Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)
1874-09-12 / 208. szám
Till. évfolyam, 208. szám, Vasárnap, 1874- Szeptember 13. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házból küldve Egy hónapra . . . frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj : Hat hasábos petritor egyszeri hirdetése 11 kr, többször 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 90 kr. —Vyutter : három hasábos petitasor 30 kr. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kelektől fogadtatnak el. Melyik lesz a győztes ? Az osztrák kormány mint tudjuk a gabonavám kérdésében összeütközésbe jött a magyar kormánynyal és törvényhozással, mely a gabonavámnak szeptember 1-től leendett helyreállítását, vagyis a vámmentesség megszüntetését határozta el, míg viszont az osztrák kormány függőben hagyta a vámmentesség kérdését s lépéseket akar tenni a reichsrathnál, hogy a gabonavámot végkép megszüntesse. . Szeptember 1-je már elmúlt s a vámmentesség tudomásunk szerint még nincs megszüntetve. Miért ? Mert az osztrák kormány azt megszüntetni nem akarja, sőt az osztrák kormány eziránt legfelsőbb helyen is kérelmezett, minek következtében a „N. Fr. Presse“ pesti tudósítója folyó hó 10-én jelenté, hogy: „Banhaus osztrák miniszter a császár tanácsára Pestre utazott, hogy a magyar kormányt a gabonavám ügyében megnyerje.“ A „Pesti Napló“ mai száma következő sorokkal akar fátyolt vetni e fontos tényre :“ „Az osztrák kereskedelmi miniszter Buda-Pestre utazása, mint a „N. Fr. Presse“ megjegyzi, ő felsége meghagyása folytán történt, hogy a két állam kormányférfiai, a hosszadalmas írásbeli közlekedés elmellőzésével, közvetlenül élő szóval értekezzenek egymással a gabonavám ügyében. Mint már tudva van, e szóbeli érintkezés sem vezetett megegyezésre s nem vezethetett. A magyar kormánynak nincs joga a gabonavám további felfüggesztésében megegyezni, ez irányban törvény intézkedik, s nem tekintve e rendszabályok üdvös vagy nem üdvös voltára, már a törvényre való tekintetből sem volt a felfüggesztés továbbra kiterjeszthető. A magyar vámhivatalok így október 1-sejétől fogva a gabonavámot szedni fogják, s reméljük, hogy az osztrák kormány is belátja azon okok fontosságát, melyek a gabonavám megszüntetését mostanra lehetetlenné teszik.“ A magyar kormány tehát, bár a „P. N.“ szerint : „nincs joga a gabonavám további felfüggesztésébe beleegyezni“, — egy hónapot már mégis engedett. S igen hihető, hogy elengedi a többit is, — mert hát: nagy urak ám azok a bécsiek. A bécsiek megengedik, hogy a jog, vagy mint magát a „N. Fr. Pr.“ kifejezi, a „formaszerinti jog“ Magyarország részén áll, mely mint szerződő fél (Compaciscent) határozathozatalra erővel nem kényszeríthető. De figyelmeztet a császári tanácsra: „Már maga a császári tanácsadás egy bizonyíték arra, mondja, hogy a császár az ő alkotmányszerű be nem avatkozása korlátai közt is örömest látná az egyetértés létrejöttét ezen közös kérdésben.“ És ajánlja a magyaroknak, hogy jól gondolják meg, hogy az ország közvéleménye épen nem nyilatkozott oly félremagyarázhatlanul, hogy a kormánynak arra s az országgyűlés hangulatára hivatkozása igazoltatnék. A magyar kormány, ha a vám helyreállításának következményei a gabonabehozatalra, s főkép az átviteli forgalomra érezhetőkké lesznek, épen oly ellennyilatkozatoknak lehet kitéve, mint minek az osztrák kormányt kényszerítették, hogy álláspontját föladja, s a vámmentességet érvényesítni igyekezzék. A bécsiek tehát ignorálják a fönnálló törvényeket. A „N. Fr. Pr.