Magyar Ujság, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-19 / 241. szám

Nem kivánhatjuk a jobboldali uraktól, hogy kiegyengessék görbe vasutainkat. De kívánhat­juk, hogy decentralizálják az erőszakkal Bécsben öszpontosított kereskedelmet s több befolyást gyakoroljanak a hazánkban létező idegen intéze­tek irányában, mint mennyit eddigelé gyakorol­tak. Kívánhatjuk, hogy revideálja s kiigazgassa a törvényhozás mindazon szállító társulatok szer­ződését, melyek Magyarország területén, az ál­lamkincstárból segélyezve vagy évtizedekre ter­jedő segélyeztetés után szabadszárnyra bocsátva működnek, mert a népek élelmezése, bár erre eddig a magyar államférfiak nem is gondoltak, (mert ők csak venni s követelni tudnak ott hol most segélyezni kellene) jelentékeny mérvben függ a közlekedési hálózat üzleti működésének méltányos öszhangzatos rendszerétől. ________ -y-— /. - — ■■■■■awBBBtww-»— -— A horvát ügyekre nézve az „ Agratner Correspondenz“ czimű kőnyomatu lap a következő hí­reket hozza: A horvát országgyűlés szorgalmi­­san dolgozik s teendőit, az 1874-i budgetet kivéve, csakhamar be is végzi. Az 1874-i előirányzat mely alig valamiben tér el a 73-itól, szintén nem sok időt venne igénybe, ha maga a kormány meg lenne elégedve ez előirányzattal. Azonban nincs megelégedve. Midőn a kormány az ügye­ket átvette, az 1874-ki budget már ki volt dolgozva, a bán nem helyeselte az előirányzat minden egyes tételét s azért a kormány kebelében tárgyalások is kezdettek erre vonatkozólag. Csakhamar azonban azon eredményre vezettek ezek, hogy a javaslatot egészen át kell dol­gozni, hogy egységessé tétessék. Ez igen sok időt vett volna igénybe, úgy­hogy, miután ő felsége elébe is fel kellett jóváhagyás végett terjeszteni, az idén nem is lett volna a javaslat tárgyal­ható. Hogy az eshetőség minden esetre elkerültessék, a kész javaslat csak némi változásokkal terjesztetett be. Most azonban maga a kormány szándékozik a pénzügyi bizottságban jelentékeny törléseket indítványozni, mert azon meggyőződésre jutott, hogy a rendes bevételeknek a rendes kiadásokat vegyük bár bevételül a 2.200,000 ftnyi pasálét vagy revisio szentesítése után 2.500,000 frtnál magasabbra semmiesetre rugó 45%-ot, n­e­m szabad fölülmúlniok, mint az eddig történt. E javasla­tok a tárgyalásokat nagyon el fogják nyújtani s a kor­mányt is igénybe veendik. Ezért nem is szándékozik a kormány ezen ülésszak alatt többet, mint egy javaslatot előterjeszteni még, és­pedig a határőrvidékre vonatkozó királyi kibocsátvá­­nyok törvénybe iktatására vonatkozólag. Remélhető te­hát, hogy az országgyűlés minden teendőjét még a ma­gyar országgyűlés összejövetele előtt (S minden esetre fogasabb munkálkodásának megkezdése előtt. Szerk.) bevégzi. / — A Budapesten székelő török főconsulatustól a­­,P. N.“ következő sorokat vette : „A Magyarországon levő török főconsulatus a következő módosításokat adja tudomásul, melyek az eddig érvényben volt egészség­­ügyi szabványokban eszközöltettek : 1. A Varna, Balt­­schik és Küstendjéből jövők ezentúl szabadon mehet­nek Konstantinápolyba. 2. A vasúton Várnába érkezők nem vettetnek többé alá vesztegzárnak. 3 A balkán hegysoron alkalmazott egészségügyi vesztegzárak meg­­szüntettetnek. 