Magyar Ujság, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-19 / 241. szám
Nem kivánhatjuk a jobboldali uraktól, hogy kiegyengessék görbe vasutainkat. De kívánhatjuk, hogy decentralizálják az erőszakkal Bécsben öszpontosított kereskedelmet s több befolyást gyakoroljanak a hazánkban létező idegen intézetek irányában, mint mennyit eddigelé gyakoroltak. Kívánhatjuk, hogy revideálja s kiigazgassa a törvényhozás mindazon szállító társulatok szerződését, melyek Magyarország területén, az államkincstárból segélyezve vagy évtizedekre terjedő segélyeztetés után szabadszárnyra bocsátva működnek, mert a népek élelmezése, bár erre eddig a magyar államférfiak nem is gondoltak, (mert ők csak venni s követelni tudnak ott hol most segélyezni kellene) jelentékeny mérvben függ a közlekedési hálózat üzleti működésének méltányos öszhangzatos rendszerétől. ________ -y-— /. - — ■■■■■awBBBtww-»— -— A horvát ügyekre nézve az „ Agratner Correspondenz“ czimű kőnyomatu lap a következő híreket hozza: A horvát országgyűlés szorgalmisan dolgozik s teendőit, az 1874-i budgetet kivéve, csakhamar be is végzi. Az 1874-i előirányzat mely alig valamiben tér el a 73-itól, szintén nem sok időt venne igénybe, ha maga a kormány meg lenne elégedve ez előirányzattal. Azonban nincs megelégedve. Midőn a kormány az ügyeket átvette, az 1874-ki budget már ki volt dolgozva, a bán nem helyeselte az előirányzat minden egyes tételét s azért a kormány kebelében tárgyalások is kezdettek erre vonatkozólag. Csakhamar azonban azon eredményre vezettek ezek, hogy a javaslatot egészen át kell dolgozni, hogy egységessé tétessék. Ez igen sok időt vett volna igénybe, úgyhogy, miután ő felsége elébe is fel kellett jóváhagyás végett terjeszteni, az idén nem is lett volna a javaslat tárgyalható. Hogy az eshetőség minden esetre elkerültessék, a kész javaslat csak némi változásokkal terjesztetett be. Most azonban maga a kormány szándékozik a pénzügyi bizottságban jelentékeny törléseket indítványozni, mert azon meggyőződésre jutott, hogy a rendes bevételeknek a rendes kiadásokat vegyük bár bevételül a 2.200,000 ftnyi pasálét vagy revisio szentesítése után 2.500,000 frtnál magasabbra semmiesetre rugó 45%-ot, nem szabad fölülmúlniok, mint az eddig történt. E javaslatok a tárgyalásokat nagyon el fogják nyújtani s a kormányt is igénybe veendik. Ezért nem is szándékozik a kormány ezen ülésszak alatt többet, mint egy javaslatot előterjeszteni még, éspedig a határőrvidékre vonatkozó királyi kibocsátványok törvénybe iktatására vonatkozólag. Remélhető tehát, hogy az országgyűlés minden teendőjét még a magyar országgyűlés összejövetele előtt (S minden esetre fogasabb munkálkodásának megkezdése előtt. Szerk.) bevégzi. / — A Budapesten székelő török főconsulatustól a,P. N.“ következő sorokat vette : „A Magyarországon levő török főconsulatus a következő módosításokat adja tudomásul, melyek az eddig érvényben volt egészségügyi szabványokban eszközöltettek : 1. A Varna, Baltschik és Küstendjéből jövők ezentúl szabadon mehetnek Konstantinápolyba. 2. A vasúton Várnába érkezők nem vettetnek többé alá vesztegzárnak. 3 A balkán hegysoron alkalmazott egészségügyi vesztegzárak megszüntettetnek. 