Magyar Vadász, 1960 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1960-05-10 / 5. szám
(Folytatás) A különböző vizslafajták közül a magyar vizsla tenyésztésével kapcsolatosan szükségesnek tartok néhány észrevételt tenni. A magyarvizsla-állomány az utóbbi években mind számszerűleg, mind minőségileg emelkedő irányzatot mutat. Ezt az örvendetes tényt a minőség további javítására kell kihasználni. A tenyésztésnél a még szigorúbb kiválasztásnak kell érvényesülnie! Vonatkozik ez mind a külső formára, mind a belső tulajdonságokra. A fajtajelleg előírásainak megfelelő vizslák tenyésztése a cél. A magyar vizsla legjellegzetesebb testrésze a fej, ennek elbírálásánál nem szabad elnézőnek lenni, és a tenyésztésből ki kell zárni minden olyan vizslát, melynek fejformája eltér a fajtajellegtől. A magyar vizslánál a marmagasság, és a testhossz aránya 9:10. Az utóbbi években észlelhető olyan törekvés, mely ezt az arányt 10:10-re kívánja megváltoztatni. Ez a törekvés helytelen! A magyar vizsla megjelenési formáját, mozgásának ritmusát, eredetiségét kedvezőtlenül változtatja meg ez az utóbbi arány. Ugyancsak rendkívül káros az az újabb — főleg külföldön divatozó — szokás, hogy a magyar vizsla farkát egész rövidre vágják. A lecsonkolt farok ugyanis a vizsla formáját teljesen lerontja, emellett ezáltal elveszti a mozgás az annyira jellegzetes lágyságát, ami a keresésnél domborodik ki különösen, de esztétikai hátránya mutatkozik a vadmegállásnál is. Javasolom a magyarvizsla-állomány biológiai adatainak felvételét, felmérését — úgy, amint az Ausztriában történt az ottani magyarvizsla-tenyésztők egyesülete által, továbbá a fajtajelleg pontosabb körülírását, különösen a fejre vonatkoztatva. Kívánatos volna a „teljesítményvizsga” és a „teljesítmény-törzskönyv” bevezetése. A MAVOSZ kezelésében felállítandó volna két magyarvizsla-tenyésztelep: egy a Dunántúlon, egy pedig a Tiszántúlon. A magyar vizsla ügye nemzeti ügy. örömmel lehet megállapítani vizsláink térhódítását nemcsak Ausztriában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában, hanem az Amerikai Egyesült Államokban is. Erkölcsi és anyagi érdekünk fűződik ahhoz, hogy a külföldi vadászok hazánkból magyar vizslát vitessenek ki. A magyar vizsla ügyének propagálása igen kívánatos. Kimagasló érdeme van ezen a téren dr. Homoki Nagy István „Cimborák” című színes filmjének. A film nemcsak szórakoztat, hanem egyedülálló felvételei bizonyítják a magyar vizsla intelligenciáját, tanulékonyságát, sokoldalúságát, ellenálló képességét és azt, hogy kiválóan alkalmas vízivadászatra. Reméljük, hogy a most készülő új film méltó lesz elődjéhez. Meg kell említeni még Standeisky Andor kiváló magyar vizsla monográfiáját, melynek mielőbbi kiadása kynológiai és kulturális szempontból egyaránt szükséges. A vizslaügy második megoldásra váró problémája a vizslavezetőknél jelentkezik. Javasolnám, hogy a vadásztársasági tagok részére tartsanak a vizsla munkájának ismertetése céljából bemutatókat. Célszerű oktatófilm-előadás tartása is, ennek azonban koránt sincs olyan közvetlen hatása, mint a bemutatónak. Kívánatos volna minél gyakrabban vizslavezető tanfolyamokat tartani. A vizslával való vadászat elterjedésének és így a vizslaügy fellendülésének egyik leglényegesebb akadálya az, hogy hazánkban az egyéni vadászatot jogszabály tiltja. Erre az intézkedésre szükség volt, de remélhető, hogyha a kiváló vadvédelmi rendelkezések következményeképpen a szárnyasvad-állomány eléri a megkívánt mennyiséget, ismét megengedett lesz az egyéni vadászat. A vizsla tanítása, bevezetése, a fiatal vizsla gyakorlása ugyanis kizárólag egyéni vadászaton lehetséges. A Földművelésügyi Minisztérium Vadászati Osztályának és a MAVOSZ vezetőségének támogatásával ez a nehézség is áthidalható lenne. Javasolnám — különösen a városban lakó vizslavezetők munkájának a megkönnyítése érdekében —, hogy a