Magyar Ujság, 1899. július (8. évfolyam, 179-209. szám)
1899-07-31 / 209. szám
írók egyesülete, a Petőfi-társaság, a Magyar tudományos akadémia, a Kir. tudomány-egyetem, a Szászsebesi nemzeti szövetség, Magasfalu hölgyei, a Függetlenségi- és 48-as párt, a Budapesti Saskör, a Budapesti hazafias szövetség, az Egyetemi ifjúság, a Magyar kereskedelmi csarnok, az Ötödik kerületi munkás-kaszinó, a Függetlenségi- és 48-as kör, a Ferenczvárosi polgári kör, a Hentes-ipartestület, a Szállodások és vendéglősük ipartestülete, az összes ipartestület, az Újpesti közművelődési kör,az Egyesült asztaltársaságok, a Budapesti építőmesterek ipartestülete, a Pallencsár-féle gyár munkásai, a Harmadik kerületi egyesületi körök, a Magyar földrajzi társaság, az Athenaeum irodalmi társaság, a Magyarországi könyvkereskedők egyesülete, a Budapesti ügyvédi kör, az országos Pázmány-egyesület, a Kereskedelmi alkalmazottak egyesülete, a »Neptun« evezős-egyesület, a Központi katolikus legényegylet, a Lipótvárosi kaszinó, Jókai Mór, Emich Gusztáv stb. stb. A koszorúkon kívül számos virágcsokrot helyeztek el a kegyeletes utódok a szobor talapzatára. Tizenkét órát harangoztak, amikor az ünnep véget ért , az ünneplők nagy sokasága a legnagyobb rendben lassanként szétoszlott. Egész nap tömegekben vonul a nép a szobor elé, hogy kegyeletét lerójja. A hazafias szövetség disznnése. Kissé borús, bűvös napra viradt ma a főváros De azért meglátszott a város külső képén, az épületeken és az utczákon, hogy nemzeti ünnep van. Az ünneplőruhás közönség százával és ezrével tódult a Belváros felé, az ünnepségek központjába. Az ünnep sorrendjét a Hazafias szövetség diszülése nyitotta meg, mely a Lipót-utczai új városháza közgyűlési termében folyt le. A városatyák helyeit egészen elfoglalta a közönség, különösen a nyáriruhás úri hölgyek sokasága. A főpolgármesteri emelvény körül a díszmagyarba öltözött rendezők és szónokok forgolódtak. Pont féltízkor az »Ébredés« dalkör Gyöngyössy Sándor alelnök vezetésével rázendítette a Himnuszt, melyet a közönség állva hallgatott meg. Komár István, a Hazafias szövetség elnöke, mondott ezután megnyitó beszédet, amelyben dicsőítette Petőfit mint költőt és mint szabadsághőst. Az éljenzéssel fogadott megnyitó után Steffer Lajos joghallgató nagy hatással szavalta Petőfinek »Hab« czimü költeményét. Brizovai Kálmán joghallgató lelkes beszéde következett erre. Szent, fogadást tett az egyetemi ifjúság nevében, hogy Petőfi emlékét mindenka tiszteletben tartja. Lampérth Gézának »Petőfi« czimü költeményét nagy tetszés közt szavalta el Solymosy Márton, A szép vers egyik szakasza igy szól: Petőfi ... Te isten örök lelkének Elszakadt zengő része voltál, Áldása csak s dicsősége e népnek, Hogy mezői felett daloltál . . . A dalok Ősforrása éli be hőn Szerethető földünk göröngyét, Pazar kedvvel, hogy épp hozzánk vetett Téged, dús méhe leggazdagabb gyöngyét. Ezután Kacziány Géza kereskedelmi akadémiai tanár olvasta föl ünnepi beszédét Petőfi költészetéről és korszakalkotó hatásáról. Dura Máté szavalta el ezután alkalmi versét. Majd Zempléni Árpád adta elő »Petőfi halála« czimű költeményét. A megsebesült, haldokló költő deliriumának képe ez a költemény. Különösen zajos hatást keltetett a rapszódia alábbi sorai: Elősegít Isten vagy nem segít, Föl, barczza föl, a végítéletig. Ott döntse akkor el két férfikar: Szabad lesz-e, vagy elvész a magyar? A kárhozatba küldjük ellenünk, hogy oda mind egy szálig elmegyünk! Az indulót ma hősök kardja Írja: Elő, csatába! utánam a sírba! Végül a dalárda elénekelte a szózatot és az ünneplő sokaság a Lipót-utczán át zászlók alatt a Petőfi-térre vonult. Munkások Petőfi szobránál. Impozáns, mintegy tizenötezer főből álló munkáscsapat gyülekezett tegnap délután fél 2 óra tájban a Múzeum háta mögött, a Nemzeti lovarda előtt, hogy Petőfi szobra elé vonuljon és megkoszorúzza a szobrot." Az összes budapesti munkásszervezetek és