4. A Romániából és a felső Dunáról jövő utazók, addig, míg e vidéken a járvány teljesen el nem tűnik, a Dunán és fekete tengeren levő ottomán kikö­tőkben rendes vesztegzárnak vettetnek alá. Horvát országgyűlés, Zágráb, október 15. Zsifkovics alelnök megnyitja az ülést délelőtt fél 10 órakor. Jegyzők :Stekovics, Rogulics. A kormány részéről jelen vannak : M­u­r i­c­a osz­tály­főnök s Jurkovics osztálytanácsos. A jegyzőkönyv hitelesítése után a beérkezett kér­vények a bizottmányokhoz utasíttatnak. A napirendre áttérve, a némely községeknek a buccar­i helyhatóságból kiválasztására s a középtanodai tanárok fizetése szabályozására vonatkozó törvények elfogadtatnak. Következik a választási törvény kiegészítése iránti tvjavaslat, az újon bekeblezett Belovármegye tekintetében. E szerint Belovármegye részére 8, Belovár város részére 1, Ivanovics részére 1 tartománygyűlési tag fog vál­aztatni. Derencsin előadó a háznak elfogadás végett ajánlja e javaslatot. Rogulics a fenálló választási törvény teljes átvizsgálását javasolja. Derencsin azt hiszi, hogy e fontos tárgyat nem lehet oly könnyedén elintézni, másrészről a legújabban polgárosított tartomány nem maradhat sokáig kép­viselet nélkül, mire a törvényjavaslat változtatás nél­kül elfogadtatott. Következik az újon felállított népgazdászati bi­zottmány jelentése, mely a hozzá utasított kérvényeket következőkép intézte el: I. A Kulpa szabályozása iránti kérvényt a károly­­város-fiumei vasút gyakorlati használhatósága végett a bizottmány a kormány különös figyelmébe ajánlja. Cap ezen tárgyat oly fontosnak tartja, hogy a tartománygyűlés elhatározza, miszerint az illető indít­vány indokolásával kinyomassék s annak idején napi­rendre tűzessék. II. Azon kérvény, hogy a partvidék kikötői a vas­utakkal köttessenek össze, támogatás végett a kormány­nak ajánltatott. III. A krizicsi állomáshoz vezető út államköltsé­gen létesítendő. IV. Varasd városa kérvénye, egy megfelelő vasút­vonal iránt, a kormánynak s a magyar országgyűlésen levő horvát követeknek ajánltatik. V. A diakovári község kérvénye az Eszék és Bród közti vasútvonal iránt, szintén a Pesten levő követek­nek ajánltatik.­­ VI. A Dráva-szabályozás iránti kérvény azon kijelentéssel intéztetik el, hogy az már munkába vé­tetett. VII. Mivel az előbbi kormány az úthálózatnak egy hiányos tervét készíté el, a mostani kormány fel­­szólíí­ttatik, hogy indítványokat terjeszszen elő az állami és járási utak szabatos kijelölése iránt. VIII. Fiume megye kérvénye az utak szabályozása iránt, a kormányhoz utasittatik. IX. Ugyanez történik Zeng kérvényével dohány­gyár felállítása iránt. X. Zeng városa kérvénye egy kereskedelmi kamra »»AUTAR ÚJSÁG 1873. OKTÓBER 19 Felállítása iránt, a közös kereskedelmi miniszternek fog átszolgáltatni. P o s t t­o v i­c­s, mint az oktatásügyi bizottmány előadója, Zágráb, Diakovár, Vukovárnak stb. több kér­vényeit támogatja, leányiskolák s gymnasiumok felállí­tására vonatkozólag, melyek m­jdnem kivétel nélkül a kormánynak ajánltatnak, miután Muhics a kormány nevében azon biztosítást adja, hogy ez minden lehetőt meg fog tenni. A napirenden áll még egy árvaháznak Zágrábban felállítása iránti tvjavaslat. Jurkovics osztálytanácsos a kormány nevében kijelenti, hogy ez utóbbi ezen elő­­terjesztményt visszavonja. Ezután a ház a codificationalis bizottmányba uj ta­gul Spunct s a pénzügyi bizottmányba uj tagokkal Ber­­licset s Voncsinát választja meg. Zsifkovics elnök a tartománygyűlési tagokat arra szólítja fel, hogy az ülés után a bán kivonatára egy értekezletben vegyenek részt.­­Ezen értekezletben a csendőrség fizetésének szabályzása iránti 1. javaslat tárgyában, melyet a bizottmány elvettetni, a kormány pedig elfogadtatni indítványoz, nem létesült egyetértés, s e tárgyban még egy értekezlet fog tartatni.) Ülés vége déli 12 órakor. Zágráb, okt. 16. Az országos ülésben a tegnap megszavazott törvények harmadik olvasásban elfogad­tattak, mire a választási törvénynek Belovármegye be­­kebleztetése folytán szükségessé lett kiegészítésére vo­natkozó javaslat intéztetett el. Rogulics indítványa, hogy új választási törvény szükséges volna mondassék ki, nem fogadtatott el. A gazdasági bizottság jelentése több kérvény felett elintéztetett. Prister jobboldali kép­viselő a közzéppárti körbe lépett. KÜLFÖLD. Bukaresztből az Oláh- és Törökország közti viszályról az „AugBb. Alig. Ztg.