Magyar Vasárnap, 1950 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1950-05-14 / 20. szám
*850. május 14. KXXXXXXXXXXXXXXXXX^OGOOOOC^OCOQOOOCOOOOaOOOOOCCOCC Szakszervezetek a békefronton A Szakszervezeti Világszövetség budapesti tanácskozásai fényt vetnek arra a hatalmas küzdelemre, amelyet e szövetségben tömörült fizikai és értelmiségi dolgozók az imperialista és kapitalista hatalmak szolgálatában álló sárga szakszervezetekkel folytatnak a világbéke megvédéséért. Ez a harc nemcsak a Szakszervezeti Világszövetségben egyesült dolgozóknak érdekeit szolgálja, de ■ minden békeszerető emberét. Ezért a Szakszervezeti Világszövetség budapesti tanácskozásaira nemcsak a közvetlenül érdekelt tagok figyelnek feszült várakozással, hanem mindazok, akiknek szívügyük a béke dolga. A Szakszervezeti Világszövetség milliós tömegeinek küzdelme kétfrontos harc. Az egyik front a nyílt ellenség, a kapitalista kizsákmányolok ellen irányul. A másik front a munkásságnak árulói ellen, a sárga szakszervezetek, a trockijizmus, a titoizmus által befolyásolt nyugati értelmiségi körök ellen fordul. Nehéz volna eldönteni, melyik fronton dúl a fontosabb, az áldozatosabb harc. A nagy nyugati kikötőkben, ahol a dokkmunkások, a szállítómunkások az amerikai hadianyag kirakását akadályozzák meg, sokszor rendőri sortűz közben, mint legutóbb Brestben, avagy azokon a belső szakszervezeti frontokon, amelyet a Szakszervezeti Világszövetség nemzetközi szakmai csoportjainak irányítása mellett folytatnak a haladó szellemű dolgozók milliói a sárga szakszervezetek ellen. Alkalmunk lesz még bemutatni országok szerint az egyes sárga szakszervezetek munkásáruló tevékenységét. Ezúttal a franciaországi jobboldali szociáldemokraták által életrehívot sárga szakszervezetnek, az úgynevezett Force Ouvriére-nek működését kívánjuk tömören ismertetni. A francia munkásság szociális harcait a CGT, az Általános Szakszervezet keretein belül folytatja. Ebben közel ötmillió munkás harcol. Közel áll a CGT-hez és úgy a politikai, mint a bérharcokban rendszerint egy frontot alkot a több mint félmillió tagot számláló Keresztény Szakszervezetek Szövetsége, amely a haladó- szellemű keresztény felfogású fizikai és értelmiségi dolgozókat fogja össze, ti A békefronton, a bérharcokban, az amerikai hadianyag kirakása elleni bojkottban, Joliot-Curie gyalázatos el- rá mozdítása elleni tiltakozásban az Áltaplános Szakszervezet és a Keresztény Szakszervezetek egységfrontot hoztak i. létre. Ezekkel a szakszervezetekkel szem- b ben áll a jobboldali szociáldemokraták is vérszegény szakszervezeti csoportja: s a Force Ouvriére és a de gaulleista mozgalomhoz tartozó álszakszervezet,y a Confederation Generale des Cadres, jw Mind a kettőt az amerikai dollár és nem a munkásság fillérei tartják '■ fenn. Feladatuk nem az, hogy a mun-kásság részére emberibb életszínvona- falat harcoljanak ki, hanem hogy akna- munkát folytassanak a szakszervezeti egységfront ellen, bomlasszák a francia munkásságnak a kapitalista kizsákmányolás ellen folytatott egy- séges küzdelmét. A CGT főtitkára, Benoit Frachon legutóbb ezt az aknamunkát leleplezve a következőket mondotta: " — Franciaországban az amerikai párt hívei sok dollárt dobnak ki azért, hogy elcsalják a munkásosztályt a CGT-től. Ezzel azonban