vadásztársaságok jelöljenek ki könnyen megközelíthető helyen „gyakorló területet”, ahol a vizslákat tilalmi időben is dolgoztathatják. Ennek a területrésznek lehetőleg változatosnak kell lennie, rét, bozótos rész és víz álljon rendelkezésre. A spaniel jövőjét erdei hajtásokban való alkalmazásban, nagy kukoricatáblákban való kajtatásban és a vízivadászatban látom. A spaniel hazánkban nem tudott elterjedni, s a mai állomány túlnyomó részét nem használják vadászatra. A kotorékebek ügyének ma fokozottabb figyelmet kell szentelni, mint a háború előtti években. A kotoréklakó vadak rendkívüli elszaporodása szükségessé teszi, hogy minden vadászterületen legyen kotorékeb, tacskó vagy valamelyik terrierfajta. Kívánatos lenne, hogy minden vadőrnek legyen kotorékban jól dolgozó kutyája. A vadásztársaságok ezeket a kutyákat a Magyar Kutyatenyésztők Országos Egyesülete által ajánlott tenyésztőtől szerezzék be. A tacskó tenyésztésénél és használatánál három feladat vár megoldásra. . .. Az első feladat, hogy a tacskókat a vadászgyakorlatnak megfelelő testalkattal kell tenyészteni. A második feladat, hogy fokozott gondot fordítsunk a természetes kotorékban való munkára és a vizsgáknak ilyenekben való megtartására. A harmadik feladat a tacskók vércsapon való bevezetését és vizsgáztatását szorgalmazni. A foxterrier tenyésztésénél szerintem a simaszőrű változatot kellene előtérbe helyezni a drótszőrűvel szemben. A simaszőrű foxterrier szőrminősége az ideális szőrzet. A vadgazdálkodás, a vadászat, a vadászetika és a vadászati kultúra közös érdeke sürgeti a hazai vadászkutyaügy fellendítését. A fenti javaslatok természetesen csak útmutatók a cél felé. A cél pedig az, hogy jogszabály írja elő a vadászkutyák kötelező tartását. Dr. Varga Ervin ^iottá-AZűKiS ÁLTALÁBAN A HAZAI VADÁSZKUTYA-ÜGYRŐL Tervszerűen a vadorzás ellen TAPASZTALT VADÁSZOK ELŐTT nem szükséges különösképpen bizonygatni, hogy a vadállományban — legyen az apró- vagy nagyvad — milyen súlyos károkat okozhatnak a vadorzók. Persze, nem könnyű ellenük eredményes harcot folytatni, mert kártevéseiket többnyire igen ravasz módon követik el. A PAKSI HATÁRBAN különösen a nyúlállomány sínylette meg a vadorzók garázdálkodását. Közülük sokan a kutyájuk segítségével űzték és űzik e „mesterséget”. Ketten, hárman is összetársulnak, s bokrokba elrejtőzve, alkalmas pillanatban ólmos botok segítségével verik fejbe a kutyájuk által agyonhajszolt tapsifüleseket. Emellett, a különféle hurkokat is előszeretettel alkalmazzák. HA EGY VIDÉKEN NAGYON ELSZAPORODIK a kártevés e formája, csak társadalmi összefogással lehet ellenük eredményesen küzdeni. Pakson is így történt. Nemcsak a vadőrök tekintik kötelességüknek a vadorzók leleplezését, hanem a vadásztársaságok tagjai is, s ezenkívül a rendőrség figyelmét is felhívták a kártevés különböző módozataira. Az eredmény máris megmutatkozik. PADOLAI JÓZSEF vadőr, figyelés révén — tetten érte H. Ferenc helyi lakost, amint éppen a hurkot akarta elhelyezni. Leigazoltatta, majd átkutatta a tarisznyáját, ahonnan újabb két hurok került elő. Elővette tőle ólmosvégű botját is, s bekísérte a rendőrségre. Mivel hasonló cselekményért korábban már figyelmeztetésben részesült, bűn- , vádi eljárást indítottak ellene. DÓCZI PÁL, A CSERESZNYÉSPUSZTAI VADÁSZTÁRSASÁG ELNÖKE határjárás közben figyelt fel arra, hogy F. Márton, helyi lakos a szőlőket járja. Figyelemmel kísérte további útját, s tettenérte, amint hurkokat helyezett el. F. Márton ellen is megindult az eljárás. MÉG TÖBB KISEBB,DE EREDMÉNYES INTÉZKEDÉST IS FOGALMASÍTOTTAK a vadvédelem érdekében. Biztosra vesszük, hogy ha továbbra is tervszerűen üldözik a vadorzást — s emellett a vadgazdálkodás egyéb szabályairól sem feledkeznek meg — az eredmény minden bizonnyal a vadállomány számszerinti fejlődésében is rövidesen jelentkezik. Az orvvadászoktól elkobzott bűnjelek egy része (Ruttkay felv.) rwi