“-nak a következőket írják: Az Oláh- és Törökország közötti viszony már régóta megzavartatott. Tényleg nem áll fen­n két ha­talom között szerződés, mely Oláhországot egyébre kö­telezné, mint arra, hogy évenkint Törökországnak bi­zonyos pénzösszeget fizessen, melyért Törökország vi­szont ama kötelezettséget vállalta magára, hogy Oláh­ország területét külmegtámadás ellen védelmezze. A portának souverainitásáról a fe­jedelemségek fe­lett, vagy ez utóbbiak vazallismusáról szó nincs a régi szerződésekben. Csak az 1856-iki párisi szerződésekben használtattak és pedig Oroszország részéről e kifejezé­sek, melyeket aztán a porta nagy buzgalommal fogadott el, jóllehet, hogy épen e szerződések által Törökország­nak védelmi kötelezettsége illustriussá lett, miután a fejedelemségek a garantírozó hatalmak közös védelme alá helyeztettek. Azóta ismét 17 év telt el, mely alatt Oláhország­nak a portához való viszonya mind természetellenesebb lett. Törökország ama lothargiába sülyedt, melyre őt a mohamedanismus kárhoztatja, mig Oláhország gyors léptekkel közeledett a Nyugat kulturállapotaihoz s azo­kat teljesen magáévá tette. Törökországban a legmere­vebb despotismus maradt az államforma, mig Oláhország a legszabadelvübb alkotmányt fogadta el, melyet fejedel­me, daczára a nagy kísértéseknek, a legnagyobb lelkiis­meretességgel tiszteletben tart. Nem is lehet tehát más­kép, minthogy a cultur népek rokonszenve mindinkább a haladó Oláhország felé fordul, míg Törökország irá­nyában nem érez egyebet részvétteljes sajnálatnál. A­nélkül, hogy Oláhország a legkisebb erőszakot is meg­engedte volna magának, mely által az európai béke ve­szélyeztetve lett volna (!), az európai hatalmak megen­gedték a két fejedelemség egyesülését, melyek az össz­­állam Oláhország nevezetét kapták. Megengedték az oláhoknak, hogy maguknak alkotmányt adhassanak, megadták a jogot, hogy maguknak egy idegen fejedel­met örökletes koronával választhassanak; külön szer­ződéseket kötöttek velök és végre megadtak a fejede­lemnek minden tiszteletet, mely egy önálló uralkodót megillet. Egyszerre csak felébred a porta irigysége és vala­mint az erőtlen pápaság átka villámaival sújtja tehetet­len szenvedélyességében az ifjú, tetterős Olaszországot, úgy akarja az erőtlen porta nagyhangzású szavaival és fenyegetéseivel feltartóztatni az ifjú Oláhország hala­dását. Károly fejedelem konstantinápolyi diplomatiai ügynökének, Ghika tábornoknak egy nagyvezéri irat adatott át Károly fejedelemhez czimezve , de nem érte czélját, mert nem küldetett el a czimzetthez, mivel Ghika instructiókat kért Boereszky külügyértől, a­ki azt felelte, hogy az iratot el ne fogadja, míg tartalmá­nak másolatát neki hivatalosan ki nem szolgáltatják. Tudata továbbá a porta miniszterével, hogy Oláhor­­ország alkotmányos ország, melyben az állam ügyét nem a fejedelem, hanem a kormány végezi. Ha tehát az illető irat közügyet tárgyal, a választ erre a kormány és nem a fejedelem fogja megadni. Ha tehát ez a portának tet­szik és az irat másolatát vele közli, ő elküldendi azt a czímzettnek, különben nem. E válasz Konstantinápoly­ban nagy meglepetést okozott. A török miniszter kijelente Ghika úrnak, hogy nagy felelősséget vállal magára. Ghika ismétli, hogy instructiók szerint cselekszik. Azt hozták neki fel, hogy Cusa hg több ily vezéri iratot fogadott el, — erre ő azt feleli, hogy Hohenzollern Károly fejedelem állása