csak időt és pénzt veszítenek. Az amerikai sárga szakszervezetek vezetőin keresztül az amerikai mono- ipolkapitalisták legutóbb 3 millió dollárt küldöttek a franciaországi szakszerve- ( zeti egységfront megbomlasztásának finanszírozására a Force Ouvriére- nek. Ez a hárommillió dollár azonban kútba dobott pénz. A Szakszervezeti , Világszövetség elnöke, a francia Louise Saillant és a francia Keresztény Szak- ír szervezetek Budapestre küldött kép-viselői hazánk fővárosában el fogják mondani, mennyire nem sikerült a hárommillió dolláros Júdás-pénzzel a 11 francia szakszervezeti egységfrontot megbontani. g vv*v"v nrv"*vvvvvvvvvvvvvvvvvs f A gyalogút Beszédesék fires telkén vezetett, itt-ott megtört, mint a gyermekkét rajzolta «egyenes» vonal, de azért levezetett a hegyörömről a völgybe, a régi, viharette kőhídig. Szép kis út volt, millió és millió lépés taposta ki, vadvirágok szegélyezték, hivatalos nevén valóban gyalogút, mert szekér vagy hordó nem fért volna el keskeny arculatján. A napokban aztán kijöttek Beszédesék, a telek tulajdonosai, Rogyásffi a megrakott szekérrel. A szekéren négyszögletűre faragott, kátránnyal beetetett a jó cölöpök, drótkerítés és szögek, és még este se volt, a telket fürge munkáskezek bekerítették . . És ezzel meghalt a kis gyalogút, amely átfutott a hatalmas teken, magányos, hóti rabbá változott volt, nincs, elmúlt, hivatása bélelt, szemtanúsága érdekteen, emlék se lesz belőle, a kerítés gőgösen magába zárta, s lefoglalta a csendes múlandóságnak. A kabám előtti padon üldögéltem, néztem az út sorsát. Íme, berekesztés úttá vált. Vége Volt egy kis gyalogút a hegyoldalon s meghat, mert így rendeltetett. Szívemben elköszöntem tőle, — mert oly sokszor járogattam rajta, néha dúdolgatva, máskor szomorúbban a megtépett ágnál, — hozzám is tartozott, engem is «vitt» és vezetett, úgy éreztem, rokonom, vérembe való, — taposták sokat és mégis szerették... Tegnap aztán különös dolog történt. A régi helyébe új út született. A Beszédesek telke mellett... Az oromtól a hídig. Még halvány. Még csupa fűszőnyeg. Alig-alig látni. Még zsenge. Gyenge. Még újszülött, még egészen gyermeki, most erősödik, most tapossák, most van útban . . . Cj Most teljesedik, most érik. Ó, milyen küönös. En-nek az útnak a hirtelen íj megszületésében benne 5 van az egész, célfelé ha elladó emberiség ereje, atka- C lata, öntudata és gyönyörű végzete. Az utakban ... íj Mert attól függ, hogy me- Lyik nemzet milyen utat választ. Attól, hova vezet- nek az utak? Milyen cél- íjba érnek? Milyen ideálok vezérlik, hevítik, lövik be szívét, lelkét, agysejt- jeit és mozgatják ideg- f rendszerét, mialatt az úton í halad? Néztem az új útat, ezt í az idegen mostszületettet *, és éreztem, hogy a mi út- ? jaink, itt, oatthon, az ál-íttott födön jó irányba visznek. A munka szeretetéhez. Egymás becsüléséhez. Ideálok és az élet nagy S forradalának megvalósírásához... ( sabay József . ’Tikvámost ! A MAGYAR CSALÁD HETILAPJA Főszerkesztő: PARRAGI GYÖRGY Szerkesztőség: Budapest, VI., Dalszínház utca 1. NL — Telefon: 427—190* 427—170, 427—310. Kiadóhivatal: Budapest, V., Bajcsy-Zsilinszky út 34. — Telefon: 125—340* Előfizetési osztály (felvilágosítás, reklamáció) VI., Sztálin-út 2.. Telefon: 427—190. 427—333. 429—190. Egyes példány ára ............................................. 