4. A Romániából és a felső Dunáról jövő utazók, addig, míg e vidéken a járvány teljesen el nem tűnik, a Dunán és fekete tengeren levő ottomán kikötőkben rendes vesztegzárnak vettetnek alá. Horvát országgyűlés, Zágráb, október 15. Zsifkovics alelnök megnyitja az ülést délelőtt fél 10 órakor. Jegyzők :Stekovics, Rogulics. A kormány részéről jelen vannak : Mur ica osztályfőnök s Jurkovics osztálytanácsos. A jegyzőkönyv hitelesítése után a beérkezett kérvények a bizottmányokhoz utasíttatnak. A napirendre áttérve, a némely községeknek a buccari helyhatóságból kiválasztására s a középtanodai tanárok fizetése szabályozására vonatkozó törvények elfogadtatnak. Következik a választási törvény kiegészítése iránti tvjavaslat, az újon bekeblezett Belovármegye tekintetében. E szerint Belovármegye részére 8, Belovár város részére 1, Ivanovics részére 1 tartománygyűlési tag fog válaztatni. Derencsin előadó a háznak elfogadás végett ajánlja e javaslatot. Rogulics a fenálló választási törvény teljes átvizsgálását javasolja. Derencsin azt hiszi, hogy e fontos tárgyat nem lehet oly könnyedén elintézni, másrészről a legújabban polgárosított tartomány nem maradhat sokáig képviselet nélkül, mire a törvényjavaslat változtatás nélkül elfogadtatott. Következik az újon felállított népgazdászati bizottmány jelentése, mely a hozzá utasított kérvényeket következőkép intézte el: I. A Kulpa szabályozása iránti kérvényt a károlyváros-fiumei vasút gyakorlati használhatósága végett a bizottmány a kormány különös figyelmébe ajánlja. Cap ezen tárgyat oly fontosnak tartja, hogy a tartománygyűlés elhatározza, miszerint az illető indítvány indokolásával kinyomassék s annak idején napirendre tűzessék. II. Azon kérvény, hogy a partvidék kikötői a vasutakkal köttessenek össze, támogatás végett a kormánynak ajánltatott. III. A krizicsi állomáshoz vezető út államköltségen létesítendő. IV. Varasd városa kérvénye, egy megfelelő vasútvonal iránt, a kormánynak s a magyar országgyűlésen levő horvát követeknek ajánltatik. V. A diakovári község kérvénye az Eszék és Bród közti vasútvonal iránt, szintén a Pesten levő követeknek ajánltatik. VI. A Dráva-szabályozás iránti kérvény azon kijelentéssel intéztetik el, hogy az már munkába vétetett. VII. Mivel az előbbi kormány az úthálózatnak egy hiányos tervét készíté el, a mostani kormány felszólííttatik, hogy indítványokat terjeszszen elő az állami és járási utak szabatos kijelölése iránt. VIII. Fiume megye kérvénye az utak szabályozása iránt, a kormányhoz utasittatik. IX. Ugyanez történik Zeng kérvényével dohánygyár felállítása iránt. X. Zeng városa kérvénye egy kereskedelmi kamra »»AUTAR ÚJSÁG 1873. OKTÓBER 19 Felállítása iránt, a közös kereskedelmi miniszternek fog átszolgáltatni. P o s t to v ics, mint az oktatásügyi bizottmány előadója, Zágráb, Diakovár, Vukovárnak stb. több kérvényeit támogatja, leányiskolák s gymnasiumok felállítására vonatkozólag, melyek mjdnem kivétel nélkül a kormánynak ajánltatnak, miután Muhics a kormány nevében azon biztosítást adja, hogy ez minden lehetőt meg fog tenni. A napirenden áll még egy árvaháznak Zágrábban felállítása iránti tvjavaslat. Jurkovics osztálytanácsos a kormány nevében kijelenti, hogy ez utóbbi ezen előterjesztményt visszavonja. Ezután a ház a codificationalis bizottmányba uj tagul Spunct s a pénzügyi bizottmányba uj tagokkal Berlicset s Voncsinát választja meg. Zsifkovics elnök a tartománygyűlési tagokat arra szólítja fel, hogy az ülés után a bán kivonatára egy értekezletben vegyenek részt.Ezen értekezletben a csendőrség fizetésének szabályzása iránti 1. javaslat tárgyában, melyet a bizottmány elvettetni, a kormány pedig elfogadtatni indítványoz, nem létesült egyetértés, s e tárgyban még egy értekezlet fog tartatni.) Ülés vége déli 12 órakor. Zágráb, okt. 16. Az országos ülésben a tegnap megszavazott törvények harmadik olvasásban elfogadtattak, mire a választási törvénynek Belovármegye bekebleztetése folytán szükségessé lett kiegészítésére vonatkozó javaslat intéztetett el. Rogulics indítványa, hogy új választási törvény szükséges volna mondassék ki, nem fogadtatott el. A gazdasági bizottság jelentése több kérvény felett elintéztetett. Prister jobboldali képviselő a közzéppárti körbe lépett. KÜLFÖLD. Bukaresztből az Oláh- és Törökország közti viszályról az „AugBb. Alig. Ztg.