénél az orsz. küldöttség fogadtatása déli 1 órakor történt. A rövid üdvözlő beszédre, ő felsége így felelt: „Az őszinte részvét, melylyel önök szeretett leányom boldogságát kisérik, fokozza atyai örömemet. Fogadják ezért szívélyes köszönetemet s tudassák ezt az országgyűlés mindkét házával.“ Ezután a pesti küldöttség tisztelegvén, ennek üdvözletére a király következőleg válaszolt: „Kivánataikat szivesen fogadom és örömmel engedem meg, hogy a pesti albumot leányomnak felajánlhassák.“ A budai küldöttségnek pedig ő felsége így felelt : „Örömmel fogadom Buda városának jó kivánatait és szívesen megengedem, hogy leányom a kért védnökséget elfogadhassa.“ A királyné ő felsége ma déli félkettőkor fogadta küldöttségeinket. Az országos küldöttségnek következőleg felelt : „Jól esik anyai szivemnek, hogy önök is részt vesznek családunk örömünnepében és hogy tanúi lehetnek kedves leányom boldogságának. Üdvkivánataikért szives köszönet mondok.“ A pesti küldöttségnek így válaszolt : ,,Meg vagyok győződve, hogy kedves leányom boldogságát szívből óhajtják és köszönöm becses figyelmüket.“ — A budai küldöttségnek pedig ezeket mondá : „Köszönettel fogadom jó kivánataikat és hiszem, hogy leányom kedvesen fog visszemlékezni Budán töltött napjaira.“ Gizela főherczegasszony ma déli 2 órakor fogadta a magyar küldöttségeket. Az országosnak üdvözletét következő szavakkal viszonozta : „Hálás köszönettel fogadom a jó kivánatot, s a távolban is az leend buzgó óhajtásom, hogy a gondviselés áldja meg szép hazájukat.“ A pesti küldöttségnek így válaszolt : „Szives köszönetet mondok Pest városának a diszlopokért és az árvaház védnökségét örömmel fogadom el. Legyenek meggyőződve, hogy Magyarországban töltött boldog napjaimat feledni soha nem fogom.“ Buda üdvözlő küldöttségének pedig ezeket mondá a főherczegnő : „Az ajánlott védnökséget elfogadom, és szíves köszönetet mondok a jó kívánatokért.“ A belvárosi ellenzék közgyűlése. Tegnap d. e. 11 órakor nagyszámú polgárok gyűltek össze a baloldali kör nagy termében, hogy a fővárosi közelgő választások alkalmából értekezzenek. Irányi Dániel, aki egy előleges értekezlet határozata folytán a gyűlést összehívta, ezt ideiglenes elnök s jegyző választására hiván fel, elnöknek Irányi, jegyzőnek pedig Végh Endre ügyvéd felkiáltással megválasztatott. Ez megtörténvén állandó nagyszámú bizottmány választatott, ennek elnökéül ugyancsak Irányi, helyettes elnököknek pedig Houchard Ferencz és P. Szathmáry Károly képviselők, jegyzőknek Végh Endre és Szánthó, pénztárnoknak pedig Dobsa Sári, ügyvéd urak választottak, felhatalmaztatván egyébiránt a bizottmány, hogy magát belátása szerint más buzgó elvtársakkal kiegészítse. Továbbá megválasztották a belvárost a központi bizottmányban képviselendő tagok s fölkérettek: Máttyus Aristid, Farkas György és Somogyi Antal urak, hogy az összeírásnál netalán jogtalanul elutasítandó elvtársakért felszólamlani szíveskedjenek. Nemkülönben fölkérettek mások, hogy az összeírásnál félnaponként felváltva megjelenjenek s a párt érdekeire felügyel*) Mi nem jenek, illetőleg az elutasitott elvtársaknak tanácsot adjanak, a jogtalanul beirt jobboldaliakat pedig feljegyezzék s a felszólamlás ügyvéd tagtársaknak följelentsék. E tárgygyal összefüggésben az elnök figyelmeztette a jelenlevőket, arra, hogy az igazoló választmány által közzétett hirdetmény 14-ik pontja világos törvénytelenséget foglalván magában, amennyiben a 10 írt jövedelmi adónak nemcsak kirovását, hanem 1872 re lefizetését is igazoltatni kívánja, ennek, ha valamelyike miatt utasíttatnék el, ne vessék alá magukat, hanem ez ellen mindenesetre szólaljanak fel. Megemlítette egyúttal még azt is, hogy az írni-olvasni tudásra vonatkozó pont sérelmes vagy nem sérelmes volta felől csakis annak alkalmazása lévén képes felvilágosítani, ha netalán túlságos követelésekkel lépne föl e tekintetben az összeíró küldöttség egyesek iránt, ez