1 Ft Előfizetés ára negyedévre ........... 12 Ft négy hónapra .................................. 4 Ft Postatakarékpénztári szám a száma 61033. A — jellel ellátott közlemények fizetett hirdetések A kéziratokat és rajzokat nem őrizzük meg és nem adjuk vissza BUDAPEST, 1950. MÁJUS 14. MEGJELENT A MŰVELT NÉP 3. SZÁMA A TARTALOMBÓL: A kultúra a béke fegyvere Életünk a legboldogabb nékünk ... Varga Edit: Kultúrotthonok a ro- Galgóczi Erzsébet ifjúmunkás mán falvakban novellája _ Mit tanult a magyar bábmozgalom Gergely Márta kis ,etente az Obrazcov-együttes budapesti könyvismertetések. Filmkritika vendégjátékából Versek, Dalok Tkid M Off Alkotó munkával a Jövendőért... A Tervhivatal jelentése az ötéves terv első negyedévi végrehajtásáról dolgozó népünk új és nagy sikereiről s számol be. A számoszlopok örömet és 3 jogos büszkeséget keltettek: a jelentés 1 elvégzett munkánk hű tükre, de egyben útmutatásul is szolgál a jövő felé. ? Mit tükröznek a számoszlopok?! Ma i l látják mindenekelőtt népgazdaságunk példátlan tempójú fejlődését, elsősorban a szocialista ipar alkotó lendületét. Egyetlen év alatt a nehézipar terme- 5 lése 47,4, a könnyűiparé pedig 2 45,9%-kal emelkedett. Különösen szembeszökő ez, ha összehasonlítjuk a kapitalizmus magyar iparának, mondjuk az 1926. és 1938. közötti periódusával. A mi iparunk egyetlen év alatt jó négy és félszer annyit haladt, mint a j 'I kapitalista ipar tizenkét esztendő so ( ;,rán. A munkáslétszám gyors emelkejdése is erről tanúskodik. Rövid három 5 hónap alatt 27.000 fővel gyarapodott az iparban és az építkezésben foglal-koztatott fizikai dolgozók létszáma. A mezőgazdasági szektor ugyancsak is kiugró számokat mutat. Az állami jó gazdaságok, termelőszövetkezetek há-yálózata élenjár a terv teljesítésében, 5 Dolgozó parasztságunk lépten-nyomon is tapasztalhatja a munkásosztály se- sgítségét, amit bizonyít az a tény, jó hogy traktoriparunk az előző esztendő 4 első negyedéhez képest 190,8%-os ter- melési eredményt ért el, 5 A jelentés tükre a dolgozók erőfe-szítésének. Sohasem tudtunk volna 5 ilyen eredményeket elérni, ha népünkót nem tesz tanúságot a munkához való j 3 megváltozott viszonyáról. Az Ötéves 5 Terv nem valami távoli, érdektelen és j 5 ködös ,,közügy”, hanem millió és mil- 5lió egyéni munkaterv összessége, mii- 2 liárdnyi gondolat, gondosan kivitele- jelzett mozdulat összehangolt hatalmas szintézise. Az Ötéves Terv idegeinkben, izmainkban élő valóság, amelynek megvalósításához lelkesedés és gondos szeretet szükséges. Az első negyedévi jelentés azt igazolja, hogy a tömegekben mind a kettő elevenen él és ezért az adatokat összegezve, már nem is beszélhetünk fejlődésről, hanem a statisztikai adatok eredményét bátran „ugrásnak” nevezhetjük. Bebizonyosodott, hogy a dolgozók megértették: a munkaverseny nem átmeneti kampány, hanem állandóan izmosodó folyamat, a szocializmus építésének fő hajtóereje Csak a szocialista építés teszi lehetővé a termelőerő ilyen gyors fejlődést. A jelentés kirívó ellentétben áll a tőkés Nyugatról érkező hírekkel, ahol a válság szinte állandósult és visszafejlődőfélben vannak a termelőerők. Az olasz ipar 40%-a áll kihasználatlanul. Angliában pamutipari üzemeket és gépgyárakat zárnak be. Az USA-ban egyetlen év alatt 