más, mint a Cusáé. Így állnak az ügyek és alig lehet föltenni, hogy a porta további meggondolatlan lépésekre ragadtassa magát, melyeket az európai hatalmak aztán nem támo­­gatnának. Bukarest lakosságában azonban az eset egy mélyre ható izgalmat szült s bizonyos, hogy ez a kam­rában is szőnyegre fog kerülni. De bizonyos másfelől az is, hogy egy képviselő indítványt fog tenni az iránt, hogy Oláhország teljesen szakítsa meg viszonyát a portával, azaz legyen független. Ha épen nem elkerül­­hetlen, az oláhok nem akarnak erőszakot. Nem akarják a portát megfosztani semmi jogaitól Oláhországra nézve — és mivel e jogok összesége alig terjed többre — az évi adónál — néhány ezer líra, — készek ez adót tőkésitni és azt a portának készpénzben kifizetni. Az európai hatalmaknak pedig legnagyobb érdeke van abban, hogy ez ügy jó szerével elintéztessék és minden, fenyegető viszálynak a jövőre nézve eleje vétessék.“ A német császár bécsi útjáról táviratilag jelezve volt a „Prov. Corr“ hivatalos czikke, mely a németor­szági kabinet által lett sugalmazva. A nevezett lap czikke így szól : „Vilmos császár látogatást szándékszik tenni az osztrák császári udvarnál, melyet még a tavaszszal volt szándékában megtenni, de melyet orvosi tanácsok foly­tán mostanáig halasztott. Az uralkodónak valóban szívbeli kívánsága volt viszonozni ama látogatást, melyet Ferencz József császár az orosz császárral egye­temben tavaly Berlinben tett és mely oly nagyfontos­­ságú eseménynyé alakult. Midőn az a remény, hogy az osztrák császár meg­hívásának mindjárt a világkiállítás megnyitása után eleget lehessen tenni, meghiúsult császárunk betegsége miatt, Auguszta császárné volt az, a­ki férje élénk saj­nálatának és barátságos érzületének kifejezést adott. A fogadtatás, melyben az uralkodónő és trónörököspár a bécsi udvarnál részesült, újra bizonyságot tett a két udvar valóban barátságos viszonyról. Vilmos császár azonban nem akart felhagyni a re­ménynyel és kívánsággal, hogy az osztrák császárnak ha csak lehetséges személyes látogatás által ismételten megmutassa, mily magas értéket tulajdonít az osztrák császári ház és az osztrák magyar monarchia iránt megújult benső viszonylatoknak — úgy személyileg, mint az erópai béke érdekében. A tavalyi három császár-találkozás, mely világ­részünk politikai fejleményeinek hatalmas és messze ható sarkköve lett, ezen jelentőségét mind világosab­ban tüntette fel ama politikai mozzanatokban is, me­lyek az ez idei világkiállításhoz fűződnek. A bizalom köteléke, mely legelőbb Berlinben egyesítette az osz­trák és orosz császárokat, az utóbbi nyáron még szoro­sabbra fűződött a két hatalmas uralkodó szívélyes ta­lálkozása által ; a jelentékeny béke­szövetség pedig, melyet a három császár kötött, az olasz király bécsi és berlini látogatása által még nagyobb terjedelmet nyert.­­ A két császárnak újabb bécsi találkozása ama nagy politikai tevékenység zárkövének tekintendő, melynek czélja megóvni Európát a béke újabb megrázkódtatá­sai ellen.“ Eisenach városában e hó 12-én a társadalmi poli­tika egy­lete gyűlést tartott. Mindenek előtt Gneist Rudolf berlini tanár el­nökké, Roggenbach volt miniszter és Steinheisz titkos tanácsos pedig alelnökké választottak. A tanácskozás első tárgya és eredménye az volt, hogy a congressus tagjai egyletté alakuljanak „társa­dalmi politika egylete“ cím alatt. A német gyártörvényhozás reformjára vonatkozó indítványok fölött igen élénk és érdekes vita fejlődött ki. Valamennyi indítvány abban egyezett meg, hogy küldessék ki egy szakbizottság azon erkölcsi és egész­ségi veszélyek kipuhatolására, melyek a gyárban való együttdolgozásból származnak, s e bizottság vegye