Magyar Ujság, 1874. május (8. évfolyam, 99-123. szám)
1874-05-04 / 101. szám
nekünk most is pénzünk, az 1, 4,10 és 20 kros, erre fel van írva magyarul a czím, de nézzék meg önök a papírpénzt, az 1, 5 és 50 frtoson egyedül csakis azt látják fölírva, hogy 1, 5, 50 frt, míg a Nationalbank pénzjegyein semmi magyar fölirást nem láthatunk. — Uraim, mi történnék akkor, hogyha a Nationalbank pénzjegyeit bevonná, mint akkor, mikor előidézte a pénzválságot ? — ismét visszatérnénk a cserekereskedésre. Törvényhozás kötelessége a választási törvényjavaslat czélszerű javítása, de az előrehaladás útján, nehogy ismét az történjék, ami a legközelebbi országos választásoknál történt, hogy egyik párt a másikat elszorította a szavazási urnától és ekként megalakult a többség. Kötelessége a törvényhozásnak az igazságszolgáltatás rendezése, de nem akként, miként ez a legközelebbi időben történt, midőn a hivatali állás kortesdijul osztogattatott; — kötelessége a törvényhozásnak a szóbeliséget és nyilvánosságot törvény által rendeztetni, de nem akként, miként az most rendezve van, hogy 5—6 embert kell megkeresni az ügyes-bajos embernek, mig oly emberre talál, ki a bajos dolgot elintézni magát hivatva érzi. Kötelessége a törvényhozásnak akként intézkedni hogy a törvények a nemzet szellemének megfelelőleg, társadalmunk és érdekeink követelményei szerint alkottassanak, és hogy végre valahára vége szakíttassék azon fonák eljárásnak, miszerint idegen államok törvényei anélkül, hogy hazai viszonyainkhoz alkalmaztatnának, egyszerűen lefordíttatnak, melynek következménye azután az, hogy miként az ipartörvény is igazolja, a megalkotott törvény czélszerűtlen és nem alkalmazható.“ Ezek elmondása után igeni, hogy Nagyvárad városa érdekeit legmelegebben fogja szívén hordani, s végül így fejezi be: „Ezek nézeteim , hallották önök polgártársaim programmomat, én meggyőződésemtől el nem térek soha, és hogyha még most is ragaszkodnak önök előbbi kívánatukhoz, köszönettel fogadom a megtiszteltetést, és ígérem önöknek, hogy a jelöltségtől semmi esetben és semmi körülmények közt vissza nem lépek, csak akkor, ha önnek bizalmukat megvonják tőlem.“ Időjárás. Május elseje, országszerte, jótékony esővel köszöntött be. Ez sokat használhat még, s a fagy által megrontott növényzet, újabb életre üdülhet fel Ma Pesten, igen hűvös, de szép derült idő van ; néha-néha jelentkezik, itt-amott egy sötét felhő, de nagyon ritkán. Az ország főbb pontjairól jelezzük a május 1-én beállott esőzést. Majd hatása későbben következik be, s remélhető, hogy az elmúlt fagyok megdöbbentő jelenségei elsimulnak, s az aggodalom helyett, a remény öröm színe fog a gazda arczán visszatükröződni. Sopron, május 1. Hat óráig erős esőnk volt. Győr, május 1. Délután egy óra hosszáig tartó középszerű esőnk volt. Pozsony, május 1. Ma d. e. 9-től 2-ig gyengébb esőnk volt. Nyitra, május 2. Tegnap május 1-én reggel másfél óráig tartó csendes eső volt, délután szintén félóráig tartó, azonkívül több ízben permetező. Székesfehérvár, május 1.4 óráig tartó gyengébb esőnk volt. N.Kanizsa, május 1. Egy és háromnegyed óráig tartó erősebb esőnk volt. Kecskemét, május 1. Egy óráig tartó gyengébb