22%-kal esett az ipari termelés és ez év első hónapjában közel egymillióval nőtt a munkanélküliek száma. Olaszországban hárommillióó proletár nyomorog, Nyugat-Németországban pedig a dolgozó lakosság 11%-át lökte utcára az imperializmus. A tervjelentés a gigászi hadjárat első ütközetéről szóló győzelmi híradás. Népünk nemcsak az aláírások millióival sorakozik tömör egységben a Szovjetunió által vezetett béketábor zászlói alá, hanem alkotó munkájával is a nagy ügyet szolgálja. * 2 3 * 5 A legnagyobb szellemi forradalom kiállítása A napóleoni időkben született ez a mondás: „A sajtó a hatodik nagyhatalom”. A polgári sajtó azonban a XIX. század folyamán egyre inkább elvesztette ezt a nagyhatalmi állását és szolgasorba süllyedte. A kapitalista társadalmi rendszer legnagyobb hatalmának, a pénznek szolgája lett. Pedig én a XIX. század sajtójában találunk olyan példákra, amelyek a sajtónak becsületet, érdemeket szereztek, az emberi haladás előbbrevivése körül. Ennek a haladásnak volt zászlóhordozója a XIX. század néhány kiváló haladószellemű publicistája és újságja, hogy csak néhányat említsünk, az elnyomott népek, dolgozó milliók szívében égő szabadságvágy tüzét szították a múlt században a napóleoni zsarnokság ellen harcoló német Görres, Kossuth Lajos Pesti Hírlapja, a negyvennyolcas februári francia forradalom kirobbantásában nagy szerepet játszott „Reformé” című forradalmi demokrata lap, melynek Engels is munkatársa volt, Marx Neue Rheinische Zeitungja, majd a forradalmi német emigránsok kiadásában megjelenő Deutsche Brüsseler Zeitung, az angol chartista Northern Star. Ezeknek a forradalmi szellemű szabadságért harcoló lapoknak nemes hagyományai azonban elsikkadtak a kapitalizmus zsoldjába szegődött, ennek kegyelemkenyerén élő polgári sajtó szerkesztőségeiben. A francia forradalom a XIX. század haladó társadalmi mozgalmi sajtójának szent tüzét mégis átmentette és az úz egész világot, az emberiség jövő útját bevilágító lángtengerré növelte a 3 forradalmi orosz sajtót a XIX. század végén, a XX. század elején. Ez előtt a szent tűz előtt hódol minsden év május 5-én, a Szovjet Sajtó 5 Napján a szovjet újságírás. Ebben az évben a magyar újságírótársadalom is 5 széles fronton kapcsolódott bele milsius 5-ének megünneplésébe. Az Újságíró Szövetség díszközgyűlést tartított. A Képzőművészeti Főiskolában 5 pedig megnyílt a Szovjet Sajtó Kiállítása. E kiállítás minden látogatója 3 mélyen átéli azt az emberfeletti harcot, amelyet a cári Oroszorság nemzetisérgeinek, munkásságának, parasztságá- 5 nak, szabadságszerető értelmiségének 2 felszabadításáért Lenin és Sztálin foly tattak. 3 Az Iszkrában, a Pravdában megjelent 5 Lenin- és Sztálin-cikkek nemcsak út- 3 mutató világosságok de élesre fenni és legyőzhetetlen fegyvert is jelentettk tek ebben a harcban. A Pravdában megjelent Lenin- és Sztálin-cikkek ma is érvényes társadalmi, világpolitikai igazságokat és törvényszerűségeket fejeztek ki. A szovjet sajtókiállítás a szellem, az értelem legnagyobb világít történelmi forradalmának dokumentumomait mutatja be. Ezért érthető, hogy a kiállítás nagy tömegekben vonzza az ir érdeklődőket és tanulni vágyókat. Hogyan énekelte meg Vörösmarty száz év előtt a magyar munkást? Napjainkban bizony már híre-pora sincs a régi-régi Nemzeti