szakmák vettek részt a megkoszorúzásban, nevezetesen : Az ácsmunkások szakegyesülete, az asztalosmunkások szakegyesülete, az aranyművesek szakegyesülete, a bádogosok, légszász-, visvezeték- és fűtőszerelők szakegylete, a borbély- és fodrászmunkások szakegylete, a bőköndösök, nyergesek, vonalzók, szíjgyártók és dobozkészítő munkások és munkásnők szakegylete, a czipészsegédek és csizmadiák szakegylete, a czipőfelsőrészkészítő munkások és munkásnők szak- és munkaközvetítő-egyesülete, az épület- és műlakatosok szakegylete, esztergályossegédek szakegylete, a fehérneműtisztító munkások és munkásnők szakegylete, a kalapossegédek szakegylete, a kertyűs- és sérvkötő munkások szakegylete, a kőmivesmunkások szakegylete, a kőfaragósegédek szakegylete, a kovácssegédek szakegylete, a könyvnyomdászok és betűöntők szakegylete, a kazánkovács- és hidászmunkások szakegylete, a kádársegédek szakegylete, a kárpitossegédek szakegylete, a könyvkötő-segédek szakegylete, a mintaasztalosok szakegylete, a műszerészsegédek szakegylete, a malommunkások szakegylete, a mennyezet- és fehérmunkások szakegylete, a paszományos- és gombkötőmunkások és munkásnők szakegylete, csipkekészítő munkások szakegylete, a reszelővágók szakegylete és szabad szervezkedése, a szücsmunkások és sapkakészítők szakegyesülete, a szobrászok szakegylete, a szobafestő, mázoló, aranyozó, czimfestő és fényező munkások szakegylete, a sörfőző-segédek szakegylete, a teherszállító munkások közül többen, a vas- és fémmunkások szakegylete, a vasbútormunkások szakegylete, a vas- és érczesztergályosok szakegylete, a vas- és érczöntők szakegyesülete, a Budapesti munkáskör, a Budapesti munkásképzőegyesület, az Óbudai olvasó-egylet, az Egyenlőség munkásképző-egyesület, a Szabadság munkásképzőegyesület, a Bánát-német munkásképző-egylet, a Vorwärts német munkásképző-egyesület, a Sila lengyel munkásképző-egyesület, az Általános munkás-dalegylet, az óraműves-szakegylet több tagja, az Asztalos-dalárda, a főváros több kerületi politikai munkásszervezete, stb. A menet háromnegyed három órakor indult el és húsz perczig tartott a Múzeum-körút sarkán az elvonulása. A Kossuth Lajos-utcza túlsó végén lehettek már, amikor az utolsó szervezet is elhagyta a Múzeum-kert sarkát. Különböző szinü zászlók tartották a fekete tömeget. A legtöbb zászló fehér szinű volt vörös szegélylyel (a tiszta vörös zászlók használatát nem engedte meg a rendőrség), de volt közöttük több rózsaszínű zászló is vörös hetükkel, sőt egy zöldszínű is vörös szalaggal. Az utóbbit a kovácsok, akik még nemzeti alapon állanak és még nem tartoznak a szocziáldemokrata párthoz, vitték. Feltűnt a nyomdászok szép díszítésű zászlója is, valamint a kárpitosok vörös-fehér-vörös színű zászlója, amelyen ez állott: »Éljen az általános titkos szavazati jog.« »Éljen a 8 órai munkaidő.« Számos tábla is volt látható a menetben, ilyen tartalmú felírásokkal: »Ahol nincs jog, ott nincs haza. Petőfi.« Két hatalmas babérkoszorú tűnt ki a munkássereg fekete szivéből veres szalagjaival: a szocziálista párt vezetősége és a budapesti nyomdászok és betűöntőké. A szocziálista párt vezetősége szalagján ez volt olvasható: »A budapesti szocziáldemokrata munkások — Petőfi Sándornak.« A nyomdászokén ez állott: »Az egy gondolat bánt engemet költőjének — a Nyomdászok szakegylete«. Nagy feltűnést keltett a járdákon sétáló és csoportosuló közönség között, hogy a munkások mindegyike egy fehérlapot tartott a kezében, amelyet sokan a kalapjukra, esernyőjükre és botjaikra tűztek. A Népszava külön kiadása volt ez, amelyet az ügyészség a Petőfiről szóló vezérczikk miatt elkonfiskált. A Népszaván ezek a szavak voltak olvashatók: Petőfi Sándor konfiskáltatott! Éljen a sajtószabadság! A tömeg a marseillaist énekelte az utczán, sokan gúnyosan, hangosan kiabálták : — Éljen a magyar sajtószabadság! Majd felhangzott: — Éljen a titkos szavazati jog, éljenek a munkásvédő törvények! Az