Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)
1873-05-04 / 103. szám
Vasárnap. Szerkesztői iroda: ÍEgyetem-ötéza 4-ik szám, II ncolet. ide intézendő a lap gzHLmi r*Hz.rt illető minden közlemény. Kéziratok , levelek viasza nem ihatnak. — Bérmentetlen levelei» csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szára, földszint. Ida intézendő a lap anyagi részét illet?) minden közlemény, a. m. az előfizetési pénz,a kiadás körüli panaszok és s hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. ra 103. szám. RSSPW ruMHOKB VII. évfolyam, ■■■■■■■■ 1873.t május 4. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre . 16 frt. — kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 * Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR UJSÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Előfizetési föltételek május 1-től kezdve: Két hóra (május— június) . . . 2 frt 80 kr. Három hóra (május—julius) . 4 frt — kr. Öt hóra (május—szept.) . . . 6 frt 80 kr. Egy hóra........................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek a hírlapkiadó-hivatalhoz, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta-utalványnyal eszközölhető. Pest, április 1873. A kiadó-hivatal. Pest, május 3. Külföldi szemle. A franczia monarchisták az első meglepetésből kiábrándulva, első tekintetük oda irányul, hogy az elvesztett tért a mennyire lehet visszanyerjék. A monarchista képvislők tegnapelőtt Versailles-ban már értekezletet tartottak, melynek czéljául a „társadalom megmentését“ mondják. Ez értekezlet eredményétől volt függővé téve, váljon az állandó bizottságban a küzdelem már a napokban megkezdessék-e, mely oda irányulna, a választásnál megbukott Rémusat-ot s Jules Simont közoktatásügyi minisztert megbuktatni s helyökre monarchistákat ültetni. Ennek ellenében a republikánusok mindent elkövettek, hogy a reactiót minden ürügytől megfoszszák s a kormányt és népet megnyugtassák az iránt, hogy Barodét megválasztatása távolról sem jelenti a zavarok kezdetét. Erre nézve bizonyitékul szolgál Barodet-nak választóihoz intézett levele, mely igy hangzik: Kedves polgártársak! Azon kitüntetés, az önök megválasztottja lenni, szívemet a hála legmélyebb érzetével tölti el. Mint állhatnék ellen, hogy ne nyilvánítsam, hogy midőn önök engem megválasztottak, ama nagy republikánus párt mérsékletéről és hatalmáról adtak tanúbizonyságot, melynek vezetését továbbra is megtartani Pária annyira megérdemli.»Nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy ez Francziaországot meglepte. Most tudhatja mindenki, hogy mi a köztársaságot a törvények tiszteletére, a suffrage universal souverain tekintélyére akarjuk alapítani. A republikánus demokratia befolyása mindenütt növekedőben van. Ezt csak egy rövidlátó tagadhatná, de még inkább vak lenne az, ki annak ellenszegülni akarna. A csodás haladást a bölcs és eszélyes politikának köszönhetjük. Polgárok, továbbra is ehhez kell ragaszkodnunk. Minél inkább erősödünk számban, annál inkább nyugodtan, türelmesen, mérsékelten, méltóságteljesen kell hazánk érdekeinek vezetését fentartani s megőrizni tudni. Az én jelöltségem nem a harcz jelöltsége. Páris csak fentartás győzelemre juttató, mert megértő, hogy nem annyira a kormány elleni küzdelemről van szó, mint inkább azt fölvilágosítani. Azon leszek, minden alkalommal bebizonyítani, hogy az egység s közösség szelleme bennem egy újabb képviselőre talált s azért hiszem, hogy az önök bizalmának meg fogok felelni. Polgárok, az ápril 27-ki választás jelentőségteljes nap. Ne felejtsük el azt, a mire az tanít s a republika makacs elleneinek öszszeesküvéseit s cselszövényeit meg fogja semmisíteni.