“-nak a következőket írják: Az Oláh- és Törökország közötti viszony már régóta megzavartatott. Tényleg nem áll fenn két hatalom között szerződés, mely Oláhországot egyébre kötelezné, mint arra, hogy évenkint Törökországnak bizonyos pénzösszeget fizessen, melyért Törökország viszont ama kötelezettséget vállalta magára, hogy Oláhország területét külmegtámadás ellen védelmezze. A portának souverainitásáról a fejedelemségek felett, vagy ez utóbbiak vazallismusáról szó nincs a régi szerződésekben. Csak az 1856-iki párisi szerződésekben használtattak és pedig Oroszország részéről e kifejezések, melyeket aztán a porta nagy buzgalommal fogadott el, jóllehet, hogy épen e szerződések által Törökországnak védelmi kötelezettsége illustriussá lett, miután a fejedelemségek a garantírozó hatalmak közös védelme alá helyeztettek. Azóta ismét 17 év telt el, mely alatt Oláhországnak a portához való viszonya mind természetellenesebb lett. Törökország ama lothargiába sülyedt, melyre őt a mohamedanismus kárhoztatja, mig Oláhország gyors léptekkel közeledett a Nyugat kulturállapotaihoz s azokat teljesen magáévá tette. Törökországban a legmerevebb despotismus maradt az államforma, mig Oláhország a legszabadelvübb alkotmányt fogadta el, melyet fejedelme, daczára a nagy kísértéseknek, a legnagyobb lelkiismeretességgel tiszteletben tart. Nem is lehet tehát máskép, minthogy a cultur népek rokonszenve mindinkább a haladó Oláhország felé fordul, míg Törökország irányában nem érez egyebet részvétteljes sajnálatnál. Anélkül, hogy Oláhország a legkisebb erőszakot is megengedte volna magának, mely által az európai béke veszélyeztetve lett volna (!), az európai hatalmak megengedték a két fejedelemség egyesülését, melyek az összállam Oláhország nevezetét kapták. Megengedték az oláhoknak, hogy maguknak alkotmányt adhassanak, megadták a jogot, hogy maguknak egy idegen fejedelmet örökletes koronával választhassanak; külön szerződéseket kötöttek velök és végre megadtak a fejedelemnek minden tiszteletet, mely egy önálló uralkodót megillet. Egyszerre csak felébred a porta irigysége és valamint az erőtlen pápaság átka villámaival sújtja tehetetlen szenvedélyességében az ifjú, tetterős Olaszországot, úgy akarja az erőtlen porta nagyhangzású szavaival és fenyegetéseivel feltartóztatni az ifjú Oláhország haladását. Károly fejedelem konstantinápolyi diplomatiai ügynökének, Ghika tábornoknak egy nagyvezéri irat adatott át Károly fejedelemhez czimezve , de nem érte czélját, mert nem küldetett el a czimzetthez, mivel Ghika instructiókat kért Boereszky külügyértől, aki azt felelte, hogy az iratot el ne fogadja, míg tartalmának másolatát neki hivatalosan ki nem szolgáltatják. Tudata továbbá a porta miniszterével, hogy Oláhorország alkotmányos ország, melyben az állam ügyét nem a fejedelem, hanem a kormány végezi. Ha tehát az illető irat közügyet tárgyal, a választ erre a kormány és nem a fejedelem fogja megadni. Ha tehát ez a portának tetszik és az irat másolatát vele közli, ő elküldendi azt a czímzettnek, különben nem. E válasz Konstantinápolyban nagy meglepetést okozott. A török miniszter kijelente Ghika úrnak, hogy nagy felelősséget vállal magára. Ghika ismétli, hogy instructiók szerint cselekszik. Azt hozták neki fel, hogy Cusa hg több ily vezéri iratot fogadott el, — erre ő azt feleli, hogy Hohenzollern Károly fejedelem