“ fölhívja azon magyar testületeket, köröket s egyleteket, melyek a szabad kereskedelem elvét elfogadták, hogy mindenféle törvényes eszközökkel protestáljanak a kormány „gyámkodása“ ellen. Sőt egy jó oldalvágást ad a közös ügyeknek, midőn ezt mondja: A magyar kormány, kifogások útján, melyek tarthatlanságát gyakran kimutattuk már annyira ment, hogy fehetlennek tartja azon egyezséget, miszerint a vám legalább az osztrák határokon megszüntetnék és épen ezen magatartása idézte elő a legnagyobb mérvű kedvetlenséget. Na édes jó uraim, ha már önök is megunták a közös ügyeket, hogyan kívánhatják önök, hogy azokat tiszteletben tartsuk mi, kiknek ártalmára lettek életbe léptetve. Akarnak önök létrehozni oly egyezséget, miszerint Magyarország megengedje, hogy Ausztria határain vámmentesen vitessék be egy s más oly czikk, melynek vámmentessége Ausztriára nézve előnyös ? Szívesen ! Tessék intézkedniük saját területükön saját érdekeikhez képest. De aztán ne avatkozzanak viszont abba, hogy mit eszik, mit nem eszik, mibe öltözködjék és mibe ne öltözködjék a magyar ember, hanem engedjék meg, hogy Magyarország is önállóan intézkedhessék saját területén, saját szükségeihez képest. Ekkor aztán nem lesz perpatvar, melybe önök végre a császár tekintélyét is belevonják. Csakis ez után lehet pedig megszüntetni a viszálkodást, mert a vámkérdésekben nem elméleti nézetekről, nem egyik s másik tudományos rendszer elfogadásáról, hanem valóságos kézzelfogható köznapi érdekekről, táp és öltözéki czikkekről stb. van szó, melyek forgalmának hiánya befolyással van a népek élelmezésére, ruházkodására, kiélhetésére, anyagi jólétére. És nagyon csalatkozik a „P. N.“ ha reményű, hogy „az osztrák kormány belátja azon okok fontosságát, melyek a gabonavám megszüntetését mostanra lehetlenné teszik.“ Beláthatja Magyarországra nézve. De nem láthatja be Ausztriára nézve, mert ennek élelmezési érdeke a vámmentességet követeli, így állnak a dolgok. Ily ellentétben áll a magyar kormány az osztrák kormánynyal, s méltán kíváncsisággal várhatjuk most már, ugyan: melyik lesz a győztes? Mert egyiknek, saját országa érdekei elbuktatása mellett, meg kell hajolnia; vagy ez ügyben a vámközösségnek kell megszűnnie, mi valóban óhajtandó első lépés lenne a többekhez. —..— — A gabnavám kérdésében a „N. P. J.“ a következőket írja: „A gabnavám kérdése komoly bonyodalmak tárgyává kezd lenni. Az osztrák minisztertanács ő felsége fóruma elé vitte a kérdést, és a király annak idején utasította a magyar minisztériumot, hogy ez ügygyel újólag foglalkozzék. Minthogy e legfelsőbb intés daczára a magyar kormány megint csak „non possumus“sal felelt, ő felsége meghagyta az osztrák kereskedelmi miniszternek, hogy ez ügyben a magyar kabinettel személyesen értekezzék. Mellőzve magát a vitás kérdést, az osztrák minisztérium eljárását merőben megfoghatatlannak kell nyilvánítani. A magyar kabinet ismételten kijelentette, hogy a gabnavám megszüntetéséért nem vállalhatja el a felelősséget; a minisztertanács nem nemzetgazdasági, hanem főleg politikai okokból hozta e határozatot. Ily körülmények között mivel indokolható az osztrák minisztérium lépése, melylyel ő felségét hívta fel a vitás kérdés kiegyenlítésére? Itt nem capacitatióról van szó; itt fontos nemzetgazdasági érdekek és kiválólag politikai viszonyok forognak szóban, melyeket senki sem képes jobban megítélni, mint épen a magyar kabinet. Megengedjük, hogy az ily sajátszerűen alkotott szervezetben, minő az osztrák-magyar monarchia, a két állam feje nem ritkán jut azon helyzetbe, hogy közvetítőleg hasson és az országainak kormányai között fenforgó különbözeteket kiegyenlítse. Ott azonban, hol kiválólag, vagy mint ez esetben, kizárólag azon kérdés áll fenn : az illető rendszabályért a minisztérium elvállalhatja-e a parliementáris felelősséget vagy nem ? — — Ott megbocsáthatlan hiba a koronát belevonni a kérdésbe, és ezt a hibát követte el az osztrák minisztérium.