Éljen Francziaország! Éljen a republika! A monarchistáknak Thierst a radikálisok győzelmével nem sikerült megijeszteni. „Hisz Jacoby — mondta volna Thiers egy ily ijesztgetőnek — Berlinben szintén megválasztatott s Poroszország azért még nem pusztult el.“ — S midőn Arago a köztársaság elnökét azon aggodalomra figyelmezteté, melyet conservatív körökben a szélső pártok netáni zavargásai folytán táplálnak, Thiers azt felejé : Épen ha oly zavaroktól félni lehetne, amit én nem hiszek, csak egy kormány van, mely megfékezheti , s ez a köztársaság. A reactio csak olaj lenne a tűzre. A hivatalos német és orosz lapok áradozó czikkekben szólnak a fejedelmi találkozásról. Itt-ott nagyon is világosan kiri, hogy mennyire kívánatos előttük, hogy a hármas szent szövetség újra föltámadjon, mert a népeknél nyilvánuló szabadságra törő irányzat álmaikat nagyon is zavarni kezdi. A berlini félhivatalos „Prov. Corr.“ a pétervári látogatást a távirat által jelzett czikkben a többek közt igy commentálja : A benső összeköttetés a porosz király közt, ki időközben egyszersmind a német birodalom fejévé lön s az orosz czár közt most, mint e század kezdetén, az osztrák császári állammal is további összeköttetés alapjává lön : a három nagyhatalom egyesült, hogy a békét és Európa nyugalmas fejlődését minden veszély és fenyegetés ellen biztosítsa. Amint a három császár találkozását a múlt szeptemberben Európban a békepolitika kezességeképen üdvözölték, úgy császárunk utazását Pétervárra s a küszöbön álló találkozást Bécsben is hasonló értelemben fogják föl. A három császár egyetértése pedig jelentőségben és közvetlen súlyban annyival inkább nyer, amennyivel a szárazföld nyugati államaiban a nyugodt és állandó fejlődésre való kilátások elhomályosulnak. A német parlament a napokban második olvasásban tárgyalta a képviselők napidíjaira vonatkozó indítványt. Minthogy az ügy a jelen parlamentben utoljára kerül szóba, a képviselők számosan vettek részt a vitában s figyelmeztették a kormányt, hogy most van alkalma legalább a jövő parlamentre nézve jóvá tenni a hibát, melyet a napidíjak megtagadásával elkövetett. A kormány képviselője magáról az indítványról nem nyilatkozott s csak azt helyezte kilátásba, hogy a képviselők jövőre az államvaspályákon szabad úti jegyet fognak kapni. De Schulze képv., ki az indítványt előterjesztette, az ilyen könyöradományt a parlament méltóságával össze nem férőnek mondotta s élénken követelte a napi dij behozatalát, mely nélkül a német parlamentet a vagyonos emberek is csak rendetlenül fogják látogatni. A ház 145 szóval 85 ellen újra elfogadta az indítványt. Madridban a republikánusok Figuerasnál érkeztetet tartottak. A politikai kérdés alaposan megvitattatott s elismertetett annak szüksége, a foederalistikus programm által követelt reformok keresztül vitelét megkezdeni. Figuerassal megígértették, hogy az ügyek vezetésének élén marad. Elvben e minisztérium átalakítása elfogadtatott, de azon kikötéssel, hogy Castellar s Pi y Margall helyeiken maradnak. A carlista lázadás, a legutóbbi tudósítások szerint véget ért. A főnökök a franczia határon át menekülnek, a santa cruzi pap pedig, mint távírják, saját emberei által megöletet volna. Mint az orosz „Invalid“ hivatos jelentéseiből kivehető, az oroszok Khiva ellen sokkal nagyobb haderőkkel indultak, mint kezdetben tervezve volt. Minap e lap a turkesztáni