állása más, mint a Cusáé. Így állnak az ügyek és alig lehet föltenni, hogy a porta további meggondolatlan lépésekre ragadtassa magát, melyeket az európai hatalmak aztán nem támogatnának. Bukarest lakosságában azonban az eset egy mélyre ható izgalmat szült s bizonyos, hogy ez a kamrában is szőnyegre fog kerülni. De bizonyos másfelől az is, hogy egy képviselő indítványt fog tenni az iránt, hogy Oláhország teljesen szakítsa meg viszonyát a portával, azaz legyen független. Ha épen nem elkerülhetlen, az oláhok nem akarnak erőszakot. Nem akarják a portát megfosztani semmi jogaitól Oláhországra nézve — és mivel e jogok összesége alig terjed többre — az évi adónál — néhány ezer líra, — készek ez adót tőkésitni és azt a portának készpénzben kifizetni. Az európai hatalmaknak pedig legnagyobb érdeke van abban, hogy ez ügy jó szerével elintéztessék és minden, fenyegető viszálynak a jövőre nézve eleje vétessék.“ A német császár bécsi útjáról táviratilag jelezve volt a „Prov. Corr“ hivatalos czikke, mely a németországi kabinet által lett sugalmazva. A nevezett lap czikke így szól : „Vilmos császár látogatást szándékszik tenni az osztrák császári udvarnál, melyet még a tavaszszal volt szándékában megtenni, de melyet orvosi tanácsok folytán mostanáig halasztott. Az uralkodónak valóban szívbeli kívánsága volt viszonozni ama látogatást, melyet Ferencz József császár az orosz császárral egyetemben tavaly Berlinben tett és mely oly nagyfontosságú eseménynyé alakult. Midőn az a remény, hogy az osztrák császár meghívásának mindjárt a világkiállítás megnyitása után eleget lehessen tenni, meghiúsult császárunk betegsége miatt, Auguszta császárné volt az, aki férje élénk sajnálatának és barátságos érzületének kifejezést adott. A fogadtatás, melyben az uralkodónő és trónörököspár a bécsi udvarnál részesült, újra bizonyságot tett a két udvar valóban barátságos viszonyról. Vilmos császár azonban nem akart felhagyni a reménynyel és kívánsággal, hogy az osztrák császárnak ha csak lehetséges személyes látogatás által ismételten megmutassa, mily magas értéket tulajdonít az osztrák császári ház és az osztrák magyar monarchia iránt megújult benső viszonylatoknak — úgy személyileg, mint az erópai béke érdekében. A tavalyi három császár-találkozás, mely világrészünk politikai fejleményeinek hatalmas és messze ható sarkköve lett, ezen jelentőségét mind világosabban tüntette fel ama politikai mozzanatokban is, melyek az ez idei világkiállításhoz fűződnek. A bizalom köteléke, mely legelőbb Berlinben egyesítette az osztrák és orosz császárokat, az utóbbi nyáron még szorosabbra fűződött a két hatalmas uralkodó szívélyes találkozása által ; a jelentékeny békeszövetség pedig, melyet a három császár kötött, az olasz király bécsi és berlini látogatása által még nagyobb terjedelmet nyert. A két császárnak újabb bécsi találkozása ama nagy politikai tevékenység zárkövének tekintendő, melynek czélja megóvni Európát a béke újabb megrázkódtatásai ellen.“ Eisenach városában e hó 12-én a társadalmi politika egylete gyűlést tartott. Mindenek előtt Gneist Rudolf berlini tanár elnökké, Roggenbach volt miniszter és Steinheisz titkos tanácsos pedig alelnökké választottak. A tanácskozás első tárgya és eredménye az volt, hogy a congressus tagjai egyletté alakuljanak „társadalmi politika egylete“ cím alatt. A német gyártörvényhozás reformjára vonatkozó indítványok fölött igen élénk és érdekes vita fejlődött ki. Valamennyi indítvány abban egyezett meg, hogy küldessék ki egy szakbizottság azon erkölcsi és egészségi veszélyek kipuhatolására, melyek a gyárban való együttdolgozásból származnak, s