ellen is orvoslást kereshetnek, azt azonban, hogy valakitől egyebet is kívánhasson mint csupán nevének aláírását, még nem tartván a törvénybe ütközőnek. Mire nézve Máttyus Aristid azt a felvilágosítást adta, hogy a már is megkezdett összeírásnál nem kívánnak a jelentkezőktől egyéb írástudást, mint hogy nevökön kívül, lakásuk, foglalkozásuk és korukat egy nyomtatott rovatos ívre felírják, amit a közgyűlés túlságos követelésnek nem talált. Végre ugyancsak Máttyus azt indítványozta, hogy ámbár azt már a központi bizottmány több hónappal ezelőtt kijelentette, mondja ki a belváros vagyis IV-ik kerület közgyűlése is, hogy a municipális választásoknál nem akar politikai pártszempontból eljárni s elvárja a jobboldaltól is, hogy hasonló elvet fog követni. Ennek ellenében Helfy Ignácz, ámbár, úgymond, magát az elvet ő is osztja, miután azonban a jobboldal a bizottmányok megalakításánál már is párttekintetnek hódolt, a kesztyűt felveendőnek tartja s azért az inditványt nem pártolja. Farkas György pedig az inditványt ezúttal mellőztetni kérte, annak idején, az összeírás s egyéb munkálatok befejeztével t. i. leendvén inkább ideje e kérdésben határozatot hozni. Mely véleményt a közgyűlés elfogadván, annak határozatul kimondásával elnök a gyűlést eloszlatta. A magyar delegatió V-ik ülése. Bécs, ápril 19-én. (Kivonat.) Elnök: Perczel Béla. Jegyzők : Széll Kálmán és Zichy Ferencz Viktor gróf. A kormány részéről jelen van: Andrássy Gyula gr., Orczy Béla dr. osztályfőnök, Benedek Sándor altábornagy osztályfőnök , Mérey Sándor osztálytanácsos. Az ülés kezdődik 11 órakor. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Pulszky Ágost rövid bevezetéssel a következő interpellációt intézi a közös hadügyminiszterhez : A közös hadügyminiszter megbízottja a közösügyi bizottság október 23-án tartott ülésében kijelentette, hogy 1868. 43. t. sz. 21. §-a által megállapított egyévi önkénytesi intézményt a közös hadügyminiszter is több tekintetben átalakítandónak tartja. Eszközöltettek-e ez iránt a monarchia két felének minisztereivel tárgyalások, s ha igen, mily eredménynyel ? Közöltetik a hadügyminiszterrel. Bujanovics Sándor: Singer Lipót Pest Terézvárosi lakos kérvényét mutatja be a katonai szállításoknál 1871-ben szenvedett kárának megtérítéséért. A hadügyi albizottsághoz utasíttatik. Ezután a hadügyi költségvetés tegnap megszavazott rendes része a házszabályok 39. §-a szerint egészben végleg megszavaztatik. Fölvétetett a napirend folytán a hadügyi rendkívüli költségvetés. A rendkívüli szükséget I. czimén s a még hiányzó hadfelszerelési szer beszerzésére előirányzott 201.000 frt helyett, észrevétel nélkül az albizottság javaslata szerint 155.000 frt szavaztatik meg. Hasonlókép észrevétel nélkül elfogadtatik a Ilik czim alatt: fegyver ügyre előirányzott 4 millió 268,250 frt helyett 2.218.250 frt. A III. czimen: ruházat és szeretetre előirányzott összegen 110.000 frt törlést javasol. Benedek Sándor osztályfőnök felvilágosításai folytán azonban a 2. tétel alatt, a tábori tüzérség, az egészségi és szekerészet csapat, továbbá az élelmezési intézetek létszámának felemelése következtében, ez évre előirányzott egész összeget 190,000 frt, s a 4. tétel alatt, tábori sátorok beszerzésére előirányzott 50,000 frt is megszavaztatván, e czim alatt a fentebbi 210,000 frt helyett csak 100,000 frt töröltetett. A IV. és V. czim alatt előirányzott összegek az albizottság javaslata szerint elfogadtattak. A VI. czim alatt: Katonai tudományos olvasó-egyletek berendezésére előirányzott 5000 főt az albizottság javaslata folytán töröltetett. Az építési és áthelyezési szükségletekre s a gyakorlati terekre VIII., IX. és X. czimek alatt előirányzott összegre nézve az albizottság javaslatai változatlanul elfogadtattak. Az átmeneti rendkívüli szükséghez XI—XVIII. czimei észrevétel nélkül az albizottság javaslatai szerint helyben hagyatnak, úgyszintén