különös figyelembe a gyermekmunka kérdését. Engel titkos tanácsos e bizottság figyelmét a házi iparra is kiterjesztetni kívánja, s igen sok érdekes adatot sorol föl, melyekből kitűnik, mily borzasztó módon kizsák­mányolják a gyermeket a házi iparnál. Némely kerü­letekben a halálozási arány 50%-ra rúg; betegágyas asszonyokat s öt évesnél fiatalabb gyermekeket is al­kalmaznak munkára. A gyűlés helyesli a fölhozottakat s elfogadja az indítványokat. A tanácskozás következő tárgyát Wagner tanár­nak a részvénytársulatokra vonatkozó indítványa ké­­pezi, mely következőleg szól: 1) A részvénytársulatok üzelmeinek meggátlása végett a részvényjog átalakításán kívül a részvénytár­sulatok hatáskörének korlátozására is szükség volna, a­mennyiben helyettük állami, tartományi, kerületi, vá­rosi vállalatok lépnének életbe. Szükségesnek mutat­kozik az általános közgazdasági ügyek terén, nevezete­sen a közlekedésnél, a helyi gazdasági közszükségle­teknél, hol a­mennyire lehet, kizárólag nyilvános vál­lalkozás volna behozandó. Működési tért találhatna még a nyilvános vállalkozás a bank és biztosítási üz­letekben is. 2) A részvénytársulatok egyébként a termelés kü­lönféle ágaiban a magánvállalú,uzainak juguoui, a modern közgazdászatban sokszorosan nélkülözhetlen formája. Tárgya volna ez a közönséges jognak; létesü­­lése nem különös állami engedélytől, hanem csak bizo­nyos normatív feltételek teljesítésétől tétetnék függővé. Bár a részvénytársulat csak bizonyos vállalkozásoknál szokott c­élzerű lenni, jogilag mégis mindig megen­gedhetőnek kell lennie, hacsak bizonyos szakok a nyil­vános vállalkozásra fen nem tartatnának. Kivétel e szabály alól az alapítási bankoknál volna helyén. A vál­lalkozások közgazd­ászati különbsége külön intézkedé­sek által lenne tekintetbe veendő, így pl. részvényekre alapított gyáraknál és esetleg alapítási bankoknál. A részvénytársulási jog reformját előadó szüksé­gesnek tartja és előadja azon elveket, a­melyek a reform fontosabb pontja­i kiindulásául szolgálhatnának. Ezzel Gneist elnök az ülést az idő előrehaladta folytán bezárta. Wagner indítványa fölötti részletes vita másnapra halasztatott. A második értekezlet okt. 13-án tartatott, mely alkalommal élénk eszmecsere után a következő határo­zatok fogadtattak el: 1. Wagner ezen indítványa: „A részvénytársulat a modern nemzetgazdaságnak különben jogosult és sok tekintetben nélkülözhetlen magángazdasági vállalko­zási formája — az egyes termelési ágak terén. Ezért a közönséges jognak kell hogy tárgyát képezze és ala­kítása nem bizonyos állami helybenhagyástól, hanem normatív feltételek teljesítésétől kell hogy függővé té­tessék. Jóllehet a részvénytársulat csak bizonyos vál­lalatokra nézve szokott czélszerű lenni gazdaságilag, mindazonáltal jogilag megengedhető legyen annak ala­kítása mindenütt, kivéve ha a közvállalkozások bizo­nyos terei föntartatnak. A vállalatok gazdasági külön­­félesége a részvényjogban is külön határozatok által tekintetbe veendők.“ 2. Elfogadtatott a Gneist Wagner és Wiener ál­tal beterjesztett következő javaslat: „A részvénytársulatokra vonatkozó német tör­vény revisiójára van szükség a teljes nyilvánosság behozatala és a felelősség súlyosbítása értelmében. Erre nézve tekintetbe veendők: a) Teljes nyilvánosság a legfontosabb alapítási mozzanatoknál és a részvénytársulat alapítóinak teljes felelőssége a hamis adatokért. b) Eltörlése ama határozatnak, hogy a jegyzők a 40% lefizetése után minden további felelősségtől mentek. c) Az ügyvitel ellenőrzése az igazgató közegektől független közeg által. d) A kisebbség am­a igényének elismerése, hogy az ügyvezetés megvizsgáltassák, mikor szabálytalansá­gok iránt