e bizottság vegye különös figyelembe a gyermekmunka kérdését. Engel titkos tanácsos e bizottság figyelmét a házi iparra is kiterjesztetni kívánja, s igen sok érdekes adatot sorol föl, melyekből kitűnik, mily borzasztó módon kizsákmányolják a gyermeket a házi iparnál. Némely kerületekben a halálozási arány 50%-ra rúg; betegágyas asszonyokat s öt évesnél fiatalabb gyermekeket is alkalmaznak munkára. A gyűlés helyesli a fölhozottakat s elfogadja az indítványokat. A tanácskozás következő tárgyát Wagner tanárnak a részvénytársulatokra vonatkozó indítványa képezi, mely következőleg szól: 1) A részvénytársulatok üzelmeinek meggátlása végett a részvényjog átalakításán kívül a részvénytársulatok hatáskörének korlátozására is szükség volna, amennyiben helyettük állami, tartományi, kerületi, városi vállalatok lépnének életbe. Szükségesnek mutatkozik az általános közgazdasági ügyek terén, nevezetesen a közlekedésnél, a helyi gazdasági közszükségleteknél, hol amennyire lehet, kizárólag nyilvános vállalkozás volna behozandó. Működési tért találhatna még a nyilvános vállalkozás a bank és biztosítási üzletekben is. 2) A részvénytársulatok egyébként a termelés különféle ágaiban a magánvállalú,uzainak juguoui, a modern közgazdászatban sokszorosan nélkülözhetlen formája. Tárgya volna ez a közönséges jognak; létesülése nem különös állami engedélytől, hanem csak bizonyos normatív feltételek teljesítésétől tétetnék függővé. Bár a részvénytársulat csak bizonyos vállalkozásoknál szokott célzerű lenni, jogilag mégis mindig megengedhetőnek kell lennie, hacsak bizonyos szakok a nyilvános vállalkozásra fen nem tartatnának. Kivétel e szabály alól az alapítási bankoknál volna helyén. A vállalkozások közgazdászati különbsége külön intézkedések által lenne tekintetbe veendő, így pl. részvényekre alapított gyáraknál és esetleg alapítási bankoknál. A részvénytársulási jog reformját előadó szükségesnek tartja és előadja azon elveket, amelyek a reform fontosabb pontjai kiindulásául szolgálhatnának. Ezzel Gneist elnök az ülést az idő előrehaladta folytán bezárta. Wagner indítványa fölötti részletes vita másnapra halasztatott. A második értekezlet okt. 13-án tartatott, mely alkalommal élénk eszmecsere után a következő határozatok fogadtattak el: 1. Wagner ezen indítványa: „A részvénytársulat a modern nemzetgazdaságnak különben jogosult és sok tekintetben nélkülözhetlen magángazdasági vállalkozási formája — az egyes termelési ágak terén. Ezért a közönséges jognak kell hogy tárgyát képezze és alakítása nem bizonyos állami helybenhagyástól, hanem normatív feltételek teljesítésétől kell hogy függővé tétessék. Jóllehet a részvénytársulat csak bizonyos vállalatokra nézve szokott czélszerű lenni gazdaságilag, mindazonáltal jogilag megengedhető legyen annak alakítása mindenütt, kivéve ha a közvállalkozások bizonyos terei föntartatnak. A vállalatok gazdasági különfélesége a részvényjogban is külön határozatok által tekintetbe veendők.“ 2. Elfogadtatott a Gneist Wagner és Wiener által beterjesztett következő javaslat: „A részvénytársulatokra vonatkozó német törvény revisiójára van szükség a teljes nyilvánosság behozatala és a felelősség súlyosbítása értelmében. Erre nézve tekintetbe veendők: a) Teljes nyilvánosság a legfontosabb alapítási mozzanatoknál és a részvénytársulat alapítóinak teljes felelőssége a hamis adatokért. b) Eltörlése ama határozatnak, hogy a jegyzők a 40% lefizetése után minden további felelősségtől mentek. c) Az ügyvitel ellenőrzése az igazgató közegektől független közeg által. d) A kisebbség ama igényének elismerése, hogy az ügyvezetés megvizsgáltassák, mikor