az átruházási jogról szóló határozat. Az 1871-ik évi rendkívüli szükségletre megszavazott, de a zárszámadások szerint igénybe nem vett, úgy nemkülönben az 1871-ik évi rendkívüli szükségletre megszavazott és szabályszerű költségvetési kezelési határidő tartama alatt fel nem használható hitelmaradványok meghosszabbítására vonatkozó előterjesztés tárgyában, az albizottság által javasolt határozati javaslatok hasonlókép észrevétel nélkül elfogadtatnak, s ezzel a hadügyi költségvetés tárgyalása befejeztetett, következik napirenden a külügyi minisztérium költségvetése. Mérey, a kormány képviselője a közös tisztviselők fizetés-felemelése mellett szólal fel, előtünteti az alantas állású hivatalnok szorult állapotát, s arra utal, hogy méltatlan dolog, ha az állam tisztviselőit mellékfoglalkozásokra kényszeríti. A Magyarországra eső teher, ha a fizetések fölemelése életbe lép, feltűnőleg csekély, ezáltal az államháztartás egyensúlya nem fog alteráltatni. Éber a diplomatiai okmányok közzétételének módja felett mondja el nézeteit, valamint a delegációk által gyakorolt parlamentáris ellenőrzésről, s interpellálja a külügyminisztert a Törökországgal és Romániával való vasúti összeköttetés tárgyában. Zsedényi ugyan e tárgyában interpellálja a külügyminisztert , s arra utal, hogy a vörös könyv nem támogatja a delegációt az ellenőrzés gyakorlatában. A vöröskönyv eddigi közzétételi módja mellett is lehetséges volt az, hogy gr. Beust 1871-ben határozatlan, bizonytalan s ingatag politikát követett, mely Ausztria-Magyarországot majdnem háborúba bonyolíta, s az államnak sok milliójába került. Gr. Széchen Antal azt hiszi, hogy a vörös könyvnek a külügyi hivatal összes működéséről kell képet nyújtania és nemcsak egyes érdekes kérdéseket tárgyalni, mert csekélyebb fontosságú ügyekben is lehet hibát elkövetni vagy fontos lépéseket kezdeményezni, melyek ellenőrzése pedig a delegációt illeti. Dr. Andrássy Gyula külügyminiszter: Tisztelt országos bizottság ! Azokra, miket az előttem szólott igen tisztelt bizottsági tagok mondottak, átalános megjegyzést, tennem talán felesleges. Én azt hiszem, hogy a külüg albizottság szándéka tökéletesen találkozik azzal, amit a Külügyiminisztériuma elérni akart, midőn a vereskönyvt ezúttal új alakban terjesztette elő: t. i. megszüntetni azon előítéletet, mintha a külügyminisztérium összes tevékenységének valódi képét a vöröskönyvben lehetne a nyilvánosság elé hozni. Amik e tekintetben mondattak, oly meggyőzők, hogy azokat ismételni szükségesnek nem tartom. Én azt, ami e tekintetben itt mondatott, úgy tekintem, hogy ha az elfogadtatik, a delegátiónak egy nézetét fogná kifejezni, melyről azonban meg vagyok győződve, hogy valószínűleg minden külügyminiszter magától fogná követni, s azért e tekintetben megszűnik Zsedényi Eduárd J. barátom aggodalma, mint ha ez által a külügyminiszter keze meg volna kötve. A külügyminisztérium okmányai rendszerint három részre oszthatók : ezek utasítások, jelentések és levelezések oly egyes kérdések felett, melyek különböző kormányok között felmerültek. Hogy a két első, ha czéljának meg akar felelni, igen ritkán és azért — lehet mondani — hogy általában nem lehet tárgya a közzétételnek bármily formában, azt indokolnom nem kell. Marad tehát a harmadik t. i. oly levelezések, melyekből a hivatalos adatok nyomán ítélhesse meg a hivatalos testület és később a történelem a külügyminisztérium hivatalos működését. Én tehát azt hiszem, hogy ha csak nem adnak egy külügyminiszternek egyenes utasítást, hogy mindent közöljön mi a külügyminisztériumban történt — mi a közügy kára nélkül nem történhetik — gyakorlatilag lesz arra kényszerítve, amire kényszeríttetett minden, parlamenti eljárással szemben álló külügyminiszter, hogy t. i. főleg — nem mondom, hogy nincsen kivétel — oly bevégzett kérdéseket hozzon a nyilvánosság elé, melyeknek közzététele az állam érdekével ellentétben