Magyar Vadász, 1959 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-10 / 1. szám
Ezzel a káros jelenséggel szemben elsőnek az Országos Erdészeti Főigazgatóság akkori vezetősége lépett fel, amikor a saját irányítása alá tartozó, főleg nagyvadas területre, 1954-ben kiadta a szükséges utasításokat, amelyeknek kedvezően alakuló eredményeit a közbejött, és erdeink vadállományát sem kímélő ellenforradalmi pusztítási hullám akasztotta meg. Az ellenforradalom leverése után nyomban folytattuk a félbeszakadt munkát. A vadgazdálkodás szerveit megerősítve, népvagyonunk jelentőségének megfelelő intézkedésekkel vetettük meg az alapját a helyes vadgazdálkodásnak. Siker koronázta azt az igyekezetünket is, ami az előbb említett helytelen szemlélet megváltoztatására irányult. Ma már széles körben köztudottá vált hasznosvadállományunk gazdasági, kulturális értéke és megbecsülésének jelentősége. EZ A LÉGKÖR hozta létre 1957-ben a vadászatról és vadgazdálkodásról szóló törvényerejű rendeletet, mely az egész ország területére kiterjedő hatállyal vetette meg az alapját — egy-két kisebb hiányosságtól eltekintve — a népgazdaságunk érdekét szolgáló vadászatnak és vadgazdálkodásnak. Ez a törvényerejű rendelet mindenekelőtt sok fontos alapfogalmat tisztázott. Többek között kimondta, hogy a vad a nép vagyonaként, az állam tulajdona, a vadászati jog az egész ország területén az államot illeti meg. Rendezi az állam e jogának a hasznosítását. Tisztázta a vadászat gyakorlásának személyi feltételeit és ezzel lehetőséget biztosított a vadgazdálkodás érdekeit szem előtt tartó új és jobb vadásztársaságok és vadásztársadalom kialakítására. Ezeket az irányelveket tartottuk következetesen szem előtt a múlt év folyamán, amikor a tízéves haszonbérleti szerződések lejártával csak azokat a szerződéseket újítottuk meg az újabb tízéves periódusra, ahol a vadásztársaságok tagjai az elmúlt tíz év alatt helyesen gazdálkodtak. A vadásztársaságok működésének, a vadgazdálkodás sokrétű kérdéseinek, a vadászati tilalmak és tilalmi idők, valamint a hathatós büntető rendelkezések szabályozásával népgazdaságunk vadgazdálkodásában új szakasz indult el, és máris komoly és örvendetes fejlődés tapasztalható. Sőt, nagyvadas állományunkban máris mennyiségi apasztásra van szükség egyrészt az elmúlt évek szakszerűtlen vadászatának következményeként előállott kedvezőtlen ivararány helyes kialakítása, és ezen keresztül a minőség javítása érdekében, másrészt a terület eltartóképességét meghaladó állománynak olyan szintű apasztására, hogy ezáltal a vadkárosítás a természetes minimumra csökkenjen. AZT A FELADATOT nagyvadas területeinken programszerűen és szakszerű gondossággal végre is hajtjuk. Másik feladat, apróvad-állományunknak, főleg a fogoly- és fácánállománynak a maximális szintre való emelése. Mindezek azonban csupán az igazgatási szerveken keresztül nem oldhatók meg az optimális időn belül. Feltétlen szükség van a vadásztársaságok szoros együttműködésére, az ügy iránti lelkességre, megfelelő hozzáértésre, és bizony nem egy helyen, bizonyos mértékű átmeneti jellegű áldozatvállalásra is. Ez az a terület, ahol sokat várunk a MAVOSZ-tól is, melynek működése az elmúlt években — bocsánat az őszinteségért — ugyancsak nem mindig ütötte meg a kívánt mértéket. Viszont ugyanilyen őszinteséggel állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt két év folyamán fokról fokra javítja munkáját, s így joggal kelti bennünk azt a reményt, hogy hivatásának megfelelően fogja szép feladatát ellátni, amit kétségkívül jelentősen segítene elő az igazgatási szervekkel való szorosabb kapcsolat kiépítése is. Igen! Minden vadásztársaság minden tagjának, a Magyar Vadászok Országos Szövetségének, valamint az erre feljogosított igazgatási szerveknek a legszorosabb összefogására van szükség, hogy az előttünk álló kétségtelenül nagy feladatokkal eredményesen birkózzunk meg. Ennek a szoros összhangnak a megteremtését várom az új esztendőtől, hogy közös munkánk gyümölcseként vadgazdálkodásunk a legtöbb anyagi hasznot biztosítsa népgazdaságunknak, a vadászat, testet-lelket üdítő szórakozást jelentsen minden arra érdemes dolgozónak, és vadászati kultúránk nemzetközi tekintélye arra a fokra emelkedjék, melynek eléréséhez hazánk különleges természeti adottságai eleve kínálják a lehetőséget. Ne feledkezzünk meg a téli vadvédelemről A legfontosabb tudnivalókat lásd az 1958f 5g. évi vadász-zsebnaptárban és a Magyar Vadász korábbi számaiban. Sok panasz érkezett szerkesztőségünkbe, hogy a vadbőr begyűjtők nem a hivatalosan megállapított árat fizetik a nyersbőrért. Kérjük a vadásztársakat, hogy ezeket az eseteket konkréten írják meg szerkesztőségünknek, hogy illetékes helyen eljárhassunk ebben az ügyben.