Színháznak, amely 1837-ben nyílt meg a «kerepesi országút mocsaras, deszkapalánkos, nikoricás» földjén, de annak az építésével kapcsolatos alábbi jellegzetes kis apróság napjainkban nagyon is a nyilvánosság elé kívánkozik, lévén az több, mint egy évszázaddal ezelőtti magyar kétkezi munkás dicsérete. Mialatt Bajza József, a színház legelső direktora művészeivel VörösmartyÁrpád ébredését próbálja,a színház építői, kőművesek, asztali*,sok, lakatosok inak szakadtáig dolgoznak, fűrészelnek, kalapáltnak, — veszekszenek, le még Nagybaldagasszony napján is, jóllehet titokban), de dolgoznak, hogy a színház megnyitása * körül hiba ne egyen. — A színház «közadakozásból» építtetvén, bizony nem kis gondot okozott az építőmunkások szombtonkénti bérfizetése. Annál meglepőbb volt tehát, hogy — amint ezt Aáradi Antal egyik színészettörténeti munkájában följegyzi — az egyik szombati napon a pallér rendre szólítja. A munkásokat, akik közül azonban egy rém jelentkezik a pénzéért, holott ő a cg szorgalmasabb valamennyi között. Legelső a téglahordásnál és utolsó, aki abbahagyja. A pallér nem szól, mert azt hiszi, hogy valami munkakedvelő magyar paraszt lehet, aki nyilván egy összegben veszi majd föl a bérét s akinek kenyere, szalonnája jócskán van. Ám a második szombaton a pallér mégis csak szólt róla Földváry alispánnak, akii odament a bujdosó munkáshoz, mondván: — Kend nem vette föl a hetibérét! — Nem, tekintetes uram! — Takarékoskodik Kend? Nyilván egyszerre akarja fölvenni. Jól teszi. — Nem veszem föl, tekintetes uram. — Nem-e? Talán kevesli? — Sokallom! — Nem értem, atyámfia. — Tekintetes uram — fohászkodik neki a szegény paraszt —, én azt hallottam, hogy az urak egy nemzeti teátrumot építenek. Ád is tiki hozzá tehetsége szerint. Nekem pénzem nincsen, eljöttem hát az anyjukommal, hogyha meg tetszene engedni, két hétig ingyen hordanánk a téglát!... S hogy ez nem mese, hanem valóság, annak bizonyságául hadd álljon itt ennek a parasztembernek a neve: Thuróczy Pálé, meg a feleségéé, akik előtt minden magyar ember leemelheti a kalapját, mint ahogy megtette ezt Földváry, a neves alispán, aki melegen kezet szorítván mindkettejükkel, könnyes szemmel mondotta: —• Én bizony, kedveseim, nem adhatok egyebet ennél a kézszorításnál. De ennél is maradandóbb és örökbecsűbb emléket állított Thuróczy Pál kőműves parasztembernek — Vörösmarty Mihály, aki a megnyitó darabban, az «Árpád ébredéséiben, amikor az instrukció szerint «egy napszámos» aki régóta félreállva nézegetett, most előlép és szól ekképpen: Haih, mennyi «-«nos nép! Csak menjetek! Ti kényes asszonykák és urfiak. Éppen nem irigylem szép ruhátokat Örüljetek, vagy sírjatok, ha tetszik; Mert, úgy segédjen, én is azt teszem. Van még zsebemben egy nedves garas... Hó! Hó! Nevettek, Csak nevessetek! Ti pénzt adotok tán az épülethez? De én, amilyen cifrátlan vagyok, Ezen kezemmel, mely élelmet ád, Két álló hétig hordtam a követ S magam fizettem érte — örömet! S nézzétek, a ház szép magasra nőtt! (A nevetők bámulva néznek utána, majd felkiáltanak): — Éljen a derék napszámost — Éljen!... Íme, ez volt az egy évszázaddal ezelőtt élt magyar paraszt munkás, akinek méltó utódaira napjainkban és minden időnkben büszkék lehetünk. Polgár Géza 3 Wall Street: Olyan láza van, alighanem elpatkol...