hadcsoport erejéről hozott közleményt, mai számában pedig az orenburgi hadcsapatok elindulásáról tartalmaz részletes adatokat. Ezen hadcsapatok, a hadjáratra megkivántató minden szükségletekkel ellátva, Orenburg, Orsk és Uralsk állomásokból az emberi állomás, mint szélső egyesülésük pontja felé indultak. Erejük 9 gyalog, 9 lovas kozák századból, egy árkász-csapatból, 6 lovassági ágyúból, 6 röppentyűből, 4 félpadnyi mozsárból s két vontcsövű ágyúból áll, melyek az ajbukiri öbölnél az Urgumurun hegyfoknál építendő védelmi erőd felfegyverzésére szánják. A hadjárat további fáradalmainak elviselésére megkívántató erők megkímélése czéljából a gyalogság podgyásza az ágyúk, ágyutalpak és ezekhez tartozó szerek kibérelt szánakon, a tüzérségi lovak pedig üresen menesztettek el. A csapatokkal szállíttattak nemezsátorok 15,000 póthusadag, széna, 1000 mérő zab, bak- és hajóhidak alkatrészei, s 8 csöves kút (trubcatyje kolodey). Ezenkívül Verevkin orenburgi katonai főkormányzó és főhadparancsnok úgy intézkedett, hogy a kirgizek minden halállomási pontot, a leöletésre való szarvasmarhával, sátorokkal, széna- és tűzifával vételár szerint ellátni köteleztettek. Az összes expeditionális hadcsoport az emberi állomáson márczius 18-án egyesült, nagyobb része a határidőre érkezett oda, de az uráli lovas századok s szekerészetek rész utak, nagy hó és zivatarok miatti nehézségek következtében, melyek előrehaladásukat rendkívüli módon akadályozták, a meghatározott érkezési határidőt képtelenek voltak megtartani. A kirgizek mindenütt nagy előzékenységet mutatva a csapatok iránt, jókor készséggel teljesítették kötelezettségüket. A csapatok egészsége, az úti nehézségek daczára, kielégítő, de sok tiszt és közkatona a sátorok fűtése által okozott tömérdek füst és a hóval ellepett sivatagokon áttört napsugarak hatása folytán szemgyuladásban szenvedett. Londonban a carlisták ellen megindított vizsgálat, más, nemcsak spanyol, legitimista és forradalmi üzelmeknek nyomára vezetett. Jelentékeny pénzgyüjtés eszközöltetett s utonczok fogadtattak. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZAJA. — Pest, 1873. május 4. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy forradalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Théophile. Francziából fordította G. T. Ant. (52. Folytatás.) — Mily kár,mondá a Zsarnok Blaziusnak, előszámlálván neki micsoda darabokat lehetne játszani — mily pótolhatlan kár, hogy Zerline nincs velünk ! Egy ügyes szobaleány a színdarabokban a sót és paprikát képviseli. Szikrázó vigsága az egész színpadot megvilágítja, feleleveníti a kevésbé élénk helyeket és 32 keleti gyöngyét mutatva, előidézi a nevetést, amely nélküle nem akar kitörni. Víg bőbeszédűsége, merészsége által kiemeli a szerelmesek szende turbékolását. Selyemszoknyájának élénk színe kápráztatja a szemet és finom szép alakú lába aranyhímzésű veres harisnyájában öregnek és ifjúnak egyaránt kellemes. — Igaz — felelt Blazius — a szobaleány becses fűszer, mely szükséges, hogy helyrehozza a mostani darabok gyakori ízetlenségét. De hiába, nélkülöznünk kell. Se Izabella, se Szerefin nem játszhatnék ezen szerepet, különben is szükségünk van kaczér nőnkre és ártatlan ifjú leányunkra. Verje meg az isten azt a bruyeresi marquist-t, aki elrabolta tőlünk ezen gyöngyszemet, a szobaleányok legjobbikát, a hasonlíthatlan Zerline-t. Amint ezt mondták, ezüstcsengők zörgése hallatszott egyszerre a fogadó kapuja előtt, nem sokára sebes, egyenlő léptek hatoltak be az udvarba, és a