“ — A földhitelintézet köréből a mai „Reform“ a következőket tudatja: A földhitelintézet s a Credit-Anstalt és a darmstadti bank között létesült szerződés tényleg öt millióról szól, ez összeget a nevezett bankok átveszik, s ha egyelőre ebből csak két millió vétetett át fix áron, s a másik három millióra optió tartatik fönn, ennek oka csak az, hogy a szerződő bankok remélik, hogy a többinek elárusításánál már sikerülni fog a mostaninál kedvezőbb árfolyamot elérni. Jelentősége az üzletnek azonban abban rejlik, hogy a két nagyhitelű és összeköttetésű bank állandó viszonyba lépett a földhitelintézettel, s magára vállalta, hogy a mérsékelt fél százalék provisió fejében három évig a földhitelintézet bizományában ennek minden további, érezkamatra szóló jelzálogleveleinek vevőket szerez a német piacon, azontúl pedig újra három évre, tehát összesen hat évre megköti a viszonyt, ha a mutatkozó igényeknek kölcsönös megelégedésre megfelelni képes lesz. Ilyen módon tehát remélhető, hogy a német tőkék, melyek a jelzáloglevelek iránt előszeretettel viseltetnek, állandóan meg fognak nyeretni a magyar földhitel szükségletének, s kilátásunk van rá, hogy ha közviszonyaink rendeztetnek, földbirtokosaink 5 vagy 5 és fél százalék kamatra rendesen kölcsönhöz fognak juthatni. A Bécsben kötött szerződés alapján, a földhitelintézet igazgatósága gr. Lónyay Menyhért elnöklete alatt tegnap tartott gyűlésében máris megszavazott három millió kölcsönt 80 földbirtokosnak. — A magyar-román határról. A „Reform“ tegnapi számában egy távirat jelent meg, mely szerint Csikszék határán 600 moldvai tört volna be, s az alispán táviratilag a honvédség kirendelését kérte a belügyértől. Teljesen megbízható forrásból közölhetjük, — mondja viszont a „P. N.“ — hogy Csikszék alispánjától érkezett ugyan egy távirat, melyben a Csikszék területéhez tartozó Apahavason 400—500 moldvai megjelenése jeleztetett, oly szándékkal, hogy egy állítólag vitás területen levő füvet lekaszáltassák, de ezen incidensből honvédség kirendelése nem szorgalmaztatok. Egyébiránt értesülésünk szerint az Apahavason fölmerült esemény folytán a magyar alattvalók érdekeinek megvédése végett a bukaresti osztrák-magyar főconsul útján a kellő lépések azonnal megtétettek. A fővárosi közmunkák tanácsának csütörtöki ülésében alelnök tudomására hozza a tanácsnak, hogy Reisz Károly, a VII. kerületi váczi útoa 1127/101 Gutterer Henriette a budai kültelken, és Schachner W. A. az I. kerületi János-utczában 39. sz. alatt részint minden engedély nélkül, részint pedig a megadott engedély ellenére hatvályellenes építkezéseket eszközöltettek. Mindhárom ügyre vonatkozólag fölhivatni rendeltetett a fővárosi hatóság, hogy szigorú vizsgálatot rendeljen el, s annak eredményét a közmunkák tanácsának mielőbb bejelentse. Jelentetett továbbá a tanácsnak, hogy a budai külsőségben, a zugligetben a Hirschler-féle nyaraló tőszomszédságában szintén egy épület minden hatósági engedély nélkül fölépíttetett. Miután ezen építkezésnél azonban még egyéb visszaélések, például helytelen térrajz bemutatása is fölmerültek, a fővárosi hatóságtól az ez ügyre vonatkozó összes adatok és iratok bekéretvén, az ügy