nincs. Miután mindaz, mit szerencsés voltam itt hallani, körülbelül ugyanezen nézeteket tükrözi vissza, azt hiszem, köszönettel fogadhatom azt és azért ez irányban nincs több észrevételem. Csak azon kifejezéseket nem mellőzhetem hallgatással, melyeket igen, barátom, Zsedényi, hivatalbeli elődöm működéséről, bár mint saját egyéni véleményét, elmondott. Azt hiszem, hogy sem az igazságnak, sem az állam érdekeinek, sem állásomnak nem volna megfelelő, ha én egy kifejezést viszonzás nélkül hagynék. Ausztria-Magyarország politikája a legutább háború alatt, nem volt ingatag, hanem egészben nyílt és határozott. Állítom ezt mindazon kísérletek daczára, melyek tétettek, hogy egyes nyilatkozatokból és jegyzetekből ennek ellenkezőjét következtessék. Annál inkább kényszerítve vagyok ezt kinyilatkoztatni, mert ezzel a szónok egy másik állítása összefügg, mely szerint a jelenlegi békés viszonyok létezése csakis a jelenlegi kormánynak tulajdonítható. Azt hiszem minden kormánynak legfőbb feladata a békét fentartani s ez kettős kötelesség a mi állapotaink közepette (Élénk helyeslés). Én azonban e viszonyokat már készen találtam. Azt hiszem, hogy a jelen és a jövendő a jelenlegi kormánynak alkalmat nyújt bebizonyítani, hogy a monarchia érdekeit előmozdítani és megvédeni tudja ; az azonban távol áll tőlem, hogy a múltért az érdemeket mástól elvegyem s a jelenlegi szerencsés viszonyokat kizárólag magamnak tulajdonítsam. A Törökországgal való vasúti csatlakozást illetőleg azt jelenti gr. Andrássy, hogy elvben már a legfiljebb egyetértés jött létre; ami a második vonalt, a Szerbián át vezetőt illeti, ennek ügyében köztünk és a szerb kormány között a tárgyalások már megszakíttattak; a legutóbbi napokban azonban és pedig szerb kezdeményezés folytán, ismét megkezdettek és most folyamatban vannak. A miniszter reméli, hogy a tárgyalások kedvező eredményre vezetnek. A román csatlakozást illetőleg kormányunk már hosszabb idő előtt a román kormánynyal teljes megegyezésre jutott; a román kormány ezt előterjeszti a kamrának, az előterjesztést azonban ez nem akarta elfogadni. Biztossággal előre mondható, hogy a román kamra e vonal fontosságát belátván, továbbá nem fog ez elé akadályokat gördíteni és szóló azt reméli, hogy e tárgyban nem sokára örvendetes közlést tehet. A külügyi bizottság jelentése ezután a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. A részletes tárgyalásban az egyes czimek, a bizottmány javaslata szerint szavaztatnak meg. Éspedig I. czim 822,138 írttal, II. czim 1.928,969 írttal, III. czim 694,895 írttal, IV. czim 1.700,000 írttal, így az ordináriumban összesen 4.245,993 frt. A rendkívüliben az I. czim alatt a kivánt 27.000 frt helyett a bizottság indítványa szerint 20.380 frt szavaztatott meg; a II. czim 41.700 frttal, a III. czim 21.000 frttal — összesen a rendkívüliben 83.000 ft. Mint fedezet beállíttatott a II. czim alatt 14.500 frt, a III czim alatt 119.006 frt, a IV. czím alatt 556,000 frt, összesen 689,500 frt. A póthitel a közös minisztérium hivatalnokai és szolgái drágasági pótlékát illetőleg 34,602 frttal szavaztatik meg (a kivánt 17,301 frt helyett), ellenben a hivatalnoki fizetések szabályozására kivánt 51,608 frtnyi póthitel, a bizottság javaslata értelmében, elvettetik. Ezzel a külügyi budget tárgyalása befejeztetett. A hétfőn d. e. 11 órakor tartandó ülés napirendjét a tengerészeti, s eshetőleg a pénzügyi bizottság jelentése képezi az 1871-ki zárszámadásokról. Ülés vége d. u 2. óra 45 perczkor. A magyar delegátióból. Bécs, ápril 20. A delegátió tárgyalásainak folyama s befejezése az ügyek jelen állása szerint a következőkép fog alakulni. Holnap befejezi a magyar delegátió a pénzügyi albizottság jelentéseit a pénzügyminisztérium költségvetése s a zárszámadások tárgyában, holnapután kedden, elintézi a tengerészeti költségvetést s ugyanazon ülésben meg fog választatni a hetes albizottság, mely