gyanú forog­jon. e) Az egyes részvényesek panaszjoga törvényes vagy statutárius szabályok megsértésekor. f) Az alaptőke gyarapítása a régi részvények tel­jes befizetése előtt meg nem engedhető. A tanácskozás másik fontos tárgyát a dr. Hirsch előadása képezte az egyeztető hivatalokról. Erre vo­natkozólag aztán az előadónak következő indítványa fogadtatott el : „Tekintve, hogy egyeztető hivatalok a társadalmi béke és rend fentartására és főleg a nagyon elterjedt szer­ződésszegések kikerülésére is gyakran alkalmas eszközök­­­nek bizonyultak; tekintve, hogy ,a munkaadók és mun­kások önkéntes hozzájárulása az egyeztető hivatalok­hoz ezek alapját képezi, hogy azonban a hozott határo­zatokat azokkal szemben, kik önként fordultak e hiva­talokhoz, birodalmi normatív törvény által kell végre­hajtókká tenni, a gyűlés egy feliratot fog intézni a szö­vetségtanácshoz és birodalmi gyűléshez, hogy mielőbb ily értelmű törvény alkottassék.“ E határozatok hozatala után Gneist elnök megkö­szönvén az élénk részvétet, a congressus bezáratott — miután a még tanácskozásra kitűzött tárgy : „A sze­mély megadóztatása“ a jövő congressusra "halasztatott. Ezen tanácskozás folyamában igazán sok szép és nemes eszme merült föl, melyek több tekintetben úttö­­rőkül fognak szolgálni, s melyeket egy nevezetesebb törvényhozás sem hagyhat figyelmen kívül. A német császár e hó 17-én 1 óra 15 perczkor St.-Pöltenbe érkezett s ott a császár által fogadtatott.­­ Az uralkodók szívélyesen átölelék és üdvözlék egymást. A császár kezet nyújtott Bismark­ngnek és a német­­ császár kíséretét melegen ü­dvözlé. A hatóságok főnö­kein kívül Binder püspök és a székes­káptalan is je­len volt. Reggelizés után történt az elutazás Penzingbe, hová az ünnepiesen díszített udvari vonat 30 órakor­­ megérkezett.­­ Rudolf koronaherczeg a főherczegek­­ (porosz egyenruhában), Lipót bajor herczeg, Ratibor, Putbus és a weimari herczeg, a német követség, a hely­tartó és számos előkelő személy várta itt a felségeket.­­ A német császár a legmelegebben üdvözlő Rudolf ko­­ronaherczeget kezet nyújtván neki. A disz-század megszemlélése, s a főherczegek és kiséret bemutatása után az uralkodók­­— a nagyszámú közönség által élénken üdvözöltetve — Schönbrunnba mentek. Vilmos császár saját ausztriai-, Ferencz József császár pedig saját porosz ezredének egyenruháját viselő. Legújabb rendelkezések szerint a német császár még szerdán is Bécsben fog időzni. A „Wiener Abendpost“ ez alkalomból ezeket írja: Bécs város népessége ma a német császárt és porosz királyt mint uralkodója vendégét üdvözli a bi­rodalmi főváros falai közt. Vilmos császár csatlakozik azon uralkodók utazásához, kiket a közkiállítás vezé­relt körünkbe; azonban bizonyára nem volt szükség semmi külső indító okra a végett, hogy a császár ezen elhatározása előidéztessék. I. Vilmos császárnak a mi császári udvarunknál való látogatásában csak világo­sabb és némi tekintetben symbolikus kifejezést nyer az, a­mi a két szomszéd állam és azok népei közt immár teljesült; az csak megerősíti a kölcsönös barátságot és rokonszenvet, melyek mindkét birodalom üdvére a régi ellentétesség és ellenszenv helyébe léptek; az megpecsételi ama viszonyt, mely Ausztriát és Német­országot egyenjogúvá teszi s egymás mellé állítja; de egyszersmind azok közös érdekében és szükségleteiben, azok törekvéseiben és polgárosító feladatukban szilárd és tartós együvétartozási köteléket hoz létre. Nem oly könnyen jött létre nemesebb alapokon né­pek nagy szövetsége ; nem oly könnyen szolgált az ne­mesebb czéloknak: mindkét részről lemondást követelt a régi előítéletekről, szabad és nyilt pillantást a té­nyekbe és a század igényeibe; az szakított a történelmű élő hagyományaival, a népszerű szenvedélyekkel, me­lyek a még élő nemzedékre súlyos áldozatot róttak; azonban e szövetség a béke szent zászlója alatt jött létre ; nemcsak a két birodalom békéje mellett, melyek a heves néptusákban annak áldásait feltem­eték, hanem Európa békéje mellett. A béke kezessége mellett a két birodalom közötti viszony egyúttal a szomszéd államokra való ama vonz­erővel jött létre, mely Európa helyzetének ma nagyobb biztonságot nyújt, mint bármikor annak előtte. A. iulinluu uiOuu»!.