szabálytalanságok iránt gyanú forogjon. e) Az egyes részvényesek panaszjoga törvényes vagy statutárius szabályok megsértésekor. f) Az alaptőke gyarapítása a régi részvények teljes befizetése előtt meg nem engedhető. A tanácskozás másik fontos tárgyát a dr. Hirsch előadása képezte az egyeztető hivatalokról. Erre vonatkozólag aztán az előadónak következő indítványa fogadtatott el : „Tekintve, hogy egyeztető hivatalok a társadalmi béke és rend fentartására és főleg a nagyon elterjedt szerződésszegések kikerülésére is gyakran alkalmas eszközöknek bizonyultak; tekintve, hogy ,a munkaadók és munkások önkéntes hozzájárulása az egyeztető hivatalokhoz ezek alapját képezi, hogy azonban a hozott határozatokat azokkal szemben, kik önként fordultak e hivatalokhoz, birodalmi normatív törvény által kell végrehajtókká tenni, a gyűlés egy feliratot fog intézni a szövetségtanácshoz és birodalmi gyűléshez, hogy mielőbb ily értelmű törvény alkottassék.“ E határozatok hozatala után Gneist elnök megköszönvén az élénk részvétet, a congressus bezáratott — miután a még tanácskozásra kitűzött tárgy : „A személy megadóztatása“ a jövő congressusra "halasztatott. Ezen tanácskozás folyamában igazán sok szép és nemes eszme merült föl, melyek több tekintetben úttörőkül fognak szolgálni, s melyeket egy nevezetesebb törvényhozás sem hagyhat figyelmen kívül. A német császár e hó 17-én 1 óra 15 perczkor St.-Pöltenbe érkezett s ott a császár által fogadtatott. Az uralkodók szívélyesen átölelék és üdvözlék egymást. A császár kezet nyújtott Bismarkngnek és a német császár kíséretét melegen üdvözlé. A hatóságok főnökein kívül Binder püspök és a székeskáptalan is jelen volt. Reggelizés után történt az elutazás Penzingbe, hová az ünnepiesen díszített udvari vonat 30 órakor megérkezett. Rudolf koronaherczeg a főherczegek (porosz egyenruhában), Lipót bajor herczeg, Ratibor, Putbus és a weimari herczeg, a német követség, a helytartó és számos előkelő személy várta itt a felségeket. A német császár a legmelegebben üdvözlő Rudolf koronaherczeget kezet nyújtván neki. A disz-század megszemlélése, s a főherczegek és kiséret bemutatása után az uralkodók— a nagyszámú közönség által élénken üdvözöltetve — Schönbrunnba mentek. Vilmos császár saját ausztriai-, Ferencz József császár pedig saját porosz ezredének egyenruháját viselő. Legújabb rendelkezések szerint a német császár még szerdán is Bécsben fog időzni. A „Wiener Abendpost“ ez alkalomból ezeket írja: Bécs város népessége ma a német császárt és porosz királyt mint uralkodója vendégét üdvözli a birodalmi főváros falai közt. Vilmos császár csatlakozik azon uralkodók utazásához, kiket a közkiállítás vezérelt körünkbe; azonban bizonyára nem volt szükség semmi külső indító okra a végett, hogy a császár ezen elhatározása előidéztessék. I. Vilmos császárnak a mi császári udvarunknál való látogatásában csak világosabb és némi tekintetben symbolikus kifejezést nyer az, ami a két szomszéd állam és azok népei közt immár teljesült; az csak megerősíti a kölcsönös barátságot és rokonszenvet, melyek mindkét birodalom üdvére a régi ellentétesség és ellenszenv helyébe léptek; az megpecsételi ama viszonyt, mely Ausztriát és Németországot egyenjogúvá teszi s egymás mellé állítja; de egyszersmind azok közös érdekében és szükségleteiben, azok törekvéseiben és polgárosító feladatukban szilárd és tartós együvétartozási köteléket hoz létre. Nem oly könnyen jött létre nemesebb alapokon népek nagy szövetsége ; nem oly könnyen szolgált az nemesebb czéloknak: mindkét részről lemondást követelt a régi előítéletekről, szabad és nyilt pillantást a tényekbe és