beszélgetők, a folyosó karfájára támaszkodva, hol elől hátra sétáltak volt, három szép öszvért pillantanak meg, spanyolosan felszerelve , szép tollakkal, szőrbojtokkal, zörgőkkel és csíkos takarókkal. Mindez igen díszes volt és fényes, épen nem hasonlított a bérbe fogadott állatokhoz. Az elsőn nagy felfuvalkodott inas ült, szürke egyenruhában, övében hordd vadászkósát, és nyeregkápáján puskáját, gőgös kifejezéssel, mint egy nagy úr. Ha máskép lett volna öltözve, csakugyan annak hitték volna. Karjára fűzött kantárnál fogva egy más öszvért vezetett maga után, melyen két iszonyú csomag volt helyezve két felől, egyensúlyban, a legfinomabb spanyol köpenynyel betakarva. A harmadik öszvéren, mely még virgonézabb és szebb volt a két elsőnél, egy ifjú nő ült, jól beburkolva, meleg prémes köpenyében, veres tollal ékített szürke nemez kalap volt szemére húzva. — Jaj — sóhajta fel Blazius — e menet nem emlékeztet-e valamire ? Úgy tetszik nekem, mintha nem először hallanám csengeni ez ezüstzörgőket. — Minden szentekre! — felelé a Zsarnok — ezek csakugyan azon öszvérek, melyek Zerline-ünket elvitték. Mikor a farkasról beszélnek. . . . — Meglátják a tarkóját — vágó közbe nevetve Blazius — ok háromszor-négyszer áldott nap. Ez valóban Zerline maga. Leszökik az öszvérről azon kellemteljes mozdulattal, mely őt mindenki közt megismertetné, az inas karjára veti köpenyét. Most meg leveszi kalapját és megrázza haját, épen mint ahogy a madár rázza meg tollait. Menjünk elejébe, rohanjunk le a lépcsőn ? Blazius és a Zsarnok lementek az udvarba és Zerline-t a kül lépcső alján találták, a víg leány a Nyegle karjaiba szökött és megfogván fejét: — Meg kell,hogy csókoljalak — mondá, tettel bizonyítván szavát — kell, hogy megcsókoljam vén torzképedet, teljes szivemből, és oly örömmel, mintha szép legény volnál, annyira örvendek annak, hogy viszontlátlak. Ne légy azért irigy Hérodo és ne húzd össze fekete szemöldökeidet, mintha a betlehemi mészárlást lennél kész parancsolni, téged is meg foglak csókolni. Blaziussal kezdtem, mert ő a legcsúnyább. Zerline valóban szavának állott. Azután két oldalról megfogván a két színész kezét, felment a folyosóra, hol Bilot úr neki rögtön szobát nyittatott. Alig lépett be, karszékbe veté magát és nagyokat kezdett lélekzeni, mint a kinek szivéről nagy súly gördült le. — Nem is képzelhetitek — mondá a szinészeknek, kis idő vártatva — mennyire örvendek annak, hogy újra láthattalak benneteket. Nehogy azt higyjétek, hogy valamelyitekbe szerelmes vagyok, senkit sem szeretek, hála istennek. Örömre az indít csupán, hogy újra elememben érzem magamat. A madarak nem élhetnek a vízben, sem a halak a jégben. Én természetemnél fogva színésznő vagyok, a színpad az én légköröm. Csak ott lélekzem szabadon ; a színpadi gyertyák füstje kellemesebb előttem, mint a legfinomabb illat. A nap világa engem nem boldogít, a mindennapi élet izetlen előttem. Képzelő tehetségemnek szüksége van a vígjátékok regényes kalandjai világára. Mióta a költők nem kölcsönzik nekem hangjukat, úgy tetszik, hogy néma lettem. Vissza akarom tehát nyerni tisztségemet. Remélem, senkit sem fogadtak még helyettem. Különben engem helyettesíteni nem is lehet. Hogy ha ez történt volna, körmeimet használva fegyverül, fogom vetélytársnémat a színpadról elűzni. Mikor valaki kiváltságaimat bitorolja, rosz leszek, mint az ördög. — Semmi vérontásra sem lesz szükség — mondá a Zsarnok. Nincs szobaleányunk. Leonarda játszta megvénített szerepeidet, szomorú és komor módon, de a szükség