elindulás előtt óriási botrány keletkezett a Múzeum-kert mögött. Egy munkás lobogtatta kezében az elkonfiskált lapot, mire az egyik rendőrtisztviselő le akarta őt tartóztatni. Az összegyűltek nagy felháborodással nekirontottak a rendőrnek és torkuk szakadtából kiabáltak: — Nem engedjük letartóztatni! A rendőrség az izgatott tömeg láttára jónak látta az illető munkást szabadon bocsátani. Ezután már semmi sem zavarta meg a menetet. A munkások a Kossuth-utczán, a Kigyóutczán, Városház-téren és Kötő-utczán vonultak a szobor elé, ahol egyik szónokuk rövid beszéd kíséretében elhelyezte a koszorúkat a szobor talapzatára. A segesvári ünnep. — Saját tudósítónktól.— Segesvár, julius 30. A Petőfi-ünnep gyönyörű időben, zavartalanul, leírhatatlan lelkesedés és országos részvét mellett folyt le. Hű képet adni a jelenlevőkről lehetetlen, mert számtalan olyan ünneplő is volt volt jelen, aki semmiféle bizottságnál nem jelentkezve, érkezett ide. A vendégek zömét ma hét különvonat hozta. A Petőfitársasággal két különvonat jött, a kolozsváriakkal Tövisről egy, a székelyeket négy különvonat hozta. Schandl kolozsvári üzletvezető személyesen intézkedett, úgy, hogy minden a legnagyobb rendben ment végbe. Reggel az első vonattal érkezett a Petőfitársaság Bartók Lajos vezetésével, az országgyűlés képviselőházi küldöttsége Tallián képviselőházi alelnök vezetésével. A képviselők közt volt az öreg Madarász is, akit az egész ünneplő közönség lelkes ováczióival fogadtatott. Nagy lelkesedéssel fogadták Zsilinszky Mihály államtitkárt is, aki Dopcsa miniszteri titkár kíséretében érkezett és aki a kormányt hivatalosan képviselte. Egyidejűleg megérkezett Vörösmarty igazságügyi államtitkár is. Az érkezőket Sándor főispán üdvözölte. Azután bevonultak a városba, ahol a notabilitások részére a vármegyeházban voltak szobák berendezve. A többi vonatokon ezrével érkeztek vendégek, főleg a székelyföldről. A székely nép csapatostul vonult be a városba; minden asszonynál virágcsokor vagy koszorú volt, a melyet Petőfi szobrára szántak. Tíz órakor külön vonatokon és kocsikon vonult ki az ünneplő közönség a fehéregyházi csatasíkra az emlékoszlophoz. Ugron Gábor vezetésével nagyszámú székelység várakozott. Bandériummal, zenekarral vonultak nagy lelkesedés mellett az emlékoszlop elé, ahol tribün volt felállítva. Zsilinszky Mihály Sándor főispánnal kocsin jött az ünnep színhelyére. Az emelvényen Zsilinszky és Vörösmarty államtitkárok, a Petőfi-társaság tagjai és az ünnep szónokai foglaltak helyet. Zsilinszkyt, Talliánt, Bartha Miklóst, E. Kovács Gyulát és Bartók Lajost lelkes ovácziókban részesítették megjelenésükkor. A Petőfi-társaság tagjai között ott volt Ferenczy Zoltán, Petőfi életrajzírója is. A közönség között ott volt a rengeteg számú küldöttség, amelyeket egyenként felsorolni lehetetlen. Feltűnést keltettek a brassó-vidéki szászok festői ruhájukban. A megjelent szászokat ovácziókban is részesítették. Mind a szász nép, mint szász intelligenczia szép számban volt jelen, a vezetők azonban távol maradtak. A románok szintén távol maradtak, mindössze néhány kiváncsi néző volt jelen, köztük Serbán képviselő is. A törvényhatóságok és a küldöttségek lobogókkal, jelvényekkel vonultak fel. Az emlékoszlop és az emelvény körül a sok ezerre menő néptömeg a sokféle viseletben színgazdag, pompás képet mutatott. A kolozsvári dalegylet éneke után Bartók Lajos mondott hosszabb, gyújtó hatású beszédet. Megragadóan jellemezte Petőfi költészetét és szereplését. Óriási hatású volt beszédének az a része, amelyben rámutatott, hogy a költő feltámadásának ünnepén az egész hazának ünnepelnie kell. Hosszas éljenzés és taps keletkezett akkor, amidőn Jókairól és Wlassicsról megemlékezett. E. Kovács Gyula hatalmas erővel, nagy hatás mellett szavalta Jókai aphoteozisát. Igen kínos inczidens volt azonban, hogy a művész a nagy lelkesedéssel előadott szavalat után a nagy melegtől elszédült és