esőnk volt. Erdély, több pontjáról, szintén esőt jelentő táviratok érkeztek. Kassa vidékéről csak gyenge esőzésről értesít a távirda. Szolnok vidékéről mintegy 6 órai esőzés híre jött. Kalocsáról jött távirat, több órai esőről értesít. Eredeti levelek: Duna-Pataj, ápril 30. A legszomorubb körülmények között fogok tollat, tudósítani önt, s e lapok olvasó közönségét azon leverő körülményekről, melyek vidékünkön jelenleg uralkodnak. Ugyanis ápril 27-én és 30-áni éjjeleken az azt megelőző szárazság s ezen két éjjeli fagy következtében, terményeink csaknem egészben tönkre lettek téve ; gabonáink a hosszú szárazságot ki nem állhatván, nagyrészben fonnyadva állanak, gyümölcs termésünk, mely a szép virágzás által reménynyel kecsegtetett, tönkre lett téve; szőlőink, melyek a szép fakadás folytán jó szüretet ígértek, ezen elemi csapás által megsemmisíttettek. Már most kérdhetjük egymástól, de különösen a kormányon ülő férfiaktól, hogy miként fedezzük a borzasztókig ránk súlyosodó adók terheit? aztán az életfentartás kérdése is foglalkoztat elsősorban; mert már vidékünkön harmadik évben küzdünk az ínséges évek súlyos terheivel; mert határunkat 1872-ben a jég egészen elverte, 1873-ban pedig a rosztermés, jelenleg pedig a mostani fagy okozta károk teljesen tönkre tették s a kereskedést, a kézműipar pang, termésre nincs kilátás, de ven adófelemelés újabb terhek rovása, a már amúgy is fizetésképtelen hazai közönségre — ezt mindnyájan érezzük — fájdalom, hogy így van. Meggondolhatnák már egyszer ott a kormányon, hogy a hazai közönség ha folyton csak vagyontalanodig mi lesz majd ennek a vége. Jó lesz az ország törvényhozóinak egyszer már meggondolni, hogy ideje volna oly intézkedéseket tenni hogy a terhek könnyüljenek s ne inkább és inkább súlyosodjanak, a polgárok vállain, úgy hogy az maholnap már elviselhetlenné válik. Egy 48-as polgár. MAGYAR ÚJSÁG 1874. MÁJUS 3. Buda-Pest, máj. 1. Segíts magadon s az Isten is megsegít! A„Fővárosi Lapok“ közelebbi számaiban reám nézve megdöbbentő hírrel lepett meg bennünket. Nevezett lapban ugyanis könyöradományokat gyűjtenek egyik helybeli jó hirü nő-növelde tulajdonosa részére,ki húsz-huszonöt évi becsületes és fáradhatlan nevelőnői működése után tartósabb betegségbe esvén oly szomorú helyzetbe jutott, hogy most az emberbarát könyörületet kénytelen segítségül hívni. Ki nem mondhatom mennyire megdöbbentett ez a szomorú hír. Tehát mindegy már nekünk nőknek, akár pályán kívül maradjunk, akár önálló működési térre küzdjük fel magunkat?! Tehát ha erőnk elhagy, mi már azonnal a legsujtóbb nyomor áldozatai legyünk? Szörnyű kilátás! Avagy talán csak kivételes esettel állunk szemben ? Dehogy! Ama szegény pályatársunk mint nevelőnő buzgó, mint házinő takarékos volt, is mégis ennyire jutott. Nem fogunk a dolgon nagyon csodálkozni, ha elgondoljuk, hogy igenis, ő buzgó takarékos volt, intézetét szép számmal látogatták, de bevételei mégsem voltak arányban kiadásaival. Ott van az erőt meghaladó házbér, az élelmi, stb. czikkek roppant drágasága, a tanárok fizetése, az adó stb. mindezek annyira kimerítik a legtakarékosabb intézeti tulajdonosok erszényét is, hogy szerencse ha mától holnapig