kényszerített erre. Hogyha valami varázserőnél fogva, ezelőtt néhány perccel, hirtelen madárrá változhattál volna és az ereszre repülve, hallgattad volna a beszélgetést, mit Blaziussal folytattam, azon a távollevőkre nézve igen-igen ritka szerencsében részesültél volna, hogy hallottad volna dicséretedet, lyricus, pindaricus és más us modorban. — Ez aztán szép — felesé gierline — látom, hogy még mindig a hajdani jó pajtások vagytok és hogy kis Zerline-tek hiányzott. Ekkor pinczérek léptek be a szobába és csomagokat, ládákat tettek le, melyeket a színésznő megvizsgált és ki is nyitott két pajtásai jelenlétében, kis kulcsaival, melyek ezüst karikára voltak fűzve. Igen szép holmik voltak benne, finom fehérneműk, csipkék, ékszerek, bársony és chinai selyemkelmék. Azonkivül volt még hosszú és elég széles bőrzsákocska, mely telides teli volt a legújabb aranyokkal. Zerline kioldá a konczot és az asztalra önté a sok kincset. Azután belemarkolt a rakásba és kis barnás kezecskéivel annyi aranyat vett fel, mennyit serleg alakba egymáshoz tett kezeibe foghatott, azután kissé széttartotta azokat és aranyesőt hullatott az asztalra. Szemei tüzesebb fénynyel szikráztak mint az aranyok és víg nevetés közben mutatta fehér fogait. — Tudom, hogy Szerafín meghalna az irigységtől, ha annyi pénzt látna nálam — mondá a szobaleány Hérode és Blaziusnak — azért mutatom nektek, hogy bebizonyítsam, hogy nem a nyomor kergetett engem hozzátok, de csupán a tiszta művészet szeretete. Ami pedig titeket illet, régi barátim, hogy ha dolgaitok roszul mennek, csak nyúljatok a lakásba és vegyetek el annyit, amennyit egy kézzel elvehettek, még ráadást is adok. A színészek megköszönték nagylelkűségét, s megmagyarázták neki, hogy jelenleg semmire sincs szükségük. — Jól van ! — mondá Zerline — tehát majd máskorra el fogom tenni kincsesládámban, mint hűséges pénztárnokné. — De hát elhagytad azt a szegény marquis-t — mondá Blazius sajnálkozó hangon — mert te nem tartozol azokhoz, kiket elhagynak. Nem az Ariadne szerepe, de a Circeáe illik neked. Pedig nagylelkű, fényes úr volt az, szép, mi vett, a legfinomabb modorú, eszes, szóval érdemes arra, hogy tovább szerettessék. — Szándékom is van — felelé Zerline — mindig Nyakra főre, hanyatthomlok. Ha valaki azt kérdezné tőlünk: hat évi uralkodása alatt mit pazarolt el legtöbbet a deákpárti kormány : pénzt, jogot, tekintélyt, concessiót, privilégiumot, vagy — időt, miként az erdei viszhang, mi is csak a két utolsó szótagot ismételnék s azt felelnék, hogy —• időt. . . . A fölsorolt országos vagy történeti származású és jellemű többi czikkből szintén jókora adagon túladott ugyan, legkevésbbé mégis az — időt becsülte meg és használta föl mai napig .... Elismerjük: nem könnyű föladat, egy-egy óriási vihar vagy árvíz után a pusztulás ezer nyomaival szemben eltalálni és megállapítani a sorrendet, mely szerint virágzó és mosolygó jólétet varázsolhat ismét oda a — munka és a kitartás, hová temetőt rögtönzött — a megsemmisülés százféle jeleiben — az elemek haragja és féktelensége, de viszont igaz volt és igaz marad mindig, hogy önmaga csökkenti a balsorsa iránt támadt részvétet, ki a megjelölt katasztrófa után nem azzal kezdi a rangírozást, hogy megmenteni és értékesítni igyekszik a romok közöl, ami még megmenthető és értékesíthető, hanem fönhéjázó tervek s nagyhangú frázisokkal vesztegeti egyfelől a drága napot, másfelől ez örök tökének rohamosan szaporodó kamatait, az eredményt és a sikert, míg egy szép reggel arra ébred aztán, hogy fülig