a közmunkatanács és építési bizottság küldötteiből álló vegyes bizottság által fog a helyszínen megvizsgáltatni. A cs. kir. szab. osztrák államvaspálya-társaság a külső nádor utczában egy kétemeletes lakház építésére, valamint az ugyanott létező vízgépházának kibővítésére engedélyért folyamodván, a lakház fölépítése elleni ellenvetés sem hozatott föl, a 15 lóerejű vízmű fölállítása azonban a fővárosi hatóság, valamint a középítési bizottság javaslata következtében csakis tekintettel azon körülményre, hogy a városi vízmű a társaságnak óriási forgalma következtében származó nagy igényeknek megfelelni képtelen, jön engedélyezve egyelőre 15 évi időtartamra. A fővárosi hatóság az első kerületben fölállítandó vízvezetéki mű terveit és költség előirányzatát mutatja be. Miután erre vonatkozólag a hatóság és a kebelbeli műszaki osztály között úgy a tervezetre valamint a költségekre nézve eltérő nézetkülönbségek merültek fel, az egész ügy azon határozattal adatott ki a műszaki osztálynak, hogy a fővárosi vízvezetéki igazgatóság és egyéb szakközegek meghallgatása mellett ezen ügyet még a legközelebbi hét folyama alatt behatóan vizsgálja által és az eredményről jelentését mutassa be. A Gizella térnek asphalt burkolattal leendő kitalajozására valamint a Lipótmezőben egy kőhidnak építésére vonatkozó tervek és költségvetések helybenhagyatván, azok a fővárosi hatóságnak kiadatni rendeltettek. A budai állami főiskolának építkezése annyira előrehaladván, hogy a felolvasások már a jövő évben megkezdhetők lesznek, a vallásügyi miniszt felszólalása következtében az Albrecht útnak a bécsi kapuig leendő meghosszabbítására vonatkozó tervek és költségvetések elkészíttettek. Ezen körülbelül 160.000 forintra terjedő útnak megnyitása azonban csak olyképen lészen eszközölhető, hogy ha az annak útjában eső József bástya eltávolíttatik. Ennek következtében a tervek bemutatása mellett felkéretni rendeltetett a miniszter, hogy ezen bástyának eltávolítását kieszközölni szíveskedjék. Az adóhátralékosok legutabbi összeállításánál a pénzügyi közegek azon tapasztalatot tettek, hogy általában a hanyag és makacskodó adófizetők között az ügyvédek igen jelentékeny számban szerepelnek. Nemcsak hogy valamennyi liberális professiók közt legkevesebb jövedelmet vallanak, hanem ahol csak a törvény egy kis részt enged a kibúvásra, ott először ők bújnak ki, azután feleiket bujtatják ki. Hogy ezen „esprit de corps“ némileg megtéríttessék, az illetékes körökben azon indítvány merült föl, hogy a főrendiházban tárgyalás alatt levő ügyvédi rendtartásban egy pont vétessék föl, melynek értelmében minden ügyvéd az évenkénti ügyvédi névjegyzék összeállítása alkalmával a kamara elnöke előtt azt is igazolni tartozik, hogy adóját lefizette s az állam iránti kötelezettségeinek minden tekintetben eleget ten. Több oldalról azon javaslat is létezett, hogy Anglia és Francziaország példájára a magyarországi ügyvédek részére az úgynevezett „patenta“ meghatározott adó hozassák be. Ezáltal lehető volna különböző fokozatok fölállítása mellett oly egyéneket is az adósok sorába vonni, kik eddig az állam iránti kötelezettség alól igen könnyen menekülhettek. (M. P.) — A magyar váltótörvényjavaslat mint a „P. L.“ értesül a legfelsőbb helybenhagyási záradékkal ellátva e napokban érkezett vissza. Ezen törvényjavaslat egyike azoknak, melyek a jövő őszi ülésszak kezdetén a parlamentnek be fognak terjesztetni, és minthogy ez nem más mint nagyban és egészben az átalános német váltórendszabály átültetése, bízvást reményelhető, hogy e