élhetünk nagyobb aggodalmak nélkül. Íme a szomorú példa! Hányszor rejlett gond, aggodalom, vagy talán kétségbeesés amaz előzékeny mosoly alatt,melylyel ama szerencsétlen pályatárs a szülők látogatásait fogadá, s hányszor fogtatok munkához ama lesújtó gondolattal, mi lesz belőlem ! Ő küzdött, törekedett, hogy híven szolgálja a felkarolt ügyet, s ime mikor beteg, vagy talán elagott, (személyesen nem ismerem) összeomlott felette minden, s jó emberek, nők többnyire volt tanítványai felebaráti izgalmára szorult. Mily gyötrelem, mily lealáztatás érzete lehet az, egy munkás, hasznos élet letelte után! Mennyire felbátorítja ez minden tanítónő önérzetét. Pedig hányunkra várhat ily sors ? Nem bir ugyan az ember ily eshetőséget elbírni mig egészséges, mig bírja a munkát és mégis bekövetkezhetik. Nem jó dolog, ha a szomszéd háza ég. A józanul gondolkodó ember igyekszik házát a vész elől ideje korán megmenteni. Pályatársak! Nekünk nem lehet okosabb teendőnk, minthogy e szomorú esetből azonnal tanulságot merítsünk, s hogy a netalán aggasztó jövővel szemben, minél előbb megtegyük az óvó intézkedéseket. De hogyan ? Mikor nekünk sem állam, sem felekezet nem áll a hátunk mögött, mikor mi közülünk csak kevesen számíthatnak akár az állam, akár a felekezetek gondoskodására. „Segíts magadon, s az isten is megsegít!“ Segítsünk mi magunkon, még pedig addig, amíg van időnk, reá erőnk. Századunk a társulásnak, az erők egyesítésének százada. Egyesüljünk mi is. Tapasztalás szerint az egyesülésben nagy erő rejlik. Teremtsük elő azt az erőt mi is. Oly viszonyok között, amilyenek közt mi Magyarország nő hivatalnokai élünk, nem számíthatunk a készre, hanem futnunk, alkotnunk kell magunknak is. Gyűjtsünk tehát erőt. Segítsünk önmagunkon! Valami rendkívüli édes, rendkívül bátorító s felemelő van azon tudatban, hogy önmagunk vagyunk magunknak támaszai. Sokszor halljuk az önsegélyzés czélszerű és életrevaló voltát emlegetni. Nyúljunk mi is az önsegélyzés mentő és biztositó horgonyához. Alakitsunk mi nőhivatalnokok egy önsegélyző egyletet. Tudom mit koczkáztatok, midőn ily időben ily pénzviszonyok közt, s oly gyenge erővel amennyi nekem részemül jutott előállók és egyesülésre hívom fel hazámnak szakpályán foglalkozó hölgyeit. De nem riadok vissza. Vagy van szükség egy ily egyesületre, vagy nincs. Ha nincs elhangzottak szavaim,mintha nem is mondattak volna, de ha van amint hogy meggyőződésem szerint van szükség reá, akkor meg fognak engem is, meg fogják törekvéseimet érteni azok, akik komolyabb tekintetet vetnek a jelenből a jövőre, s akik tudják, hogy a nő nem váltóképes s a takarékpénztár jótéteményeiben csak akkor részesülhet, ha esetleg fekvő vagyona van. Ellenkező esetben a megszorult nő az uzsorások áldozatául eshetik, s kénytelen csekély összeg után is fizetni oly kamatokat, melyek előbb később tönkrejuttatják. Ettől a csapástól meg a munkaképtelen vagy agg kor nyomoraitól kívánnám én, nemcsak pályatársaimat, hanem Magyarország nőhivatalnokait átalában megmenteni. Ez okból indítványozom, hogy alakítsunk egy oly női önsegélyző egyesületet, mely bennünket szükség esetében olcsó kölcsönnel a „nem szeretem“ napokban pedig segélylyel lásson el. Tájékozásul álljon itt egy pár alapeszme: 1) Az egyesület akkor volna megalapítottnak nevezhető, ha legalább is háromszáz tag jelentkeznék. 