merült az adósságba, produktív fedezetről gondoskodni azonban egészen megfeledkezett. Az absolut kormányt fölváltó magyar minisztérium (lucus a non lucendo!) eljárása és gazdálkodása pedig hajszálig hasonlít a felebbihez .... Mellőzve a családi vasutak s más mindenféle nemű és rangú magánvállalatok százszor fölpanaszolt eseteit — ezúttal csak azon állami reorganisatió, — illetőleg ezt czélze és — ígérő kísérletekre utalunk, miket „európai, modern, miveit, nyugati“ sat. firmák alatt importáltak hozzánk s toltak a parliamenti többség mindenhatóságával a nemzet nyakára, bár az ellenzék váltig küzdött, emberfölötti erővel küzdött e sokszor gonosz, másszor esztelen vagy ügyetlen merénylet ellen— s ha ma fejét kezdi veszteni a kormány, ha kezeit tördelve kipked kapkod jobbra balra, s a büntető visszahatás közeledését megérezvén, to- irokszakadtából kiabál segítségért, fogad javulást, s kunyerál tanácsot, s kínál szövetséget fűnek-fának, nem érdemli-e, hogy fülébe kiáltsuk: „Tu t’ ai voulu George Dandin“ s szánakozás nélkül nézzük, mint süpped, ingadozik, forog esetlenül és gyámoltalanul az a kevély hajó, melyről mindent száműztek, még magát a lobogót is az árboczon, a mi magyar, a mi nemzeti volt, egy hosszú ezred óta ?!... Valóban, késő bánat hírnöke a hivatalos vallomás, hogy hat év alatt a speculatiók dédelgetése, az udvari bálok és parádék rendezése, a megyei és városi autonómia kiirtása, a törvénykezés desorganisatiója s más tömérdek hasonfajta munka emészté föl a kormány összes idejét és erejét s hogy ütött végre az óra, mely komolyabb és tisztességesbb alkotásra hiv föl egy sanyarú helyzet százféle kényszereszközeivel, — de mi elfogadnék e vallomást — a haza sorsát és jövőjét rejtvén és hordozván a sülyedő hajó, — elfogadnék s tudomásul vennék most is, ha az erkölcstan szabályai szerint kiindulási pontja lenne egyszersmind és kezdete — a javulásnak. De van-e kilátás erre, van-e ok ily föltevésre ? Hetek óta kürtölik a deákpárti sajtó sugalmazott hasábjai, hogy a ma megnyíló ülésszak alatt az Escompte-bank, a telepítvényesek, a 74. budget és a cataster-törvény fognak tárgyaltatni; rögtön utánaveti azonban, hogy mindezek megoldását négy heti munkától várja és követeli a kormány. S miért ily mohón, miért ily nyakrafőre? kérdik talán önök. Azért, uraim! hogy lerázhassa aztán pár hóra nyakáról az országgyűlést s maradjon ideje — egy félhivatalos toll csodálatosan naiv kifejezése szerint — a törvényjavaslatok praktikus keresztülvitelére és az administratióra. Íme: hat esztendő kellett tehát ahhoz, hogy megtanulják a gyakorlati tapasztalások iskolájában az irányadó körök, amire a baloldal mindjárt az első órában hasztalan oktatgatta, miszerint a két urnak nem lehet egyszerre szolgálni a nélkül, hogy egyik vagy a másik meg csalassék, s hogy a consequent az ország vallja kárát ha a minisztériumok főbb hivatalnokai a nap túlnyomó részét — a képviselőházban vagy bankbáreatkban töltik, de bár az épen nem, vagy az alattas közegek által sokszor hiányosan, soksor meg közmegbotránkozást ébresztőleg elintézett akták visszautasithatlan argumentumokká lettek lassanként s meggyőzték ő excellenciáikat is az alapthesis helyességéről, — nem az egyedül üdvös reform, az incompatibilitással, hanem azzal szándékoznak kibújni a hinárból, hogy az országgyűlés tartamát angol és más idegen mintákkal takarózva — megnyirbálják. Részünkről jóeleve tiltakozunk minden ilyen szándék és próba ellen. A nemzet legszentebb érdekei és legfontosb ügyei, miknek kielégítőend