-— .Avail io oilavUHtUj 1% fentartó és valóban conservativ gondolat állandó haj­lékra talált. Ez értelemben üdvözöljük mi császárunk felséges vendégét, vajha a politikai czélok látogatása közvetlen indokán kívül rejlenének; politikai következ­mények azzal természetszerűleg vannak összekötve; azonban ausztriai értelemben minden esetre illőnek ta­láljuk, az ősz uralkodót, a mi császári urunk barátját, hódolatteljes és meleg rokonszenvünk hazafias érzel­mének kifejezésével üdvözölni. Kivonat a hivatalos Sápitól. Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előter­­esztésére O 11 e a­n­u János lugosi püspököt nagy-vá­­radi görög ezertartásu katholikus püspökké kinevezem. Kelt Schönbrunnban, 1873. évi szeptember hó 16-kán. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Trefort Ágoston, s. k.­­ cs. Felsége lovag Chlumecky János cs. k. földmivelési miniszternek, és Horst Gyula ezredes és cs. k. honvédelmi miniszternek, mint az első osztályú vaskoronarend lovagjainak, a rend szabályai értelmé­ben a titkos tanácsosi méltóságot, báró S­cu­d­­­e­r Antal cs. k. altábornagy­ és temesvári katonai parancsnok­nak, mint az első osztályú vaskoronarend lovagjának, a rend szabályai értelmében a titkos tanácsosi méltósá­got adományozni, B­a­­­a­s­i­t­z Manó m. k. pénzügyi ta­nácsost és rendelkezés alatti jószágigazgatót a m. k. pénzügyminisztérium erdészeti osztályához főerdőta­­nácsossá kinevezni méltóztatott. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, október 18. — A budapesti igazoló választmány tegnap hozzá fogott a működéshez. Simkovics Mihály követő­mester lemondása elfogadtatott s igy a Vils­ik kerü­let rendes bizottsági tagjai között egy hely megürült, melyre egy póttag lép. Egy bizottsági tag ellen azért adatván be felszólamlás, mert a­z illető nem tud ma­gyarul (pedig hány van ilyen) a választmány hosszú vita után — tekintettel a főv. törvény 89-ik §-ára, mely tanácskozási nyelvül a magyart rendeli, de figye­lembe véve a bizottság ezen első alakulásának nehéz­ségeit is, elvül kimondta, hogy legalább azt követeli, hogy minden bizottsági tag magyarul értsen. Az egyes bizottsági tagok ellen akár felszólamlás, akár hiva­talos uton felmerült nehézségek megvizsgálására Si­mon Flórent elnöklete alatt Móricz István és dok­tor Schwartzer Ferencz tagokból álló albizottság kül­detett ki. Kifogás létetett az első vál. kerületből Holczspack Jakab ellen , mert szállitó, a második választó kerületből Schmidt László ellen, mert ál­lítólag nincs beírva választónak , — a harmadik választó kerületből idősb Holczspack András ellen, mert szállitó, az V-ik választó kerületből Fleisch­­man Emil és Weber Antal ellen , mert bérlők, a VI-ik vál. kerületből Pucher József építész ellen, mert vállalkozó, Zettner Ede ellen, szerződési viszonya miatt, Wallenfeld Károly ellen, mert szállító, Dörschug Antal ellen, vállalkozási viszony miatt, a VII-ik vál. kerületben Markóczy Vincze és Krumpholcz Mihály ellen szerződési viszony miatt, a VIII-ik vál. kerület­ben Simkovits János követő mester ellen, vállalkozás miatt, Morbitzer Lőrincz ellen adó nem fietés, Lipárdy

Next