2) Egy könyvecske (vagyis részvény) ára 10 o. ért. forint, s havonkénti 1 frt köteles betétei 300 frt öszszegig. 3) A berakók 6% nyernének. 4) A kölcsönzött összegért pedig 10% volna fizetendő. 5) Kölcsön csak nők nyerhetnének pénzt, még pedig 2 egyleti tag jótállása mellett. (Az egyleti tagok berakott pénze volna a biztosíték.) 6) A kölcsönzött összeg 300 forintnál magasabbra nem rúghatna. 7) Minthogy e kis takarékpénztár nyilvános volna, tagja lehetne bárki, de kölcsönt csak nő nyerhetne. 8) A postai és kezelési költségeket leszámítva, a fenmaradandó tiszta jövedelem beteg vagy elaggott nőhivatalnoknak nem könyör adományul, de egyenesen, mint évi nyugdíj lenne fordítandó. Az eszme és a czél nagyon egyszerű és ép azért nagyon könnyen felfogható. Nem is bocsátkozom most az ügy tüzetesebb fejtegetésébe, hanem csak annyit jelentek ki, hogyha hazám nő-hivatalnokai (nevelőnők, tanítónők, postai, távirdai, kereskedelmi stb. foglalkozók) hozzám folyó 1874. évi május havában legalább is háromszáz csatlakozó nyilatkozatot küldenek be, én örömmel részletesebb munkához fogok szakértő férfiak segélyével és rövid időn közzé teendem az egyesület alapszabálytervezetét, melyet elfogadni, vagy elvetni az összehívandó közgyűlés tiszte leend. Szándékom tiszta és nemes indokból származó. Aki velem e tekintetben egyetért, ajándékozzon meg bizalmával és egyesített erővel alkossuk meg a magyarországi nőhivatalnokok önsegélyző egyesületét. Budapest, 1874. ápril havában. M. Kalocsa Róza. A pesti reform, felső leányiskola igazgatója. Lakásom : országút 39. szám. Mit írnak Ung megyéből! Ungvár, ápr. 27. Nyomorúságos időket élünk : mi nem igazolhatjuk valóságát a miniszteri termés kimutatásnak, nálunk nem csak középszerű aratást nem ígérnek az őszi vetések, de szerencsésnek tarthatja magát az a ritka halandó, ki bevetett magját visszakaphatja; ha nagyobb részt vagy kiszántják vagy a mi nem ritkaság legelésre fordítják,— nem lévén képes a pusztán maradt föld birtokosa máskép hasznosítani. Annyi az ily föld,hogy még a felszántás s bevetés után is vadászatod kell tartani, oly nagy lelkű ember után ki harmadáért feleért sőt kétharmadáért a leendő termésnek, a további munkáját elvállalja. —■ Ezen ínséges állapot volt tárgya a mai nap tartott megyei bizottsági gyűlésnek. — Volt sok szép humanisticus ömlengés, volt sok particularismus különösen a hegyek lakói a ruthernek keresztelt néposztály érdekében; nem hiányzott egy kis keserűség sem, a mennyiben egy szónok határozottan kimondotta, hogy oroszajkú polgártársaink állapota folyvást égető seb lesz megyénk adminisztraczionális életén, mert a felekezetiség lidércz nyomása alatt szándékosan ápolt butaságok és tunyaságok önállóságukat már teljesen megsemmisítette, s őket az uzsorások rabjaivá tette; nem hiányzott szemrehányás, hogy a kormány a visszaélések leplezgetésére, a haza ellenségeinek jutalmazására ha kölcsön útján is rendelkezik kellő pénzerővel, de a népnevelés nem tartozik gondjai közzé; sőt nem hiányzott contestáczió