a század igényeibe; az szakított a történelmű élő hagyományaival, a népszerű szenvedélyekkel, melyek a még élő nemzedékre súlyos áldozatot róttak; azonban e szövetség a béke szent zászlója alatt jött létre ; nemcsak a két birodalom békéje mellett, melyek a heves néptusákban annak áldásait feltemeték, hanem Európa békéje mellett. A béke kezessége mellett a két birodalom közötti viszony egyúttal a szomszéd államokra való ama vonzerővel jött létre, mely Európa helyzetének ma nagyobb biztonságot nyújt, mint bármikor annak előtte. A. iulinluu uiOuu»!.-— .Avail io oilavUHtUj 1% fentartó és valóban conservativ gondolat állandó hajlékra talált. Ez értelemben üdvözöljük mi császárunk felséges vendégét, vajha a politikai czélok látogatása közvetlen indokán kívül rejlenének; politikai következmények azzal természetszerűleg vannak összekötve; azonban ausztriai értelemben minden esetre illőnek találjuk, az ősz uralkodót, a mi császári urunk barátját, hódolatteljes és meleg rokonszenvünk hazafias érzelmének kifejezésével üdvözölni. Kivonat a hivatalos Sápitól. Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előteresztésére O 11 e anu János lugosi püspököt nagy-váradi görög ezertartásu katholikus püspökké kinevezem. Kelt Schönbrunnban, 1873. évi szeptember hó 16-kán. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Trefort Ágoston, s. k. cs. Felsége lovag Chlumecky János cs. k. földmivelési miniszternek, és Horst Gyula ezredes és cs. k. honvédelmi miniszternek, mint az első osztályú vaskoronarend lovagjainak, a rend szabályai értelmében a titkos tanácsosi méltóságot, báró Scuder Antal cs. k. altábornagy és temesvári katonai parancsnoknak, mint az első osztályú vaskoronarend lovagjának, a rend szabályai értelmében a titkos tanácsosi méltóságot adományozni, Baasitz Manó m. k. pénzügyi tanácsost és rendelkezés alatti jószágigazgatót a m. k. pénzügyminisztérium erdészeti osztályához főerdőtanácsossá kinevezni méltóztatott. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, október 18. — A budapesti igazoló választmány tegnap hozzá fogott a működéshez. Simkovics Mihály követőmester lemondása elfogadtatott s igy a Vilsik kerület rendes bizottsági tagjai között egy hely megürült, melyre egy póttag lép. Egy bizottsági tag ellen azért adatván be felszólamlás, mert az illető nem tud magyarul (pedig hány van ilyen) a választmány hosszú vita után — tekintettel a főv. törvény 89-ik §-ára, mely tanácskozási nyelvül a magyart rendeli, de figyelembe véve a bizottság ezen első alakulásának nehézségeit is, elvül kimondta, hogy legalább azt követeli, hogy minden bizottsági tag magyarul értsen. Az egyes bizottsági tagok ellen akár felszólamlás, akár hivatalos uton felmerült nehézségek megvizsgálására Simon Flórent elnöklete alatt Móricz István és doktor Schwartzer Ferencz tagokból álló albizottság küldetett ki. Kifogás létetett az első vál. kerületből Holczspack Jakab ellen , mert szállitó, a második választó kerületből Schmidt László ellen, mert állítólag nincs beírva választónak , — a harmadik választó kerületből idősb Holczspack András ellen, mert szállitó, az V-ik választó kerületből Fleischman Emil és Weber Antal ellen , mert bérlők, a VI-ik vál. kerületből Pucher József építész ellen, mert vállalkozó, Zettner Ede ellen, szerződési viszonya miatt, Wallenfeld Károly ellen, mert szállító, Dörschug Antal ellen, vállalkozási viszony miatt, a VII-ik vál. kerületben Markóczy Vincze és Krumpholcz Mihály ellen szerződési viszony miatt, a VIII-ik vál. kerületben Simkovits János követő mester ellen, vállalkozás miatt, Morbitzer Lőrincz ellen adó nem fietés, Lipárdy