egy államhivatalnok részéről, ki pedig még nem rég keztyűt dobott életre halálra az ellenzék elébe, hogy a beállott zavarok közepette a kormánytól keveset várhatni. Ezelőtt csak a felvidék csak az orosz ajkú lakosság volt az eféle tanácskozás tárgya, ma a megye déli rónáin lakó szorgalmas magyar falvak, ép oly nyomornak nézvén eleiben az átalános intézkedés szükségének érzete lett irányadó; de utólsó fejleményében sem tükrözött egyebet vissza, mint a nyomorult tehetlenséget, melybe a megyei hatóság az uj rendezéssel sülyesztetett, s melyben mint szárnyaszegett szárnyától megfosztott sas vergődik, mit ellégé constatál azon applausus, melylyel azon alispáni nyilatkozat fogadtatott, hogy a megye közlekedésének hátrányára megtakarított pénzéből keresetet nyitott a felvidék számára, constatál az ínség elhárítására tett azon megállapodás, hogy a magas kormány keressék fel némi pénzbeli segély nyújtásra, s az adó végrehajtás felfüggesztésére. Senkinek sem jutott eszébe, hogy a felvidéken, melyet hegy völgyeivel s ruhatagjaival isten gyárak építésére teremtett az ottan nem minden haszon nélkül űzött vasgyártást, a kormány bölcsessége nem rég beszüntette, s helyette a síkföld nemes állatai a lovak számára nagy költséggel telepet építtetett, hogy miután ott őszi vetés nem terem, a csekély széna termése pedig idegen állatok végkényszerüségből sem eszik, több mérföldről szállították oda a szalma széna szükségletet, s ez által megfosztotta a szegény népet egy oly keresetágtól, mely annyi családnak életét biztosította ; senkinek sem jutott eszébe, hogy mi talán döntő érvül használtatott fel az ungvár-nyíregyházi vasút építésénél, az uradalmi gazdálkodás oda vitte a dolgot, hogy önmagával nem versenyezhetve pusztulnak ugyan az őszidőtől megkímélt erdőségek egymás után, anélkül, hogy egyeseken kívül a faüzlet lendületet nyerne s a nép keresetforrásául szolgálna. Sőt még az sem jutott eszébe, hogy még az atyáskodó kormány a végrehajtás felfüggesztése iránt intézkednék, addig a tatárnál kíméletlenebb végrehajtó kipusztítja a gazda még létező szerelvényeit, marháit, s ha a halálos ítélet végrehajtása után még jön is a kegyelem, vonhatja maga az ekét, szántván a nem mindig hálás földet, ha ugyan azt még az uzsora fel nem emésztette. Tóparti. Halljuk a választ Több pécsi tisztviselő, a pécsi pénzügyigazgatóság épületéről lapunk 96-ik számában közzétett ismertetésre, cáfolatul azt írja, hogy az említett ismertetés az igazságot nem tolmácsolja, mert mint állítják : „két éve járunk, kelünk, dolgozunk és izzadunk benne és semmi bajunk, legkisebb félelmünk, még a minapi földrengés sem jutatta eszünkbe, hogy hátha ez a nagy, massiv igazgatóság összedőlt volna. Mily könnyű azt Pesten elhinni, hogy egy pécsi épület összedill — ám ha a szerkesztő úr megnézné az épületet, kénytelen lenne elismerni, hogy a pénzügyigazgatóság épülete nemcsak legszebb, legimpozánsabb épülete Pécsnek, hanem biztos és szilárd is és épen nem került sokba, mert hogy 100 ezerbe nem került, csakis felébe, azt könnyen megtudhatni az 1871. és 1872-diki pénzügyminiszteri budgetből. De Sayur minden egyéb állítása ismerő kodol-Folytatás a mellékleten.